HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Depresszió

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 Következő
mildo válasz 2010-06-30 10:33:02
Sziasztok!Tegnap böngésztem a neten,hátha találok valami fórumot vagy segítséget,mert úgy érzem,hogy süllyed velem az a bizonyos hajó és egyre kevésbé tudok megbírkózni a hullámokkal,amik össze.összecsapnak a fejem fölött.Az alap gondokon sajnos változtatni senki nem tud,csak mi(a párom meg én),mert azok erősen anyagi jellegűek.Engem az bánt,hogy már a gyerekek is megsínylik,meg a párom is a folyamatos Hülyeségeimet".Az a baj,hogy tisztában is vagyok vele,hogy viselkedem velük,de mégsem tudok változtatni.Lehet érthetőbb lenne,ha az elején kezdenék mindent,és talán ha lesz időm le is írom,mert muszály kiadnom magamból valakinek.A lényeg(nagyjából),van 3 szép gyerekem.20 éves a nagyobbik fiam ő már dolgozik,nem is nagyon van velünk,mert a barátnőjénél lakik.Van egy 18 éves lányom,ő tanul.és 10 éves a kicsi fiam.A párommal júliusban leszünk 22 éves házasok.Sok mindent megéltünk már együtt,még most is szeretem,de egyre többet úgy érzem,hogy eltávolodom tőle.Nem tudom miért,alig várom,hogy hazajöjjön a munkából és hazaér és elkezdek vele kötekedni,amit általában úgy fejezünk be,hogy inkább otthagy.A gyerekek is azt mondták nem is olyan régen,hogy én csak veszekedni tudok.Pedig imádom őket,és ez bánt a legjobban.Nem találom meg velük a közös hangot.12 órában dolgozom,műszakolok,ha itthon vagyok akkor sincs kedvem semmihez,pedig igényelné főleg a kicsi,hogy foglalkozzak vele.Biztos,hogy van benne lustaság is,de miért nem tudok velük nyugodtan beszélgetni(néha sikerül,de ritkán)Miért nem tudok a férjemhez közeledni?Egyszer megunja és itt hagy,amit tényleg nem szeretnék,de este mikor lefekszünk is elhúzódom tőle.Azt is tudni kell,hogy kövérnek számítok és sokszor azt gondolom,hogy nem hiszem el hogy én kellek vagy engem kívánna akár a párom is.Egyszóval nem igazán tudom magam elfogadni.Már próbáltam fogyózni,sőt 2 éve sikerült is 20 kilót lefogynom,de azonkívül,hogy dicsértek milyen jól nézek ki,nem volt jó,mert a bőröm meg iszonyatosan nézett ki.Vagyis így se volt,úgy se volt jó.Mondanám tovább,de majd akkor tudom,ha egyedül leszek,mert nem szeretném,ha a valaki látná amit írok.Ha nem is kapok segítséget,már az is jó,hogy leírtam egy töredékét annak ami bánt.Szeretnék újra vidám lenni,és a családommal békében élni.
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

banyacska válasz 2010-06-23 10:23:00
Köszönöm a lehetőséget. Alkalomadtán választok. További kellemes időtöltést és szép napot. Üdv. Banyácska

Hirdetés

banyacska válasz 2010-06-21 21:07:46
Kedves Vickie ! Köszönöm az ajánlatodat, de nem használom. Valamiképp mindig is idegenkedtem a netten való chetteléstől. Nem megy nálam a kamerám és mikrofonban nemigazán szivesen kiabálom ki a problémáim, vannak személyes gondolataim, amiket szeretek magamban zárni még családtagjaimmal szembeni tisztelet iránt. Úgy döntöttem még maradok igy " a levelezéssel " - igy nem bántok senkit sem. Ma voltam az itteni pszihiáteremnél, hát egy kicsit megnyugodtam, de tudatában vagyok annak sok idő kell ahoz, hogy már mondhassam - minden rendben lelkileg. Próbálkozom, de biztatásra vágyom. Anélkül nem könnyű feladat. Lényeg, hogy eljutottam oda, hogy gyógyulni szeretnék, mert van akiért ! Üdv. Banyácska

banyacska válasz 2010-06-21 04:34:29
Elnézést, hogy már az elején nem a fontos lényegre tértem. Többszöri kérdésedre nem válaszoltam, most pedig IGEN, akkor 11 évvel ezelőtt a műtétem után, sajnos pszihiáterhez kerültem - nem tudtam feldolgozni a történteket. Hónapokon keresztül ki sem mozdultam a házból , valahogy úgy éreztem kiestem a társadalomból...Megszakitottam mindenféle társalgási kapcsolatot, nem tudtam már lenni emberek közelében. Időben telt, amig kigyógyultam belőle. A pszihiáteremtől jó kezelést kaptam és meg voltam elégedve. Mindemellett a lányom vett egy kis kutyát, mert tudta szeretem az állatokat. Ismerte azt a " jelzést ", gogy az állatok jó terápia a lelkibetegségnek. Így észre sem vettem, hogy mikor és hogyan dolgoztam fel a történteket, egyszerűen csak kigyógyultam belőle a kiskutyám által. Felelőséggel tartoztam neki, sétáltatni kellett stb. Igy kerültem ki a bezárt ajtó mögül, az emberek közé. Beléptem az önkéntes Állatvédők ligájába és egyszerűen, észrevétlenül fontosnak éreztem magam. Minden koborci kutyus életéért felelősnek éreztem magam és törődtem azzal, hogy életben maradjanak. Ez lefoglalt. És már mondhatom , meg is gyogyultam. 4 évre rá bejött a nőgyógyászati műtét. Akkor megint kezdődött a gond előlről. De azt elég hamar feldolgztam pszihiáter nélkül. Mondtad, hogy kihez irányuljak a problémával, csakhogy én Erdélyből való vagyok, nemigazán tudok kijutni az illetékes pszihiáterhez, de végül is való igaz, elsősorban saját magamban kell rendet csináljak, hiába mennék máshova. Ez a legnehezebb, hiszen itt akadtam el. Most hogy másképp állanak a dolgok, mint ahogy volt - törődés és gondviselés, szeretethiány nélkül oly nehéz minden elképzelhető " jutalom " Én megpróbáltam helytállni a családban, a munkahelyemen és nyitott maradni a világgal. Csakhogy túl rohan az idő, a mai ember elvan foglalva a sűrű hétköznapjaival. Társaságra vágytam de nemigazán találtam válaszra. Valamiképp eltávolodtam mindentől és mindenkitől. Megint előjött ez a bűvös ördögi kör, üresnek érzem lelkemet, nem vagyok képes semmire. Én ugy gondolom, eléggé meghordozott a sors és belefáradtam már. Szerintem az ÉLET gyönyörű értelmetlenség - szétestem mindenképp....
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

banyacska válasz 2010-06-20 17:15:39
Nos, továbbá a részletekkel... Ikerszülés volt akkor, abban az időben ritka eset. Bekerültünk mindketten az Árvaházba , de nem emlékszem a történtekre...annyit igen, hogy elválasztottak bennünket. Engem kivettek egy idős házaspár és messzire elvittek onnan. A fiútestvéremet persze mások, máshova. Lényegtelen ez. Ahol én voltam, ahová kerültem életem legszebb emlékei maradtak....egyszerű szegénysorsú parsztemeberek házában leltem gyermekkorom emlékeit. Ezeket próbáltam egy önéletrajz-könyvbe összefoglalni naplótöredék formájában. (Sajnos ez is abbamaradt) 14 éves koromban tudtam meg az esetet...azt is véletlenül egy " rokonomtól " akinek meg kellett igérjem, hogy soha nem szólok senkinek. És betartottam ! Úgy haltak el nevelőszüleim, hogy sosem kérdeztem, vagy mondtam. Nem volt könnyű dolog hallgatni a "titkot"...magamba zárni érzéseim, lelki gyötrődéseim...Csendben maradtam, hogy ne bántsak másokat, végül is a tisztelet az ővék volt, hogy felneveltek, nemigaz ? További sorsomról pedig férjhezmentem az első nagy szerelmemhez. Született 2 lányom, aztán a házasságom ellapossodott...Ezt követte amindkét nevelőszülők elveztése, meghalltak. Egyedül maradtam lekileg , mer már nem volt kivel megbeszéljem a dolgokat.... Családcentrikus feleség és anyaként éltem éveim, de sosem voltam boldog, nem sirtam és nem is nevettem. Mindig egymagamban éltem ! Talán másokért ... Továbbá két nagy műtéten estem át. Levették mindkét mellemet és nőgyógyászatilag is " kipucoltak "...A valóság az, hogy sosem mertem szembenézni magammal, attól féltem elhidegülök, pedig már rideg voltam... Valamiképp lelkisérültnek érzem magam, pedig voltak " szép napjaim"... örvendhettem kis unokáimnak, csakhát beleszolt a sors. Férjem leukémiában szenved pár éve, hallgatag. Csend van körülöttünk, mindenki a maga gondolatával...Tudom, nem jó ez igy, érzem megfagyok én. Biztattam eleget, de már nem tudom, egyszerűen belefáradtam. Szükségem van a szavakra, amiket nem kapok, - azok is elnémultak....
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

banyacska válasz 2010-06-20 15:35:17
Köszönöm a hozzászólást, van igazad kedves pillanat ! Nos előlről kezdve lassan ahogyan indult kezdem : Születésem óta nem kellettem senkinek. Eldobott az Anyám, még nem tudom milyen okból, de nem is fontos. Árvaházba kezdtem az első lépteim, az első mondatom.... És rájöttem, azóta is, ami fontos már nem mondhatom... Nem figyelnek rám. Leéltem az életem szeretethiánmyban, pedig nem is voltam rossz. ! Valamiképp a sors elfelejtett, vagy éppen kihagyott azokból a dolgokból, melyben jol éreztem volna magam, talán elvesztem a boldogságkeresésben...?! Mindezt éreztem életemen keresztül és mégis hittem, hogy majd egyszer rámtör a szerencse.. Sosem jött be !
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

banyacska válasz 2010-06-20 11:57:57
Sziasztok ! Még új partner vagyok, vagyis " sorstársatok "... Vannak gondjaim, melyeket csak ugy tömören nemigazán tudok megfogalmazni. Sajnos ugy érzem belefáradtam A csend, ha beszélni tudna nyilván hallgatna ... az élet kudarcaiba... már nem birom elviselni ! Bemutakozásként egy részlet naplótöredékembõl... (készültem egy önéletrajz-könyvem megjelentetésére - hát az is abbamaradt )

...Éjfél, csak egy hang sír az éjben és a Hold gyûrött arcán ül a fáradt mosoly. Felsikolt a csend, a nagy fájdalom, - mintha tudná mire született egy ártatlan kisgyerek. Még érezni vélte Anyja kezét, ahogyan megérinti õt, - hiszen együtt töltöttek el néhány hónapot. Születése teher volt, - élete, egy véget nem érõ keserû pillanat… Akkor még nem tudhatta, hogy miért sír – a születéséért , vagy anyja elvesztéséért. Már akkor megpecsételte a sors… Így indult az élete útjára ! Pedig a Holdfény még mindig rámosolyog, simogató pillantásával gyönyörködik benne, hiszen neki is joga van az Élethez. Arra született !
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

csicsi válasz 2010-05-30 23:05:10
kedves társak most csatlakoztam eere az oldalra,nem is tudom hol is kezdjem ,súlyos depresszioval kezelnek a kiválto ok sok minden volt .a fö ok a saját érzésem szerint és onnantól kezdtek kezelni amikor édesanyám sulyos agydaganatos beteg lett s édesapám is sulyos agysorvadásos beteg .anyukámat elvesztettem,apukámnak én vagyok a hivatásos gondnoka ,sodrodott az élet magával ,nem is tudom hol kezdjem ezt leirni
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

pokol válasz 2010-04-28 16:53:19
Kedves Pillanat, Kedves Iksz!
Köszönöm a bátorító szavakat!
Ma már egy picit jobban vagyok, és bízom benne, hogy ez így is marad.
Üdv

Hirdetés

iksz válasz 2010-04-26 20:38:13
A fertőzést ne hagyd sorsára, a mi történt kérdésre pedig válaszolhatsz bármit: véletlen volt. Az, hogy kapaszkodsz rendesen, az jó. És az meg még jobb, ha találsz egy kis peremet, ahol megpihenhetsz és erőt gyűjthetsz a következő lépéshez. Mert ez az útja, ilyen keserves bizony a kivezető út.
Előzmény: pokol (2010-04-26 20:11:02)

pokol válasz 2010-04-26 20:11:02
Még mindig depresszió. Pedig gyógyszeradag felemelve, többé-kevésbé használ is, de....... De mégsem jó valami. Sírni, aludni, sírni, sírni, sírni, aludni: ezek a vágyaim. De dolgozni kell, felelőséggel, s ez most nem megy. Hibát hibára halmozok, az a csoda, hogy van még állásom.
A karom meg elvágtam, mert nem bírtam tovább visszatartani a késztetést....Elfertőződött....Más már nem is hiányzott.... Nem akarok orvoshoz menni vele, ott esetleg megkérdezik mi történt! S akkor mit is mondanék?
Kínkeservben telnek a napjaim. Nem látok kiutat a szédítő mélységből, pedig kapaszkodom rendesen. Valamit mégis rosszul csinálok, mert nem sikerül felszínre jönni.
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

rous válasz 2010-04-21 09:29:17
sok hasonlóság van az érzéseink között. persze ez nem segít
Előzmény: pokol (2010-04-21 08:18:24)

pokol válasz 2010-04-21 08:18:24
Megint a depresszió vezérli a napjaimat. Már nem is tudom hányadik depressziós fázis ez, s most csak abban reménykedem, hogy nem jön utána egy mániás fázis is. Csak akkor miért szedek lítiumot? Az a gyógyszer nem arra van hivatva, hogy a hangulaingadozásokat megszűntesse? És ha igen, akkor miért nem végzi a feladatát? A vérvétel jó volt- mondta az orvos-, középen van a lítiumszintem. Most hát ujjabb gyogyszeremelés, és ujjabb gyógyszer- már az ötödik erre a betegségre-, és persze türelem. Na az nincs. A türelem-készlet elfogyott, valahol a kórházban 6 héttel ezelőtt a zárt osztály és a nyílt osztály között a folyosón.
Számomra új érzés -és milyen rossz-, hogy utálok dolgozni menni. Gyomorgörccsel, tíz perc késéssel indulok, és gyűlölök minden ott töltött percet. Eddig imádtam a munkámat!
És megint itt van a bántási kényszer. Magamat akarom bántani, mert akkor a lelkemnek jobb lenne; gondolja az agyam, de az értelmem tudja, hogy azt nem szabad, az nem megoldás.
Itt tartok most, kétségek között kínlódva, a depresszió által legyűrve.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

HajNiky válasz 2010-04-19 10:47:44
sziasztok! 5 éve vagyok depressziós, 4 éve férjnél vagyok és családom van. Az elmúlt hónapokban eléggé labilis voltam, hol jobb hol rosszabb , de a hirtelen hangulatváltozások ellen nem tudok mit tenni...
Valakinek van valami tanácsa?
Orvoshoz nem járok-hozzáteszem próbáltam másodvéleményt kérni, de elzavartak, az orvosom aki régebben kezelt, a fiam születése után egyáltalán nem érdekelte, hogy anyuka vagyok, és az a problémám, hogy Vácon az orvosok nem foglalkoznak a segítséget kérő emberekkel...
Aki esetleg tud Vácon olyan orvost, aki foglalkozna egy két gyerekes anyukával ingyen ( a férjem munkanélküli és a GYEDből tartjuk fenn magunkat) annak örülnék. Érdekelnek az alternativ megoldások is...

Jamy1 válasz 2010-04-05 13:56:55
Nekem az előbb belinkelt oldal segített kijönni a depiből és megváltoztatni a gondolkodásmódomat.Remélem nektek is segít!

Jamy1 válasz 2010-04-05 13:55:36
http://www.youtube.com/watch?v=HVbgbKGMLlk&NR=1

eszmi válasz 2010-03-20 19:25:34
sziasztok.eszmi vagyok.új tag.remélem kapok segítséget az oldaltól.
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Jamy1 válasz 2010-03-19 20:24:40
"Nincs véletlen,nincs sors,nincs végzet,mely gáncsolhatná,vagy gátolhatná,vagy eltéríthetné az elszánt lelket,hogy megtegye,amit elhatározott."

pokol válasz 2010-03-14 00:06:18
Szia!
Köszi a bíztatást, sikerült írnom. Talán túl sokat is, de amikor kevert fázisban vagyok, mindig ez történik. Bízom benne, hogy ennél már csak jobban leszek.
Üdv
Előzmény: pillanat (2010-03-13 14:13:18)

pokol válasz 2010-03-13 06:57:58
Szia Pillanat!

Azt hiszem valamit alapvetően nem értek azon az oldalon, ahova irányítottál. Kaptam egy választ, de abban elmondják nekem, hogy az nem egy chat oldal. Tudom, hogy nagy kérés, de kérlek segíts megértenem a működését. Ha nem érsz rá azt is megértem.
Üdv
Előzmény: pillanat (2010-03-11 10:45:05)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

pokol válasz 2010-03-11 23:43:50
Szia!

Valóban pokolfajzatka voltam, vagyok, csak a pokol jobban illik most hozzám. Köszi azt az új ohelyet, megnéztem, nekem jelenleg túl bonyolult az egész. Talán ha kicsit összevakartam magam, akkor menni fog.
Üdv
Előzmény: pillanat (2010-03-11 10:45:05)

pokol válasz 2010-03-10 23:48:26
Szia Pillanat!

Köszi, hogy idemásoltál, én nem tudtam volna.
Sajnos nem emlékszem, hogy Te segítő vagy-e, pedig egyszer már lefolytattunk egy párbeszédet, és úgy emlékszem, akkor sokat segítettél nekem.
Egy hete jöttem ki a korházból, ezalatt az idő alatt többször voltam hipomán, depressziós, és most kevert vagyok.
Azt mondja meg nekem valaki, hogy ha korházban minden stimmelt, jó volt a gyógyszer, akkor itthon miért nem?
Szedem rendesen, előírás szerint. A saját érdekem, mert nem engedhetek meg magamnak több kényszerpihenőt, az állásom a legfontosabb dolog a világon.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Levendula válasz 2010-03-04 18:23:07
Mazsi, menj el arra a tesztre...
Mindenképpen javaslom.
Előzmény: mazsi25 (2010-03-04 11:42:58)

mazsi25 válasz 2010-03-04 11:42:58
Sziasztok!

Köszönöm mindenkinek, aki biztatott és válaszolt. Minden nap járom a munkaügyi kp-ot, személyesen is megyek ki cégekhez, de még nem jártam sikerrel. Sok biztosítós munka lenne, ahová vállalkozói kellene, meg jutalékos rendszer, de ez nem megy nekem. Bármilyen munkát elvállalnék, de mivel nem Pesten lakom, ezért ez nehéz.
Teljesen ki vagyok készülve idegileg, nem tudom meddig birom még... semmi értelme nincs az életemnek... Pedig sokszor mondom, hogy nem adom fel, de nem látom a kiutat.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Poki válasz 2010-03-04 08:56:21
Szia Mazsi!

Lurdy-Ház, MATCH központ, minden héten kedden 14.30-tól tesztírás van.
Egy próbát megér...
Előzmény: mazsi25 (2010-02-24 15:39:08)

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 Következő
Új Hozzászólás
Google PageRank