|
|
|
Párkapcsolati problémák
Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás
| Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő | | mokuska22 | válasz 2008-08-31 19:58:04 | Újból köszönöm válaszod!!
Most új fejlemény történt felhívott de a segítségem kérte nem is az hogy mi van meg hogy hogy éreztem magam és tudod mit brlrfáradtam abba hogy mindig én legyek az aki segít meg ugrik ha egyet csettint!Ő mondja állandóan hogy hagyjuk a dolgot meg fejezzük be de mindig ha úgy tartja kedve akkor felhiv kéri a segítségem én meg ugorjak egy szóra.Engem már most nem is érdekel a miért se örülök hogy Ő így viszonyult most ,most valahol maga ellen fordított és ki tudom nyitni a szemem és rá tudok jönni hogy vannak más fontossabb dolgok a világon nála és ne csak akkor kelljek ha baj van.Most úgy néz ki munkám is lesz alig várom és elég sok rossz dolgot tettem amit nélküle soha nem tettem volna meg most azokat először is rendbe teszem elkezdek egy új sulit és ha majd idővel látom hogy változik és küzd talán lehet még valami de legszívesebben megmondom az igazat már nem biztos hogy szeretném.
Kérdésedre válaszolva hogy mikor jött ki és mikorra fordult jóvá a kapcsolatunk 2006áprilisában jött haza és ez évre értem el azt hogy úgymond felhőtlenül ment minden.De sokat megszenvedtem ezért hogy menjen ez a dolog és úgy érzem én mindent beleadtam mert ezt a környezete is látta és a saját családja nem tudta elviselni a magatartás formáját én meg küzdöttem hogy az legyen akibe én valaha beleszerettem de nem tudok mit tenni ehhez a kapcsolathoz is ketten kellettünk volna egymagam nem tudom megoldani és talán már nem is akarom.
Lehet nekem sose lett volna hozzá erőm de most Ő megadta a lökéserőt és én inkább sodródok vele mert szebbre jobbra vágyom!!
Ha szeret úgy is küzd ha meg nem ,nem veszítek vele sokat mert kitudja még 4 év az életemből akkor meg már lehet mégnehezebb lett volna.
Most így gondolom mindenki mondja akkor tartsak is ki remélem ki tudok de a sors útjai kifürkészhetetlenek és nem tudom még mit hoz a holnap!!! | | Előzmény: human.eRRor (2008-08-30 15:00:31) |
| | human.eRRor | válasz 2008-08-30 15:00:31 | Szia Mókuska!
Köszönöm, hogy részletesen is leírtad, ami kettőtök kapcsolatát jellemezte. Mivel te írtál, és - nagyon helyesen - arról, hogy te hogy éled meg mindezt, nem is megyek bele olyan találgatásokba, hogy a párodban mi okozhatta a változást (azon túl persze, amiről beszéltünk). De azt feltétlen próbáld meg, ha a miértre és a miért pont mostra vagy kíváncsi, hogy leülsz vele és megpróbálod ezeket tisztázni. Ha a döntése végleges, nem biztos, hogy ez sikerülni fog, de érdemes megkísérelned.
Ellenben ha ő nem árulja el, akkor is, de ettől függetlenül is gondold át, hogy mi miatt emészted most magad. Sokat kaptál a barátodtól, kedvességet, odafigyelést. De még most is mintha azt éreznéd, hogy te ezt nem viszonoztad kellőképp. Mintha neked tartozásod lenne felé, amit törlesztened kell. A hozzászólásodból is érződik, hogy nem közömbös számodra, még mindig szereted őt, és ez az érzés, hogy már legszívesebben feladnád is abból táplálkozik, hogy rengeteg dolgot megtettél érte. Tehát csak hangsúlyozni tudom, hogy gondold át azt: miért érzed úgy, hogy neked kell őt megmenteni? És vajon meg kell-e őt menteni, ha ő nem szeretné ezt? Lehet, hogy a ti esetetekre nem igaz, de azt tudnod kell, hogy sokszor, ha egy pár arra szerződik, ha nem is tudatosan, hogy az egyik fél megmenti, felemeli a másikat, akkor a másik, ha már jobban van kilép a kapcsolatból. Ez nem általános, mindenkire érvényes igazság, ezért ne tekints rá úgy, hogy ez rátok is feltétlen igaz. De gondold át.
Az én kérdésem még az lenne, hogy amióta szabadult, mennyi idő telt el? Ebből mennyi az az idő, amire azt mondod, hogy már jó volt? És még egy: most ő mit tesz érted, mivel fejezi ki ,vagy fejezte ki eddig a törődését?
Human | | Előzmény: mokuska22 (2008-08-28 17:31:23) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Hirdetés | | |
|
| | Levendula | válasz 2008-08-29 21:29:26 | | Jajj, bocsánat, Mókuskának szól. Elírtam. | | Előzmény: cirmi (2008-08-29 08:44:07) |
| | cirmi | válasz 2008-08-29 08:44:07 | szia,
ez akkor most cirminek vagy mókuskának szól ? :-) | | Előzmény: Levendula (2008-08-28 20:35:12) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | cirmi | válasz 2008-08-28 20:57:03 | | valamiért nem tudok irni a chaten. hiába nyomkodom a billentyűzetet, megjelenik a párbeszéd ablak, elkezdenék irni, de nem látszik semmi... | | Előzmény: Vickie (2008-08-28 15:12:38) |
| | Levendula | válasz 2008-08-28 20:35:12 | Szia Cirmi!
Én csak mint "sorstárs" mondok véleményt:
Ha minden miértre választ akarnál kapni, bedinkáznál.
Ha igazán nagyon szeretnéd megérteni, hogy működik ő, és mit miért tett, nem tett, biztosan megértenéd, és sokat tanulnál belőle. De nagyon sok energiád menne el arra. Egészen a gyökereknél kell kezdeni az "elemzést", belemenni abba, hogyan is működnek az emberek, a férfiak, és az önértékelésük. Szerintem most korai ezen agyalnod. A lényeg, hogy tudd, sokminden nem rajtad múlt, és nem a Te hibád. Te egyszerűen csak szereted őt.
Annyit tehetsz, hogy a szakemberek segítségét elfogadod, átgondolod amit kell. De szerintem a "mi lett volna ha" kérdésekkel ne kínozd magad.
Tudom, ott az az űr, a tehetetlenség érzése, a bizonytalanság, de szépen lassan ki fogod tudni azt tölteni. Csak légy erős. Szerintem menni fog :) | | Előzmény: mokuska22 (2008-08-28 17:31:23) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | mokuska22 | válasz 2008-08-28 17:31:23 | Köszönöm hogy írtál nekem !
Miben lett más a mi kapcsolatunk miben ért megaláztatás,hát belevágok akkor és elkezdek mesélgetni!
Először is mikor hazajött mindent megtettem hogy ne érezze magát másnak megvettem neki mindent hogy ne szenvedjen semmiben hiányt had álljon talpra igy voltam vele.Csak aztán belefáradtam hogy reggeltöl hajnalig dolgozom ha késtem mikor hazamentem akkor csúnyán beszélt velem akkor kellett neki ennivalót csinálnom meg ilyenek és ha nem szép arcot vágtam hozzá akkor bántott.Olyankor mindig ott akartam hagyni de nem engedett haza aztán szép beszéddel ott tartott kibékültünk ment minden ugy tovább mintha semmi se törtnt volna.Eszileg tudtam hogy ez nem helyes nem erre neveltek otthon meg apukám aki a legfontosabb számomra láttam hogy örlődött nem ezt szánta nekem de mégis maradtam vele talán az elején még a szégyen miatt mert ő volt az első fiú az életemben és féltem hogy hogy néz ki hogy megkapott meg minden aztán nem kellek neki.
Aztán ez idővel változott megerősödtem és ha kellett hajnalban indultam neki az utamnak de akkor se maradtam vele de aztán újból jöttek a bocsánatkérések és én mintha semmi se történt volna visszamintem.Mit szerettem benne vagy miért maradtam vele ennyi ideig Ő volt apukám mellett az a második ember akit nagyon de nagyon fontosnak tartottam fél évig járt elém az iskolába etetet itatott törődött velem pedig még egy puszit se adtam neki elötte neki nem is volt komoly kapcsolata éreztette hogy szeret megbeszéltünk mindent együtt sírtunk nevettünk a szegény embereken segített és én ezt a fiút sirattam szerettem de miután már hazajött megtanultam másként értékelni a dolgokat ha baj volt mindig jó voltam úgy végeztam el a z iskolákat hogy mellett dolgoztam azt lestem mit szeretne ő és most a 4dik év végére elértem azt ami a kapcsolatunk elejét jellmezte éretztem újból azt hogy szeret nem csak azt nézte neki mi a jó hanem odafigyelt rám vele terveztem a jövőmet azt hittem minden rendben van és ma 1 hete minden megváltozott ma hallottam egy jó szólást hogy minden amira számítunk az a jelen de pont amire nem számítunk az épp megváltoztatja az életed,És most itt vagyok nem mondom hogy egyedül mert nem sok embernek van olyan édesapja mint nekem hogy mindent feltétel nélkül megtesz és nekem meg a 3 öcsémnek él lehet jobb is így ahogy belegondolok itt vagyok 22 évesen most munkát nézek úgy könnyebb lesz és kezdek új sulit is lezárult ez a korszaka az életemnek xsak ez a bizonytalanság hogy ilyen könnyen felad mindent ennyit jelentek neki én meg már belefáradtam a küzdelembe a várakozásba csak ezek a megválaszolatlan kérdések hogy miért és pont most | | Előzmény: human.eRRor (2008-08-27 15:30:01) | Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | cirmi | válasz 2008-08-28 13:47:52 | küldtem még egy mélt magánban, ezt már szándékosan.
Ne haragudj érte, kérlek próbálj meg válaszolni nekem.
Köszönöm. C. | | Előzmény: Vickie (2008-08-28 12:18:51) |
| | cirmi | válasz 2008-08-28 11:43:27 | szia,
bocsánat, de amit épp szerettem volna kiirni magamból, az véletlen mailben küldtem el neked:-)
Cirmi | | Előzmény: Vickie (2008-08-27 15:15:13) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Hirdetés | | |
|
| | human.eRRor | válasz 2008-08-27 15:30:01 | Szia Mókuska, üdv a fórumon! :-)
Rögtön a közepébe vágnék. Olyat kérdezel, amiben csak te dönthetsz, mert te ismered legjobban a helyzetet és benne magatokat. Van néhány dolog azonban, amit érdemes átgondolnod, ehhez próbálok néhány támpontot nyújtani.
Minden zárt közösségnek (amilyen pl. egy börtön) nagy személyiségformáló ereje van. Minél nagyobb fokú a depriváció (vagyis a külvilágtól való elzártság), annál erősebb. A mindennapokban előforduló helyzetek közül ilyen a börtön is, vagyis nem véletlen, hogy a párod megváltozott. Ahhoz keveset írtál róla, hogy tudjam, mennyire visszafordítható ez a változás. De az, hogy már huzamosabb ideje ilyen, arra utal, hogy nem, vagy csak szakember segítségével visszafordítható. Vagyis érdemes azon elgondolkodnod, hogy mennyire ő az még, akinek megismerted, és mennyire szeretnéd csak annak látni.
A hozzászólásodban az is szemet szúrt, hogy jelezted, sok dologról lemondtál miatta. Azzal, hogy megvártad a szabadulását, nagyon sokat tettél érte. Most ennek ellenére úgy tűnik, hogy ő nem akar vagy nem tud a kapcsolatotokkal mit kezdeni. Fontos lenne megkérdezned őt, hogy mi miatt nem szeretne már együtt lenni veled, hogy tisztábban láss.
De én is szeretnék kérdezni tőled néhány dolgot. Mesélnél arról, hogy miben változott meg a kapcsolatotok újabban, és milyen volt régebben? Mi az, amiben téged megaláztatás ért? Mikről kellett lemondanod? És végül: mik azok a jó dolgok, amiket ebben a kapcsolatban (az elejétől napjainkig) kaptál?
Human | | Előzmény: mokuska22 (2008-08-27 06:27:23) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | mokuska22 | válasz 2008-08-27 06:27:23 | Sziaztok!
Én egy 22 éves lány vagyok aki most nagyon el van keseredve 4 éve megismertem, egy fiút azt hittem attól a naptól kezdve hogy én vagyok a viág közepe megtaláltam a nagy őt nagyon boldog is voltam egy ideig megkaptam, mindent de pár hónap után ő börtönbe került én csak vártam vártam vártam miután hazajött nem az az ember volt de ugy gondoltam hogy szeretem és mellette a helyem de annyi megalázó dolog történt velem utána hogy visszaemlékezni se szeretek utána egy ideig szünet volt ez évben úgy nézett ki minden rendben nem veszekedtünk éreztette hogy szeret újra boldognak éreztem vele magam a jövőmet terveztem vele habár tudtam a szüleim nem örülnének neki és egyik a napról a másikra csak ennyit mond hogy legyek boldog mással kösz mindent!!Hát sajnos most nem tudom eldönteni keressem e és beszéljek e vele vagy hagyjak mindent ennyibe hozam rendbe az életem és magamra koncentráljak úgy érzem nem eztérdemelte mert a tiltások ellenére is sokat feláldoztam ezért a kapcvsolatért és most rossz nagyon de remélem majd egy idö után jobb lesz
!
Elöre is köszönöm segítséged! | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | cirmi | válasz 2008-08-26 19:48:48 | szia,
először is köszönöm a választ.
Ma leveleztünk egy sort a férjemmel.Irnom kellett neki, mert hiányzik, hogy beszélgessünk.Ebből számomra kiderült mi hiányzott neki tőlem: a pozitiv visszajelzések.Az hitte, hogy utálom, mert egy párszor tuti rámorogtam, hogy miért van az ágyban a koszos zokni, póló, stb stb. szóval a tipikus házasságban elkövethető hibák.Ő pedig ahelyett, hogy kideritette volna hogy miért van az, hogy valamiért 8x nem szólok, 2x pedig igen, inkább magába fordult. Ez is tipikus hiba. Nem tanultuk meg, hogy megbeszéljük a dolgokat.Én azt hittem, hogy mégha épp rosszkedvű is vagyok, ő akkor is öszönösen érzi, hogy szeretem. Azt hittem, hogy mivel tudja, hogy bármi is történik, mindig mellette vagyok,ezért nem is akarja tudni, mi az oka, hogy most épp morgok vele. Ehelyett az történt benne-a belsőjében (legalábbis ezt irta), hogy kezdte azt érezni, hogy nekem nincs rá szükségem és hogy utálom, meghogy könnyebb lenne nekem nélküle. Ezért megpróbálta "elengedni" magától a dolgokat, ill. a hozzám való kötődést. És elkezdett keresgélni, másokkal beszélgetni, keresni, hogy hol érzi azt, hogy szükség van rá és mivel attól a lánytól kapta a legtöbb pozitiv visszajelzést, azt tévesen értékelve (mivel a lány szemében ő egy pótapát testesit meg, ezt meg is mondta a férjemnek, meg azt is, hogy irigylendően jó lesz a mi gyerekünknek olyan szülőkkel, amilyenek mi vagyunk)) beleszeretett.Tehát legalább már tudom, hogy mit hibáztam.Sokat segitett, hogy egy baráti házaspár hasonlókon ment tavaly keresztül és sokat beszélgettem a feleséggel ezekről a dolgokról. Náluk is hasonlóak zajlottak. Huszonvalahány év házasság után nem tudták egymás igényeit, s mivel nem beszélték meg a dolgaikat, a pasi máshol keresett vigaszt.Aztán ők is elkezdtek beszélgetni, jártak párterápiára és most mindketten azt mondták, jobb a kapcsolatuk és boldogabbak, mint azelőtt.Nagyon sokat segitett neki a párterápia és az is hogy tudatosan figyelnek egymásra.Talán van még reményem. Sajnálom azért, hogy tényleg a teljesen közhelyes hibákat el tudtuk követni.Úgy éreztem, hogy mi az ilyen dolgok felett állunk, hogy mi ennél sokkal érzelemgazdagabbak vagyunk és a szerelmünk megvéd minden ilyesmitől. De nem. Én ugyan sokszor próbáltam éreztetni a férjemmel, hogy szeretem, odabújtam hozzá, szavakkal is kifejeztem, stb. Csakhát néha úgy éreztem, hogy ez a terhére van a napi 10-12 órányi munka után. Ezért szép lassan leszoktam erről, hogy ne érezze terhesnek az állandó "rajongásomat".Valahogy azt hittem, hogy ha azt csinálom ami egy normál feleség dolga és emellett szeretem a férjem, az elég. Azt hittem, hogy a férfiak is ösztönösen érzik, ha valaki szereti őket, csakúgy, mint a nők.Én nem vettem észre, hogy benne ilyesmik alakultak ki, ilyesmiket alakitott ki magában. Betudtam annak, hogy sokat dolgozik, fáradtabb, ezért zárkózottabb kicsit. Rosszul gondoltam, hibásan éreztem, illetve nem éreztem meg a dolgokat. Ahelyett, hogy megbeszéltük volna a kicsi összezördüléseket, ahelyett a férjem a maga módján (elengedés) lemondott rólam és magába táplálta azt a gondolatot, hogy nincs rá szükségem és utálom, stbstb.
Ma megirtam neki, hogy nagyon hibásak ezek az érzései, mert én valóban az első pillanattól kezdve, ahogy rájöttem, hogy vele szeretnék élni, azóta szeretem. Akármilyen is épp a hangulatom, azt előbb utóbb mindig legyőzte az, amit iránta érzek.Most épp attól fél, hogy mégha újra "össze is barátkozunk", én majd pár év múlva megint megutálom és akkor mi lesz velünk.Pláne, hogy azt terveztük, hogy jövőre összehozunk végre egy gyereket. És akkor mi lesz majd a gyerekkel.Most próbálom vele azt megértetni, hogy nekem teljesen stabilak az érzéseim már vagy ezer éve.De ahhoz, hogy tudjam, hogy min kell változtatnom magamon, hogy ő is érezze, hogy szeretem és szükségem van rá, ahhoz beszélnünk kell egymással.Szeretném, ha valahogy pozitivabb irányba tudna gondolkodni a közös jövőnkön és nemcsak a saját magában kialakitott érzések alapján a kételkedés élne benne.
Azért is esik rosszul ez az egész, mert én is hibáztam, de ha megmondta volna, akkor amikor mégha sokkal kisebb a baj, tudtuk volna időben változtatni. Bár lehet, hogy ez azért lett, hogy tanuljunk. Hogy megtanuljuk, hogy a boldogság és boldog kapcsolat nem csak úgy van, mint a mesében: boldogan éltek, amig meg nem haltak... Hanem meg kell dolgozni érte, mindennap éreztetni kell a társsal bármilyen kis apró dologgal, hogy fontos nekünk továbbra is. Mégha az embernek rossz kedve van valamiért, akkor is. Nekem ez nem esne nehezemre, mert időnként én magamon is filozófáltam, hogy normális dolog-e, hogy ennyi év után is hihetetlen jóleső érzés járja át a szivemet, ha reggel meglátom magam mellett a fejét. Mindig az jutott eszembe, hogy vajon más is ennyire szereti a társát ennyi év elteltével is. Én úgy gondoltam, nyilván végetért már az az önkivületi szerelmi állapot köztünk, mint az első időkben, de nálam pl. ehelyett valami más alakult ki: egy sokkal letiszultabb/őszintébb/elfogadóbb valami ami már nem égő szerelem, de még nem is "csak" szeretet. De elrontottam.
Nagyon szeretném, ha ki tudnám/tudnánk javítani ezt a dolgot, mert én egyszerűen úgy érzem, hogy ő az én másik felem.Azelőtt (nem tudom meddig volt ez érvényes) ő is igy érezte. Mi tényleg az a kategória voltunk (eddig), amit mindenki úgy könyvel el, hogy ritkán látni ennyire 2 összeillő embert.
Kérlek ne nevess ki,amióta olvastam egy mitológiai történetet (valami olyasmiről szólt, hogy az istenek féltek, hogy az emberek átveszik felettük az uralmat, ezért kettévágták őket, hogy az emberek addig bolyongjanak a világban, amig a másik felüket meg nem találva újra teljesek lesznek) én azóta biztos vagyok benne, hogy ő a másik felem és ezért érzem én ezt a nem múló érzést, ami bennem van.Nagyon szeretném ha ő is rájönne, hogy akárhogy is "elengedett", meg "gyöngültek az érzései irántam", akkor is meg kellene próbálnunk.De ehhez le kell győznie a saját magában tudatosan (meditál, agykontrollozik, stb) kialakitott érzéseket, amik nem igazak. Én hiszek abban, ha meg tudjuk oldani a jelenlegi problémáinkat, akkor az életünk további fejezeteiben már tudnánk, hogyan kell ezeket a buktatókat kikerülni, s ezáltal még jobb, tisztább, őszintébb és boldogabb lehetne a kapcsolatunk. Tényleg vele szeretném leélni az életemet és egy pár hónapja azt éreztem, hogy megérett az apaságra, ezért szeretném ha lenne gyerekünk.
Nem tudom, hogyan fogjak hozzá ehhez az egészhez. Az biztos, hogy meg kell próbálnom vele beszélgetni.
Szóval, mit gondolsz erről igy abból, amit igy dióhéjban elmondtam? Van még esélyünk? | | Előzmény: Vickie (2008-08-26 18:18:52) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | cirmi | válasz 2008-08-25 17:02:21 | sziasztok,
nagy bajom van. Tizenpár éve élünk együtt a férjemmel.Én eddig azt éreztem, hogy úgy élünk együtt, hogy szeretjük egymást. Legalábbis az összes ismerősünk szerint is igy tűnt, mi amolyan álompárként lettünk elkönyvelve, mindenki úgy vélekedik, hogy kevés ennyire összeillő emberpárral lehet manapság találkozni.Nyilván már nem lángoló szerelemmel, de amit én érzek, az pl. talán erősebb és tisztább érzés, mint a kezdeti 5-6 év.
Egy hónapja bejelentette, hogy szerelmes egy 19 éves lányba.És, hogy van egy olyan viziója, hogy mi 3-an együtt élhetnénk és mivel és félek a gyerekszüléstől, igy akár a lány szülhetne is "nekünk". Számomra racionálisan teljesen felfoghatatlan és irreális gondolatokat mond nekem.Próbáltunk beszélgetni, de nem lett jó vége. Szerinte én önző vagyok és nulla a kompromisszumképességem, meg kombinálok és paranoiás vagyok. Én pedig egyszerűen nem értem, hogy miért nem érti meg a férjem amit én mondok, miért nem érti meg, hogy nekem teljesen felfoghatatlan a viselkedése és a jelenlegi gondolatai.Mintha kifordult volna önmagából.
Ez már egy hónapja igy megy... Én szeretem, de nagyon, csakúgy, mint eddig. Valahol/valahogy biztos ő is szeret engem, de az életét jelen pillanatban az a lány tölti ki.
Kiderült, hogy a lány megmondta a férjemnek, hogy amolyan "pótapaként" tekint rá, mert tök jó lenne ha olyanok lennének a szülei, mint mi.A párom sokmindenben hazudott nekem, arról is, hogy miket mondott a lánynak és ez milyen reakiókat váltott ki. Mint kiderült ebből egy szó sem igaz.Nem tudom pl. ebben is miért hazudott nekem. Azt érte el vele, hogy heteken keresztül azt éreztem, hogy szerelmesek egymásba és vége a közös életünknek. Mindezt az ő elmondásai alapján, merthát hittem neki, sosem hazudtunk egymásnak.Azt pedig kategórikusan megtiltotta, hogy beszéljek a lánnyal, vagy a lány velem.
Mindeközben a lány épp egy korabeli sráccal próbál összejönni, nemrég ott is aludt nála, bár nem történt köztük semmi.Mintha a férjem azt próbálná elérni, hogy sokszor találkozzanak, emailezzenek, sms-ezzenek és akkor majd a lány beleszeret, mert megismeri a valódi lényét. Ami tényleg gyönyörű, tényleg lehet nagyon szeretni, nekem is sikerül már jópár éve. Csakhogy a lányben ilyesmi fel sem merül, a férjem egyáltalán nem érdelki partnerként, csak szeret vele beszélgetni, mivel sosem feltételezett ilyesmit a páromról, ami most zajlik benne.
Férjemnek teljesen hullámzó a hangulata (nekem is). Legtöbbször megpróbálja lefoglalni magát, ezt én úgy érzem azért teszi, hogy ne kelljen velem kontaktusba kerülnie. Időnként kedves, időnként meg egy napig hozzám sem szól.
Belekerült egy viszonzatlan szerelem örvényébe és nem tudom, hogyan tudnék neki segiteni, hogy "felébredjen".Nyilván azt eltellt 1-1,5 hónap kevés ehhez, de nem tudom, mit tudnék tenni azért, hogy ne kinlódjunk mindketten.
Én azért, mert továbbra is szeretem, iszonyúan hiányzik a társasága, az érintése és a szeretete. Ő pedig a meddő szerelem miatt szenved, azt hiszem éppen amolyan álomvilág féleségben él. egy asszociációs játékban a vakság fogalmára a következőket reagálta, sorrenben: észvesztés, szerelem, bódulat.
Rettenetes érzés, hogy fizikailag általában velem van, de úgy egyébként nincs. Egy barátnak mondható házaspár már átment ezen a válságon, a feleség azt mondta várjak, amig van türelmem, mert az ilyen hirtelen fellángoló irreális és egyoldalú szerelmek elmúlnak. Az ő férjének pl. egy pszichológus segitett abban, hogy rájöjjön, hogy az "eredeti" családja fontosabb, mint az új szerelem. Én még nem merem javasolni a férjemnek, hogy menjen el pszichológushoz, mert 1. nagyon keveset kommunikál velem, 2. talán még korai lenne, bár nem értek hozzá, de azt hiszem, addig, amig a reménykedés szakaszában van, biztos nem lenne rá hajlandó.
Mi a nagyjábóli helyes viselkedés számomra egy ilyen helyzetben? Tudtok ebben segiteni nekem? |
| | Levendula | válasz 2008-08-12 21:20:43 | Szerintem is efféle szituról lehet szó.
Nyilván izgalmasabb az új ismeretség, mint a megszokott házasság, bármiről is szól.
És hogy a házassságotok mennyire erős ahhoz, hogy ezt ellensúlyozza, szerintem csak két módon tuhatod meg:
- Kispatak módra behízelged magad a férjedhez, és biztonságot nyújtva neki, próbálsz Te is valami újat nyújtani, és a csaj témával nem hergelni magad. De a Te érzékenységeddel ez szerintem most nem menne.
- Kiadaod az útját, hadd tudja meg, milyen az, amikor nincs ott mögöte a biztonságos kis fészek. Akkor is lesz-e kedve jáccadozni. A legtöbb férfi, ha kidobják, összeomlik, bármilyen is volt a kapcsolat. A büszkeségük sérül ezáltal, az önértékelésük. Jó esetben ilyenkor magába néz, és ha kellőképpen kitartó vagy, egy olyan embert kapsz vissza, aki átgondolta, mi értékes, és mi nem, és a külön töltött idő alatt megváltozik a hozzáállása. Rossz esetben éli viágát, és sosem fogja megérezni, miről szól a felelős, egyenrangú kapcsolat, csak játszik tovább. Akkor meg jobb is erre nem rámenned. | | Előzmény: anyica (2008-08-12 08:28:56) |
| | anyica | válasz 2008-08-12 08:28:56 | Szia!
Nem értem miért lennél törölve!Telitalálat és igaz amit írtál! | | Előzmény: ksanc (2008-08-12 00:03:52) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Levendula | válasz 2008-08-11 20:37:13 | Szerintem a csaj azt gondolja, képes valami egyedülállót, kivételes támaszt nyújtani a férjednek (ne pont testi dolgokra gondolj). És tudod, marha jó érzés lehet neki abban a hitben lenni, hogy valaki számára fontos, és az illető bizonyos dolgokat csak vele oszt meg. És mondjuk, ha a férje nem annyira figyelmes vele, vagy nem úgy ahogy szeretné, ezzel kompenzálni tudja azt. És ha magát netán bárhol feleslegsenek érzi, azt is kompenzálhatja vele.
Ezen kívül sok oka lehet még. Akár apa komplexus is.
Abban, hogy a házassága tökéletes, nem lehetsz biztos.
Láttam én már álompárokat csúnyán veszekedni, elhidegülni, esetleg szétmenni. A szép ház és a kedves anyós még marha kevés a boldogsághoz... | | Előzmény: anyica (2008-08-11 09:12:08) |
| | anyica | válasz 2008-08-11 09:12:08 | Szia levendula!
Köszönöm a válaszaidat és tudom hogy nem levelezhetek itt veletek örökké.Még egy dologra segíthetnél választ találni mi az ami egy 27 éves csajt motivál évek óta egy ilyen kapcsolatra.Szép férje , rendes szorgalmas.Most építettek egy szép új házat szép környezetben.A csajt szereti az anyósa ami gondot okozhatna ha nem így lenne.Dolgozik, gyerek még nincs.amennyire csak tudtam utánnaérdeklődtem és nem tudni olyat sem róluk nagyon rossz lenne a házasságukMiért kell felhívnia hétfőtől-péntekig naponta 2-3 szor egy megbeszélt időpontban egy 60 éves férfit.mert tudja hogy szóváltás volt miatta és azóta ő hívja a férjem az meg olyankor elbújik a látókörből.Köszönöm ha még erre is megpróbálsz válaszolni. | | Előzmény: Levendula (2008-08-10 21:44:04) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Levendula | válasz 2008-08-10 21:44:04 | Az én személyes véleményem, hogy én mit tennék (de ez én vagyok): Nem kérnék már magyarázatot. A döntéshez elég az, amit eddig tapasztaltál, és nem tudott megmagyarázni.
Én egyszerűen elküldeném. Mondván, ha a boldogságához neki a szabadság kell, menjen. Élje ki magát. Aztán hogy van-e visszaút, az csak rajta múlik. Ha elég fontos neki a házasság, akkor megmagyarázza, he nem maygarázza meg, akkor tudomásul veszem, hogy nem elég fontos neki a házassága ahhoz, hogy megóvja azt.
Ha vissza akar térni, annak függvényében döntök, hogy nekem hogyan jobb, vele vagy nélküle. Nem annak függvényében, ő mennyire hatékonyan könyörög.
Lehet, rájössz, hogy nélküle sokkal könnyebb, és már nem is fogsz vágyni arra hogy újra veled legyen. Tartsd nyitva ezt az opciót is. Ne akard mindenáron megtartani. | | Előzmény: Ugly (2008-08-09 12:46:37) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Levendula | válasz 2008-08-10 21:37:26 | Itt az, hogy, megszűntet-e azt a kapcsolatot (mindegy miféle is az) vagy nem, nem sokat oszt vagy szoroz. Nem saját akaratából tenné, csak a kedvedért. Csak magára erőszakolná azt a megszűntetést, mert láthatóan nem akar/tud elszakadni a csajtól. Előbb utób hiányoznának egymásnak, újra találkozni akarnának, és a nagy találkozás hevében olyasmi is történne, ami eddig esetleg nem.
Valami olyasmit lát benne, ami kell neki. Amíg azt a valamit hiányolja, addig úgyis lenne újabb és újabb ismeretség, amiben ezt keresi, találja. Ezért kell megtudnod, mit hiányol. Ha megtudod, akkor sem biztos hogy meg tudjátok oldani, de legalább tudni fogod, hogy Te megtetted, amit lehet.
Az is lehet, hogy egyfajta lázadás ez neki a monotonitás ellen, amit az állandó munkája okoz. Nyilván könnyebb fenntartani egy felelősségmentes kapcsolatocskát egy olyan csajjal, aki nem kér számon tőle semmit, mint egy kis dinamizmust vinni a házasságába.
Ez az emberi lustaság, önzőség. Ezen Te egyedül nem tudsz változtatni. Ha ezen ő nem akar változtatni, és nem akarja meghallani a javaslataidat, akkor a helyzet nem is fog változni.
Magadra koncentrálj. Döntened kell, hogy Te mit akarsz tenni a saját életeddel. Rá akarsz menni az ő kényelmes hozzáállására (szerintem nem fog változni), vagy elengeded, és keresel olyan embert, aki képes téged az értékeden kezelni. | | Előzmény: anyica (2008-08-09 16:40:19) |
| | anyica | válasz 2008-08-09 16:40:19 | | Tudod ha egy ismerősről netán egy idegenről lenne szó kívülállóként én is azt mondanám hagyd élni és te is éld a magad életét de benne lenni a történetben más.Bár tudom mással is megtörténik ilyen sőt azt is tudom hogy sokan ennél sokkal túllépnek ilyenen.Én nehéz eset vagyok , egyébként az élet más területén kemény egyéniség. | | Előzmény: Ugly (2008-08-09 12:46:37) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Ugly | válasz 2008-08-09 12:46:37 | Anyica, hagyd élni és élj te is!
/Nem szakvélemény, csak privát ötlet.../ Üdv | Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | anyica | válasz 2008-08-08 13:56:53 | Sziasztok4
Köszönöm hogy törödtök velem.Pontosan így van ahogy leírtad férjemet.Most nincs egy pár napig itthon.De én is tudom hogy bűntudata van.Egyébként ki tudnék lábalni ebből a lelki válságból ha teljesen megszüntetné a kapcsolatot azzal a lánnyal.és szerintetek a lány vagyi asszony miért nem fejezi be ezt hiszen tudja itthon évek óta konfliktus van miatta.Közös jövőt biztos nem terveznek.köszi | | Előzmény: Levendula (2008-08-06 21:13:39) |
| | Levendula | válasz 2008-08-06 21:13:39 | Szerintem csak arra érdemes rákérdezni, amit Human említett. Véleményre, beszéltetni kell őt. Ha nem akar beszélni az érzelmeiről, az az ő baja. Amiatt ne emészd magad.
Ne a konkrétumokra kérdezz rá, amikre úgyis tudod, hogy ugrani fog, az elfojtott bűntudata miatt. Csak egyértelmű kérdéseket tegyél fel, és ne add a szájába válaszokat, kerüld a feltételezéseket. Hiába mondod őket kedvesen, őneki akkor is az fog lejönni, hogy számonkérsz. Mert bűntudata van. És mert valóban számonkérsz, bármennyire is tagadod ezt. Érd el, hogy megnyíljon, és maga beszéljen. Van, hogy ezt csak súlyos katarzissal tudod elérni, az ő típusa szerintem csak akkor beszél, ha robban. Akkor viszont vagy ordít, vagy sír. Ha idáig eljut, feloldódnak benen bizonyos blokkok. De ettől még nem biztos, hogy legközelebb is képes lesz beszélni.
Én úgy gondolom, ő most egy időzített bomba. Folyamatosan feszült (ez betudható az életmódjának is, és annak is, hogy zavarja, hogy időnként felhozod a témát). Minden szóra ami nála most feketelistán van, örjöngeni fog.
Ismerem ezt a magatartást. Ezzel egy olyan makacs embernél, mint ő, én egyetlen dolgot tudnék kezdeni. Én ha a másik fél részéről ilyen szintű érdektelenséget érzek a megbeszélésre, akkor megfordul a fejemben, hogy számára ez egy kényelmi állapot, és nem szándékozik különösebben küzdeni értem/értünk, épp csak annyira, hogy a langyosvíz fennmaradjon. Én ezt nem szoktam tudni tolerálni. Én ilyenkor egy ponton túl képtelen vagyok további erőfeszítésekre olyasminek a megmentéséért, amit a másik fél nem igazán akar megmenteni. Én ilyenkor elengedem az illetőt, és csak nagyon nehezen tudom visszafogadni, vagy soha. Nincs szükségem olyan emberre, akinek nem elég fontos az, hogy én kiegyensúlyozott legyek.
Nincs szükségem oylan emberre, aki folyton kifogásokat keres arra, hogy ne jussunk el együtt lazítani, kettesben.
OLyan emberre sem, aki leordítja a fejemet, ha felteszek egy egyszerű kérdést. Mert azért a választ nem adta meg a kulcstartó témár, ugye? Terelt. | | Előzmény: anyica (2008-08-06 14:36:52) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | anyica | válasz 2008-08-06 14:36:52 | Szia error
nem sikerült fel se tennem most ezt a kérdést de amikor két éve lebukott hogy hazudik akkor megkérdeztem hogy mit szólna hozzá ha én is ilyet tennék az volt a válasz semmit mert őt nem érdekli.Amit persze nem hiszek.És hogy szeret de jól esik ha ezzel a lánnyal felhívják egymást.Szerinted lehet barátság,Mert az ajándékok milyensége amiket találtam nem barátságra utal.Válaszolj kérlek! | | Előzmény: human.eRRor (2008-08-06 11:30:51) | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | human.eRRor | válasz 2008-08-06 11:30:51 | Szia Anyica!
Mondtad a párodnak, hogy te miként éled meg a jelenlegi helyzetet és kérdezted tőle azt is, hogy ő min szeretne változtatni, miben lenne szüksége a kapcsolat megújítására?
Ha igen, akkor - kérlek - ezt is írd le, ha ezekre nem kérdeztél rá, akkor ezeket is próbáld kipuhatolni, vagyis, hogy ő mit szeretne.
Human | Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése |
| | Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő |
Új Hozzászólás
|
| |
