|
|
|
Depresszió
Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás
| Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 Következő | | Levendula | válasz 2008-12-24 00:19:52 | | Nem könnyű feladat jó kedvre deríteni. | | Előzmény: Viorica (2008-12-23 11:19:05) |
| | Viorica | válasz 2008-12-23 11:19:05 | | Bocsánat, nem akartam úthenger lenni. De én is beszélgettem már vele, és lehetett is, csak éreztem végig, hogy eldumálgatunk itt, de az egetverő pesszimizmus marad. Én megértem, hogy ha valaki ennyire padlón - padló*ban* - van, akkor nem ugrik egy (kettő, három, sok) beszélgetés után megváltani a világot. Azt is megértem, hogy viszont jó kidumálni magát. De itt az van, hogy kutmurluc a változásnak az elvi lehetőségét is elveti, viszont vitatkozni idejön , meg csesztetni a többit a maga kilátástalan elveivel. Mintha nem, hogy ragaszkodna hozzájuk, de még akarná másokra is ragasztani őket. | | Előzmény: Levendula (2008-12-22 21:10:58) | Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Hirdetés | | |
|
| | Levendula | válasz 2008-12-22 21:10:58 | | :) :) Te aztán nem kertelsz... | | Előzmény: Viorica (2008-12-22 19:00:33) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Viorica | válasz 2008-12-22 19:00:33 | Te figyelj, én most diszkriminálni foglak.
Ide jársz. Önvaló tényként közlöd a rosszabbnál rosszabb tapasztalataidat, sorra csapkodod le mindenkinek az érveit (ha egyáltalán hozzád mernek szólni). Téged beépítettek a helyi erők, hogy nehogy már olyan pofátlanul hatékonyak legyenek, ugyan destruálj már egy kicsit...? | | Előzmény: kutmurluc (2008-12-22 07:54:30) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | DaleCooper | válasz 2008-12-20 21:08:31 | Szia!
Mivel nem vagyok segítő, nem értek az ilyen dolgokhoz, ezért ne vedd kötelező érvényűnek azokat a dolgokat, amiket itt le fogok írni. Ez csak az én szerény véleményem lesz.
Hát ez szerintem "típushiba". Aki ilyen ember, az szvsz kilóg a sorból, főleg manapság. Ma az a menő, ha átgázolsz mindenkin, ha jól kitolhatsz másokkal, és csak magaddal törődsz. Aki segíteni próbál másokon, azzal a többség nem tud mit kezdeni. Jómagam is olyan ember vagyok, aki igyekezett segíteni a lehető legtöbb emberen. Kölcsönadtam ezt-azt másoknak, mert ha a segítségemre volt szükségük, akkor nem mondtam nemet, de olyankor rendszerint meg is találtak engem. Aztán persze még én könyöröghettem nekik, hogy ugyan adják már vissza a dolgaimat, mert addigra már "elfelejtették", hogy kitől is kapták kölcsön. A magunkfajta csak ennyit ér a mai világban. Csak addig vagyunk fontosak, amíg a segítségére lehetünk valakinek. Szerintem neked is azért mondtak rosszat a hátad mögött, mert te kilógsz a sorból, túl jó vagy hozzájuk képest. Ez csak az irigyek rosszindulata. Nem tudom, rólam mondtak-e anno ilyeneket, de most már nem is érdekel. Mivel nem vagyok az a kimondott kigyúrt állat, voltak, akik poénkodni próbáltak pl. ilyesmivel is. Ki finomabban, ki durvábban. Egy bizonyos szintig elviseltem, sőt bevetettem az öniróniát, mert így mindenki megláthatja, hogy ez engem abszolút nem izgat, és így nem cseszegetnek. Általában úgy állok hozzá az emberekhez, hogy a pozitívumot keresem bennük, de ha ők elkezdenek cseszegetni engem, akkor általában én is visszaszólok nekik, csak úgy finoman.
Amúgy pedig meglátásom szerint az a baj a mai világgal, hogy az emberek többségének az ízlését a reklámok határozzák meg. Azt sugallják, hogy akkor vagy nyerő, ha csinos/jóképű vagy, ha fehéren ragyognak a fogaid stb. Így aztán pl. sokan a műnőket tartják jó nőnek (vagy a felfújt műpasikat jó pasinak), míg a természetes szépséggel rendelkező nők/férfiak gyakran a háttérbe szorulnak. El tudom képzelni, milyen érzés lehetett, amikor rólad suttogtak, és most a legszívesebben azt mondanám, hogy ne törődj ilyenekkel. De a dolog nem ilyen egyszerű. Nehéz úgy elfogadnunk magunkat, amilyenek vagyunk, ha a környezetünk nem úgy áll hozzánk. Szerintem a világ helyezte túl magasra a mércét, és talán emiatt érzed rondának magad. Aki pl. 20 évvel ezelőtt "átlagosként" elment volna "jó nőnek", az most még talán "átlagosnak" se számít, és ez itt a baj. Nem az embert értékelik benned, hanem azt látják, hogy "na ez nem hasonlít valamelyik szexbombára", és akkor már nem is tartanak érdekesnek, sőt még talán embernek sem.
A másik dolog pedig az, hogy ha bajuk van veled, akkor mondják meg a szemedbe. Ez lenne a tisztességes eljárás, és akkor tisztázhatnátok is egy-két dolgot. Sajnos a világ nem így működik, vagy nem mindig. Volt pl. egy évfolyamtársam anno, akivel eleinte nem volt túl jó a viszonyunk. Ő általában beszólogatott nekem, de nem durván, csak éppen meglehetősen fagyos volt a hangulat köztünk, főleg, hogy néha én is visszaszóltam egy-két csípős megjegyzéssel. Aztán az évek során összerázódtunk, és jó haverok lettünk. Rájöttünk arra, hogy a másik nem is olyan szörnyű alak, aztán már elég sokat poénkodtunk együtt, meg megbeszéltünk néhány dolgot, ami pl. mindkettőnket foglalkoztatott. Persze ehhez mindkét fél részéről kell bizonyos empátia. Az igazság az, hogy az emberek hajlamosak a másik embert első látásra beskatulyázni. Ezen az segíthetne, ha kísérletet tennénk a másik megismerésére, ha nem az első benyomás vagy az első beszélgetés alapján ítélnénk meg valakit, mert ki tudja, miért volt akkor olyan, amilyen volt. Amúgy pedig nem hinném, hogy ronda lennél, bár tudom, hogy a környezetünkből érkező visszajelzéseknek néha eléggé nyomasztó hatásuk van. Én se vagyok az a modellpasi, akit ki lehetne tenni valamelyik plakátra, de most már úgy nagyjából el tudom fogadni ezt a helyzetet. Persze néha én is besokallok, de ez viszonylag hamar elmúlik (vagy jobban mondva inkább csak háttérbe szorul).
Hát nagyjából ennyit szerettem volna elmondani, és remélem, hogy segíthettem neked valamit, bár erről nem vagyok annyira meggyőződve. Bocs, hogy hosszúra nyújtottam, de ez most így kiáramlott belőlem. És még egyszer mondom: nem hinném, hogy csúnya lennél, bármit is hiszel önmagadról. Lehet, hogy nem hasonlítasz valamelyik híres (vagy hírhedt?) "cicusra", de ez egyáltalán nem baj. Tudod, a keresztlányomnak pl. barna haja van, barna szeme, és kicsit kreolos a bőre. Magamban azon szoktam vigyorogni, hogy aki nem ismeri őt, biztosan valami kis cigánylánynak gondolja, pedig nem az. (Amúgy négyéves múlt, szóval ő még tuti nem gondolkozik ilyeneken.) Ez most csak úgy eszembe jutott, de annyi lenne a lényege, hogy ne csüggedj el, bárki bármit is mond neked vagy gondol rólad a hátad mögött. Az a fontos, hogy légy tisztában a saját értékeiddel, és próbáld meg jobban figyelmen kívül hagyni a gonoszkodókat. Tudom, ez nem megy egyszerűen, de ha azt látják rajtad, hogy ilyenekkel nem tudnak felbosszantani, akkor hátha leszállnak rólad. | | Előzmény: Ugly (2008-12-20 18:51:29) |
| | Ugly | válasz 2008-12-20 18:51:29 | | Amúgy engem tényleg foglalkoztat az kérdés, sőt ez okozza minden pszichés problémámat, hogy én az a típus vagyok, aki nem bánt senkit, próbál mindenkihez kedves lenni, mégsem vesznek komolyan, sőt mindenhol rosszat mondanak a hátam mögött és NEM ÉRTEM , hogy miért. Tudna valaki segíteni??? | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Ugly | válasz 2008-12-20 00:34:05 | Nem, sosem nézek úgy ki, mint aki divatlapból jött. Régebben azt hittem, hogy van egy átlagos külsőm, de amikor hallottam beszólásokat magamról, akkor ez a hitem megingott. Mostmár úgy érzem, hogy ronda vagyok.De nem is ez a bajom, hanem, hogy ezeket a beszólásokat, súgás-búgásokat hogyan kezelje az ember.Legszívesebben belerugnék az ilyen intrikusoknak a hátsójába, vagy képen törölném őket, foglalkozzanak magukkal, a bunkók, de ha nem szemembe mondják, akkor nem tehetem még azt sem:(
| | Előzmény: kutmurluc (2008-12-19 15:46:15) |
| | Ugly | válasz 2008-12-19 00:02:33 | Nő lennék.Nem barna a bőröm, csak fekete a hajam, szemem és nem festek mindig úgy, mint aki divatlapból jött.
Sőt, hát lehet elég rendetlennek nézett ki hajam stb, mert fújt a szél, de attól nem hiszem, hogy ilyet kéne mondania bárkinek is.Szóval kár h nem szemtől szembe mondta csak a hátam mögött, mert úgy legalább beolvashatnék neki.De így emészthetem magam:(
Ja és munkakapcsolat csak, nem haver volt az illető ismerős. | | Előzmény: kutmurluc (2008-12-18 09:54:53) |
| | Ugly | válasz 2008-12-17 20:36:53 | Ma meglátogattam egy ismerősömet. Beszélgettünk, egyszercsak hallom hogy a kolléganői összesúgnak: " Ez az ismerőse?Én meg azt hittem valami cigány jött ide."
Nem tudom mások hogyan tudják ezeket a dolgokat elrendezni magukban, kezelni stb. Engem borzalmas rosszul érint. Akkor úgy tettem , mintha nem hallottam volna, ismerős is hallotta, de ő is úgy tett,de ahogy egyedül maradtam, eléggé elkeseredtem.
Jó tudom cigánynak lenni állapot, de én nem vagyok az.Sajnos én nem tudom kezelni az emberektől olyan gyakran hallott lenéző kritikákat.
Hogy kezelhető ez? /Az ilyeneket 230 V-al kezelném, de sajnos azt nem lehet/ |
| | Hirdetés | | |
|
| | human.eRRor | válasz 2008-12-07 21:03:45 | Gkgndk és András.
Ha jól sejtem nem ismeritek egymás gondját alaposabban, ezért amíg ez nem változik, addig azt javaslom, hogy ne vitázzatok feleslegesen olyasmiről, amiről így nem is lehet.
Human |
| | András | válasz 2008-12-07 20:45:54 | | nem én keverem |
| | gkgndk | válasz 2008-11-30 14:45:30 | | kedves andrás......szerintem te kevered a depressziót a rossz kedvvel |
| | Levendula | válasz 2008-11-27 21:51:05 | Ebben a vércukor dologban lehet valami...
Az alacsony várcukorszint okozhat esetleg tompaságot és hangulatingadozást? |
| | András | válasz 2008-11-27 21:39:32 | Azt mondják, hogy manapság antidepresszánsokkal nagyon jó eredményeket lehet elérni.
Lehet nekem is kéne egy kúra.
Neked mi a véleményed? Mi a legjobb gyógymód depi ellen? |
| | human.eRRor | válasz 2008-11-23 12:06:59 | Szia András!
A víz és a kellő mennyiségű vízbevitel döntő fontosságú az életben maradásunk szempontjából, de nem csodaszer. Az, hogy manapság néhányan akként kezelik elsősorban Thalésznak köszönhető, aki a vizet tette meg minden létező dolog alapjának. Természetesen ma már tudjuk, hogy ez téves, de miatta kerül elő más köntösben az ezoterikus tanításokban.
Nem állítható, hogy a víz képes lenne a depressziót gyógyítani. A depresszió a mai tudásunk szerint nem az agyi energiaellátás zavarára, hanem hanem az agyi hírvivő anyagokkal kapcsolatos problémákra vezethető vissza. (Részletkérdés, de az agyunk által használt energia a vércukorból származik, a víz hiánya pedig nem csak az agyban okozna tüneteket, hanem a szervezet egészében.)
Összességében: mindenki fogyasszon elegendő mennyiségű vizet, de ha klinikai értelemben depressziós, akkor emellett keressen szakszerű segítséget is.
Human | | Előzmény: András (2008-11-22 22:29:31) |
| | human.eRRor | válasz 2008-11-23 11:56:37 | Szia Lány!
Keveset írtál arról, hogy mi miatt pont a depresszió topicot választottad, vagyis a tüneteidről, de amit leírtál az inkább a szomorúságra és nem a klinikai értelemben vett depresszióra igazak. Ezt valószínűsítik azok a dolgok is, amiket ki is emeltél, nevezetesen az, hogy serdülő vagy és a szüleid is válnak, ami a hormonális és környezeti hatásokon keresztül együttesen okozhatja a mostani hangulatod.
Mivel az interneten keresztül nem lehet diagnosztizálni, a fenti soraim csak ne vedd szakvéleménynek. A depresszió fő kritériumai folyamatos rossz hangulat vagy a teljes örömképtelenség, amit az önmagaddal, másokkal és a jövővel kapcsolatos negatív gondolatok egészítenek ki, ezek miatt pedig gyakran öngyilkossági gondolatok. Ha ezek nagy része fennáll, főleg, ha úgy érzed, hogy nem kapsz kellő támogatást sem otthonról, sem a barátaidtól, sem máshonnan és foglalkoztat az öngyilkosság, akkor fontos, hogy élőben segítséget kérj egy szakembertől. Ha még tanköteles korú vagy, akkor a területileg illetékes nevelési tanácsadókban ezt akár ingyen is megteheted.
Human | | Előzmény: lány (2008-11-22 17:34:45) |
| | human.eRRor | válasz 2008-11-23 11:44:01 | Szia Purple!
A soraid olvasva arról én is csak találgatni tudnék, hogy mi váltotta ki benned ezeket az ellentmondó érzéseket, és hogy hogyan alakult ki a zárkózottságod. Ha élőben kérsz szakembertől segítséget, ezek fontos kérdések lesznek (és javaslom is, hogy tégy így), de addig is néhány kérdés.
A viselkedésed úgy tűnik, mintha azt jelentené, hogy vágyol is a párodra, de közben valamitől tartasz, ezért lököd el őt magadtól. Hogy mi is lehet ez a dolog az függ a múltadtól, de nem elképzelhető az, hogy azért viselkedsz vele így, mert attól félsz, hogy mi lesz akkor, ha elveszíted őt?
Human | | Előzmény: purple (2008-11-21 19:44:57) |
| | András | válasz 2008-11-22 22:29:31 | Sziasztok!
Én most olvastam egy könyvet, aminek a címe: A tested vízért kiált!
Kimásolok ide egy részletet belőle:
"
A szociális stresszel – félelem, aggódás, bizonytalanság,
tartós érzelmi és házassági problémák – társuló
patológia (kórtan) és a depresszió kialakulása az agyszövetek
ki nem elégített vízigénye miatt bekövetkező vízhiány
eredménye. Az agy az energia pumpák vezérelte
víz által előállított elektromos energiát (a hidroelektromos
energiát) használja. A dehidráció állapotában, az
agyban csökken az energiatermelés szintje. Az agy sokféle,
ettől az energiától függő szerepe hatástalanná válik.
Felismerjük agyunknak ezt a nem kielégítő működését és
depressziónak nevezzük.
"
Próbáljátok növelni a vízfogyasztásotokat 1 literrel.
Ha aggaszt a víz szennyezettsége, akkor víztisztítóval szűrjétek át,
vagy palackozott vízet használjatok. | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | lány | válasz 2008-11-22 17:34:45 | Sziasztok!
Most regisztráltam az oldalon szóval még új vagyok.
Én is szokszor kapom magam azon, hogy csak bámulok a semmibe és hiába beszélnek hozzám pár másodperc múlva térek magamhoz. Vagy sokszor sírok csak úgy mert rossz kedvem van ok nélkül és hirtelen lesz rossz kedvem. Sőt nagyon érzékeny is vagyok. Szeretek egyedül lenni és egyedül sétálni, elmenni egy olyan helyre ahol nincs senki sem és csak magam vagyok és ülök.. néha sírok is. A szüleim most váltak el minden feladat rámhárul, talán ez a nagy változás lehet az oka nemtudom.
A szerelemben is elég furcsa dolgokat érzek hamar sírom el magam, érzékeny vagyok nagyon és az egyik percről a másikra megváltozik a hangulatom és ehez nehéz alkalmazkodni! Azt szeretném kérdezni, hogy a hangulatzavart hogyan kezelik vagy forduljak e orvoshoz vagy ez majd elmúlik mert most serdülőkorban vagyok és ilyenkor érzékenyebb az ember és nemtudom hogy most ezért van e az oldalon található teszt szerint feltehetően hangulatzavarom van.(37 pont volt a tesz) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | purple | válasz 2008-11-21 19:44:57 | Sziasztok.
nem is tudom hol kezdjem, mostanában egyre nehezebben tudom összeszedni a gondolataimat... régóta szenvedek depresszió és szorongás miatt, de ami néhány hónapja kezdődött velem az valami teljesen más... nehéz leírni, hogy pontosan mi is ez, de megpróbálom... az egész ott kezdődött, hogy megismertem egy fiút, egy olyat, akinél jobbat szerintem álmodni nem lehetne, szinte tökéletes számomra... azóta összejöttünk, és tök jó lenne minden, ha nem lennék ilyen amilyen... ugyanis minnél közelebb kerülünk egymáshoz, minnél jobban meg szeretne ismerni, annál jobban magamba zárkózóm. teljesen ellököm magamtól, sokszor elég aggresszívan viselkedem, máskor meg nem szólok semmit, csak nézek magam elé, mintha nem hallanám, amit mondanak nekem. tisztában vagyok azzal, hogy hogyan kellene viselkednem, hogy nem kéne ennyire bunkónak lennem, mert így tényleg elveszítek mnkit, akire szükségem van, de egyszerűen nem tudok megváltozni... mintha 2 személyiségem lenne: az egyik, aki cselekszik (rosszat), a másik meg, aki az ellentétét súgja (a jót). és mindig a rossz ''győz''... nem tudom miért van ez, csak annyit, hogy valami gyerekkori rossz élmény következtében alakul ki az ilyen viselkedés, de ebben sem vagyok biztos... légyszi, aki tud vmit erről, segítsen, és bocs, hogy ilyen összefüggéstelen és hosszú lett a szöveg... | Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | human.eRRor | válasz 2008-10-11 22:47:03 | Szia Rollon!
A pszichológus azért tette fel neked ezt a kérdést, hogy gondold át, mi az ami számodra a legfontosabb téma azok közül, amiket érintettetek. Arról érdemes vele beszélgetned, amit te a leglényegesebbnek érzel. Ez nem jelenti azt, hogy másról nem lehet szó, és nem is lesz szó, csupán annyit, hogy e köré építitek a későbbi beszélgetések vázát.
Human | | Előzmény: rollon (2008-10-11 20:54:07) |
| | tiszafa | válasz 2008-10-11 22:10:03 | Kedves Rollon!
Teljesen mindegy miről beszélgetsz vele, hiszen ő ezer más dologból is következtetéseket tud levonni. Amiről szívesen beszélsz mással is, vagy éppen, amit nem mersz elmondani senkinek. Biztosan van ilyen.
Üdv.: tiszafa | | Előzmény: rollon (2008-10-11 20:54:07) |
| | rollon | válasz 2008-10-11 20:54:07 | Sziasztok!
A héten voltam pszichológusnál és a diagnózisa Kevert szorongásos és depressziós zavar lett.
Amikor letelt az 50 perc azt mondta hogy a következő alkalomra találjam ki miről akarok beszélni.A gond az hogy fogalmam sincs hogy miről kéne.hiszen az első alkalommal már beszéltünk mindenről nagy vonalakban.Mire gondolhatott?
A válaszokat előre is köszönöm!
Üdv. | Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | aggieflux | válasz 2008-10-03 16:49:45 | | Halihó mindenkinek!Az az igazság,hogy nem nagyon tudom,mi történik velem mostanában,és jó lenne,ha valaki tudna valami tippet adni.Ott kezdődtek a bajok,hogy még 2 éve megcsalt az első barátom az egyik barátnőmmel.Ezt követően úgy éreztem,mintha egyre jobban nehezemre esik kimutatni az érzéseimet és egyre kevésbé bízok meg az emberekben.Ez így fokozatosan egyre rosszabb lett,és most már kb másfél éve nagyon furcsán érzem magam.Olyan,mintha mindig álmodnék és nem én irányítanám az életem.Mintha nem látna tisztán a szemem vagy ilyesmi.És nem tudom,hogy lehet ezt megoldani.Hiányzik a régi önmagam,a régi életem:(Légyszi,ha van valakinek valami tippje,akkor írjon!Előre is köszi a segítséget | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | nemethsandor | válasz 2008-09-18 12:03:45 | Sziasztok!
Sanyi vagyok. Az elmúlt hónapokban furcsa dolgok történnek velem. Kb. egy évvel ezelőtt jöttünk haza a nejemmel külföldről. Az idén megszületett első gyermekünk, lassan felépül a házunk is. Mégis sokszor boldogtalannak érzem magam. Megromlott a viszonyom az emberekkel és sajnos nem csak az ismerősökkel, d e a családtagjaimmal is.Nem vágyom az emberek társaságára. Azelőtt szerettem eljárni itthonról, most ha tehetem ki sem mozdulok. Nem tudom, hogy mi van velem! Rosszindulatú lettem mindenkivel, még a legközelebbi hozzátartozóimmal is. Nincs nap veszekedés és vita nélkül. És kivételnélkül tőlem ered a probléma. Minden nap úgy kelek fel, hogy most visszafogom magam, de aztán újra megtörténik a baj. Mindenkit megbántok magam körül. Nincsenek anyagi gondjaink, nem is igen érdekelnek az anyagi dolgok. Mi lehet velem? Segítsetek! |
| | Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 Következő |
Új Hozzászólás
|
| |
