|
|
|
Párkapcsolati problémák
Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás
| Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő | | csiga | válasz 2008-10-23 16:20:41 | | Szia Viorica! Boccs a megkésett válaszért!... A környezet változás a gödörből való kimászásban segített. Az addigi életem megszünt és egy új ország szokásaihoz és kultúrájához kellet igazodnom( ami persze nekem már nem volt idegen, inkább csak szokatlan de ez más téma).4 év elmúltával vettem észre, hogy egyre jobban érzem magam a bőrömben és egyre kevesebbet vagyok depressziós.az a 4 év egy nagyon hosszú és lassú folyamat volt. csak mikor már kezdtem egyre többször jobban érezni magam a bőrömben akkor vettem észre, hogy már nem kínzom magam, egyre kevesebbet foglalkozom a halállal és a környezetemben egyre többen elfogadnak olyannak amilyen vagyok. Vagyis könnyebben illeszkedem be egy új közösségbe pl. egy osztályba. én 14 éves koromba kerültem először szakemberhez, de úgy éreztem, hogy nem vesz komolyan. úgy beszélt velem, mint egy kisgyerekhez.nem szerettem. aztán külföldön is jártam szakemberhez, ő volt talán a legjobb az összes közül(sok helyen megfordultam már) csak sajna későn jöttem rá, nem volt elég bizalmam feléje és nem mertem beszélni, és segítséget kérni... | | Előzmény: Viorica (2008-10-22 13:10:45) |
| | tiszafa | válasz 2008-10-23 14:24:28 | Kedves DaleCooper!
röviden és tömören:
"A boldogságra és az örömre törekszik mindenki, de nem tudni, hol van a tökéletes boldogság..."
Üdv: tiszafa | | Előzmény: DaleCooper (2008-10-22 23:11:06) |
| | Hirdetés | | |
|
| | Levendula | válasz 2008-10-23 11:47:16 | Dale. A nemválaszolás esete igen rossz érzéseket tud kiváltani.
Pedig a nemválaz nem mindig rólad szól. Van hogy csak a másik fél felületességéről, bizonytalanságáról, aktuális helyzetéről. | | Előzmény: DaleCooper (2008-10-23 09:19:56) |
| | Levendula | válasz 2008-10-23 10:28:58 | A célom nem frusztrálás, inkább bíztatás.
Annak érzékeltetése, hogy képes lehet olyan ember is pozitívan szemlélni dolgokat, akinek sokminden nem sikerül.
Tudod, nekem se sikerül minden, sőt..
Nagyon sokat kell dolgoznom azért, hogy felzárkózzam olyan dolgokban, amikben nem indultam jó eséllyel.
Még ha nem is írtam azt le, nekem sem felhőtlen az életem.
De igyekszem a megoldásokra koncentrálni. Én más utat szeretnék választani, mint amit Te alább jvasoltál. Próbáltam én is elvonulni, bezárkózni, néha az jót is tesz, ha túl sok a negatív hatás. De állandó életmódként nem látom sok értelmét. Igen, nehéz ebben a világban boldogulni, de inkább nevezzenek álmodozónak, mint hogy feladjam a hitemet az emberek jóságában. | | Előzmény: Esprit (2008-10-22 07:32:21) |
| | human.eRRor | válasz 2008-10-23 10:12:47 | Szia DaleCooper!
Szokás szerint csak néhány kérdést tennék fel. Azok a sikertelen ismerkedések, amikről írtál, konkrétan hol történtek? Milyen volt az aktuális és tágabb környezet?
Azért tartanám fontosnak ezt tisztázni, mert amiről írsz, vagyis a "nem válaszolás" az egyik legsértőbb és leginkább elutasítást kifejező dolog az élő kommunikációban, ezért igen ritkán fordul elő szándékosan. A legtöbbször az oka, ha valaki véletlen nem figyel oda, vagy tart a válasz kimondásától, esetleg általában a beszélgetésektől. Az interneten zajló beszélgetésekben azonban gyakori, és a jelentése ennél árnyaltabb, nem feltétlen az elutasítást jelzi.
A hozzászólásod alapján nekem úgy tűnik, hogy empatikus és megértő ember vagy, talán ezért lehet, hogy mások reakcióra vársz, hogy úgy tudj lépni, hogy az ne legyen sértő vagy bántó. Az én szubjektív véleményem az, hogy ez jó dolog, de azokban a helyzetekben, amikről írtál nem tud segíteni (hisz nincs visszajelzés). Ilyenkor jön jól, ha egy ideig meg sem várod a visszajelzéseket csak mondod, amit fontosnak vélsz. Ez azonnal szelektál az emberek közt, vagyis mindenkinek így nem fogsz tudni megfelelni, de sokak érdeklődését (akik olyasvalakit szeretnének megismerni te), fel fogod kelteni.
Human | | Előzmény: DaleCooper (2008-10-23 09:19:56) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | DaleCooper | válasz 2008-10-23 09:19:56 | | Igazad van abban, amit mondasz. Az én szüleim viszont akkor is megszólaltak/megszólalnak, ha dicsérni kell engem. Nem is ez zavar, hanem az, ha pl. ismizni szeretnék valakivel, de még csak annyira sem méltatnak, hogy néhány szóval elutasítsanak, hanem csak hallgatnak nagyokat. Azt én se tudom, hogy mi okozhat "rossz kisugárzást", de most őszintén: néhány mondatból (úgy, hogy nem is beszélt velem), látatlanban honnan tudja valaki megállapítani, hogy "rossz kisugárzásom" van, hogy milyen ember vagyok valójában? És ha csak negatív visszajelzéseket kapsz (jó esetben, rosszabb esetben semmilyet), akkor óhatatlanul arra gondolsz, hogy a hiba benned van. Ráadásul ha különböző típusú embereknek sem tudsz megfelelni (mert valószínűleg különböző típusú emberek voltak, csak azt sem hagyták, hogy én esetleg megismerhessem őket), akkor azt fogod érezni, hogy így alles zusammen rossz vagy. Hogy világosabb legyen: ha hiába kéred őket, hogy legalább ismizhessetek, akkor valami van a háttérben. Mert ha még az egyik fajta embernél nem jön be ez a taktika, akkor a másik fajtánál még be kellene, hogy jöjjön. Nincsenek olyan nagy vágyaim, csak azt szeretném, ha nekem is sikerülne az, ami másoknak. De ha nem sikerül, akkor már eleve nem lehetek túlzottan magabiztos. Azért kösz, hogy válaszoltál a felvetésemre. Szép napot neked. | | Előzmény: Viorica (2008-10-22 12:56:46) | Erre a hozzászólásra 3 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | DaleCooper | válasz 2008-10-22 23:11:06 | Szia, tiszafa!
Örülök, hogy nem sértődtél meg, nem is állt szándékomban megsérteni téged. Őszintén szólva nem annyira másoknak szeretnék megfelelni, mint inkább magamnak. Illetve ez nem is megfelelési kényszer, mint inkább vágyódás valami jó iránt. Éppen hogy nem mások elvárásainak akarok megfelelni, hanem azt szeretném, ha mások fogadnának el engem ilyennek, amilyen vagyok. (Amúgy nem vagyok én mindig keserű, csak hát az se segített, amikor "mosolyogtam" másokra.) Bizonyos mértékben persze hajlandó lennék változásra, de ez azért nem jelentene elvtelen megalkuvást. Valójában nem "másoknak" szeretnék megfelelni, csak "annak az egynek". Tudom, én se vagyok tökéletes, sőt, az lenne a csoda, ha tökéletes lennék. Azt se várom el, hogy az a másik tökéletes legyen. Igazad van abban, hogy nem tudhatom, hogy ők miért utasítottak el. De ők honnan tudhatták volna, hogy mi rejlik bennem, ha még csak nem is reagáltak? Lehet, hogy megfeleltem volna nekik, de lehet, hogy nem. De még csak annyit sem tettek meg, hogy utánajárjanak annak, hogy ki is vagyok. Nem maga az elutasítás ténye volt kegyetlen, hanem az a mód, ahogyan elutasítottak. Nem az fáj(t), hogy X vagy Y elutasított, hanem az, hogy még csak egy szó válaszra sem voltam méltó nekik. Ezzel szerintem nem (csak) a "férfit" bántották meg, hanem az "embert" (is). Egyébként el tudnám fogadni a rosszat is, ha lenne valami jó is (pontosabban szólva ha több jó lenne). Ami kevés jó történik velem, az nem tudja pótolni azokat a kívánságokat, amiket igazán szeretném, ha teljesülnének. Azt írod, hogy te elutasítottál egy srácot, mert túl kedves volt. De éppen ez a bökkenő: te valamennyire megismerted őt, ha tudod, hogy milyen volt belülről. De rólam honnan tudták, hogy milyen vagyok? Abból a néhány mondatból megállapították, hogy soha nem tehetném őket boldoggá? Tudom, hogy túl kellene lépnem a múlton, de ez számomra nem olyan egyszerű. Vannak olyan sérelmek, amelyeket még általános iskolás koromból őrzök, ami pedig nem most volt. Aki megsértett, az valószínűleg már régen nem emlékszik rájuk, de én igen. Nem gyűlöletet érzek az illető iránt, hanem csak fájdalmat. Bárkinek a kedvéért hajlandó lennék felejteni, sőt tudnék is, csak hát nincsenek pozitív tapasztalataim, és így nehéz feldolgozni a történteket. Ahhoz a másik oldalnak is úgy kellene hozzáállnia a dolgokhoz, ahogyan azt én szeretném. De úgy érzem, hogy bármit teszek, semmi nem elég jó. Vannak, akiknek szinte magától az ölükbe hull a siker, nem is akármilyen. Nekem pedig még annyi sem sikerül, hogy legalább választ csikarjak ki valakiből. Azt hiszem, a sikertelenség még az önbizalommal teli embereket is megviselné egy idő után, nem még engem. Egyébként várom én a jót, csak nem jön. Majd talán egyszer... Én is jó éjt kívánok neked. | | Előzmény: tiszafa (2008-10-22 21:23:28) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | tiszafa | válasz 2008-10-22 21:23:28 | Kedves DaleCooper!
Egyáltalán nem bántottál meg, mivel leveledből kiérződött a düh és a sértődöttség is egyszerre. Csak nem tudtam melyik a nagyobb...Dühből is írunk bolondságokat...
Mondd, miért fontos neked annyira megfelelni másoknak? Te attól jobban érzed magad? Lehet, de egy idő és egy bizonyos "mennyiség" után már zavaróvá válik az egész és azt kívánod, hogy bárcsak te lennél újra az az ember, akit nem vesznek észre....
Mindenkiben van vágyódás a jobbra és a szebbre. Ez nem baj, hiszen ez visz minket előrébb. Negatív tapasztalatok is erőssé tehetnek, de ha ennyire nem tudod feldolgozni a téged ért sérelmeket akkor ebbe könnyen belebetegedhetsz. Vedd lazábban a dolgokat, próbáld máshogy megközelíteni az egészet. Pl. honnan tudod, hogy amikor elutasítottak, akkor nem-e azért, mert igazából ők féltek az érzelmektől.?
Még a régi szép időkben én azért is elutasítottam egy fiút, ha túl megértő, kedves, egyszóval olyan tökéletes volt. Nem volt kihívás. Én szeretek élni, de tökéletesen nem lehet. Senki sem képes rá, de néhányan szinte megközelítik. Nekem ez nem imponál. Nem életszerű. Én szeretem, ha zajlik körülöttem az élet... Látod, mindenki más. Te is,én is, a harmadik is...mert ugye nincs két egyforma ember... Nem úgy látom, hogy te egy elveszett ember vagy. Mindenkinek van rossz periodus az életében, de utána jobbra fordul minden. Ha a rossz dolgokon nem tudsz továbblépni, akkor a jókat sem várhatod, mert nem állsz készen a befogadásukra, hiszen azokat is fel kell dolgozni.
Csak annyit tanácsolhatok: lépj át a múlton, hogy legyen jövőd! Ha ezt megteszed, akkor eljön akire vársz.
Nyugodalmas jó éjszakát:
tiszafa | | Előzmény: DaleCooper (2008-10-21 19:54:17) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | tiszafa | válasz 2008-10-22 20:55:23 | Szia Csiga!
Engem érdekel! Bár nem tudok tenni semmit, csak annyit, hogy meghallgatlak, elolvaslak és megírom a véleményem, tanácsom.
Egyébként a pszichológus is ember, és együtt tud érezni...
Üdv: tiszafa | | Előzmény: csiga (2008-10-22 08:10:24) |
| | Hirdetés | | |
|
| | Viorica | válasz 2008-10-22 13:10:45 | Ha lehet ilyet kérdezni, mi volt az, amin a környezetváltozás segített? És hogyan segíített?
Csak, mert engem anno vitek pszichológushoz (Anya), és ott általában elég nehézkesen mentek a dolgok: nem vettek észre elég nyilvánvaló dolgokat, beszélgettünk ugyan, de egy idő után inkább csak afféle őszinte társalkodónőknek gondoltam őket, mert nem volt se terápia, se túl sok feladat... egyszer kaptam szorongás ellen libriumot, kicsi, zöld bogyó formájában, ez volt az aktív belenyúlás a folyamatokba, de például terápiával vaegyszer kísérleteztek a négy-öt emberből... meg egyszer voltam Baktay Miklósnál, mert olvastam egy könyvet a terápiáikról Zelkával. Jó volt, de csak egyszer tudtam menni, ugyanis nekem baromi magas az óradíja. Nem mondom, ha lenne annyim, nem szólnék semmit, de mivel nem vagyunk gazdagok, kicsit soknak bizonyult... Mindnesetre segített akkor egyszer, tök jót beszélgettünk. Az éjszakai paráim elmulasztását jelentősen megdobta. Munkáról is beszélgettünk - ebben kicsit utópisztikusak az elképzelései, mondta, hogy hantázzak, kérjem be magam valahova kávéfőzőnéninek és két héen belül én leszek a főnök, stb., de voltak itt is jó gondolatok. Na, ő volt az egyetlen felnőtt-pszichológus, akihez magamtól mentem el, mikor már nagyon nem bírtam, hogy egy-egy átaludt éjszaka a véletlen műve... | | Előzmény: csiga (2008-10-22 08:10:24) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Viorica | válasz 2008-10-22 12:56:46 | Nem 100%-os. Nem lehet, és nem is kell az egész felelősséget a szülőkre lőcsölni, természetesen. Ami viszont nem mellékes: ők indítanak útnak, tehát *legalább* ők próbálják meg, hogy nem csak akkor szólalnak meg, "ha sótlan a leves". Ennyi a biztos. Aztán az már megint lutri, hogy ők mondják szépen a jót is, rosszat is, Te meg kiszabadulsz a világba és rengeteg szar visszajelzést kapsz. Miért? Ennél a miértnél jön az, hogy nem csak a szülői viselkedés lehet valakinél annak az oka, hogy az illető a rosszat vonzza be. Hanem? Innen, egy-két hszből, kutyafuttában - mit tudom én. De érdemes rajta elgondolkozni, hogy az "ősbizalmon", illetve annak a zavarán kívül még mi csinálhat rossz kisugárzást egy embernek.
Én is lázasan gondolkozom rajta, mert néha még most is elfog a régi para, hogy valaki ráírta a homlokomra, hogy "a kurva nénikéteket":-))))... pedig lényegesen jobb visszajelzéseket kapok, amióta megoperáltattam a szememet, és más lett a mimikám (mosoly, tekintet - nem mentegetőző mosolyú tantónénit látok a buszablakban tükröződni...), a testsémám is, arányosnak látom a kezem-lábam, stb. De még vannak régi beidegződések, és a vacak kisugárzás - ami nem *csak* viselkedés - nem jön le szappannal... | | Előzmény: DaleCooper (2008-10-21 22:15:50) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | csiga | válasz 2008-10-22 08:10:24 | Szia Kutmurluc! Egyébként én azt vettem észre 7 év szakemberhez járás során (persze mindig más foglalkozott velem), hogy a szakemberek nem is igazán veszik észre azt ha valaki tényleg nagy segítségre szorul... Amikor nagy bajban voltam és már nem sokon múlt az életem, úgy állt a dolgokhoz a szakember, hogy csak kamaszkori gondjaim vannak és az nem olyan nagy ,,probléma" , csak én fogom fel tragikusan a dolgokat... Egy másik szakember (aki a kedvencem volt) azt mondta nekem, hogy ne várjak csodákat ettől a szakmától, hisz ő csak úgy tud segíteni, hogy megpróbál a helyes út felé terelni és neki az a feladata, hogy ezt az utat végigkísérje (mármint ahogy változunk)... Engem az bánt a legjobban, hogy hiába diplomáztak és tudnak egy csomó szak szót, valahogy mégsem veszik észre azt ha valaki tényleg nagy bajban van...kb 1 éve érzem úgy hogy már nem olyan az életem, mint azelőtt. és fáj, hogy ezt a változást nem szakembernek köszönhetem.... illetve csak félig, mert ha én egy szakember segítségével nem jutok ki külföldre akkor én ma már lehet, hogy nem élnék, vagy ha mégis akkor biztos hogy el lennék zárva a külvilágtó. Nekem speciel nagyon jót tett a környezet változás. De ez is csak 4 év múlva látszott meg rajtam...Valahogy a ,,felnőttek" világában jobban elfogadnak, mint előtte.
Az önkínzások is szép lassan (évek alatt) kezdtek ritkulni, majd végül csak azt vettem észre, hogy már egyáltalán nem csinálom.. Nem tudom, hogy hogyan sikerült ezen túl lennem. Magától elmúlt, de szerintem, ha egy kicsit komolyabban vett volna egy szakember akkor lehet, hogy előbb túl lettem volna raja, nem pedig 18 év után...Most jelenleg a depresszió van soron ami múlónak látszik kb 1 éve, de vannak napok mikor nagyon félek attól, hogy vissza fogok esni... Akkor fogom csak ,,teljesen gyógyultnak" nevezni magam, ha a szorongásom is el fog múlni és az önbizalmam sem lesz a béka hátsója alatt...:-)))
De ez csak az én véleményem, remélem nem bántottalak meg! Én így éltem meg ezeket a dolgokat... de jól esett ezt most mind kiírnom magamból!!!!!!! Bár lehet, hogy nem érdekel senkit :-((( | | Előzmény: kutmurluc (2008-10-22 07:08:34) | Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Esprit | válasz 2008-10-22 07:58:36 | Egyébként hiszek abban, hogy a szimpla szavak segíteni tudnak néhol. Pl. Amit irtatok arról, hogy hogyan viszonyuljak ebben az új helyzetben exhez, az nagyon sokat segített.
|
| | Esprit | válasz 2008-10-22 07:32:21 | Nekem sem voltak az élet többi területén sem sikereim /Levendula, gratula, hogy neked igen, de itt elég frusztráló tud lenni/ de azt hittem, hogy legalább van párom. Nade az sem volt. Szóval ezen szakember hogy tudna segíteni? Irta kutmurluc (?), hogy a csúnya nőknek könnyebb. Nem , semmivel sem könnyebb. Szerintem itt egy kiút van, hozzászokni a magányhoz és nem foglalkozni azzal, hogy bántanak, erre kidolgozni valami védekezést , de "kedves másik csoport", higyjétek el: a személyiség változással sem állásinterjún nem jutsz előnyökhöz, ha látod, hogy a külsődön fanyalognak, a párválasztásban meg aztán pláne.Nemcsak a külső számít, de a külső egy olyan szűrő, amin át sem tudsz jutni, így lehetőséged sincs pozitív személyiségedet megmutatni.
Szóval: én azt tudom tanácsolni: próbáljátok megszokni a magányt, legalább ti magatok nebántsátok magatokat a csúnyaságotok miatt, mások úgyis megteszik ezt, találjatok magatoknak olyan életet, amihez nem kellenek emberek és ami nehezebb , hogy megfelelő munkát is találni az életben, nah ebben nem tudok tanácsot adni:( | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Levendula | válasz 2008-10-21 23:31:20 | Én néha még munkahelyen is kapok ilyen bíztató szavakat. És sokat számít. Főleg amikor túlterhelt az ember, és szüksége van egy kis bíztatásra, hogy kitartson.
Gyerekkoromban pedig fagyi volt a szorzó. Jutalmat gombócokban kaptuk :) Feltéve hogy hajlandók voltunk érte elmenni a fagyizóig :) | | Előzmény: DaleCooper (2008-10-21 22:15:50) |
| | DaleCooper | válasz 2008-10-21 22:15:50 | | Nem biztos, hogy igaz (vagy csak tényleg általánosságban). Az nem a szüleimen múlott, hogy nem sok az önbizalmam, és hogy lassan még az a kevés is elvész. Ők azért megdicsértek (és megdicsérnek), ha valamit jól megcsinálok, de azért kaptam letolást is egy jó párszor. De hogyha az emberektől nem kapsz pozitív visszajelzést (vagy inkább úgy mondanám, hogy szinte csak negatív visszajelzéseket kapsz), akkor az eléggé le tud lombozni. Gondolom, te is az a típus vagy, hogy néha nem árt egy kis "vállveregetés" az önbizalom erősítéséhez. Sztem igen kevés az az ember, akinek ne lenne szüksége néha egy kis biztatásra. Vagy legalább arra, hogy érezze, hogy szüksége van rá valakinek. Ha nem is mondják ki szó szerint, hogy "ügyes voltál", de azért éreztetik, hogy büszkék rá. | | Előzmény: Viorica (2008-10-21 21:33:23) | Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Viorica | válasz 2008-10-21 21:33:23 | Hajaj, de milyen igaz ez! Egyszer elmondtam Anyának, merrt őrá is jellemző ez. Mire a válasz: mert Te állandóan a vállveregetést várod! Magadtól sose csinálsz semmit! Ha pedig említésre megcsináltam valamit: ja, hát most, hogy szóltam?! De ha nem szólok?!
Ezekszerint mégse biztos, hogy vállveregetésre ácsingózó, kutyalelkű hülyegyerek az, aki nem szereti, hogy az összes észrevételből csak a szigorkodás éri el... | | Előzmény: Vickie (2008-10-21 17:06:55) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | DaleCooper | válasz 2008-10-21 19:54:17 | Kedves tiszafa!
Kérlek, ne haragudj, hogy ha tegnap megbántottalak, nem állt szándékomban. Csak éppen besokalltam attól a sok sikertelenségtől, ami újabban (vagy kissé régebben) ért, több téren is. Valószínűleg tényleg nem bántani akarsz, hanem segíteni, és ezt köszönöm neked. Úgy látszik, te azon ritka kivételek közé tartozol, akik még így ismeretlenül is próbálnak közeledni hozzám, próbálnak segíteni. Tudom, hogy nem minden ember egyforma, és én ezt el is fogadom így. Csak hát nincs általános megoldás sem, mindenkinek személyre szabott megoldásokra van szüksége. Ezért nehéz elfogadnom azt a sémát, hogy ne keseredjek meg. Van, aki könnyen fel tudja dolgozni az őt ért "sérelmeket", én nem. Én nem tudom egy vállrándítással elintézni pl. azt, hogy annak idején egyetlen szóval sem válaszoltak nekem. Mások biztosan könnyen továbblépnének, mert ők ilyenek. Én nem ilyen vagyok.
Nem az fáj, hogy ilyen dolgok történtek velem, mert ilyeneknek is kell lenniük az ember életében. (Mi lenne akkor, ha csupa pozitívum lenne az életünk?) Az fáj, hogy egyetlen sikerem se volt, még annyi se, hogy legalább egy szót szóltak volna. Ha legalább egyetlen pozitív eredményt elértem volna, hidd el, hogy én lennék a legboldogabb ember. Nekem egyetlen ember is elég lenne, és egy életre megbecsülném őt. De akármilyen jó voltam, akármennyire pozitívan is viszonyultam másokhoz, nem értem célt. Max. annyira voltam jó nekik, hogy ha segítség kellett, akkor megtaláljanak. Aztán szép lassan én is eljutottam odáig, hogy legfeljebb a pozitív semlegességig megyek el a legtöbb emberrel, mert aki meg akar ismerni, az úgyis meg fog. Igazad van abban, hogy néhány negatív tapasztalat még nem a világ vége. De mi van akkor, ha csak negatív tapasztalatok vannak? Ha nem méltatnak még annyira se, hogy azt mondják: igaz, hogy nem ismerlek, nem is akarlak megismerni, de azért takarodj a francba? Azt is elismerem, hogy aki igazán megismer valakit, akkor az nem fogja rondának, ügyetlennek stb. tartani a másikat, mert felismeri a másikban az értékeket. De mi van akkor, ha egyáltalán nem akarja megismerni azt a másikat? Ha nem látja meg a másikban is az embert, ha egyetlen szóval sem válaszol? Látod, amikor én is csak annyit kértem egy delikvenstől, hogy beszélgessünk, akkor sem kaptam semmi választ. Nem kértem, hogy rögtön szeressen, ezt nem is kérhetném. Ha beszélgetnénk valakivel, lehet, hogy idővel szimpatikusak lennénk egymásnak, lehet, hogy nem. De hogy eddig csak elutasítással találkoztam, ráadásul annak is a legrosszabb fajtájával, az már durva. Nem reklámozhatom magam, hogy ha valaki szeretne, akkor ő lenne a legfontosabb az életemben, hogy családcentrikus vagyok, hogy egy-két dolgot még meg is tudok főzni stb. Ha valaki meg akarna ismerni, ezt úgyis megtudná rólam. Csak hát ha nem akarják megtudni...
A tanácsod nem rossz, csak az a baj vele, hogy én már eddig is vártam. Sőt, megpróbáltam tenni is érte. Csak azt nem értem, hogyan lehetséges az, hogy másoknak szinte a kisujjuk megmozdítása nélkül is az ölükbe hull a siker, nekem pedig még akkor sem, ha vért izzadok. Pedig próbáltam optimistán hozzáállni a dologhoz, a keserűségemet eltitkoltam, érdeklődtem mások iránt, de egyetlen szóra sem méltattak. Akkor vajon mitől erősödjön bennem az optimizmus? Valószínűleg arra gondolhattak, hogy "Ugyan mit akar ez tőlem? Még azt se engedem meg, hogy szóba állhasson velem, nem hogy esetleg legyen köztünk valami." Vagy valami ilyesmi. Tudod, én hiába próbálok meg lépni így vagy úgy, ha a másik félben nincs meg az, hogy egy kis időt rám szánjon. Ha lenne miért optimistának lennem, akkor az lennék. Ha érezném azt, hogy annak az egy embernek fontos vagyok, akkor nem lennék ilyen keserű. De így nem megy. Így nincs semmi motiváló tényező, ami erősítené a hitet bennem. Ha valaki boldoggá tenne engem, én is boldoggá tenném őt. Akkor nem lennék szomorú, akkor lenne öröm az életemben. De ha csak visszautasítást tapasztalok, akkor én sem tudok pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, bármennyire is ez lenne az ideális. "Röviden" ennyit szerettem volna. Minden jót neked. | | Előzmény: tiszafa (2008-10-21 13:40:56) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Levendula | válasz 2008-10-21 16:35:25 | Csak egy példa. Én sokáig nem tartotttam magam szépnek, legfeljebb átlagosnak.
Ehhez képest, mások egészen máshogy, pozitívan nyilatkoznak erről.
Nem biztos h én magam igazán meg tudom ítélni.
| | Előzmény: Vickie (2008-10-21 16:00:02) |
| | Levendula | válasz 2008-10-21 16:27:34 | Ez így van. Ha emészti az elégedetlenség, taszítani fogja az embereket. Manapság mindnekinek elég bonyolult az élete, nyilván olyan emberi kapcsolatokra hajlunk elsősorban, ahol nyitottságra, vidámságra, feltöltődésre számíthatunk.
Ha most én elkezdenék mindenkit azokkal a dolgokkal untatni, amikkel nem vagyok elégedett magamban vagy a környezetemben, szerintem rövid úton elhúznának más irányba :) És igazuk lenne.
Akárhogy ki is szúrt veled az élet, tudj nevetni, és elvonatkoztatni a negatívumoktól.
| | Előzmény: pillanat (2008-10-21 13:25:35) |
| | Levendula | válasz 2008-10-21 16:17:07 | Ne légy olyan biztos abban, hogy csak azért, mert ő nem értékelte a külsődet, ez nem értékes.
Ne ahhoz viszonyíts, hogy őneki tetszettél-e. Ha csak kihasználni akart, akkor eleve nem a tetszés volt itt a lényeg.
Biztos, hogy értékes és vonzó vagy azok számára, akik olyan nőt keresnek, amilyen Te vagy. Aki másmilyet keres, annak a hozzáállása alapján nem lehet megítélni a Te értékeidet. Magadhoz viszonyíts.
Ha hazudoznia kellett ahhoz, hogy megmaradj neki, akkor nyilván nem sok választási lehetősége volt rajtad kívül.
Tehát nem hinném hogy el volt halmozva jó nőkkel. Akkor azokhoz járt volna, nem gondolod? Csak lehet hogy a jó nők nem álltak szóba vele. Te meg szeretted és elfogadtad őt, ez mindennél többet ért. Ha ezt eldobta, nem is érdmelte meg. Attól hogy szeretsz valakit, még ne hidd hogy ő tökéletes, vagy jobb nálad. Talán pont hogy nem nőtt fel hozzád lelkileg. Majd lesz jobb :) | | Előzmény: Esprit (2008-10-21 08:12:36) |
| | Esprit | válasz 2008-10-21 15:06:40 | Kedves Vickie,
És mi van ha a "ne foglalkozz vele" tanács kevés?!
Mert lehet, hogy kevés. Én anno azt olvastam Baranyi Ferenctől:
"Akit egyszer porig aláztak, porig kell azért lehajolni, a méltósága vesztett sorshoz, méltóságvesztve igazodni". Aki ebben a helyzetben van nem az ilyen tanácsokra szorul /talán/ mint amit pillanat és Vickie is írt, hanem épp erre a porig lehajolásra. VAgyis: akadjon olyan ember, aki így is elfogadja, hisz a szépeket nemhogy elfogadják ugy állapotukban, hanem keresik is kegyüket. A nemszépek pedig azt tapasztalják, hogy meg kéne változniuk ahhoz, hogy érdekeljék az embereket. Az sem igaz, hogy csak azért nem érdeklődnek utánuk az emberek, mert bezárkoznak...persze vannak esetek amikor valoban ez az ok. | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | tiszafa | válasz 2008-10-21 13:46:01 | Kedves Kutmuruc!
Pillanatnál jobban nem is írhatta volna le senki, amit gondolok. Tudod, van, akinek jó, ha az eldobott zsebkendőt felszedi...
Üdv:tiszafa | | Előzmény: kutmurluc (2008-10-21 11:20:31) |
| | tiszafa | válasz 2008-10-21 13:40:56 | Kedves DaleCooper!
Talán félreértettük egymást. Én nem kijelentettem, hanem kérdeztem. Nem különbözik a csúnya és a szép ember, hidd már el! Külsőleg mindenki más, ez tény. De nem lehet kijelenteni, általánosan, gyűjtőfogalomként te, ő vagy a harmadik csúnya, a negyedik meg szép. Nem lehet, mivel mindenki másként látja a világot. Ami nekem tetszik, az nem biztos, hogy neked is szép és jó, nekem mégis tökéletes... Egyébként nem bántani akartalak, és most sem szeretném azt tenni, de én ezt a nézetet vallom és ennyi.
Tudod: aki csak néz, az nem is lát!!! Magyarul: lehet a szíveddel érezni is, mégha másnak nem is tetszik az, ami vagy akinek a látványa ezt kiváltotta belőled.
Egyezik a véleményünk a válaszolós témában, mert ha valaki kérdez, vagy feléd fordul akármiért, mégha negatív is a válasz, akkor is válaszolni kell!
Szerintem a szép és csúnya dologról mindenki könnyen vitázik, mert nincs a világon két egyforma ízlésvilágú ember. De ettől zajlik az élet, és színes a világ!
A tanácsom számodra:
ne keseredj meg ennyire néhány negatív tapasztalat még nem a világ vége! Neked is eljön az, akire szükséged van. Várj türelemmel. De egyébként majd akkor jön, mikor nem is számítasz rá.
Üdv:tiszafa | | Előzmény: DaleCooper (2008-10-20 21:42:32) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Esprit | válasz 2008-10-21 08:12:36 | Ja és nem is az fáj, hogy lelépett, hisz ez tényleg mindenkivel előfordul, hanem az, hogy végig hazudott. Mint egy szélhámos.
Akinek kiderül, hogy kettős élete volt. Az elmúlt évek mind hazugság.
Én tényleg elhittem, hogy lehet engem is szeretni, annak ellenére, hogy tényleg nem vagyok jó nő , sőt....de kiderült, hogy nem.
Vannak csúnya nők és férfiak, akiknek van párjuk..tehát megért egy önvizsgálatot, hogy miért is léphetett le, de kiderült, hogy sajnos ez az ember olyan, aki bizony a külsőm miatt hagyott el. Hozzátenném, hogy ő se adonisz, sőt /így utólag már...de én elfogadtam őt/, talán neki épp ezért kellett kompenzálnia nálam dekoratívabb , de ezért sokkal egoistább emberekkel.
De igazad van Levendula és pillanat, nem vele foglalkozom...semmit nem ér ő. Nem fogok nem belerugni, hisz miért ne tenném?!
Aztán majd kezdek építkezni, nem fiúkkal foglalkozni, hanem sokkal másabb dolgokkal. Nem érdekelnek az öntelt f@szkalapok. Megpróbálok egyedül is teljes életet élni.
Hogy em lehet?? Akkor ti tényleg nem látjátok át a problémát?!
| Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő |
Új Hozzászólás
|
| |
