HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Párkapcsolati problémák

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő
DaleCooper válasz 2009-02-22 11:26:41
Hát jó régen voltam itt... Mindenesetre most jól jönne valaki, aki meg tudna vigasztalni, esetleg valami okosat tudna mondani.
Az a helyzet, hogy nem jött össze a dolog egy lánnyal, pedig azt hittem, hogy az életben végre egyszer én is boldog lehetek. Legalább volt értelme az életemnek, most már szinte semmi nincs. Ő jelentette számomra az egyetlen reménysugarat az egyébként értelmetlen életemben. Egyik napról a másikra bejelentette, hogy inkább ne menjek. Kaptam egy e-mailt, és ennyi. Pedig előtte még tervezgettük a randit, de azt mondta, ne menjek. Én bármikor mentem volna, ha kéri, bármit megtettem volna érte. Nagyon szerettem, és még most is szeretem.
Az igazság az, hogy rendes, kedves pasinak tartott, de azt mondta, nem vagyok az esete. Hát szerintem ezt elég furcsa kimondani két hónap beszélgetés és egyszeri randizás után. Főleg úgy, hogy nem is segített nekem szinte semmiben. Már az első randit is el kellett halasztanunk egy héttel, mert neki így volt jó. Én engedtem. Azt is kérte, hogy ne a megbeszélt időpontra menjek, hanem két órával később. Ebbe is belementem. Végül alig töltöttünk el együtt három órát, már felajánlottam, hogy eljövök, mert fáradt volt. Azt mondta, hogy jó volt együtt, és hogy jól csináltam mindent. De időt kért, és én adtam neki időt. Én mentem volna tegnap is, de azt mondta először, hogy inkább a jövő héten menjek, akkor nem lesz annyi gondja. Most pedig ennyi. Úgy érzem, nem segített sokat abban, hogy közelebb kerülhessünk egymáshoz. Csak nem tudom, hogy akkor mire volt jó ez az egész. Mihez kért időt, ha nem engedte, hogy gyakrabban találkozhassunk? Hogyan remélte, hogy így közelebb kerülhetünk egymáshoz? Az az érzésem, hogy egyáltalán nem is akarta ezt az egészet. Eddig mindig időt kért, hogy "majd meglátjuk", aztán most így lezárta. Pedig időt, pénzt nem kímélve mentem, kerestem, kedves voltam hozzá, virágot is küldettem neki, de hiába. Nem az fáj, hogy nem vagyok elég jó neki, illetve nem csak ez fáj. Az fáj, hogy nem tudom, mit gondolt komolyan és mit nem. Az fáj, hogy egyk nap még a randit tervezgetjük, utána pedig lemondja. Az fáj, hogy egyszer azt mondta: "szeretnék még legalább egyszer találkozni veled", most pedig visszakozott. Amikor azt mondtam neki, hogy milyen szívesen cirógatnám, csókolgatnám, azt mondta, hogy jó lenne. De akkor valószínűleg ezt sem gondolta komolyan, pedig azt hittem, úgy gondolja. Ilyet szerintem felelőtlenség mondani, ha nem gondolja komolyan. Én se mondom senkinek, hogy szeretem, ha nem szeretem.
Igazából az első randink előtt történt, hogy állítása szerint összeveszett az egyik ismerősével. Azt mondta, hogy emiatt ne halasszuk el a randit, és bár meg fog látszani rajta, ne aggódjak. Néhányszor megsimogathattam a haját, az arcát, és kérdeztem, hogy megcsókolhatom-e. Azt mondta, ezzel még várjunk. Aztán azzal búcsúztunk, hogy ne keseredjek el, és hogy majd még szeretne velem találkozni. Hát ez lett belőle. Azt mondta, nem akar kihasználni, de "csak" az érzéseimmel jétszott. Ha játszott... Nem tudom, nem tudok semmit. Az első randink előtti összeveszése óta mintha megváltozott volna valami. Mintha azóta kicsit közömbössé váltam volna a számára. Azt mondta, nem tud megszeretni, ha ritkán találkozunk, de mintha ő nem engedte volna a találkozást. Arra is gondoltam, hogy esetleg egy másik pasi is van a dologban. Esténként ritkábban beszélhettünk, mert sokszor mondta, hogy "nincs ideje, ereje beköszönni sem". És azt gyanítom, a második randit is azért halasztotta el, mert már megbeszélt tegnapra valamit. Viszont akármi is történt, szeretem, és nem tudom elfelejteni. Nem tudom, mi lenne a helyes lépés. Szóval most olyan zavaros az egész, és elmarad még az a kevés jó is az életemből. És hiába mondtam el ezt itt, nem lett könnyebb. Ugyanúgy fáj, mint mielőtt leírtam ezt az egészet. És ugyanoda kerültem vissza, ahol voltam két hónapja. A reménytelenségbe, a keserűségbe. Azelőtt is azt vártam sokszor, hogy mikor halhatok meg, mert értelmetlen az életem. És most is ezt várom. Úgy összességében értelmetlen az életem, nem csak emiatt. De mindegy, majd lesz valami. és bocsánat, hogy hosszú voltam, hogy terheltem másokat a problémáimmal. De el kellett mondanom, még ha nem is lett tőle könnyebb.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Levendula válasz 2009-01-24 00:22:32
Kut. A világon senki nem tudja olyan őszinte átéléssel mondani, hogy "szar az élet" mint Te :) Pl. ezt :)
Előzmény: kutmurluc (2009-01-23 17:28:13)

Hirdetés

Holdbeli Csónakos válasz 2009-01-23 23:32:19
Önmagadat tudod adni!Mivel "egyedi"darabok vagyunk,amit Te tudsz adni,azt csak Te adhatod."a leghosszabb út is az első lépéssel kezdődik"
Előzmény: kutmurluc (2009-01-23 17:28:13)

Sparrow84 válasz 2009-01-23 12:12:44
Kut,
egyben kénytelen vagyok igazat adni. Az Élet tényleg szar. Legalábbis vannak benne szar pillanatok. De csak akkor, ha azt akarod látni, és a jó dolgok mellett meg elmész. Vannak jó dolgok is az Életben. Pont egy jó dolgot szeretnél Te is, és ez egy nö. Nem tartom magam egy hímsoviniszta f.sznak, és biza be kell vallanunk Nekunk pasiknak, hogy igenis, fontosak Nekunk a nök. Mondhatni nem tudunk nélkülük élni.
És igen, volt az elsö, megtapasztaltam bizonyos dolgokat. De a másodiknak már nem ugyanaz kellett. És most nézd meg, itt a harmadik, és pont szakítófélben vagyunk. Valószínüleg, mert neki nem az kellett, mint az elsönek, vagy a másodiknak. Senki sem egyforma, majd meglátod, hogy mi kell neki. Egy biztos, kell az a sokat emlegetett kedvesség, figyelmesség... És szerinted, Nekünk nem kellett elkezdeni valahol? Mi tudtuk egyböl, hogy mit hogy kell csinálni? Nem, de a nö ugyis tudomásodra hozza, hogy mit is akar. Nyílj meg emberek felé, mint itt a fórumon. Megjátszani nem szabad magad, mert akkor átvered, és az elöbb-utóbb ugyis kiderül, hogy milyen vagy! Add mindig magadat...
Tehát azt mondod, hogy ülsz a gép elött és punnyadsz. Tehát mégis van dolog, ami érdekel... Látod, mégse vagy reménytelen eset. Ez is haladás.

Sparrow84 válasz 2009-01-23 07:10:47
Bocsi, hogy most írok, de délelöttös vagyok a héten (azaz még ma), és csak a cégnél van netem. Jövö héten délutánra jövök, ugyhogy addig szünet. :-)

Dale,
köszi, hogy próbálsz bíztatni, de Én nem látok a változásra sokminden esélyt. Baromi nehéz, nyugtatóval, meg altatóval bírok csak aludni, mert padlón vagyok. Persze, megpróbáltam mindent, hogy mennyire szeretem, meg mennyire kell Nekem, de mind hasztalan, mert azt mondja, nem tud változni. De ezt Te is tudod, hogy csak az nem tud változni, aki nem akar. Ugyhogy attól félek, hogy ennyi volt az álmom, hogy ö az igazi. Meg vagyok zuhanva, de attól függetlenül tudom, hogy az élet megy tovább, lesz majd más. Csak most nehéz, de nagyon. Azért a lelkem mélyén bízok benne, hogy fog valami jó is történni a hétvégén, ami megfordíthatja a helyzetet. Csak azt nem értem, hogy ö van "szarabb" helyzetben, mégse szeretne változtatni. Tudniillik, albiban lakunk, 2 hét múlva lesz a válása, a volt férjével van egy közös lakásuk, ami ki van adva (tehát oda sem tud nagyon visszamenni), és hab a tortán, hogy egy hónapon belül elbocsájtják a munkahelyéröl. Tehát neki kilátástalan az élete. Ugyanekkor, Én haza tudok költözni a szülökhöz, és biztos a munkahelyem. Mondjuk ez annyit bizonyít, hogy nem a pénzem kell neki. De akkoris.Féltem, mert nem tudom, hogy mi lesz Vele, és a legjobban attól féltem, hogy hülyeséget csinál.

Kut,
most mit mondjak??? Sajnos, arról szól az Élet, hogy garancia nincs semmire. Mi, se Dale, se Én, nem tudjuk garantálni, hogy nem lesznek csalódások, visszautasítások. De probálkozni kell!!! Elözö kapcsim után (ami persze Téged nem nyugtat), ha nem beszélgettem 30-40 csajjal (akár fórumokon, akár msn-en), akkor egyel sem. A depresszió mély bugyraiban tengödtem, és csak feküdtem otthon, és néztem ki a fejemböl. Egy idö után rájöttem, hogy ez nem megoldás. Volt egy ismerösöm, aki airsoftozott (paintballhoz hasonló), és beszéltem Vele, hogy érdekelne a móka. Amíg egyedül voltam (nem ismertem meg a mostani párom), addig minden 2. héten mentem a haverokkal airsoftozni. Hol Veszprémbe, hol Zalába, de még Somogyba is. Volt társaságom, mert nem akartam teljesen (még jobban) magam alá zuhanni. Nem boldogított a tudat, hogy Nekem nincs senkim, inkább elterelte a gondolatokat a bánatomról. Másnap ugyanolyan szar volt, de éreztem, hogy az egy sz.ros hétböl, egy nap jó volt, amikor nem csak néztem a falat otthon.
Azt hiszed, hogy vesztettél azzal, hogy Neked nem volt eddig b.nöd? Hát ebben nagyot tévedsz. Gondolj bele abba, hogy most már felnött vagy... Ha 16-17 éves korodban (ugyebár serdülökor vége), amikor tulajdonképpen minden hatással van a jövödre, (kicsit még gyerek ésszel gondolkozol is), és kapsz egy csalódást, visszautasítást, és nem tudod kezelni, az tönkretehet jó pár évre. De most már felnött vagy, és úgy is gondolkozol... Talán (de ezt sem tudom garantálni) egy kicsit jobban tudod kezelni a dolgokat, hiszen az Élet minden területén ér/érhet csalódás...
Azt hiszed nincsenek barátaid??? Akkor tedd fel a kérdést magadnak, hogy ez a sok pasi, és csaj mi a francnak tépi itt a száját? Arra nem gondoltál talán, hogy mindenki meg akar ismerni, beszélni Veled, barátként kezelni. És ne tagadd, Te sem érzel másképp ezen emberek iránt, mint hogy barátok, hiszen érdekel, elolvasod a hozzászólásokat. Csak arra kérlek figyelj oda, és fogadd meg az emberek tanácsait, fogadd el, hogy vannak emberek, akik barátnak tekintenek, és segítenek...


Na mentem, mert megint elkapott a szóf.sás... :-)
üdv,
Sparrow
Előzmény: DaleCooper (2009-01-22 18:19:26)

DaleCooper válasz 2009-01-22 18:32:55
Kut!

Egyáltalán nem veszett még el semmi, még ha úgy is érzed. Neked is van esélyed a nőknél, semmit nem jelent az, hogy eddig még nem volt barátnőd. Egyáltalán nem ciki ez, attól még az életed lehet szép ezután. Ettől nem leszel kevesebb, ugyanolyan srác vagy, mint bárki.
Azt se hiszem el, hogy ne lehetne veled miről beszélgetni. Egy idő után biztosan oldódnál, és bármiről tudnátok beszélgetni. Tudod, egy igazi kapcsolat arról szól, hogy bármit meg tudsz osztani a másik emberrel. Azt azonban be kell látnod, amit Sparrow is mondott, és amit én is említettem korábban: egy nőnek szeretetre, kedvességre, figyelemre van szüksége. Nem az számít, hogy 5000 vagy 50000 forintot költesz-e rá. Az számít, hogy odafigyelsz rá, segíted, szereted őt. Ezt bárki meg tudja csinálni, akkor egy ilyen srác, mint te, miért ne tudná? Nem kell nagy dolgokra gondolnod, bármilyen apróság megteszi, amiből láthatja, hogy érdekel téged, hogy gondolsz rá. Egy nőnek ennél több nem kell. Még egyszer mondom, hogy még nem késő, csak bele kell vágnod.
Előzmény: kutmurluc (2009-01-22 14:03:46)

DaleCooper válasz 2009-01-22 18:19:26
Szia, Sparrow!

Köszönöm a jókívánságaidat, én is kívánom neked, hogy mielőbb rendeződjön az életed. Gondolom, most nem lehetsz könnyű helyzetben. Szerintem mondd meg neki, hogy még mindig fontos a számodra (habár nem tudom, hogy elmondtad-e). De az is lehet, hogy egy kis különélés után benne is felébrednek az érzelmek, és rájön, hogy jó volt veled.
Tudod, Kutmurlucnak én is próbáltam elmagyarázni, hogy a főrumokon új ismeretségeket köthet. Tkp. én is egy fórumon ismerkedtem meg ezzel a lánnyal. Bizonyos szempontból én is olyan voltam, mint te. Úgy éreztem, hogy az életem értelmetlen, kilátástalan, jóformán csak vegetáltam. De most már sokkal jobb, mert van valaki, aki (úgy néz ki) hajlandó elfogadni olyannak, amilyen vagyok. Szóval csak azt kívánom neked, hogy mindenféleképpen jól végződjön ez a dolog a számodra, és hogy te is találd meg a boldogságot.
Előzmény: Sparrow84 (2009-01-22 13:15:48)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Sparrow84 válasz 2009-01-22 13:15:48
Én sem tudom, hogy most mit tegyek. Péntekig adtam haladékot a csajszinak, hogy eldöntse mit is akar. Még magam sem tudom eldönteni, hogy el akarok-e egyáltalán költözni. De ez az Én gondom. Majd megoldom. :-)
A Te eseted viszont jobban figyelemreméltóbb, és rosszabb a helyzeted, ezt elismerem. Az, hogy nem volt még kapcsolatod, ennyi idösen, az nem biztos, hogy rossz dolog. Csak Te érzed ilyennek, mivel azt látod, hogy mindenhol párok vannak. 3 évig ültem Én is otthon ugyanezen okból, mert semmi sem érdekelt. És akkor jött egy új munkahely, ahol a sok kollega magávalhúzott, és közülük lett meg az igaz barát is. Nem akarom megmondani, hogy mit kéne tenned, mert a szíved mélyén Te is tudod...
Szerintem légy egy picit nyíltabb emberekkel (mégha csak a neten is), szerezz így barátokat. Nézegess körül különbözö portálokon, fórumokon. Olvasgass cikkeket, hátha valami el kezd érdekelni, és találsz benne egy olyan sportot, hobbit, ami társaságot, életet "lehel" Beléd. És akkor nyílt utad van a kapcsolatok, és barátságok felé. Én legalábbis ezt tettem, és Nekem sikerült.
Fel a fejjel, semmi sem veszett el.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Sparrow84 válasz 2009-01-22 10:01:18
Sziasztok!

Sikerült végigolvasnom az eszmefuttatásokat decemberig visszamenöleg. Elöször is hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy gratuláljak Dale-nek, és sok szerencsét kívánok Neked.

Kut: Valami szinten megértem, amit érzel, mert Én is jártam ebben a cipöben. Én is, mint Te, és Dale, 25 leszek (egyszer tuti :-) ), és 3 kapcsolaton vagyok túl. Hidd el, nem maradtál le semmiröl. Fiatal vagy, és van sok-sok lány. És ha azt hiszed, hogy olyan baromi könnyen írom Neked ezt, hát tévedsz. Ha tudni szeretnéd, 1,5 hónapja élek együtt a b.nömmel, de nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy kellettek volna. Kb. 2 hét és költözünk szét. Én is magam alatt vagyok, de az élet megy tovább. Vannak az Életnek árnyoldalai, ez természetes. Sikereim vannak a munkahelyemen, van egy barátom (igaz barát), aki mindenben mellettem áll. Ez mind szép és jó, de ugyanakkor a magánéletem romokban. De majd lesz valahogy, mert vannak olyan emberek (mint pl. itt a fórumon is), akik nem ismernek személyesen, és mégis beleadják szívüket-lelküket abba, hogy segítsenek Neked. Az meg nem igaz, hogy nem kell a nöknek a törödés. Szeretik, ha kedveskedsz, aranyos vagy Velük, örülnek, ha elmentek egyet sétálni, vagy elviszed egy pici kis kajáldába vacsizni. De egy szál rózsának is tudnak örülni. Annyi a lényeg, hogy kell Nekik a figyelmesség. És nem csak a szex terén, hanem a hétköznapokban. Persze jöhet az, hogy pont Én mondom ezt, amikor pont most vagyok szakító félbe. Na igen. De ez mind, nem a pénz, hanem egyéb dolgok miatt következett be. Sajnos nem passzolunk, és erre mindketten rájöttünk, és inkább elválunk, minthogy hagyjuk szenvedni a másikat. Talán több szerencsénk lesz külön. Az tudom, hogy amíg együtt voltunk, jó volt, szép volt, és olyant adott Nekem, ami sokat jelentett, és fontos volt. De ami nem megy, nem kell eröltetni. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok Belé még mindig szerelmes, mert tiszta szívböl szeretem, de ha ö nem szeret már, akkor nem láncolhatom magamhoz. Változnom kellett anno Nekem is, elég sokat azért, hogy el tudjon fogadni a kiválasztott nö, de ha ezt nem tettem volna meg, akkor sose lettem volna boldog. Persze most sem vagyok az, mert pont kapcsi végén vagyok, de tudom, hogy egyszer eljön az idö, és ha az a lány is változtatást igényel, akkor az ö kedvéért is megteszem. Lehet, hogy 2-3 hónapig tart majd, de azidö alatt boldog leszek. Ez egy körforgás, és mindig új dolgokat kell tanulnunk, és feltárnunk magunkból.

Na bocsi, hogy szóf.sásom volt, de nem bírtam abbahagyni. Melóban vagyok, és mindig a páromra gondolok, és próbálom másfele terelni a gondolataimat.
Nem szerettem volna prédikálni, nem is annak szánom. Csak egy kis változást minden érdekében kell eszközölni, legyen az munka, párkapcsolat vagy család...
Kívánom, hogy legyen Neked (Kut) is szerencséd, és elég eröd, hogy tégy valamit a magad érdekében. Itt a fórumban nem ellenségek, és olyan emberek vannak, akik bántani akarnak, hanem épp ellenkezöleg. Ok mindannyian segíteni akarnak Neked. És tudatalatt mindenki a barátod lett, mert egy barát segít, és ad annyi tanácsot, amennyit itt Neked a hölgyek és urak...
További szép napot mindenkinek!

üdv

Hirdetés

human.eRRor válasz 2009-01-21 16:05:32
Szia Trezina!

Ha hosszabban írsz, akkor célszerűbb azt fájlba tenni, és onnan bemásolni ide, mert az nem veszhet el.

Mi történt veled, amiről írni kezdtél?

Human
Előzmény: Trezina (2009-01-20 18:19:04)

human.eRRor válasz 2009-01-21 16:03:49
Szia!

Az tény, kutmurluc, hogy egy pszichológus nem mondhatja meg neked, hogy mi a te életcélod. Ellenben te már korábban elmondtad nekem, hogy mi az, amin változtatni szeretnél, hogy jobban érezd magad, mégis ha ez kerül szóba, gyorsan témát váltasz.

Human
Előzmény: kutmurluc (2009-01-20 14:18:55)

human.eRRor válasz 2009-01-21 16:01:22
Szia Rollon!

A pszichoterápia célja mindig egy jól meghatározott dolog, amihez először fel kell mérnie az illetőnek, aki pszichológushoz megy, hogy miben szeretne változást. Ezek után általában adódik egy vagy néhány kérdés, amire a választ közösen keresik. Megmondhatná a terapeuta, hogy ő mit tart jónak, de arra semmi garancia nincs, hogy az a hozzáfordulónak is jó legyen, ezért nem ez történik.

Human
Előzmény: rollon (2009-01-20 13:16:32)

Trezina válasz 2009-01-20 18:19:04
de hogy ilyet nem tennék csak 3-szor írtam le rendesen mire eltudtam küldeni, az idegeim meg már kész vannal teljesen, nem gúnyolodtam, bocsi ha igy érezted.
Előzmény: kutmurluc (2009-01-20 18:17:23)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Trezina válasz 2009-01-20 18:10:08
Még ezt az üzenetet sem tudom elküldeni, azért vagyok szerencsétlen mert az élet szar.

rollon válasz 2009-01-20 13:16:32
Sziasztok!
Olvasgatom amit írtok és lenne egy hozzászólásom.

Én személy szerint már voltam terapeutánál mert fogalmam se volt hogy mit kezdjek magammal.A negyedik alkalom után azt mondta hogy õ csak akkor tud segíteni ha már eldöntöttem hogy mit akarok.
Szóval akkor kellene szakemberhez mennem ha tudom hogy mit akarok.De ha tudom hogy mit akarok miért menjek szakemberhez?

A lényeg hogy ha el is megy egy szakemberhez nem tudom hogy fog e tudni valamit is kezdeni kutmurluc-al ilyen hozzáállással.

üdv
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Viorica válasz 2009-01-20 11:33:26
Na, kutmurluc, ez az :-))) Honnan tudjad, mit akarsz? Hát, ha magadtól nem tudod, kérj segítséget = terapeuta. Nincs bátorságod hozzá? Fogorvosnál voltál már? Tudod, amikor nagyon szar, mert tudod, hogy lukas a fogad (mint most nekem), sőt, már fáj is, és parázol ugyan az orvostól (genetikusan rettegek a fogdokitól, nagyanyám is benyugtatózva, álmatlanul végigzizegett éjszakák után ment el hozzá.), de elmész, és rettegve ugyan, de valahogy kibírod, hogy injekciót ad, matat a szádban, nyíg a fúró stb. Na, a pszichoterápia nem ennyire nyomasztó és durva, injekciót se kapsz és nincsenek rémes fém műszerek se. Viszont az, hogy azt se tudod eldönteni, hogy így zombizni akarsz, vagy élni, vagy meghalni, az sokkal összetettebben szar állapot, mint egy fogfájás. Viszont kezelhető, igaz, Te is kellesz hozzá. Például el kellene odáig jutni.
Előzmény: kutmurluc (2009-01-19 19:15:56)

Viorica válasz 2009-01-19 12:58:28
Kut, most akkor meg akarsz halni, vagy sem? Ha ekkora kalap szar az élet, miért osztod még mindig itt az áldást?
Elolvastam az eddigieket, és azt látom, hogy volt honnan hoznod ezt a bődületes negativizmust, de most már vidd is el valahová! Na nem a sírba gondoltam, hanem például egy terapeutához. Aki - tévedés ne essék - nem egy műguru és nem azért van, hogy hülyének nézzen, hanem egy olyan ember, akinek módszerei is vannak, nem "csak" dumál, mint mi. Mert láthatóan elbeszélgetsz velünk - vagy mellettünk... főleg a Whykyckyhez intézett beszólásodat nem értem, miért kell kizavarni valakit a sarokra pusztán azért mert egy tényt közöl? El vagy Te tévedve...
Előzmény: kutmurluc (2009-01-17 12:10:14)

Whykicky válasz 2009-01-19 10:05:39
kut.... könnyüvérü a ..... anyád!

Levendula válasz 2009-01-18 22:36:25
Igen.. láthatatlan..
Előzmény: Holdbeli Csónakos (2009-01-18 21:06:05)

Holdbeli Csónakos válasz 2009-01-18 21:06:05
Üdv!Én majdnem 19 voltam az első kapcsolatomnál,engem is zavart,hogy nincs senkim.Azóta "már "el is váltam.Ezért kár volt sietnem.Régebben azt mondták volna:az ész a fontos-nem a haj!Vagy ahogy a Róka mondta"ami igazán fontos,az a szemnek láthatatlan".
Előzmény: kutmurluc (2009-01-18 19:20:15)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

DaleCooper válasz 2009-01-18 19:56:06
Tudod, nem mindenki egyforma. Most könnyű lenne azt mondanom, hogy az ilyen emberekkel ne törődj, de ez nem megy ilyen egyszerűen. Az általad látogatott csetek (és egyáltalán a csetek többsége) nem arra valók, hogy komolyan megismerjétek a másik embert. A legtöbben tényleg szórakozni járnak oda, és ezért a mi szempontunkból érdektelenek. Sok olyan ember jár oda, aki plázacica és hasonlók, akik nem téged értékelnek, és nem is akarnak megismerni. Azt hiszik, hogy csak az jó pasi, aki jóképű. Ráadásul a többségük kis csitri, akik nem veszik komolyan a csetelést, akik nem is úgy akarnak ismerkedni, hogy hosszabb és komolyabb kapcsolatot építsenek ki. Ez persze nem jelenti azt, hogy csak olyanok járnak oda, mert ott is felbukkanhat az igazi. Azért javasoltam neked, hogy írj pl. zenei vagy filmes fórumokra, mert ott egy idő után úgyis kiderül, hogy kinek mi lakozik a lelke mélyén. Ott értelmesebb témákról tudtok beszélgetni, mint egy cseten. És persze az a lényeg, hogy soha nem szabad durván ráhajtanod egyetlen lányra sem, mert az taszíthatja őt. Olyanokat persze mondhatsz neki, hogy "érdekes a véleményed, egyetértek/nem értek egyet", és lehet, hogy felkelted a figyelmét. Mindig sok kedvességgel és figyelmességgel kell bánnod egy nővel, akkor meg tudod hódítani. (Persze nem mindenkit, de egyet-kettőt biztosan.) A nők csak erre vágynak, nem a brutalitásra.
Előzmény: kutmurluc (2009-01-18 19:42:39)

DaleCooper válasz 2009-01-18 19:27:56
Értem én, hogyne érteném. Nekem se volt senkim, pedig én is 25 leszek lassan. Csak rájöttem arra, hogy ha komolyan szeretnék valamit elérni, akkor lépnem kell. Nem elég, ha várok arra, hogy majd lesz valami. Nem akarlak kioktatni, semmi ilyesmi nincs szándékomban. Az egyetlen célom az, hogy biztassalak. Ha azt érzed, hogy szeret téged valaki, az nagyon jó érzés, és sok mindent el tud feledtetni veled. Ezért szeretném, hogy ha te is megtalálhatnád az igazit, mert akkor szépen lassan megváltozna körülötted a világ.
Előzmény: kutmurluc (2009-01-18 19:20:15)

DaleCooper válasz 2009-01-18 19:11:52
Figyelj, ez nem ilyen egyszerű. Nem lehet ennyire kidekázni, hogy hány százalék esélyem van. Jelen pillanatban úgy érzem, hogy nagyobb az esélyem a sikerre, mint a kudarcra. Csak egy példa: amikor megbeszéltük vele, hogy találkozunk, megkérdeztem, hogy mi van, ha élőben bénázni fogok. Azt válaszolta, hogy van nála esélyem, ettől nem kell tartanom, és hogy nem fogok bénázni, és hogy eddig is ügyes voltam. Különben pedig örülhetnél, hogy a többiekkel együtt próbálok segítséget nyújtani neked. Biztatni szeretnélek, hogy neked is bármikor sikerülhet, mert még egyáltalán nem késő.
Előzmény: kutmurluc (2009-01-18 19:05:45)

DaleCooper válasz 2009-01-18 18:54:25
Eddig még nem találkoztunk, de ha minden jól megy, akkor a jövő héten fogunk. Tudom, mire akarsz kilyukadni: neten bármit lehet mondani. Ebben igazad is van. De tudod, ő olyan lány, aki szintén kevés valódi megbecsülést kapott, és többször mondta nekem, hogy nagyon rendes, kedves pasi vagyok. Nem szeretnék semmit sem elkiabálni, mert bármi lehet. De: már most azt mondta nekem, hogy van esélyem nála. És én mindent meg is fogok tenni azért, hogy lehessen köztünk valami komoly. Hidd el nekem, hogy neked is van esélyed, még semmiről nem maradtál le. Te is bármikor találhatsz párt magadnak, de ehhez sok minden kell: akarat, szerencse és persze odafigyelés a másikra. Nem szabad letámadnod senkit, elég pl., hogyha megpróbálsz neki segíteni valamiben. De ha látja, hogy mennyi minden értékes van benned, ha látja, hogy tudsz kedves és figyelmes lenni, akkor félig nyert ügyed van. Ez persze nem megy egyik napról a másikra. Szeretnélek biztatni arra, hogy ne add fel a reményt, mert mindenkinek az életében eljöhet az igazi társ, persze csak ha akarja.
Előzmény: kutmurluc (2009-01-18 18:44:35)

DaleCooper válasz 2009-01-18 18:34:44
Figyelj, Kut!

Sokáig én is azt hittem, hogy soha nem lesz senkim, mert nem tartottam magam jó pasinak. Aztán kis külső biztatásra rájöttem, hogy ha nem teszek magamért semmit, akkor tényleg nem is lesz senkim. És most itt van ez a lány, akiről már többször is beszéltem neked. Ő hajlandó elfogadni olyannak, amilyen vagyok: néha kiábrándult tudok lenni, nem szeretem a tuc-tuc "zenét" stb., szóval én sem vagyok ideális. De: ha két ember komolyan megismeri és megszereti egymást, akkor sok mindent el tudnak nézni a másiknak.
Azzal tuti nem teszel jót magadnak, hogy egész nap a gép előtt ülsz, és azt mondogatod, hogy szar az élet. Szerintem te is vágysz az igazi boldogságra, csak nem mered kimondani. Látod, mennyien vagyunk csak itt a fórumon, akik segíteni szeretnénk neked. Egy igazi társtól sokkal több figyelmet, szeretet, gondoskodást kapnál, mint amit mi együttesen adhatunk neked. Ehhez viszont neked is meg kell tanulnod adni. Teljesen rossz az az elképzelésed, hogy a nők a bunkó pasikat szeretik, akik megverik és megalázzák őket. Csak egyszer próbálj kedves lenni egy lányhoz, és meglátod, hogy ezért nem fog gyűlölni téged. Mindenkinek lehet párja, csak akarnia kell. És ne ilyen szennylapokból indulj ki, mint a Blikk. Ha ott azt írnák, hogy a nap éjszaka is világít, azt is elhinnéd? Természetesen nem lehet száz százalékra venni semmit, de a nőknek igenis tetszik a kedvesség, a bókolás, a figyelmesség. És egyet jegyezz meg: soha nem késő párt találni.
Előzmény: kutmurluc (2009-01-18 18:03:35)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő
Új Hozzászólás
Google PageRank