HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Párkapcsolati problémák

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő
Esprit válasz 2008-10-27 21:10:20
Egyetértek az előttem szólókkal, a világ szar, ezt ne tagadjuk. Általános módszer, hogy nem válaszolnak minden e-mailre, hogy a hűség már nem nagyon érték stb. Vannak , akik nem így gondolják, szerintem az itt irogatók talán ilyenek /de azért gondoljuk végig, hogy mi mennyire értékeltünk másokat, vagy mi hogyan mondunk nemet /de kisebbségben vagyunk.És ezen nem is tudunk változtatni:( Ahogy a mondás mondja: Megszoksz vagy megszöksz. Még én sem döntöttem....
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

DaleCooper válasz 2008-10-27 19:33:58
Szia, Levendula!

Igen, igazad van abban, hogy talán túl sokat várok másoktól, de kiből induljak ki, ha nem magamból? Ha másokból indulnék ki, akkor az vajon azt is jelentené, hogy mivel úgysem fognak válaszolni, akkor ne is mondjak/írjak semmit? A szó konkrét értelmében nem "kattanok be", csak hát valószínűleg téged se dobna fel az a tudat, hogy nem sok embernek van rád szüksége. Amúgy tudom, hogy milyen érzés az, amikor abból a kb. 120 életrajzból egyetlen állás jön be. Neked még ebből a szempontból is jobb, mert én még idáig se jutottam el. Pályakezdőként nem kellek senkinek, legtöbbször még válaszlevélre se vagyok méltó, nem hogy interjúra. Nem gyűlölködni akarok, nem is fogok "kiakadni", egyszerűen csak elkeseredett vagyok. Történhetne több jó dolog is az életemben, és ilyen lenne pl. az is, hogy válaszolnak. Nem kell azonnal a nyakamba ugraniuk, meg ilyenek. Csak annyi kellene, hogy néhány szót válaszolnak, hogy emberszámba vesznek. Ilyen szemszögből nézve talán megérted, hogy a nemválaszolás miért jelent számomra ilyen negatívumot, bármilyen téren nézzük is. Tényleg nem tudhatom, hogy miért nem válaszoltak nekem, de talán jobb lett volna, ha válaszolnak, még ha el is utasítanak.
Előzmény: Levendula (2008-10-26 00:39:30)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Hirdetés

Bridget válasz 2008-10-27 16:14:25
Szia Kutmurluc!

Meg akarsz halni? Én akkor éreztem így. Régen.

Cicamicc! A jó se jó...de megfogalmazni nem tudom orvosilag. Sokan vagyunk így, elégedetlenek vagyunk valamiért. Végülis nem lehet mindig arra gondolni, hogy bezzeg másnak (afrikai árváknak) mennyire nem jó. Vagy szerintetek, ha valaki nagyon el van keseredve, akkor gondoljon arra, hogy másnak mennyire rossz lehet?! Attól jobban kell magunkat érezni? Szerintem ez ugyanolyan felületes segítség, mint a gyors fájdalomcsillapítás. Ha baj van és ugy érezzük, akkor baj van!
Sziasztok, mindenkinek.

cicamicc válasz 2008-10-27 15:05:04
Szia Kutmurluc ! Remélem emlékezetből jól írtam....

Szóval nem mondom, hogy menj dolgodra...sokmindenben egyetértek, de abban nem, hogy az élet általánosan trutyi! Van akinek az, és van akinek nem. Kell hozzá család, szerencse és kapcsolatok...ha ez nincs meg és még balszerencsés is vagy (vagyis lelkileg hamarabb kiakadsz), akkor nagyon meg tudlak érteni.
Régebben voltam hasonló helyzetben. Akkor csak a zene segített. Rengeteget hallgadtam és táncoltam otthon. Hülyén hangzik, de ugy elvoltam keseredve.....Tudtam a gyógyszerek, pia nem segít! Ha nincsennek emberek, akivel tudsz beszélni, akkor magadnak kell kiutat találni. Egyszer nekem egy kineziológus segített...akiben végképp nem hittem, de javított. Utánna meg egy társ.....
De Csernus Imre szerint olyan társat fogunk, amilyenek vagyunk, tehát ha nincs párod, akkor előbb szedd össze magad és ne mostani helyzetedben ragaszkodj partnerhez.
Biztos, hogy semmi nem érdekel? valami elmozdulási pont?
Én 2 napja vagyok itt, de máris kisebbnek látom a problémám, mint volt...pedig ismeretlenül nyitogatják a szemem. Bocsi, ha belevau...csak érdekelt, amit írtál.
Előzmény: kutmurluc (2008-10-27 12:39:54)

cicamicc válasz 2008-10-26 21:07:06
Drága Vickie!

Nagyon köszönöm, hogy segítesz magamba látni!

Válaszolok:
Amikor ismerkedtem a férjemmel, akkor beszélgettünk a múltunkról. Elmondta, hogy szerette a feleségét, mindent megadott neki, pedig nem érdemelte volna meg (utólag már látja). Ugy magyarázta, hogy azt hitte hogy neki ennyi jár az életben, 'csak' egy ilyen nő. Ha nem lett volna legalább szép, biztosan elhagyta volna korábban. Az utazások a világ minden tájára, a főzés...egyebek akkor jöttek szóba, amikor főztem és ő csodálkozott, hogy én az ő kedve szerint teszem. Amikor bevittem neki egy pohár üdítőt, mert gondoltam szomjas, kiakadt, hogy ezt megteszem...és elkezte mondani, hogy ő ilyet 10 év alatt nem tapasztalt meg. Amikor venni akrt valami drága ruhát és én mondtam, hogy a kínaiba azon 20 db-ot kapunk és vegyünk olcsóbbat elájult, hogy ilyen nő is létezik! Eszméletlenül szeret, becsül..tudom, érzem.....
Inkább az önbizalmammal van baj! Ezt ő is mondta. Elmondta, hogy végre szerelmes az életben...eddig nem volt az ex feleségébe csak tinikorában...hiszen mitől lett volna neki eddig rózsaszín ködje, amikor nem vették férfi számba, csak pénzeszsáknak. A kapcsolatunk elején, amikor még szerényebb voltam, nem zavar, amiket mesélt, hogy miket adott meg egy érdemtelennek. Mióta zavar? Talán, amióta a felesége vagyok. Ismerkedésünkre 1 évre rá volt az esküvőnk. gyorsan elvett, mert azt mondta kincs vagyok. Az ő kincse! És hihetetlenül mázlista velem, mert ilyen nő nincsen mégegy. Én tudom, hogy van. Nők százezrei főznek napi rendszerességgel, és kiszolgálják bizonyos részben a férjüket. (itt nem kell túlzásokba esni, de a reggeli kávét mindig beviszem, amiért a mai napig hálás). Olyan dimenziót tapasztalt meg mellettem, amit csak átlag nő mellett lehet...nem olyan mellett, aki csak a külvilágfelé élt.
Azt írod 2 ember kell a kapcsolat megromlásához. Igen így volt. A férjem állítólag mindent megadott a feleségének, csak egyet nem...szeretetet. Pl: a felesége sohasem érhetett hozzá, nem bújhatott, mert a férjem abban a tudatban volt, hogy az kényelmetlen, férfiatlan stb.....A férjem szerint érthető, hogy annyi éven át csalták....de csak azután jött rá, hogy én is bújok este, mert csodás ugy tv-t nézni..és nekem hagyja! Sőt...a nap bármely szakában megölel, megérint. Tehát engem tényleg szeret. (az, hogy az előző kapcsolatában ez nem volt így, azt mások is látják)
Szóval Vickie....velem van nagy baj. Imádnak szeretnek és az helyett, hogy élvezném az életet a kis családommal...önmarcangolást végzek. Kreálok problémákat csak azért mert volt egy-két olyan megnyílvánulása a férjemnek régen, amit nem tudok elviselni. Talán a gyermekkorom miatt. Talán mert olyan családban nőttem fel, ahol iszonyat példákat láttam egy házasságra. Semmi problémamegoldó képességem nincs a párkapcsolataimat tekintve. Ha van egy kis probléma, én lelépek. 4 együttélésem volt. Több együttjárás és mindenkit dobtam. Páromnak egy együttélése és a végletekig kitartó volt a maga módján!
Én hangoztatom neki, hogy több szeretnék lenni, mint az exe! Tudja a fő problémám, de a lényeg a válaszaiban: "Kicsim, Te 1 év után több vagy az élet minden területén, mint az a senki volt. Mindig ilyen nőre vágytam titokban! És most a feleségem vagy. Remélem idővel mindent megadhatok neked, és többet is. De egyben legyél biztos, soha senkit nem szerettem így."
Vickie? Ezek után miért érzem magam kevesebbnek? Miért teszem tönkre magam és azt, akit szeretek? Talán a gyermekkoromig kellene visszamenni, ugye?! Ugye elhiszed, hogy ez tényleg probléma nekem és nem viccből írok? Félek, hogy a depi felemészt, hogy ugy végzem, mint A. Gyöngyi. De máris jobb, hogy 2 napja írok ide.....ma például semmiért sem bántottam a párom! Ez haladás!
Előzmény: Vickie (2008-10-26 20:41:29)

cicamicc válasz 2008-10-26 20:14:23
Szia Levendula!
Teljesen igazad van....mindenben. Igen értékes vagyok, a férjem szerint 'csoda'....
De zavar, hogy nem ő hagyta el az asszonyt, az asszony őt! Bár amint kiderültek a pasis dolgai, onnastól a párom látni sem akarta!
Igazából, talán az zavar, hogy a rossz párkapcsolat ellenére a párom békülni szeretett volna, amig nem derültek ki a fent említett dolgok. De ez azt is rejtheti, hogy a férjem egy igen ragszkodó ember, és aki mellette van annak mindent meg akar adni, legyen az jó kapcsi, vagy rossz. Talán ő sem működik tökéletesen.....Nincs benne elég tartás, hiszen akkor lealázták párszor....mostmeg lelkileg kínozzák (én)...szegény tűr! Pedig helyes, jómódú...kapott volna elég nőt...mégis kitartott, kitart. Csak az a barom féltékenységem ne lenne! És a jelenre NEM! Senkire sem, csak a volt asszonyra! Mert annyi volt mint én! Ugyanúgy feleség. Ugyanazt megkapta a semmire, sőt többet. Ja, 10 évig nem született gyermekük, mert nem éltek jól, de tervezték folyamatosan. Velem nem tervez a párom , mert "ÉLNI" szeretne, mindent megadni nekem és a gyermekemnek. Jól élni, utazni...ebbe pici nem fér bele. nem is bánnám a szívem méllyén!!! De csak azért is azt a negatívumot keresem, mi szerint az exel vállalt volna (talán) velem meg nem. Férjem szerint nem nekem szól...hanem, hogy ő mindig 1 gyermeket szeretett volna és az meg van, mert nekem van! Ő boldog így! Hát ez csodás is lenne...ha nem arra gondolnék, hogy bezzeg vele akart.....bár csak elméleti síkon...de akkor is.
Rosszabb vagyok, mint egy hisztis gyerek ugye? Pedig nem olyan vicces ám nekem....néha a semmiségektől az idegtől remegek. Többnek érzem a nőt, mint magam...pedig semmi jel nincsen rá...csak az én képzeletem szüleménye. A barátok és család szerint végre boldog a férjem, amilyen sohasem volt. Én ugy gondolom, hogy boldog ugyan....de 'vele' boldog akart lenni csak nem sikerült a nő miatt. érthető, vagy zagyva?
Előzmény: Levendula (2008-10-26 19:59:11)

Levendula válasz 2008-10-26 19:59:11
Csak egy kérdés Neked:
A férjed, akit szeretsz, most kivel van? Veled. Nem ővele.
Ez önmagáért beszél. Nyilván oka van. Ő a múlt, Te a jelen vagy.
Ne az alapján ítélj, mit kapsz tőle és mit nem.
Ha elhalmozna értékekkel, attól még nem lennél értékesebb számára. Mert már most a legértékesebb vagy neki, amije csak lehet. Nem kell senkinek bizonyítani semmit, pláne nem az ő exének. Az, hogy annak idején neki megadta amit neked most nem, nem biztos hogy helyes volt.
Lehet a férjed egyszerűen csak rájött arra, amire minden normális értékrendű ember: a pénz nem fontos, és azzal nem lehet megvásárolni a valódi értékeket.
És Te ugye valódi értéknek tartod magad?
Előzmény: cicamicc (2008-10-26 19:45:38)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

cicamicc válasz 2008-10-26 19:48:08
Witch!
Köszi, hogy írtál te is!
Nem a bizalommal nincsen baj...sohasem volt. Tudom, hogy hűséges ember a férjem, az exéhez is az volt, pedig az éveken át csalta őt!
Pont ez dühít, hogy mindent megkapott egy érdemtelen nő!
Pszichológus? nem, nem szeretnék még...szeretnék kicsit beszélgetni veletek, hátha kijön még belőlem olyan, amiről nem tudom, hogy fáj legbelül. Hátha meg tudom itt fogalmazni...nektek, magamnak! Köszönöm
Előzmény: Witch (2008-10-26 14:34:20)

cicamicc válasz 2008-10-26 19:45:38
Szia Vickie!

Nagyon köszönöm, amit írtál.
Válaszom, és ami valójában ebből adódóan a problémám, hogy teljesen megváltoztam, kifordultam magamból. Egy teljesen egyszerű emberke voltam, sőt büszke voltam rá, hogy szüleim segítsége nélkül elkezdtem korán dolgozni, 2 főiskolát elvégezni, ici lakást (full hitel) megteremteni.....Semmilyen vágyaim nem voltak, mosolyogtam az embereken, akik nagy autóra, utazásra vágytak. Én nem!!!! kemény spórolással teremtettem meg mindent! Nem akartam többet!
Erre megismertem egy férfit, aki mondom MINDENT MEGADOTT EGY OLYAN EMBERNEK, AKI SEM FŐZNI, SEM NŐNEK LENNI NEM VOLT HAJLANDÓ...(A FÉRJÉNEK) ÉS MEGKAPOTT MINDENT, MERT SZÉP VOLT.
Én is az vagyok (párom szerint) és ráadásul a csillagokat lehozom neki, mert becsülöm, szeretem és mert ilyen vagyok...kétkezi nő. Ő is cserébe megad, amit tud nekem és a gyerekemnek!!! De már nem áll ugy anyagilag, mint rég.....féltékeny meg talán még az exe 'szépségére' vagyok. Az a tipikus üresfejű, buta, semmirekellő modellalkat volt, mint a médiákban.
HA TELJESEN ŐSZINTE AKAROK LENNI, MAGAMMAL és veletek, akkor féltékeny vagyok a sorsra és dühös, hogy vannak emberek, akik a semmire a mindent kapják, és vannak, akik mindent megtesznek és nem kapnak annyit! És a legfájóbb, hogy ezt az az ember tette vele, aki most a férjem, akit a legjobban szeretek! velem pedig nem tudja!
Szóval ezzel mit kezdjek?
Tudom, ha egy olyan egyszerű emberrel jöttem volna össze, aki minimálbérből él, akkor a világ legboldogabb embere lennék, ha szülinapomra egy szép csokor virágot kapnék csak...de a férjemtől nem elég. Nem tudok örülni semminek, ami nem nagy ajándék, mert tudom, miket vett annó annak a nőnek!
Ne kövezzetek meg! Ez van, nehéz bevallani!
Előzmény: Vickie (2008-10-26 09:14:40)
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Hirdetés

Witch válasz 2008-10-26 14:34:20
Szia Cicamicc!
Én is elolvastam a leveled, és felmerült bennem néhány kérés. Többek közt az, hogy mért nem bizol a partneredben. Egy természetes féltés mindenkiben müködik, de a féltékenység megmérgezi a legjobb kapcsolatokat is. Mivel irtad, hogy elfogadta a gyermeked, valoszinü neked is volt már elötte egy kapcsolatod. Arról nem irtál, de el kellene gondolkodnod, hogy nem e, az előző kapcsolat esetleges rossz élménye miatt vagy rá féltékeny. Uj életet kezdtetek, ahol nem hátra hanem mindig elöre kell nézni. Ha folytonosan felhánytorgatod neki a régi kapcsolatát, ugy fogja érezni egy idő után, hogy te visszaélsz azzal a bizalommal amiket ö elmondott neked, és ezzel lehetöségetsz addsz arra is hogy megszépitsd az akkori érzéseket. Ö is lezárta a multat, hiszen szeret téged és elfogadott olyannak amilyen vagy. De gondolom azt te is tudod, hogy egy kapcsolatban nem elég ha csak az egyik tolerálja a másik butaságait, (pláne ha az nem is ujkeletü) egyszer betelik a pohár. Ne emlegesd a multat, mert ha valóban oylan rossz volt neki az a kapcsolat akkor csak feltéped azokat a sebeket, amiket inkább gyógyitanod kellene. Egyetértek Vic javaslatával, ha egyedül nem tudod megoldani, akkor szakember segitségét kell kérned. Mert tudod a féltékenység egy betegség, ami mindkettötök életét megkeseriti, és elöbb utobb szakításhoz vezet.
Gondolkodj el, és dönts helyesen. üdvözöllek: Witch
Előzmény: cicamicc (2008-10-26 08:05:56)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

cicamicc válasz 2008-10-26 08:05:56
Köszi Levendula!
Szóval én és a párom teljesen más anyagi, és családi (nevelés) helyzetben nőtt fel. Normális család, testvér, jó anyagiak. Mindemellett nagyon kitartó és hűséges tipus. A rosszban is kitartott évekig az exe mellett (nem voltak boldogok) és MINDENT MEGADOTT NEKI! Én ennek ellentéte vagyok.
Mire összekerültünk ő már nem volt anyagilag a csúcson, de így is átlag felett élünk. Bevállalta a gyermekem és imád minket (ez nem kétséges).
Én szinte elvesztettem a családom, anyu meghalt, apu iszik, tesó, rokon nincsen. Az ő családja szeret minket és ők a családom. Mindig egy egyszerű lány voltam, sohasem vágytam semmire igazán, megszoktam, mi jár, mi nem. Létminimumon éltem...de éldegéltem.
Csodás kapcsink volt, ő volt a herceg! De kinyílt a szemem és rájöttem, hogy az exe sokkkkal többet kapott, mint én. Nem is tehetne annyit anyagilag...de az is hozzá járul, hogy nem is akar már úgy élni, mint rég. Mintha 'betatásodott' volna. Én meg annyira féltékeny vagyok, hogy már a mindennapjaimra, szinte óráimra rányomja ez a depressziószerű valami a bélyegét. Nem hagynak élni a gondolataim. Tönkreteszem a kapcsolatunkat teljesen. Így leírva és olvasva szinte nevetségesen kicsi a baj...de benne élve nekem halálos. Nagyon szeretem, de a szerelmet megölte már bennem a múlt iránti féltékenység. Néha testi tüneteim vannak ....beszéltünk róla sokszor...e már annyira elhatalmasodott rajtam a dolog. Próbálta elmondani, hogy mindenkinél jobban szeret, ilyen nőre vágyott mindig...de állandóan kiforgatoma szavait...mindig a negatívumot keresem! Szinte önmarcangoló vagyok. Pedig annyira boldogan élhetnénk. Főként én vagyok a hibás! Tudom, mindemellett persze ő is hibázik, csak azok a hibák elenyészőek...nekem meg ha ejt egy bakit (nem visz vacsorázni), akkor égbekiálltó bűn és biztos, hogy hozzávágom, hogy "az exed persze vitted".
Nem tudom mi a pontos diagnosztika, az biztos, nem vagyok normális. De előszőr itt szeretnék róla beszélni, nem pszichiátrián. Ha elhagyom lesúlyedek amennyire lehet emberileg, az biztos. Most meg sokan irigyelnek:-) De csak én tudom, hogy mit érzek és mennyire vagyok boldogtalan. Hogyan induljak el...magamban?
Előzmény: Levendula (2008-10-26 00:42:40)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Levendula válasz 2008-10-26 00:42:40
És persze, szia! :) (bocsi, ez lefelejtődött)
Előzmény: cicamicc (2008-10-26 00:28:51)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Levendula válasz 2008-10-26 00:41:52
Írd le bővebben a helyzetet, és azt, hogy miért akarsz szakítani. És remélhetőleg a segítők hamarosan reagálnak rá.
(én nem vagyok segítő)
Előzmény: cicamicc (2008-10-26 00:28:51)

Levendula válasz 2008-10-26 00:39:30
Nem is annyira a nemválaszok lényegesek itt. Hanem az, milyen érzéseket váltanak ki belőled a nemválaszok. El kell fogadnod, hogy még ha Te válaszolnál is, és egyenes ember módjára állnál hozzá a helyükben, NEM Te vagy a helyükben, hanem ők. Nem indulhatsz ki mindig magadból. Egyenes ember vagy, te válaszolnál. Mások különféle okokból lehet hogy nem így tesznek. A válaszadás a Te elvárásod, és esetleg morális norma. De másoknak lehet teljesen más szokásaik vannak e téren. Nem biztos, hogy rád irányul a nemválasz. Lehet az ok mások figyelmetlensége, gyávasága vagy gátlásossága is. Mindenesetre, ha valaki nem válaszol, nem naygon tudsz őrá alapozni. Csak várni. Ha végképp nem válaszol, talán nem is szalasztottál el semmit.
Képzeld el, milyen lenne, ha mindenki válaszolna ill. felkeresne, olyanok is, akik a hátad közepére se hiányoznak. inkább válaszoljon csak a tizede, de annak legyen értelme is.

Ha minden olyan helyzeten, ahol mások nem úgy tesznek, ahogy Te tennél, kiakadnál, attól előbb utóbb bekattannál. Nem érdemes a nemválaszok és a külsőd között párhuzamot vonni. Messzemenő következtetéseket levonni 2-3 esetből meg pláne nem.
Mondom ezt neked én, aki átélt már olyat is, hogy pl. 120 elküldött életrajzból végül egy állás jött be. Az tudod hány nemválaszt (kb 80), negatív választ, negatív interjút jelent? Ha mindtől kiakadok, már assse tudom hol lennék...
Előzmény: DaleCooper (2008-10-25 21:41:21)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

cicamicc válasz 2008-10-26 00:28:51
Sziasztok!
Nem voltam még itt, de egy szakítás előtt állok, amivel ha megteszem, tönkreteszem a férjem életét, aki imád. Tönkreteszem a kisfiamét, aki imádja a nevelőapját (férjem), és eldobnám az anyagi jólétet, amiben élek! Albérletbe kellene mennem szociális segélyből....mégis kényszert érzek rá, hogy megtegyem.
Megőrülök magamtól....
Tudunk itt erről beszélni? Tudtok tanácsokat adni, ha leírom konkrétabban?
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

DaleCooper válasz 2008-10-25 21:41:21
Kedves Levendula!

Igen, ebben nagyjából egyetérthetünk, nem tudhatjuk, hogy ha egy "jó nőre" tapadnak a pasik (vagy fordítva), abban mennyi az őszinteség. De azt talán te is belátod, hogy az sem túl jó dolog, ha férfiként nem igazán látod a nők szemében fellobbanni a lángot. Nem várom el senkitől, hogy azonnal "belém szeressen", ez hülyeség is lenne. Még 23-án azt írtad nekem, hogy a nemválaszolás a másik fél bizonytalanságáról stb. is szólhat. De szerintem attól, hogy bizonytalan, még válaszolhatna. Ha nem is mint pasinak, akkor mint embernek. Minimum annyit, hogy "nem tudom, mi legyen, de beszélgessünk, és meglátjuk". De lehet, hogy csak nekem túl nagyok az igényeim. Ne érts félre, nem vágyom arra, hogy csak úgy bomoljanak utánam a nők. Tudom, human is megírta nekem tegnap, hogy ez a nemválaszolás nem feltétlenül nekem szólt. Én viszont neki is elmondtam (és most neked is), hogy én még nagy valószínűséggel akkor is válaszolnék, ha esetleg nem jön be az illető (persze attól még lehetnénk barátok vele), mert szerintem a tisztesség ezt kívánja. A másik félről is lehetne beszélni: ki tudja, vajon neki mennyi csalódást, fájdalmat okoztak mások? De attól még nem történne semmi baja, nem vállalna semmilyen kötelezettséget a jövőre nézve, ha esetleg váltanánk néhány szót. Legalábbis szerintem. Csak ennyit szerettem volna.
Előzmény: Levendula (2008-10-25 20:32:59)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Levendula válasz 2008-10-25 20:32:59
Én speciel nem irigylem azokat a jó nőket, akikre tapadnak a pasik. Nem hiszem, hogy hosszú távon ez mindig előny.
Előzmény: DaleCooper (2008-10-25 20:21:29)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Levendula válasz 2008-10-25 20:30:14
Kedves Esprit.
Ne legyél annyira biztos abban, hogy rosszaul járnál egy elvált emberrel. Tudod, egy válás sokmidnenre megtanítja az embereket, a fárfiakat is. Lehet oylan taapsztalatokra tett szert, amelyek által már megtanulta, mit rontott el, és mit nem szabad újra elrontani.
Másrészt, olyan ember, aki már alapított családot, tudja, milyen értéke van annak. És ha szeretné újrakezdeni, talán nem ijed meg a család szótól.
Továbbá, aki elvált emberként is vágyik komoly trásra, anak kell hoyg legyen bizonyos tolerancia-szintje, hisz tisztában van vele, hogy neki is és a másik félnek is van már egy előélete, amelyhez esetleg tartozik egy korábbi család, ygerekek, unokák is.
Nem a pasi előéletébe leszel szerelmes, hanem az emberbe. Ha igazán szeretzsz vaalkit, már nem fog érdekelni, hogy honna jött, mi van a háta mögött..
Legfeljebb addig, amíg megbizonyosodsz róla, hogy a szándékai komolyak.
Előzmény: Esprit (2008-10-25 18:45:41)

DaleCooper válasz 2008-10-25 20:21:29
Nem is gondoltam, hogy azért írsz, mert te olyan marha okos vagy. :))) Na jó, ez csak vicc volt, szerintem igenis okos ember lehetsz. És kösz, hogy válaszoltál. Asszem ilyenekre nem is igazán lehet választ adni, mert ez a "negatív kisugárzás" vagy az önbizalomhiány vagy megvan az emberben, vagy nincs, és te nem tudod megmagyarázni, hogy miért van meg vagy miért nincs. Azt csak érzed, hogy neked nem olyan az életed, mint másoknak, és erre az életből szerzett tapasztalatok mutatnak rá. Amikor azt látod, hogy a "jó pasikra" tapadnak a nők (holott azok nem biztos, hogy őszinték a hölgyikékkel, illetve talán egyik fél sem az a másikkal), te viszont nemigen kapsz elismerő pillantásokat, mert nem vagy "helyes", nem vagy "sikeres", akkor az eléggé rombolni tudja az önbizalmat. Főleg úgy, ha előtte sem volt belőle túl sok. Amúgy értem, hogy mire akartál kilyukadni, és örülök, hogy legalább te kevesebbszer "pánikolsz be" ilyenek miatt. Csak irigyelni tudlak... :)
Előzmény: Viorica (2008-10-24 21:04:07)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Viorica válasz 2008-10-24 21:04:07
Nem azért szóltam hozzá, mert olyan marha okos vagyok:-))
Nem vagyok olyan okos, mert pl azt én se vagyok képes felfogni, hogy alakul ki az a helyzet, amit lentebb (vagy fentebb, nézőpont kérdése:-)) úgy vázoltam, hogy "mi az, valaki ráírta homlokomra, hogy kurva nénikéteket??!". Fogalamam sincs, tök jó lenne, ha tudnám, de nem tudom. Néha velem is előfordul, szerencsére valamivel egyre ritkábban, de egy-két ilyen para pillanatom volt azért az utóbbi időben is.
Előzmény: DaleCooper (2008-10-23 09:19:56)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

DaleCooper válasz 2008-10-24 19:27:36
Kedves human!

Köszönöm, hogy ilyen gyorsan reagáltál. Igazad van, hogy külső szemlélőként valószínűleg más a helyzet, de én benne voltam a dolgokban, és számomra máshogyan szűrődött le az egész. Ráadásul talán én is túlreagáltam a dolgokat, de talán a másik félnek is máshogyan kellett volna hozzáállnia. Én úgy gondoltam, hogy ha valamit felvetek, akkor arra illene válaszolniuk, még ha negatív is a visszajelzés. A magam részéről fordított helyzetben valószínűleg reagálnék az ilyen megkeresésekre, még akkor is, ha nem jönne be az illető. Szerintem mint ember megérdemel ennyit. Lehet, hogy mások nem így gondolkodnak, és nekem ezért fájt ennyire a visszautasításnak ez a fajtája.
Amikor a kapcsolatban lévő lány elutasított, azt én teljes mértékben megértettem és elfogadtam. Az mindenféleképpen pozitívum volt, hogy válaszolt, és nem is kívántam, hogy mindenáron rúgja fel értem a kapcsolatát. A második esetről: Őszintén szólva én ott is vártam a reakciót, a fentebb elmondottak alapján. Az rendben van, hogy talán nem akart megbántani a lány, de szerintem még mindig kevésbé lett volna bántó, mint így. Ha csak annyit mond, hogy "bocs, de nem", vagy "nem tudom, mit is érezhetnék, de ne szaladjunk előre, ismizzünk, és meglátjuk, hogy mi lesz", akkor azt is megértem. De így, amikor nap mint nap várod a választ, és egyszer csak rá kell jönnöd, hogy soha nem fognak válaszolni, az nagyon rossz érzés. De ezt talán nem érti meg az, aki még nem járt így. A társkeri oldalban pedig nem igazán hittem, de úgy gondoltam, hogy kipróbálom, végül is sokat nem veszthetek ezzel. Szeretném megköszönni a "vigasztalást" és a jótanácsokat. Most egy kis pihenőt tartok ebben a "témában", ez talán rámfér a csalódások után. Később pedig majd lesz valami... Szép estét neked.
Előzmény: human.eRRor (2008-10-24 13:12:37)

Witch válasz 2008-10-24 16:08:52
Szia Bagoly!
Nagyon sokszor beszélgettünk már arról, hogy nincs okod mindenért magad hibáztatni. Lehet, hogy megszoktad már azt az életformát amiben élsz, de a beszélgetéseink alapján azt gondolom, hogy elég jol tudnál alkalmazkodni. Tudod ha egy villamos nem vesz fel, keresni kell egy másikat. Nem szabad egylapra feltenni az egész életed. Bizonyára van valahol valaki aki éppen Rád vár, de ha visszahuzodsz és nem teszel semmit, akkor elkerül a "véletlen". Legyél bátrabb, ismerkedj, barátkozz, és higgy abban, hogy még nemkéstél le semmiröl.
Előzmény: bagoly (2008-10-24 11:04:59)

human.eRRor válasz 2008-10-24 13:12:37
Szia DaleCooper!

Köszönöm az alapos válaszod. Nem tudom, hogy volt-e egyéb rossz élményed is azokon kívül, amiket említettél, de ha volt is, érdemes azokat is átgondolnod az alábbiak tükrében.

Ha külső szemlélőként pillantasz rá, akkor látszik, hogy a három eset, amit említettél valamilyen okból egyedi, és emiatt nem is nagyon lehet belőlük azt az általános következtetést levonni, hogy neked nem menne az ismerkedés. Az első esetben valószínűnek tűnik, hogy a lány azért volt elutasító, mert van kapcsolata, ami ha jól működik eleve kizárja azt, hogy mással kezdeményezzen, bármit is gondol az illetőről. Nem világos, hogy vele ez egy személyes beszélgetés keretében tisztázódott, vagy interneten. A második lánynál ez már egyértelmű. Ő úgy gondolkodott, hogy nem akar megbántani az elutasítással és egyszerűbb neki nem válaszolni (ami e-maileknél sajnos egyébként is gyakran előfordul). A harmadik eset, ami egy társkereső oldalon történt szintén a nethez kapcsolódik, ráadásul egy társkereső oldalhoz. Ezeknek a pszichológiai szempontból való elemzésébe nem mennék bele, de a lényeg, hogy teljesen másképp működnek, mint a valós ismerkedések, és átlagosan jó, ha az emberek 2-5% -a válaszol komolyan.

Ez persze nem teszi ezeket a negatív élményeket jobbá. Ám ha belegondolsz, hogy gyakorlatilag mindenki ezzel szembesül hasonló helyzetekben, akkor azt a következtetést is le lehet vonni, hogy mindez nem a te személyed elutasítása volt, hanem ilyen módon működik a világ. (Hangsúlyozom: ezekben a helyzetekben.)

Ami a tanácsokat illeti, én nem nagyon hiszek bennük, neked is (és mindenki másnak) az ő személyéhez legközelebb álló megoldást kell megtalálnia, talán csak ötleteket lehet ehhez adni. Az én legutóbbi ilyen gondolatom az volt, hogy beszélj a számodra fontos dolgokról anélkül, hogy mások reakciójára várnál, és némi idő elteltével így legalább azok reagálnak majd, akiknek szimpatikus az, amiről vagy ahogyan beszélsz. Itt elsősorban persze a személyes témáknál semlegesebb dolgokra gondoltam. Ha valaki személyes témákkal hozakodik elő egy még új ismertségben az lehet a másiknak ijesztő, mert nem tudja, miként reagáljon. Viszont, ha arról beszélsz, hogy mit szeretsz csinálni, mi érdekel vagy kifejted az álláspontod bizonyos témákban az nem öntömjénezés, de segítheti egy beszélgetés megindulását, mert közvetlen rámutat a közös érdeklődési körre.

Human
Előzmény: DaleCooper (2008-10-23 20:22:29)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

bagoly válasz 2008-10-24 11:04:59
Szia Witch!
Olvasgattam itt a fórumot és megfogott egy mondatod.
"30-40 éves korra kialakul egy életforma amin mindkét fél nehezen változtat." Azon gondolkodtam lehet nekem is ez bajom nem tudok változtatni. Sokat nyúztalak a nyáron téged is és másokat is egy kapcsolatom miatt ami sehova nem jutott. Többször találkoztam vele de azon kívül hogy jól el vagyunk mikor együtt vagyunk semmi nem történik. Most hogy felszállt a "rózsaszín köd" kezdem látni hogy nem csak rajtam múlott hogy nem jutottunk előbbre. Erre egy véletlen kijelentése alapján jutottam "akkor sem volt jobb mikor barátom volt most sokkal nagyobb a lelki békém és ezt nem cserélném vissza semmiért" Viszont úgy érzem ha pozitív visszajelzést kapok a közeledésemre akkor sem tudtam volna vele élni. Problémák vannak az önbizalmammal is de valami más sincs rendben lehet hogy én már nem tudnék alkalmazkodni egy társas élethez annyira ráhangolódtam erre az egyedüllétre hogy nem tudom mi lenne velem ha megváltozna lehet nem is olyan ember lennék mint ami most látszik rajtam vagy amit én gondolok magamról. Lehet hogy ezt a jellemet az elkeseredés és a sikertelenség formálta rám. A lényeg viszont az hogy ez a dolog ami a nyáron történt velem nem erősítette azt a hitemet hogy nekem nem egyedül kell leélnem az életem. Ezek után még arra is képtelen vagyok hogy egyáltalán merjek kezdeményezni valaki fele egyszer mert mindig ő jut eszembe (olyan mintha hűtlen lennék hozzá) pedig nem is tartozom hozzá legfeljebb barátként. A másik ok meg az hogy mi van ha valaki úgy gondolja hogy tudna velem élni és én kellek neki viszont én meghátrálnék a fent említett okok miatt? Na ezt aztán végképp nem tudnám elviselni ha egyértelműen az én hibám miatt nem jönne létre a kapcsolat.Teljesen tanácstalan vagyok.
Előzmény: Witch (2008-10-20 18:18:02)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

DaleCooper válasz 2008-10-23 20:22:29
Szia, human!

Köszönöm, hogy érdeklődsz a dolgaim iránt. Nem akarok túl hosszú lenni, a lényeget már napokkal ezelőtt leírtam itt, és nem szeretném rabolni másoktól a helyet. 20-ától kezdve van néhány bejegyzésem, ezeket nem másolgatnám ide, mert lehet, hogy a többiek megköveznének. :) Olvasd el őket, ha gondolod. Ezzel nem megbántani akarlak, ezért röviden összegezném a dolgokat.
Hogy hol/hogyan próbáltam ismizni? Hát az első eset olyan volt, hogy a lánynak volt pasija, de ő legalább válaszolt, még ha el is utasított. Ezt akartam elfelejteni, amikor a következő hölgyeménynek írtam. Őt csak felületesen ismertem, és beismerem, hogy nem kellett volna így letámadnom. De hát akkor elkeseredésemben előre akartam menekülni, és úgy gondoltam, hogy siker esetén felejthetek, aztán menet közben jobban megismerjük egymást. Akkoriban nem nagyon futottunk össze, szóval e-mailben írtam neki. A harmadik eset egy társkeri oldalon volt, de nem igazán a siker reményében mentem fel oda, hanem csak kísérletképpen. De éppen ott van a bökkenő, amit te is írsz: a hallgatás "az interneten való beszélgetésekben gyakori". Csakhogy itt nem volt semmiféle beszélgetés. Csak írtam, hogy ismizhetnénk meg beszélgethetnénk, ennyi. Választ persze nem kaptam. A többit megtalálhatod a korábbi hozzászólásaimban. Ezekhez csak annyit fűznék hozzá, hogy bocs a belőlük áradó keserűségért, de több év kínjai gyűltek össze bennük. Az elmúlt pár nap alatt azért valamivel jobb lett, hála annak is, hogy itt elmondhattam a dolgaimat, és hogy nem nevettek ki ezért, vagy nem sajnáltok le, hanem próbáltok segíteni, és ezt köszönöm mindenkinek.
Amúgy abban igazad van, hogy próbálok empatikus lenni, főleg azok után, hogy tudom: milyen fájdalmat okozhat az, ha még egyetlen szóra sem méltatnak (nekem leglábbis fájt). Jónak tűnik az az ötleted, hogy ne várjam meg a visszajelzéseket, csak mondjam, amit fontosnak tartok. De hogyan? Reklámozzam magam? Ha érdekelnék valakit, akkor úgyis válaszolna, bármi keveset írnék is (pl. csak annyit, hogy szeretnék ismizni), és hagynám is magam megismerni. De szerintem csak akkor kelthetném fel esetleg az érdeklődésüket, ha az ő részükről is meglenne a hajlandóság, ha beszélnének velem. Az, hogy elmondom, hogy szeretnék velük ismizni, még nem fogja felkelteni az érdeklődésüket. Ha viszont többet mondok magamról, akkor azt talán "öntömjénezésnek" vélik. És őszintén szólva ezek a csalódások eléggé lelomboztak, és nem tudom, hogy van-e erőm szembenézni a várható újabb csalódásokkal. Leégetni nem nagyon akarom magam azzal, hogy olyannal próbálok kezdeni, akitől talán nem remélhetek semmit. Hogy pontosabb legyek: nem hiszek pl. abban, hogy egy "jó nő" (persze ez relatív) szóba állna velem, vagy hogy remélhetnék tőle valami komolyat. Honnan tudjam, hogy kinél érdemes egyáltalán próbálkoznom? (Jó, tudom, ez hülye kérdés volt, mert egyértelmű választ nem lehet rá adni, de tényleg ciki lenne, ha olyasvalakivel akanám felvenni a kapcsolatot, akinek úgyse kellenék.) Még egyszer köszönöm, hogy érdeklődtél irántam, és köszönöm a tanácsaidat. Jó éjszakát.
Előzmény: human.eRRor (2008-10-23 10:12:47)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő
Új Hozzászólás
198