|
|
|
Borderline
Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás
| Mirror | válasz 2011-09-11 21:18:19 | Kedves Aliz,
azt nem javasolnám, hogy a gyógyszereket - amit a szakorvosod felírt - abbahagyd, ha úgy érzed, a mellékhatásai erősek, vagy zavaróak, azt beszéld meg vele. Lehetséges, hogy a mellékhatások átmenetiek, vagy más gyógyszer, esetleg más dózis az indokolt. Előfordulhat, hogy a gyógyszereknek - különösen a kezdeti időszakban kellemetlen mellékhatásai lehetnek, mégis azt javaslom, hogy az esetleges gyógyszerváltoztatást minden esetben beszéld meg az orvosoddal.
Azt kérdezed, hogy most ez biokémia - e?
Igen, az is. A pszichés folyamatok nem léteznek idegrendszeri folyamatok nélkül, s az idegrendszeri folyamatok kihatnak a pszichés folyamatokra, mi több, az idegrendszeri folyamatok képezik a pszichés működésünk alapját. Ebben az értelemben mindenképpen biokémia.
Az előfordulhat, hogy az idegrendszeri folyamatok egyensúlyzavarát kémiai úton - gyógyszerekkel - lehet vagy kell korrigálni (jól tudom, ezzel az állásponttal nem mindenki ért egyet).
Mindezek alapján azt javaslom, hogy a gyógyszerek módosítását, esetleg elhagyását mindenképpen pszichiáter szakorvossal beszéld meg, lévén ez szigorúan orvosi kompetencia.
Örülök, hogy jelentkeztél.
Szeretettel:
Mirror | | Előzmény: aliz1976 (2011-09-11 12:56:01) |
| | aliz1976 | válasz 2011-09-11 12:56:01 | | Pár napra letettem a zyprexát és a lamolepet, senkinek nem ajánlom. Idegbeteg lettem, zavartak a zajok, az emberek, a tennivalók. Csőd. Pedig a terapom szerint nem vagyok elmebeteg, csak nagyon súlyos borderline sok elakadással. Akkor viszont minek a gyógyszerek. Ez most biokémia vagy sem? Nem értem ezt az egészet, csupán annyit, olyan mintha ezekkel a gyogyszeres partizánakciókkal saját magamat szabotálnám. Nem vagyok feldobva... | | Előzmény: aliz1976 (2011-09-09 20:56:22) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Hirdetés | | |
|
| | aliz1976 | válasz 2011-09-09 20:56:22 | Kedves Mirror és a Többiek!
Régen írtam ide. Túl vagyok kórházon, több pszichotikus epizódon. Most jól vagyok. Dolgozom, ellátom a feladataimat, szedem a gyógyszereket, de nagyon hiányzik a pörgés. Tök átlagos lettem, hiányzik belőlem a plussz. Az energia a kreativitás, a pörgés. Fel is merült bennem, hogy elhagyom a lamolepet és a zyprexát. Ugyanakkor az egyensúlyi állapotomat sem szeretném tönkretenni. Nem tudom... | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Mirror | válasz 2010-08-16 00:49:44 | Kedves Aliz,
mivel Pillanat válaszában lényegében mindent megtalálsz, amit erről a témáról ilyen keretek között írni lehet, csak néhány gondolattal egészíteném ki az írását, melyek felvetődtek bennem leveled kapcsán.
A borderline személyiségzavar nem elmebetegség. Sokkal inkább olyan állapot, amely az önbecsülés érzésének ingadozásával, szélsőségesen váltakozó önértékeléssel, erős és intenzív hangulati kilengésekkel járó állapot.
A borderline zavar okságában két tartósan megoldatlan problémára vezethető vissza:
1., Nem tudtam kibékülni önmagammal
2., Nem tudtam kibékülni a világgal.
És: ez az állapot már régóta tart.
Azt írod, minden okod megvan arra, hogy elítéld magadat. Miért is? Reálisak ezek az okok? Gondolod, hogy családtagjaid és szeretteid és így látják ezt? Valamint azok a szakemberek, akik évek óta rendületlenül hisznek Benned? Vajon ők is azt gondolják, hogy minden okod megvan az öngyűlöletre? Alig hinnem, de erről őket kérdezd meg, ha nekem esetleg nem hiszel.
Azt írod, túl sok a "ha", túl sok a feltételes mód. Van egy fajta érdekes "programozottságunk", afféle ragályként terjedő mítosz, hogy "akkor leszek boldog, ha ...", és ha ez bekövetkezik, lám, minden marad a régiben. (Éppen ez bizonyítja, hogy ez nem több, mint egy veszélyes mítosz).
Én egy kicsit átfogalmaznám a problémát, s kiiktatnám azokat a bizonyos feltételeket, valahogy így:
"Azért van jogom arra, hogy normális emberi lénynek érezzem magam minden hibámmal, jó és rossz emlékemmel, jó és kevésbé jó tulajdonságommal együtt, mert embernek születtem és kész". Nincs HA és nincs DE.
És amennyire igaz ez az Én-re, éppúgy igaz ez a világra. Mint ahogyan mi sem vagyunk, tökéletes lények, éppúgy a világ sem az. Meg kell tanulnunk - valamennyiünknek - elfogadni, hogy a világban is megvannak éppúgy a jó és a rossz dolgok, mint önmagunkban. Ezért a világ se nem jó, se nem rossz, egyszerűen csak olyan, amilyen.
Maradva a gyógyszereknél: kényes kérdés, nem tagadom. Mivel muszáj valahogy ezeket a kilengéseket kompenzálni, kézenfekvőnek tűnik a gyógyszeres kezelés, de ez szigorúan pszichiátriai - szakorvosi kompetencia.
Az alapvető problémákat azonban nem fogják megoldani, nem fognak "összebékíteni önmagadat önmagaddal", s nem fog egyetlen gyógyszer sem bizalmat vagy stabil és reális önbecsülést és önértékelést nyújtani. Ezekért Neked, önmagadnak kell megküzdeni (jelzem, ezzel azért valamennyi ember küzd, nem csak Te), s ehhez kérd a segítséget és a támogatást.
Írod, gyakran belefáradsz. Elhiszem. Hosszú évek óta küzdesz vele, megértem, hogy néha nagyon fárasztó. Egyetlen dolgot lehet ilyenkor tenni, megállni, erőt gyűjteni és újra nekivágni.
Tudom, hosszú évek alatt alakult ki ez az állapot, s ezért hosszú a gyógyulás folyamata is. Ehhez pedig türelem kell.
A jól megfogalmazott terápiás célok, így az önbecsülés stabilizálása, külső körülményektől való függetlenítése, az érzelmi kilengések csillapítása nem csak tüneti, de oki szinten is képesek eredményeket felmutatni. Persze, a terápiás folyamathoz a Te erőfeszítéseidre is szükség van.
Tudom, amit leírtam, eléggé triviálisnak tűnhet, de úgy érzem, ez a probléma lényege.
Sok erőt és kitartást kívánok Neked!
Mirror | | Előzmény: aliz (2010-06-30 18:16:19) |
| | aliz | válasz 2010-06-30 18:16:19 | Igazad van, ne haragudj, semmit nem is írtam magamról. Szakemberhez 2007-ben fordultam, súlyos depresszió és szorongás miatt. Akkor diagnosztizálták a borderline személyiségzavart. 3 hónapot töltöttem el tündérhegyen, 1 hónapot a váci pszichiátrián, jelenleg ambuláns kezelésre járok. Antidepresszánst, hangulat stabit és antipszichotikumot szedek elég nagy dózisban. Fontos még a súlyosan traumatizált életút...
Kezd nagyon elegem lenni. A leponextől kezdve a zyprexáig mindent szedtem már. 3 év alatt 30 kg-ot híztam gyógyszerektől. Vagy pörgök, vagy zombi vagyok...és persze azért vannak pozitívumok is. Emberek, pl az áterem és a terapeutám, akiki rendíthetetlenül kitartanak mellettem, van két gyönyörű gyermekem, férjem. Tudom. Ezekről sem szabad elfeledkezni. A baj csak annyi, hogy úgy érzem, feladni készülök...iszonyatos lelki kínokat élek át a nem tudom mitől, úgy érzem, semmi nem segít, minden hiábavaló. Olyan deficitekkel rendelkezem, melyeket képtelenség behozni. Sokszor küzdök az öngyilkosság gondolatával. Úgy érzem, csak a gyávaságom tart életben. Nem merem megcsinálni. Nem merem befejezni. Még nem. Fáradt vagyok. Annyiszor próbáltam rájönni, hogy mi velem a baj, hogy miért nem tudok boldog lenni? Annyi "ha" volt az életemben. Ha férjhez megyek, ha lediplomázok, ha elismernek a szakmában, ha gyereket szülök. Képtelen vagyok sírni. Pedig talán segítene...előfordul időnként hogy magam ellen fordulok. Rohadtul tudom gyűlölni magam és minden okom megvan rá. Vajon tényleg? Nem tudom...akik ismernek, szelíd, (gyalázatosan) alázatos embernek tartanak. Vannak akik jó embernek és vannak olyanok is akik szerint elmebeteg vagyok. Mit jelentenek a diagnózisok? A borderline szem.zav. elmebetegség? Felmerült az is hogy bipol vagyok. De vajon, most komolyan, elmebeteg vagyok? Mit jelent elmebetegnek lenni. Én csak annyit érzek, hogy minden kurvára nehéz, hogy olyan világban élek, amiben lehet hogy nem is kellene. Kérlek, válaszoljatok! Azt hiszem, most kétségbeestem | | Előzmény: pillanat (2010-06-29 21:34:13) | Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | aliz | válasz 2010-06-29 17:21:58 | Sziasztok. Baszott nehéz élni, nem is tudom, akarok-e. Azt hiszem igen. De nem így. Ezt a diagnózist kaptam, ez fedi a poklomat. Csak azért írogatok mert a magány megőrjít. Két gyerek, férj, hivatás és minden másnak vége. Se barát, se haverok, se buli se fanta. Csak én és a gyógyszerem. Bogyók...segít kikapcsolni csak gyakran túllövök a célon. Van még olyan aki hasonlókép vergődik, vagy...na mindegy, megyek is a francba
| Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Viorica | válasz 2009-10-11 20:55:33 | Az meg a másik, hogy egy szó vita nélkül kinek jutott eszébe kidobni az én topikomat?
Hogy' van az, hogy vicsorgó-fröcsögő máriácskát nekem a messzemenőkig tisztelnem kell, és engem vágnak ki, ha beszólok neki, mert már több hónapja nem hallgat senkire, csak nyomja a kisregényét oda-vissza. Bele bazdmeg s beszélgetésem közepébe, nem először?! | | Előzmény: Viorica (2009-10-11 20:52:58) |
| | Viorica | válasz 2009-10-11 20:52:58 | Gratulálok.
Az nem gond, hogy egy beszélgetés közepén voltam...?
De sejtem, mi történhetett, gondolom valaki továbbra is elégséges terápiának tartja telefosni a másik topikját, majd, mint ki jól végezte, elvonulni.
| Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
|
Új Hozzászólás
|
| |
