| Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 |
| Zora | válasz 2008-02-22 10:28:39 |
| Szeretnék megszabadulni ettől az érzéstől, a fájdalomtól, talán még az emlékeimtől is |
|
| Névtelen | válasz 2008-02-05 23:02:52 |
| nem tudom mi ez, de kibírhatalan a fájdalom...ép ésszel felfoghatalan...csak érzem a szavakkal leírhatatlant... |
|
| Hirdetés | |
|
|
|
| human.eRRor | válasz 2008-01-24 12:08:45 |
Kedves Pillanat!
A depresszióról általad leírtak nagyon fontosak, mert rámutatnak egy olyan félreértésre, ami gyakran adódik e betegség kapcsán. Sokszor mondjuk a hétköznapokban, hogy valaki "depis" egyszerűen a "szomorú" szinonimájaként használva ezt a szót. Ezzel nincs is semmi gond, de azt viszont fontos tudni, hogy a klinikai értelemben vett depresszió nem egyezik meg, a hétköznapi értelemben vett "depivel". Az előbbi más pszichés alapokon nyugszik, mint az utóbbi, bár valóban mutatkozik köztük némi átfedés. A (valóban) depressziós ember nem nem akar, hanem sokszor nem tud változtatni állapotán, aminek (és ahogy Vickie is írta) ennek biológiai és pszichológiai okai is lehetnek. Pszichológiai okból pedig számos elképzelhető.
Szóba került az idő is, mint általános gyógyír, ami sokszor hatásos, de nem mindig, hiszen nem önmagában az idő az, ami "gyógyít", hanem az adott idő alatt lezajló pszichikus folyamatok. Másképp fogalmazva: bizonyos események feldolgozásához és megértéséhez meghatározott időre van szükség, hogy az adott lelki folyamatok kibontakozhassanak. Amennyiben ez valahol akadályba ütközik, eltelhet bármennyi idő, az magában nem segít, ahogy te is említetted a példádban.
Human |
|
| Névtelen | válasz 2008-01-24 11:41:15 |
| az idő sajnos nem megoldás... |
| Előzmény: pillanat (2008-01-24 11:36:09) |
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
|
| human.eRRor | válasz 2007-11-25 12:50:04 |
Névtelen
Többféle módja lehet annak, ahogy valakinél megjelenik egy elfojtott érzés. Az egyik ebből a depresszió. Másoknál ez okozhat testi tüneteket (pszichoszomatikus vagy döntően pszichológiai hátterű szomatikus megbetegedéseket), de okozhat olyan fantáziákat is, amik a valós érzést fedik el valamiképp. Ezek a "fantáziák" még nem hallucinációk és nem is téveszmék, mert megmarad a realitás kontroll, de közelítenek hozzájuk. Ezzel a pár szóval sTrZ korábbi hozzászólására utaltam vissza. |
|
| human.eRRor | válasz 2007-11-24 17:19:16 |
| Sokszor tűnhet könnyebnek eltaszítani valakit, vagy azt várni, hogy gondolatolvasóként magától, a passzivitásból vagy szomorúságból, a különös fantáziákból vagy viselkedésekből jöjjön rá, hogy mit is érzünk legbelül. És ez független attól, hogy mit tekintünk objektív valóságnak. Ilyenkor az ember fel nem ismert érzései a valóság, amivel törődni kell. Mert bár az érzések letagadása egy ideig tényleg a könnyebb útnak tűnik, idővel nem tarható. |
|
| human.eRRor | válasz 2007-11-21 18:51:30 |
Szia Névtelen!
Elsőként írni egy topicba valóban nem könnyű, legalább olyan bátorságra és motiváltságra vall, mint elsőnek megszólalni egy számunkra ismeretlen közösségben. Ezért külön köszönöm neked, hogy így tettél.
Sokszor valóban nehéz szembenézni az érzéseinkkel, kitalálni és utána magunknak bevallani, hogy melyik miért van. Talán ezért érzed most, hogy egyre mélyebbre ásva több probléma merül fel. De ha megtalálod a problémád középpontját, akkor minden részlet a helyére kerül. Az is, amit olykor ürességnek érzel. |
|
| Névtelen | válasz 2007-11-20 22:28:57 |
| Tényleg nehéz elsőként írni, főleg, hogy valami olyanról szeretnék, amit magam se tudok jól megfogalmazni. Szeretnék megszabadulni ettől az érzéstől, de minél mélyebbre ások, annál több probléma kerül elő. Nem könnyű. Az üresség érzés néha pokollá teszi a folytatást... |
|
| Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 |
