HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Evési zavarok

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

1 | 2 Következő
troublemaker? válasz 2010-10-24 19:29:18
Én próbálom, tényleg próbálom...
Ajjj! Nem akarok panaszkodni de akkora szívás az élet. Vagy csak rossz helyen vagyok, nem tudom. Másik városban akarok lenni, Fehérváron kéne most lennem. Ott tök jó lenne minden. Itt meg annyira, nemis tudom h mondjam milyenek az emberek. Tesznek egymásra...
Olyan egyedül érzem magam. Ördögi kör ez az egész itt.
Azért még tartom magam, írok, elmászkálok, tervezgetem a blogot, rajzolok sokat (a rajzaim elég rendesen tükrözik a zavart bennem). Próbálom jól érezni magam. Talán enni is jobban eszek egy kicsit, a rossz érzés persze megmaradt, és nemis telik el nap hányás nélkül, de szoktam enni pár falatot, amit aztán hagyok emésztődni...
De annyira rámtör néha ez az érzés, hogy magányos vagyok...de közben egyszerűen nem tudok nyitni ezek felé az emberek felé, mert már annyi csalódást okoztak. Na mindegy is, még tartom magam.
Előzmény: pillanat (2010-10-23 09:55:11)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

troublemaker? válasz 2010-10-22 21:20:52
Tudjátok mit? A mai nap valahogy más. Nem tudom miért, vagy mitől, de ma valahogy derűlátóbb vagyok. Bár néha szoktak ilyenek lenni, csak sajnos aztán el is múlnak. De kifejezetten jó érzések járnak át, remény, célok, ilyesmik. Bár még mindig ugyanúgy megválaszolatlanok a kérdések és megoldatlanok a problémák, de mégis van valami kis fény ebben az egész homályos sötétségben…
Úgy döntöttem ezentúl nem csak magamnak fogom írni a világról alkotott nagy „bölcsességeimet”. Nyitok egy blogot ennek az egésznek, úgy értem nem az evési gondoknak meg depressziónak meg ilyesminek. Hanem a valós világról…a küzdelmekről, az akadályokról, a célokról, a céltérésről…az életről, a lelkemről a lelkemből.
Kávéház…ez lesz a blog neve, mert a kedvenc időtöltésem, mikor beülök a kedvenc kávézómba és írok. Olyankor mintha megszűnne a külvilág a gondokkal, bajokkal együtt.
Ó és másik kitűzött cél, hogy befejezzem a könyvemet. Még az is lehet, hogy egyszer az én könyveimet fogjátok majd a kezetekben 
Azért nem minden fenékig tejfel…a vacsi megint a „kétbetűs helyen” végezte. De próbálok most nem erre gondolni, hisz nem válthatom meg 1 nap alatt a világot vagy mi…örülök, hogy egy kis ebédet magamba tuszkoltam ma…az bent is maradt. Már ez is valami.
Köszönöm a videót, bár azt hiszem az nem rólam szól, amiket mondott…Viszont: ellátogattam a honlapjára, ahol van valami 6 lépéses önbizalom-növelő program…6-ból 1 lépést már meg is tettem.
Istenem, csak tartson ki bennem ez az erő!
Különben azért írtam le ezt az egészet, hátha erőt ad másnak is. Talán elgondolkoztok és ti is találtok valami apró kis kapaszkodót. Kívánom nektek tiszta szívből! Ha megnyitottam a Kávéházat (blogot), akkor majd felteszem ide a címet. Hátha valamelyik leírt gondolatból tudtok majd meríteni egy kis erőt.
Előzmény: pillanat (2010-10-20 20:09:07)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Hirdetés

battleroyale válasz 2010-10-20 19:05:32
Örülök, hogy ma ettél és nem hánytad ki. Ez nem is kis dolog
Előzmény: troublemaker? (2010-10-20 13:20:04)

troublemaker? válasz 2010-10-20 15:08:08
Előbb volt a lelki eredetű. Az elmúlt évben elég rendesen padlóra küldtek...többször voltam lelkileg nagyon rosszul, de mindig kihúztam magam belőle valahogy. Aztán egyszercsak elkezdtem nem enni azt hiszem. És igen, tudom, hogy ijesztő, mert az a baj, hogy teljesen tisztában vagyok a következményekkel, meg hogy mennyire árt nekem, amit csinálok, épp ezért próbálok mindig enni egy kicsit, meg vettem vitamint...és ezért akarom abbahagyni. De olyan mintha mást mondani az eszem és a lelkem. Sokszor van h meggyőzöm magam, h kész, vége, eszek és kész...eszek valamit, és mikor befejeztem, akkor jön a rossz érzés, h mennyire gyenge és vesztes vagyok, bűntudatom lesz és kihányom... Szóval én is félek...
Az jutott most eszembe, h milyen furcsa ez az egész, nézd meg, nemis ismersz, mégis többet beszélgetsz velem erről itt fórumon, mint bárki más a környezetemben...pedig ők ismernek és nap mint nap találkozom velük. Jobban érdekel téged a bajom, mint bárki mást az életemben...hihetetlen.
Amúgy nem vagyok ám úgy bezárkózva, igazából csak a bajommal vagyok egyedül...azért el szoktam járni barátokkal meg ilyesmi, sokat lógok velük, csak nyíltan beszélgetni így mindenről nem tudok senkivel. Vagy fogalmazok másképp, nincs aki megértsen.
Sose mertem elmenni szakemberhez, egy az h fogalmam sincs hova mehetnék, másik h nem is mernék, harmadik pedig h mit mondanék...? Jah és negyedik, h a szülők megtudnák...
Hogy kicsit sem szeretem-e önmagam? De, sokmindent szeretek magamban. Eddig azzal sem volt bajom ahogy kinézek, az csak mióta elkezdtem nem enni, azóta zavar, mert mostmár nem akarom visszahízni amit le adtam. Lehet h ez már önértékelési zavar? Igazából magammal nincs sok bajom...csak néha elfelejtem ki is vagyok.
Mennyi butaságot írok...visszaolvasom amiket ide írok és annyira szánalmas vagyok. Vesztes...úrrá kéne lennem ezen az egész, csak felül kéne kerekednem...hát miért nem vagyok képes erre?!
Egyetemre járok, másik városba, több mint 300 km-re otthonról. Azóta nem bízok senkiben, mióta úgy érzem nem bírok el több csalódást...Volt itt (ahol tanulok) egy nagyon nagyon jó, igaznak hitt barátnőm... Mikor csalódtam sok más emberben, akkor úgy voltam vele, hogy ő legalább egy biztos pont. Az volt az utolsó csepp, mikor kiderült róla, h egy kétszínű érdekember...és h kihasznált. Csalódtam benne is...szerintem még el is viseltem volna, csak pont rosszkor történt, mert akkor pont nagyon összecsaptak a fejem fölött a hullámok, és akkor még ő rátett egy lapáttal.
De van akiben bízok, csak nem itt... Van egy igaz barátnőm, de ő is másik városban tanul. Napi szinten tartjuk a kapcsolatot, de ezeket nem tudnám neki elmondani. Félek, h elveszteném...
Előzmény: pillanat (2010-10-20 14:10:13)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

troublemaker? válasz 2010-10-20 13:20:04
Ezzel egyetértek én is, de én nem azért nem osztom meg másokkal a gondjaim, mert magamban akarom tartani, hanem mert mint már mondtam egyszerűen nem hagyják h megosszam. Elkezdek mondani valamit a bajommal kapcsolatban (mégcsak nemis az evési problémát mesélem hanem a lelkit) és egyszerűen komolyan sem veszik, nem hallgatnak meg, csak elütik egy poénnal. Mert ők úgy gondolják h "á örök optimista, nevetős, nem lehet komoly baja", vagy valami ilyesmit. Nemis tudom mit gondolnak pontosan, lényeg h nem nagyon tudok beszélni ezekről senkivel. Hát kaja ügyileg talán léptem egy kisebbet, legalábbis most még este 6 óra sincs, mégis ettem egy kicsit, 2 tojást, és nem hánytam ki...már ez is valami. De bennem van a rossz érzés és a bűntudat, hogy ettem. Meg félek, hogy ezt most mindet jól elraktározza a szervezetem. Szörnyű ezt leírni, te jó ég...
Egyébként talán tényleg van benne valami hogy bezárkóztam, de egyszerűen annyi csalódást okoztak az emberek, annyit bántottak, hogy talán jobb így, hogy védem magam.
Plusz a másik dolog, amiért nem beszélem meg ezeket a dolgokat személyesen senkivel, mert az ember olyanokkal oszt meg ilyen dolgokat, akikben megbízik. Nekem itt nincs kiben bíznom...
Tudom, hogy sokan szeretnek segíteni másokon, én is olyan vagyok. Nagyon sokan fordulnak hozzám. A furcsa az, hogy mások gondjait pillanatok alatt meg tudom oldani, rajtuk tudok segíteni, akkor magamon miért nem? Ez abszurd...
Előzmény: pillanat (2010-10-20 11:24:50)
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

troublemaker? válasz 2010-10-20 09:57:52
Igen, akarom folytatni. Nem tudom, hogy hogyan, de akarom. És igen, néha magunkon kell segíteni, és egyedül kéne megtalálni önmagam. Néha úgy érzem meg is van, már párszor leírtam magamnak, azokban a pillanatokban, hogy ki is vagyok. De elég nehéz, ha a környezeted csak arra az állandó vigyorgós énre nyitott...
Az ő szemükben olyan nem létezik, hogy én magam alatt vagyok vagy bármi, ennek pedig az az eredménye, hogy mikor már képtelen vagyok vigyorogni és leplezni a bajokat, akkor inkább vakká válnak. És megy tovább minden, mintha semmi sem lenne...
Nehéz, de lesz majd valahogy, muszáj lesz kilábalni ebből az egészből. Talán el kéne érnem magamban, hogy ne érdekeljen a környezetem? Ha ez a megoldás, akkor folytatódik a magányos farkas üzemmód...
Akárhogyis, most tényleg azt érzem, hogy akarom. Nem tudom, hogy honnan jött most ez a kis erőfoszlány belém, de remélem kitart egy darabig...legalább amíg találok valami járhatóbb út félét...
Előzmény: pillanat (2010-10-20 01:58:38)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

troublemaker? válasz 2010-10-19 22:40:52
Igen nehéz. Néha könnyebb, néha pedig olyan nehéz, hogy elviselhetetlen.
Az én legjobb barátnőm, sokszáz km-re van tőlem. Más városban tanulunk. Gimiben osztálytársak voltunk, aztán mindketten úgy döntöttünk továbblépünk és elhagyjuk a szülővárost, más városba megyünk tovább tanulni. Talán pont ez a döntés kovácsolt össze ennyire minket. Talán nem is merném neki elmondani ezt az egészet, félek h elveszteném őt emiatt...ugyanúgy, ahogy önmagamat is elvesztettem. Lehet, hogy nem csak a környezetemben csalódtam, hanem magamban is. Ezt nem tudom pontosan.
Tudod idén én magamnak választottam az egyedüllétet. Kiköltöztem a koliból, albérletbe mentem, ahol a teljes felső szint az enyém, nem zavar senki. Akkor vagyok egyedül, amikor csak akarok. Ez persze tudom, menekülés volt a csalódások és fájdalmak elől. De azt hiszem szeretem, akkor tudok írni vagy rajzolni, amikor csak akarok. Ez a két dolog az életemben elég fontos szerepet játszik. Újságíró és író akarok lenni, a rajzok pedig segítenek. Olyan mintha a papírnak önteném ki a szívem, vagy lerajzolom vagy leírom.
Talán butaság, de nekem jó érzés.
Emellett elég rendesen megtanultam közömbösen bánni azzal az illetővel, aki tavaly a hátamba vágta a nagykést...nem bosszúból vagy büntetésből vagyok vele közömbös, hanem önvédelemből. Nem hagyom, hogy újra kijátszon...
Viszont bármennyi előnye is van a magányos farkas életnek, hiányzik egy barátnő. Egy olyan, akivel ezeket is megbeszélhetném, aki úgy ismer, hogy pusztán elég ha rám néz és már tud mindent. Aki nem csak tudja mire van szükségem, de meg is meri tenni, úgyértem néha kell hogy az embert észhez térítsék, de manapság barát ide vagy oda, nem mernek tenni semmit az emberek...arra fogják a dolgot hogy nem akarják megbántani a másikat. Szerintem egy jó barátnak bátran kéne tennie olyat is, amivel észheztéríti a másikat. Ez elég érthetetlenre sikerült, de szerintem biztos sejted mire gondolok.
Bárcsak az a bizonyos legjobb barátnőm ne lenne ilyen messze...szükségem lenne most rá, rohadt távolság, rohadt km-ek...
Na de mindegy is. Miután kijártuk a sulit, úgyis újra egy városban leszünk.
Talán csak akkor találok rá újra önmagamra. De abban biztos vagyok, hogy egyszer újra megtalálom magam, és akkor boldog leszek...
Előzmény: battleroyale (2010-10-19 22:20:27)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

battleroyale válasz 2010-10-19 22:20:27
Nekem ebből a szempontból szerencsém volt, hogy két barátnőmnek is voltak hasonló gondjai. Az egyikük javasolta nekem az önhánytatást és emlékszem még akkor mondta, hogy ígérjem meg, hogy sosem fogom őt hibáztatni.Természetesen nem hibáztatom hiszen nem erőszakolt rá semmire. A másik barátnőm először csak fogyókúrázott, ami aztán egyre inkább eldurvult,ő el is ment aztán családterápiára, mert az anyja már nem bírta nézni, amit csinál. Mindkettőjükkel megromlott a baráti viszony. Az egyikükkel már fél éve nem is beszélek.Egyébként mindketten helyrejöttek. Van barátjuk, elfoglaltak, élik az életüket. Én meg mondhatni egyedül maradtam ezzel az egésszel.
Nehéz úgy tenni mintha minden rendben lenne. Főleg ahogy írtad, hogy szinte elvárják, hogy mindig vidám legyél és közben el se tudják képzelni mennyit szenvedsz nap mint nap.
Legalábbis én így vagyok vele.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

troublemaker? válasz 2010-10-19 21:34:57
Teljesen ugyanezt érzem. És igen, én is megalázónak tartom ezt az egészet. És azt akarom, hogy vége legyen, hogy többé ne számoljam a rohadt kalóriákat, és jóízűen, feszengés nélkül tudjak újra enni. Én régebben nagyon szerettem enni, most is nagyon sokszor kívánok ételeket, de valami legbelül nem hagy enni...
Az elmúlt év rádöbbentett sok dologra, jöttek a csalódások, az akkor még nagyon közeli igaz jóbarátnak hitt valaki egy kést vágott a hátamba és jól megforgatta, szóval kijutott bőven...
Azt hiszem talán ez változtatott meg bennem valamit. No meg, hogy senkivel nem tudom ezt megbeszélni. Tudod, az a tipikus nagyon optimista, örök mosolygós, vidám ember vagyok...mások így látnak. És az a nagy helyzet, hogy olyan mintha ez valamiféle elvárássá nőtte volna ki magát. Mindenki hozzám fordul minden gonddal, én szívesen segítek, fel is vidítom őket. De senki nem lát a dolgok mögé. Megpróbáltam egyszer elmondani legjobb barátnőmnek, nem konkrétan azt h hányok, hanem csak h gondok vannak. Talán inkább a depressziót próbáltam elmondani neki, de nem vett komolyan, pont emiatt az örökvidám kép miatt...azóta nemis próbálkozom. Szülők sem vesznek komolyan. Bár az evési problémáimat senkinek nem mondtam. De talán ha az életem rendeződne, enni is úgy tudnék, mint rég...
Addig marad a vidám álarc mögé rejtett szomorú, szánalmas, undorító valóság.
Előzmény: battleroyale (2010-10-19 20:20:59)

Hirdetés

battleroyale válasz 2010-10-19 20:20:59
Benned nem szokott evés előtt szorongás lenni? hogyha már eddig kibírtam akkor most miért eszek megint?csak mert általában én is nap végén szoktam enni hétvégén és olyankor mindig kb. ezt érzem és én sem tudom bent tartani. Nem akarok részletesebben belemenni, de ha nem is hányom ki az összes bevitt dolgot akkor is muszáj valamennyit kiadnom magamból.
Elnézést,ha valakit ez undorral tölt el. Igazából szerintem ez az egész evészavar megalázó.
Előzmény: troublemaker? (2010-10-19 17:54:49)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

troublemaker? válasz 2010-10-19 17:54:49
Pont ma gondoltam bele, hogy lassan már másfél hónapja hányok evés után...elég durva volt belegondolni, mert én ilyesmit mégcsak nemis gondoltam régebben. Hiába határozom el, hogy enni fogok. Most a napi evés abból áll, hogy napi egyszer 5-kor vagy 6-kor eszek, aztán sajna kihányom. Reggel, délelőtt, délután semmi kaja. Már nemis hiányzik. Ott a kávé. Viszont mikor elhatározom magam és végre eszek, akkor sem tudom bent tartani, mert úrrá lesz rajtam egy furcsa érzés, hogy hiába kevés kalória, az mind rámjön...és hízni fogok tőle. Úgyhogy megint futás a wc-hez...
Pedig az eszem tudja, hogy elvileg napi 1400 kcal-át kéne bevinnem, amit megeszek, az bőven 500 alatt van...de még ezt is képtelen vagyok magamban tartani. Marad a napi 3-4 kávé, édesítővel, hogy kalóriaszegény legyen...
Kíváncsi vagyok, hogy alakul majd a jövőm...
Előzmény: battleroyale (2010-10-18 00:28:33)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

battleroyale válasz 2010-10-18 00:28:33
Igen bajom van magammal.Egyébként én is kiszoktam hányni a kaját ha eszek. Régen ráadásnak volt stadalax. Próbáltam nem kihányni meg mindennap enni. Hát nem ment... Mindegy úgy kell tenni mintha minden rendben lenne,ezért nem is érdekel már az egész.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

troublemaker? válasz 2010-10-05 11:02:55
Én megértem kb. min mehetsz át. Hasonlóan érzek én is. Hétvégén nekem is necces volt, szüret volt nálunk, nagy összejövetel meg minden. Csomó kaja...Annyi a különbség köztünk, hogy én kívánom a kaját, de képtelen vagyok enni. Vagy ha mégis eszek, akkor kihányom utána.
És tudom, hogy nem lesz jobb attól, hogy itt ezer kérdéssel bombáznak, de talán jó ha beszélsz róla legalább itt...végtére is nem véletlen kezdtél ide írni.
Én már írtam lentebb, hogy milyen érzéseim vannak ezzel kapcsolatban. Szerintem hasonlítunk ebben a szituban.

Jamy1 válasz 2010-10-05 09:55:08
Ha azt érzed,hogy úgy gondolják mások,hogy Te minek eszel, akkor szerintem azt Te gondolod magadról.Nem érzed úgy,hogy méltó beléd a kaja és ezt a véleményt a környezetedre vetíted ki.Valami bajod van magaddal,valami,amit nagyon nem tudsz elfogadni magadban és ezáltal úgy érzed,hogy más méltó a kajálásra,beléd viszont kár.Kevesebbnek érzed magad másokhoz képest,vagyis tul.képp. kevésnek érzed magad önmagadhoz képest.Elégedetlen vagy magaddal.Legalább is én ezt érzem annak alapján amiket írtál.
Előzmény: battleroyale (2010-10-04 21:34:24)

battleroyale válasz 2010-10-05 00:22:04
hagyjuk

battleroyale válasz 2010-10-04 21:34:24
Igen úgy érzem semmi szükségem rá és ha eszek még szörnyebben érzem magam,mint egy rakás szar/szerencsétlenség.
Azt hiszem múlt évben már annyira mondták, hogy egyek legalább egy kis levest és olyan kínos volt, hogy mondom oké
közben tök szarul éreztem magam..
Nem is tudom már mióta nem ettem mások előtt, úgy érzem mintha azt gondolnák közben, hogy minek eszek vagy hogy ..
és elkezdett remegni a kezem.. alig tudtam a számhoz emelni a kanalat amitől még idegesebb lettem és még kínosabb lett az egész helyzet,
de szerencsére ezt most sikerült elkerülnöm.
Előzmény: Jamy1 (2010-10-04 20:54:53)
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Jamy1 válasz 2010-10-04 20:54:53
Kedves battleroyal!
Szóval akkor az a szitud,hogy tudod,hogy enned kell,de nem érzed úgy,hogy enned kéne?Én így értelmeztem amit írtál,nem tudom jól értelmeztem-e.Esetleg úgy érzed,hogy nem méltó beléd a kaja?Szóval elvileg ennél,de nem tudsz,mert nem érzed úgy,hogy kéne,így értem.Jól értem?
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

battleroyale válasz 2010-10-03 18:34:19
túléltem,evés nélkül
Előzmény: battleroyale (2010-10-03 02:31:50)

battleroyale válasz 2010-10-03 02:31:50
mert nem akarok enni
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

ksanc válasz 2010-10-02 19:08:28
Miért?

battleroyale válasz 2010-10-02 16:38:03
holnap nagy családi ebéd... kötelezö részvétel,a nagyszülök tiszteletben tartása stb. mondtam édesanyámnak hogy én nem megyek de jösz,mindenki jön.
kedvem lenne meghalni vagy csak eltünni

troublemaker? válasz 2010-09-12 22:58:54
Szia!

Nem tudom. Már sokadszorra fordul elő...Egyszercsak rámtör a semmiből ez az érzés, kilátástalan és értelmetlen lesz minden. Egy rossz érzés uralkodik elrajtam. Az elmúlt év során rájöttem, hogy a változásokat nagyon nehezen viselem el, meg azt mikor egy számomra valaha fontos ember hátba döf és még párszor jól meg is forgatja bennem a kést.
De most pl. minden jó és minden klappol, ezért is nem értem, hogy most miért történik ez.
Ha tudnám hogy miért van rossz érzésem az evéstől, akkor már meg tudtam volna oldani. Szóval a kérdésre a válaszom, hogy fogalmam sincs. Ez egy nagy küzdelem a tudatom és az érzéseim között. Most valamennyit eszek, mert elkezdtem félni. Nagy nehezen kb. olyan 6-700 kcal megeszek egy nap, de rossz érzés nagyon, és nem azért mert úristen elhízom...ilyesmik nem érdekelnek, mert nem vagyok kövér vagy ilyesmi. De majd most is el fog múlni, ahogy mindig történik... Aztán majd attól fogok félni, hogy mikor tör rám megint a semmiből. Ördögi kör, mi? Holnap kezdődik a hét, megint előadásokra fogok járni, úgyh 8-tól 6-ig biztos nem lesz semmi...nem mondom, hogy nem félek.
Itt nincsenek ilyen tanácsadók, legalábbis nem tudok róla. De amúgy sem mernék elmenni, hisz mit mondanék: "Hello nem tudok enni, meg mondanátok, hogy miért?" Ez nekem nem menne. Így online jobban tudok róla beszélni, tanácsot kérni, így nincsenek félelmek és gátlások.
Előzmény: Vickie (2010-09-12 19:56:13)

troublemaker? válasz 2010-09-12 18:52:32
Nincsen testkép zavarom vagy mi...
Nekünk nincs a suliban ilyenünk, mármint pszihiáter. Ez egyetem, itt már magasról tesznek ilyesmikre. Egy tanácsadó sincs, bár úgysem mernék elmenni. De most az utóbbi pár napban már kicsit erõsebben tudtam magamra hatni, sikerült ennem valamennyit, úgyhogy most legalább attól nem félek, hogy bajom lesz fizikailag. Csak pocsékul érzem magam. De remélhetõleg ezúttal is elmúlik majd, elõbb-utóbb csak vége lesz megint.
Előzmény: Vickie (2010-09-12 11:58:37)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

battleroyale válasz 2010-09-11 22:15:27
hát az édes kevés lenne neki szerintem..:)
Előzmény: Vickie (2010-09-10 18:45:30)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

troublemaker? válasz 2010-09-10 11:15:23
Nem lehet...nincs rá pénzem, diák vagyok. És nem akarom, hogy megtudják mások, úgy értem szülők vagy barátok. Úgysem vesznek soha semmit komolyan, csak kinevetnének vagy ráfognák, hogy semmiség csak eltúlzom.
Előzmény: Vickie (2010-09-07 09:22:33)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

1 | 2 Következő
Új Hozzászólás
Google PageRank