HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Párkapcsolati problémák

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő
Nim válasz 2008-09-23 06:55:36
Már próbálkoztam bejutni oda, de valami plugint hiányolt a böngészpőm, és az exe fájl, ami letölthető, Linux alatt nem megoldás. A kedvesem kellene megkérdem, hogy segítsen, ami kissé megnehezíti a dolgot.
Bár annyiból már könnyű, hogy már beszéltünk a nagy kérdésről, és tekintve, hogy jelenleg (és szerinte örökre) részéről a válasz a kérdésre a nem, de még reménykedik, hogy én gondolom meg magam, így legalább nem kell titkolni, hogy az oldalt szeretném használni.
Hiszen mindketten a padlón vagyunk. :(
Előzmény: Levendula (2008-09-21 18:56:22)
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Levendula válasz 2008-09-22 15:01:07
Hú de optimista valaki. Csak nem Woody Allent üdvözölhetjük élruhában? :)
Előzmény: Normann (2008-09-22 14:02:03)

Hirdetés

Levendula válasz 2008-09-21 18:56:22
Priviben a chaten szívesen. Itt nem szeretnék róla írni.
Előzmény: Nim (2008-09-21 18:12:09)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Levendula válasz 2008-09-21 18:55:03
Előbb utóbb döntened kell. Az idővel nem nagyon nyerhetsz semmit. Lebegjen annak a bizonyos párnak a pozitív példája a szemed előtt, és kezdj el mérlegelni. Kérdezz rá.
Előzmény: Nim (2008-09-21 18:09:44)

Nim válasz 2008-09-21 18:12:09
Egyébként ezt már korábban is akartam kérdezni vagy kérni: van kedved esetleg mesélni a te döntésedről, illetve hogy alakult ki a dolog? (Illetve arról is, amit úgy írtál: "én is itt vagyok", mármint az oldalon, ha jól értettem.)
Előzmény: Levendula (2008-09-15 23:47:13)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Nim válasz 2008-09-21 18:09:44
Igen, teljesen egyetértek. Ezt éreztem meg abban a két emberben, akikről írtam. De mivel még gyáva vagyok rákérdezni, így egyelőre az a gyanúm, én még nem vedlettem le a régi bőrt. De akár húzom, akár belevágok a lecsóba, abban biztos vagyok, hogy eljön az ideje a megbeszélésnek.
Előzmény: Levendula (2008-09-17 23:12:30)
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Levendula válasz 2008-09-17 23:12:30
Ha felszabadul a lelked bizonyos blokkoktól, rohamosan bevonzod azt, aki melléd rendeltetett. A kisugárzásod megváltozik, és nem sokáig leszel tétlen, lesz ott baba is hamar :)
Ha úgy kell lennie, hogy ez a kapcsolat lezáruljon, akkor le fog, el fogod engedni, és utána hamar meg fogod találni azt, amiben ott a helyed. Aki nem találja meg hamar, az soxor azért nem, mert a múlton rágódik, ahhoz viszonyít. Ahelyette, hogy megnyílna afelé aki őrá vár.
Előzmény: Nim (2008-09-17 22:08:42)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Levendula válasz 2008-09-17 23:05:40
Akár elég erős, akár nem. Ott akkor abban a pillanatban persze hogy fontos, hisz abban a bizonyos kapcsoatban élsz, nincs alternatíva. Nyilván eleve ebben a kapcsolatban tudsz gondolkodni.
Furán is nézne ki, ha nem lenne nagyon fontos számotokra a nehezen felépített jelenlegi kapcsolat.
De a baba kérdés is nagyon fontos. és a ketgorikus elzárkózás ennek alulértékelésére utalhat. Vagy arra, hogy nagyon fél a témától. Valami blokkolja, még azt is, hogy gondolni tudjon rá. Ez nem egészséges. Képesnek kell lennie őszintén beszélgetni róla, még ha nem is dönt pozitívan.
Tudja, hogy Neked ez fontos, és ha neki nem is annyira aktuális kérdés, akkor is, ami neked fontos, az egy egészséges kapcsolatban neki is fontos kell legyen.
Nem maga a baba, eleve a baba kérdés. Ezt meg kell ebszélni, elmondania az érveit. Ha ezt nem tudja megfogalmazni, akkor lehet szimplán csak be van parázva a felelősségtől, amivel járna. Próbáld rávenni hogy bezséljen erről bővebben, hogy miért zárkózik el tőle. Megkeresni a blokkokat amiket fel kell oldani.
Előzmény: Nim (2008-09-17 21:52:03)

Nim válasz 2008-09-17 22:25:51
Elnézést, ha Cirmit cirminek írtam valahol.
Most felfrissítettem az emlékezetem, és már megvan.

Hát nem könnyű neked. De ahogy írtad, már tudtatok beszélgetni. Ha kitartasz mellette, akkor azt hiszem, el fog múlni a varázs. Az a másik azt a romantikát, kalandot jelenti, amit egy stabil, biztos kapcsolat nem tud, vagy nehezen nyújtani. Nem lehet távolról rajongani, lopott időt együtt tölteni, titkolózni mások elől, ha egy házban éltek már évek óta. És hiába mondja neked az a valaki, hogy mennyire vonzó vagy (vagy már nem is mondja, hiszen "úgyis tudod, mucikám, hogy mit gondolok rólad, most nem mondhatom miden nap"), de az ember gyarló, és amikor valaki más mondja (vagy mástól várnád), az hirtelen nagyobb izgalom, bizsergés.
Vajon ez számított a férjednek? Vagy nagy butaság, amit írtam?

Persze megint egy ismerős esete lebeg a szemem előtt, de nem mesélek róla, mert én leszek a regénybeli öreg ezredes Indiából, aki állandóan a gyarmati történeteivel traktálja az angol társaságot. :)

Hirdetés

Nim válasz 2008-09-17 22:08:42
Ismerek sokat abból, amit leírtál. Igen, bennem is most szólal meg valami, hogy ez jó, csináljuk, és eddig rettegtem a kisgyerekektől, hogy kárt teszek bennük, de most kezdem érezni, hogy hogy is tehetnék, hiszen egy ösztön vezet feléjük.

De bevallom, hajlamos vagyok a kényszeres negatív gondolatokra, és amikor rossz passzban vagyok, bele tudok keveredni egy-egy ilyen spirálba. Borzadva olvasok az elbulvárosodott hírportálokon mindenféle cikket rossz, gyilkos anyákról, és félek, hogy ha ez lehet, akkor mi van, ha én is, ha bekattanok, ahogy le tudott valamikor teríteni a pánik is. A terápia óta kevésbé félek, de előtte kegyetlen volt.

Egy nagyon jó barátom példáját elmesélem. A fiú (azaz férfi, de hát velem korabeli, és ez az örökifjú kor ugye :), elvált a felelségétől, szinte egy hétnyi rágódás után. Mert vonzódni kezdett másik nőhöz, aki viszont nem fogadta a közeledését. De a srác már tudta, hogy a házassága nem jó, kiszállt, és akkor már a lány engedett, majd a kölcsönös vonzalom, egy-két beszélgetés voltaképpen nagyon rövid idő alatt kibomlott valódi kapcsolattá. Hetek kérdése volt, és nem javíthatatlan romantikus egyik fél sem, nem holmi szerelem első látásra esetről van szó. Egy bő év telt el, és nemrég megszületett a gyerek is. Nekem mindig is csodált kapcsolat volt, amibe két ember vitte, amit megtanult addig, ez a közös ráhangolódás két érett embernél, akik nem egymástól várták a megoldást, hanem már magukban is valakik (persze saját gondokkal, ahogy kell), hihetetlenül meggyorsítja a dolgokat. Ebbe kapaszkodom, hogy azért nincs minden veszve, nem biztos, hogy ha egy kapcsolatnak vége, utána az ember végzetesen elszakadna a világtól, és vesztesként lébecol, vágyakozva. Lehet, bő lére eresztettem a történetet, és talán így leírva nem is olyan tanulságos. :)

cirmi, nem tudom, nálatok mi a gond, mert együltő helyemben olvastam el anno a topikot, ha ma nem is, de igyekszem pótolni.
Előzmény: cirmi (2008-09-17 17:22:11)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Nim válasz 2008-09-17 21:52:03
A gond az, hogy felépítettünk közösen egy kapcsolatot, nehezen, tényleg harcolva, és ez a gyerektõl való félelem, azaz ellene való tiltakozás olyan erõs gát benne, hogy félek, rámegy az eddig felépített kapcsolatunk, mert nem tudom lerombolni. Azaz látok valamennyi reményt, és tényleg sokat köszönhetek a terápiának, mert valamelyest magamban rendet raktam, és sokkal kevésbé félek (akár belsõ, akár külsõ dolgoktól). Így talán lesz erõm, hogy segítsek a kedvesemnek. De nagyon nyomaszt, hogy elvesztem, miközben az elmúlt hetekben folyamatosan boldog vagyok, hogy megszületett bennem egy döntés: igen, szeretnék gyereket, és igen, ez fontos, annyira, hogy nem fogok kompromisszumot kötni.

Szóval elfogadom én, hogy ha erõs a kapcsolat, akkor kibírja, ha nem erõs, akkor elbukik, és így van jól, de azért mégsincs így jól. :) Mert még ha nem is eléggé erõs, de nekünk nagyon fontos.
Előzmény: Levendula (2008-09-15 23:47:13)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Levendula válasz 2008-09-17 21:08:02
Nálunk az első szó érdekesen alakult. Az első szava kutya volt. Azóta is féltékenyek vagyunk a kutyánkra :)
Mit nekem Anya meg Apa, kutya és kész :)
Százszorszépet én is kapok minden nyáron, a kertből az elsőt :)
Nekem egy nem egészen idegen kissrác szokta mondani, hogy "vigyél haza". A szívem megszakad érte. Mert tényleg hazahoznám. De nem lehet...
Előzmény: cirmi (2008-09-17 18:38:36)

Levendula válasz 2008-09-17 21:03:33
Azt a 9 hónapot nem véletlenül "találták ki". Pont elég arra, hogy az ember jánya felkészüljön lelkileg is.
Amikor majd már képtelen leszel másról beszélgetni nőkkel, mint a babáról, akkor tudni fogod, hogy sínen vagy :)
Én se gondoltam eleinte, hogy annyira szeretni fogom azt a 9 hónapot, hát még a többit utána :)
Nincs nap, hogy ne jutna eszembe egy-egy apró mozzanat a babavárás és a babázás időszakából.
Előzmény: cirmi (2008-09-17 17:22:11)

Levendula válasz 2008-09-17 20:57:36
Szia Cirmi!
A Te helyzeteddel kapcsolatban az az érzésem, nálatok meg fog oldódni ez a dolog. Amit a férjed érez a fiatal lány iránt, szerintem nem igazán szerelem. Inkább talán nagyon mély szeretet, emberileg szereti őt. Ott akkor abban az állapotában a férjed valahogy ővele talált közös hangot.
A lány pedig eleve emberileg szereti, hisz ki is mondta ezt.
Nálatok inkább kommunikációs probléma volt, ami felhalmozódott, és most van itt az ideje, hogy megoldjátok. Meg kell tanulni a gondokat mindig megbeszélni, hogy ne legyenek tévhitek, félreértések.
Ha erre ő is nyitott, és nem fontosabb számára az egoja a kettőtök kiegyensúlyozott kapcsolatánál, akkor sikerülni fog.
Ha ez sikerülni fog, a baba project is beindulhat újra :) Úgy legyen :)
Előzmény: cirmi (2008-09-17 17:08:32)

cirmi válasz 2008-09-17 18:38:36
mégvalami: idén kaptam egy ismerős kislányától anyák napjára egy pár szál százszorszépet. És iszonyúan jó érzés volt.... egy gyakorlatilag idegen gyerektől.
Akkor kezdtem el azon goldolkodni, hogy milyen érzés lehet az, amikor valaki először mondja azt nekem majd, hogy anya, vagy mami.
És azóta érzem azt, hogy gyerek nélkül iszonyú rossz lenne élni.
Kicsit úgy érzem, mintha hiába éltem volna.
Előzmény: cirmi (2008-09-17 17:22:11)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

cirmi válasz 2008-09-17 17:22:11
Hahó,
én 37 éves vagyok. Én is későn nőttem fel, mert pár hónapja érzem azt, hogy szeretnék gyereket. Eddig mindig találtam valahogy kifogást rá (épitkezés, spórolás, stb). Most van az, hogy már nem keresek kifogásokat, megértem a gondolatra. Eddig én is úgy éreztem, hogy tuti csapnivaló anya lennék, mert türelmetlen vagyok, mert nem hoztam otthonról olyan igazi családi mintát, stb stb. De tulképpen rájöttem, hogy ez hülyeség, mert sokkal több szeretet és érzelem/érzékenység van bennem, mint egy átlag emberben. Hülyének hangozhat a párhuzam, de valahogy mindig az jut eszembe, hogyha a macskámat/kutyáimat ennyire tudom szeretni, mint amennyire, akkor a babámat nyilván imádnám. És bár biztos furcsán hangzik, de szerintem -bár most igazán nem birom ésszel elképzelni- ahogy meglátnám az első UH képet róla, vagy ahogy megmoccanna a hasamban, már akkor tudnám szeretni. A végső "szerelem" meg szerintem az lenne, amikor magzatmázasan, kéken/zölden/lilán életemben először végre meglátnám. Én már nem félek a gyerektől, szüléstől, mert már vágyom arra, hogy legyen valaki, aki belőlem van. Ma már el tudom képzelni, hogy egy baba cuppogjon a cicimen, meg el tudom képzelni, hogy este ringatom. Sőtmitöbb, ne röhögj ki, mostanában 2x-3x álmodtam is ilyesmiről. Egy csudaszép kislányt láttam és még álmomban is "éreztem" azt a jóleső melegséget, ami elöntött. Azt hiszem felesleges olyasmiket aggódni, hogy az ember mennyire lesz jó szülő. Ezt előre úgysem lehet tudni. Addig kell szülni, amig az ember lánya ki nem fut az időből.
Tudod, ha lenne stabil életem, anyagi hátterem, egyedül is nekivágnék. Igy sajnos nem merek. És napról napra rosszabbul esik a gondolat, hogy talán nem leszek anya.
Előzmény: Nim (2008-09-15 20:23:07)
Erre a hozzászólásra 3 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

cirmi válasz 2008-09-17 17:08:32
Szia,
azért ez annyira nem egyszerű. Vagy legalábbis nálam/lunk nem. Eldöntöttük, hogy jövőre gyereket szeretnénk. Bejelentkeztem dohányzásról leszoktató kezelésre, nőgyogyihoz, genetikushoz, és elkezdtem eszegetni a magzatvédő vitamint. 2 hónapja a férjem "megbolondult" (ld. lentebb...). Én nem vagyok már abban az életkorban, hogy sokat várhassak.Max 2-3 évet. Ha a férjem mégsem velem akar élni a továbbiakban, akkor nekem nem lesz gyerekem, akármennyire is szeretném már. Mert először is új életet kell kezdenem, lakni kell valahol, talpra kell állni, meg kellene ismerkedni valakivel ekiről elhiszem hogy szeret és gyereket akar tőlem (már erre is rövid általában a 2-3 év). Ha meg nem találok ilyen társnak valót, egyedül nem merek vállalni gyereket, bármennyire fáj is. Én sem nőttem fel jó körülmények közt, nyilván ha gyerekem lenne, neki normális körülményeket és szerető családot szeretnék. De egyedül nem birnám anyagilag sem a gyereket felnevelni.
Szóval, ha a férjemnek nem jön meg az esze és nem jön rá, hogy én vagyok az, aki tényleg szereti és akire netán szüksége van, akkor nekem gyerek szempontból annyi. Úgy járok, mint jópár nő, akit 40 előtt kicsivel unnak meg. És akik ezért gyerek nélkül élik le az életüket...
Előzmény: Levendula (2008-09-15 23:47:13)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Levendula válasz 2008-09-15 23:47:13
Ez most magánvélemény lesz: Szeretitek egymást, és bíztok egymásban. Akkor miért kell bármitől is kategorikusan elzárkózni? Miért is lehetnek köztetek tabu témák? A gyerek téma nem szabad, hogy tabu legyen. Nálatok főleg nem. Nem tudsz már sokáig várni arra, hogy ő döntsön, előbb-utóbb döntenie kell. Azt Te megértheted, de nem muszáj elfogadnod. Nem muszáj lemondanod a babáról, ha úgy érzed, szeretnél gyereket. Ezt neki is meg kell értenie. És azt is, hogy tőle szeretnél.
Hogy alkalmas vagy-e a gyereknevelésre? Látod, én is itt vagyok, annak nyilván oka is van. Gondjai mindenkinek vannak. Mégis van gyerekem, és nagyon örülök neki, hogy van. Szerintem nem szabad ezt túlagyalni. Ha igazán úgy érzed, gyereket szeretnél, akkor vállald fel. Ha elég erős a kapcsolat, akkor kibírja ezt a döntést. Nem hiszem, hogy túltennéd magad azon, hogy elszalasztottad a legjobb dolgot, amit adhatsz. Életet egy kisembernek :)
Előzmény: Nim (2008-09-15 20:23:07)
Erre a hozzászólásra 3 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Nim válasz 2008-09-15 20:37:23
Szia!

Én azt hiszem, hogy nem csak ez alapján választunk párt. Azaz ha a kapcsolat nagyon jó volt, szeretetteljes, egyenrangú, akkor lehet, hogy emiatt olyasvalakit keresel, aki hasonlít a szülőre, de ha tényleg hasonlít, akkor ez az új kapcsolat is harmonikus lesz.
De ha azt a szülőt találod meg a társadban, akitől voltaképp menekülsz, akit nem szerettél, akkor még nem igazi társat keresel, hanem az akkor, abban a rossz kapcsolatban elsajátított sémákhoz "játszótársat".

Valamikor régen olvastam Bernétől a Sorskönyvet, amelyben egy olyan elmélet szerepel, hogy mindig a nagyszülő hat erősen az unokára, tehát ha pl. a nagyapa egy zsarnok volt, akkor a fia lázadni fog, és egy anarchikus családot teremt maga köré, amelyben az unoka már támaszt keresve esetleg jobban ragaszkodik a tekintélyelvhez.
de ez nagyon gyenge konyhapszichológia részemről, viszont a könyv nagyon érdekes, talán tetszene neked.

Egyébként ha az ember érzi, hogy valaki mást keres a partnerében (esetleg saját maga hiányát), és azt gondolja, rosszul választott, akkor lehet, hogy az a kapcsolat széthullik magától is, vagy ha rosszabb, akkor összeragad mindenféle külső drótozással. Talán nem is kell megmenteni?

Egyébként az is érdekes, hogy mennyire el tudja magával hitetni az ember, hogy milyen társra vágyik. Nekem volt egy barátom, sikeres, szellemes, a társaság lelke, aki mindig tevékeny volt, és nem véletlen, hogy szétmentünk. Mindig lehagyott, előttem járt, és hiába osztotta volna meg a sikereit velem, nem éreztem magaménak, végül olyasvalaki mellett lettem boldogabb, akivel együtt bukdácsolunk sokkal lassabb tempóban. De hogy végül ő lesz-e az igazi társ, hát lásd lentebb. :)
Előzmény: gbybaby (2008-09-15 18:16:15)

Nim válasz 2008-09-15 20:23:07
Örülök, hogy nem vagyok egyedül a topikban. Bár lehet, annak kellene örülöm, ha senki nem jönne ide, mert nincs párkapcsolati gondja. :)

Szóval az én gondom az, hogy későn lettem felnőtt. Már a krisztusi korban vagyok, és nagyjából most jutottam el odáig, hogy egzisztenciáról, gyerekről, egyáltalán, magamról, mint felelősséggel bíró emberről gondolkodjam. Sajnos minden síkon lemaradtam, ennek több oka is van, pánikbetegként, generatív szorongással, szociális fóbiával küszködtem, és nem könnyítette meg az életem, ráadásul a humán terület érdekel, ami nem a meggazdagodás útja. De legalább eljutottam idáig, és már nem bánom, hogy ez van mögöttem.

Viszont a kedvesem még nem, neki is nagyon sok akadályon kellett átkelnie, és sokat még nem vett be, és kategorikusan tiltakozik a gyerek ellen. Azt mondja, hogy ha bennem van ilyen vágy, akkor a kapcsolatunknak vége. Van egy részem, ami azt mondja, talán fel tudjuk ezt közösen oldani, és ha nem adom fel, akkor együtt maradunk, de azt is tudom, hogy bőven van esély arra is, hogy esetleg nem. Egy ideje nem is beszélünk a témáról, csak a szőnyeg alá van beseperve. Azt sem tudom, hol fogjak hozzá, mit tegyek, miközben rapszodikusan rámtör a rettegés, hogy elszalasztom ezt a remek dolgot, illetve néha pedig attól félek, hogy amúgy sem vagyok rá alkalmas, csak mert már ketyeg a biológiai óra, ezért aggódom, nem is szívből jövő a vágy. És persze szorongok attól is, hogy egy ilyen törékeny dolgot rám lehet-e bízni, szabad-e, nincs-e a kedvesemnek igaza.

Aztán az is bennem van, hogy vele szeretném, de az is, hogy ha mégis szétmegyünk, akkor képes lennék-e megtalálni a társam, amikor ilyen nem túl nyertes ember vagyok - tudom, nem szép, hogy már erre gondolok, de nem tagadhatom le, hogy ez is felbukkan.

Hát ez a gond, és tudom, hogy előbb-utóbb lépnem kell, de még rágódom, gyáva vagyok. Jó lenne azt hinni, hogy majd jó tanácsokat adtok, amiket nem tudtam eddig, és utána könnyebben megoldom, de attól félek, hogy már minden megvan a fejemben, csak a lelkemet kell megerősíteni (azért jó tanács is jöhet :) ), és ezért szeretnék csak úgy beszélgetni, akár erről a témáról, hogy kinek hogy alakult, mit gondol róla, akár mások gondjairól.
Előzmény: Levendula (2008-09-15 11:05:07)
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

gbybaby válasz 2008-09-15 18:16:15
egy kérdést tennék fel...vajon tényleg az alapján választunk párt magunknak,hogy az illető mennyire hasonlít szüleinkhez,vagy ahhoz a személyhez,aki felnevelt minket..és ha ez így van,és elfogadjuk,hogy párunk leginkább hasonlít szeretett avagy nem szeretett pártfogónkra,akkor ezen választást,mely oly tudat alatti,hogyan lehet befjásolni..felismerni,hogy roszul választunk..és ha már felismertük ezt..lehet ezen vajon ezt változtani?lehet vajon magunkra kényszeríteni egy másik "sémát" amely bár ősagyunknak nem lenne megfelelő..de szívünknek igen?vagy ez maga a lehetetlen..hiszen az ösztönös vonzódás miatt..egy ilyen ember bennünket nem tenne boldoggá?És ha a tudat alatt választottat kell elfogadni,mint" felismer hiba" lehet ezt szívünknek is elfogadottá tenni?:)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

gbybaby válasz 2008-09-15 18:08:59
Sziasztok.
Örülök,hogy találtam egy oldalt,ahol találok embereket..akiknek szinté vannak problémáik..a tudta..hogy nem vagy egyedül..már maga egy gyógyulási mankó:)

Levendula válasz 2008-09-15 11:05:07
Szia!
Írd le, milyen helyzetben vagy. Érdekel.
És biztosan másokat is.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Nim válasz 2008-09-14 20:33:00
Sziasztok!

Új vagyok, csak érdekelne, van-e még itt valaki. Visszaolvastam a topikot, persze az befolyásolt, hogy most éppen egy elég komoly (azaz nehezen megoldható, de mindenképpen megoldást igénylő, sok mindent befolyásoló) párkapcsolati problémával küzdök, és szívesen beszélgetnék erről. Beszélgetnék, azaz nem csak az enyémről, és nem csak én. Ha érdekel valakit, leírom a gondom, annyit előrebocsátok, hogy éppen most járok egy terapeutához, aki sokat segített, illetve előéletem is bővelkedik az oldalra illő témákban, de ezek javarésze már feldolgozott (elfogadott vagy kezelt) - szerencsére. Szóval van, aki meghallgat, de ami hiányzik, az a közös beszélgetés másokkal.

human.eRRor válasz 2008-09-02 10:59:39
Szia Mókuska!

Köszönöm a hozzászólásod, mert az alapján is látszik, hogy jól értékeled a helyzetet, amiben most vagytok. Az általad korábban írottakból is érződött egyfajta egyoldalúság, mintha a kapcsolatotokért főleg csak te tennél. A mostani fejlemények - amelyekről írtál - megerősítik ezt a képet. Mindez kételyeket ébreszt benned azzal kapcsolatban, hogy jó-e, ha így folytatjátok. Én is úgy érzem, hogy ez a lökés hiányzott ahhoz, hogy feltedd magadnak ezt az időszerű kérdést. Az elhatározás, amire jutottál, nyílt és egyenes. Adsz neki esélyt a változtatásra, de magadnak is adsz esélyt arra, hogy ha nem így történne, legyen hova továbblépned. Biztos, hogy ez az időszak az életedben nem könnyű, de ha az elérendő céljaidra koncentrálsz, túlteszed majd magad rajta.

Human

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő
Új Hozzászólás
198