|
|
|
Párkapcsolati problémák
Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás
| Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő | | lee | válasz 2010-06-15 22:18:43 | Nem aludni, nem enni, folyton a másikra gondolni ez így volt nálam is egy-két hétig, és utána még fél év mire helyreállt bennem a dolog, pedig régóta családos vagyok, azt hittem velem nem történik ilyesmi, aztán mégis. Átvészeltem, de szerintem felülről is kaptam nem kevés segítséget. Utólag visszagondolva teljesen másnak látom azt az embert, és egyáltalán nem sajnálom az elmulasztott dolgokat , és úgy vettem észre hogy sokkal tudatosabb és erősebb vagyok már ezen a téren. Szóval azt akarom mondani, hogy az ilyen belső vívódásnak meglesz a gyümölcse, ha a jó irányba jössz ki belőle, nagyon sokat tudsz tanulni belőle.
Pár tanács még ha nem haragszol:
A pasi egyértelműen ki akar kerülni, ő már eldöntötte ezt. Azonnal le kéne állni az SMS-ekkel, mert már zaklatni fogod. Sőt én négyszemközt is hagynám az egész témát a fenébe. Ő is tudja kb. hogy mi a helyzet, ezt nem kell tovább magyarázni mert csak belebonyolódtok. Ez is saját tapasztalat persze.
DE! Vedd komolyan ezt az ügyet mert fontos üzenete van:
El vagy hanyagolva. Saját magadat is hanyagolod, és mások is hanyagolnak ezen a téren. Nem lehet mindent a munka és tanulás oltárán feláldozni, bukás lesz belőle.
Élni kell! Kezdjetek valami újba pároddal vagy egyedül, lehet új sport, vagy tánc de ki kell zökkeni a taposómalomból. Teljesen természetes is lehet hogy más férfiakat is elvarázsolsz, szokj hozzá! Mondhatnám ez a feladatod is egyben. Csak tudd mit akarsz és mi a határ. Tehát a görcsös belekapaszkodás helyett felszabadító pozitív sugarakat küldj a környezetedre és sokkal jobban érzed magad, mintha azon tépelődnél mit csinálj. Nem kell csinálni semmit, a pillanatok jönnek mennek, el kell őket engedni.
Igazából ezeket magamnak is írom, mert nekem is jó így összeszedve, azt hiszem a legtöbb emberben meg van ez a bizonytalanság az első ilyen alkalmakkor, és összevissza csinálnak mindent amit nem kellene. Hiába tudtam én is, mit nem akarok, akkor is volt benne egy adag sodródás, ami nem kellett volna.
Szóval a Te történeted az enyém is egy kicsit, ezért írtam.
| | Előzmény: vivi0401 (2010-06-15 19:17:23) | Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | vivi0401 | válasz 2010-06-15 19:17:23 | Szia Lee!
Köszönöm az őszinteséged. A másik énemmel én is így látom,de a szívem teljesen megőrít... | | Előzmény: lee (2010-06-14 20:25:50) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Hirdetés | | |
|
| | vivi0401 | válasz 2010-06-15 19:11:27 | Szia Pillanat!
A "fejlemény" csak annyi, hogy kétszer találkoztunk futólag. Először fájdalmasnak láttam a tekintetét, aztán az ebédlőben az asszisztense társaságában kissé furcsa mosoly,vigyor ült ki egy pillanatra az arcára. Szót nem váltottunk.
Aztán már nembírtam és írtam neki, hogy "haragszol rám?"
Erre visszaírta, hogy
"Nem. De megbeszéltük, hogy el van felejtve..."
Most mit tegyek, nem alszom, nem tudok enni. Ő ennyivel elintézi? | | Előzmény: pillanat (2010-06-14 18:37:15) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | lee | válasz 2010-06-14 20:25:50 | Sziasztok!
Új tag vagyok, bocsánat, hogy kettőtök beszélgetését megzavarom, de ha egyszer nyilvános.
Vivi! A családi életben mindig javítani való dolgok, ettől család. Mivel házas vagy, csak akkor kéne ezt feladni (azaz lépni a másik felé), ha nincs lehetőséged tovább fejlődni ebben a családi kötelékben, és a helyzeted tarthatatlan. Ha úgy érzed mindent megpróbáltál, de reménytelen, akkor van csak esélyed a sikeres váltásra úgy, hogy később ne bándd meg. Ha valakit csak otthagysz egy kaland kedvéért, könnyen lehet, hogy legközelebb téged hagynak ott, és akkor mi lesz? Az élet alaptörvénye, hogy mindent visszakapunk kamatostul, amit másoknak okozunk. A jót is, rosszat is. Biztosan nincs minden rendben a férjeddel köztetek (anyóst kihagyom az más történet, tudom) , és ez azt jelenti, ez az a feladat, amin dolgoznotok kellene, folyamatosan, nem új kapcsolatba menekülni. Azt a lehetőséget hagyd meg utoljára.
Fiatal vagy és természetes, hogy az érzéseid így reagálnak a férfiak vadászösztöneire. Szerintem gyakorolhatod ezeket a szituációkat, csak a határokat pontosan húzd meg. A cél pedig csak annyi, hogy megtanuld használni és uralni ezeket a jogos vágyaidat úgy, hogy senkinek ne legyen kárára, se neked se másnak. Vágyaid tárgya helyett pl. tekinthetsz szeretettel is a srácra, akinek most lehet hogy nem is látod igazi valóját, mert a hormonok erősebbek. A nőknek és persze a férfiaknak is mindig jólesik, ha nekik tetsző emberek foglalkoznak velük. Ezt a tulajdonságot szerintem életünk végéig megőrizzük, ezért lenne fontos neked, hogy helyén kezeld érzéseidet. Meglátod a huszadik ilyen esetnél lazán és fesztelenül fogsz viselkedni, anélkül, hogy a karjaiba omlanál. Végig kéne gondolnod előre, mit enged meg a Te erkölcsi normád a család mellett, és aszerint viselkedni kőkeményen, mert a helyszíni rögtönzés az nem vezet jóra. Remélem nem fogalmaztam túl erősen, de kicsit fel akartalak rázni ebből az állapotból, üdv. | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | vivi0401 | válasz 2010-06-14 17:10:34 | Olyan jó, hogy mindig válaszolsz, és hogy nem ítélkezel fölöttem. Hidd el, én nem AZ a típus vagyok. Soha nem történt még ilyen velem. Éppen ezért is vagyok ilyen tanácstalan. A családom nagyon szeret és pont velük nem tudok beszélni.
A férjemmel pedig tényleg nincs problémám, semmit sem sejt.
A kismajom szindróma pedig szerintem az emberi természetből adódik. A biztosat a bizonytalanért senki nem szívesen adja fel.Minek zaklassam fel két-három ember életét az ÉN hülyeségem miatt? Ráadásul a szüleim sem egészségesek és nekik pláne nem akarok ártani ezzel. Inkább ha kiderül, hogy semmit nem akar tőlem,akkor nyelek egyet, szenvedek,de próbálok felejteni.
Egyébként sajnos magamban jól nyomon tudom követni,hogy mi vezetett el idáig. Az elmúlt időszakban sok "trauma" ért. Először apukám lett súlyos beteg, aztán anyukám. Bátyám megnősült és gyereke lett. Ők és az unoka került a központba én pedig csak tanultam, tanultam, tanultam. Éjjel-nappal. A férjem pedig türelmesen várt rám. Tudtam, hogy a munkám miatt még nem vállalhatok gyereket,miközben a bátyáméknál már a második is megszületett. Ami vígasztalt, hogy hosszas küzdelem után végre szakmailag is arra az útra tértem, amit mindig is akartam,akkor jött ő. És azóta megint rosszul érzem magam a bőrömben.
Anyósom sem fogadott el az évek alatt, csak a férjemmel tartja a kapcsolatot,aki őrlődik köztünk, de inkább felém húz,szóval itt tartunk.... | | Előzmény: pillanat (2010-06-14 16:47:17) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | vivi0401 | válasz 2010-06-14 16:11:33 | | Képzeld,tegnap este írtam neki smst, hogy beszéljük meg, mert nyomaszt a dolog és azóta se kép, se hang. Miért nem regál semmit, nem ilyennek ismertem meg. Holnap pedig mennem kell dolgozni. Mitévő legyek? | | Előzmény: pillanat (2010-06-13 14:01:30) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | fényév | válasz 2010-06-14 11:01:32 | Szia Pillanat!
Elöször is nagyon köszönöm a gyors válaszod:)Azt elfelejtettem mondani,hogy nem netről ismerem,a volt barátom(aki nagyon szerelmes belém mai napig) legjobb barátja az illető,már 14 éve ismerjük gymást.Bár nagyon hasznos tanácsokat adtál,de úgy érzem nem az én problémámra.De azóta már másképp látom a dolgokat...Talán megvilágosodtam,lehet te is segitettél:)......Ő nem akart engem.Csak egy lehetséges kibúvó lettem volna a lapos kapcsolatából,jól esett neki az önérzetének ,h egy ilyen nő oda van érte,de jobb neki a meleg kakiban ülni,mintsem változtatni a dolgokon.Én megmertem lépni....De ő erre beilyedt.Vagyis nem akarhatott engem igazán.Igy nincs már min keseregnem.Igazad volt ma már csak mosolygok mien naiv kislányként viselkedtem,pont úgy mint egy Tini.De csak a szivem után mentem:)Nem bánom....talán igaz az a mondás minden rosszban van valami jó...Igy utólag egy tanulság volt.Nem szerelem volt csak bántott h nem kaptam meg.De túl léptem rajta.Ennyi:))) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | vivi0401 | válasz 2010-06-13 16:09:03 | | Egyetértek. Teljesen igazad van. Csak a gond az, hogy a péntekieket nem tudom meg nem történtté tenni, nem tudok holnap úgy viselkedni, mintha mi sem történt volna. Elõször vele szeretném tisztázni a dolgot. | | Előzmény: pillanat (2010-06-13 14:01:30) |
| | vivi0401 | válasz 2010-06-12 20:59:59 | Szóval azt mondod, hogy lehet még nála esélyem annak ellenére, hogy tegnap visszautasította a közeledésem?
Írtam egy levelet neki, talán hétfőn lesz merszem odaadni. Szerinted mit érdemes beleírni? | | Előzmény: pillanat (2010-06-12 16:25:57) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Hirdetés | | |
|
| | vivi0401 | válasz 2010-06-12 15:18:56 | Szia Pillanat!
Már azáltal jobban érzem magamat,hogy van, akinek beszélhetek róla. Köszönöm.
Szóval az én helyzetem ennél bonyolultabb. Nem tegnap óta érzek vonzalmat Gábor iránt. Kb. egy éve kerültem a mostani munkahelyemre. Azon a napon jött ő is át egy másik osztályról és a személyzetin találkoztunk.
Már akkor szimpatikus lett. De tudtam, hogy menyasszonya van, ezért próbáltam lelkileg távol tartani magam tőle. Aztán jöttek a munkahelyi összejövetelek, a nyári, majd a téli ügyelet, amikor vele, illetve neki dolgoztam egy pár napig, és ez sajnos csak közelebb vitt hozzá. Aztán ősz körül tudtam meg, hogy elhagyta a menyasszonya, egy másik férfiért – állítólag azért, mert túl sokat dolgozott, és ezt nem tolerálta - és már decemberben össze is házasodtak. Persze pletykáltak róla és ezt nem lehetett nem meghallani. Volt munkám bőven és állandóan oktatásaim vannak a szakvizsgára felkészítés miatt, szóval próbáltam „felejteni”. Amikor össze is futottunk, szinte csak arra volt idő, hogy szakmai dolgokról váltsunk egy pár szót, meg arról, hogy éppen autóvezetést tanultam, és ez volt a „beszédtéma” közöttünk. Aztán februárban elkerültem egy másik osztályra, és úgy éreztem, nem gondolok rá már olyan sokat. Tévedtem. Májusban, amikor visszajöttem, ugyanúgy megdobbant a szívem amikor megláttam. Amikor frizurát váltottam, megjegyezte, hogy jól áll…
Most ismét gyakran látom és szenvedek. Amikor találkozunk a folyosón, mostanában szinte mindig van vele valaki, és feszélyezetten és hivatalosan beszél. Egészen másként, mint négyszemközt. Persze nálunk a pletyka az futótűzszerű és van néhány nem éppen jóindulatú kolléga is. Szóval árgus szemek kísérnek, különösen az, aki hírhedten minden lányt, asszonyt levesz a lábáról, csak még engem nem sikerült neki. Nem is fog. Én nem vagyok ilyen.
Szóval ilyen előzmények után történt a tegnapi eset. Mivel reméltem,hogy ő is eljön a bulira és már nem tudtam,hogyan álljak elébe az érzéseimmel, ezért pár nappal korábban kérdeztem tőle, hogy elvisz-e a pályaudvarra. Gondoltam, ha tolakodásnak veszi, vagy kompromittálónak, hogy egy munkahelyi buliról az egyik még félig-meddig tanuló kolléganőjével távozzon, akkor nemet mond és nem jön kocsival, csak, hogy lepasszoljon. Az egyértelmű NEM lett volna számomra, amit könnyebben feldolgozok.
Hogy értsd. Ő egyébként motorozik és ez kiváló alkalom lett volna arra, hogy”villogjon” a kollégák előtt, azon túl, hogy szeret is motorozni. Tehát kézenfekvőbb lett volna neki, mintsem autóval jönni. Mégis megtette.
(amikor belépett az ajtón, egy virágcsokrot hozott a házigazdának és ahogy jött felém, teljesen kizáródott a külvilág számomra, mintha csak ő és én lettünk volna, egy percre megállt a világ…)
A magammal való elégedetlenséget nem szószerint értem, csak nem akarok önteltnek tűnni. Szóval önértékelési gondjaim átlagosak, de kinek nincsenek hibái. Mások dekoratívnak mondanak.
A férjemről annyit, hogy már nyolc éve együtt vagyunk és lehet, hogy elfáradtam. Ő az első komoly kapcsolatom. Alapvetően nagyon jó ember. Különösen rossz tulajdonsága nincs, külsőre is vonzó. Korábban eszembe nem jutott volna, hogy bárkire is szemet vessek. Ideális partner, családcentrikus, szerintem jó családapa lenne. Neki is én vagyok az első komoly kapcsolata.
Mivel eddig a tanulás,most a munka foglal el, ezért eszemben nem volt kifelé kacsintgatni. Nem alaptermészetem és a családom is szereti. Szüleimmel jól kijön. Sokat várt rám,hogy együtt élhessünk. Mindig megértő volt.
Csak az utóbbi időben Gábor miatt sokszor ingerült vagyok vele és persze a munkára fogom.
Az a baj, hogy kezdek lelkileg eltávolodni tőle. Lángoló szerelmet nem éreztem soha iránta, de kellemes társaság és szeretem. Le tudnék élni vele egy életet. Biztonságot ad.
A gond csak az, hogy most úgy érzem,szerelmes vagyok.
Gábor is komoly ember, és mivel nálam 8 évvel idősebb, ezért úgy érzem, hogy a tegnapi visszautasítása kicsit az atyáskodó racionalitás jegyében történt. Vagyis úgy gondolkodhat, hogy „márpedig én nem tehetek tönkre egy házasságot.” Kicsi lány térj észhez, ne vállalj ilyen nagy döntést. Térj vissza a helyes útra.
Holott látom rajta, hogy szenved. NE boldogítson engem így.
Csakhogy mégsem elég okos, mert túl közel engedett magához és későn utasított el. Ő maga is dilemmázik és olyan feszült volt tegnap a találkozásunk utolsó tíz percében, hogy fel-alá járkált. Nézte az óráját, hogy mikor jön már a buszom. Aztán jött és én úgy gondoltam, nem akarok tovább élni bizonytalanságban,és most így jártam….
Mit tegyek? Gondoltam már rá, hogy levelet írok neki.
Nem tudom, folyton csak rá gondolok. Arra, hogy tudom, hogy most éppen mit csinál, merre jár,mivel ezt is elmondta.
Szerinted őt hogyan érinthették a tegnapi események?
Annak ismeretében ,hogy ő maga is elmondta, hogy a szülei szeretnék már, hogy megállapodjon…
| | Előzmény: pillanat (2010-06-12 10:09:15) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | vivi0401 | válasz 2010-06-12 09:20:18 | Sziasztok!
Segítsetek! Hatalmas csalódás ért tegnap este. Nem vagyok elégedett magammal,de a környezetem csinosnak mond,és férfiaktól is állandóan bókokat kapok, holott férjnél vagyok. 25 évesen… Munkahelyi buli volt és ott volt Ő is. Végig szemeztünk, sőt ő jött oda beszélgetni és akárhányszor elment italért hozzátette: mindjárt visszajövök. Amikor nem velem beszélgetett akkor is éreztem a tekintetét. A baj az, hogy én még medika vagyok,ő orvos és a vezetőség is ott volt a bulin. Valahol lehet, hogy leplezni akarta, hogy nem az orvosok társaságát keresi,ezért el-el kalandozott a társaságomból. Már korábban megkértem, hogy vigyen ki a pályaudvarra és akkor azt válaszolta, hogy gondolkozik azon, hogy egyáltalán kocsival jön-e,mert akkor nem tud inni. Aztán mégis azzal jött. Megörültem. Mindenki kérdezte tőle, hogy miért vezet, mire kitérő válaszokat adott. De én úgy éreztem, miattam, hogy el tudjon vinni. Aztán féltíz körül kérdeztem tőle,hogy mikor akar indulni. Mondta, hogy amikor nekem jó. Megjegyzem, időközben más is felajánlotta, hogy elvisz, de engem senki nem érdekelt,csak ő. Elindultunk és útközben félreérthetetlen megjegyzéseket tett, hogy jól figyeljek, nehogy elvigyen máshová…, stb. Aztán kikísért a buszmegállóba, hogy ne kelljen a sötétben várakoznom. Kb. fél órát beszélgettünk kettesben,és közben nagyon őszintén mesélt arról, hogy milyen nehéz a munkája, nem jó a magánélete és hogy én is gondoljam meg,milyen irányt választok a szakvizsga után. Közben szinte alig bírtuk levenni egymásról a tekintetünket. Azt tudni kell róla, hogy végtelenül úriember, 33 éves kora ellenére. Feszült,önmarcangoló, lelkiismeretes. A férjemről kérdezgetett, aztán jött a busz, és búcsúzkodni kezdtünk. Minden másodperecek alatt történt, és én meg akartam csókolni,de nem engedte. Eltolt magától. Azt mondta,hogy szaladjak a buszra és eltűnt. Én hátra sem mertem fordulni, és felszálltam a buszra. Soha nem éreztem még ilyen ürességet. Egyszerűen leültem a buszban és nem éreztem semmit. Még sírni sem tudtam. Aztán tudtam, hogy így nem maradhat a dolog, ezért kitudakoltam a számát és még a buszról felhívtam. Hülye ürüggyel,hogy nem maradt-e a kocsijában a kulcsom. És mintegy mellékesen megjegyeztem, hogy én ilyet nem szoktam csinálni, és ne szóljon senkinek,pláne ne a munkahelyen.így is elég kompromittáló volt, hogy kettesben szinte elsők között távoztunk a főnök buliáról… Erre annyit mondott röviden,hogy : TÚLTÁRGYALTUK. Aztán írtam neki sms-t,hogy megvan a kulcsom, ne keresse és megköszöntem,hogy kivitt és megvárt,majd annyit írtam, sajnálom. Azóta nem írt. Nem aludtam az éjszaka, hazajöttem a családhoz,akik semmit sem sejtenek. Hétfőn vizsgám lesz. Tanulnom kellene, de teljesen elveszettnek érzem magam. MIÉRT tette ezt velem. Miért bíztatott, majd az utolsó pillanatban eltolt magától. Hogyan nézzek ezután a munkahelyen a szemébe. Úgy érzem,megőrülök. Végtelenül elkeseredett és kiüresedett vagyok. A mennyből a pokolba jutottam egy pillanat alatt. És közben kiáltok belül, senkinek sem beszélhetek róla……………………
| Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | fényév | válasz 2010-06-11 16:30:28 | Sziasztok!
Sajnos nagyon tanácstalan vagyok,még mindig nem tudtam elfelejteni egy srácot aki,sajnos két év emailezgetés és egy két személyes találkozó után (még nyaralni is elhivott)közölte h nem jelentek számára semmit.Mind ketten kapcsolatban voltunk,ez is megnehezitette a dolgot.Mind végig kedves volt és egy nap legalább 8-10 mailt is folytattunk.Elöször csak barátságnak indult,de én már kezdtem mást is érezni.Majd egy nap közölte velem mailen h nem jelentek számára semmit mikor rákérdeztem.(nem igy akartam,de nem tudtam vele találkozni)Pedig elötte két héttel még együtt akarta velem tölteni a hétvégét mondván h meg kéne beszélnünk a dolgokat.Közben én szakitottam a párommal mert nem akartam becsapni.Pedig nem is történt semmi,(még egy csók sem)de már máshoz vonzodtam.Errõl õ is tudott,persze nem tõlem.Igy akartam hozzá lemenni és vele lenni.Tiszta lappal.Erre õ ezt lépte.
Kérdem én...akkor mire volt jó ez az egész?Pedig nem vagyok szõke mégis átvertek....Barátaim is csak tanácstalanok.Megkérdezném tõle h mi a f...t szorakozott,de nem akarok hisztis picsa lenni.Bnõje meg barátkozni akart velem,de lassan és kedvesen leépitettem.Nagyjából ennyi.Ti mit mondanátok erre?Lelkem darabokban....megalázottnak becsapottnak érzem magam. | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | rudcsika | válasz 2010-06-09 13:35:33 | | Sziasztok. Végre már előrébb jutottunk. Telefonban már megbeszéltük a dolgokat nagyjából úgy, hogy már a lelkem kezd helyre állni. Viszont most olyan dilemmába vagyok, mintha nem is szeretném őt. De ha nem szeretném akkor nem lettem volna ki ennyire még tegnap is. És egyfolytában csak rá gondolok. De be is rúgtam tegnap meg hosszú úton voltam. És ez miatt nem vagyok a legfittebb. És szerintem csak, hogy a lelkem megnyugodott mivel együtt maradunk. Meg az említett előzmények miatt vannak most ilyen kósza érzéseim. De tudom, hogy szeretem, mert alig várom a holnapot, hogy lássam, halljam és érezzem őt mert már nagyon hiányzik. De minden további fejleményről írok még. Ezt most csak azért írtam, hogy nektek mi a véleményetek. | | Előzmény: pillanat (2010-06-07 13:55:03) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | rudcsika | válasz 2010-06-07 13:17:46 | Mindenki nagyon elfogadta őt is és a kisfiút is. Pozitívan állnak hozzájuk. Anyám tud mindenről mait én tudok. És ő is megbocsájtott apámnak pedig náluk 100% -ra bebizonyosult a meg csalás. Viszont ha minden jól megy akkor ma beszélünk a barátnőmmel. És megegyeztünk, hogy teljesen őszinte lesz mindenben. Ezt nem tudom, hogy mire értette. De ezért is várom, hogy őszinte legyen. 1szer meg tudok bocsájtani bármit bárkinek!
Akkor a szerelmemnek miért ne. Mivel tisztába vagyok, hogy sok stressz éri és egy ideje én is elveszítettem a férfias mi voltam. És ezért mondtam azt, hogy az apja elé kell allni és megbeszélni vele. Mert ezért nem tudjuk meg mutatni egymásnak, hogy valójában milyenek vagyunk. Mert az a baj, hogy ő bennem most csak a kisfiút látja mert keveset vagyunk együtt és olyankor csak vele foglalkozom és nem akarom, hogy bárki zavarjon minket.
Tegnap azt mondta, hogy szeret de igazából érez valamit. Ez egy kicsit meg ringatott engem. Viszont gondolkoztam, ha volt rá lehetőség án meg adtam neki azt a szabadságot amit igényel. És többször észre vettem, hogy aggódik miattam. És azt is tudom, hogy harcol értem otthon. Ezen felül azt is észre vettem rajta de csak egy kis ideje, hogy mintha meg lenne inogva. De a tegnapi beszélgetésünk-kor megegyeztünk, hogy adok neki pár nap gondolkodási időt, hogy át gondoljon mindent, és, hogy elmondja az ő szívfájdalmát nekem. Én úgy gondoltam, hogy nem zaklatom ha nem hív ő akkor akkor kedd-szerda környékén majd hívom én. tehát reggel óta én nem hívtam és ő mér az egész családomat mozgósította, mert engem nem tudott elérni aggódott értem. És le is tolt, hogy még egyszer ne csináljak ilyet. Tehát én úgy érzem, hogy szeret csak neki is az a baja, hogy keveset vagyunk együtt és ezért nem tudja, hogy hol tart.
-De mindegy egy két napon belül úgy is kiderül minden. Aztán látom meg igazán, hogy hogyan tovább. | | Előzmény: pillanat (2010-06-06 20:13:52) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | rudcsika | válasz 2010-06-06 16:45:08 | Már leírtam, hogy az előző párja keverte meg a dolgokat. Nem vagyok büszke rá, van egy kis drogos múltam. Erről valahogy tudomást szerzett és szépen kidíszítve elmondta egy olyan embernek aki még hozzá téve elmondta a párom apjának. Ebből adódott ez az egész. Csak, hogy ő nem mondott semmit csak támadott. Először nekem anyázott aztán adott egy pofont a páromnak mire én rá szóltam. Ezt követen támadt rám. Tehát ennyi a lényeg. Én bocsánatot kérnék még ha igazándiból nincs is rá okom, de meg tenném, csak, hogy minden jóra forduljon. Csak azt nem tudom, hogy merjek e elé állni vagy sem. Már nem azért, hogy félek csak, hogy ne legyen ebből még több feszültség.
-Egyébként jó anya és nagyon szereti a gyerekét. És tudom, hogy sok a gondja és ezért csinálja a hülyeségeit. De én tudom, ha jól menne minden vagy legalább is jobban akkor nem ilyen lenne. És azt is tudom, hogy nekem ő kell ezt. De ha nem szeret esetleg akkor nem erőltetem, elengedem. Egyébként megbeszéltük, hogy valamelyik nap át beszélünk mindent. Én biztos, hogy őszinte leszek és meg fogom kérni őt is erre még ha nekem fájna is majd ami a vége lesz. De inkább akkor szakítsunk, mint, hogy kétségek közt élve arra várjak, hogy majd belém szeret. Csak én nem tudtam még eddig, hogy ennyire lehet valakit szeretni. És ezért fájna nagyon ha szakítanánk. Mivel még most együtt vagyunk de nem igazán találkoztunk egy ideje ha meg igen a nyugtatóktól nem volt igazán beszámítható így nagyon hiányzik. Annyira, hogy nem is alszom otthon, a nagyszüleimmel élek. És napközben is ha lehet kerülöm az otthon létet mert ott minden rá emlékezetet. Ez nem azt jelenti, hogy nem akarok rá gondolni csak bele őrülök a hiányába. tehát ha szakítanánk túl élném csak nagyon nehéz lenne.
| | Előzmény: pillanat (2010-06-06 16:03:05) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | rudcsika | válasz 2010-06-06 14:20:07 | És ha dolgoznék akkor is szakítanék rá időt. Meg az, hogy akkor tudunk együtt lenni amikor akarunk az nem azt jelenti, hogy akkor már el kell felejteni a kötelezetségeket. Csak azt ha most van fél órám amit rá tudok szánni akkor azt meg tehessem. Mert olyan messze nem lakunk egymástól. Vagy ha együtt akarunk aludni akkor együtt aludjunk. Stb.
| Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | rudcsika | válasz 2010-06-06 14:14:20 | Ne értsétek félre nekem nem csak az fontos amit én akarok az is amit ő. És nem az ex-ével van ez a probléma amit az előbb írtam hanem az apjával. Ő az aki elé oda kéne állnom. Tudom, hogy Istennnek is 6 napra volt szüksége és én nagyon messze vagyok tőle. Csak tudjátok ez a kapcsolat úgy indult, hogy bejárhattam, találkoztunk ha akartunk. Aztán 1 hónapja voltunk együtt amikor az apja rám támadt. És ennek már 4 hónapja. Még az első 2 hónapban elég jól ment az egész. És végül is a kapcsolat még most is jó. Csak ez nehezíti meg nagyon de nem csak nekem neki is. És az, hogy nélküle nincs egy boldog percem az csak most az elmúlt héten volt amióta történt ez a megbotlásos dolog.
Én meg próbálom támogatni. előtérbe helyezni ami neki fontos. Egy ami egy kicsit baj és szeretném ha le adna belőle heti 2-3 esetleg 4 alkalommal alkohol. És tudom, hogy valójában ő nem ilyen. Szeret bulizni ez ellen semmi ki fogásom csak az a baj, hogy ugye a buli az hétvége amikor általában egy kicsit együtt tudunk lenni. Na most hogy legyen velem is meg bulizni. Persze együtt is eljárhatnánk de én nem vagyok egy nagy bulis ő meg inkább a barátnőivel szeretne eljárni. Csak nem egyszerü ezt össze egyeztetni mert ugye nem egyformák az emberek és nem mindenki ugyan akkor ugyan úgy ér rá. Na meg az is igaz, hogy valószínüleg ki is akadnék ha sűrűn bulizna. De én akkor is azt mondom ha az apjával rendeződnének a dolgok minden egyszerűbb lenne. | | Előzmény: pillanat (2010-06-06 13:40:02) |
| | rudcsika | válasz 2010-06-06 12:20:25 | És nem akarok kis fiús hülye gyerek lenni. Mert tudom, hogy egy nőnek meg egy férfinak se jön be ez egy idő után. Csak, hogy még soha nem szerettem negyedére sem senkit. És nehéz kezelnem ezt a dolgot. És az egyik nagy baj, hogy sajnos nincs munka helyem ami lekösse az időm egy részét. Végül is ez nem azt jelenti, hogy nem keresek pénzt de az nem túl idő igényes dolog.
-Én tényleg szeretném jóra fordítani a dolgokat vele is az apjával is. De az, hogy vele tudjam ahhoz az kell, hogy az apjával tudjam. Mert tudom, hogy ő is szeret. Szerintetek, hogy kezdjem vagy mi tévő legyek.
-Nem akarom elveszíteni őt. Ha el kell veszítenem akkor az legyen azért mert ki ábrándultam belőle ne azért mert ez másnak nem tetszik.
Gondolkoztunk már az összeköltözésen de az még talán korai lenne. Meg hát az sem egyszerű dolog. Mivel nekem nincs saját házam. Neki hiába ha egy udvaron van a szüleivel. Plusz nincs munka helyem ami mindig biztos fizetést jelent. Mert hiába keresek pénzt az mindig bizonytalan, hogy mikor és, hogy mennyit. Plusz van egy kisfia akit akkor kéne ki tenni az ilyen dolgoknak amikor már talán tényleg van értelme. | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | rudcsika | válasz 2010-06-06 11:55:33 | Hát igen talán ez a baj, hogy nagyon ragaszkodni akarok hozzá. És ez miatt érezheti azt, hogy bezárom és korlátozom. És azt is tudom, hogy jó neki velem de a közös barát akit már említettem mondta, hogy azért volt seggfej mert úgy érzi, hogy korlátozom. De ez mind nem lenne ha többet vagy is inkább akkor lehetnénk együtt amikor akarunk. Nem csak akkor amikor tudunk. Ez heti 30- 40 órát jelent. Ami még 2 nap sincs ami nem igazán sok ha szeretsz valakit. És ez csak az apján múlik.
- Hogy mi az apja problémája? Az előző párja mar mint a barátnőmnek meg keverte keményen a dolgokat. Ez okból kifolyólag részegen ránk támadt én pedig meg védtem magam. Valójában nem történt semmi nagy dolog csak letepertem és adtam neki egy pofont. Én szeretném meg beszélni vele ezt a dolgot de hajthatatlan. Mondjuk én még személy szerint nem próbáltam vele beszélni de a barátnőm szerint ő úgy sem lenne hajlandó velem szóba állni. És ha én állnék oda elé az csak olaj lenne a tűzre. Mondjuk én vallom azt, hogy aki mer az nyer. Tehát lehet, hogy megpróbálom és oda állok az apja elé.
-Az, hogy majdnem egy fedél alatt azt jelenti, hogy egy udvaron két ház. Az apjáék az egyikben ő meg a másikban.
Tehát szerintetek bízhatok abban, hogy tényleg miattam hagyta abba amit elkezdett? Mert egyébként mi más okból? | | Előzmény: pillanat (2010-06-06 10:41:37) |
| | rudcsika | válasz 2010-06-06 11:49:04 | Hát igen talán ez a baj, hogy nagyon ragaszkodni akarok hozzá. És ez miatt érezheti azt, hogy bezárom és korlátozom. És azt is tudom, hogy jó neki velem de a közös barát akit már említettem mondta, hogy azért volt seggfej mert úgy érzi, hogy korlátozom. De ez mind nem lenne ha többet vagy is inkább akkor lehetnénk együtt amikor akarunk. Nem csak akkor amikor tudunk. Ez heti 30- 40 órát jelent. Ami még 2 nap sincs ami nem igazán sok ha szeretsz valakit. És ez csak az apján múlik.
- Hogy mi az apja problémája? Az előző párja mar mint a barátnőmnek meg keverte keményen a dolgokat. Ez okból kifolyólag részegen ránk támadt én pedig meg védtem magam. Valójában nem történt semmi nagy dolog csak letepertem és adtam neki egy pofont. Én szeretném meg beszélni vele ezt a dolgot de hajthatatlan. Mondjuk én még személy szerint nem próbáltam vele beszélni de a barátnőm szerint ő úgy sem lenne hajlandó velem szóba állni. És ha én állnék oda elé az csak olaj lenne a tűzre. Mondjuk én vallom azt, hogy aki mer az nyer. Tehát lehet, hogy megpróbálom és oda állok az apja elé.
-Az, hogy majdnem egy fedél alatt azt jelenti, hogy egy udvaron két ház. Az apjáék az egyikben ő meg a másikban.
Tehát szerintetek bízhatok abban, hogy tényleg miattam hagyta abba amit elkezdett? Mert egyébként mi más okból? |
| | rudcsika | válasz 2010-06-05 20:05:10 | Sziasztok. Először vagyok itt. Sőt hasonlót is először csinálok életemben. De ennyire soha nem volt össze törve a lelkem. Van egy barátnőm akit nagyon szeretek. Soha nem voltam még ilyen szerelmes és ha ez nem sikerül már nem is leszek. Ezért is van ez a nagy bajom. 26 éves vagyok én már szeretnék megállapodni. Nem akarok kapcsolatból kapcsolatba lépni. És őt tartom tökéletesnek. Nekem minden téren nagyon bejön. Viszont 1 héttel ez előtt megismerkedett valakivel aki elvette az eszét egy kis időre és meg inogott saját be vallása szerint és egy közös barát által tudom, hogy nem ment el a végletekig csak bele kezdett valamibe ami persze nehezen de számomra megbocsájtható, egyszer. És az éjszaka után egyből elmondta nekem a lényeges dolgokat. Amiben nem vagyok biztos, hogy kinek higgyek a barátnak aki szerint több történt egy csóktól de ami történt azt miattam hagyta abba. Vagy a szerelmemnek aki csak csókot mond. De ez nem is lényeg mert ha több volt valamivel egy csóktól meg bocsájtottam.
Nem egyszerű a kapcsolatunk mivel nem egy helyen lakunk neki van egy kisfia, és átvitt értelemben a szüleivel lakik és itt van a legnagyobb probléma: az apja nem akar elfogadni engem. És ezzel stresszeli az egész családot heti 2-3 alkalommal. Én sem vagyok egyszerű eset. Mert mindig vele lennék és ezzel nyaggatom. Tudom, hogy ezzel nem teszek rosszat de ez számomra is terhelő lenne. Van munka helye de kevés a pénze. És az előző párja állandóan zaklatja valamivel. Utoljára a gyám ügyet küldte rá. Tehát én tudom, hogy nem egyszerű ezt egy nőnek feldolgozni. Főleg úgy, hogy az apja már 4 hónapja stresszeli ezzel. És amióta meg történt az ominózus eset annyira ki készült attól, hogy meg bántott, hogy egyfolytába nyugtatókat szed. És tényleg észre veszem rajta, hogy szégyenli magát. Viszont ha tényleg megcsalt volna mondhatta volna, hogy a barátnőivel volt bulizni amiről soha nem tudtam volna meg az igazságot. A kérdésem az, hogy szerintetek egy ilyen dolog miatt meg lehet adni még egy esélyt nem? Mert nekem nem jó nélküle 1 perc sem. Most is igazán csak akkor van egy kis jó kedvem ha a közelemben van. Pedig a lelkem romokban hever. És ezt ő okozta. | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | peti | válasz 2010-05-30 10:42:56 | Sziasztok!
Nagyon köszönöm mindannyiatoknak a válaszokat, meglátásokat és véleményeket. Sokat segítettetek, most már igencsak le kellene ülni és megbeszélni a következő felvonást...
Félelmeim vannak, de megteszek mindent, hogy erős legyek.
Kívánok nektek minden szépet és jót!
|
| | iksz | válasz 2010-05-29 13:27:27 | | Adott tehát egy kapcsolat, amiből szeretnél kilépni. Ha így érzed, ha nem kívánod szexuálisan, ha nem tartod egyenrangú társnak, akkor ez jogos kívánalom. Ennek a döntését azonban neked kell felvállalni: nem kell hozzá mások áldása, nem kell hozzá (nagyon nem kell hozzá), hogy a párodat a kapcsolat rmegromlásáért felelős személynek kiáltsák ki. Egy embernek tisztességesen megmondani, hogy nem tudunk vele tovább élni, sokkal korrektebb, mint szánalomból - látszólag az ő érdekében - vele maradni. Ott maradni és nem becsülni őt, elhiszem, hogy elhanyagoltsághoz, negatív szexuális kisugárzáshoz vezet. Itt inkább már csak annyi a kérdés, tudjátok-e (tudod-e) olyan intelligensen intézni, hogy ne sérüljön, hogy ne kudarcként élje meg a veled töltött időszakot. |
| | Pogi | válasz 2010-05-29 12:51:04 | Szóval adott egy nő akinek a külseje már nem tetszik neked, és aki nem is tesz semmit azért hogy jobban nézzen ki, és újra meghódítson.
És akinek a belső tulajdonságait sem szereted már, (nem tűzrőlpattant, nem határozott, nem nézel fel rá,nem vidám, nem hülyéskedős, és ráadásul még úgy érzed hátráltatja is az életben való előre jutásodat)
Ezt írod: "Szóval, én eltudnám képzelni vele az életet ha egy kicsikét életrevalóbb, talpraesettebb, vidámabb és pozitívabb lenne. "
Tehát Te eltudnád képzelni vele az életed, ha más lenne..de ő nem más, hanem ilyen, és valószínűleg nem is nagyon fog megváltozni..Talán egy másik férfi mellett vidámabb lesz, talán jobban fog foglalkozni magával, de nem biztos ez sem..
De az valószínű, hogy melletted nem lesz más, hiszen akkor már változtatott volna valamit, és ha még meg sem tudjátok beszélni mert nem érti meg hogy neked mi a problémád akkor pedig teljesen veszett az ügy..szerintem.
A ragaszkodás, a megszokás és a sajnálat nagyon kevés egy egész élethez...
| | Előzmény: peti (2010-05-28 15:44:49) |
| | peti | válasz 2010-05-28 15:44:49 | Szia Pogi!
Örülök, hogy hozzászóltál.
Tudod ennyi év után, már kialakult egy életforma és természetesen sok mindenben segítünk egymásnak, ami ha hirtelen megszakadna mindkettőnknek nagyon nehéz lenne, de biztosan megoldanánk.
Én öszintén szeretem, de talán nem úgy mint ahogy egy nőt kell szeretni, ha nagyon elemezni akarom ezt a szeretetet akkor talán azt mondanám, hogy inkább olyan apuka féle szerepet kezdtem betölteni az utóbbi időben, olyan putyulgatás, hozni-vinni, kedvében járni, cirogatni, stb...
Éppen talán ez a baj, ami hiányzik nagyon,,,, a felnőtt NŐ!!!! Akire felnézhetek és akire büszke lehetek, és nem beszélve arról, mondjuk ki bátran, akire számíthatunk mi férfiak fa elfáradtunk, lebetegedtünk....MERT, véleményem szerint ezek mind nagyon fontos dolgok, csak a lányok többsége azt hiszi, hogy a párkapcsolat arról szól, "majd apuci megkeresi a sok pénzt, mindent megold, felújítja esténként a házat, megjavítja hétvégén az autót amivel elmegyünk nyaralni, persze Hogy Apuci vezet, nekem majd elég lessz napozni, enni, inni, aludni, stb".
Nekem nem ez kell sajnos, lehet az a baj, hogy van viszonyítási alapom, előző párommal 8 év után szakítottunk és mai napig sem tudom az okát, hogy miért ...de ezt hagyjuk, ez más téma lenne.
Szóval, én eltudnám képzelni vele az életet ha egy kicsikét életrevalóbb, talpraesettebb, vidámabb és pozitívabb lenne.
Sőt ha játékosabb is néhe, mert sokszor ez is egy probléma hogy miért vagyok gyerekes??? pedig csak boldog, játékos vagyok!
Ettől tartok, hogy nagyon leszívja az energiámat és nem tudok fejlődni, az élet normális medrében haladni. Hülyén hangzik de vannak olyan pillanatok amikor úgy érzem, szegénykém akarata ellenére visszahúz, hátráltat...
Tudom nagyon rosszul hangzik amiket írok, de sajnos ezt is le kell írni, főleg ha nincs akivel megbeszélhetném:)
Ő szeret engem, odaadóan próbál nekem kedvemben járni olyanokban, főzés, takarítás, simogatás. Próbál elintézni apró-cseprő dolgokat (persze nem lóhalálában, de ezzel nincsen semmi baj)
De ez sajnos nekem kevésnek bizonyul úgy látom, ezt egy normális kedves baráttól is meg kellene kapnom.
Az olyan, komolyabb dolgok, kihívások és fejlődési szintekkel van a gond mint pl. egy továbblépés, ígényeink kielégítése, fejlődésünk úgy anyagilag mint lelkileg... ezek a dolgok nála megálltak valamilyen szinten és nem akar tudomást szerezni arról hogy az élet nagyon kemény és csak egyszer kell visszacsúszni....
Szóval, gond van bőven ebben az egészben ha elkezdem piszkálgatni.. Persze, tudom én sem vagyok tökéletes és biztosan velem is vannak olyan gondok melyek neki nem tetszenek, de ameddig erről ő nem hajlandó soha beszélni velem nem fogom soha megtudni....
Azt is tudom, hogy a mai világban értékelnem kell egy hűséges, megbízható és komoly társat és ezt nagyon meg kell becsülni, DE úgy néz ki sajnos ennyi mégsem elég....
| | Előzmény: Pogi (2010-05-28 13:50:10) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő |
Új Hozzászólás
|
| |
