HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Párkapcsolati problémák

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő
meebo válasz 2008-11-18 23:59:22
Üdvözlök mindenkit!

Sokat gondolkodtam, hogy írjak-e ide, de végül is úgy döntöttem megteszem. Szóval egy 25 éves srác vagyok és a problémát a párkapcsolatok kialaktása jelenti: eddig
még egyátalán nem sikerült a dolog. Sőt, igazából már az ismerkedés, a lányokkal való kapcsolatteremtés is nagyon nehezen megy. Ha egy lánnyal próbálok beszélgetni, akkor sokszor csak némán ülök, vagy éppen ellenkezoleg, összevissza beszélek mindenfélét, szinte úgy érzem nem is én irányítom magamat. Ennek persze az az eredménye, hogy közeledési próbálkozásaim sorra kudarcba fulladnak, aminek hatására egyre kevesebb az önbizalmam, egyre görcsösebb és gátlásosabb leszek. Így aztán még kevésbé jönnek össze a dolgok, az ördögi kör bezárult. Az utóbbi időben legtöbbször már egyátalán ki se merem, sot talán ki sem tudom mutatni egy lánynak, hogy tetszik nekem. Ráadásul az is nagyon zavar, hogy ilyen idős korban annyi tapasztalatom sincs, mint egy 14 évesnek.
Hozzátartozik a dologhoz, hogy az élet egyéb területein is jellemző rám a görcsösség és az önbizalomhiány. Társaságban eléggé nehezen oldódom, az emberek általában úgy ismernek mint egy csendes és visszahúzódó srácot. Ha mégis megpróbálok kicsit "hangosabb" lenni, akkor általában csak valami erőltetett dolog sikerül.
A legnagyobb probléma az egésszel az, hogy az utóbbi időben egyre inkább elhatalmasodik rajtam ez a dolog, szinte csak ezen jár az agyam és nagyon gyakran teljesen magam alatt vagyok. Tudom, hogy lazábban kellene venni ezt az egészet, de valahogy nem megy. Nagyon azt érzem, hogy valamin mindenképpen változtatnom kell, csak az a gond, hogy teljesen tanácstalan vagyok, hogy min.

Pogi válasz 2008-11-09 20:48:23
szia!

Nem tudom miből gondoltad azt, de hidd el, hogy én biztosan nem az vagyok:) Sajna nem tudtam annyira odafigyelni már a chaten a végén, de majd talizunk még ott!
Előzmény: liliomzsazsa (2008-11-08 14:01:01)

Hirdetés

liliomzsazsa válasz 2008-11-08 14:01:01
Bocs Bogi de tudod tegnap este valahogy nem mertem benned megbízni olyan volt ,mintha a párom csaja akart volna ki kérdezni majd beszélünk a chaten
Előzmény: Pogi (2008-11-06 15:14:03)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

cicamicc válasz 2008-11-07 15:17:06
Levendula!
Már 2 napja ezen rötyögök magamba! Poén szinten említettem is a férjemnek, ha elválnánk, pszichiáterhez mennék. Közölte, hogy a pszichiáter mellettem diliházba kerülne szegény.....de ő még bírja:-)
1.) Szóval esküvő halasztva.
2.) megpróbálok dugiban szabadidőt csinálni és jól megszervezett indokkal eljárni megfelelő szakemberhez.
Na meg itt is kukucskálok. Nagyon megérte, hogy ide feljöttem! Mindenkinek köszi, aki írt!
Előzmény: Levendula (2008-11-06 21:43:18)

Levendula válasz 2008-11-06 21:43:18
Ciccmicc. Már azért megérte, hogy mosolyogj :)
A világért se javasolnám, hogy bárkit elküldj pszichológushoz. Csak azt akartam éreztetni, hogy sokszor azok uatsítják el mereven a témát, akik még ott sem tartanak, hogy szembenézzenek egy kezelés esetleges szükségességével, akár a saját személyükre, akár a környezetükben levőkre vonatkozóan. Sok embernek egyszerűbb legyinteni és butaságnak titulálni valamit, amihez roppantul nem lenne kedve, mert esetleg olyasmi derülne ki általa, amit eddig kitartóan letagadtak maguknak.
Szerintem ne vesd el a kezelés lehetőségét, csak próbáld úgy inézni, hogy ne tudjon róla senki akinek nem muszáj.
Hát.. az kétfunkciós esküvődről akkor lecsúsztam egyelőre.. :)
Előzmény: cicamicc (2008-11-06 11:34:49)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

DaleCooper válasz 2008-11-06 19:39:17
Szia!

Mint magánember reagálnék, de majd jönnek a segítők, ők okosabbak, és biztosan jobb tanácsot fognak adni. Illetve én személy szerint nem is annyira tanácsot adnék, csak elmondanám a gondolataimat.

Miért gondolod egyáltalán azt, hogy a barátodnak valaha is más kellene? Ha nem lennél elég jó neki (ahogy te fogalmaztál), akkor valószínűleg nem tartott volna ki melletted másfél évig. Szerintem ha igazán szeret (és az elmondottak alapján szeret), akkor el fog fogadni olyannak, amilyen vagy. Persze jó, ha van benned egy kis adag "féltékenység" (ezt pozitív értelemben véve), de ha szerinted is hűséges típus, akkor valószínűleg nem kell kétségbeesned. Szóval szerintem ne aggódj ilyenek miatt, mert lehet, hogy tényleg ezzel veszíted el őt. Egy idő után valószínűleg kopnak az érzelmek, de ez nem feltétlenül vezet ahhoz, hogy ő elhagyjon téged. Inkább örülj annak, hogy boldog vagy vele, mert az élet általában nem a boldogságról szól. Örülj annak, hogy szerencsés vagy, mert olyan ember áll melletted, akivel kölcsönösen megértitek és szeretitek egymást. Te is belátod, hogy talán nem teszel jót magadnak, neki és a kapcsolatotoknak, ha ilyeneken rágódsz. Az pedig nem tesz rosszat a kapcsolatotoknak, ha a barátod más emberekkel is ismerkedik, ha ez nem lép át egy bizonyos határt. De ha te is úgy véled, hogy hűséges, akkor ez az ő részéről fel sem merülhet. Hogy hogyan tudnál kikeveredni ebből az ördögi körből, nem tudom. De majd jönnek a segítők, ők adnak tanácsot. Én nagyjából ennyit tudtam mondani.
Előzmény: Pogi (2008-11-06 15:14:03)

Viorica válasz 2008-11-06 17:56:26
"Nem szorongok, sohasem tettem...vannak problémák, amik néha ugy érzem felőrőlnek...de nem vagyok idegbeteg, nem látszik rajtam fizikailag és nem is félek." - a szorongást nem "teszi" az ember. És pláne nem látványosan. A másik fele az, hogy a szorongó ember nem "félős idegbeteg".
Tehát nagyon úgy néz ki, hogy annyira szorongsz, mint egy normális ember, csak épp nem teljesen világos a szorongás fogalma előtted. Ami szintén normális, mert valóban össze szokták mosni a félelemmel, idegeskedéssel, meg amit akarsz...
Na, a szorongás az *pont* az, amikor zizegsz valamin, amikor egy gondolat olyan, mintha felőrölne. És ez lehet normális (életvezetési dolgok, valamilyen téma, és néha jelentkezik), illetve túlzott (önkéntelen, gyakran jelentkezik, látszólag indokolatlanul felmerülő dolgok miatt).

Pogi válasz 2008-11-06 15:14:03
Sziasztok!

Új vagyok itt , nem tudom jó helyre írok e.. :S
Van egy problémám amiről a véleményeteket szeretném kérni.
Kicsit lehet, hogy hosszú lesz..:S
Egy levélben már leirtam Zsu-nak aki azt tanácsolta, hogy inkább ide írjak, ugyhogy bemásolnám, ha nem baj...

A problémám, hogy nem tudok megbízni az emberekben, és ez eléggé nyomot hagy a párkapcsolatomban is. 20 éves lány vagyok, másfél éve van egy barátom, akivel nagyon jól megvagyunk, a világ legjobb emberének tartom, és úgy érzem, nagyon szeretjük egymást.

De mégsem vagyok boldog, minden pillanatban rettegek, hogy mikor fog elmúlni ez az érzés benne, mikor fog rájönni, hogy én nem is vagyok elég jó neki. Azt érzem, hogy ő sokkal szebb, jobb barátnőt érdemelne nálam. Ilyenkor nagyon szomorú vagyok, nem tudok enni, tanulni és semmi másra nem tudok gondolni, csak hogy majd egyszer úgyis el fog hagyni. Ezek után tovább szövöm az értelmetlen gondolatokat, aminek az a vége, hogy felhívom Őt telefonon és elmondom ezeket neki.

Ő mindig próbál megnyugtatni, de úgy érzem az utóbbi időben már kezd beletörődni, hogy ez sosem fog elmúlni nálam. Félek, hogy ezért fog engem elhagyni, mert ilyen aggodalmaskodó vagyok.. És utána ezen idegeskedem tovább, ami egy ördögi kör, mert ezután ismét hozzá fordulok és megkérdezem, hogy "ugye nem fogsz elhagyni emiatt..?" és ezután megint csak az aggódásom következik.. (tehát azon aggódom, hogy elhagy e amiatt,hogy aggódom, ami azért már elég beteges, vagy inkább vicces..)

Nagyon ragaszkodom hozzá, és nem tudom mit kezdenék az életemmel ha elveszíteném, de valószínű ezzel fogom eltávolítani magamtól..
Ha igazán szeret, akkor mellettem marad így is ? Nem tudom, mert lehet, hogy annyira idegesítő vagyok, hogy nem várhatom el tőle, hogy egy ilyen lánnyal élje le az életét..Ilyenkor viszont az jut eszembe, hogy neki is vannak hibái és én is elfogadom ezeket. Tehát ha igazán szeret nem hagyhat el emiatt.


Viszont tényleg nem jó ez így, legfőképp nekem, boldognak kéne lennem, mert van egy barátom aki nagyon jó hozzám, kedves, aranyos és kimutatja, hogy szeret..és Nem, nekem úgylátszik, hogy kevés, elégedetlen vagyok, mert ilyen hülyeségekre gondolok és pazarlom az időm, és ezzel rontom el ezt a jó kapcsolatot..


A másik dolog ami zavar, hogy a barátom most elkezdett járni egy önvédelmi sportra, ami hetente 3-szor van, és az első gondolatom az volt, hogy ott biztos lányok is vannak, és lehet, hogy megismerkedik ott majd valakivel. De nem lehetek féltékeny a világ összes nőjére, tudom, hogy semmi okom rá, mert nagyon hűséges típus, de akkor mégis miért vagyok ideges azokban az időszakokban amikor ő az edzésen van, fogalmam sincs..

És fogalmam sincs mit kéne tennem, sokan tanácsolták, hogy foglalkozzak kicsit mással, sportoljak..ezeket már mind megpróbáltam, de ezek a gondolatok mégis mindig visszajönnek és lassan már kezdek depressziós lenni..
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

cicamicc válasz 2008-11-06 14:13:31
Vickie!
Megkérdezheted, de a nevét nem tudom, ennek 7 éve. Nagy dobozos, fehér alapon kék betűk voltak. Kidobtam, mert elolvastam az esetleges mellékhatásokat. Egyébként valami szorongásos állapotra adta nyugtatónak...na én minden vagyok, de ez nem. Nem szorongok, sohasem tettem...vannak problémák, amik néha ugy érzem felőrőlnek...de nem vagyok idegbeteg, nem látszik rajtam fizikailag és nem is félek. Csak az önbizalmam baromi kicsi. A problémákat magam kreálom sokszor. Tisztában vagyok azzal, min kellene változtatnom. remélem idővel...
A családsegítő ebben a városban mindenképp kilőve...mert 1.) ott dolgoztam (más városban)
2.) ismert a férjem.....szóval nem jönne ki túl jól, hogyha elterjedne, hogy XY-né pszichológushoz jár. Na ez az ismertség átka.

Egyébként eddig a legtöbbet egy kineziológus segített...azt lehet, hogy keresek ismét. Amikor elmondtam neki az életem, annyit mondott, hogy "őszintén szólva csodálom, hogy maga még él" Ja, mondtam én is! De volt, hogy nem rajtam múlott! Egyébként önterápiával rengeteget javultam ám! Például nem akarok meghalni! Kivárok. Tényleg. Annyi huszárvágás volt már az életemben...biztosan lesz még 1-2....szeretem a nagy dolgokat, biztos hatalmas változások lesznek még...hátha a lelkemnek is jó lesz valamelyik:-)

Előzmény: Vickie (2008-11-06 13:48:35)

Hirdetés

cicamicc válasz 2008-11-06 11:34:49
Levendula!
Esküszöm meghívnálak! De jól vagyok a férjemmel...vagyis az átlag emberek kapcsolatához képest remekül. Tényleg. Ugyhogy, amig ez tart.....de esküszöm, ha ne adja a sors elválnék....csakis pszichiáter lesz a férjem. Az a baj, hogy megismerni és magamba szeretni nem lenne gond....de hogyan tartsam meg?! Kibukna, hogy nálam gáz van! :-)))))))))))))))))))))))))))))) Jaj levendula, tök jó napom lett tőled! :-)))))))) elvigyorgok ezeken ma!
Előzmény: Levendula (2008-11-06 11:16:24)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

cicamicc válasz 2008-11-06 11:31:17
Ja! Tudod Levendula, néha azt érzem, hogy pszichésen beteg szülők között nőttem fel. Szülők alkoholisták, de már nincsennek....új család (anyósék) hát vannak pszichésen gondok. Ha elmennék dokihoz akkor tuti bolondnak néznének, aki nem való a fiukhoz, aki mellesleg megjegyezve társfüggő. Remek oldalai vannak ennek a "betegségnek"....nem kell féltékenynek lennem:-) jól is vagyunk, hiszen én sem vagyok 100-as....de szülei roppant elfogultak! Küldjem őket dokihoz???
Várj elképzelem, ahogy mondom: "Csókolom, jó lenne, ha pszichológushoz menne...." :-)))))))))))))))))))))))
Na, ettől lett egy szép napom! :-))))))))))))))))))
Előzmény: Levendula (2008-11-06 11:19:23)

Levendula válasz 2008-11-06 11:19:23
"jó dolgában nem tudja mit csináljon, szórja a pénzt pszichológusra, mert ez a divat"
Tudod, ilyen mondatokat eddig többnyire csak olyan emberektől hallottam, akiknek talán maguknak nagyobb szüksége lenne ilyen kezelésekre, beszélgetésekre, mint pl. nekem. Ne az ilyen véleményekre alapozz, henm arra hogy Te hogy érzed.
Előzmény: cicamicc (2008-11-06 10:06:57)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Levendula válasz 2008-11-06 11:16:24
Szia Ciccmicc

Magán psz. terén szerintem még nézz körül, sok nagyon pozitív tapasztalatról is hallok. Ha jót fogsz ki, akkor sokat segíthet. Nem mindegyikük bogyóírós vagy pénzrehajtós.

Vagy megoldás lehet még egy vezetett csoport keresése.

Ez a pszichiáter esküvő sem is rossz ötlet :) Ha összejön, meghívsz rá? :)
Előzmény: cicamicc (2008-11-06 10:06:57)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

cicamicc válasz 2008-11-06 10:07:53
Ja a 3. pont téves SZTK rendelést akartam írni!
Előzmény: cicamicc (2008-11-06 10:06:57)

cicamicc válasz 2008-11-06 10:06:57
Drága Vickie!
Nagyon köszönöm, amit írtál!
1.) A családsegítő szolgálatot hagyjuk..dolgoztam a rendszerben...kihagynám!
2.) A magán orvos drága...
3.) Voltam maszek rendelésen, valami gyógyszert írtak fel és olyan oda nem illő kérdéseket tettek fel keresztbe kasul..hogy olyan problémát akart rámbeszélni, ami bevallom, sohasem foglalkoztatott, és egyáltalán nincsen. Amikor visszamentem semmi sem érdekelte, csak, hogy szedtem e a gyógyszert. Mondtam, hogy "persze doktor úr"...és ennyi..adott uj időpontot. Semmiről sem beszéltünk.
Na, szóval ilyen dokikat hagyjuk. Mellesleg a váróban ami erre volt kialakítva járkáltak át azok a betegek, akik nőgyógyászhoz, rheumatológiára...stb...mentek és bámult mindenki, hogy ez a klassz csaj bolond, hogy a bolondok közt ül? (mert volt egy-két látszólag beteg ember).
4.) A családomban KÉPTELENSÉG lenne titkolni, hogy maszek rendelésre megyek. Előre hallom amit mondanának: "jó dolgában nem tudja mit csináljon, szórja a pénzt pszichológusra, mert ez a divat"

Ugyhogy kedves Vickie! Már lassan kezdem belátni, hogy vagy magam csinálok agykontrolt, vagy így maradok a gátlásaimmal, egyebekkel. (megjegyzem, voltam Csernus dokinál is, de egy alkalom őrült kevés, bár lökött rajtam jó irányba....de nem tudok eljárkálni)
Ez van.
Sokan vagyunk ám így...tudjuk, hogy gáz van, el is mennénk, de lehetőségeink korlátozottak. De mivel látjuk, hogy vannak emberek, akiknek sokkal nagyobb problémáik vannak, rájövünk, ez a lelki dolog nem tesz tönkre minket, mint a "szerek", így nyugiban vagyunk. Pedig ez is öl, csak lassabban.
Azt birom a legjobban, amikor a full alkoholista tagadja, hogy iszik. Rendes, egészséges embernek tartja magát még 2 esés között is. Én meg belül hordozok némi kompleszust vagy mit ami érzem, hogy tönkretesz és kérek segítséget. Nem vagyunk egyformák. Próbálok magamon segíteni......vagy hozzámegyek egy pszichiáterhez! :-))))))))
Tényleg köszi mindent. Majd azért bekukkantok......
Előzmény: Vickie (2008-11-05 17:21:22)
Erre a hozzászólásra 4 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

cicamicc válasz 2008-11-05 15:49:25
Szia Kut!
Most olvasgattam bele a hozzászólásokba az elejétől.
Van amiben igazad van és az arany igazság....ha nem nézünk ki átlagosnak (mi nők gyönyörűnek) és nincs pénz elég...akkor az élet szar, de csak az okos embereknek. Intelligenciában hiányos emberkék a trutyiban is szépen éldegélnek! Láttam, tapasztaltam.
Akinek van igénye, esze az életre, valóban a 2 fent említett dolog nélkül semmire sem megy. Ez nagyon elkeserítő.
Hiszen hol lenne ennyi párkapcsolati probléma, ha lenne elég pénzük embereknek?????? SEHOL!
Bármi probléma lenne, megvígasztalná magát valamivel és felejtene és várná a következő emberkét az életébe.....
Tehát oda jukadtam ki, hogy pénz nélkül igenis vannak párkapcsolati problémák:-) Az tény, hogy szerelmet nem lehet venni pénzen....de az múlandó. Szeretete egy formáját, hogy Mi, az alanyok jól érezzük magunkat...igenis lehet venni!
Mivel pénzt szerezni nem könnyű..marad az élet kegyetlen! Nos felvidítani nem tudtalak, sőt, asszem az én kedvem is elment...
Előzmény: kutmurluc (2008-11-03 14:08:14)

cicamicc válasz 2008-11-05 15:25:09
Vickie!
Szerinted, amit írtam az a enyhén kisiklott gyermekkoromból ered?
Szerintem a párkapcsolati problémák, kisebbségi érzés, önértékelési zavarok...mind, mind abból....
De hogyan lehet ezen segíteni, ha felnőttként nem jó a kapcsolatod a szüleiddel (tehát nem tudjátok átrágni magatokat a múlton velük), vagy mert meghaltak?
Hogyan segíthet egy "enyhén beteg" ember magán, pszichológus nélkül? Hogyan lehet az, hogy ne vigye át a saját gyermekeire is?
Annyi embernek van problémája, azok is gyermeket nevelnek (én is)...de hogyan? Így???? Hogyan lehet egészséges nemzedéket nevelni, amikor már a gyökerek betegek? Tele vagyok kisebbségi komplesszussal, közben van egy klassz életem, amit agyilag felfogok, de a szívem mégis valamiért fáj. Ez kegyetlen kettősség.....
Előzmény: Vickie (2008-10-27 17:11:47)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

cicamicc válasz 2008-11-04 15:32:38
Értem! De azt hiszem jobb, ha nem mondok semmit. Mélloyen tisztellek és becsüllek, hogy szeretnéd megmenteni a kapcsolatodat! De én annyira más vagyok, pont az ellenkezője (olvasd el nyugodtan, az én problémám itt fent). Szóval, nem tudom milyen tanácsokat adhattak neked, de róbáld meg. Szerintem amit a férjed csinál már túllépi a kapuzárási pánik határát, és talán meg is aláz azzal, hogy el is mondja. De nem vagyunk egyformák! Kitartást kívánok Neked! Remélem sikerül, amit szeretnél. Én egyet kívánok csak: Légy boldog! Hogy hogy? Azt még nem tudni....de mindegy is....honnan jön a boldogság, csak jöjjön! :-)
Előzmény: liliomzsazsa (2008-11-03 17:54:41)

liliomzsazsa válasz 2008-11-03 17:54:41
Természetesen szeretném meg menteni a házasságomat mer a férjem nem is kar elhagyni de nehéz lesz meg győzni,hogy helytelen amit tesz mert ő férfi és megteheti szerinte hogy másik nőhöz jár orális szexért. a chat en nagyon jó tanácsot kaptam már minden meg fogok próbálni ,hogy helyre jöjjön a kapcsolatunk de ez nem lesz könnyű vágta minden félleképen kell számára egy másik aki növeli az egóját mond ja ő.Az az elmélete ő ugyis nem sokára meg hal és addig ugy él ahogy most persze ez nem egészen igy igaz igen beteg de nem kell meghalnia de neki az kell .hogy legyen egy akivel levelezik egy akihez el jár orálisért és legyek én aki szereti .szóva még nem tudom mi lesz
Előzmény: cicamicc (2008-11-03 09:47:10)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

cicamicc válasz 2008-11-03 09:47:10
Szia liliomzsazsa!

Nem tudom, hogy korábban voltál e itt fent...vagy csak most szeretnéd ide írni, ami fáj....
Azt szeretném megkérdezni, hogy te még vársz e valamit a házasságodtól? Szeretnéd "megmenteni", vagy csak értetlenül állsz a dolgok előtt így 34 év után?
Ne haragudj, hogy kérdezem.
Előzmény: liliomzsazsa (2008-10-29 13:57:01)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

DaleCooper válasz 2008-10-29 21:53:17
Kedves Levendula!

Lehet, hogy a múltkor nem jól fejeztem ki magam, és ha így van, akkor ezért bocsánatot kérek. Nem ragaszkodom én görcsösen ahhoz, hogy valaki válaszoljon. Ha nem válaszol, az az ő szíve joga. De mindenesetre jólesne. Legalább annyit, hogy bocs, de nem. Én már annak is tudnék örülni, mert akkor úgy érezném, hogy legalább annyira számítok másnak, hogy válaszol. Tudom, nem követelhetem meg senkitől a reakciót, és tudom, hogy az én értékrendem talán más, mint néhány másik emberé. Hajlandó vagyok "más fejével is gondolkodni", nem is vagyok az az erőszakos típus. Nem kellene, hogy mindenki mindenáron válaszoljon, csak legalább néhányan. És ez nem görcsös ragaszkodás ahhoz, hogy válaszoljanak, csupán szomorúság(?) - vagy valamilyen megfogalmazhatatlan érzés - a válasz hiánya miatt. Le is írtad, hogy a nemválasz nem mindig rólam szól, és ezt fel is fogtam. De engem akkor is zavar, hogy nincs reakció. Mindenesetre majd lesz valami... Jó éjszakát.
Előzmény: Levendula (2008-10-28 09:42:55)

liliomzsazsa válasz 2008-10-29 13:57:01
elég vacakúl érzem magam 34.év után a férjem a netten egy párkereső oldalon regisztrálta magát mert a gyermekem is ezt tette de ő még független mikor kérdeztem miért teszi az volt a válasz ő csak szórakozik de ez helytelen mondtam és egyáltalán mit mondasz rólam miért hiszen én biztos megkérdezném miért válsz el ugyani azt írta valófélben van. kértem mutassa meg mit ír ha már szórakozik természetesen azt nem semmi közöm hozzá. 4.éve agyér infartusa ,3.éve szív infartusa volt vigyáztam óvtam mindentől még a szexel is peddig nekem is nagyon hiányzott hiszen aktív szexuális életünk volt erre kiderűlt pár napja ,hogy egy hölgyhöz jár na nem fizetőshöz azt talán jobban elviseltem volna ,hanem olyanhoz akinek segít pl.elvitte a lányát orvoshoz stb csak orális szex van és azt is csak a nő teszi mondja a férjem persze változó korban vagyok tehát nem gyermek tisztába vagyok ezekkel a dolgokkal.biztosra veszem ,hogy ehez azért már érzelmi kapcsolat is kell.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Bridget válasz 2008-10-28 11:30:24
Sziasztok!
Írjátok a közönyt, az elkeseredést. Van egy röpke sztorym magamról. Hasonlóan éreztem...nem kellek senkinek, a kutya sem bagózik rám. Padlón voltam. Nyár volt, felültem a kerékpáromra és mentem az orrom után. Semmilyen szabály nem érdekelt.
Egyszer egy olyan forgalmas és szűk úthoz értem, amin másodpercenként jöttek autók. Bicaj ott nem mehetett volna. De én mentem! Azután arra lettem figyelmes, hogy az autók lassan kikerülnek. Picit bentebb mentem. Még nagyobb ívben kerültek ki! Elkezdtem mosolyogni. Előfordult anyázás, dudálás...de akkor ott azt éreztem, hogy számítok. Sajnos csak így tapasztaltam meg akkoriban. Számítottam valamiért. Lehet, hogy az autójukat féltették a karcolástól, vértől a bírósági eljárástól magukat....de valamilyen szinten számítottam, hiszen kikerültek.
Tudom nem vigasz annak, aki padlón van. De ott akkor ezek a 'gesztusok' jól estek.

Levendula válasz 2008-10-28 09:42:55
Dale, valahol mindenki magából indul ki, hisz más emberek viselkedése/reakciói is sokszor csupán önmagunk tükre.
De tudni kell más fejével is gondolkodni kicsit. Elfogadni, hogy amire Te korrekt módon reagálnál, arra nem biztos, hogy mások is. Hogy miért nem, annak számos oka lehet, nem feltétlenül szándékosság a másik fél részéről, és nem biztos hogy Te vagy az oka. Éppen ezért nem is kell hogy magadra vedd, magadat marcangold. Lehet, hogy az a másik egyszerűen csak nem képes értékelni Téged, mert éppen más az értékrtendje. Vagy csak nem ér rá ismerkedni.
Ne gondolkozz végletekben, a másokból kiindulás nem kell hogy eleve passzivítást okozzon nálad. Hisz nem tudhatod, hogy mindenki nemválaszolós típus-e. Nem vehetsz egy kalap alá mindenkit, mert azzal esélyt sem adsz annak, aki válaszolna.
Ne akard görcsösen, hogy válaszoljanak, azzal pont ellenkező hatást válthatsz ki. Lazíts.. Ne parázz.
Példa: amelyik lány érezhetően nagyon várja, hogy felkérjék egy bálban, azt sokkal kisebb eséllyel kérik fel táncolni.
Az hogy nem válaszolnak, még nem jelenti, hogy nincs szükségük olyasvalakire, mint Te. Csak talán még nem jöttek rá erre.
Életrajzok: Én úgy indultam neki, hogy tudtam, hogy csak kis hányaduk fog válaszolni. És nem azért, mert nem vagyok rá méltó, hanem azért, mert talán gőzük nincs a korrekt HR eljárásról. Sajnos sokszor a HR-esek sem teszik meg, hogy legalább egy nemleges levelet küldjenek, hogy azt az állást kipipálhasd a listádon. De nekem inkább az volt a problémám, hogy elsősorban vagy diákrabszolgát (pályakezdőt), vagy gyümölcsöző kapcsolati tőkét akartak szerezni, nem munkaerőt. Én viszont értelmes munkára vágytam, és ez érezhető volt az életrajzomból is. Így legalább eleve kiszűrtem a nem túl ígéretes ajnlatokat.

Ha nincs sikerélményed, csinálj magadnak. Olyan területen, amiben tudod hogy tehetséges vagy. Akár hobbi téren.
Newm kell hogy mindig a munkában vagy a kapcsolatokban legyél sikeres.

Én azt vettem észre, hogy a nemválaszolás sokszor a másik félről szól inkább, mint rólad. Egyszerűen csak nem tud mit kezdeni Veled, és inkább passzív marad. és nem feltétlenül azért nem tud mit kezdeni veled, mert nem vagy értékes. Talán éppen az ellenkezője..
Előzmény: DaleCooper (2008-10-27 19:33:58)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

DaleCooper válasz 2008-10-27 21:13:49
A végét mire értetted?
Előzmény: Esprit (2008-10-27 21:10:20)

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő
Új Hozzászólás
198