HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Depresszió

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 Következő
Bettrika válasz 2008-08-25 18:02:15
Szia Rollon!Kérdezted,hogy van-e valakinek tapasztalata Tündérheggyel kapcsolatban.Én 3 hónapot ott voltam fekvõbetegként.Nekem sokat segített,és szerintem nagyon jó szakemberek vannak ott.Gyógyszert biztos nem erõltetnek rád.inkább igyekeznek a már meglevõ gyógyszert is lecsökkenteni.Én 5 gyógyszerrel tudtam csak aludni,és ott sikerült 1-re lecsökkenteniük,Üdv Bettrika

human.eRRor válasz 2008-07-11 19:26:41
Szia Rollon!

Sem a családgondozókba sem pedig az ideggondozókba nem szükséges a beutaló, de lehet, hogy nem kapsz azonnal időpontot, amikor bemész. Ezek az intézmények általában egy adott terület lakosságának ellátásért felelősek, de ha megkérded őket, akkor részletesen el fogják mondani neked a feltételeket és az esetleges egyéb lehetőségeket is.

Üdv

Human
Előzmény: rollon (2008-07-08 17:40:11)

Hirdetés

macska válasz 2008-07-10 14:53:44
Sziasztok!

Köszönöm a kedves reakciót! Azt gondolom még ebben a betegségben is szerencsém volt. A legjobb barátnőm mentálhigiénés szakember, és ha egy kicsit késő is de meggyőzte a családomat, hogy vigyenek kórházba. Akkor már hallucináltam, kiterjedt üldözési mániám volt.....de még ez is jó, hogy már tudok róla beszélni.... Három hónappal a történtek után beléptem egy Mentelhigiénés Egyesületbe, még igazán nem bíztak meg feladattal, de érthető, hiszen bár olyan tapasztalatom lett (sajnos.vagy nem) ami nem adatik meg mindenkinek, de tény hogy beteg vagyok, ennek elfogadása volt talán a legnehezebb a gyógyulásban. Egy éve ilyenkor még Zipraxát kaptam, most pedig ha rámtör a szorongás relaxálok, bicózom, olvasok és óriási levegőket veszek és azt gondolom, minden nap könnyebb lesz csak akarni kell. De túlvállalni magát az embernek sosem szabad. Szinte egyáltalán nem kiabálok, korábban fel fel emeltem a hangom, ha a kamaszlányaim idegeltek. Most is elmondom a véleményem- ebből nincs gyógyszer ami kigyógyít- de meggondolom ezerrel, hogy ujjat húzok e a hatalommal. Ha nagyon elkeseredem, kiírom magamból, naplót írok, először azt írom le ami bánt, aztán utána megoldási terveket gyártok. Végül is ez az igazi hatalom....magadat legyőzni!

macska válasz 2008-07-10 13:09:10
Jól vagyok, egy éve skizform pszichózissal kerültem kórházba. 13 napot töltöttem a hűvösvölgyi pszichiátriai intézetben, csak jót tudok mondani a kórházról. Azóta itthon lábadozom, nem megy mindig könnyen. Elhúzódó munkahelyi stressz és konfliktus a főnökeimmel- erre vezettük vissza... de persze benne volt a 39 évem...egy év után látom mennyi mindenre megtanított ez a betegség, és megváltoztam, de élek. visszamentem ugyanarra a munkahelyre dolgozni, kutyaharapást szőrével. Nagyon szeretem a munkám -tanítok. De megtanultam, hogy vannak az életben fontosabb dolgok is, mint vitába szállni a főnökkel és nem tűrném már el senkinek a rágalmait és ordítasait, attól többet ér az egészségem. Áprilisig Rivotrilt szedtem kezdetben sokat aztán egyre kevesebbet. Jelenleg is járok pszichiáterhez. Azért írtam le mindezt, hogy bár nehéz felépülni, de én sosem adtam fel. Van két gyönyörű leányom egy férjem akik velem együtt szenvedték meg az előző év kedélyhullámzásait. már csak ő értük is és persze magamért is élni kell. Szívesen segítek lelki beteg társaimnak, de azt nagyon bánom, hogy nem fordultam pszichológushoz. Köszönöm, hogy leírhattam:-) Fel a fejjel, hosszú út a felépülés én már látom a végét...

rollon válasz 2008-07-08 17:40:11
Hogy lehet igénybe venni a családgondozók és ideggondozók által nyújtott segítséget?Kell beutaló.Nem vagyok pesti de ott tanulok, területileg mindegy hogy melyikbe megyek?

A választ elõre is köszönöm!
Üdv.
Előzmény: human.eRRor (2008-07-06 09:18:12)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

human.eRRor válasz 2008-07-06 09:18:12
Szia Rollon!

Örülök, hogy újra írtál, így már értem, hogy mi az pontosan, amit keresel. Természetesen nem csak a Tündérhegyen van mód Tb által támogatott terápiára, hanem több helyen is. A tündérhegyi nappali kórház olyan lenne, ami megfelel neked, de ott viszonylag kevés emberrel foglalkoznak, és a heti rendszerességnél gyakrabban. Az általad elképzeltekhez sokkal inkább illik a területileg illetékes családgondozók és ideggondozók által nyújtott segítség. Ott van lehetőség arra, hogy hetente járj, a Tb által támogatott terápiára. (Ha valakik nem múlt el 18 éves, akkor erre még a területileg illetékes nevelési tanácsadókban is lehetőség van.) Ezek közt a helyek közt minőség és lehetőségek szempontjából nagy szórás van. A tündérhegyi központ terapeuta képző hely, ezért viszonylag egységes. A család- és ideggendozók, illetve a nevelési tanácsadók sok dologban eltérhetnek egymástól attól függően, hogy kik dolgoznak ott. Mindenesetre érdemes lenne őket is felkeresned.

Ezeken a helyeken a gyógyszeres kezelés biztos, hogy nem kötelező, viszont az esetleges várakozási idő a bekerülés előtt hosszabb lehet. (De ebben a nyári időszakban valószínűleg ez nincs így.)

Ha esetleg kérdésed lenne, akkor írj még bátran.

Üdv

Human
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

rollon válasz 2008-07-05 22:53:05
Tulajdonképpen nem szeretnék befeküdni sehova csak jó lenne egy szakemberrel beszélni élőben.Amolyan heti egy vagy két alkalmas beszélgetésekre gondoltam de az fontos hogy tb által támogatott legyen mert sokallom az 5000-10000 ft-os óradíjakat (kb ennyit kérnek Pesten) ami valójában 50 perc.Szerintem depressziós vagyok.Meg amikor elolvastam a borderline jellemzőit úgygondoltam hogy szinte mindegyik jellemző rám.De lehet tévedek.

A választ előre is köszönöm!
Üdv.
Előzmény: human.eRRor (2008-07-05 22:14:06)

human.eRRor válasz 2008-07-05 22:14:06
Szia Rollon!

Hogy milyenek az orvosok az ebben a szakmában inkább szubjektív megítélés kérdése, ami tény, hogy nagyon jól képzett és nagy gyakorlattal rendelkező szakemberek dolgoznak ott. Az a kérdésed, hogy vannak-e a váróban, nem tudom mire vonatkozik, mert a Tündérhegyen bár van nappali ellátást biztosító kórház, de az a kisebb, ők inkább fevőbetegként vesznek fel új embereket. Bejutni nem nehéz, a problémád súlyosságától függ elsősorban. mivel ők elsősorban pszichoterápiás módszerekkel gyógyítanak, így azokkal foglalkoznak, akiknél a pszichoterápia hatásos lehet. Általában szoktak viszont adni gyógyszert, de mivel kényszergyógykezelés nincs (illetve ott nincs), ezért ha nem szeretnél, akkor nem fogsz gyógyszert szedni, ez valamelyest megbeszélés kérdése. Persze ők mondhatják, hogy ez esetben nem vesznek fel, de ezt ott konkrétan velük kell majd megbeszélned.

Hasonló intézmény még a Thalassa ház, amit esetleg érdemes megismerned.

Elárulod, hogy milyen jellegű probléma miatt tetted fel ezeket a kérdéseket? És, hogy miért nem szeretnél gyógyszert kapni?

Üdv

Human
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

rollon válasz 2008-07-04 01:51:05
Sziasztok!

Érdeklődni szeretnék hogy van-e valakinek tapasztalata a Tündérhegyi Pszichoterápiás központal kapcsolatban.Mint például:milyenek az orvosok,sokan vannak e a váróban,mennyire nehéz bejutni,figyelembe veszik-e ha valaki nem akar gyógyszeres kezelés...stb.Most hírtelen ennyi jutott eszembe .Esetleg van e alternatív központ (Budapesten) amelyik ugyanúgy tb által támogatott mint a tündérhegyi?

A válaszokat előre is köszönöm!
Üdv.

Hirdetés

Ninike válasz 2008-06-08 14:16:20
Szia! Nem volt az a házasság lelkileg erõs.Viszont egyre problémásabb.A legrosszabb hogy még mindig nem tudtam megszabadulni tõle.Folyamatos zaklatotság õ az életünkben amit azért már tudok kezelni hétköznapi szinten.De õszintén megmondom ezt nem boncolgatnám.A tudatát is tiltom magamnak.Nem a multban a jelenben-jövõben akarok élni.Tiszta érzelmekkel,felszabadultan minden tehertõl,megélni mindent ami jön.Ezzel úgy hiszem mindenki így van.Valószinûsitem ha egy tõlem független embernek mindent ki tudnék mondani ami bennem dúl,rengeteget segítene.A minden napi feszültségek úgy gondolom általánosak,pl: sokat várok a boltban a soromra,elfelejtettem valami fontosat,megint számla jött.Próbálok ilyeneken nem elcsúszni,átlépni.Átéltem nemrégiben egy vetélést ami 2 hétig vont el teljesen.Ki tudtam bõgni magam,valamennyire tudtam beszélni róla,aztán a magamba fordulás ahol már egyáltalán nem tudtam kiadni magamat.Sem sírás,sem beszéd.Fogytam sokat,amúgy sem vagyok erõs alkatú.Ilyenkor lobbanékony is vagyok,néha undok is ha nyaggatnak.Forgatom a témát lásd nem csak annyi amennyi.Kirontanék sokszor magamból és felráznám magam.Mondjuk ez ritka...

human.eRRor válasz 2008-06-08 12:27:58
Szia Ninike!

Köszönöm, hogy mindezt leírtad, így már sokkal átláthatóbb, hogy mi miatt érzed magad rosszul és mikor. Voltak események, amik a gyermekkorodban megalapozták azt, hogy inkább befelé forduló, a problémákkal egyedül szembenéző emberré váltál, olyanná, aki nehezen nyílik meg mások előtt, de ha mégis bizalmába fogad valakit, akkor az mindig számíthat rá.
Ez utóbbi lehetett talán az oka annak is, hogy a férjeddel való válás után - akivel, ha jól sejtem, nagyon mély kapcsolatot alakítottál ki -, kicsit úgy érezted, hogy magadra maradtál, és ezt nehezen dolgoztad fel. Ez a "nehéz feldolgozás" az, amit most élsz meg, ebből fakad a fokozott érzékenység a rossz dolgokra, amik miatt könnyen elromlik a hangulatod. Mivel ez a 2 év nem telt folyamatosan ugyanabban a hangulatban, ezért azt gondolom, hogy a külső tényezők, a környezeted szerepe az, ami meghatározó volt mind a tüneteid kialakulásában, mind pedig a tüneteid aktuális megjelenésében. Ez egyben azt is jelenti, hogy számodra az élő pszichoterápiás kapcsolat valószínűleg rengeteget tudna segíteni.

Amennyiben úgy érzed, hogy szükséged van arra, hogy pszichoterápiás segítséget kapj, akkor azt gondolom, hogy mindenképp vágj bele. :-) Van rá lehetőséged TB által támogatott formában is a területileg illetékes családsegítőben, ideggondozóban is, persze a magán terápiák is minden további nélkül elérhetők, ha megengedheted magadnak anyagilag.

De addig is írj nekünk még. :-)

Üdv

Human

Ninike válasz 2008-06-07 19:12:56
Köszönöm! :) Hát igy utánna gondolva a mióta kérdésnek... úgy 2 éve biztos a folyamatosság de jobban belegondolva még gyerek koromból is emlékszem hasonlóra.Édesanyám korán elvesztettem,apám alkoholista nem tartjuk a kapcsolatot.Nem voltam társasági ember soha.Ha megszólítanak teljes érdeklõdéssel oda tudok figyelni,társalogni.Viszont nem keresem más,idegen emberrel a kapcsolatot,szemkontaktust sem.Nem sok ember került közel hozzám (barát,párkapcsolat) aki barát lett is idõ kellett míg én is bizalmasan fordultam hozzá.Megszokták hogy néha szótlan vagyok,felszines,kedvetlen.Párkapcsolat mûködik,néha én hibámból alakul ki vita.Mi a bajod?Miért nem mondod?Miért nem akarsz velem lenni?...stb.2 gyermekem van.Egy megromlott házasság után (nem ebbõl az okból).Elõzõ kapcsolat végén kezdõdött érezhetõen az egész.Azóta is ha bántó dolog ér,magamba zuhanok.Egy pár hónapig a szexuális érdeklõdésem is a nullára esett,ami persze újabb problémát okozott új kapcsolatomban.Ami természetesen mégjobban magamba zárt.Az ok keresése a megoldás megtalálása stb.Idõszakok a külsõ behatásoktól függ de néha spontán jelentkezik.Néha 1-hét néha pár óra.Van hogy halaszthatatlan dolgom van,mennem kell ettõl elmúlik.Ritkán magam indulok útnak mert az az érzésem mennem kell,nem bírok a fenekemen maradni.Amúgy érdeklõdõ természetû vagyok,olvasós,kirándulós,vásárolgatós-bármi jöhet.A türelem ami néha elfogy.Egyik pillanatban van amin hirtelen ideges leszek a többségében megértem,elfogadom.Azt hiszem tömören ennyi :)
Előzmény: human.eRRor (2008-06-07 15:18:30)

human.eRRor válasz 2008-06-07 15:18:30
Szia Ninike, légy üdvözölve nálunk! :-)

Amiket leírtál valóban a depresszió tünetei, de ha pontosak akarunk lenni, akkor azt kell mondani, hogy lehetnek a depresszió tünetei is. Pl. az akut stressz hatásai is lehetnek hasonlóak, ezért, hogy jobban megérthessük, hogy itt miről is van szó, feltennék néhány kérdést neked, ami talán segít tisztázni mindezt.

Mióta vannak nálad jelen azok a változások, amiket észlelsz magadon? Természetesen fontos, hogy még csak rövid ideje állnak fenn, vagy már huzamosabb ideje. Az is nagyon fontos lehet, hogy mi váltja ki ezeket nálad, hiszen utaltál rá, hogy némelyik jön-megy. Amikor először megjelentek, akkor történt valami olyan esemény, amihez kötni lehet mindezeket? Milyen gyakorisságal jönnek elő és múlnak el a tüneteid, és hogyan viselkedsz a tünetmentes időszakban (úgy mint régen, vagy van, amiben másképp)?

És talán a legfontosabb kérdés. Mennyiben nehezítik meg a mindennapi életvezetésed ezek a dolgok, amiket írtál? Nehézséget jelent-e a munkában, a társas kapolcsatokban, a magánéletedben ezeknek atüneteknek a felbukkanása?

Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Ninike válasz 2008-06-06 19:37:33
Úgy látom már mûködik.Szóval segitséget,tanácsot vagy véleményt szeretnék kérni tõletek.Egy ideje a depresszióhoz hasonló tüneteket észlelek magamon.Olvasva az irásokat úgy gondoltam csatlakozom,majdcsak kisül valami belõle.Igazán nem is tudom hol kezdjem.Az utolsó megrázó felfedezésem a fogyásom.Amit ugyan érzékeltem de mikor láttam is magamat egy képen hááát... Tátva maradt a szám.Megelõzte a rossz hangulat,közérzet,magamba zárkózás,érdektelenség.Ugyan jön-megy ez a folyamat de ahogy mindig elmegy úgy mindig vissza is tér.Nem jártam orvosnál,nem érzem drasztikusnak,vagy lehet csak én nem.Minden esetre úgy hiszem depresszió lehet.De ezt magam 100% meggyõzödéssel nem tudom-merem kijelenteni.

Ninike válasz 2008-06-06 19:25:34
Sziasztok! Nemrégiben irtam de eltűnk mint szürke szamár a ködben valami miatt.

human.eRRor válasz 2008-06-01 09:56:24
Szia Marvin!

Köszönöm, hogy válaszoltál. Amelyik kérdéseimre válaszoltál és amelyikekre nem abból is az érződik, amit elmondasz, hogy kilátástalannak tűnik számodra a jelenlegi helyzeted. Nem meséltél arról, hogy a problémád mikor, milyen élethelyzetben kezdődött és arra a kérdésre sem feleltél, hogy kik azok az emberek, akik körbevesznek és esetleg támogatást nyújthatnak. Pedig ezek fontos kérdések lehetneka helyzeted reális felmérése szempontjából, hisz nem mindegy, hogy az utóbbi pár hónapban érzed magad így és közben van egy családod, amelyik ezt észleli és odafigel rád, vagy már több éve tart és magányos vagy. Tehát arra lennék kíváncsi, hogy mikor is kezdődött ez az egész? Mit és hol dolgozol? A munkahelyeden milyen a kapcsolatod a munkatársaiddal? Hova mész haza, kik vesznek otthon körül?

Írtad, hogy nem jártál pszichológusnál, ezután felmerült bennem, hogy vajon nem is szeretnél menni? Jártál-e esetleg pszichiáternél, vagy elutasítod a gyógyszeres kezelést?

Human

human.eRRor válasz 2008-05-29 20:25:08
Szia Marvin!

Sokféle olyan betegség van, aminél a ember üvegbura alatt érzi magát, mert a a gondolatait csak egy dolog köti le, és a külvilág ingerei nehezen érnek el hozzá. Ez egy sajátos beállítódás sokszor az észlelésben, aminek unyagúgy lehetnek szervi, mint pszichikus okai. Ha nálad a kiváltója a depresszió, akkor nagy valószínűséggel az ok pszichikus természetű. Persze ezzel nem sokban vagyunk előrébb, mert a depresszióból való kiekrüléshez pont arra van szükség, amiből ez a probléma elvesz: akaraterőre. Az, hogy mindezt leírtad mutaja, hogy benned van változási szándék, még ha tudatosan azt is éled meg, hogy nem szeretnél "közénk" tartozni. Nem tudom, hogy szedsz-e valamilyen gyógyszert vagy jársz-e más jellegű kezelésre, de azt gondolom, hogy ha gyógyszert nem szedsz, akkor ebből az állapotból az tudna felrázni, és viszonylag rövid használata után át lehetne térni a pszichoterápiára. Akár gyógyszerrel kombinálva, akár anélkül.

Mesélsz egy kicsit arról, hogy pontosan miket érzel még ezen az übegbura hatáson kívül? Hogy érzed magad, min szoktál gondolkodni, mi az, ami miatt nem akarsz a többi emberhez tartozni? Egyáltalán mikor kezdődött ez a problémád és milyen élethelyzetben? Jelenleg ki az, aki segít neked, ha szükség van rá?

Üdv

Human
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

fájdalom123 válasz 2008-04-21 14:26:59
látod nem tudom miért csak ide jöttem.felhívtam a dokinőt.a nővér vette fel de azt monta nincs bent és hogy nem tudni miért nem jött nem szólt.mondom ako holnap lesz?nem tudni.próbálom.tegnapit könnyű volt írni mert ittam egy kicsit,pedig soha nem szoktam.egyrész borzalmas íze volt másrészt elkeztem gondolkodni azon hogy vajon jó megoldás e.nem ittam le azé annyira magam.most jöttünk meg elkisértem apuékat várpalotára.azt monta nyu hogy menjek el vele.holnap bemegyek bicajjal a gond.köz. be és mit tudom mi lesz.meg a dokihoz is elmegyek.az előbiekről annyit hogy nem tudom hogy honnan tudod ezt de néhol kemény vagy amikor kell,de mégse sértesz meg.most azé jöttem fel hogy válaszoltál e.de tudod mit mondok hogy lehet én változtam de hogy az amiket írsz valamit elindított.....a többit meg ott.arra amit írtál rákatt és azt írta ki error meg még sok aztszem angol szöveget. megyek takarítok.

fájdalom123 válasz 2008-04-20 09:33:36
soha többet nem jövök ide.ennyi.sajnos hülye vagyok ez van.hülyén oldom meg ezt az egészet.ami velem történik most pontossan tudom.csak jó hogy volt melletem valaki a newhezén.ez a fájdalom mit érzek szerintem ilyenkor természetes.és azt is tudom hogy nem vagyok normális hogy felszakítottam a múlt elvart szálait,de nem mert szembe nézni azzal ami van.igaz kurva fájdalmas az egész de azt is tudom hogy megy az élet tovább.soiha többé nem fogom a múltat bolygatni hisz letártam.de én hülye a múltba keresetem a megoldást és itt van.kemény leszek.most.kemény és erős.ez az egész dolog ami történt az egész családoz megviselte.éreztem a levegőbe hogy valami lesz.és csütörtökön csörgött a telefon.és én vettem föl.csak ennyit értettem,mert nem tudtamnincs esély,meg hogy agyhalott. és nem tudom miért de valahol reménykedtem.de csak hogy tudd ő nagyon közel állt hozzám,és szerinbtem vagy nem tudom hogy mennyi fájdalmat van jogom érezni.tegnap csendbe elment.és köszönöm hogy velem voltál,és mindenkinek köszönöm.és tudom hogy jó hogy van ez a z oldal.nekem segített.de ha mégis egyszer feljövök akkor most már tudom,nem bolygatom a múltat.holnap felhívom a dokinőt.tudod olyan tehetetlennek érzem magam,és kérlek ne haragudj.hogy a nagyit elveszítettem jobban megviselt mint amire fel voltam készülve.és azt se tudom hogy jogom van e ehhez.de próbálom magam tartani akárhogy is fáj,és apu mellett lenni.ne haragudj amiért felszakítottam a begyogyult sebet.megértem anyut.ennyi.ígérem már soha se fogok nyafogni.vagy szerinted vidám legyek örüljek mint ez előtt?igenezt fogom tenni de nem most.csak egy ídőt kérek.ne haragudj rám.de az hogy várni arra mikor jön a telefon,és amikor tegnap írtam akkor jött.azokat a dolgokat most már tudom nem szabad bolygatni.te írtad egyszer hogy a múlt szelencéjét zárjam be.csak olyan tehetetlen vagyok.de tartom magam erős vagyok.még egyszer ne haragudjcsak szerettem volna ha van mellettem valaki.és ti mellettem voltatok.köszönöm,hidd el sokat segített.a többit az ídő megoldja.ha megbántottalak ne haragudj.lehet majd jövök.sajnálom hogy rosszul érintett és hogy megviselt ez az egész.ne haragudj.

fájdalom123 válasz 2008-04-19 15:58:18
mit tudok tenni ez van beletőrődtem.próbáltam változtatni,de nem sikerült.feladtam.beletőrődtem.néha úgy érzem hogy nagyon fájnak a dolgok.és néha nem érzek semmit.tavaj elköltöztem a zolihoz.de onnan is mennem kellett a zoli anyukája nem akart egy idegennel együtt élni.vagy nem tudott.tudod az a baj az egésszel hogy nem tudok beilleszkedni idegen helyen.annyi helyen próbáltam már hogy ide oda de nem sikerült.tudod jól érzed hogy nem vagyok ,nem tudom elmondani úgy a dolgokat..de hidd el igyekszem.csak még magam,hoz se tudok őszinte lenni.ahogy amikor már nagyobb lettem jöttek a pasik,hozzájuk menekültem.lehet azé ezé történt ami történt akkor.de te ezt ugy se tudod hogy milyen,mert férfi vagy.bocs ha megbántottalak.elkerültem kollégiumba,psziologus.ott kellet hagyni,újból egy.ahol laktam mindig más.mert próbáltam menekülni ebből,de mindig itt kötöttem kianyunál.nem tudom ennek az okát.talán ezt szoktam meg.hogy is mondjam.egy kettősség van bennem.elmenekülnék,de nem tehetem.gondoskodni kell anyurólk támogatnom kell.igazmert valahol biztos hogy szeret,csak valamiért nem tud.
26 éves voltam múlt héten.zoli most pihizik.ő nem érti ezeket.egy és fél éve voltunk együtt.érintés.hu n ismerkedtünk meg...csdak azért monta hogy ne veszekedjünk.de ezeket a dolgokat nem beszélhwetem meg vele,mert ha elkezdek sírni ő is sír,és nem szeretem ha sír,mert szeretnék rá támaszkodni.szerintem azt szeretné a zoli hogy anyu elfogadja és hogy bnéke legyen.hogy miért voltam gyámság alatt.akkor az orvos dunaujvárosba,azt tanácsolta/állítólag kényszerítette/hogy ez jobb,mert engem könnyen ki lehet használni,és hogy nehogy becsapjanak,meghogy hogy hívják azt a szótna tudodolyan papírt írassanak velem valaki.meg van a szó.na érted.eléggé beszámíthatlan vagyok.azt monták mondjuk érthető,de azt még senki nek nem montam el.tudod amkor megtörtént valami miatt azt montam apu tette.volt belőle gabajodás.megmondom ezt miért tettem.azért hogy védjem anyut,mert anyu sokszor monta hogy nagyon szenved apu miatt./belemenekült anyu ebbe a házasságb a/bocs hogy nem írok valami helyessen.alkoholról és a drogról newm trudok mit írni soha nem éltem vele.pontosabban egyszer kipróbáltam milyen ha berugok és szörnyű volt,és úgy döntöttem nem élek ezzel a megoldással.nincs célom.sajnos akármi történt anyu és én köztem,akármilyen nagyon fájdalmas dolgok,meg most is rossz,de amikor bevittek a korházba,bárhol anyu mindig ott volt.lehet megérdemeltem amit kaptam tőle,és azt is amit kapok,de én hálás vagyok érte.meg akarom neki hálálni hogy akkor mindig ott volt.és akármilyen rossz meg fáj én anyunak hálás vagyok amiért meglátogatott a korházba.még a zárt osztályon is amikor mindenki azt monta nem jön ő jött,még ha nem tudott mást tenni akkor is.most rajtam a sor hogy megháláljam neki.megkért m,aradjak,segítsek neki a háztartásba én úgy döntöttem maradok mert megérdemli.nerm kérem hogy ezt megértsd senki nem érti.olyan sok helyen laktam az országba olyan sok orvosom volt de mindig itrthol éreztem biztonságba magam.nem azt kértem hogy változtass a dolgokon,ezen már nem lehet úgy érzem amit most kapok megérdemlem hogy annyi sok szenvedést okoztam anyunak.érted?tudom ez az egész egy kivülállónak érthetetlen,és tudom te is fel fogod adni hogy átlendíts ezen,és hogy cserbe hagyj.mindenki ezt teszi.ez van.nincs erőm harcolni,és nincs miért.soha nem számított én mit akarok.és nem értem magam.meg értem a külvilágot amiért bánt,megérdemlem.hiába küzdök,hiába hjarcolok.és tudom hogy ahogy megint rosszabul vagyok úgy hagynak el,cserbe az emberek.de azt is tudom az én hibám.valamelyik orvos feladta azért kellewt váltanom.de úgy kezdett egy kicsit jobb lenni,hogy szembenéztem avval hogy mi a problémám,és elkeztem szépen lassan megoldani helyére rakni.és ekkor kezdett a dolgok világossá válni.jó hogynem vagyok egyedül.és köszönöm hogy írtál.a neten találtam egy cikket erről a dologról,és megkérdeztem egyik orvost a sok közül,és azt monta hogy ez a dolog ez a atrophia ez szinte minden ídősebb embernek van csak nálam előbb kezdődött.azt monta jaj nem tudom kimondani,és elfogadni se,de nincs mit tenni.tudom reménytelen vagyok,meghogy nem tudsz segíteni mert beletörődtem a dolgokba,de úgí érzem ez a helyes.nem tudom hogy tehettem volna e mást.
hogy mi a célja a fájdalomnak semmi.nekem nincs erőm küzdeni nincsmiért éshogy már montam a zolinak hogy hagyjon békén menjen haza,e azt monta hogy nem hagy el.szeretnék elmenekülni a halálba,de míg a zoli nem megy el nem tehetem meg.úgy érzem ha ő elhagy.mert előbb útóbb be fog következni mert ez az élet rendje.de tudod amikor megtaláltam ezt az oldalt,úgy éreztem hogy kell magamnak adni egy esélyt,de hogy történt ez a dolog hogy elveszítettem a mamám nincs semmi esélyem.de valahol az életösztön működik.meg ott a zoli.ha úgy érzed nincs esélyem,megírhatod,nem fog rosszul esni,de szeretném megszeretni az életet.és úgy döntöttem megadom ezt az oldalnak a címét a dokinőnek,és hogy tudjon segíteni,bár nem hiszem el hogy tud.
apuról meg annyit hogy én vagyok az apumindene.úgy hív.és volt egy ídő amikor nem monta,és montam neki hogy:apu én már nem vagyok apu mindene?azt mosolygott.nevetett,és azóta megint én vagyok az apu mindene.csöng a telefon tudtam már semmi esély.na ennyi

human.eRRor válasz 2008-04-19 14:59:47
Szia Fájdalom123!

Nagyon hálás vagyok azért, hogy mindezt megosztottad velünk. Rengeteg olyan dolgot elmeséltél magadról, amit elmondani nem olyan egyszerû, de így leírva talán picit könnyebb. Jó, hogy ennyire átlátod, azt, hogy mi miatt lehetnek a dolgok így az életedben, és érzõdik abban amit leírsz, hogy milyen nehéz néha ellentmondások közt lenni.

Elképzelhetõ, hogy jót tenne neked az, ha valakivel tudnál ezekrõl beszélni. A párod ebben is biztos, hogy segít és ha hétfõn mész orvoshoz, akkor talán neki is el lehetne mondani azt, ami a szíved nyomja.

Vigyázz magadra és szép hétvégét,

Human

human.eRRor válasz 2008-04-19 14:51:53
Szia Bettrika!

A pszichoszomatikus betegségek topicban írtam neked választ. Mivel elmondásod szerint is ennek következménye a depressziód, ezért azt gondolom, hogy az eredeti problémára kéne koncetrálni, aminek megszűnte után a depressziód is elmúlna.

Üdv

Human
Előzmény: Bettrika (2008-04-18 15:37:16)

fájdalom123 válasz 2008-04-19 13:18:03
kérdésekre a válasz.leszokás gyogyszerről.nem segítettek és szenvedtem,és rivotril függőségről a dokinő szoktatott le korházba.a többiről meg magam.mindig nem akartam szedni,rájöttem hogy lassan el tudom hagyni.és elkeztem,de a dokinőnek mindig útólag montam meg lehet ezért haragszik.különben ő csak pár hónapja van kb.nem volt állandó orvos.nem bízok bennük.mindig más gyogyszer.más orvos,más gyogyszer.hát azért pont most,mert most értem meg,és most értettem meg egy csomó dolgot.beszélni nem tudok ezekről.de írni elég könnyű.körforgásra nem tudom mit írjak.ezt érzem,mert elmegyek itrthonról mindig visszatérek.akaratomon kívül.vozódok a rosszhoz.hát a halálról annyit hogy nwem tehewtem meg.mert a zpoli már csak ő szeret és nem hagy el azt monta.most aggódik.de örül hogy már túl vagyok az egészen.és hogy ő tudja e itt elolvassa.ő tudja.csak azt tudom hogy nem akarom elveszíteni és hogy jó ha hozzámér.de iott nem érzek semmit.érzéketlennek érzem.azt se tudomn hogy kell szertetni.tudom az jön.de nálam nem jön.csak ésszel.itt belül semmi.fájdalom semmi más.a zoli azt monta megvárja mÍg elkezdek érezni mert szueret és kitartt mellettem.már csak a zoli maradt.aki szeret,de ő nem tudja megérteni ezekwet,és tudom senki.
hát 100% százalékra le vok százalékolva.és a bíróság örök beteggé nyilvánítottak,és életem végéig kapom az emelt családi pótlékot.bár már nem vok gyámság alatt.anyíu volt a gyámom,és övé volt a pénz.de szakács a szakmám.és könnyitett iskolba jártam.nem kaptam megfelelő képzést..baba nincs de szeretnék és ezért szertném a gyogyszert leszokni.de tudom hogy sopha se tudom ..nem lesz baba.amúgy minden rendbe..alvás altatóval.nem törödök azzal ha rosszul vagyok,csak elmentem,mert a házidoki sok éve ismer és látni szerettem volnas mert már rég voltam.de ezt ő se tudja az anyu és én kapcsolatot.fejfájás miatt vizsgáltak.ct is mr is ugyA nazt mutatta ki pár éve.frontális holoklebeny atrópia.hát nem tudom csak sejtem.de az orvos látta valami baj van és kivizsgál.hétfőn megyek.és vért is vettek.vérnyomás nagyjából jó.a gyogyszer miatt régen alacsony volt.de a sorvadásról,meg mit várhatok nem tudok semmit mert a diagnozi..nem tudom leírni.na ott leregadt.jaj istenem.előbb monta qanyu hogy azt csinálok amit akarok mehewtek a zolihoz.most meg kiabál miért nem segítek.nem értem.na folytatom.hogy mi a baj defináljam?definálom.de szerintem tudjátok.de jó hogy lírhattam.de nem szeretném ha valakibe sajnálatot keltsek.
réágen mindig lírtam meg lerajzoltam az érzésemet.de kidobtam őket és akkor leszámoltam a múlttal.hétfőn felhívom a dokinőt.tegnap bent voltam a gondozási központba.de ott személyessen nem tudok ezekről beszélni.írni jobb.hát ennyi.köszönöm hogy elolvastátok.megyek megvigasztalom a zolit mert anyu megbántotta.

fájdalom123 válasz 2008-04-19 12:46:52
á döntöttem tudom nincs itt segítő mert hétvége van.leírom konkrétan amit akartam személyessen.ha szembe jön velem valaki aki olvassa ezt úgyse tudja hogy én vagyok.őszinte leszek,és lehet hogy néhol túl érzéketlen.kezdem.és elküldöm éás utánna válaszolok a kérdésekre.ez az egész dolog kihozta belőlem sajnálom.
hát kezdem az elejéről egy pár történettel is hogy értsétek.világéletembe nem szeretett anyu mert állítólag azért mert apura hasonlítok,és ezért nem tud szeretni anyu ezt mondta.mert megkérdeztem tőle.gyakran vert.ahogy ídősödtem a verések brutálisabbak voltak.volt úgy hogy késsel meg akart ölniu.mindig gyülőlettel volt irántam.amikor kicsi voltam/mama mesélte/hogy ő törődött velem.mert anyunak nem volt ideje.ha anyu meg apu összekapott nagyon.anyu mindig azt mondta én vagyok a hibás.megkérdeztem anyut hogy miért kapok ilyen sokszor ok nélkül.azt monta mert ideges.meg még azt is szokta mondani hogy mert kiharcolom.ez részbe igaz,mert nem tőrődött velem,nem ölelt át nem simogatott meg.és így legalább hozzám ért.volt úgy hogy 10 évessen csak arra emlékszem hogy nem szólt hozzám haragudott.és letértdeltem elé és montam neki hogy bocsásson meg.és nem és ellökött.akkor magamba azt gondoltam:anya csak egy kis simogatást.de ő ellökött.volt úgy hogy csak semmi előzmény megállt előttemés idézem:tudod mit érsz te?semmit egy rohadt szemét vagy.köpött egyet rám és azt monta hogy ennyibe se becsüllek.tudjátok anyuci mindig adott a hogy őtjó anyának tartsák.és kiabált sírtam ha megjött apu a munkából:anyu monta parancsolta:ne bőgj.na meg ilyenek.tudnék még sok történetet mesélni.de a külvilág számára is én voltam a rossz.kék folt,valahol és azt kellet mondani elestem.ezek a sok veréstől a jó felismerése eltűnt.meg sokszor megalázott...úgy éreztem hogy vsak a nagyi szeret.nyarakat ott töltöttem nála.sokat beszélgettünk.anyu őt utálja.anyutól nagyon félek,és úgy érzek azt gondolom amit ő akar,mert úgy érzem hogy nem tehetek mást.ez még ma is folytatódik,lelkiterrornak élem meg ezt az egészet.tudja hogy nem tudom,de ...á ezt elmondani nem lehet.előbb is megütött,és valahogy montam neki,mi vagyok pinpoglabda,mit ütöget.csak úgy kijött belőlem.úgy kiabált és az a legrosszabb hogy a zoli azt mondta hogy csak szeretetből ütött.de rosszul esett.meg előzmény hogy egész nap ma ott kellett lennem vele,ésállítólag valamilyen hangot adok ki,és anyu nagyon kiabált hogy ne morogjak,meg ilyesmi.anyuci meg se szólaltam.a félelem meg minden.állandóan kötekedik sérteget,meg amikor rámnéz mást nem látok a szemébe mint gyűlöletet.ezek hatására elékeztem magam gyűlölni,és nem tudom mit kell éreznem ha szeret valaki.most van a zoli és igazából nem tudom hova tenni asz érzést hogy szeret.és ezt tudja.azt monta szeret és vár meg minden.csak úgy leírom hogy any tegnap nagyon veszekedett velem mert magam alatt voltam.és véletlenül meghalottam azt a beszélgetést amit anyu apunak mondott.de nem mondom ezt el.azt monta hogy egy rohadt szemétláda vagyok.meg ne csináljham a picsám.olyan gyűlölettel monta.és még azt is monta hogy ha nem szedem össze magam bevitet a zártra.16 évessen megerőszakolt a akkori barátom.nem montam el sernkinek.egyedül kellet túltennem magam.de túl vagyok rajta,de elfelejteni nem tudom.tudom azt gondoljátok miért nem megyek el ittholról.el akartam menni,de anyut nagyon szeretem mert az anyám és azt monta nem bírja egyedül a háztartást,megsajnáltam hát ezért.különben anyu reggel óta bömbölteti a zenét.de én nem merem kikapcsolni.énekelnéha,és vidám.tegnap elhatároztam hogy mától nem fog fájni,és nem fáj,mert anyu nem akarja.félek tőle nagyon.meg így á ezt elmondani nem lehet.ahol tud megaláz.nem volt hol elmondjam eztr.de ahogy pszi írta bezárom a múlt szelencéjét.ennyi pár perc ezelőtt is volt.mondjuk anyu a tesomon kívül senkit nem szeret.jaj ez a zene,bárhova megyek hallom.el akartam menni el mindegy hova csak el ahol nyugodtan fájhat,és nekem ki segít?zoli is azt monta hogy kicsim segíts anyudnak.ez van de már a múlton túl vagyok.próbálom nem rá gondolni,és hogy ne fájjon.nevetek mewrt ezt kell tennem.elfelejtettem még azt is hogy fél perccel ezelőtt szól a zene.értitek engem?köszönöm hogy leírhattam,jöhet a kérdésekre a konkrét válasz.ne ítéljétek el anyut ő ilen elfogadtam.nincs mit tenni anyám és segíteni kell rajta.ezekért a dolgokért sajnálom

Bettrika válasz 2008-04-18 15:37:16
Kedves Human!Elég késõn olvastam el a kérdésed!Mostanra már annyira erõs lett a depresszióm,hogy szinte munkaképtelen vagyok.A kérdésedre válaszolva,hogy a konverziós zavar miatt vagyok-e depis,a válaszom,hogy igen!Tudod,ha valaki vagy valami elmulasztaná az állandó vizelési ingert akkor nem kellene ennyit kínlódnom.Elõbb volt az állandó inger,és utánna lettem depis.Ez 8 éve volt,egy félidõs vetélésem után.Majd 1 évig vizsgálták,hogy mi lehet a bajom,mire azt mondták,hogy pszichés.Igen ám,de se gyógyszerrel se terápiával nem tudták elmulasztani.Most másodjára élek meg ilyen mély depressziót,ami az antidepresszáns szedése mellett következett be.Csak az tartja bennem a lelket,hogy szeretõ férjem és egy aranyos lányom van.Ha õk nem lennének már én sem.Nagyon lehangolt vagyok,sokat sírok,ha tehetném egész nap fel sem kelnék.Iszonyú érzés!
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 Következő
Új Hozzászólás
Google PageRank