HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Depresszió

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 Következő
fájdalom123 válasz 2008-04-18 12:00:01
köszönöm

fájdalom123 válasz 2008-04-17 15:02:06
nem haragszom amiért ezt írtad.akkor konkrét leszek.elterveztem hogy lírom hogy mi miért.de csöngött a telefon.közölték velem hogy a kedvenc nagyim halott.és amikor ezt írtam kicsit rossz volt.és most is fáj.igazából nem tudom még felfogni a dolgot.kavarognak bennem a dolgok,amit az a nő mondott.és az a legrosszabb hogy még alig fogtam fel.de valahol gondoltam rá hogy ez be fog következni.de miért pont most?én a napokba elkeztem valami fájdalmat érezni.de ő nincs köztünk már.sírok.most jött haza apu ő anyukája...nem majd anyu elmondja.tudom már hogy ezt éreztem csak nem tudtam még a hír előtt.és ha azt hiszed ezt könnyű volt leírni,tévedsz.nem akarlak megbántani.mewgyek.én csak nem tudom hogy mit csináljak.de úgy gondolom semmit.sajnálom hogy azt megírtam.majd az ídő megoldja.

Hirdetés

fájdalom123 válasz 2008-04-17 13:55:09
sziasztok!most jelen pillanatba nem tudok foglalkozni ezekkel a problémákkal ami velem történ ez előttig.most szükségem lenne egy szakemberrel szeretnék beszélni.ezt a dolgot most tudtam meg egy pár perce.és sokkolt a hír.és mit csináljak.ez tudom olyanfajta hogy valahol tudtam hogy ez lesz.és azt is tudom hogy az ídő megoldja.rossz hogy én tudtam meg.nem tudom hogy hogy érintett.föl se fogtam.jó lenne beszélgetni?mit csináljak?de ez várható volt.de mégis rossz...na mindegy nem tudom

human.eRRor válasz 2008-04-16 17:52:15
Szia Fájdalom123!

Köszönöm a válaszod. :-) Hidd el, hogy senki nem haragszik meg azért, hogy írsz. Azért is van ez a fórum, hogy le lehessen írni olyan dolgokat, amiket szívesen elmondanánk másnak, de mégsem tesszük ilyen vagy olyan okból.

Az alapján, amit leírtál nagyjából körvonalazódott bennem, hogy mik lehetnek a betegséged velejárói, és az is, hogy ebből téged mi az, ami leginkább zavar. Azt látom, hogy számodra igenis fontos, hogy jól legyél és nagyon eltökélt vagy ebben, amiben sokat segítenek neked azok, akikhez erősen kötődsz, mint pl. a párod. Ezek meghatározó és jó jegyek a gyógyulásodra nézve.

Említetted, hogy van egy gondozási központ, ahova régen bejártál, és hogy most is pszichológust vagy pszichiátert keresel, aki segíthetne. Én azt vettem ki a szavaidból, hogy a doktornőd valamiért átmenetileg lehetett ingerült és nem rád haragudott. Innen persze nem egyszerű ezt megmondani, de valószínű, hogy nem haragszik rád, hisz oka sincs rá. Ezért lenne jó lenne, ha hétfőn őt hívnád fel és nem mást keresnél. Beszélhetnél vele arról, hogy hogyan vagy, hisz ő jól ismer. De addig is lehet, hogy jót tenne, ha abba a gondozási központba elnéznél, amit írtál, ha ez lehetséges.

Nem tudom, hogy jól értem-e de az aktuális hangulatod amiatt alakult így, mert a doktornővel volt ez a problémád? Vagy más is közrejátszik ebben?

Human

fájdalom123 válasz 2008-04-16 09:00:39
sziasztok.ésszia human!éjjel nem aludtam jól még altatóval se.gondolkodtam ami történik velem.szerintem elfolytott érzelmek és fájdalmak,meg amikor azt mondom nem fáj tehát hazudok magamnak meg ilyesmi okozza a tüneteket.van itt adonyba gondozási központ.oda be szoktam járni,és beszélgetni régen,de 1 éve nem mondván jól vagyok és nincs baj.mindig ezt mondom és mutatom miközben úgyanúgy megvannak a problémák mint régen,de magamat idézem:nem érdekel.és nevetek.a külvilág úgy lássa hogy jól vagyok én meg helyeslek.és sikerült a lelkembe kalitkába zárni a fájdalmat.most is sokszor kiabál velem anyu de azt mondom nem érdekel és próbálok erős lenni mert nem akarom hogy sajnáljanak az emberek.
válaszolok a kérdésekre:úgy kezdődött akkor a halucináció meg ezek akkor még nem tudtam hogy ez a gond.mondtam a dokinak viziten hogy mit érzek.még előtte hirtelen egyik napról a másikra olyan volt mintha hirtelen megváltozott volna a világ.nem értettem mi történt velem.csak rossz volt.szinte alig voltam magamnál.elkezdtem olyan dolgokat csinálni akaratom ellenére ami nem oda való.szomorúnek kellett volna lennem akkor nevettem amikor mindenki nevetett én sírtam.meg a szörnyek jöttek.ez a szörnyes dolog akkor lett jobb mikor egyik pszihiáter elhatározta hogy segít megszelídíteni azokat.sikerült.különben most is látom őket de nem félek tőlük és nem érdekelnek.azt mondogattam állandóan engem nem szeret senki,utál mindenki,nekem halál jár.meg ilyenek.pontossan nem emlékszem.de én akkor nem tudtam így megfogalmazni.olyan voltam mint á nem is tudom mi.nem nagyon emlékszek azokra az időkre.nem tudom igazán miket csináltam,mit éreztem.egyvalami maradt meg bennem ha arra emlékszem vissza egy nagy sötétség üresség egy nagy semmi.ennyit jelent nekem a 10 év.és nem is gondolkodom rajta hogy mi történt.nem a múlt számít.hanem az hoghy mostmár másképp áljak hozzá a dolgokhoz.
akkor szerintem amikor pozítív írányba vitt el valami szerintem megilyedtem nagyon hogy élve el leszek temetve egy elfekvőbe.és ráébredtem hogy nem kéne.fiatal vagyok ahhoz.de így visszagondolva jobb lett volna ha bemegyek elfogadom hogy bemenjek egy otthonba.bocsánat kicsit kiestem abból amit írtam mert anyu idejött és kiabálni kezdett azt monta hogy nem engedem hogy oda menjen a lakásba ahova akar meg ilyesmi.mert most ilyen kedve van hogy kötekszik és kiabál.nem szolok inkább folytatom.had mondja a magáét.lehet zavarja hogy kiírom magamból.de nekem jó hogy beszélhetek róla és könnyebb.
na folytatom.a dokinővel annyi történt ami miatt érzem amit érzek hogy felhívtam hogy egy ídőpontot kérjek.azt mondta hogy nem ér rá erre meghogy van neki elég pőroblémája.de ezt olyan stílusba mondta hogy nem kommentálom.különben én bolond vagyok,de egy idegennel nem beszélek így.mondta hívjam hétfőn.lehet az a baja hogy jobban vagyok,és nem fog utánnam, pénzt kapni vagy valami ilyesmi.erre gondoltam.azt is mondta hogy tudja hogy nincs gyogysdzerem de kibírom odáig.hú az még hetek kérdése mire ír föl nekem gyogyszert.na nem baj jól vagyok.az a lényeg.sokkal jobban mint tegnap.holnap meg mégjobban leszek.az a dologról nem szeretnék beszélni mert inkább azzal törődjünk hogy jól vagyok.fura írom hogy jól vagyok közbe sírok.vagyis csak belül.arcomra meg nyugalom meg álmosoly ült.de tudom hogy az előbbiért én voltam a hibás,már megint rosszat tettem,van ez így.úgyhogy nincs jogom megharagudni ha kiabál anyu nagy mosollyal kel fogadni.de nem kell aggódni jól vagyok.nem halhatok meg a zolim miatt.imádom őt.ő olyan jó hogy van nekem.szeretem.naghyon.őmiatta is mosolyogni kell.köszönöm a válaszát.valamennyit segít.de ki fogom bírni erősnek kell lennem.különben most keresek egy psziologust pszihiátert.vagy az is lehet hétfőn felhívom a dokinőt.na mindegy megoldom.remélem nem haragszik rám senki amiért ennyit írok.nem gondoltam bele hogy más is olvashatja ezeket,de nem baj.nekem már úgyis mindegy.na mindjárt jön a párom.még egyszer köszönöm

human.eRRor válasz 2008-04-15 19:25:47
Szia Fajdalom123!

Nem baj, hogy tegeződve írtál így mindenkinek kényelmesebb. :-)
Sorjában tekintsük át, amiket meséltél, és közben kérdezek tőled néhány fontos dologról.

Leírtad a testi tüneteid, amik éppúgy lehetnek a szorongás jelei, mint valamilyen testi betegségé. Ilyen esetben, ha élőben beszélnénk, akkor is a szakorvosi kivizsgálást javasolnám. Mivel a tüneteid idegrendszeri természetűek, ezért először is fontos lenne, hogy lásson téged egy neurológus, aki megállapíthatná a problémád okát. Hogy testi vagy lelki eredetű azt ő tudná eldönteni egy kivizsgálás után.

Azt is írtad, hogy skizofréniával kezeltek (és valóban, a gyógyszerek egy része, azok közül, amit írtál, a skizofrénia tüneteire hat). De pontosan mi történt, amikor ez elindult és milyen jellegű téveszméid és hallucinációid voltak? A súlyos depresszió is járhat ilyen tünetekkel, ez csak emiatt lehet fontos. Ecsetelted, hogy eztán romlott az állapotod, és hogy mi minden történt veled, de utána mégis kijöttél ebből a gödörből. Ahogy írtad, mert "ekkor valami történt velem ami pozítív írányba vitt el". Mi volt ez a valami, ami veled történt?

Végül aztán magadtól csökkentetted a gyógyszeradagot, ha jól értem orvosi felügyelet mellett, egészen mostanáig, amikor is azt érezted, hogy a doktornő, aki kezelt, cserbenhagyott téged. Ez egybeesett azzal, hogy rájöttél, hogy azt érezted, hogy már nem tudod tovább csökkenteni a gyógyszeradagod? És mit jelent itt ebben a konkrét helyzetben az, hogy cserbenhagyott téged?

A mértéktelen gyógyszerhasználat nem szokott célravezető lenni, de azt nagyon fontos tudnod, hogy azokban az esetekben, amikor valakinek olyasféle porblémája van, mint neked szükség szokott lenni valamennyi gyógyszerre. Nem feltétlen annyira és nem feltétlen azokra, mint amit te szedtél, de abban, hogy pontosan mit és mennyit érdemes bevenned egy pszichiáter tud segíteni. Ezen az oldalon sajna elég korlátozottak a segítés lehetőségei, de jó lenne, ha beszélnénk még ezekről a témákról, hogy utána talán olyan megoldást találjunk, ami utat mutat a megfelelő, élőben történő segítséghez.

Human

fájdalom123 válasz 2008-04-15 16:41:07
szia válaszolok a többi kérdésre is csak nehogy visszaesek.nagyon félek ettől mert amikor rosszul voltam úgy rossz volt.hát a tüneteket amiket érztem?írtam hogy volt a trauma.16 voltam akkor.rossz volt átélni azt pont akkor.de elindított lefele a lejtőn.nem ment a tanulás se.otthagytam a sulitstb.minden rossz volt.ez depi.sokszor gondoltam a halálra.meg is kiséreltem.egyre rosszabbul voltam.korházba kerültem.egyikből a másikba.halucináltam,téveszméim voltak,elfordultak az emberek tőlem a családom is.agresszív voltam.olyannyira hogy puszta kézzel törtem ki az ablakot.de mindig magam bántottam.mást soha.inkább mástól féltem.anyu tehetetlenségébe vert.és az a nagyon sok gyogyszer.barátom nem volt.pasim se.senkim se volt.egy élő halott voltam.ez ment évekig.és sokszor kerültem olyan álapotba hogy nem voltam magamnál és mind a mai napig nem emlékszem hogy mit csináltam akkor.sokszor olyan lelki fájdalmam volt hogy szabály szerűen csak ordítani tudtam. önveszélyes voltam.voltam sokszor zárt osztályon.volt úgy hogy lekötöztek.meg még nem tudom.nem bíztam senkibe se.tehetetlen voltam és az orvosok is.azt mondta egy főorvos hogy erre csak az a megoldás hogy elm. szoc.otthon.itt tartottam,és ekkor valami történt velem ami pozítív írányba vitt el.de ezek már nem érdekelnek.elmúlt.gyogyszerek amit szedtem de nem egyszerre a 10 év alatt ezekkel kisérleteztek.ami épp eszembe jut.nem is inkább azokat írom le a nevét amikor nagyon sokat szedtem.seraquel,rivotril,tegretor,altató,risperdal,injekció is 50 mg aztszem mást nem.de ezekből max adag. most egy fél amitrexet és frontint 1mg szedek. magamtzól áltam le.de a dokinő ott volt.de cserbe hagyott.szerintem azért mert nem adtam neki pénzt.köszönöm

fájdalom123 válasz 2008-04-15 16:18:56
szia/remélem nembaj hogy tegezőbe írom így könnyebb.hú előszőr is köszönöm leveledet.mire szedtem a gyogyszert?ez nagyon összetett,és vannak olyan betegségek ami nem ebbe a topikba való.de leírom.skizofrénia val kezeltek.utánnaolvastam nem rég de nem tudom hogy helyessen diagnosztizáltak e akkor nem tudom mert mint írtam 10 éven keresztül csapódtam.de súlyos depivel kezdődött egy trauma miatt.sokszor voltam halál körül mert beszedtem a gyogyszert sokat.utoljára pszihotikus tünetekkel,és depivel kezeltek.ez a dokinő aki cserbe hagyott. hát a gyogyulásomba azért akadtam meg mert eltűnt mögülem a dokinő.nem tudom érti e ő fontos volt.de csalódtam benne és ez fáj.de van ez így.érzem hogy valami nincs rendbe.ismerem magam.kérdez ha valamit kihagytam.jó írni róla köszönöm

fájdalom123 válasz 2008-04-15 16:05:51
sziasztok megint.elfelejtettem leírni a testi tüneteket,ami lehet hogy lelki.egyik pillanatba még csinálom amit éppen elkezdtem nem gondolok semmire csak arra hogy amit csinálok jó legyen.egyik pillanatról a másikra elkezdek izzadni.lever a víz.szédülök,fáj a fejem nagyon,de nagyon.és olyan nagyon elkap egy fura rosszullét.olyan nagyon álmos leszek,meg elhagy minden erőm.rögtön le kell ülnöm.és látszik is rajtam hogy rosszul vok.sápadt vagyok azt mondják.már november óta örökös fáradsággal,gyengeséggel küzdök.csak nem akartam vele törődni.biztos valami lelki.gondoltam magamba.és nem törődtem vele.de már nagyon rosszul vagyok.nem tudom mi lesz velem.
de amúgy eléggé tevékeny vagyok.de tudom valami nem stimmel nálam.köszönöm

Hirdetés

human.eRRor válasz 2008-04-15 16:05:50
Szia Fájdalom123!

Üdvözöllek itt az oldalon, és megtisztelő, hogy írtál.

A bejegyzésedből érződik, hogy mennyire kétségbe vagy esve, és hogy nagy szükséged van most arra, hogy valakivel megoszd és megbeszélhesd a gondjaid.

Nem tartanám helyesnek, ha elhamarkodottan mondanánk valamit, hogy mi miatt történik veled ez, előbb feltennék néhány kérdést. Mik azok a panaszok, amikre gyógyszert szedtél? Tudod azt, hogy erre a szakemberek milyen diagnózist mondtak? Mik voltak azok a gyógyszerek, amiket szedtél?

És ami a legfontosabb: most aktuálisan mi történt, ami miatt azt gondolod, amit megosztottál velünk? Vagyis mi miatt érzed, hogy cserbenhagyott az orvosod és mi miatt érzed azt, hogy megrekedtél az öngyógyításban?

Elsőre jó sok kérdés, de megpróbálunk rá hamar választ találni. Én ígyelsőre azt gondolom, hogy talán csak félreértetted az orvosod, de majd te elmeséled mi történt. :-)

Üdv és vigyázz magadra!

Human

fájdalom123 válasz 2008-04-15 15:53:23
sziasztok!szeretnék segítséget kérni,mert egy kis bajba kerültem.még új vagyok itt.ma regeltem.nem tudom mi is ez az egész.egyáltalán jó helyre írok?na mindegy elkeztem.max nem kapok segítséget.már volt rá példa.ma hagyott cserbe a dokinőm.ez van.pont most lenne szükségem rá.egy kis segítség kellett volna és lehet véget ért volna az a sok 10 évnyi szenvedés,harc.sokmindennel kezeltek többek között depivel.de láttam hogy egy körforgásba kerültem,csapódtam ide oda.egy csomó gyogyszer,korház minden fajta kezelés sehol semmi.ezért kezdtem öngyógyításba.de ez se jó.most is csak bőgök.de azt hajtogatom magamba nincs baj.pedig van érzem.reménykedem hogy ez most testi baj.ezelőt 15 szem gyogyszert szedtem,és mindegyikből max adag ami adható.már ott tartottam hogy ez az egész élve eltemet.de valami miatt elkezdtem javulni,és 2 szem gyogyszernél tartok.így sikerült magam leszokni.mert rájöttem csak magamra számíthatok.de most se előre se hátra.á inkább hátra,mert a dokinőm bajba hagyott.egyedül hagyott.van ez így.az a legrosszabb most hogy nem tudom hogy testi e a tünet vagy lelki.hova menjek?mit gondoljak?mi igaz az egészből,vagy csak képzelet ez az egész?lehet hogy beképzelem magamnak azt hogy vannak ezek a rosszullétek.de ha nem vagyok rosszul akkor miért nem vagyok jól?vagy most mi van?nyugodt vagyok ezt kell mondani.nincs baj.és akkor nincs is.a párom összeomlana ha meghalnék,és elhagyni nem akar,mert tudja hogy akkor én halnék meg.körforgás.hol van a dokinő ilyenkor? miért hagyott cserbe?

human.eRRor válasz 2008-04-15 05:33:29
Kedves Kilus!

Köszi, hogy írtál. Örülök neki, hogy rákérdeztél a pszichoterápia lehetőségére, és hogy kiderült, hogy van ilyen.

Amit az orvosod mondott elsőre talán meglepő, miszerint a pszichológus csak akkor vállalja el a terápiát, ha megmondod, hogy konkrétan mi a problémád, mit szeretnél kezdenél vele és hogyan. Nem tudom ezt mennyire beszéltétek meg ezen túl az orvosoddal, de ez mást jelent, mint amire te gondolsz. Nem egy diagnózist és terápiás tervet kell benyújtanod a pszichológus felé, aki ezt kivitelezi. Egyszerűen csak meg kell határozni azokat a problémákat, amik számodra leginkább zavaróak, és azt, hogy mikor éreznéd magad jól.

Egy konkrét példán keresztül érthetőbbé válik. Valakinek alvásproblémái vannak, éjjel gyakran felébred, ezért a munkájában fáradt, kevéssé motivált és a családi életében is nyűgösebb. Ilyenkor amit a pszichológus vár az csupán annyi, hogy meghatározza az illető, hogy az alvásával van baj. Ha többet tudna aludni, az élet egyéb területein is jobban funkcionálna. Szeretne olyan módszereket tanulni, amik ebben segíthetik.

Az előző példánál maradva lehetne a probléma a családi élet és a munkahelyi problémák is, de azt a beteg is tudja, hogy ezek hátterében mi áll (az alvásproblémák). Azt persze nem kell megmondania, hogy az alvásproblémák oka pszichológiai értelemben mi, és hogy milyen pszichoterápiás módszer vezethetne célra. Az a pszichológus célja. De azokat a konkrét tüneteket, amik a legnagyobb szenvedést okozzák meg kell tudni határozni, ahogy azt is, hogy mit szeretne az illető az adott tünet helyett (nyugodtabb alvást, vagy több barátot, jobb önérvényesító képessséget stb.).

Nem minden terápiás folyamatban kötelező ezeket előre tudni. kiderülhetnek az első alkalom alatt vagy még később, de ki kell derülniük. Az általad említett pszichológus vélhetően azt várja el, hogy akik hozzá fordulnak, gondolják át a problémáikat, és azt, hogy milyen irányú változást szeretnének. De mindezt nagy vonalakban, a megélt élmény nyelvezetén, nem pedig pszichológiai szakmai szempontból.

Üdv

Human

kilus válasz 2008-04-14 16:11:49
Kedves Human!

Csak beleestem a mellékhatások csapdájába, és a 6. szem gyógyszer után azt hittem végem. Már nem is gondoltam mellékhatásra, úgy éreztem valami betegség jött elő. Iszonyatosan rosszul voltam. Felhívtam az orvosomat, és ő mondta, ezek mind lehetséges mellékhatások, hagyjam abba a gyógyszert, igyak sok folyadékot, minnél előbb kiürüljön a gyógyszer.( Gratulálok. A kisérleti nyúl lassan kimúlik.)

Ma voltam ismét a dr.-nőnél, már csak gyógynövény alapú készítményt javasolt, a Remotív extrát.
Rákérdeztem arra is van-e lehetőség pszichológushoz járnom. Hát a válasz kissé mellbe vágott. Van psichoterapeutájuk, akihez be lehet jelentkezni, de csak akkor, ha "KONKRÉTAN MEG TUDOM FOGALMAZNI MI A PROBLÉMÁM, MIT A AKAROK KEZDENI VELE, ÉS HOGYAN" !!!
Ehhez mit szólsz????
Én rögtön mondtam a dr-nőnek, hogy nem lennék már itt 7 éve, ha tudnám, mi is váltotta ki nálam konkrétan a depressziót. Ha tudnám, amit az előbb idéztem, akkor nagy valószínüséggel már magam is megoldottam volna.
Egyszerűen nem tudom ezt megemészteni. Ez az orvostudomány?

Valóban ez a feladata a psichoterapeutának?
Talán könyvet ír a betegek saját maguk által felállított diagnózisából, illetve arra vonatkozó saját kezeléséről?
Vagy talán én vagyok ennyire beszűkült tudatu, és valóban tudnom kellene mi is az én bajom, ill. mitől van?

Segítsél kérlek, és írd meg mi is a valóság, mi is a psichoterapeuta dolga!!!! Valóban az amit a dr.-nőm mondott?

human.eRRor válasz 2008-04-08 20:08:06
Szia Kilus!

Jó, hogy írtál, és hogy ennyit írtál, mert így egy kicsit kiadtad magadból, ami nyomta a szíved. :-)

Sajnálom, hogy a Rivotriltól való függés nem mond neked újat, mert akkor az azt jelentené, hogy téged nem érint. Viszont a legtöbb antidepresszánsnál, amit leírsz, sajna előfordulhat. A hatás felépüléséhez több hét, általában 1 hónap szükséges. Az esetleges mellékhatások viszont hamar jelentkeznek. Ez olyasmi, amiől persze az orvosoddal kell konzultálni. Sajna a gyógyszeres kezelés nem mindenkin segít, részben ezért javasoltam neked a pszichoterápiát. Remélem, hogy adódik arra lehetőség, hogy bevonódj ilyenbe.

Üdv

Human

kilus válasz 2008-04-06 12:40:04
Kedves Human!

Nagyon szépen köszönöm a válaszodat!
Sajnos a Rivotriltól való függőségem már kialakult, hat éve szedem folyamatosan. Két éve nyáron orvosi felügyelet mellett megpróbáltam leállni róla ( valamint a Paroxatról, mert akkor még azt szedtem ), de amikor már szinte alig szedtem őket rosszul lettem, végül infúzión kötöttem ki a kórházban. Rosszullétem abban nyilvánult meg, hogy nem tudtam sem enni, sem inni ( a legnagyobb hőségben) három hétig, mire használtak a gyógyszerek, amikre vissza kellett állnom.
Szerda óta szedem az új gyógyszert, persze jótékony hatása még nincs, rossz az már van. Tartok tőle, hogy ezt sem fogom tudni szedni.
Úgy érzem lassan sikerül megint elásnom magam a legmélyebbre, hiába próbálom ésszel tartani magam, megint nagyon sok a hullámvölgy!
Szerencsére a másfél hétig tartó: meg akarok halni stádiumból kikecmeregtem, a Dr.-nő felajánlotta, hogyha ez nem menne akkor feküdjek be a kórházba, amíg hatni nem kezd a gyógyszer (mivel féltem magamtól, hogy nem tudok uralkodni az érzéseimen). Csak akkor teljesen kiesnék a melóból, ami a mindennapi megélhetőségünkhöz kell. Bár így sem megy a meló valami fényesen. Nem tudom, mi lesz velem, bízom abban a lehetőségben, amit ajánlottál. Leginkább abban bízom, hogy szimpatikus lesz a pszichológus, akihez irányítanak, mert ez nekem nagyon fontos.
Na, megint sikerült egy kisregényt írnom. Köszönöm, hogy írhattam!
Kilus

human.eRRor válasz 2008-04-06 11:05:38
Kedves Bettrika!

Az általd indított topicban több, a bategségedre vonatkozó kérdést is feltettem, ami fontos lehet a panaszaid okának megértése szempontjából. Itt most csupán arra lennék kíváncsi, hogy a depressziód milyen tünetekkel jár, köthető-e a konverziós zavarodhoz (vagyis amiatt lettél-e depressziós?)?

Üdv

Human

Bettrika válasz 2008-04-05 16:38:06
Sziasztok!Én még új vagyok ezen az oldalon,de mivel már régóta depresszióval küzdök ezért érdekesnek találom.A depressziómon kívűl konverziós zavarom is van,ami pszichés alapon levő állandó vizelési ingerben nyilvánúl meg.Már nagyon sok mindent kipróbáltam,a gyógyszerektől kezdve a pszichoterápiáig ,ami a Tündérhegyi Szanatóriumban történt mindent.Kilátástalannak érzem a helyzetem,mert az állandó vizelési ingeremen nem tudtak segíteni,ettől viszont egyre depresszióssabb vagyok.Szenvedek,de hiába megyek orvoshoz az állományon kívűl mást nem tud kezdeni velem.Kérem segítsetek!Várom hozzászólásotokat!

human.eRRor válasz 2008-04-05 13:03:03
Szia Kilus!

Hozzád hasonlóan én is azt gondolom, hogy érdemes lenne kipróbálni az orvosod által javasolt új gyógyszert, annál is inkább, mert a Rivotril nem antidepresszáns, hanem szorongáscsökkentő, és hosszabb távon nem is szerencsés szedni, mert függőséget okozhat.

Azonban érdemes lenne rákérdezned arra, hogy milyen TB által finanszírozott lehetőségeid vannak még. Pszichoterápiás segítséget is kaphatsz többek közt így, amiről a területielg illetékes ideggondozóban biztos, hogy talász majd tájékoztatást.

Úgy gondolom, hogy ha a két módot (gyógyszeres és pszichoterápiás) kombinálod, mindkettőt igénybe veszed (amennyiben mód van rá), úgy hamarosan javulhat a hangulatod és egyenesebe jöhetnek a dolgaid.

Üdv

Human

kilus válasz 2008-04-03 21:11:51
Kedves Human!!!

Nagyon köszönöm a segítséget!

Közben, sajnos elkeseredettségemben elfogadtam ey újabb gyógyszert a rivotril mellé! 2-ára volt időpontom a pszichiáteremhez (kórház ).
Jól gondolom, hogy ezek az antidepresszánsok nem a legjobb megoldások? Nem szeretetnék ezekkel élni, de időről időre ráébreszt a szervezetem arra, hogy ezek nélkül nem megy. Illetve segítség nélkül nem megy.
Sajnos magánpraxisban dolgozó szakemberekhez, illetve intézményekhez nem tudok fordulni, mert egyedül nevelem a fiam, és ezeket se finanszírozni, se munkából tartós időre ki esni nem áll módomban. Munkahelyem nincs (hivatalos ), így sajnos nem állunk anyagilag valami fényesen. Sajnos azt kell mondanom, hogy a 36 évemmel már nem számítok a munkáltatók tetszési indexébe, illetve az a tény, hogy egyedül nevelem a gyerekemet is kifejezetten negatív tényezőként hat! De mindegy, vagyunk, élünk, szeretjük egymást és ez a legfontosabb, illetve az egészség, ami sajnos még a részemről nincs meg.
Köszönöm a lehetőséget!
Kilus

human.eRRor válasz 2008-04-02 18:16:56
Kedves Kilus!

Köszönöm, hogy elmesélted. :-)

A hozzászólásod megerősítette azt amit gondoltam. Motivált vagy. Ez abból látszik hogy utánanéztél mindennek. És úgy gondolom, hogy a megoldásra való igény nem múlt el, hiszen akkor nem lennél most itt.

Most azzal küzdesz - azt írod -, hogy bár tudod mit kéne gondolnod és tenned, de nem tudod úgy gondolni és nem tudsz úgy cselekedni. Ez nem véletlen van így, de az oka általános, olyasmi amiért magadat nem hibáztathatod. A pszichológiai módszerek lényeges momentuma az interakció, mert megérteni, felfogni más a dolgokat, mint belátni. A belátáshoz szükség van arra is, hogy valakivel élő kapcsolatban legyél. Azért nem ajánlom most neked az oldal csetjét, mert tudod, hogy mi a bajod és tájékozott vagy. Neked a pszichoterápiás kapcsolat lenne most a következő és gyorsan megteendő lépés.

Sajnos előfordulhaz azonban az, hogy egy pszcihológus vagy pszichiáter akihez pszichoterápiára jársz nem szimpatikus. (Erről írtál is.) Ez a lehetőség nagyon személyiségfüggő, ezért ilyenkor érdemes megpróbálni egy újabb embert, aki felé kialakul benned a bizalom. Itt az oldalunkon is találhatsz a segítség menüpontban néhány nevet, de a pszichoterapia.lap.hu oldalon szintén. És ha nem is a kezelőorvosod, de egy segítőkész pszichiáter is biztos tud neked megfelelő szakembert javasolni. Én pedig csak annyit javaslok, hogy élj ezzel a lehetőséggel. :-)

Üdv

Human

kilus válasz 2008-04-01 21:21:44
Kedves Human!

Köszönöm a gyors választ!
Igen, eddig szembenéztem vele,de már feladtam! Félig kitanultam a pszichológiát ( annyit olvastam erről ), tudom mit kellene tennem, tudom mit kellene gondolnom, de már nem megy.
A kezdet kezdetén szakorvoshoz lettem irányítva, aki azonnal gyógyszert akart felírni, pedig akkor még sokkal jobb állapotban voltam. Kértem, hagyjuk, mert én azt szereteném megtudni, mitől alakult ez ki nálam, mert akkor konkrét problémával már esetleg tudok mit kezdeni. Erre ő azt válaszolta a háziorvosnak, hogy nem vagyok hajlandó együttműködni. Egy darabig nem is mentem ezek után hozzá, de egyre roszabbul voltam, így elfogadtam a gyógyszeres kezelést, ami, mint írtam nem sok eredményt hozott. Közben voltam kineziológusnál (pillanatnyilag az is jó volt), nem tudom jól tettem-e, pár hónapja pedig pszichiáternél. Itt el is indult valami, de 3 kezelés után kétszer elutasította a megbeszélt időpontot, így csalódva, nem is mentem többet.
Így most itt álok, már nem is a szakadék szélén, hanem az utolsó fűcsomóba kapaszkodva. Nem titkolom, már csak egyetlen kiutat látok (sajnos nem először). Úgy érzem nincs már más megoldás. Na persze bőgők! De a fiamat nem hagyhatom itt. Ebből az következik, ami a legnagyobb szégyenem, hogy azt várom mikor ébredek fel ebből az álomból, hogy kiderüljön, nincs is gyerekem, és akkor befejezhetem földi pályafutásomat.
Tudom, most sokan gondolnak rólam nem éppen jókat, de azt is tudom, ha nem lennék ebben a helyzetben, akkor nem gondolnék ilyeneket!
DE AZT MONDD MEG, HOGY LEHETEK, ENNYIRE REÁLIS ÉS IRREÁLIS EGYSZERRE?
HOGY LEHET AZ, HOGY TUDOM A MEGOLDÁST, ÉS MÉGSEM TUDOM MEGTENNI? Illetve tudom is a választ -és ez a legnevetségesebb, és legijesztőbb- már túl mélyen vagyok ahhoz, hogy tudjak segíteni magamon. Most már kellene egy segítő kéz! Talán. Vagy, hogy is van most ez?

human.eRRor válasz 2008-04-01 20:24:56
Szia Kilus!

Örömmel látunk az oldalon és külön köszönet azért, hogy ilyen nyíltan beszéltél a problémádról.

Amit leírtál, abból egyértelműen látszik, hogy régóta van egy komoly problémád, ami nagyon nehéz, de te szembenézel vele és szeretnéd leküzdeni, ami nagyon sokat számít.

Egy fórumon viszonylag keveset lehet megtudni az eddig veled történtekről, a kezelésedről, de az alapján amit írtál úgy tűnik, hogy nálad valamilyen okból kizárólag csak gyógyszereket alkalmaztatok. Nem biztos, hogy jól gondolom, de amennyiben amiatt nem írtál pszichoterápiás módszerekről, mert azt még nem is próbáltad, akkor 7 évnyi sikertelen kezelés után biztos, hogy megérné kipróbálni a pszichoterápiát is. Akár ennek csoportos, akár egyéni változatát. A pszichiátered biztos tud neked abban segíteni, hogy megtaláld a megfelelő módszert, de természetesen itt is beszélhetünk róla.

Üdv

Human

kilus válasz 2008-04-01 18:28:22
Sziasztok!
Én még nagyon új vagyok itt, de ami nem új az az állítólagos kevert szorogásos depresszióm, a dokim szerint. 7 éve kezel-get! Próbálgat! Gyógyszerhegyek! Mindig más, mert valamelyik mindig felerősit bennem valamilyen tünetet. Mostmár 2 hónapja csak a Rivotrilt szedem ( ezt folyamatosan szedem a 7 év alatt), mert az utolsó gyógyszertől állandóan aludtam. Abbhagytam, és egy ideig nagyon jól voltam, de már két hete csak rosszabbul vagyok. Mostmár csak sírni tudok, és elment mindentől az életkedvem. Egyre erőtlenebb vagyok, nem megy a munka, se itthon se az alkalmi munkáim. Úgy érzem itt már tehetetlen vagyok. Kevés vagyok, hogy bármerre is kimozdítsam magam. Elegem van a 7 éves kinlódásokból, és elegem van a gyógyszerekből is. Van egy fiam, 14 éves, aki miatt még azt sem tehetem meg, hogy itthagyom ezt a világot. Miért nincs segítség?
Voltam már az idegosztályon is, idegkimerültség miatt kétszer, de ez sem jelentett semmit, max rövid időre.
Én nem ilyen voltam!! Én egy határozott, erős egyedülálló nő voltam, amit elhatároztam, azt végigvittem, nagyon sokszor erőmön felül teljesítettem, csak azért, hogy befejezzem amit elkezdtem. De hol vagyok már? Senki lettem. Nem érek semmit. És nincs senki aki segítsen. Már nem tudtam máshova fordulni, talán Ti tudtok valami irányt mutatni!
Köszönöm!

human.eRRor válasz 2008-03-30 17:55:03
Szia Mathilda! :-)

Bátran írj bármelyik topicba, ha valamiért magadének érzed a témáját, vagy a hozzászólásokat, de este 9 óra után érdemes benézni a chatre is, ahol mindig van valaki, és segítők is akadnak (ha nem is minden nap, de viszonylag gyakran).

Üdv

Human
Előzmény: mathilda. (2008-03-25 21:28:14)

mathilda. válasz 2008-03-25 21:28:14
Sziasztok. Új vagyok még itt, egyelőre csak nézelődöm... igazából azt sem tudom, melyik topicban kén írnom...
Depresszióm és szociális fóbiám van. Plusz, egy csomó más fóbia, amik lehet, hogy e kettőnek a melléktermékei, de lehet, hogy önállóak... nem tudom. Csak félek. Mindentől...
Már nagyon régóta szeretnék változtatni az életemen,de valahogy olyan kilátástalannak tűnik az egész :(
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 Következő
Új Hozzászólás
Google PageRank