HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Párkapcsolati problémák

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő
picicica válasz 2011-06-02 10:11:24
Sziasztok. nem gondolom h meg tudnám oldani a problémámat de jólesik kiadni magamból és érdekelne h másoknak mi a véleménye a dologról. 2 éve vagyunk együtt a barátommal. tavaly nyáron kiment dolgozni Németországba ahonnan csak 2 havonta járt haza 1-1 hétre.nagyon nehéz volt de kibírtuk. a probléma sajnos az h áprilisban hazajött de nem nagyon maradt pénze mivel átverték így kénytelen megint elmenni. a nõvére Ausztriában dolgozik a német határ mellet és szerzett neki munkát. de mivel ez szezonális munka nem tud hazajönni majd csak novemberbe.tegnap ment el és én nem tudom h hogy fogom mindezt kibírni. nem tudom mivel foglalhatnám el magam.bár attól tartok, hogy a szeretet és az öleléseket nem lehet pótolni semmivel.de akkor mégis mit csináljak?? én sajnos nem tudok kimenni vele mert még tanulok. épp most érettségizek és egyetemre készülök, amit megint csak nem tudom h van e értelme ennyit tanulni.ha lenne egy nyavalyás szakmám gondolkodás nélkül utána mennék de így nem tudok. örökké nem lehetne ezt csinálni késõbb meg szakma nélkül nem tudnék mihez kezdeni. nem tudom mit tegyek. köszönöm h ezt megoszthattam veletek.aki pedig válaszol annak külön köszönet.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Mirror válasz 2011-05-25 20:09:19
Kedves Dommi,

azt hiszem, helytálló az a felvetésed, amikor azt feltételezed, hogy valami megváltozott a kapcsolatotokban.
Ahogy a soraid alapján látom, Ő életének meghatározó életereit (tanulás, lakhatás, munka, stb). Tőled térben, de nemcsak térben távol helyezte el, alakította ki.
Tulajdonképpen akkor jelennek meg a gondok, ha eltűnnek a közös jövőre vonatkozó tervek, megjelenik a térben való elkülönülés, de ezzel együtt a szociális elkülönülés is: már nincsenek igazán közös barátok, programok, haverok, célok, stb., hanem azt az energiát, amit a kapcsolatotokba fektetett szépen lassan elkezdte kivonni belőle - ennek a hiányát éled meg most az elvárások szintjén.
Nem szeretnék illúziókat táplálni, egy rendszert (így egy kapcsolatot) a bele fektetett energia tartja össze, s ha ez fogy, mondjuk azért, mert az egyik fél nem tesz bele energiát, csak kivesz, vagy már ki sem vesz, csak hagyja azt elszivárogni, a kapcsolat szétesik.
Ahogyan értelmezem, az Ő energiájának a koncentrációja lényegében a külföldi lét és élethelyzetek összességében jelenik meg, ahol Neked már leginkább csak periférikus szerep jut.
A soraid alapján Neked nyilván ez kevés (s ez érthető).
Féltékenységgel, elhagyással való fenyegetéssel biztosan nem fogsz célt érni, de fontos lenen tudnod, hogy valóban hogyan gondolkodik Rólad, kettőtökről és a közös jövőtökről - őszintén.
Ennek talaján bontakozhatna ki valami, ami a kapcsolatotokat más irányba terelhetné, megváltoztathatná, esetleg megmenthetné.
Gondold végig azt is, hogy Te milyen kapcsolatra vágysz és erre kérd meg a párodat is. Nyilvánvalóan csak olyan lehetőség jöhet számításba, ami mindkettőtöknek megfelel.
Fontos lenne tudni azt is, hogy NEKI mennyire fontos a Veled való kapcsolat - tényleg a sok munka az oka, vagy inkább ez egyfajta - nem feltétlenül tudatos - kihátrálás a kapcsolatból. Egy őszinte beszélgetés ezt is eldönthetné.
Tapasztalataim szerint ritkán fordul elő, hogy két embernek egyformán lenne fontos egy kapcsolat, azt, hogy Neked mennyire fontos, azt Te érzed igazán, de fontos lenne tudnod azt is, hogy Neki mennyire fontos, és hajlandó - e az ésszerűség határain belül áldozatokat hozni azért, hogy ez a kapcsolat mindkettőtök számára örömteli legyen.
Azt gondolom, ezen nagyon sok múlik.

Szeretettel:

Mirror
Előzmény: Dommi (2011-05-11 20:33:20)

Hirdetés

Dommi válasz 2011-05-11 20:33:20
Sziasztok

Van egy elég nagy problémám. Láttam hogy sokan írnak erre az oldalra, remélem tudtok valahogy segíteni. Lassan másfél éve vagyok együtt egy fiúval. Sajnos ő ausztriában dolgozik, és ott van lakása amit fizetnie kell, áés ha nem fizeti az albérletet, akkor nem járhat az egyetemre, amit a szlei nem engednének. Először azt hittem, hogy tényleg azért vállal ennyi munkát, hogy ki tudja fizetni a lakást de mostanában sajnos megromlottak a dolgok. A filmszakmában dolgozik, így van hogy hetekig nem tud hazajönni egy egy forgatásról. Én másfél évig próbáltam gyötörni magam, hogy ezt elfogadjam, de nem megy, és ugy érzem hogy belebetegedtem ebbe az egészbe. Rengeteget sírok, kiikészülök a tudtattól és mert annyira hiányzik. Már diolgozni is alig tudok és a családomat is kikészítem azzal hogy látják, hogy mennyire elveszett és boldogtaélan vagyok. A barátom régebben mindig nagyon sokat hívott, de most már van hogy csak egy sms-t küld egész nap, amitől én egyre jobban kiborulok. Nem értem hogy mi történeik. Mio együtt terveztük az életünket, halálosan szeretem. Azt mondja hogy ő is szeret, de akkor miért hagyja, hogy ennyire szenvedjek? Eddig arról volt szó , hogy pár hónapig itthon marad hogy egy kicsit helyre hozzuk a kapcsolatunk, és utána együtt kimegyünk és összekötjük az életünket. Megtanultam egy kicsit a kedvéért németül, de ugy veszem észre hogy már nem is vagyok neki fontos. Ezereszer megmondtam neki hogy szakitok ha nem jön haza de nem is érdekli. Nem értem hogy miért nem szeret már, én belehalok ha nem jön haza. Már két és fél hete elment. Nem tudom mi történik velem, csak azt hogy iszonyatosan szomorú vagyok és mintha kezdenék beleőrülni. Mi lesz ebből? Tudom hogy szakitanom kellett volna már ré, de egyszerűen nem megy, nem vagyok hozzá elég erős és hagyom magam megalázni minden nap. Normális ez? Már elmentem a héten pszichologushoz, de szinte semmit nem mondott és egy hetet kell várnom a következő pszichológusik. Nagyon kétségbe vagyok esve. Kérlek ha tudtok segíteni vmit írjatok.Vagy ha tudtok lehetőseéget ahol díjtalanul lehet beszélgetni pszichologusokkal, vagy esetleg valamilyen csoportba járni, ahol mások is hasonló problémákkal küzdenek..
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

shyna válasz 2011-05-06 09:02:41
Naivka! Vedd elő a gonosz éned, ha nagyon gyenge is benned, és VÁLJJ EL! Ez a fickó nem érdemel meg téged!!! Senki nem fog megvetni, ha kilépsz ebből a házasságból!
Ha valóban megtettél mindent, és ő mégsem értékel téged, akkor ez az egy kiút van, különben mégjobban bezizzensz, és a gyerekeid sínylik meg az egészet!
Hidd el van élet a válás után azt a 18 évet pedig el lehet könyvelni magadban, ha nehéz is!
NE ADD FEL! Leszel még te boldog!
Előzmény: naívka (2011-05-06 08:50:09)

naívka válasz 2011-05-06 08:50:09
Kedves Shyna!
Köszönöm a soraidat. Próbáltam már sokmindent de talán csak nagyon apró változást látok rajta. Az a baj, hogy a megbecsülésében nem bízom igazán. Sokszor úgy gondolom, hogy hiába békülünk ki ha újabb gondok adódnak a házasságunkban (márpedig minden házasságban akad) megint hozzá vagy máshoz fog fordulni "vigaszért". A másik pedig hogyan bízzak meg benne mikor tudom hogy nap mint nap találkoznak ha kibékülünk is hisz közel dolgoznak egymáshoz és bármikor találkozhatnak mivel nem kötött a munkájuk. Sőt a munka miatt is sokat találkoznak. Már ott tartok, hogy azt mondogatom magamnak, hogy azt csinál amit akar nem érdekel (hátha egyszer el is hiszem).Tudom,hogy igy eltávolodunk egymástól de akkor legalább nem bánt meg újra és nem fáj annyira, az eszemre halgatok . De tudom hogyha közeledne hozzám hiába az ész a szívem ellágyul (eszembe jut a 18 év) és megint összetörik (mert folytatódik a viszonya tovább).

Üdv mindenkinek és szép napot.
Előzmény: shyna (2011-05-06 05:47:41)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

shyna válasz 2011-05-06 05:47:41
Kedves Naivka! Az önértékelési problémád orvoslására javaslom, használd a NET-et ésszel! Keresd meg a divatoldalakat, és hozd ki magadból a maximumot. Ehhez nem feltétlenül kell pénz, csak egy kis akarat és kreativitás! Csinosítsd ki a lakást is! Használd a fantáziádat, engedd végre szárnyalni azt, ami oly sok éve szunnyad benned, ha jónak látod vond be a gyerekeket is! Változtasd magad egy valóságos tündérré! Ha így teszel, talán a férjed is visszakapod teljes egészében, mert szerintem te ezt szeretnéd! Ha pedig újra a tiéd lesz tartsd majd fenn ezt az állapotot, és ne hagyd hogy idáig fajuljanak a dolgok! Neked is azt mondom, mint baleknak: 18év házasság után is kell csábítani, randevúzni, elvarázsolni.
Ha a férjed értékeli ezt a változást, és újra látja majd benned a nőt, akit oly nagyon szeretett egykor, meglátod mennyire meg fog változni ő is, és ami még fontosabb meg fog becsülni, hogy minden ellenére kitartottál mellette! Sok sikert neked!
(ha néhány hónap nem hoz eredményt, küldd el a fenébe, és keress olyat, aki megérdemel téged)
Előzmény: naívka (2011-04-27 08:40:00)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

maganyos88 válasz 2011-05-05 11:41:55
eloszor is koszonom a jo tanacsokat sajnos eddig nem volt idom irni! a helyzetem igazabol nem valtozik elem az unalmas mindennapokat! az erzelmeim a ferjem irant annyian valtoztak hogy belegondoltam joban igazabol nem tudnam elhagyni. nem tudok ujra kezdeni mindent elorol es egy mas valakivel elni es ujra ismerkedni kuzdeni turni meg st... ugy erzem ebben a hazassagban azert biztonsagban vagyok attol fuggetlenul hogy mindig a masikra gondolok. o most nemetorszagban van de mar 2szer beszeltunk egyszer en hivtam utana meg o ami nekem nagy oldogsag volt. nagyon hianyzik

shyna válasz 2011-05-05 09:14:47
Kedves balek!
Teljesen egyetértek Mirror válaszaival, megértem Gábor86 dühét, de ha lehet tanácsolnék valamit a magam példájából kiindulva.
Gondolj a múltra, hogy hogyan hozott össze benneteket a sors, miért szerettetek egymásba, mit szerettél benne te, és miért szeretett ő téged. Lehet csak arra vágyik a párod, hogy újra azt a szerelmes fiút lássa benned, mint egykor. Tudom fárasztó napi 12 órában dolgozni, és arra vágysz, hogy várjon kedves feleség, meleg vacsora, jólnevelt gyermek, harmónia,aztán az éj leple alatt tüzes szerető amazon az otthonodban. DE! Ha elfelejted hogy az a nőnemű lény mindezek megteremtésével felelősséget vállal, és igenis kemény munkát végez, ha nem látod hogy igyekszik, ha nem hallgatod meg a panaszát, ha nem törődsz a lelkével, akkor bizony ez a vége, mert azt hiszi, nem is szereted. A férfi munkája sem ott ér véget, hogy hazaér a melobol, és lerakja a fizetést.Tessék udvarolni 15 év házasság után is, csak úgy vinni egy szál virágot, azt mondani csinos vagy, nyílt színen megcsókolni azt a nőt úgy, hogy irigyek legyenek rátok. Nagyok sok helyen látom, hogy pusztán ennyi a gond a házasságban: a férj elfelejti nőként kezelni a feleséget, az pedig nem érzi hogy szeretnék, meghallgatnák, keres magának más elfoglaltságot,ki így ki úgy. Nem mondom, hogy mindenhol ez van, de sok az ilyen eset.
Egyszer próbáld ki, hogy viszel haza valami apróságot amit szeret (csoki, virág, bármi), megcsókolod úgy mint rég, amikor még nem volt gondotok,ágyba csábítod,ott törődsz vele tisztességgel,férj módjára, valószínűleg már reggel változást tapasztalsz majd, és meg fogjátok tudni beszélni a gondokat.Hallgasd meg őt,ne légy mérges ha szerinted nincs igaza, inkább gondold át miért érzi úgy ahogy.Ha pedig egy ilyen akciód sikerrel jár, vedd észre a változást, dícsérd meg őt, ha megtorpan segíts továbblépni, ha valami nincs kész kérdezd meg mi a baj,a lakás tisztasága a nő lelkiállapotát tükrözi a depiseknél (tapasztalat).Segíts neki megteremteni a harmóniát amire te magad is vágysz! Az elején fáradt leszel, mert kemény melo ez is, de ha szereted a feleséged megér egy próbát, ha pedig ez nem válik be, akkor
fogadd el, hogy vége van.
üdv.: shyna
Előzmény: balek (2011-05-02 21:48:16)

naívka válasz 2011-05-05 07:57:33
Kedves Mirorr!
Köszönöm a válaszogat.
Ezeket a lehetőségeket én is végig gondoltam már elég sokszor. Az a baj, hogy a férjem nehezen beszél a lelki problémáiról arról, hogy mi bántja. bármikor beszélni akarok vele arról,hogy hogyan legyen tovább mindig kitér a válasz elől. Ha beszélgetünk is mindig oda lyukadunk ki, hogy "Te vagy a hibás, te akartad így neked nem kellettem!" Szerintem egy párkapcsolatot nem csak az egyik vagy a másik fél rontja el hanem mind a ketten felelősek a kapcsolat alakúlásáért.Míg rá nem jön arra, hogy neki is része van abban, hogy így alakult köztünk a dolog addik nem is tudjuk rendesen megbeszélni. Legjobb védekezés a támadás elvével tudnám jellemezni őt.

Üdv.
Előzmény: Mirror (2011-04-29 22:05:27)

Hirdetés

Mirror válasz 2011-05-04 21:33:55
Kedves Balek,

vallom, hogy egy párkapcsolat (legyen az házasság vagy más), mindig két ember közös felépítménye. Emellett, ahhoz, hogy egy kapcsolat működőképes legyen és maradjon, mindkét félnek dolgoznia kell érte.
Egy kapcsolatban - kimondva vagy kimondatlanul - kölcsönös elvárások vannak, ez egyaránt vonatkozik a kapcsolat lényegében minden területére (érzelmi, szexuális szféra, anyagiak, de a közös célok és a közös gondolkodásra, együttgondolkodásra és tervezésre is). A kapcsolathoz egy ember erőfeszítése nyilván nem elég.
Ha ilyen helyzet adódik, mint amit leírtál, célszerű leülni és egyeztetni - mit tudok nyújtani és mit várok el, s ezt a párod is megtehetné.
Mindez elég prózai így leírva, ezt nem tagadom, de egy kapcsolat - bizonyos szempontból - csereügylet, itt is működik az adunk és kapunk szabálya, de ez a közös élet csaknem valamennyi szférájára vonatkozik.
Fontos, hogy ha ezt így nem mondjuk ki, s ezt sokszor nem tesszük meg, a szabályok, amik mentén a kapcsolatot felépítettük, kimondatlanul is hatnak.
Ha azt éljük meg, hogy egy kapcsolatban tartósan deficitesek vagyunk, vagyis sokkal többet teszünk bele,, mint amennyit kapunk, egy idő múlva elkezdünk elégedetlenek lenni. Ez önmagában nem baj, csak jelzésértékű, hogy a kapcsolatban egyik vagy mindkét félnek változtatnia kell.
Itt van valóban lényeges szerepe a tisztázó beszélgetésnek (mit várok el, mit tudok nyújtani és viszont).
Abból indulok ki, hogy a házasságot lét lélekben is felnőtt ember köti meg, s ha gondok merülnek fel, mindkét fél felelőssége, hogy minden tőle telhetőt megtegyen azért, hogy a gondok megoldódjanak, és a helyzet rendeződjön.
Ha a párod ebben nem partner, akkor felmerül bennem, hogy egyáltalán érett - e házasságra (s ez most független attól, mennyi ideje vagytok együtt).
A dac meg a makacskodás itt nagyon kevés, legalábbis ahhoz, hogy a gond megoldódjon.

Valahogy ez lefordítva így hangzik:
"Gondjaink vannak és ezeket meg kell oldani, még akkor is, ha ennek súlya Benned nem tudatosult. Mindketten felelősek vagyunk a kapcsolatunkért, s a közös megoldáshoz a Te segítségedre is szükség van. Nem vonhatod ki magad belőle".

Tudom, leírva mindez roppant prózai, már majdhogynem "lelketlen". Csak hát a párkapcsolatoknak is megvannak a maguk szabályszerűségei, ha tudomást veszünk róla, ha nem.
Mégis, nagyon sok kapcsolatot / házasságot láttam már tönkremenni azért, mert egyik vagy másik fél nem viselkedett együttműködő partnerként abban, hogy a gondjaik megoldódjanak és ennek meglettek idővel a következményei. Egy kritikus helyzetben gyermekded módon viselkedni nagyon nagy luxus, lévén hogy itt azért komoly a tét.
Szóval, ha a párod nem tud, vagy nem akar felnőtt módon társként viszonyulni a helyzethez, akkor ki kell mondani, hogy a házasságotok veszélyben van.

Nyilván, ahogy Neked, úgy a párodnak is meg vannak az elvárásai a házasságotokban (itt most a reális és elvárható elvárásokról beszélek, s amit leírtál, azzal maximálisan egyetértek). Egyeztetnetek kellene szerintem, hogy hol tart most a kapcsolatotok, s hogyan lehetne ezen javítani.
Ha minden marad a régiben, úgy a megbillent egyensúlyi helyzet miatt már nem biztos, hogy később tudjátok a gondokat orvosolni, még a legjobb szándékkal sem.

Makacskodik? Joga van hozzá, de ez is egy döntés és a döntéseknek azért megvannak a következményei. A felnőttséghez még hozzátartozik az is, hogy emberi hangon, együttműködve meg lehessen oldani a problémákat.

Úgy látom, Te ezt a helyzetet átlátod, segíts Neki abban, hogy Ő is átláthassa.

Szeretettel:

Mirror
Előzmény: balek (2011-05-02 21:48:16)

balek válasz 2011-05-02 21:48:16
Kedves Mirror

Úgy beszélsz mint egy pszihológus.Hogy lehet szerinted egy ojan ember fejével beszélni aki makacs mint egy öszvér.Én reggel 7-től dolgozok este 7-ig 9-kor örülök ha bezuhanok az ágyba.Senki nem tud rászólni kedves nejemre, hogy fejezd már be a számítógépezést este 10-kor.Mert van éjfél vagy hajnal 2-óra, hogy befekszik mellém. És persze, hogy elmaradnak az osszebújások én meg ezálltal ingerültebb vagyok és már kész is a családi perpatvar. Nem az zavar, hogy kikkel beszélget a világhálón csak a mértékletesség a baj.

üdvözlet

Balek
Előzmény: Mirror (2011-04-29 22:43:51)
Erre a hozzászólásra 3 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Mirror válasz 2011-04-29 22:43:51
Kedves Balek,

nem vigasz, de sokan esnek bele a virtuális világ csapdájába, néha olyannyira, hogy megfeledkeznek az igaziról. Ahogy látom, a párodat is olykor mintha elnyelné a net. Talán megoldást jelenthetne, ha húznátok egy időbeli határt (napi 1-2 óra), amíg a gép előtt ül, de erről igazán csak Ő dönthetne. Mint ahogyan arról is, hogy melyik világban akar élni, a net világában vagy az igaziban.
Nem a net ellen vagyok, de azért itt is azt mondom, hogy csak mértékkel. Könnyen függő lehet bárki, lényegében úgy hat, mint a drog, ha hagyjuk.
Része az ember életének, mint a mobiltelefon, a számítógép vagy a kábeltévé, ez ellen nem sokat lehet tenni, de a tv-t sem néz az ember a nap 24 órájában. (Én spec. egyáltalán nem, az ismerőseim meg kérdezik, hogy tudok meglenni nélküle. Jelzem, nagyon jól).
Amikor először megjelent a tv, boldog-boldogtalan azt nézte. Amikor jött a kábeltévé, akkor azt. Amikor a számítógép, akkor mindenki az előtt ült, amikor ehhez meg net is tartozik, akkor a helyzet még rosszabb, mert a net nagyon komplex ingerekkel képes dolgozni, sokkal összetettebbekkel, mint a tévé vagy hasonló, s ebben rejlik a félelmetes vonzereje.
Ez mehetne így a végtelenségig - ha hagynánk. De ha van egy határ, hogy eddig (hogy meddig, azt mindenki maga húzza meg), akkor nem lennénk sem a tévé, sem a net rabszolgája.
Oscar Wilde írta egyszer, hogy "mindennek ellen tudok állni, kivéve a kísértésnek", hát annak is ellen lehet állni szerintem.
Ahol most dolgozom, gyakran beszélgetek idős, életük vége felé járó emberekkel. A beszélgetés egy pontján, amikor visszagondolnak az ifjúkorukra, csillogást és nosztalgiát látok a tekintetükben.
Nem tudom, hogy a mostani emo-sok milyen nosztalgiával gondolnak majd 70-80 éves korukban vissza huszonéves önmagukra, de hát ezt csak ők tudják (?). De ez egy más kérdés, nem akarom őket bántani.
Szóval az lehet megoldás, ha meghúzzuk azt az egészséges határvonalat a virtuális és az igazi világ között, s elhisszük, hogy az utóbbi is van olyan jó, minden nehézsége ellenére érdemes abban maradni és tudomásul venni, hogy a net - legyen a világa bármilyen vonzó is - valójában nem más mint egy eszköz, éppúgy mint a fogkefe vagy a cipőfűző.

Szeretettel:

Mirror
Előzmény: balek (2011-04-28 19:54:26)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Mirror válasz 2011-04-29 22:05:27
Kedves Naivka,

az első reakcióm az volt, ahogy a soraidat olvastam, hogy ezt a helyzetet a helyedben én sem tűrném. A másik meg az, hogy van három közös gyereketek, akiért közös felelősségetek van, plusz az élethelyzeted egyéb tekintetben sem éppen egyszerű - gondolok itt az anyagi - egzisztenciális szempontokra.
Szóval néha annyira egyszerű ezt kimondani, hogy " a helyedben bár régen nem tűrtem volna" meg hasonlók, amíg az ember csak önmagárt felel. Adott helyzetben, ha Te egyedül lennél egy ilyen kapcsolatban, nyilván könnyebben és egyértelműbben döntenél.
A férjed biztos jó ember, nem ezt vitatom el, de vannak döntések és azoknak vannak következményei.
Amikor úgy döntött, hogy nem Veled beszéli meg a problémáját, hanem ehelyett belemászott egy külső kapcsolatba, akkor is hozott egy döntést.
Hát ennek lett egy következménye.
Az lenne igazán jó, most is bevonható lenne a közös döntésbe, hogy akkor hogyan legyen tovább.
Négy lehetséges kimenetele lehet ennek a dolognak:
1., Minden marad. ahogy volt. Következmény: további őrlődés, kompromisszum és megalkuvás, garantáltan boldogtalan jövő.
2., Egy újabb közös döntés arról, hogy a kapcsolat folytatódjon. Ennek feltétele, hogy a párod szakítson a barátnőjével és ketten építsétek újra a házasságotokat. Ez az út sem egyszerű, de járható, ha meg tudjátok beszélni, hogy milyen legyen a közös jövőtök, hogyan tudtok túllépni mindazokon, amik a múltban megtörténtek (mert tény, hogy megtörténtek). A kérdés, hogy túl tudtok-e ezen lépni, s mindketten akarjátok - e a kapcsolat megújítását, minden lehetséges értelemben. Ha úgy vesszük, ez akár újrakezdés is lehet, mert rendszerint az is.
3., Közös döntés arról, hogy a házasságotok fejeződjön be. Ha így döntötök, akkor törekedjetek a kölcsönösségre és a méltányosságra, mert egy ilyen élethelyzetben rendszerint mindenki sérül, de nem mindegy, hogy mennyire.
4., Egyéni döntés bármely fél részéről. Itt a kimenet elég bizonytalan. Akkor adódik, ha bármely fél "besokall" és kilép ebből az egyensúlyt vesztett házasságból, anélkül, hogy tekintetbe venné a többi érintett érdekeit. Ezt a változatot nem ajánlom (noha rengeteg ilyet láttam már).

Személy szerint nekem a második változat a szimpatikusabb, de ehhez mindketten kelletek. Az, hogy a házasságotoknak van közös múltja, mindenképpen jó dolog, de azt Nektek kell felmérnetek, hogy van - e közös jövője, meg akartok - e és meg tudtok - e újulni ebben a kapcsolatban.
Ahhoz, hogy ez kiderüljön, sok - sok lelki erőre meg őszinte beszélgetésre van szükség.
A férjed érvelésében még egy dolog van, ami feltűnt. Ha én felvállalok egy kapcsolatot, azt a jó és a rossz oldalával együtt teszem meg, nem csak az örömteli részeket, de azokat is, amikor egy kapcsolatban gondok vannak. Ha meg gondok vannak (mert azok rendszerint minden kapcsolatban vannak), azt még időben meg lehetett vagy éppen kellett volna beszélni.

Azt gondolom, hogy tartósan nem szabad benne maradni egy boldogtalan kapcsolatban. Lényegében ez az első változat. A boldogtalan kapcsolatból kétféle módon megszabadulni:
1., Jobbá tenni azt, így a második variáció,
2., Kilépni belőle, így a hármas vagy a négyes alternatíva.
Szóval én ezeket a lehetőségeket látom a helyzetedben.

A döntés terhét és annak következményeit senki nem vállalhatja át Rólad, illetve Rólatok, így felelősen dönteni - vagy éppen nem dönteni - Nektek kell.
Tudom, hogy leírva mindez roppant prózai, és azt is sejtem, hogy mennyi feszültség meg szenvedés vezethetett el addig a pontig, amíg ez a levél Benned megfogalmazódott. Nézd el nekem, hogy elsősorban most nem az érzelmi szempontokra reagáltam.

Bárhogy is döntesz vagy döntötök, sok erőt kívánok hozzá.

Szeretettel:

Mirror
Előzmény: naívka (2011-04-29 08:16:01)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

naívka válasz 2011-04-29 08:43:06
Szia balek!
Leet, hogy a feleségednek is van valamilyen lelki problémája amit nem tud megbeszélni vagy feldolgozni, azért fordult a szektához, mert addig sem a probléma jár a fejében. Én is azért Ülök a géphez.
Üdv!
Előzmény: balek (2011-04-28 19:54:26)

naívka válasz 2011-04-29 08:16:01
Sziasztok!
Köszönöm, hogy reagáltatok a problémámra. Úgy tudtam idáig bírni, hogy láttam rajta mennyire szenved ettől a helyzettől. Mind a kettőnk idegrendszere tönkrement ebbe. Egy ideig én is nyugtatókat szedtem de nagyon gyógyszer ellenes vagyok és abba hagytam. Ő is szed altatót mert ki van készülve az egészsége is megromlott, fáj a mellkasa,a szíve. Nem olyan rossz ember ő, 14évig hűséges volt hozzám. Azt mondta azért alakult ez így mert én eldobtam magamtól. Abban az évben sok anyagi problémánk volt és én is feszültebb idegesebb voltam ez tény.Dolgoztam is és biztos kevesebb időm, türelmem volt hozzá. Ő meg őrülten féltékeny volt rám azt hitte van valakim. De ezt nem éreztette velem csak magában őrlődött. Egyszer kérdezte , hogy van e valakim de én mondtam hogy nincs és nem is volt.Nagyom maga alatt volt és akkor jött össze a munkatársnőjével ő vigasztalta. Nagyon makacs ember nem tud megbocsátani.
Az anyagi helyzetünk nem túl fényes azért sem költöztem el. Egy válás szétszakítaná a gyerekeket egymástól. A fiam (16)biztos az apját választaná, az egyik lányom(13) engem, a kicsi lányom (10) nagyon apás de lehet, hogy engem választana. A lakás közös fél állásom van , még a minimálbért sem éri el, így még a két lányt sem biztos, hogy nekem ítélné a bíróság. A lakást meg nehéz eladni, a feléből meg nem tudnék venni egy másikat, hogy ott éljünk.
Ahogy olvasom a ti helyzetetek sem könnyű.
Sok erőt nektek is!
Előzmény: balek (2011-04-28 19:54:26)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

balek válasz 2011-04-28 19:54:26
Kedves Naívka

A Gábornak tökéletessen igaza van.Hogy lehet így élni?
Nagyon nehéz ijenhejzetben tanácsot adni és veszéjes is a jövőre nézve.De én három évig biztos nem tűrném hogy kapcarongynak használjon valaki.Már bocs a kifejezésért.Nagyon nehéz szeretjük a másikat és reménykedünk hogy vége lessz egyszer de milessz utánna.Ha egyszer véget is ér a kicsapongása szerintem keresmagának egy másik nőt.Mert úgy hiszi veled bármit megtehet és bocs de lehet hogy jólhiszi.Mért is? Azért mert te őrülten szereted még így is hogy kihasznál.Nem éri fel ésszel hogy mekora fájdalmat okoz a párjának akit egyszer szeretett és hűséget fogadott neki.Az ijen társ nemérdemli meg hogy szeressék.Nem ismerem az anyagi háttereteket de ha lehetőséged van rá.Nehabozz és hagyd el.Tudom ez nagyon nehéz döntés de nemfog megjavulni az életben soha.Hidd el hogy a gyerekeknek is azlenne a legjobb.Fogd fel úgy hogy meghalt a számodra, elösször nagyon nehéz de idővel minden seb begyógyul.Lehet hogy kemény a levél amit irtam de én ijen vagyok az életben is.Aki átvág egyszer az elkapálta magát és nincs megbocsájtás.De az igazság az nekem is vannak problémáim a feleségemmel.Azért is regisztráltam az oldalon,csak mielőtt leirtam volna a gondom nemtudtam megállni hogy ne válaszoljak.Mert az én gondom eltörpül a tiétek mellet.Mi is 18 éve vagyunk házasok van két szép gyermekünk.A feleségem meg meghüjült és az interneten megismerkedett valami emós bagázsal.Akik ijen barom zenét halgatnak feketébejárnak mint a varjúk és álandóan a halálról beszélnek meg az öngyilkosságról.Mondanomse kell egésznap a számítógép előtt ül és elhanyagolja a háztartást.Már a kapcsolatunk is kezd megromlani kevés a szex.Reggel ha odahajolok egykis reggeli pusziért már akkor is ellök magától.Hát én sajnos így állok.Nincs kivel megbeszélni még a munkahejen is próbálom tartani magam hogy nelássák a rossz kedvemet.Ha itthol vagyok általában összeveszünk minden apróságon.Már próbáltam vírust rakni a gépre hogy ne tudjon csetelni de kétnapmulva megcsináltatta.Szeretem én is de félek hogy hová vezet ez az emós ragaszkodás.Úgy hogy adjunk egymásnak tanácsot megkönyebülünk hogy legalább valaki elolvassa a problémáinkat és reméljük a legjobbakat sziasztok.

balek
Erre a hozzászólásra 4 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

naívka válasz 2011-04-27 08:40:00
Sziasztok!
Nekem is lenne egy problémám. 18 éve vagyunk házasok a férjemmel. Három éve van valakije. én az első perctől kezdve sejtettem. Éltünk egymás mellett a gyerekek miatt. Körülbelül egy éve Úgy kezdtem érezni , hogy lazul a kapcsolatuk, mintha nem tudná eldönteni, hogy velem vagy a másik nővel éljen tovább. Férjem azt mondta, hogy ha el akart volna menni már el ment volna. Mikor kérdeztem, hogy a kapcsolatának mikor lesz vége azt mondta majd vége lesz egyszer. Többször éreztük már ez idő alatt közelebb magunkat egymáshoz, de mindig tesz olyat ami kihoz a sodromból és veszekedtem vele. Már kétségbeesésemben felkerestem a barátnőjét és kértem hagyja békén azt mondta nem, mert szereti ők egy pár csak nem élnek együtt. De minig csak ő járkál a férjem után nem a férjem utána.
A szivem azt mondja várjak legyek türelmes és vissza jön hozzám. Egy hete még azt is mondta hogy szeret de ezt olyan nehéz kimondani. A nővel azért nem szakít mert mi van ha mi összejövünk ujra és megint elromlik a kapcsolatunk.
Ezért súgja ez eszem, hogy fejezzük be ezt a házasságot. Nehéz így élni. Én érzem azt, hogy belerondítok a kapcsolatukba.
Önértékelési problémáim is vanak erre jöttem rá. Nem érzem magam elég jónak. De ezen nem tudok változtatni. Vidám voltam most pedig mindig csak sírok nincs kedvem semmihez. Nem tudom kirángatni magam ebből az állapotból.
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

balek válasz 2011-04-14 19:50:31
Kedves magányos88

Nem egyedüli a problémád tudom ez téged nem vigasztal.
Sajnos a párkapcsolatok töbségében nagy szerepet játszik a pénz.Nálatok a férjed szerintem azért ment külföldre dolgozni,hogy jobban éljetek és könnyebben. Szerintem neki is nagyon hiányzol mikor nincs veled.Csak hogy egy férfi keménynek mutatja magát és nagyon kevés az köztünk akivel lelehet ülni és lelkizni.Mert általában aszt mondják hogy hagymár a baromságaiddal. Szerintem ha hazajön mivel a férjed és tudod gondolom,hogy mit szeret. főzd neki a kedvencét tericsd meg az asztalt mint az igazi uraknál.Gyertyafényes vacsorára gondolok. Közben finoman lehet beszélgetni persze nem letámadva mert akkor begubózik és vége az egésznek. Majd jöhet egykis meleg fürdőzés te mosdasdmeg egykicsit pajkossan figyeldmeg jólfog esni neki a törődésed éreznifogja,hogy ő a családfenntartó.Mert mi férfiak nemszeretünk gyengeséget mutatni. Ne a férfinak keljen könyörögni egykis kényeztetésért tudom ez most furán hangzik de így van.Nagyonsok kapcsolat ettől megy tönkre.

Üdvözlettel: Balek
Előzmény: maganyos88 (2011-04-12 15:05:51)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Mirror válasz 2011-04-12 22:35:18
Kedves Magányos 88,

ahogy látom, a problémád több szintből tevődik össze. Az egyik, hogy a hosszú külföldi távollétek, még abban az esetben is, ha ennek nyilvánvaló gazdasági, megélhetési okai vannak, nem igazán tesznek jót a kapcsolatoknak. Azt gondolom, a közös élmények azok, amelyek mentén a kapcsolatok felépülnek, és tartósan fennmaradhatnak. Ha párod külföldön dolgozik, idővel szinte szükségszerűen távkapcsolattá alakul a házasságotok, és ennek kihatása mindkettőtökre nézve nehéz lehet. Normális esetben egy kapcsolatban a másikra vágyunk, egy távkapcsolatban a másik hiánya alapozza meg a viszonyotokat, és hosszabb távon ez lesz a domináns elem.

Ha valaki házasságban, párkapcsolatban él és mégis magányos, az elgondolkodtató. Ezt a fajta hiányt - ami kimondva vagy kimondatlanul mindkét félben megjelenik, valamiféle átmeneti külső megoldásokkal időlegesen ugyan lehet toldozgatni, de a végeredményen ez nem sokat változtat, ezért időről időre fel kell tenni azt a kérdést, hogy szabad – e ezt így folytatni.

Azt, hogy ne legyünk magányosak, érthető módon elsődlegesen a választott társunktól várjuk, ez az az alapvető kapcsolat, aminek jól kell működnie. Egy kicsit olyan érzésem van, mintha a párod fizikálisan és érzelmileg is falakat emelne – ha itt van, nem lehet vele beszélgetni, ahogy írod, ha meg nincs, akkor leginkább külföldön van. Ha együtt vagytok, az érzelmek ellentmondásosak, sok a veszekedés, a gond.
Mit tehetsz azért, hogy a férjeddel jó legyen a viszonyod – kérdezed. Minél több közös élmény, minél több beszélgetés, minél több együtt töltött idő. Ennyit tehetsz érte, másodszor – s ez is elgondolkodtató - , hogy amióta egy harmadik belépett a kapcsolatotokba, a férjeddel – ahogy írod – a szexet sem kívánod. Nem rá vágysz, talán ezért nem.

Ha valahol megjelenik egy harmadik a kapcsolatban az mindig egy intő jel, amit nagyon komolyan kell venni. Ugyanakkor azt az ellentmondást is érzem soraidban, hogy igazán Te sem vagy teljesen biztos abban, hogy jól döntöttél – e akkor, amikor nem léptél ki a kapcsolatotokból. Vagyis a bizonytalanság azért mindkettőtök részéről jelen van.

Azt javaslom, próbáld megfogalmazni azokat az elvárásokat magadban, amelyeket a pároddal szemben támasztasz, és viszont is, ami Te nyújtasz vagy nyújthatsz neki. Egyeztessétek ezeket egymással, feltéve, ha ebben ő is partner. Ha komolyan gondolja, hogy a házasságát meg akarja menteni, nem ártana, ő is bevonódba ebbe a folyamatba. Azt persze nem tudom, hogy ő mennyire van tisztában a helyzetetekkel, de egy őszinte beszélgetés sok mindenre fényt deríthetne. Ha úgy érzed, hogy már nem tudod őt úgy szeretni, mint régen, ez is elgondolkodtató. Azt elég sokszor leírtam, de azért megteszem most is, hogy a külső kapcsolatok, amik rendszerint akkor jelennek meg, amikor egy stabil kapcsolat vagy házasság valamilyen szinten válságban van, csak tovább mélyítik a házasság krízisét, olyan energiákat vonnak ki, amelyek a válság kezeléséhez lennének nélkülözhetetlenek. Ilyenkor jön az az érzés, hogy már nem tudom őt úgy szeretni, nem vágyom rá, meg hasonlók.

Vannak a kapcsolatokban olyan kritikus pontok, amikor mindkét félnek erőfeszítéseket kell tennie azért, hogy valami újraépüljön, s úgy érzem, ez most egy ilyen szakasz. A másik kérdés, ami foglalkoztathat, hogy mi van azzal a kalandnak induló kapcsolatoddal, ami most, ki tudja milyen szakaszban van, de mindenesetre nem érkeztek részéről egyértelmű jelzések arra, hogy ő mit is akar valójában. Lehet, hogy részéről is csak egy kis kitérő voltál, lehet, hogy több, de ezt azért meg lehet vele beszélni. Egyszerűbb az egyenes beszéd, kérdezd meg, mit is akar valójában. A válasz, hogy férjed van, persze igaz. Ha nem lenne, ez meg egy költői kérdés, mert hogy van, szóval ezért nehéz ezzel a helyzettel neki is bármit kezdenie, még ha komolyan akarna is, bár ennek semmi jelét nem mutatta.

Még egy összetevője van ennek a helyzetnek, az, hogy van egy közös gyereketek. Vagyis bármilyen döntés is szülessen, arra azért törekedni kell, hogy ő ebben a helyzetben a lehető legkevésbé sérüljön. Egy rosszul működő, feszült légkörű családban is sérülhet, ahol az apa folyamatosan távol van, de ott is, ha azt látja és tapasztalja, hogy az anya – mint elsődleges minta – boldogtalan.

Összegezve azt gondolom, hogy elsődlegesen a férjeddel kellene leülnöd egy hosszú és őszinte beszélgetésre, ha tényleg komolyan gondolod, hogy újraépítsd a kapcsolatotokat, amihez persze ő is kell, itt azért mindkettőtök felelőssége megvan.

Írd meg, mire jutottál. Sok erőt kívánok Neked.

Szeretettel:

Mirror
Előzmény: maganyos88 (2011-04-12 15:05:51)

maganyos88 válasz 2011-04-12 15:05:51
nem ir senki?
Előzmény: maganyos88 (2011-04-12 11:52:47)
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

adele24 válasz 2011-04-04 13:24:44
Kedves Mirror!

Köszönöm a tanácsod. Megmondom őszintén én szeretem a férfiakat és falom is ha senkim sincs, de ha szeretek valakit akkor hűen kitartok mellette és csak ő létezik számomra.
Nem tudom hogy vannak ezzel az emberek de nem vagyok képes felfogni hogy juthatott idáig a világ. Miért nem becsülik meg egymást az emberek? Miért kell a másé? Mivel lesz az jobb?
Miért nem látom a szerelemet az emberek szemében? Kiégtünk?
Igazából rengeteget tűrtem már és sokat gondolkodtam rajta vajon én vagyok-e a hibás, ez így helyes és én fogom fel rosszul?
Nincs sok idő most mennem kell. Kíváncsi vagyok mások hogyan látják ezeket a dolgokat.
Később leírom a szüleivel való kapcsolatom is.
Érdekes kis történet........
Előzmény: Mirror (2011-04-03 21:19:39)

Mirror válasz 2011-04-03 21:19:39
Kedves Adele24,

valamikor, még a "boldog békeidőkben" az volt a normaértékű, amikor egy párkapcsolat csak kétszemélyes volt, s a boldog párkapcsolat mércéje az egymás iránti kölcsönös szeretet, szerelem és vonzódás volt, amely kizárta a külső kapcsolatok igényét és lehetőségét egyaránt.
Optimális helyzetet feltételezve ez azt jelentette, hogy elég volt pusztán a másik ember, érzelmileg, szexuálisan és társként egyaránt. Volt ebben is némi csúsztatás, de az esetek egy részében, kisebb - nagyobb zökkenőkkel, de működött.
Más időket élünk. Ma már a két él közös megállapodásán múlik, hogy mennyi szexuális mozgásteret engedtek meg magatoknak és egymásnak a kapcsolatotokban.
A probléma ott van, ha az egyik félben él a monogámia igénye, a kizárólagosság, a másik meg nyíltan nagyobb mozgásteret kér, követel, vagy szerez magának.
Bár a nyitott kapcsolatok bármely formájáról már sokszor leírtam a véleményemet, nevezetesen, hogy nagyon gyorsan leamortizálja a kapcsolatokat, a trend ma egyre inkább ez, aminek azonban nem kell behódolni.
Nem látom jelét annak, hogy a párod a monogámia irányában bármilyen lépéseket tenne, így csak két választásod marad:
1., Elfogadod ezt a helyzetet, de ebben igencsak szenvedni fogsz.
2., Nem vállalod fel tovább ezt a kapcsolatot.

Ha elfogadod, akkor rettentő sok türelemre és elfogadásra lesz szükséged (anélkül, hogy ezt a párod olyan nagyon viszonozná), s mivel - nézetem szerint - egy párkapcsolat ma arról szól, hogy az ember a legszemélyesebb szinteken megtalálja a boldogságát, gondold végig, hogy ennek a kapcsolatnak a keretein belül boldog tudsz - e lenni. Légy őszinte magadhoz és beszéljétek meg egymással is, hogy ez a kapcsolat milyen is valójában.
Azt gondolom, az, hogy a párod megváltozzon, elég irreális elvárás. Nem mintha nem lenne erre képes, ha akarna, csak nem tudni, akar - e. A jelek nem erre utalnak, de talán egy őszinte beszélgetés sokat segítene.
Ha a kapcsolat tarthatatlan, mert talán a legintimebb részein sérti az önbecsülésedet, alaposan átgondolnám, hogy szabad - e ezt így folytatni.

A másik kérdésedhez nem sok támpontot adtál, hogy miért is nem fogad el a párod családja. Gondolom, vannak elképzeléseid erről, s ha úgy gondolod, oszd meg velünk.

Szeretettel:

Mirror

Előzmény: adele24 (2011-04-01 13:20:01)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

adele24 válasz 2011-04-01 13:20:01
Sziasztok!

Szeretnék segítséget kérni valakitõl.
Párom állandóan más nõkkel chat-el szexuális témákról, leírja, hogy mit tenne velük ha...Emellett már említette, hogy õt nem zavarná ha más pasikkal én is ezt tenném, sõt izgatná is. Sõt ha mással szeretkeznék az is tetszene neki és mindig azt akarja, hogy olyan ruhákat vegyek fel amelyek "kurvásak".
Mindezek mellett még van egy olyan problémánk is, hogy utál a családja. Egyszer nem azt tettem amit õk akartak s azóta nem állnak velem szóba, sõt mikor párom nem volt otthon ki is raktak az otthonunkból.
Segítsetek! Mit tegyek? Idegileg már teljesen tönkrementem, az a baj, hogy nem tudom elhagyni, mert mindezek ellenére szeretem.
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

maczkocka válasz 2011-04-01 12:05:19
Kedves Mirror!
Nagyon köszönöm írásod. Nagyon sok dologra rávilágítottál, csak sajnos már nem nagyon tudok vele mit kezdeni. Pisti szakított velem, hiába próbáltam meggyõzni, hogy próbáljuk meg együtt. Sok türelem kellett hozzá persze, de mivel nagyon szeretem, vállaltam volna, hogy ez így menjen továbbra is. De egy bizonyos ponton túl, ha valaki nem akarja, nem hagyja, hogy segítsenek neki, hogy szeressék, akkor nincs mit tenni. Elengedtem, mert el akart menni, holott most már nem csak õ boldogtalan, engem is tönkretett. Egy lelkibeteg embernek tényleg így lenne logikus, hogy ha nekem nem jó, akkor másnak se legyen? Kicsit mindig kívülállónak éreztem magam, mert sose engedte, hogy belelássak a lelkébe teljesen. Nem én okoztam a boldogtalanságát, a szakítástól még boldogtalanabb lett..Kértem, hogy menjen orvoshoz, mert megint az öngyilkosságot forgatja a fejében.
hát ennyi, még egyszer köszönöm, hogy foglalkoztál velem.
Előzmény: Mirror (2011-03-30 22:17:01)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Mirror válasz 2011-03-30 22:17:01
Kedves Maczoka,

köszönöm a bizalmadat. Azt írod, a párod alapvetően depresszív alkat és ez sok mindenre választ adhat, talán olyan szempontokra is, amelyek mellett el szoktunk siklani. A depresszív alkatú ember (és itt most véletlenül sem a klinikailag is depressziós emberre gondolok), a jövőjét pesszimista módon éli meg. A jövő zárt, eldöntött, sötét és baljóslatú. Ami most jó, az is elfog romlani. Mi több, sokszor a mostani jó - a depresszív személyiség (félre)értelmezésében sokszor éppen a közelgő és elháríthatatlan rossz előjele.
Nem mintha nem lenne egy depresszív alkatú embernek valamiféle "igazságmagva" a gondolkodásának, mert van, de nem az ésszerű kockázatok mentén gondolkodik, ami egy hitelfelvételnél ma nagyon is komoly kockázat, hanem abból indul ki, hogy azt úgysem tudja kifizetni. Ez persze egy lehetőség, de ezt ő tényként könyveli el.
Akárcsak azt a tényt, hogy egy kapcsolat, ami most jó, szükségszerűen el fog romlani (ami egyébként rendszerint igaz is, mert mindent megtesz azért, hogy ez bekövetkezzen, persze nem akaratlagosan, de ez a lényegen nem sokat változtat).
Innen ered a "csúcson hagyjuk abba" mentalitás is, mert így megvan az az illúzió, hogy valamiféle kontrollt gyakorolhat egy olyan helyzet felett, ami egyébként lehetséges, hogy be sem következne (ugyanis a kapcsolatok egy jelentős hányada ma sem romlik el, sőt, él, virul és fejlődik).
Csak hát ő nem hiszi, hogy az jó lehet, lévén az biztosan rossz, a jó, ami most van, az csak átmeneti, kivételes, mert életének alappozícióját az jellemzi, hogy a dolgok valójában rosszak, az élet és az ember természete rossz, ami jó történik, az valójában ellent mond az alapvető életfelfogásával.
Az a tény, hogy nem hisz abban, hogy a dolgok az életében jóra fordulhatnak, nem csak a párkapcsolatára, a jövőjének tervezésére, hanem a munkájára is kihat.
Az a tény, hogy rossz gyerekkora volt, ehhez az attitűdhöz hozzájárulhat, sőt, a tapasztalatai ezt meg is erősíthetik, annál is inkább, mert később szelektíven kiszűri a jó dolgokat az életéből, mondjuk negál egy egyébként boldog kapcsolatot, vagy hasonlók.
Mindezt azért írtam le Neked, hogy gondold át, mennyire lehet ez igaz a párodra, vagy még szerencsésebb lenne, ha ezt ő maga tenné meg.

Mindebből - s ez egy furcsa ellentmondásnak tűnhet - ne vonj le azért messzemenő konzekvenciákat, a mai világban rengeteg a sérült ember, a lelkileg egészséges meg ritka, mint a fehér holló.

Inkább azt gondold végig, hogy Te tudod - e vállalni egy ilyen emberrel a közös jövőt, s segíts Neki abban, hogy más szempontokat is meglásson a világból, mert, hiszem, hogy vannak.

A történetedből ezt az egyetlen vonalat ragadtam meg, nyilván sok más vetülete is van, vagy lehet a kapcsolatotoknak. Mégis abban bízom, sikerült valamit bemutatnom egy depresszív alkatú ember többé - kevésbé tipikus életszemléletéből. Azt is gondolom, hogy ha képes erőfeszítéseket tenni, hogy másként lássa a világot, nem kell szükségszerűen ennek a helyzetnek tartósan fennállnia, ezen bizonyos határok között önerejéből is képes változtatni. Nem szerencsés önsorsrontásból ugyanis tönkretenni valamit, ami alapvetően jó, csak azért, mert hiedelmeinknek jobban hiszünk, annak, amit közvetlenül megtapasztaltunk és átéltünk.

Gondold át mindezt. Vagy: gondoljátok át mindketten ezt.

Szeretettel és a tévedés jogával:

Mirror
Előzmény: maczkocka (2011-03-17 16:33:10)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő
Új Hozzászólás
Google PageRank