HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Párkapcsolati problémák

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő
Fórumi válasz 2010-02-23 14:07:41
Régen nem volt ilyen mikor megismerkedtünk még beszéltük is vajon mi min fogunk majd veszekedni.Alapvetően rendes ember törődik a családjával csak nem lehet vele vitatkozni mert hírtelen haragú.Nemrég az volt a gond,hogy követelőző azt megbeszéltem vele,hogy mindent megcsinálok neki csak szépen kérje ne úgy hangozzon,hogy követeli.Akkor éreztem is rajta,hogy kéri a dolgokat.Miben érzem,hogy szeret?Mi mindig szerettük egymást nagy szerelemmel indúlt azóta a szerelem elmúlt de a szeretett remélem megmaradt.Abban érzem,hogy gondoskodik mindig rólunk ezt mindig mondja is lemegy a boltba megkeresi a pénzt stb.Odabújik hozzám,megölel,puszit add stb.Abban szeretném megváltoztatni,hogy ne a családján tőlcse ki a feszűltségét vagy bármi baját mert én szívom meg.Ha valamitől ideges tuti,hogy veszekedni fogunk!!Mindenkivel kedves ha valaki beszélget vele vagy megismeri azt mondja,hogy rendes,jófej és kedves ember.Mondom azért szerettem meg mert kedves,rendes volt velem.De sok problémánk van anyagilag sokat dolgozik,hogy mindent kitudjunk fizetni és megéljünk.Mégegyszer kérdem mikor veszekedtünk normális az ha idegességébe azt mondta,hogy takarodjak innen vagyis otthonról?Mondunk ilyett mégha idegesek vagyunk annak akit szeretünk?Vagy már nem szeret?
Előzmény: Pogi (2010-02-23 13:35:33)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Pogi válasz 2010-02-23 13:49:08
ok köszi, pszichiáterre gondoltam..sorry
Előzmény: Vickie (2010-02-23 13:48:45)

Hirdetés

Pogi válasz 2010-02-23 13:45:33
Köszönöm szépen ezt a kimerítő magyarázatot, bár nem volt rá szükségem ugyanis tisztában vagyok ezekkel.
És akkor itt most ezzel le is zárnám:
Ismerősöm pszichiáternek elmondta hogy rossz kedvű, nem tud aludni, fél óra beszélgetés után a doki mondta hogy viszlát és felírt neki antidep-t..nem hiszem hogy ez normális, és hogy egy orvosnak ez a dolga.
De nem fogok veled vitatkozni.
cső
Előzmény: Vickie (2010-02-23 13:43:22)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Pogi válasz 2010-02-23 13:35:33

Nem minden férfi ilyen, velem még sosem beszélt csúnyán a párom, bár mi még csak 3 éve vagyunk együtt.
De egyébként igaza van, sok barom pasi van, akik verik a feleségüket..de szerintem csak azt a nőt lehet terrorizálni aki hagyja.
De régebben is ilyen volt? Miből érzed egyébként hogy szeret téged?
Előzmény: Fórumi (2010-02-23 13:32:26)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Fórumi válasz 2010-02-23 13:32:26
Hát írtatok egy pár dolgot ami meggondolandó.De arra lennék kíváncsi,hogy mivel nekem ez az első kapcsolatom amibe élek,minden férfi ilyen?A férfiak mind csúnyán beszélnek a nőkkel és sokszor tiszteletlenek.Veletek beszélt már a párotok így?A nőknek alázatosaknak kell lenni a férjeikhez ha igen nem bízzák el magukat és később uralkodni kezdenek a nő felett.Nagyon kevés az a férfi aki nem veri a feleségét, a párom azt álítja.Ilyen terapeutákhoz nem fordulunk biztos nem menne bele a férjem.Attól,hogy nem veszem fel a telefont de valamikor felveszem mondjuk csak dühös voltam nem mondhatja,hogy erre sem vagyok képes mert itthon vagyok a 17 hós kisfiammal ami tőllem telik megteszem de amit nem bírok nem.Hogyan tudnám elérni a tiszteletett?
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Pogi válasz 2010-02-23 13:13:43
Igen fizetem a TB-t, de ugye a Pszichiáter is DR, ahogyan nagyon jól mondtad az előbb, és ugye a társadalom biztosítás rá is vonatkozik..de hát az úgy nem biznisz, jobb a magán szó se róla.)

Egyébként igazad van, ha fáj valamim a doki felír rá gyógyszert, de először megnézi hogy tényleg kell e, és nem vágja le egyből a lábam ha én azt mondom, hogy szerintem le kéne vágni..De egy psziho első dolga antidepresszánsokat felírni amivel még többet árt mint használ..Ahelyett, hogy elküldené futni, úszni, stb az embert (azt akinél talán ennyi is használna és nem kellene rombolni az agyát mindenféle gyógyszerrel..)

Amúgy ne húzd fel magad, nem ér annyit.. szúúszaa
Előzmény: Vickie (2010-02-23 13:08:08)

Pogi válasz 2010-02-23 13:00:31

A háziorvosnak nem kell fizetni...
Én nem várom el hogy ingyen dolgozzanak, de ha már fizetek szeretem ha kapok is cserébe valamit..
És mint mondtam a pszichiáterek azon kívül hogy a gyógyszeripart támogatják nem sok jót tesznek..
na de nem rombolok tovább, még a végén kitiltanak..:P:P:P

Csövike
Előzmény: Vickie (2010-02-23 12:56:53)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Pogi válasz 2010-02-23 12:56:12
Vickie!

Egyáltalán nem morogtam, ez csak az én véleményem.
De azért elég gáz, hogy ami nem tetszik azt egyből törölni kell..
És az is elég gáz, hogy a pszichiáterek egy "sima" rossz kedvre is, 1 beszélgetés után erős gyógyszereket írnak fel anélkül, hogy fogalmuk lenne arról, hogy mi is a baja a "betegnek"...
Töröljed nyugodtan a rombolásomat, biztosan rengeteg embernek ártottam az írásommal..


Előzmény: (0000-00-00 00:00:00)

Pogi válasz 2010-02-23 12:40:30
normális
Előzmény: pacitrue (2010-02-22 12:08:25)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Hirdetés

Pogi válasz 2010-02-23 12:38:19
Szia!

Hát ezekből amiket elmeséltél nekem úgy tűnik, hogy a férjed talán elvesztette a "türelmét" és már minden apró dolog ami régebben nem idegesítette, most a legidegesítőbb és nem bírja már kezelni..
Ez lehet azért mert már nem szeret, vagy rossz időszak van az életében és ezért hamarabb felhúzza magát.
Mindenesetre az nem mentség, hogy milyen jó neked, hogy legalább nem ver meg..
Jah amúgy én is azt mondom amit az okos pszichológusok , hogy beszéljétek meg a dolgokat, meg talán te is lehetnél kicsit talpraesettebb, tehetnél olyan dolgokat amik feldobják a kapcsolatotokat, hogy a férjed (újra) felnézzen rád, hogy el tudod intézni a dolgokat és tűzről pattant vagy.
Tényleg idegesítő tud lenni ha valaki "semmire sem képes"..mert az elején még a szerelemtől ezt mindenki elnézi, de később már bosszantó...

Úgyhogy szerintem gondold át, hogy Neked (is) miben kéne változtatnod, beszéld meg a férjeddel.. és hajrá..
Előzmény: Fórumi (2010-02-23 10:35:16)

Pogi válasz 2010-02-23 12:33:02
És a terapeutának is milyen jó lesz már.. mond majd olyanokat hogy beszéljétek meg és egyéb okosságokat (ami amúgy tuti senkinek nem jutna eszébe...) ti meg kicsengetitek neki a sok sok pénzt..
hajrá.
Előzmény: Vickie (2010-02-23 11:46:57)

Fórumi válasz 2010-02-23 10:35:16
Üdv.A lelki problémám a következő.A páromat 7 éve azért szerettem meg mert kedves,figyelmes,aranyos volt velem és nem azértt mert jóképű lenne meg romantikus.Most ott tartunk,hogy nem lehet vele egy jóízűt veszekedni vagy vitatkozni (mert ugyebár minden kapcsolatba van ilyen)mert egyből tiszta ideg lessz és a lehető legdúrvább és lelkileg a legmegbántóbb dolgokat mondja nekem.Legutóbb példáúl nem akartam megtenni valamit amit majd egyszer a tesójának kéne megtennem mert ő nem ért hozzá.Én akkor abban a percben azért mondtam mert kicsit irigylem,hogy az anyucikáék mindent alá tettek, tett nélkűl és még ezt is amit kért csak így könnyedén én teljesítsem!?Na mindegy vitatkoztunk ez a lényeg és 3 perc múlva azt vágta a fejemhez,hogy takarodjak először a szeme elől 1 perc múlva meg takarodjak innen vagyis a házából.Azt hozzá kell tennem,hogy házasok vagyunk és van egy kicsi gyerekünk.Én amúgyis nagyon lelkis vagyok minden rossz szóért kiborulok meg nekem egy kapcsolatba a tisztelett a legfontosabb.Meg ha nálunk van valaki az is rosszúl esik,hogy kicsit megsértve vagy megalázva érzem magam.PL:Legutóbb azt mondta a villanyszerelő előtt csúnya hangsúlyal,hogy"nemigaz,hogy nem tudok vigyázni a gyerekre",hogy ne menjen oda peddig mindig vigyáztam rá ő az én életem és én törődöm vele mindig.Meg elment és a töltőjén volt a telefonja és mondta,hogy vegyem fel ha hívnak de én nem szeretek beszélni idegen emberekkel,hogy majd hívják vissza özleti célból mert kicsit félős vagyok.Akkor gúnyosan azt mondta,hogy" ezt sem lehet rám bízni"-//--//-.Nekem ezek a szavak nagyon mélyen rosszúl esnek mert törékeny,gyenge vagyok és a család a legfontosabb nekem a szeretett,tisztelett!!DE veszekedés közbe szokta mondani,hogy köcsög meg más csúnyát.Szeret engem de úgy érzem minden nőt tisztel csak engem nem.Én is szerettem mert jó ember tényleg.Mit tegyek,hogy ne legyen ilyen?Ez megöli a szeretettemet iránta.Olyan mintha versenyeznénk egymással ki tudd jobbatt mondani sokszor,meg ki az okosabb.Azzal a példával jön sokszor,hogy sok férfi veri a feleségét örűlnöm kéne,hogy úgy bánik velem ahogy.Erre most mit mondjak neki?Akkor nem várhatom el az élettől,hogy olyan ember melett éljek aki tisztel!!Olyan hírtelen haragú,hogy rám kiabál sokszor!!Tényleg szeret engem de úgy érzem,hogy nem tudom mit tegyek.Elfogadni nem tudom az ilyen viselkedést mert én ilyen vagyok nem az a kemény csaj aki fel se fogja a csúnya,kiabálós szvakat.ÉN is hibás vagyok biztos de semmi sem jogosítja fel a másikat arra ha szereti,hogy azt mondja a másiknak,"hogy takarodjak el innen!!"Persze utána később azt mondja,hogy nem gondólta komolyan!!Mit csináljak segítsen??Azt mondja mindig,hogy ha idehívnék egy idegent neki adna igazatt!!Előre is köszönöm a segítségét!!
Erre a hozzászólásra 3 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

pacitrue válasz 2010-02-22 12:08:25
Üdv mindenkinek.
Egy elég szimpla kérdésem lenne. Normális majdnem fél év különlét, és egy válás után is gondolni az exre??? Ez csak egy szentimentális kérdés. Vagy csak én vagyok ekkora balek???? :) :) :)
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Kida válasz 2010-01-30 15:38:19
Szia!

Köszi a választ, rájöttem hogy nekem nem jó a nyitott kapcsolat,és ez ami alakulgat vmi öszinte és szép dolog, és bele is tudnék szeretni. Tudom hogyha nem teszek semmit sem akkor vissza esem az exem karjaiba, és csak szenvedni fogok mert ő tovább lépett és csajozik, de nem akarja abba hagyni a nyitott kapcsolatot, és éppen most próbálom neki megmagyarázni hogy nekem nincs szükségem egy ilyesfajta kapcsolatra, mert ha tényleg bele szeretek az új srácba akkor csak megbántom vele ha kiderül hogy időközben mással is voltam és elveszíteném. Szóval abba hagytam a nyitott kapcsolatot, és össze szedem minden bátorságom, hogy ebben a kialakulóban lévőbe belemásszak. Remélem sikerülni fog.
Előzmény: ksanc (2010-01-30 15:27:21)

Kida válasz 2010-01-30 12:14:46
Szia!

Képzeld elgondolkoztam sok dolgon, és teljesen véletlenül megismerkedtem egy sráccal, már találkoztunk is és rengeteget beszélgetünk, és folyamatosan akár egész nap. Érdekes és aranyos srác, felkeltette az érdeklődésem. Amit nem tudok hogy mindez azért van, mert az exem is elkezdett randizni és érdeklődik a csaj iránt vagy azért mert komolyabban érdekel a srác. Nem akarom bántani és nem akarok vele játszani és kihasználni, de jó vele lenni és tényleg el kéne döntenem hogy mit csináljak vele. Beszélgetni próbáltam az exemmel hogy hagyjuk mostmár abba ezt a nyitott kapcsolatott, mert ha tényleg komolyan gondoljuk azokkal akikkel most ismerkedünk és kiderül hogy mellettük még össze össze bújtunk akkor az véget vethet a jelenlegi "párjaink"kal való kapcsolatnak, eljátszanánk a bizalmukat és azt nem akarom. Azt válaszolta hogy szerinte nem kellene abba hagynunk. Amit a mai napig nem értek az az, hogy felhívott a randim során igaz késő volt és annyit mondott hogy értem jön autóval és hazahoz. Így nem igazán tudtam elköszönni a sráctól, két puszi adtam az arcára és amint beszálltam az autóba és azonnal adott két puszit. (amit ritkán szokott). Lehet hogy féltékeny, de akkor nem randizna, vagy igen, nos nem tudom. Amit tudok hogy túl kell lennem rajta és újra kezdeni az életem és talán találtam egy olyan embert aki olyannak fogad el amilyen vagyok és talán bele is tudnék szeretni. Talán ez a legjobb amit tehetek ha hagyom az eseményeket történni és nem bánkodom olyasmin ami már elmúlt. Nos mi a véleményed?
Előzmény: Vickie (2010-01-25 12:47:16)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Kida válasz 2010-01-25 11:42:07
Szia/ Sziasztok!

Lenne egy kérdésem hozzád/ hozzátok. Mire jó egy nyitott kapcsolat???. Kinek jó???. A párommal / ex párommal nem tudunk egymástól megszabadulni egymástól, mind a ketten nagyon vonzódunk a másikhoz, mind érzelmileg mind testileg. Lehetőségeket próbáltunk kitalálni hogy mit is kezdjünk ezekkel a dolgokkal. 1: Mindenféle kapcsolatot megszakítunk egymással.2: Nyitott kapcsolatban maradunk és ismerkedik( ő nagyon szeretne ismerkedni, mindenféleképpen megfelelek neki,csak vonzza az ismeretlen). 3: Megpróbáljuk zárt kapcsolatként folytatni, de ő ebből az ismerkedést hiányolja, én meg pont azt szeretném elkerülni, hogy megismerjen egy másik lányt. Mivel egyikben sem tudtunk megállapodni, ezért kitaláltuk, hogy maradjon nyitott és ismerkedjünk, de ha együtt vagyunk akkor ketten legyünk semmilyen harmadik fél és érezzük jól magunkat mint egy pár. A gond ott van hogy nem tudom mennyire tudom ezt tolerálni, mert féltékeny vagyok és idegesít ha lányokkal beszélget, akár msn- en akár személyesen. Nem vagyok normális amiért bele mentem ilyesmibe, de lehet ez az egyetlen módja hogy velem legyen, viszont félek attól hogy milyen fájdalommal járhat ez nekem és persze attól is hogy megismerkedik egy lánnyal. Jól jönne egy két jó gondolat, tanács.
Előre is köszi.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Kida válasz 2010-01-19 16:36:13
Kedves Vickie!

Köszi a válaszod és a véleményed. A gond az hogy még mindig szeretem, és attól félek ha nem próbálom meg visszaszerezni, akkor lezárni sem fogom tudni sohasem. De az tény hogy bizonytalan vagyok, olyan jeleket küld ami hol igen hol nem és ezek szerint ő is bizonytalan. Már mindentől félek, nem tudom hogy közeledjek e vagy ne, mi az amivel jót tehetek mindkettőnknek.
Előzmény: Vickie (2010-01-19 13:36:06)

Kida válasz 2010-01-19 13:10:32
Sziasztok!

Van egy gondom, amit nem tudok megoldani és jól jönne egy kis segítség. A volt vőlegényemmel 4,5 évig voltunk együtt és minden rendben volt boldogok voltunk és együtt terveztük a jövőnket, majd az egyik pillanatról a másikra közölte velem hogy már nem szeret úgy mint rég és hogy költözzek el a közös lakásból. Nem akarta megbeszélni és nem akart már tőlem semmit sem még esélyt sem adott, hogy megbeszéljük és kibéküljünk. Haza költöztem a szüleimhez és hónapokon keresztül még csak nem is beszéltünk egymással, szenvedtem miatta nagyon de nagyon. Aztán meghalt a nagymamám és beszélnem kellett valakivel, így hát felhívtam és onnantól kezdve újra beszélgettünk, szinte mindennapossá váltak a beszélgetések. Időközben ő bulizni járt a haverjával és elkezdett inni is, ami sohasem volt rá jellemző azelőtt. Megváltozott. Majd megkérdezte, hogy miért nem jövök el hozzá és beszélgetünk és elmegyünk együtt szórakozni, gondoltam jó ötlet lehet ezért ide utaztam hozzá. Jó pár napig itt voltam és megkérdezte, hogy mivel nem találtam magamnak munkát a szüleim közelében, miért nem keresek itt és addig is lakhatnék nála. Fura ötletnek hangzott, de belementem, szóval megint vele élek és belecsöppentem vmi olyasmibe, ami érthetetlen. Eleinte csak egy csók volt és más semmi, de kis idő elteltével közelíteni kezdett felém és elcsábított én meg engedtem mivel azt hiszem még mindig szeretem.Elkezdtünk beszélgetni és megbeszéltük, hogy mivel egyikünknek sincs párja , így csináljuk azt ami jön belőlünk. Ez magában foglal a sextől kezdve mindent. És azt hiszem itt követtem el a hibát. Valahol még mindig szeretem és ez az érzés csak egyre erősődik minden egyes együtt töltött perccel. Együtt járunk szórakozni és ilyenkor nagyon egymásba gabalyodunk és mindenki azt kérdezi hogy mióta vagyunk együtt, mert teljesen úgy viselkedünk mint egy pár. Burkoltam célozgattam rá hogy mi lenne ha újra megpróbálnánk együtt, de csak annyit mondott hogy ezen már gondolkozott akkor is amikor visszaköltöztem hozzá és semmi pozítiv dologra nem jutott, de még mindig vonzódik hozzám és azt mondja ez valószínűleg mindig is így lesz. És még mindig abban maradtunk hogy azt csináljuk ami jön és ha ez egy kicsivel is több mint ami a másik számára elviselhető akkor szólunk és megbeszéljük. Azt hiszem én még mindig szeretem, de nem tudom hogy ő mit akar, mert kétértelműen viselkedik állandóan, nem tudom hogy csak a sex miatt van e velem, vagy érez is vmit, de nagyon sűrűn közeledik, ölelés vagy csak egy csók terén is. De az is lehet hogy csak beképzelem magamnak az egészet. Egyszerűen nem tudom hogy mit tegyek. Nagy szükségem lenne egy kis segítségre, amit előre is köszönök illetve azt is köszönöm, hogy valaki egyáltalán elolvassa és ha tud akkor válaszol is rá valamit. Köszönöm.

iksz válasz 2010-01-14 12:08:44
totopad!

Én úgy látom, itt nem veled van a probléma (ergo egyáltalán nem kell "rakás sz@r"-nak érezned magad), hanem vele, amire viszont neked nincs ráhatásod. Hagyd, hogy helyre tegye magában a veled kapcsolatos (meg főleg az előéletével kapcsolatos) érzéseit, és maradj kívülálló ebben az ügyben. Az előzményeket olvasva értem azt is, hogy ő mért ilyen zaklatott, de ezt oldja meg ő, neked legyen elég a saját lelkivilágod. A kívülállásodhoz talán segítség, ha emlékeztetlek arra a mondatodra, hogy "Nekem nem igazán volt az esetem, meg amúgy sem voltam soha híve a munkahelyi dolgoknak". Úgy sejtem, hogy ti nem szerelmesek vagytok egymásba, hanem a bennetek lévő érzelmi többlettel nem tudtok, mit kezdeni. Ha tudsz kizárólag együttérző és a dolgaiba be nem avatkozó minden tolakodásgyanús mozdulattól mentesen barátként mellette állni, akkor tedd azt, ha ez nem megy, akkor viszont temetkezz bele más tevékenységekbe, úgymint munka, sport, munkahelyen kívüli barátok, mozi, hadd ne soroljam; és hagyd, hogy maga oldja meg a nehézségeit.

totopad válasz 2010-01-14 11:32:38
Hát köszönöm a választ!
Más is ezt tanácsolta, de az a baj, hogy így nem tudok dolgozni mellette. Ugyanakkor olyan reakciói vannak, amik végleg összezavarnak. Példáúl, azután, hogy nem beszéltünk képet töltött fel rólam a wiwre, vagy visszahallottam másoktól, hogy felőlem érdeklődik, de amikor meg akartam vele beszélni a dolgokat, már a zaklatás jött szóba, pedíg tényleg nem akartam semmi mást, csak annyit, hogy a szemembe mondja meg mit akar ezzel, ha időt kér vagy be akarja fejezni, de nem mond semmit. Mind a kettőt elfogadtam volna, de ez így még rosszabb, hogy nem mond semmit és tudja, hogy ezzel kínoz a legjobban.
Másoktól tudom, hogy vagy tiszta ideg, ha rólam van szó a társaságban, vagy kiröhög. Nem értem a reakcióit, viszont egy hónapja úgy érzem magam, mint egy rakás sz@r és nem értem miért. Most szabin vagyok, de tudom, hogy így nem fogok tudni dolgozni mellette. A problémám az, hogy még inkább nem fogok tudni bízni az emberekben, ha ezt nem fogom tudni normálisan lezárni.
Előzmény: ksanc (2010-01-12 20:44:50)

totopad válasz 2010-01-12 11:01:35
Sziasztok! Én is, mint sokan közületek problémával küzdök, hogy ez mennyire komoly, döntsétek el ti, nekem sajnos eléggé az.
Rólam:
26 éves srác vagyok, iszonyatosan magányos és kétségbeesett. Az én történetem a következő:
Lassan 2 éve vagyok a jelenlegi munkahelyemen, ami egy elég nagy kudarc eredménye volt. Külföldre szerettem volna menni dolgozni, de az utolsó pillanatban, részben saját, részben rajtam kívűlálló tényező miatt ez összeomlott, oda lett az összes pénzem és a szépen felépített álmom, hogy külföldön dolgozzam egy olyan helyen, egy olyan életet élve, amit mindíg is szerettem volna. A muszály irányított ezután, sürgősen kellett találnom valamit, hogy rendbe rakjam az életem és ez a hely volt az első, ami elfogadható volt, így belementem. Nem akartam sokáig itt maradni, de annyira stabilnak éreztem a munkahelyet és a kollegákkal is jól kijöttem, úgy döntöttem, maradok. -Mint utóbb kiderűlt, hiba volt.-
Kapcsolataimról:
Nekem 18 éves koromban volt egy nagyon nagy csalódásom, szerelmes voltam egy lányba, de vagy egy év szenvedés után tudtam meg másoktól, hogy nem akar velem járni, sőt, csak kihasznált a pénz miatt. Ez akkor nagyon letaglózott, olyannyira, hogy vagy két évig totál depressziós voltam és az utánna jövő kalandok is sorra elbuktak. Nem tudtam bízni az emberekben és úgy éreztem engem mindenki csak bántani vagy kihasználni akar. Így lényegében nem is volt komoly kapcsolatom, bár mindennél jobban vágytam rá.
A probléma:
A munkahelyemen ismerkedtünk meg, közvetett kollegák vagyunk, ez annyit tesz, hogy egyhelyen dolgozunk, de nem állunk rendszeres munkakapcsolatban. Ő 29 éves és tavaly nyáron lett vége egy 9 éves kapcsolatának, ami eléggé sárdobálósan ért véget. A srác megcsalta egy másik csajjal és a kollegína elmondása alapján minden előjel nélkűl az egyik napról a másikra szakított vele. Közös hitel, háztartás meg miegymás és a srác vonakodik fizetni a részleteket, így ennek hatására teljesen kiborúlt. Nekem nem igazán volt az esetem, meg amúgy sem voltam soha híve a munkahelyi dolgoknak, így nem foglalkoztam vele, de egyszer egy közös munkafolyamat alatt elkezdtünk beszélgetni. Láttam rajta, hogy nincs jól, megkérfdezem, mi baja és onnantól csak úgy ömlött belőle a szó. Kialakúlt egy kapcsolat közöttünk, ő mindíg jött hozzám vagy én mentem hozzá és beszélgettünk. Ez fél éve történt és ez alatt tényleg barátok lettünk. Órákon át dumáltunk, szinte mindenről és imádtam vele lenni. Életemben először éreztem úgy, hoyg bár nem jöttünk össze, mégis volt egy normális kapcsolatom, ahol végre meghalgattak engem is. Persze egyből beleszerettem, de ezt nem mondtam el neki, mert tudtam, hogy egyrészt még nem áll készen egy új kapcsolatra meg azt is, hogy ilyenkor a nők mindíg megőrűlnek. Így ment ez hónapokon át, nekem ennyi elég volt, tényleg úgy éreztem találtam valakit, akiben meg tudok bízni. Mind a ketten akarunk családot, gyereket és tényleg jól kijöttünk, passzoltunk egymáshoz, úgy éreztem le tudnám élni vele az életem, de mint mindíg ez is csak illúzió. Az igazi probléma ott kezdőtött, hogy december elején szerveztünk egy céges utat Bécsbe, ami teljesen jó is volt. Pontosan az út előtti nap volt a lánnyal egy komolyabb beszélgetésünk, megkérdeztem tőle, hogy nem-e érzi tehernek ezt a kapcsolatot, ő erre azt válaszolta, hogy nem, sőt kifejezetten örűl neki, mert segítek, hogy rendbejöjjön. Ezután felvetette, hogy bár nem akar kihasználni, de mi lenne, ha munkán kívűl is megismernénk egymást.? Én rábólintottam, de nem akartam elsietni a dolgokat, abba maradtunk, hogy még beszélünk erről. Szoval tényleg szépen haladtunk, aztán Bécs utáni első nap történt valami. Valaki megkérdzte tőle, hogy mi együtt vagyunk-e és onnantól lényegében teljesen begőzölt. Esténként mindíg együtt vacsiztunk, aznap már el sem jött. Tudtam, hogy történt valami, de nem mondta el. Este nagy nehezen kinyögte, hogy mi történt, mondta, hogy ő nem akar tőlem semmit a barátságon kívűl és döntsem el, hogy nekem elég-e ennyi. Aznap este még fel tudtam hívni, kértem, hogy had magyarázzam el, mit érzek, meg, hogy, miként döntöttem, teljesen megértő volt, azt mondta ok, melón kívűl üljünk le. Lényegében itt beszéltem vele utoljára ez már egy hónapja volt. Két nappal később egy másik kollega azzal fogadott, hogy azt panaszolta a lány neki, hogy én ráhajtottam, ettől teljesen összezavarodtam. Nem értettem mivan, látta rajtam, kérdezte, hogy miért vagyok megsértődve, elmondtam, mondta, hogy majd megbeszéljük, de már nem tudtuk. Én hiába mentem hozzá minden nap, megpróbáltam felhívni,, küldtem neki sms-t, egyszerűen nem hajlandó beszélni velem, semmire sem reagál, akárki kérdezi rólam, mindenkinek azt mondja ő nem akar tőlem semmit. Nem értem mi történt, viszont kezdek teljesn összetörni. A második sms után szolt az ő főnökének, hogy zaklatom, ettől még inkább kiborúltam, bár a főnöke azt mondta ne aggódjak, nem lesz belőle munkaügy, de így nem fogok tudni dolgozni. Akárhányszor meglátom, úgy érzem, mintha tőrt döfnének a szívembe és összeszorúl a gyomrom. Megőrülök attól, hogy nem tudom elmondani neki, hogy mit érzek és nem mondja meg, hogy mi baja van. Tegnap este rosszúl lettem a munkahelyen. Nem kaptam levegőt, fájt a gyomrom, szédűltem és zsibbadtak a kezeim. Ma már jobban vagyok, de a gyomromban az érzés ugyanúgy fáj. Nem akarok teljesen kikészűlni és nem akarom otthagyni a munkahelyem, de így nem fogok tudni mellette dolgozni. Ezért döntöttem úgy, hogy segítséget kérek. Remélem érthetően fogalmaztam, bocsássátok meg, ha kicsit zavart a történet, én is az vagyok. Előre is köszönöm!
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Erácska válasz 2010-01-05 12:41:40
Persze azzal én is egyet értek hogy párkapcsolatban is szükség van szabadságra,nem birtokolhatjuk a párunkat.De azért nem hiszem hogy az a jó ha csak akkor szakítunk időt a másikra ha épp nincs más programunk.Ő gyerek kora óta focizik szereti csinálni én megmondtam neki is hogy sosem szeretném ha ezt miattam abba hagyná.Ő már 2 éve egyedül van a szüleivel lakik megszokta hogy állandóan megy,haverozik,focizik. És ha velem akar élni azért vegye észre hogy ott vagyok és szeretném hogy ha nem megint élnék egy párkapcsolatban és állandóan egyedül érezném magam.
Azzal akivel együtt élek /most még/ közös hobbink volt,vettem egy motort és együtt és barátokkal motoroztunk sokat.Ez neki elég volt. Hiába volt hogy hívták külön bulizni és mondtam hogy menjen nyugodtan,néha nem árt,ő velem akart lenni. Mert jól el voltunk.Nem itthon ültünk állandóan.
Én nem azt várom hogy valaki mindig ott üljön mellettem,de azt sem szeretném hogy csak akkor vagyok jó ha épp nincs más programja.
Abból hogy szeretek odabújni együtt lenni azzal akit szeretek ,engem ez kapcsol ki, valamennyire én is engednék,de ehhez az is kell hogy ő is tegyen valamit, hogy azért néha együtt legyen velem.Különben mi értelme az egésznek.
Előzmény: pillanat (2010-01-05 12:08:50)

Erácska válasz 2010-01-05 11:41:39
Szia :) Nem értelek félre és nem veszem kioktatásnak sokat segítenek nekem a vélemények talán végre észhez térítenek.

Azt belátom hogy mikor megtaláltam az smseket nem úgy kellett volna kérdőre vonni hogy azonnal felkeltem,de nagyon kikeltem magamból sajnos.Nem gondolkodtam.De azzal kapcsolatban is azt látom hazudozott össze-vissza,kitalált hülye meséket miért tette.De ez mindegy azon akkor már túl léptem,mikor adtam neki még egy esélyt. Az bosszant hogy akkor megmondtam neki több ilyet nem bocsájtok meg és fél év múlva meg ez történt,hogy ismét hazudott és ez még fájdalmasabb.

Értem ha komolyan gondoltam valakivel azért kellett küzdeni.Komoly kapcsolatnak azt gondolom amikor nem tudsz a másik nélkül létezni vele képzeled el a hátra levő életedet és mindent megteszel azért hogy boldog legyen. Nem vered át,nem használod ki hogy megbízik benned.Én mindig csak annyit várok el a páromtól hogy legalább annyit kapjak tőle mint amennyit én adok.Ha én hűséget,bizalmat,tiszteletet adok azért azt kapjam meg én is.
Az újjal kapcsolatban én is úgy látom valaki akarjon vagy kapcsolatot,vagy szabadságot.Ő ez alatt azt értette hogy focizik és elég aktívan,heti 5 edzés este munka után,vasárnaponként meccs.És ez mellett néha haverozás.Én nem azt várom hogy minden percben ott üljön mellettem,de ez kicsit soknak tűnik.Ezért is nem merek vele kezdeni.Igaz hogy a munkahelyen együtt vagyunk,de az nem olyan.

Én igaz hogy mindenben azon voltam hogy a páromnak jó legyen de sokat tanultam a volt házasságomból és azért ebben a kapcsolatban ami most tönkre ment hagytam hogy néha meghódítson éreztettem vele nem mindig úgy ugrálok ahogy ő fütyül.Ilyen dolgokkal nem volt gond.De abban van valami hogy sokan azt hiszik ha megszereztek valakit az mindig ott lesz bármit lehet csinálni.

Érzem egyre közelebb kerülök a megoldáshoz hogy tényleg jobb lenne most nekem egyedül.Hogy ne függjek senkitől.Csak úgy meg egyre jobban megy az idő és én már nagyon szeretnék babát.De olyannak sem jó gyereket szülni akiben nem bízok.

Az alatt hogy "félek olyat csinálnék amit nem szabad"azt értettem,hogy mostanában nagyon meg szeretnék halni. És ha nem lenne mellettem senki lehet hajlamosabb lennék megtenni ha nagyon magamba fordulnék. Bár én is úgy gondolom nem biztos hogy az a megoldás néha eléggé kétségbe esek.

Köszi a véleményt,jó tudni azt is mit gondol erről egy férfi :)
Előzmény: ksanc (2010-01-05 10:26:33)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Erácska válasz 2010-01-05 11:01:33
Nagyon igazad van leírtad azt amit én is érzek legbelül. Én is így gondolom.Rengetegszer feltettem ezeket a kérdéseket magamban amiket írtál.
Az hogy sosem éltem egyedül azt jelenti,hogy miután a szüleimtől elköltöztem,ami részben menekülés is volt mert nevelőapám kikészített,sokszor megvert és kiabált velem hiába igyekeztem jó lenni.Mindent eldöntöttek helyettem,talán azért is vagyok most ilyen helyzetben,mert nem dönthettem el akkor sem mit akarok,mindig meg mondták mit csináljak.Utána a volt férjemmel,majd a "mostani "párommal éltem. Mindig volt valaki mellettem.
De igazad van most is hiába élek vele akkor is egyedül vagyok.
Talán ott követtem el hibát,hogy tavaly júliusban mikor meg voltam indulva nem költöztem el azonnal. Még akkor is meghallgattam őt,nagyon sokat sírt,megvigasztaltam. Hol ő vigasztalt engem hol én őt.Lelki értelemben,mert egyébként a mai napig nem tudom közel engedni őt magamhoz.
Olyan érzés ez nekem mintha azóta mióta kiderült nem tudnék magamhoz térni.Csak próbálom felfogni mit tett velem.és nem értem hogy történhetett ez meg velünk. Egyébként ha ez nincs semmi problémánk nem volt egymással.Minden jó volt szerinte is.
De ezt magyarázom neki hogy hiába élünk most is még egymással ha én nem tudom elfelejteni és megbocsájtani amit tett. Hiába akarja ő ezt már rendbe hozni,ha nekem már megváltoztak az érzéseim nem tudok bízni benne.Ő nem akar elengedni maga mellől mert hisz benne hogy mi csak együtt lehetünk boldogok és neki nem megy nélkülem.Sokszor mondtam neki hogy én így nem tudom hogy mernék gyereket vállalni.
A mai napig nem értek meg sok mindent. ha minden olyan mint amilyet szeretne miért nem becsüli meg.Ha teljesen tiszta szívéből szeret hogy tudott ilyet tenni.Én sosem lettem volna képes becsapni őt.Amikor találkoztam a munkatársammal az újjal akkor is elé álltam és őszintén elmondtam. És utána is mikor találkoztam vele arról ő mindig tudott.Még most sem hazudok semmiben.Pedig én is eltitkolhattam volna.De én azt gondolom az ember inkább mondja meg a másiknak ha valami ilyesmi van még ha fáj is,minthogy hazudik. Legyen joga tudni a másiknak mivel áll szemben és úgy van lehetősége eldönteni akarja-e folytatni.
Nagyon bosszant az is hogy túl naiv voltam, a válás után lett volna lehetőségem saját házat venni,magamnak,megalapozni a jövőmet,de elszúrtam. Csak azért mert valakit igazán szerettem és csak vele tudta elképzelni az életemet,rá alapoztam mindent. Ez most már látom hiba volt. Pedig sokan figyelmeztettek de nem hallgattam rájuk. Így most már amiért eddig nagyon sokat dolgoztam ez miatt a kapcsolat miatt köddé vállt,kezdhetem előröl.És ez ennyi csalódás után nagyon nehéz.Újra felállni. Fizikailag nem félek tőle mert tudom hogy tudok sokat dolgozni,csak lelkileg visel meg mert nem tudom van-e értelme küzdeni még egyáltalán bármiért is.
Én is gondoltam már rá hogy felkeresek egy pszichológust,mert úgy érzem ez sok nekem ahhoz hogy egyedül fel tudjam dolgozni. És sajnos már ez miatt fizikailag sem bírom úgy jönnek elő a betegségek.Nem tudok enni,lefogytam 49 kg-ra /egyébként sem volt nagy súlyom/,nem tudok aludni,fáj a fejem...szóval érzem kihat mindenre.És ez hosszú távon nem lesz jó.Nem lenne szabad ennyire sokat lelkizni,gondolkodni ezen,mert tönkre fog tenni érzem.Talán ez hogy így kiírom magamból és kapok véleményeket azért segít valamit,ad valamit amitől elindulok végre.
Igaz hogy nem jó ilyen kapcsolatban élni ami régen jó volt de már nem ugyan azt adja.Így csak szenvedés mindkettőnknek.Néha úgy érzem hogy azért van hogy még szeretek vele beszélgetni mert átalakult valamilyen szinten barátsággá ez már nem mondhatnám hogy párkapcsolat és ezt visszacsinálni már nem lehet,hiába tesz ő meg bármit azért hogy működjön. Azt mondta utazgassunk,kiránduljunk hát ha a sok pozitív élmény elfeledteti velem. Én nem hiszek ebben hiába megyek bárhová ez már bennem marad.Minden reggel ezzel kelek ezzel fekszek,se éjjelem se nappalom.És ezen változtatnom kell. Nem ilyennek képzelem a jövőmet.
Előzmény: pillanat (2010-01-04 23:13:41)

Erácska válasz 2010-01-04 21:02:52
Nagyon köszönöm hogy írtál,jól esik.Igazad van,lehet hogy az segítene ha egyedül lennék,csak attól meg azért is félek mert tudom hogy még sosem voltam egyedül,nem vagyok túl jó lelkiállapotban és megtenném amit nem szabad. Még jobban magamba fordulnék.Így is vannak rossz gondolataim.Mióta együtt élek a "volt" párommal elmaradtak a barátnőim erről én is tehetek sajnos.Az újjal azért félek bele kezdeni mert ő párkapcsolatot szeretne,de a szabadságát is félti. És nem tudom hogy tudnánk ezt összehangolni,mikor én meg olyan típus vagyok hogy munka után szeretek a párommal lenni én úgy tudok kikapcsolni.Sok törődést igényelek.Amit persze én is megadok.
Ami visszahúz az szerintem az hogy még valamilyen szinten szeretem akivel éltem,csak nagyon fáj hogy becsapott és nem tudok megbízni benne úgy ahogy régen.És nagyon befolyásolható vagyok ő ezt tudja és ha el is döntöm hogy elköltözök addig beszélgetünk míg megint gondolkodóba esek.Az elköltözésnek igazából nem csak anyagi okai vannak,próbáltam albérletet keresni,de sok azért nem volt jó mert van egy kutyám és sok helyen mondták nem vihetem oda.Én őt nem hagyom el.A házba amit vettünk,több pénzt már nem ölök,hagyom hogy elvigyék.Rokonaimhoz sem szívesen mennék kutyával.
Meg talán attól is félek most úgy gondolom nem tudom elfelejteni amit tett,de ha elköltözök hiányozna. Az imént ismét beszélgettünk vele ezekről a dolgokról és mondta bármit megtenne hogy jóvá tegye és elfeledtesse velem ezt az egészet és olyan jól el legyünk mint előtte. Mondtam neki hogy úgy érzem ez már nem menne nekem. A kétely bennem mindig ott lesz már.Nagyon megbánta amit tett és ez akkora lecke volt neki hogy többé nem hazudna semmiben.Azt azért nem hiszem hogy anyagi okai lettek volna ennek a kapcsolatnak,hogy érdekből. Azért azt nagyon éreztem hogy szeret. Még ha a végén hazudott is.
Lehet hogy egyedül kellene lennem és tényleg hagynám hogy kicsit leüljenek bennem a dolgok. Bár nem tudom hogy lenne még egy pasi akiben meg tudnék bízni.30 éves vagyok nem attól félek hogy nem lenne más.
De már vágyom rá hogy legyen igazi családom,gyerekem.De ha így egy helyben toporgok nehéz lesz ezt elérni.
Úgy összetörték most a lelkem hogy elveszítettem minden reményemet a boldogságra.
Egyébként eddig ez a 3 pasi volt az életemben.Csak komoly kapcsolatokba megyek bele.De azzal nagy gőzzel és a vége mindig ez a koppanás.
Előzmény: pillanat (2010-01-04 20:06:40)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő
Új Hozzászólás
Google PageRank