HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Depresszió

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 Következő
plat666 válasz 2009-06-17 14:47:22
Igazad van. Az agyban dől el minden. De néha el kell fogadni, hogy saját agyadat már annyira behálózta a negatív énkép, hogy teljesen kilátástalannak látszik az élet. Ilyenkor kell segítség, hogy elhidd, szerethető vagy és jó vagy, és igenis szeretnek mások, de ha nem hagyod, nem látod meg. Írj privit, ha segíthetek.
Előzmény: ksanc (2009-06-17 13:31:41)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Pogi válasz 2009-06-17 13:21:42
Este bekapcsoltam a tv-t és Nagy Imre újratemetése volt és szedték ki a sírból a csontokat, tök horririsztikus volt az egész, főleg nekem, este 11 körül.. És nézegették, méregették a csontokat és berakták egy dobozba, furcsa, hogy ennyi marad egy emberből, mindenkiből..mindannyian meg fogunk halni...Akkor meg mégis mi a fenének idegeskedünk, szomorkodunk, hajtjuk magunkat ha a végén úgyis szétrohadunk..
Úgyhogy én tegnap este rájöttem, hogy soha nem fogom elpazarolni ezt a pár évet amig élhetek..és valahogy azóta nem idegesít fel semmi,hanem örülök hogy élek, úgyhogy ma ültem kint egy padon élveztem hogy süt a nap aztán ettem egy fagyit és hazajöttem és boldog vagyok és az is akarok maradni. Próbálkozzatok ti is ,mert úgyis ugyanott végezzük , de legalább a lelkünk nem rohad szét.

Hirdetés

Levendula válasz 2009-06-17 09:51:49
Korrigálok: "az élet szar". Így szokta mondani Kut..
Ksanc, Te meg most fel magad, menni fog..
Előzmény: ksanc (2009-06-17 09:09:53)

DaleCooper válasz 2009-06-16 22:50:59
Az élet értelmetlen, ennyi. Nincs erőm változtatni, csak a vegetálás maradt. Napról napra ugyanaz a monotónia, a mókuskerék, csak vagyok magamnak, célok és remények nélkül. Régebben még voltak céljaim, álmaim, ma már nincsenek. Rájöttem, hogy nekem még álmodnom sem szabad arról, hogy valami jó történik, mert az rossz előjel, és ha azt álmodom, hogy jó lesz, akkor biztosan rossz lesz minden. Nincsenek sikerélményeim, és egyre jobban érzem, hogy beszűkül az életterem. Kitörni nincs erőm, csak magamba fordulni. Csak azt várom, hogy mikor halhatok meg, és néha azt kívánom, hogy bárcsak reggel ne ébrednék fel. Várok, és közben legalább nézhetem, hogy összeomlik az életem, hogy mások boldogok, nekem meg semmi nem sikerül. Ez is valami, ha jól belegondolunk. Tűrni legalább tudok, beleposhadni a mocsárba. A pozitív gondolkodást jó magasról le....., nem ér semmit. Attól nem fog senki megszeretni, mert kevés vagyok nekik, attól nem lesz normális munkahelyem. Ugyanaz maradok, ami vagyok, és senkinek nem lesz szüksége rám. Minden jó tulajdonságom ellenére kevés vagyok, tehát fölösleges a létezésem. Nekem szinte csak csalódások, frusztrációk, félelmek jutottak, ha volt is valami kis öröm, az csak rövid ideig tartott, és utána sokkal rosszabb lett. Tudom, hogy ezzel a negatív hozzáállással a saját életemet teszem tönkre, és hogy így senki nem fog szóba állni velem, de képtelen vagyok annyi erőt összegyűjteni, hogy változtatni tudjak. Mindegy, majd csak lesz valami. És bocs, ha terheltem itt mindenkit a panaszommal.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

boborcsin válasz 2009-06-09 15:59:22
Írtam neki.Válasz még nincs.
Előzmény: plat666 (2009-06-06 10:08:36)

plat666 válasz 2009-06-06 10:08:36
Szia! Én a másik oldalról láttam a dolgokat. Tudom, hogy nagyon nehéz elviselni a pszichésen beteg társat. Csak a megértő szeretet az, amit nyújtani tudsz neki. És a legfontosabb: ne vedd magadra, ami nem a Tiéd, amire nem Te adtál okot. A másik fontos tényező a megbocsátás. A rossz időszakban történtekre nem is igen emlékszik a beteg, de ha igen, akkor is igyekszik elfejlteni. Annál hálásabb, ha túlteszed magad rajta. Megmondom, nekem a férjem nem tudott segíteni, ehhez szakember kellett, és olyan megrázó élmény, ami miatt felkerestem az illetőt. Viszont a tudat, hogy otthon mindig elfogadnak, segített kilábalnom. Ne vállald föl a terapeuta szerepét, ezzel csak rontasz. Figyeld meg, mi okozza a rohamokat, a depis időszakokat, és ha rájössz, szakember tanácsát kérheted, mit tehetnél az érdekében. Priviben többet írok, ha igényled (a nevemre kattints, akkor megkapom az üzenetet). Figyeld meg, van-e a környezetében olyan valaki, akire "allergiás", aki kiváltja nála ezt. Akkor az illetővel is beszélhetsz. Ne add fel, van megoldás! Mindkettőtök érdekében... üdv.
Előzmény: boborcsin (2009-06-04 16:45:21)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

boborcsin válasz 2009-06-04 16:45:21
Én segítséget szeretnék illetve tanácsot kérek.20 éve élek a férjemmel és olyan dolgokat csinált hogy a 4-ik évben elkezdtem gondolkodni hogy valami baj van az elméjével.Utólag rakosgattam a képeket össze és rájöttem hogy az egyetlen nővére is ilyen és az anyjával és annak apjával is hasonló bajok voltak.De ugye a szerelem vak.Kb 15 évvel ezelőtt felkerestem két orvost is akik egyöntetűen azt mondták:mániás depresszió,bipoláris elmezavarral.Nem ismeri el hogy beteg és nem hajlandó beszélni róla és természetesen orvoshoz sem megy.Mikor tünetmentes ő a világ legrendesebb embere.Egyáltalán nem iszik, nem dohányzik és a tiszta időszakban rengeteget dolgozik.Okos ember is!
Csak már én megyek tönkre.elhagyni nem akarom ,szeretem.DE kikészültem már lelkileg.Van itt sorstársam?
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Polla válasz 2009-05-26 17:37:28
Bár nem konkrétan a depresszíóhoz kapcsolódík (?), az élethelyzeteímből adódó egyéb problémák míatt bípolárís máníás depresszíót díagnosztízáltak nálam pár éve. A depresszíóból kívezető utam és megtapasztalásaím nagyban segítenek hozzá ahhoz, ezt gyógyszeres támogatottsággal kezelní tudjam, s a míndennapjaímat ne merészelje uralní. :-)

Polla válasz 2009-05-26 17:27:41
Szía Plat! A depresszíóból bízony van kíút, csak olykor a szerencsétől ís függ, mílyen segítséget ís kap ehhez az ember, s ha pl. pszíchoterápíás kórházba utalják be, azt elfogadja, s ne attól rettegjen, mít fognak róla mondaní az ísmerőseí, ő most "olyan" helyen van. Nekem ís komoly önértékelésí problémáím voltak a súlyom míatt, hosszú évekíg nyáron majdhogynem hosszú ujjú blúzokat mertem csak felvenní, abból a megfontolásból, jaj, mít szólnak majd az emberek, hogyan nézek kí. Míkor már jómagam ís beláttam, ez ezredrangú kérdés, céltudatosan vettem fel ujjatlan felsőket ís, mert nagyon nem érdekelt már, mások mít ís gondolnak rólam.
Egy színtén specíálís fórumon sok segítséget kaptam az ott jelenlévő dokítól ís, ha adódtak azért nekem leküzdhetetlennek látszó problémáím. Maí napíg sok szeretettel gondolok rá ezért.
Nem állítom, könnyű megküzdení a depresszíóval, 2-3 áterhez ís jártam, meg rendkívül jó, és tapasztalt pszíchológusom ís volt, s bízony nem restelltem ún. alternatív módot ís keresní, mert nagyon-nagyon erős volt bennem az elhatározás, megküzdjek a betegségemmel.

Köszönöm, hogy megtíszteltél a válaszoddal, s megosztottad velem a gondolataídat.
Előzmény: plat666 (2009-05-25 23:07:48)

Hirdetés

plat666 válasz 2009-05-25 23:07:48
Szia! Jó, hogy olvasom: másnak is sikerült. Hátha elhiszik a többiek is: sikerülhet!
Nekem is segítség kellett, hogy elhiggyem, van önbizalmam, csak nagyon mélyen eltemettem. A félelmeimmel kellett szembenéznem, és megszeretni önmagamat, a megtagadott énemet, aminek a rejtegetésébe beleöltem a fiatalságomat. De most már tényleg nem érdekel, hogy az átlagtól eltér a testalkatom, nem az a fő problémám, hogy mindenki szeressen, megfeleljek, hanem a saját világomat építem, a saját akaratomból merítek erőt. Mindenkinek kívánom, hogy találja meg ezt a harmóniát. És Levendulának is köszönöm, hogy bátorított olykor. Mielőbbi gyógyulást!
Előzmény: Polla (2009-05-25 15:49:32)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Zanzibár válasz 2009-05-25 16:57:40
Sziasztok!

Én is új vagyok itt, a diagom generalizált szorongás, szociális fóbia, depresszió, sikeres terápia vége felé állok.

Egyelőre ismerkedem a fórummal.

Polla válasz 2009-05-25 15:49:32
Szíasztok!

Még új vagyok a fórumon, most ísmerkedem a topícokkal, az Üzenőfalon bemutatkoztam - gondoltam, ott kell -, s beleolvasgattam ebbe a topícba ís.

Voltam hosszú évekíg depresszíós, s nagyon megfogott píllanat níck hozzászólása, mível az én pszíchológusom ís ezek alapján tudta valahogyan átformální a gondolkodásmódomat, az önmagamról alkotott sok rossz véleményt. No meg hát természetesen nehéz depresszíósként észrevenní, vannak jó dolgok ís az életben, s nem míndíg célravezető egy szobában magányosan kuksolní. Ráadásul semmít nem csínální, mert azt meg mínek. Sok hosszú hónapjába került a lógusomnak, valahogyan nekímozduljak, s bármít ís csínáljak otthon, aztán lassan-lassan nekíveselkedtem, s ha nehezen ís, kíkecmeregtem belőle. A többível nem szeretnélek títeket fárasztaní, csak gondoltam, leírom ítt, kí lehet ebből kecmeregní, csak sajnos nekem egyedül nem ment. :-(
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

zenit válasz 2009-05-21 21:11:11
és minden másnak is..
Előzmény: kutmurluc (2009-04-29 13:11:07)

NorahJ válasz 2009-04-29 11:51:37
"Az öngyilkosság az esélyek eldobása."

Ez egy nagyon jó mondat! Ha saját, akkor elismerésem!
Előzmény: ksanc (2009-04-27 13:30:59)

Pogi válasz 2009-04-27 17:22:54
Szia!

Nem tudom milyen problémáid vannak, úgyhogy nem akarlak leszúrni már az elején..
A legnagyobb gond az hogy lusták vagytok.. azt mondod van amin tudnál változtatni..hát miért nem teszed??
Ha duci vagy menj el futni, ha vézna vagy menj el gyúrni, ha úgy érzed nem előnyös a hajad, a ruháid, nem szépek a fogaid vagy bármi akkor változtasss!! Nem kell hozzá milliomosnak lenni!
Alacsony vagy? szeplős vagy? Nem tetszik az arcod? Hát ez van! Van aki imádni fogja! Pont a hibáidba fog valaki beleszeretni...!!

Ha irsz róla hogy miért akarsz öngyilkos lenni akkor talán megértem..de arra csak arra tudok gondolni hogy jó dolgodban "rinyálsz".. Úgyhogy írjál bátrán..!

Honnan tudjátok hogy ha megölitek magatokat jobb lesz?
Szerintem kicsit szánalmas hogy ennyire elhagyjátok magatokat..jajjjj ninsc barátnőm, jajjj csúnya vagyok, jajjjjj jajjjj.. baasszus, álljatok már a talpatokra!
Nincs szükségetek senkire ha magatokat szeretitek!! Csak próbáljátok ki, csak 5 percig..
Egyedül is emberek vagytok!!!!!!!!
Előzmény: DeathWish (2009-04-26 10:17:36)

HackMan válasz 2009-04-27 11:10:11
Sziasztok! Pár nappal ezelött regisztráltam az oldalra, eddig csak a fórumokban olvastam a kérdéseket-válaszokat. Először is szeretném megköszönni, hogy bármilyen kilátástalan is némely ember helyzete, azért mindig van aki erre odafigyel és próbál segíteni. Az most nélkülözhető, hogy sikerűl-e neki, de a szándék az nem. Jó tudni, hogy van akire számíthatunk. Nekem elég nagy problémám van sajnos, de ezzel a késöbbiekben foglalkozok. Egyelőre csak bemutatkoztam egy kis bevezető kiséretében, Legyen mindenkinek szép napja.
Üdv mindenkinek,

DeathWish válasz 2009-04-26 10:17:36
Sziasztok.
Jelenleg a neten kutatok depresszióval, öngyilkossággal kapcsolatos oldalak után, így találtam el ide is.
Az öngyilkosság tényleg minden esetben rossz megoldás?
Fiú vagyok, körülbelül 2 éve depressziós (ez nincs hivatalosan megállapítva, de valószínűleg így van), régebben nem volt olyan nap, hogy ne gondolkoztam volna öngyilkosságon, ez mostanában már csak hetente jön elő, de egyre komolyabban. Minden apró sértés, probléma elveszi az életkedvem. Tudom, hogy mindig túldramatizálom a helyzetet, de az érzéseimmel nem tudok mit kezdeni.
Valószínűleg szociális fóbiám is van, minél több körülöttem az ember, annál feszültebb vagyok, észrevétlenül, de remegek, izzadok, stb. Élőben még a társalgás sem megy könnyen. Ugyanakkor a magány is kínoz.
Tudom mindezek okát, legalábbis sejtem; utálom a külsőmet (a belsőmet is, de ezek a gondjaim a külsőm miatti önbizalomhiány következtében alakulhattak ki), nem vagyok megelégedve magammal, pár dolgon tudnék ugyan változtatni ezzel kapcsolatban, de nagyon nehezen, míg sok dolgon egyáltalán nem.
Legmélyebb pillanataimban véresre öklözöm a kezem a falba, késsel ejtek vágásokat a karomon, és egyre könnyebb és elfogadhatóbb megoldásnak érzem az öngyilkosságot. Nektek mi a véleményetek?
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

NorahJ válasz 2009-04-23 14:11:45
Kedves Vickie, köszönöm a hozzászólást. Természetesen nem várok/vártam terápiát, csak egy külső nézőpontot. Egyik este meg is találtam itt a chat-en, épp akit ajánlottál.
Előzmény: Vickie (2009-04-23 12:49:25)

NorahJ válasz 2009-04-21 14:05:44
Sziasztok, foglalkozik itt valaki szülés utáni depivel is?
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Ugly válasz 2009-04-01 22:41:25
http://www.youtube.com/watch?v=O7-wmW-hcNU


(bocs ez lemaradt)

Ugly válasz 2009-04-01 22:41:02
Akkor ez neked való lesz:
Előzmény: biztalan (2009-04-01 22:25:50)

biztalan válasz 2009-04-01 22:25:50
elegem van mindenből és mindenkiből, de főleg magamból
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

biztalan válasz 2009-04-01 22:23:48
:((

biztalan válasz 2009-03-31 20:58:59
örülök, hogy sikerült kilábalnod és azt vallom, hogy sosincs késő semmihez, persze az én életemmel már nem vagyok így mindig, vannak jobb és rosszabb napjaim

biztalan válasz 2009-03-31 20:54:51
huszonéves, de egy lúzernek éreztem magam eddig, most már nem érdekel, de a depresszió még néha előjön, azt hiszem megerősödtem vmennyire és egyetlen dolog van, ami megnyugtat ezen a világon
Előzmény: ksanc (2009-03-29 21:47:04)

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 Következő
Új Hozzászólás
Google PageRank