HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Párkapcsolati problémák

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő
Levendula válasz 2009-08-12 11:52:28
Kut, Te egyedül vagy, mégis baromi ramatyul érzed magad...
Előzmény: kutmurluc (2009-08-12 10:48:59)

Levendula válasz 2009-08-12 11:50:14
Kut, dugulj már el... :(
Előzmény: kutmurluc (2009-08-12 09:53:28)

Hirdetés

fruzsi86 válasz 2009-08-12 11:33:23
Ezzel nem értek egyett. Szerintem annak is van problémája aki egyedül van. Az a magánytól vagy mástól szenved. Vagy a szülei piszkálodásától. Vagy a családja nyaggadtásától, hogy na mikor lesz már vki.....stb. Hazudik az aki azt mondja hogy egyedül tőkéletes az élete. De minden rendes ember ,társat és gyermeket akar. Egy családot. Nem azt hogy egész életét ugy élje le hogy egyedül a üres lakásba menyjen haza...Soknak be jön a házasság. De a legtőbbnek nem. Ez azért van mert a fiatalok hamarabb feladják mint anno. Nem közdenek azért akit szeretnek.mert ugy gondolják, minek. Én megakartam menteni a hézasságom és nem tartom ezért bolondnak magam, mert sokan vannak akik válalnak a férjükkel gyereket,, aztán félre mennek... Én nem csaltam meg.... ő se engem... de egy problémát nem képes elfogadni...., ő ezért adta fel...Az pedig az hogy az anyja teszi ,tette tőnkre a házasságunkat
Előzmény: kutmurluc (2009-08-12 10:48:59)

fruzsi86 válasz 2009-08-12 10:31:48
Te alapból ekkora paraszt vagy? Minek gyerek? Ide azért jön az ember hogy meghallgassák, nem hogy még a földbe döngöljék. Mi a szarnak irsz te ide..... ? Kivánom te is éld át ezt amit mi....., akár melyikünk, aztán majd rá jössz.Marha okosnak hiszed magad....
Előzmény: kutmurluc (2009-08-12 09:53:28)

nicky válasz 2009-08-11 23:52:00
Szia.
nagyon nagy segítségem lenne egy kis segítségre, a párkapcsolatom lassan 2 éves lesz, de a párom nem boldog a kapcsolatban, megbeszéltük, hogy a fennáló problémákat együtt megolduk de mindeddig hiába. Felvetette a házasságot még fél éve, de aztmonda addig nem tudja habozás nélkül kimondani az IGENT amíg meg nem oldjuk.
a problémánk, az az, hogy én a megismerkedésünkkor elmodnam neki hogy nem vagyok szűz, igen, ő sem volt az.
Nekem egy nagy seb az életemben ez a dolog. Rossz embernek adtam oda a szüzességem. Vallásosak avgyunk mind a 2-en így még nehezebb a dolog. Megbeszéltük, hogy követtünk el hibát mind a 2-en az életünk folyamán, és ha Isten elfogadja a bűnvallást akkor ő is tegye ezt és felejtse el. Ám ez nem megy neki, lassan összeomlik a kapcsolatunk, ami mind a kettőnk számára borzasztó érzés.
Ebben kérném a segítséget, hogy adjon valaki tanácsot, mit, hogyan, tegyek, hogy megnyugodjon a lelke és teljesen ki tudja őszintén habozás nélkül mondani az Igent!

Előre is köszönöm a segítséget:
Nicky

fruzsi86 válasz 2009-08-11 22:07:38
Sziasztok. Sajnos nem elöször irok már ide. :( Sajnos a helyzetem nem mondom azt hogy nem változott, de egyre nyomasztobb és egyre nehezebben birom. Én a férjemtől külön kerültem egy éve már. Eljöttem a családja utálata miatt. Májusig huztuk a dolgot, de én akkoris kimutattam hogy őt szeretem....és rajta is ugy érzetem hogy szeret, de aztán bejelentette egy gyors változás után hogy válni akar,és már beadta a válást. Hát másfél honapot telefonáltam a biroságra hogy még nem kaptam semmi értesitöt, akkor azt mondták ott hogy a férjem nem adta be. Akkor meguntam hogy álandoan ezt mondogatta, irtam neki sms-be hogy majd én akkor beadom és elintézem ha nincs beadva és pont aznap adta be ő. Már egyszer ki hirdeték a válást, de egy be fizetett üdülésem miatt halasztást kértünk. Ami meglepö hogy nagyon könnyen bele egyezett,Én rám , rám törtek az érzések,.... és mondtam neki hogy szeretem. Néha olyan volt mint ha ö is szeretne....Szeptember másodikára tüzték ki a tárgyalást. Mindig bánt valamivel, nem értem miért. tudja mivel tudd bántani és azt hozza fel.pár hete megkérdeztem tőle hogy boldog? És azt normálisan mondta nem.Megkérdeztem hogy van-e vkie. A válasz alól kitért. De amikor meg felhozzom neki, akkor meg ugy válaszol rá, mintha nem lenne neki. Nem mondja ki , csak pöcögeti.Megkértem, tudom bután hangzik de mivel én nagyon szeretem hadd köszönjek el tőle egy őleléssel. Olyan volt mintha tényleg bele ment volna ,mert mondtam jöjjön le ugy hogy anyuék nincsenek itthon, hogy csak mi 3-an a picivel. és azt mondta és igy hogy sajnos nem tudd. de aztán megint kegyetlen volt pár napra rá. Megint eszembe jutatta hogy válunk és semmihez semmi közöm. Elpanaszolta hogy beteg,de amikor megkérdeztem mi a baj?ahoz sincs semmi közöm hogy mi a baja. Aznap megkértem bármi kérdése van a kislányunkról, vagy hogy mikor akar jönni hivja inkább anyukámat. Mert ugyis csak akkor jönne amikor anyuék itthon vannak, vagyis eddig ez volt. Irtam hogy tudja mit érzek és igy lesz a legjobb, hogy tőbbet rolam nem hall. De hiába hétfő ota folyamatosan engem hiv. Ma már 3x. És anyut egyik nap sem probálta meg felhivni....Nem értem mi ezzel a célja. Pedig tudja hogy rossz nélküle de muszáj a válás miatt nem beszélnem vele...Szerintettek miért kinoz?Pedig örülnie kéne hogy nem hall rolam, tudja élni az életét.

unalom válasz 2009-08-06 06:40:54
Hát igen!Ilyen az élet:S A srác egy kisstílű agyonkokszolt kis pöcs!Ennél durvább dolgot még nem éltem át!Ja és az a para hogy a csajjal 1 helyen melózunk,és kb. 5 percre lakik tőlünk,és már a sráccal él együtt!:S Na ezek után a nőben ne az állatot lássa az ember?Az idegeim kivannak rendesen!De a sors talán rendezi a számlát!A sors kegyetlen ,de igazságos!
Előzmény: Rob22 (2009-08-06 00:47:27)

Rob22 válasz 2009-08-06 00:47:27
jézusom, erre köpni-nyelni nem lehett nem hogy írni .
de a haverod szereintem kis kétszinű senki lehet , mert eleve a haverod akkor miért jön össze a nődel?! ááá bakker egyik ismerősöm is így járt ez tényleg .......
Előzmény: unalom (2009-08-02 13:54:04)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Rob22 válasz 2009-08-06 00:24:07
Sziasztok.
3 év után egyiknapról a másikra elhagyott a barátnőm ami nagyon megvisel :S Nagyon rosszúl esett ahogy elküldött s mind ezt telefonon keresztűl , mert személyesen nem akkar velem találkozni . Nem tettem semmi olyat amivel megbánthattam volna
mindíg is szerettem ő vele terveztem a jövőmet és ő is úgy gondolkodot mint én. Idén nyáron pesten dolgozott a kereszt szülei pékségénél és ahogy hazatért agyből szakított velem. Nagyon magam alatt vagyok mert mind ez hétfőről kedre történt és még hétfőn beszéltünk , hogy találkozunk stb. csak hogy kedd reggel jött egy sms amibe elküldött majd telefonon keresztűl úgy szintén:S Nem tudom mit tegyek, de ez így nagyon rossz

Hirdetés

unalom válasz 2009-08-05 20:18:37
Szia!Sztem a féltékenység megöl minden kapcsolatot!Ha nem bízol a barátodban ,akkor semmi értelme az egésznek!Csak magad stresszeled feleslegesen!Ilyeneket meg hogy belenézegetsz az iwiw oldalába ,felejts el,mert mindenkinek kell egy kis magánszféra!EZ nem azt jelenti feltétlen hogy õ más más lányokkal kavarna!Lehet hogy csak Téged heccel,hogy megváltoztatta a jelszavát!Viszont ha meg csak heccbõl csinálta,akkor nézz egy normális pasi után,mert ez beteges!
Előzmény: mucika23 (2009-08-05 17:24:48)

mucika23 válasz 2009-08-05 17:24:48
Sziasztok!

Én egy 17éves lány vok 2éve vagyok együtt a barátommal akit nagyon imádok és tudtommal õ is engem,de beteges féltékeny vok és nem tudom hogy van-e okom rá.nem tudok mit kezdeni vele már teljesen megörjitem a beteges féltékenységemmel:(
van az iwiw régebben tudtam a jelszavát most már nem,és zavar hogy nem tudok utánna nézni dolgoknak,ha nem csinálna semmit akkor meg mondaná a jelszavát:(
nem tudok mihez kezdeni többször is begyógyszereztem magam.
nem birom elviselni ha lány van a közelébe,utoljára ugy volt h azt hittük terhes vagyok addig nyalta seggem leste minden kivánságom...amikor emg kiderült h még se vok az elkezdett ujra le kezelõen bánni velem bunko volt...


Valaki segitsen mert tönkre fogok menni
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

unalom válasz 2009-08-02 13:54:04
5 év után lelépett az élettársam, az egyik haverommal.Ez kb. 3 hónapja történt,és nem bírom feldolgozni:( Egy városban élünk , egy helyen dolgozunk:(Nem tudom meddig bírom még,de tartok tõle nem sokáig:(
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

DaleCooper válasz 2009-07-25 21:36:27
Kut!

Hát ha mást nem, annyit legalább elérek, hogy pasinak néz, és ez is valami. Ha nem nézne engem pasinak, nem mutogatná magát. Lehet, hogy amúgy sem akarna tőlem semmi komolyat, akkor meg tök mindegy, hogy mit teszek. És irigykedj csak nyugodtan. :)) Látom, elviekben jól értesz a nőkhöz, csak azt nem értem, hogy akkor miért tartasz még mindig ott, ahol tartasz. Próbáld átültetni a gyakorlatba is, és neked is lesznek sikerélményeid.

Ksanc!

Hát azért nem esett ki a melle, de lehetett látni egyet s mást. Őszintén szólva nem tudom, tényleg ő kellene-e nekem. Nagyon össze vagyok zavarodva, mert egyfelől tényleg vonzó nő, lehet vele bármiről beszélni is, szóval ebben nincs hiba. (És bevallom, legyezgeti a hiúságomat az, hogy így megmutatta magát.) Szóval egyfelől ott van az, hogy kedves, rendes, értelmes, szép, csinos lány, másfelől meg hogy ennyire rámenős (plusz van pasija). És ezt a kettősséget nem igazán tudom kezelni.

Viorica!

Nem igazán tudom, hogyan tudnám kideríteni, hogy valójában mit is akar tőlem ez a lány. Olyan kellemetlenül érzem magam ebben a szituációban, és előbb-utóbb döntenem kell. Tényleg jó lenne megtudnom, hogy mennyire boldog ebben a kapcsolatban. (Ahogy itt gondolkodtam a dolgokon, eszembe jutott, hogy talán boldogtalan. Mintha lenne egy ilyen sejtésem. Lehet, hogy szeretethiánya van, és így próbálja kompenzálni. Gyerekkorában meghalt az apja, és arra gondoltam, hogy talán valamiféle pótlékot is keres a pasikban. Említett ui. valami olyasmit, hogy a mostani fiúja is idősebb nála, meg hát én is idősebb vagyok pár évvel, mint ő. Azt is elmondta, hogy kiskorában a bátyja volt a példaképe, ő vigyázott rá, ebből gondolom, hogy talán az apja hiányzik neki. Lehet, hogy nem rossz ember ő, meg nem is ribanc, hogy így próbálja felhívni magára a figyelmet. Szeretném kideríteni, hogy tényleg szeretethiánya van-e, és szeretnék rajta segíteni, de nem tudom, hogyan beszéljek vele ilyen dolgokról.) És hát ennek a "cicivillantós" stílusnak kicsit ellentmond szerintem az, amikor meghatódott a figyelmességemtől. Nem igazán tudom, hogy akkor most melyik is az igazi énje: a csábító vagy az érző lelkű.
Tényleg az egyenes utak híve vagyok, tisztelek annyira más embereket, hogy nem csapok be másokat, és ezt el is várom. Szóval tényleg nem akarok játszani vele, és szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba.
Na és hát a "keresztbeálló szemeim". Nos, inkább zavarban voltam a látvány miatt, nem akartam bámulni. Tudod, én még ahhoz sem szoktam hozzá, hogy mások érdeklődjenek irántam, nem még ahhoz, hogy egy lány így igyekezzen felhívni magára a figyelmemet. Nincs túl sok tapasztalatom a nőkkel, és nem igazán tudom, hogyan is kellene kezelni a hasonló helyzeteket. Nem vagyok "macsó" típus, nem stírölök, nem bánok lekezelően a nőkkel. Én sokáig még csak ránézni sem mertem a szép lányokra, mert úgy éreztem, hogy "bűnt" követnék el ezzel. Ilyenekre meg álmomban sem mertem volna gondolni, hogy valaki egyszer még kivillantja nekem a melleit. Éppen azért nem tudok mit kezdeni a helyzettel, mert tapasztalatlan vagyok, és a lehető legjobb megoldást szeretném elérni. Nem tudom, hogyan fog alakulni a dolog, mindenesetre köszönöm a tanácsokat.

Viorica válasz 2009-07-24 23:14:15
Kedves nőszakértő fijjuckák! Az, hogy egy nőnek belátni a dekoltázsába, mikor olyan mozdulatot tesz, nem ilyenség, vagy milyenség kérdése, hanem mechanikáé. Nem kell megjátszanotok, hogy Ti aztán első blikkre megmondjátok, milyen az olcsó ribi... akkor nem rinyálnátok itt feszt, és nem hangoztatnátok innen-onnan összeszedett emberismeret-pótló dumákat jövet-menet.
Dale, ha belekottyanthatok, ne éld bele magad. Azt nem ártana tudni, mennyire áll kifelé a másik kapcsolatból. Nem is azt, hogy mennyire jönnek ki jól, mert lehet, hogy olyan a csaj, hogy még egy darabig elvonszol egy szarul működő kapcsolatot is, mert seveled-senélküled - és akkor nagyot nőjön, senki se fogja megmenteni, Te se. Csak akkor érdemes foglalkoznod vele (uis ha jól vettem észre, nem bírod a játszmázást), ha kifele tart a másik kapcsolatból. Ha elvan abban is, téged meg szédítget, mert jó visszaigazolás neki a keresztbeálló szemed, próbáld meg hagyni a fenébe...
Előzmény: ksanc (2009-07-24 13:50:30)

DaleCooper válasz 2009-07-23 20:05:04
Sziasztok!

Hát jó rég jártam erre. Szükségem lenne tapasztaltabb emberek segítségére, akik segítenének dönteni, vagy legalább tudnának valami értelmeset mondani.
A múlt hét óta dolgozik nálunk egy falubeli lány, akivel gyakran szoktunk beszélgetni, és bevallom, megtetszett nekem. A gond az, hogy van barátja. Viszont úgy érzem/látom, hogy én sem vagyok közömbös a számára. A múlt pénteken épp az egyik számítógép előtt ültem, ő meg ráhajolt a másik menedzserszék háttámlájára, és hát lehetett látni, amit ilyenkor látni kell, közben meg dudorászott. Ugyanis egy lenge, mélyen dekoltált blúzocska volt rajta. Én meg azt sem tudtam kínomban, hová nézzek. És hát akivel erről beszéltem, azt mondta, hogy ez valszeg jel lehetett, hogy bejövök neki.
Valamelyik nap megbotlott az egyik küszöbben, ezen elkezdtünk poénkodni. Aztán felment a lépcsőn, én meg utánaszóltam, hogy meg ne botoljon. Erre ő azt válaszolta, hogy "Akkor majd te megfogsz", mire én: "Nem is olyan rossz ötlet". Aztán amikor lejött, megjegyeztem neki, hogy nem botlott meg, mire ő: "Úgy látom, nagyon meg akarsz fogni. Akkor majd rádugrok." Én meg elütöttem egy tréfával, hogy "Majd ha kevesebb lesz a néző, nehogy rosszra gondoljanak."
Tegnap vittem neki pizzás fornettit, mert tudom, hogy szereti, és nagyon hálás is volt érte. Ráadásul megemlítette, hogy a környezetében lévő férfiak közül egyedül én vettem észre, hogy más színű a körme, mint a múltkor, és hogy ez jólesett neki. Még a pasija sem vette ezt észre, amikor itt volt nála. Ma reggel is beszélgettünk, és ahogy ültünk, felém fordult, és a térdére könyökölt, közben megint lehetett látni ezt-azt. Persze sokat szoktunk hülyéskedni is, meg ha valamit nem tud, akkor tréfásan meg szoktam simogatni a fejét, hogy "Nem baj", és erre sem szól semmit.
Szóval most teljesen zavarban vagyok. Ha nem lenne foglalt ez a lány, akkor egyértelműbb lenne az egész. Néha beszél a barátjáról is, de nem tudom eldönteni, hogy mennyire jó a viszonyuk. Őszintén szólva kicsit hülye érzésem támadt, mert a lány tetszik nekem (és nem csak a teste miatt), de ha köztünk lenne valami, akkor lelkiismeret-furdalásom lenne, hogy közéjük álltam. Jó, tudom, hogy ha egy kapcsolatot egy harmadik személy fel tud borítani, akkor ott már eleve gondok vannak, de akkor is kellemetlen érzéseim lennének. Ráadásul nem tudom, hogyan puhatolhatnám ki, hogy tényleg érez-e valamit irántam, vagy csak "arra" kellenék neki. Én nem akarom őt kihasználni, viszont el sem merem hívni sehová, pedig gondoltam arra, hogy valamikor elmehetnénk pl. mozizni. Igazából azt sem tudom, mit szabad éreznem iránta, olyan zavaros ez az egész. Ha valaki tud segíteni, akkor megköszönöm.

Viorica válasz 2009-07-19 12:59:28
Szia! Én se vagyok a pár- és egyéd kapcsolatok nagy szakértõje, de talán meg lehetne azzal próbálkozni, hogy ha legközelebb bunkózik, nem a stíusát teszed szóvá (mert arra úgyis csak egy sértõdött horkantás lesz a válasz, hogy mit stilisztikázol), hanem megkérdezed, hogy mi a baja azon kívül, hogy sürgõsen kígyót-békát kell rád szórnia. Mert ugye azt írtad, hogy akkor borítja rád a kukát, ha valami egyéb, nem veled kapcsolatos baja van. Ha belekérdezel, csak kinyögi vaegyszer - és talán rájön, hogy borzasztóan bántó és gyermeteg a viselkedése, és hosszútávon alááshatja a kapcsolatotokat (vagy a kapcsolatát bárkivel). Ezeket a viselkedéseket általában valamennyire otthonról hozza az ember - mostanában elég sok célozgatóst látok( tudod, aki sóhajtozik, képeket vág, majd a 'Mi a baj?' kérdésre epét köpve válaszolja, hogy semmi. Anyukám is ilyen - ezen kívül még egy nagyobb hibája van: hajlamos a mindent felülíró 'gyomorszintû' elõítéletekre egy-egy emberrel kapcsolatban, és ezt magának sem szívesen vallja be), meg ilyen hárítós embert, aki addig pakolja a problémát innen oda, hogy valaki teljesen máson és más formában csattan végül az ostor, persze látszólag ok nélkül...
Előzmény: Tsocky (2009-07-14 16:55:06)

Tsocky válasz 2009-07-14 16:55:06
Sziasztok!
Remélem tudtok segíteni. Lassan fél éve vagyok a párommal(igen tudom,ez sok embernek bőven kevésnek számít,de sztem 17 évesen ez normális idő),de újabban az a fura szokása támadt, hogy én vagyok a lelki boxzsákja. Fizikailag sosem bánt, de akármi nyavalyája van, velem szemétkedik. Úgy beszél velem, mint a kapcaronggyal, ilyenkor és utána megsértődik, ha szóvá teszem. Akárhányszor megtörténik, miután lenyugszik, beszélek vele, olyankor elkezdi magát ócsárolni, én leállítom, akkor két hétig normális, elmondja,h mi baja van,nem pedig szemétkedik, aztán a rövidke idő után megint visszatér ez az állapot. Beszélni a fentiekben leírtak miatt szerintem felesleges megint. Én köbö a kapcsolat végét érzem, de szeretném megmenteni. Tehetek még egyáltalán valamit? Mert annyira mazochista nem vagyok, hogy ilyen viselkedés és tiszteletlenség mellett vele maradjak, csak mert fájna, ha szakítanánk. Tudok tenni valamit, hogy változzon a helyzet?
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

plat666 válasz 2009-07-12 16:55:39
Sajnálom, hogy így alakult... Gondolkodj el, mi változott, amióta más lett a kapcsolatotok. Lehet, hogy a gyerek születése hozta a változást? Nálunk így volt... Mélyülj el magadba: szereted a párodat? A gyerekedet? Talán ő szeretett volna házassára lépni, és erre te egykor (talán viccesen) nemlegesen válaszoltál? Ez mély nyomot hagy a női lélekben. Csak Te tudod a választ, és ne legyél zárkózott, teremts alkalmat, hogy megkérdezhetsd Tőle, mi okozta a változást. Sok sikert!
Előzmény: tmilan17 (2009-07-10 10:03:52)

boborcsin válasz 2009-07-11 19:21:10
Nem lehet hogy egyszer valamikor "az" előtt megsérteted valamivel és nem felejt,Vagy ültestd le és szegezd neki a kérdést miért?!
Előzmény: tmilan17 (2009-07-11 09:58:54)

tmilan17 válasz 2009-07-11 09:58:54
Miből gondolod ezt?Miért vagyok unalmas szerinted?Ha valaki normális az unalmas de ha őrült akkor menekülnek tőle a nők?
Előzmény: ksanc (2009-07-10 14:06:02)
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

tmilan17 válasz 2009-07-10 10:03:52
Sziazstok.Bárki is tud tanácsot adni azt szivesen fogadom,mert már nincs ötletem.Szóval a helyzet az hogy négy éve élek eggyütt a párommal és van egy két éves kisfiunk.Mostanra a párommal annyira megromlott a viszonyunk,hogy már egy éve nem feküdtünk le egymással és bármennyire is furcsa nem ez ami a legjobban zavar hanem az hogy tehetetlennek érzem magam ,mert bármit is teszek nem változik semmi.Ha előre is lépünk egy kicsit valami apróság azonnal vissza visz oda ahonnan elindultunk.Magamról csak annyit hogy nem iszok,nem dohányzok,Rendszeresen sportolok,A gyereknek jó apja vagyok(ezt nem én mondom) Nem bulizok Hétről hétre és soha nem csalnám meg őt mert még mindig szeretem.Most csak ennyit írok, ha van javaslat vagy kérdés kérlek írjatok,mert valakivel beszélnem kell!Köszönöm
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

plat666 válasz 2009-06-28 22:29:07
Huh, mintha a huszonéves önmagammal találkoztam volna! Teljesen megértelek. Bizonytalan vagy, és nincs, aki utat mutasson az érzelmek és a felnőttek világában. Magadra maradtál. Véleményem szerint ez okozza az önbizalomhiányodat. Ezt kellene megtalálnod. Márcsak azért is, nehogy beleess abba a tipikus hibába, hogy "apa-pótló férfit" keresel egy kapcsolatban. Ami egy ideig megyeget, aztán jön a felismerés, és az összeomlás. Ne így közeledj a fiúkhoz. Én azt tanácsolnám, ha tehetek ilyent, hogy ne az ismerkedéssel legyél elfoglalva, az majd jön magától, hanem minél több élményt. programot szervezz magad köré és meglátod, fel fogod találni magad egy idő után. Hiszen - gondolom - okos vagy, tudsz témázni, ha feloldódsz, csak az első két-három alkalom nehéz. Azt nagyon jól tetted, hogy a tesód nélkül mentél bulizni anno, most is próbálj önálló lenni. Nézz körül, lehet, hogy van olyan felnőtt a közeledben (nagyszülő, sógornő, unokatestvér, szomszéd, ismerős), akivel tudsz beszélgetni a lelki problémáidról. Ez sokat segítene. Ha mégsincs ilyen, nyugodtan írjál ide vagy akár privit. Dönteni nem lehet helyetted, de új megvilágításban láthatod talán a dolgokat. Egyébként nem véletlen, hogy csaknem egy éve szakítottatok, és még mindig fáj. Ezért határozzák meg a hagyományok a gyászévet, hogy mindent újra tudj élni nélküle - hiszen ez egy gyász, el kell engedned őt. Ha bővebben akarod, hogy írjak, a nevemre kattintva levelezhetünk. Ne keseredj el, hogy a túrán nem tudtál megnyílni, ez természetes. De ne hagyd ki a legközelebbi alkalmat, és mást se. Nagyon fontos az élmény, a benyomások megszerzése, élethelyzetek kipróbálása. Ez a kor erre van kitalálva. Hajrá, itt a nyár!
Előzmény: ?!? (2009-06-28 13:09:14)

?!? válasz 2009-06-28 13:38:02
Szia Ksanc!

Neked köszönöm a gyors választ, és a bíztatást, osztom a véleményed általában is a fórumokon, szeretnék olyan reális és bíztató lenni, mint te.
tényleg nem kapcsolat kell nekem, hanem élmények. Erre tegnap jöttem rá, amikor kolegámmal, meg néhány ismerősével elmentünk biciklizni, tök nagy túrát tettünk. Az elején tök izgultam, hogy elérjük-e a vonatot, hogy mindent jól csinálok-e, hogy gördülékenyen megy-e a dolog, tiszta gyomorgörcs voltam. Aztán utólag rájöttem, hogy tök feleslegesen, mert jól alakultak a dolgok, és jót tett a szabadlevegő, meg az edzés. Meg hogy nem a gép előtt ülök megint.
De az ember alapból a könnyebb utat választja, és ezért, hogy elkerüljem a sok stresszt, inkább itthon ragadok, lemondom a programokat, és utólag meg megbánom.
A depibe is bele lehet ragadni eléggé. És érzem, hogy most is benne ragadok, ha nem lépek. De ez már talán egy lépés volt ez a túra. Csak nem olyan emberekkel, akikkel felszabadult tudok lenni.
Nem is tudom, vannak-e ilyenek azok közül, akiket ismerek.
Előzmény: ksanc (2009-06-25 20:51:22)

?!? válasz 2009-06-28 13:23:21
Szia Pogi!

Igazad van, nekem kell most kiélnem az elmaradt bulizásokat, meg megtalálnom, mit szeretnék az életben, csak azért nehéz ez, mert az emberi kapcsolatokban érzek egy gátat. Amikor egy-egy emberrel beszélgetek, akkor nincs probléma, de amikor egy nagy társaság előtt kellene megszólalnom, akkor nem jut eszembe semmi jó sztori, semmi jó frappáns szöveg, mert félek, hogy elbakizom, és nem tudok kikeveredni a saját hibámból. Ez valószínű összefügg az eddigi életvezetésemmel is. Nem is félek, inkább csak eszembe jut egy-egy emlék, pl Matyival, vagy tesómékkal, és azon gondolkozom el, és amire visszakapcsolódnék a beszélgetésbe, már le vagyok maradva.
Mindig, amikor úgy érzem, hogy hozzá kéne fűznöm a témához valamit, akkor valahogy leterelem. pl szívok egyet a cigiből, vagy kortyolok a sörből, és addigra valaki mond valamit. Úgyhogy megúszom, hogy ne nekem kelljen kezdeményezni vmi témát.

Meg nem is kéne szarul éreznem magamat, mert még előttem az élet... Csak nem találom, nem látom a boldogságot sehol. Sosem találkoztam még olyan családdal, ahol rendben lenne minden, pedig mindig kerestem, vágytam rá gyerekkoromban is, hogy ha tlálkoztam valakivel, bárcsak ő lenne az anyám, bárcsak ő lenne a nagyim, vagy az apám. egy-egy embernél.

Most azt érzem, hogy ahogy írok ezekről, egyre inkább belefolyok megint a kesergésbe, önsajnálatba, és emiatt utálom magam, hogy csak ezen rágódok.




Előzmény: Pogi (2009-06-26 14:24:05)

?!? válasz 2009-06-28 13:09:14
Szia Plat666!
Tényleg jó, hogy kiírtam magamból, de az mégjobb, hogy valaki/valakik olvasták is, és hozzátették a véleményüket. Mert eddig is folyton kiírtam, csak nem igazán tudtam visszacsatolás nélkül továbbjutni valamerre. Szóval sokkal többet jelent most az, hogy leírjátok a véleményeteket, és a te kérdéseid el is gondolkodtattak. Rájöttem, hogy nem is Matyit kerestem a kapcsolatban, de nem is a nővéremet, hanem magamat.
Mert amikor megismertem Matyit, már hallottam róla egy-smást, és sokan mondták, hogy jó gyerek, neked jó lesz párnak, megbízható, vicces. Ezt el is hittem, és amikor megláttam elsőre, akkor nem is tetszett. Kérdeztem az egyik ismerősömet, hogy ez tényleg ő? (aki ismerte már valahonnan) Mert pupos volt, szeplős, alacsony. Szóval ha csak a saját véleményemre alapozok, lehet, hogy nem is jövök össze vele. Meg is lepődtem, hogy már aznap este egy fesztiválon odahívtam magamhoz, hogy aludjon ott. Mert nem volt ez jellemő rám, hogy rögtön bepasizok. Egyáltalán nem, sőt minden srácot valami miatt elhárítottam magamtól. És az tetszett is benne, hogy nem akar rögtön megdugni, hanem csak egymáshoz bújtunk. De nem is volt tapasztalatom a fiúkat illetően, pont akkor kezdtem magamat valamennyire megismerni, érettségi után, első olyan hely volt, ahova egyedül (tesóm nélkül) mentem, örültem is neki, szinte túlzásba estem, mert mindenkivel nagyon nyílt voltam, ami veszélyes tud lenni, mert közben naiv is vagyok. Még most is.
Amikor kezdtem jobban megismerni, rájöttem, hogy én olyan akarok lenni, mint ő. És ezt sikerült is elérnem mellette, hogy vezeti valamerre az életemet, a fejlődésemet és jó irányba.

Egyébként nem volt ez házasság, se gyerek nincs, úgyhogy nem is lenne okom igazán panaszkodni, csak azért mégis egy törés az életemben. Mert én már sokszor gondoltam a jövőre, gyerek, ház, stb, Matyival is beszélgettünk erről néha, tervezgettük, de inkább csak álmodoztunk. aminek most annyi és újra kell kezdeni az egészet előről. A pasizást, a keresgélést, ami már előtte sem ment, nem is nagyon próbálkoztam. mert nem akartam csalódni, vagy inkább csak vágytam arra, hogy tesómékkal legyek megint összenőve, mert az kényelmes volt.

Írtam, hogy nem is jöttem volna össze vele, ha nem mondják, hogy mennyire nekem való. Csak azért engedtem, vagy inkább akartam vele öszejönni, hogy otthon megmutassam, hogy nekem is van már barátom, nem csak nővéremnek. És erre büszke is voltam, de akkor is a család felé volt ez inkább egy megnyugvás, hogy ne aggódjanak folyton értem.

De tudom, hogy a problémámmal nekem kell megbirkóznom, mert ők úgysem tudnak segíteni olyan módon, ahogy nekem szükségem lenne rá. Illetve nem tudom, hogy mire is lenne szükségem, de arra biztos nem, amit ők tudnak nyújtani.
Anyám mellett csak újra kis ötéves gyerek lennék, mert úgy kezel, apám mellett meg nem lehetek, mert anyám nem hagyná, nem hagyja sose, hogy beszélgessünk, mert ő is akar, csak nem tud.
Tesóm meg most már olyan, mintha anyám lenne, és idegesít a vibrálása. Meg irígylem őket, hogy ennyire megtalálták egymást, és nem akarok belefolyni már az életükbe, de ha hazamennék, csak ott van velük szobám, mármint az ő lakrészükben. Tesóm barátja még a legnormálisabb, aki átlátja a dolgokat, és ha jól el tudom mondani amit akarok, akkor megérti. Csak nem tudom, mert egy kis veszekedés és már menekülnék otthonról. Mégha nem is velem vitáznak.
Előzmény: plat666 (2009-06-26 21:51:58)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő
Új Hozzászólás
Google PageRank