HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Párkapcsolati problémák

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő
Pogi válasz 2010-05-28 13:50:10

Szia Peti!

Ha nem bánod én is hozzászólok a témához.
Nagyon kedves, odaadó és törődő férfinak képzellek el téged ebből a pár sorból amiket írtál magadról, a kapcsolatotokról.
Szerintem elég ideje vagytok már együtt ahhoz hogy tudd hogy neked szükséged van e rá vagy nincs. Ez a legfontosabb amit el kellene döntened, ez után jöhet az hogy vele mi lesz, hogy ő mit szeretne.
Ha ennyire más az értékrendetek, és a természetetek, akkor nem biztos hogy nektek együtt kell lennetek, tudom milyen az amikor valakivel egyszerűen nem lehet megbeszélni a dolgokat, mert vagy mellébeszél, vagy hallgat, vagy fel sem fogja, vagy teljesen másképp fogja fel ahogyan én..és ez nem jó, egy barátságban sem, egy házasságban pedig kész káosz..

Ha nem értitek meg egymást, a szex sem működik és te ennek ellenére sem csaltad meg ez nagyon becsülendő dolog és maradjon is így.
De szerintem el kellene gondolkodnod rajta, hogy TE mit szeretnél az életeddel, ha vele szeretnéd leélni akkor mindenképp próbáljátok meg megbeszélni, akár még valamilyen pszichológushoz is elmehetnétek ketten, bár tényleg nehéz rendeset találni, de mindenképp megéri.

Ha pedig Te is úgy érzed, hogy ennek nincs jövője, akkor szerintem sokkal jobb most abbahagyni, akármennyire is ragaszkodsz hozzá, vagy sajnálod őt..később 2 gyerekkel a vállán még nehezebb lesz új életet kezdenie, és neked is sokkal nehezebb lesz.
Te is boldog családot szeretnél gondolom, és nem hinném hogy el vagytok késve..mert sosem késő (bár ez nagyon elcsépelten hangzik de tényleg így van!)
De nekem nem úgy tűnik, hogy ez egy boldog kapcsolat, hogy van értelme folytatni..

Bár nem tudom a párod hozzáállását, róla még mesélhetnél, hogy ő hogyan viselkedik veled, szeret e téged..stb..
Egyébként mikor kezdődtek ezek a problémák, és mi volt a a kiinduló pontja? Egyébként amikor összejöttetek külsőleg tetszett neked? A felfogásbeli különbségek akkor nem zavartak?
Te mennyire szereted őt?
Előzmény: peti (2010-05-28 12:21:52)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

peti válasz 2010-05-28 12:21:52
Szia Pillanat!
Először is köszönöm a válaszodat, nagy igazságokat írtál le és teljesen egyetértek mindennel amit írtál.
Csak az okoz folyamtosan visszatérő problémákat, hogy ezek a dolgok nem most és nenm egy éve kezdődtek, természetesen nem csak szexuális problémáink vannak, mert oka, hogy ezeket a dolgokat nem tudjuk megbeszélni szerintem ott kezdődőtt amikor kezdtünk rádöbbeni mennyire más az értékrendünk, a felfogásunk. Éveken keresztül igyekeztem megfelelni és kedvében járni, lemondva nagyon sok mindenről azért hogy neki jó legyen, vagy legalábbis azt hittem hogy neki jó.
Olyankor buktam ki mundig amikor már telecsordult a pohár és kijött belőlem, hogy azért valami jó nekem is kell jusson ebben a kapcsolatban. Ilyenkor az fájt a legjobban, hogy nem volt soha akivel meg tudjam beszélni a problémákta, vagy akivel közösen elgondolkodjunk a megoldásokon, orvoslásokon. Mindig ugyanazt kapom, sértődés, némaság és semmit nem mond csak hallgat és közben látom a szomorúságát, sokszor sírással végződik, de nem kommunikál velem semmit, vagy ha nagyon ritkán is valami keveset, azt teljesen más szegszögben látja, más oldalról közelíti meg, a részletekm között valahogy mindig elvesz a lényeg. Aztán jön egy új nap, ujabb kihívásokkal és megy minden tovább ugyanúgy mint előtte.
Gyerekügyben is ott tartunk, hogy most már ideje lenne, de így, ilyen lelki állapotban és ilyen jövőképpel nem tudom, hogy kissé nem-e lenne felelőtlenség felvállalni, az nem oldaná meg szerintem ezt a jellegű problémát.
Szóval, nagyon nehéz dolog és nem tudok dönteni. Én is gyenge vagyok mert sokszor alhatároztam hogy most vége és ennek semmi értelme, de amikor látom a kisírt szemeit és a szerencsétlen elkeseredettsésgét és kilátástalanságát elszorul a szívem, nem tudom elküldeni.
Nem tudom elviselni, hogy összetörjem a lelkét, hisz tudom ő is abban a korban van amikor már gyereknemzés ideje lenne és pont most hagynám el, ebben a korban hol, kivel kezdheti újra és mi van ha nem sikerül? akkor én leszek az oka annak ha örökre boldogtalan marad gyerek nélkül?? vagy talán így lesz boldogtalan, ha marad minden a régiben, van társa, lakása, háztartása de boldogsága nem?

Nagyon rágodom, én is szeretném ha rá tudnám venni, hogy menjünk el egy olyan terapeutához aki kivülállóként talán tisztábban fel tudja mérni a helyzetet, de ez is zsákbamacska mert az ismerőseim azt mondják, a terapeuták többsége is csak a pénzre hajt és szélhámoskodnak, tudom vannak kivételek de azokat pont én fogom megtalálni?

köszi, hogy foglalkozol a témával és örülnék ha lenne még valami megjegyzésed mert nagyon ki vagyok lelkileg.
üdv
Előzmény: pillanat (2010-05-26 09:57:50)
Erre a hozzászólásra 3 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Hirdetés

peti válasz 2010-05-25 15:38:32
sziasztok.
Én is egy nagyon kínzó és aggasztó helyzetben vagyok, melyet nem tudok egyedül orvosolni, senkinek nem beszélhetek erről, ezért örülök hogy itt elmondhatom.
5 éve élek együtt a párommal, de szexuálisan sajnos egyáltalán nem kívánom már, sőt sokszor már félelemmel gondolok arra, hogy ha tudom hogy következik egy ilyen akció!! 36 évesek vagyunk, szerintem ez nem normális.

Ez nagyon kikészít lelkileg, nem tudom hogyan kezeljem le. mit tegyek, ha elmondom a páromnak,hogy mi van, ő ezt nem érti meg, nem tudjuk orvosolni a dolgot.
Mert lelkileg szeretem nincsen erőm elmondani neki őszintén, hogy mi a probléma, vagyis, hogy irtózom attól ahogy lelöttyedt a melle, a bőre, stbbbb....
és ebből kifolyólag sajnos én már abszolut nem kívánom, félek ha hozzá kell érnem.....(volt olyan év, hogy emiatt éves szinten 3 alkalommal voltunk együtt és az is csak amolyan legyünk túl rajta)
Nekem pedig lenne étvágyam, és természetesen ezek után ki is vagyok éhezve elég rendesen de nem csaltam meg, igyekszem uralkodni magamon.

Nem tudom, mit tegyek, sajnálom és nem szeretnémm megbántani, de azt nem értem, hogy ő is miért nem próbál meg tenni valamit ellene, és nem elhanyagolni a testét,(pl. torna, sport, vagy akár más is). Nem érdekli hogy néz ki és azt várja el hogy úgy fogadjam el amilyen....Ezt azthiszem lehetne vitatni!

Ti mit tennétek az én helyembe, van ennek valami jövőképe? vagy reménytelen a helyzet?
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

rémség válasz 2010-05-18 08:05:55
Szia Kedves Vickie!

Én sajnos nemtudom hogyan kell újra bemásolni.
Tudsz segíteni ebben? <
Előzmény: Vickie (2010-05-17 14:42:03)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Pogi válasz 2010-05-17 16:19:12
szerelem után nincs barátság, szerintem.
Előzmény: sevik (2010-05-13 20:38:54)

sevik válasz 2010-05-13 20:38:54
Pogi!
Amúgy miért gondolod, hogy barátok nem maradhatunk? Mert ő a képeket baráti gesztusnak válte... én egy kicsit többre annál...
Előzmény: Pogi (2010-05-13 12:25:48)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

sevik válasz 2010-05-13 20:37:40
Kedves Pogi!

Igen, tudom hogy kellenék neki, bár már nem tudom, mire. Azt mondta, aka engem... ez nála mást jelent, mint nálam. Én mindenesetre nem keresem, a száma nincs meg, kérdés, ő törli-e az enyémet. Most fent van... ha újra lent lesz, vajon keres-e?
Előzmény: Pogi (2010-05-13 12:25:48)

Pogi válasz 2010-05-13 12:25:48
Hát mivel nem tudok részleteket, ezért nem tudom mit mondhatnék, de te is tudod hogy nagyon könnyen meg lehet szakítani valakivel a kapcsolatot, ha szeretnéd, ha keres ne vedd fel, ilyen egyszerű..
Ha letisztáztátok hogy ő a feleségét választja helyetted, és meg is kérted hogy akkor hagyjon békén, akkor elég önző lehet, hogy mégis keres... lehet hogy kellenél neki a felesége mellé, lehet hogy igy már hiányzik a változatosság, lehet hogy hiányzol neki.
Ha nem vagy biztos benne hogy ő mit érez, kérdezz rá, és tartsd magad ahhoz..szerintem..Barátok úgysem tudtok maradni, akkor jobb kitörölni a számát, és soha többé nem beszélni.
Előzmény: sevik (2010-05-13 12:06:13)
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

sevik válasz 2010-05-13 12:06:13
Pogi!

Nem magamat akarom védeni, de én elmondtam az én páromnak, hogy valami elmúlt, ezért tettem, amit tettem. Ő tud róla. Én pontosan ezért akartam véget vetni a dolognak, mert nem tartottam tisztességesnek, hogy az ő felesége nem tud rólunk. Érdekelne azonban, hogy hogy lehet rendben tenni egy dolgot, ha többször ugyanazokat a hibákat sorolják fel egymásnak, amit már egyszer, kétszer, 5-ször elmondtak. HA tényleg szereti vki a feleségét, nem hagyja magát, és becsukja az ajtót. És legfőképp tiszteletben tartja a kérésem, hogy Ne keressen! Nem akar a barátom maradni. Amikor közölte, hogy inkább a házassága, én kiléptem, de ő nem hagyta. Ezt én úgy szűrtem le, hogy még nem döntött. Lehet, hogy tévedek?
Előzmény: Pogi (2010-05-13 11:04:46)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Hirdetés

Pogi válasz 2010-05-13 11:04:46
Szerintem először azon gondolkodj el, hogy a te házasságodat rendbe lehet e hozni, ha nem akkor lépj ki belőle, vagy ha nem tudsz akkor is legyél őszinte, és ne verd át a másikat. Tudod, azt adjuk a másiknak ami nekünk is jól esne..
A másik, hogy szerintem hatodszor, sőt századszor is rendbe lehet valamit hozni, ha valaki akarja, és valamiért ő rendbe akarja hozni a feleségével a dolgot.
Szerintem ha annyira szeretne téged akkor már régen összecsomagolt volna és nálad lenne, de ő a feleségével van.
Ja és nem tudom mások hogy vannak vele, de én kb. a legutolsó embernek tartom azokat a nőket/férfiakat akik olyan emberekkel kezdenek akiket otthon várja a férjük/feleségük..
Ennél nem igen tudok gerinctelenebb dolgot mondani.
Úgyhogy szerintem itt nem Te vagy az áldozat, hanem inkább a másik 2 átvert ember, illetve a gyerekeitek...


Előzmény: sevik (2010-05-13 10:28:19)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

sevik válasz 2010-05-13 10:28:19
Igen, köszönöm, ez már számomra is nyílvánvaló. Bár az elején úgy túnt, hogy annak a dolognak már nincs sok jövője. A 6. alkalmas megbeszélés után sem látok túl sok jövőt... vagy ezt tényleg rendbe lehet tenni?
Előzmény: Pogi (2010-05-12 21:15:09)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Pogi válasz 2010-05-12 21:15:09
Nekem az a meglátásom, hogy ne kezdjél nős férfival!!!!!!!!!
Előzmény: sevik (2010-05-12 15:14:37)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

sevik válasz 2010-05-12 15:14:37
Sziasztok!
Egy kényes ügyben szeretnék tanácsot kérni tőletek! Kapcsolatban éltem, amikor megismerkedtem valakivel, akinek ugyanúgy mélyponton volt a házassága, mint az enyém. Nem keresett egyikünk sem kiutat, de minden annyira passzolt, hogy rövid időn belül összejöttünk. Éreztette velem, mennyire fontos vagyok neki, de azt is, hogy még nem tud dönteni. Neki is van gyereke, nekem is, így nem is kérhettük egymástól, hogy mindent rúgjunk fel. Amikor közölte, hogy rendbe akarja hozni a házasságát (immáron 6. nekifutásra), mondtam, hogy akkor félreállok, mert mellettem nem lehet. Arról azonban hallani sem akart, hogy ne legyek mellette. Nem értettem, hogy akarja, hogy velem van, aztán hazamegy, és állandóan rám gondol. Azt mondta, minden fogaskerekem passzol az övéhez. Én hiszek a vonzás törvényében, és ő bevonzott magához. Aztán amikor rádöbbent, hogy én vagyok az, akire várt, megijedt. Aztán kimondtuk a végét, mert kezdtünk nagyon egymásba szeretni. Pokolian fájt. Aztán elkezdett hívogatni, kérdezgetni, gondolok-e rá. A tetőfok az volt, hogy átküldött egy olyan házról képeket, amit mindig is szerettem volna megnézni. Aztán 1 hete abbamaradt a hívogatás, nem jelentkezik. Nem tudom, miért. Én tudom, hogy változtatnom kell, mindenem borul, amióta ismerem, a változás küszöbén állok. De legbelül rá várok. Normális ez? Lehet még jövőnk, ha tudjuk, mennyire tökéletesek vagyunk egymásnak? Azt tudom, hogy náluk az anyagiak nagyon összetartó erő... no meg a gyerek is, bár azt ő is tudja, hogy a gyerek nem foghat össze családot. Nem tudom, keressem-e, vagy sem, hagyjam-e vagy sem, miért nem jelentkezik... nem hiszem, hogy minden klaffolna most is náluk... 6- alkalommal sem változhat meg minden... vagy mégis? Azt mondta, nem szereti a feleségét, mégis mellette van... Mi a meglátásotok? előre is köszönök minden hozzászólást!
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

kiscsillag0112 válasz 2010-04-13 17:06:42
Csatlakozom az előző hozzászólóhoz!
Ez nem kapcsolat!
Ez egy börtön!!!:S
Értem én hogy nem volt még komoly kapcsolatod és hogy szereted,de jobb tullépni rajta!
ha máshoz probál téged hasdonlitani,kritizálja az alakod....stb.... akkor érdemes elgondolkozni rajta,és emgbezsélni vele,hogy mit is érez ő irántad.vagy,agyáltalán érez e valamit!
és azt tudod hogy mért váltak el a feleségével??
mert ha nem,akkor sztem ezt is érdemes lenne megtudnod.

"Biztosan nagyon sokan örülnének, ha egy ilyen férfi lenne az életükben."
lehet vaNNAk vagy VOLTAAK jó szép tulajdonságai,de a problémákat meg kell beszélnetek!

"Szeretném megtanulni, hogy éljek ebben a kapcsolatban, és tőle is azt várom, hogy próbálja meg megtanulni
MEGTANULHATOD,de sztem nem vele! És igaza van az előző hozzászolohoz!Saját magadat teszed igy tönkre,és te fogol megváltozni!

Egy 10 éves kapcsolatban másabb ha "egyik a másikat megváltoztatja" mert akk már emgszokják egymás tulajdonságait,szokásait de egy 10 hónapos kapcsolatban ez NEM normális!!

27 éves vagy!bőven akad férfi!biztos találsz 1 rendes,normális,aranyos férfit,aki szert is,és elfogad olyannak amilyen vagy!!
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Pogi válasz 2010-04-11 22:25:05
Hogy mit csinálj??

MENEKÜLJ ebből a kapcsolatból amíg teheted!!

"Biztosan nagyon sokan örülnének, ha egy ilyen férfi lenne az életükben."

Hát szerintem ebben nagyon tévedsz..legalábbis abból amit leírtál, nekem egy mindenbe belekötős (alakod, tulajdonságaid), egyáltalán nem kedves (nem bújós, nem szeretős), csak a maga érdekeit néző (azt nem hogy te pl. vallásos vagy), megváltoztatós érzéketlen pasi jött le..akitől menekülne minden nő..

"Szeretném megtanulni, hogy éljek ebben a kapcsolatban, és tőle is azt várom, hogy próbálja meg megtanulni. "

Ebben a kapcsolatban TE fogsz teljesen megváltozni és Te fogod alárendelni magad neki, ő pedig azt fog tenni veled amit akar..és a lelked szépen lassan meghal....

Egyébként amiket írsz az egy 20-30 éves kapcsolatban talán normális is lenne (a rossz tulajdonságok felhozása, szex hiány és egyéb..) De egy 10 hónapos kapcsolatnál???

Ezt valójában szerintem te sem gondolod komolyan, hogy neked 27 évesen az első komoly kapcsolatodat így kellene megélned..a szerelem nem ilyen! NEM EZ!

Te akármennyire szereted..(vagy csupán ragaszkodsz hozzá, mert sok dolgot nem írtál le amit szeretni lehet benne)....akkor sem leszel boldog mellette...

menekülj..szerintem..

Ja és egy szerelmes pasi mondja hogy "szeretlek", egy szerelmes pasinak nem teher a csók, ölelés..és a te igényeidet is figyelembe veszi, sőt ezek a legfontosabbak neki..
Előzmény: Tress (2010-04-11 19:11:35)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Tress válasz 2010-04-11 19:11:35
Sziasztok!
Nehéz volt mindezt leírnom, de rájöttem, hogy valahogy el kell kezdenem segítséget keresni. Saját magam már kevés vagyok, hogy kezelni tudjam a párommal való problémáimat. Tíz hónappal ezelőtt találkozunk. Nem volt szerelem első látásra, de de tetszettünk egymásnak, egyre többet találkoztunk, végül egymásba szerettünk. Előre kell bocsájtanom, hogy nagyon szeretem. Bármire hajlandó vagyok, hogy működjön a kapcsolatunk. De valahogy az elejétől kezdve nem stimmelnek közöttünk a dolgok. Én nehezen fejezem ki, ha valamilyen problémám van, ő pedig nem szereti meghallgatni a „nyarvogásaim”.
27 éves vagyok, nekem ő az első komoly kapcsolatom, előtte nem voltam még szerelmes, a kamaszkori lángolásokon, járogatásokon kívül nem volt férfi az életemben. Ő már 35 éves, elvált, előtte is sok barátnője volt. Soha nem kérdeztem az előző kapcsolatairól, nem érdekelt. Az a lényeg, hogy most velem van, a múlt ilyen szempontból nem érdekel. Csak az érdekel, amit elmond magáról, mert mindent ismerni akarok belőle, amit hajlandó megosztani velem, de vájkálni nem áll szándékomban a múltjában. Nálam „tiszta lappal” kezdett, olyannak szeretem Őt, amilyen.
Sajnos sokszor úgy érzem, hogy Ő ezt nem viszonozza. Gyakran tesz megjegyzést az alakomra, nem tart elég soványnak, szerinte sokszor vagyok ügyetlen, nem vagyok elég érett az élet dolgaiban (pedig előtte is egyedül éltem, most sem lakunk együtt, befejeztem két egyetemet, dolgozom, vannak barátaim, szoros a kapcsolatom a családommal, vannak céljaim, nincsenek önértékelési problémáim, de nem nagyképűségből mondom, egyszerűen csak ismerem magam, és tudom mik az értékeim és a hibáim). Sokszor úgy érzem, hogy az előző barátnőivel, vagy a feleségével hasonlíthat össze, mert olyan tulajdonságokat is kifogásol bennem, amik nekem nincsenek is.
Elfogadtam vele kapcsolatban, hogy nem vallásos. Nem várom el tőle, hogy az legyen, én azt az elvet vallom, hogy a vallás és a politika mindenkinek magánügye, senki ne akarja meggyőzni a másikat, hogy az ő igaza jobb. Én sem vagyok egy fanatikus hívő, nem járok minden vasárnap templomba, de a magam módján fontos nekem a hitem. És ő ezért sokszor kigúnyol. Én elfogadtam, bár nagyon nehezen, hogy ha vele maradok, soha nem fogom oltár előtt kimondani az igent. Számomra ez nagyon fontos dolog, de ha Ő erre nem képes, akkor elfogadom.
Nyelvi problémáink is vannak, sajnos. Mindketten idegen nyelvű környezetben nőttünk fel, de engem magyarnak neveltek, magyar az anyanyelvem. Teljesen tisztában vagyok a nemzetiségemmel, a történelmemmel, azzal, hogy ki vagyok, attól függetlenül, hogy melyik országban élek. Ő ugyan szintén magyar, de őt a szülei nem tanították kiskorában magyarul, csak felnőttként tanulta meg. Mostanra mindkét nyelven teljesen egyformán, jól beszél. Én már így ismertem meg. Magyarul beszéltünk az első naptól kezdve. Nekem ez így természetes, így nőttem föl. És úgy látszott, ezt ő is elfogadja így. Ha nem így lett volna, valószínűleg nem is jövünk össze. De mostanában egyre többet hangoztatja, hogy aki ebben az országban él, ahol mi, az minek beszél magyarul? Sokszor büntet azzal, hogy nem hajlandó hozzám magyarul szólni. Nekem ez abból a szempontból nem baj, nagyon jól értem a környezetünk nyelvét, csak kicsit rosszul beszélem. De teljesen föltalálom magam, itt élek, itt dolgozom. Azért zavar ez a helyzet, mert úgy érzem, nem fogad el olyannak, amilyen vagyok. Nekem soha nem volt bajom azzal, hogy ő az anyanyelvén beszél (mert nem a magyart tanulta meg először, bár teljesen magyar családból származik, ezért nem mondhatom, hogy a magyar az anyanyelve ), ha hirtelen nem jut eszébe egy kifejezés, ha siet, ha ideges, ha fáradt. Megértem, csak egyszerűen magyarul válaszolok. Ezzel nem bántani akarom, nem dacolni vele, egyszerűen nekem így normális, így természetes. És ezt nem hajlandó megérteni. Pedig a környezetemben, család, barátok, ismerősök, mindenki hozzám hasonlóan gondolkodik. Benne azonban nem alakult ki megfelelően az identitástudat, nem tudja hova tenni magát, szerintem otthonról nem hozott magával megfelelő alapokat ezzel kapcsolatban. Nem tanították meg, hogy nincs azzal baj, ha más nemzetiségűek vagyunk, mint az ország lakói, akik között élünk. Ezért senki nem tart kevesebbnek minket. Azért már igen, ha nem tudjuk kik vagyunk, és nem állunk ki saját magunk mellett. Én ezt megtanultam, még otthon, a családomban. Ő nem, és ezért inkább rám dühös. Pedig én még ezt is elfogadom, ha ő is hajlandó kialakítani úgy a kettőnk életét, hogy mindketten önmagunk lehessünk a másik mellett.
Sajnos nagyon nehezen képes kifejezni az érzéseit, és hidegen hagyja, sőt zavarja ha én közeledek felé, ha megsímogatom, megcsókolom, megölelem. Szerinte az élet nem abból áll, hogy folyton „szeretgessük” egymást. Pedig nekem ez a fajta odafigyelés nagyon hiányzik, néha annyira vágyom rá, hogy átöleljen, vagy csak úgy megcsókoljon, minden különösebb ok nélkül. De ő ezt csak nagyon nagyon ritkán teszi meg, és olyankor is úgy érzem, mintha szivességet tenne. Sokszor arra gondolok, hogy az édesannyával, vagy a feleségével való kapcsolata alakította, formálta ilyenné. Az édesannyával ugyanis nem tartja a kapcsolatot, nem érdeklődik felőle, szerinte az anyja csak nyaggatja és kritizálja. A feleségével pedig nem túl szépen váltak el, és úgy veszem ki a szavaiból, hogy szerinte a felesége csak a pénze miatt ment hozzá. Ezt nem tudom. A lényeg az, hogy első perctől kezdve azt éreztem vele kapcsolatban, hogy egy nagyon meleg szívű, szeretetre méltó, rendes, aranyos, inteligens, okos, szorgalmas ember. Mint ahogy az is. Szereti a munkáját, a barátait. Csak sajnos egy rideg környezetben nőtt fel, egy nem túl kedves anya, és egy katonatiszt apa mellett, aki egyébként kedves, jólelkű ember, csak egyszerűen a hivatásának megfelelően merev és zárkózott. És ezt követte egy félresikerült házasság.
Én mindezeket elfogadtam, figyelembe vettem. Csak arra nem számítottam, hogy ennyire rosszul viselem majd ezt a „szeretetmegvonásos” légkört. Megpróbáltam már kevésbé kifejező lenni, próbálom nem mindig megfogni a kezét, vagy megcsókolni, amikor vágyom rá, mert tudom, hogy ezt tehernek érzi. De sajnos nagyon nehezemre esik. Ráadásul vágyom a viszonzásra, amire egyáltalán nem hajlandó. Pedig szerintem nem kérek tőle sokat. Vagy nem tudom. Engem nem érdekel egy férfiben a pénze, benne sem. Nekem elég, ha el tudja tartani magát, de azon túl nem érdekel, milyen lakása van, vagy milyen kocsija. Én megélek, a magam szintjén a fizetésemből. Nem vagyok túl igényes ilyen téren. Sőt, engem zavarba hoznak a drága ajándékok. Megelégszem, sőt a legboldogabb akkor vagyok, ha kapok pár szál virágot. (De azt nem hajlandó adni nekem, mert szerinte a virág butaság.)
Nem tudom, normális vagyok-e? Van egy rendes, szorgalmas, megbízható, jóképű párom. Én pedig mást akarok, mint amit ő tud adni nekem. Vágyom arra, hogy néha kimondja hogy szeret (tényleg próbálom elkerülni azt a tipikus női hibát (meg mindegyik máskat is), hogy folyton kérdezgetem: „Szeretsz engem?”). De azért néha jó lenne tudni, hogy miért van velem, mit vár a kapcsolatunktól, tőlem, mit érez irántam. De ő, ha tehetné, sohasem beszélné meg ezeket. Vágyom rá, hogy néha megöleljen. Különösen akkor, ha megbánt a viselkedésével, és sajnos ilyenkor néha sírva fakadok. Nem vagyok nyafogós típus, de néha nálam is eltörik a mécses. Ilyenkor ahelyett, hogy kicsit megpróbálna vígasztalni, esetleg bocsánatot kérni, hátat fordít és kimegy a szobából. (Tudom, milyen nehéz bocsánatot kérni, de én megpróbálom, és kérek is tőle, ha úgy érzem, megbántottam. Nehezen tanultam meg, de igyekszem, mert úgy érzem, megérdemel ennyit.) Pedig néha nagyon vágyom rá, hogy megcsókoljon, hogy érezzem, hogy szeret.
Sajnos az ágyban is úgy érzem, hogy vannak problémáink. Még a kapcsolatunk elején sokszor éreztette, tudatta velem, hogy kíván engem. Ami egy nő számára nagyon jó érzés. És soha nem is mondtam nemet neki. De később egyre kevesebbszer közeledett, és végül már csak akkor voltunk együtt, ha én kezdeményeztem. Sőt, ilyenkor is megtörténik, hogy fárdtságra hivatkozik. Pedig állítólag jó neki velem. És nekem is. Csak akkor nem tudom, hol a gond? Az elmúlt nyolc hónapban már csak maximum kétszer vagyunk együtt havonta, de inkább egyszer. Ha ezt szóba hozom, akkor azt mondja, hogy én vagyok az, aki nem „riszálja magát eleget” előtte. Pedig én nagyon igyekszem mindent megtenni, amit kér. Csak olyan megalázónak érzem, amikor kívánom őt, és ezt a tudtára is adom, és ilyenkor elhesseget azzal, hogy nincs hozzá kedve. Akkor most mit vár el tőlem? Hogy tangában rúdtáncoljaj előtte? Az nem én vagyok, nem a stílusom. De arra is hajlandó lennék, ha ez az, amire vágyik. Pedig enélkül is tudok szexi lenni, vagyok is, de egy idő után már mindennek érzem magam, csak kívánatosak nem, ha a párom hetekig hozzám sem nyúl.
Nem tudom, mihez kezdjek. Nagyon szeretem, őszitén, tisztán, érdekek nélkül. (De lehet, hogy hazudok, mert a szerelmet, szeretetet elvárom viszonzásként?) És tudom, hogy valahol mélyen ő is szeret. Csak nem tudom, meddig tudom még épen megőrizni a lelkemet úgy, hogy nem kapok annyi szeretetet, amennyire vágyom. Hogy úgy érzem, a férfi, aki kedvéért a végsőkig hajlandó vagyok megváltozni, nem képes erre viszonzásul, semekkora mértékben. Vagy túl sokat akarok? Nem tudom eldönteni. Biztosan nagyon sokan örülnének, ha egy ilyen férfi lenne az életükben. Én vagyok a hülye, hogy többre vágyom? Hogy tiszteletet, megbecsülést, szeretetet, biztonságot akarok? És nem elégszem meg az anyagi háttérrel, azzal, hogy tisztességes, nem egy link alak? Folyton mondogatja, hogy nagyon szeretne majd gyereket. De sokszor úgy fejezi ki magát (nem mondja ki konkrétan, csak az bújkál a háttérben), hogy megnősülni lehetőleg nem szeretne, csak ha muszáj. Nem akarok én sem mindenáron férjhez menni, akkor különösen nem, ha nem is akar elvenni. Vágyom rá, persze, hogy egyszer egy férfi szeressen annyira, hogy feleségéül akarjon. De nem mindenáron! És én is nagyon szeretnék majd gyerekeket. Minden vágyam. De úgy érzem, annyival tartozom nekik, hogy egy szerető családi légkörbe szülöm őket, nem olyanba, ahol az édesapjuk nem akarja elvenni az anyjukat. És mi lesz, ha majd a gyerekek felé sem tudja kimutatni az érzéseit? Ha majd nem öleli át a kicsi gyereket, mert szerinte az élet nem abból áll, hogy szeretgetjük egymást?
Minden férfi számára normális az, hogy nehezére esik udvarolni a szerelmének, vagy kimutatni az érzéseit? Én nem ismerem eléggé a másik nemet? Mit csinálok rosszul?
Nem akarom őt elveszíteni. A gondolat is fáj, hogy ne legyen velem. Szeretném megtanulni, hogy éljek ebben a kapcsolatban, és tőle is azt várom, hogy próbálja meg megtanulni. Nem kell többet, csak annyit beletennie a kapcsolatunkba, amennyit én beleteszek. Sokat akarok? Vagy ez normális? Nem akarom azt a választ kapni, hogy hagyjam el, és keressek „egyszerűbb” esetet. Számomra nem gond, hogy meg kell harcolni ezért a kapcsolatért. Csak nem tudom, meddig ad erőt a szerelem, és meddig van érteme küzdeni érte? Félek, hogy elveszítem a hitemet a szerelemben. Arról már kezd sajnos meggyőzni, hogy a házasság, amiben én őelőtte mindig is hittem, egyáltalán nem az a boldog állapot, mint képzeltem. Valóban hazugság a szerelem? Mindegyik elmúlik? A szeretet is? Elégedjek meg azzal, ami van? Vagy megéri reménykedni, hogy egyszer majd minden jó lesz, ha mindketten akarjuk? Nem akarok már többet sírni, és úgy érezni, boldogabb voltam a szerelem megtalálása előtt, mint most. Én, aki örök életemben a szerelemre vágytam. Csak buta voltam, mert nem hittem el, hogy az ennyire tud fájni. Ha nem úgy fogadják, ahogy azt szeretnénk. Most mit csináljak?
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

joe2 válasz 2010-04-11 09:59:53
én úgy látom ara születem hogy egyedül éljem le,
a életem se barátnő vagy feleség .
csak szenvedni élek semmi másnak
értelmét nem látom a hogy éljek!

joe2 válasz 2010-04-10 20:14:41
kedves,aranyos,hűséges,családias,stb
én sem a külsőt nézem de én sokk éves tapasztalat
alapján nem hiszem hogy a nőknél ez megvan
sokk próbálkozás volt mindig sosem volt
1 hónapnál több vagy kevesebb!
Előzmény: ksanc (2010-04-10 19:06:18)

joe2 válasz 2010-04-10 15:59:50
hát minden típusú nőknél próbáltam
duci átlagos eredmény ugyan az !
ezek szerint én nem igen kelek egy nőnek sem
ha próbálkozok idővel vége a egésznek!

joe2 válasz 2010-04-09 19:06:22
üdv mindenki
én 38 évesen azt tapasztalom hogy
ha egy olyan férfi barátnőt szeretne
az vagy jól nézzen ki vagy ha nem akkor sok pénze legyen
ez a fontos a nőknél .
úgy látszik én csak a szenvedésnek élek e témában
több éve ezt tapasztalom akár hogy próbálkozom mind hiába
1 hónapnál nem jut tovább a ember ha a külső az nagyon gáz
mi értelme van élni így ha nem boldog a ember.
inkább nem élne a ember akkor sokkal jobb lenne.
ja 38 évesen sosem volt tartós kapcsolatom
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

pacsni válasz 2010-03-27 12:14:42
ebben van valami.
Előzmény: pillanat (2010-03-27 11:35:52)

pacsni válasz 2010-03-27 11:45:23
az sokkal jobban idegesítene.

pacsni válasz 2010-03-27 11:44:28
legalább olyankor egyáltalán ne tudjak irni, vagy ilyesmi.
Előzmény: pacsni (2010-03-27 11:42:55)

pacsni válasz 2010-03-27 11:42:55
mindegy már nem hiszek itt senkinek.

csak másik büntit kérek, mert ez a tiltás, nekem kevés, nem lehetne valami jobb? valami olyan ami igazán büntetés, nem ilyen gyerekes letiltás? nem veszekedés képpen irtam. csak hát ki hallott már ilyet, ami nem is látszik igazán? ezzel nem érsz el semmit.
Előzmény: pillanat (2010-03-27 11:35:52)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

pacsni válasz 2010-03-27 11:11:24
Ez lelkisegély oldal
ebben már nem vagyok biztos.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő
Új Hozzászólás
Google PageRank