HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Párkapcsolati problémák

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő
Black Angel válasz 2008-04-08 20:16:47
Szia Vickie!
Nagyon ragaszkodom hozzá,mert érzem hogy ő az igazi számomra!Olyat érzek,amit még soha!Csak egyszerűen ki vagyok bukva azon,hogy mindig nekem kell tűrnöm...22éves vagyok ő 32.Már 2 éve vagyunk együtt és sokszor probáltam hogy majd nélküle jobb lesz de mindig visszamentem,mert nem birom nélküle akár milyen is...

Black Angel válasz 2008-04-07 12:31:57
Szia Vickie!
Probáltam,de semmi...mindig én jöttem ki belöle rosszul!Az a baj hogy neki mindent lehet nekem meg semmit!Husvétkor is tesom hivott vacsizni erre a párom közölte,ha elmegyek akkor már nem kell hazajönnöm!Én persze nem mentem sehova!Én mindent feladtam miatta ö meg nem képes és nem is akar semmit!Minden barátommal megszakitottam a kapcsolatot,munkahelyet váltottam,telefonszámot cseréltem és akkor ezt érdemlem?

Hirdetés

Black Angel válasz 2008-04-07 08:54:20
Sziasztok!

Tudtok nekem segiteni?Arról van szó,hogy a párom mindig csak irányit engem nekem nincs beleszolásom semmibe de a mai nappal betelt a pohár!!!Viszont szeretem és nem akarom elhagyni!Mit tegyek?

human.eRRor válasz 2008-03-31 19:32:39
Szia Whitecrow!

Valóban nehéz időszak ez, nagyon más átélni és kívülről látni. Mégis azt érzem, hogy idővel fel tudod ezt dolgozni és tapasztalatokkal gazdagodva tekintesz majd vissza életed ezen szakaszára.

Human

Whitecrow válasz 2008-03-30 20:00:28
Köszönöm hogy írtál nekem, és próbálok úgy tenni ahogy helyes. Csak kicsit rosszabbul élem meg mint kellene, mert olyan volt nekem szinte mint egy családtag, és (még nem történt velem ilyen) de olyan mintha egy rokonom halt volna meg. Attól félek, hogy néha csak azért érzem jobban magam, mert elkezdek reménykedni, hogy még nincs vége. Tudom hogy ez nagyon nem helyes. De hát ha szeret...ezért is nehéz elfogadni.
Előzmény: human.eRRor (2008-03-30 19:08:04)

human.eRRor válasz 2008-03-30 19:08:04
Szia Whitecrow!

Köszönöm, hogy leírtad, ami a szívedet nyomja. Ez egy nehéz időszak, amit most élsz meg, de biztos vagyok benne, hogy fel tudod majd idővel dolgozni a történteket.

A hozzászólásodból az érződik, hogy két gondolat kavarog benned. Úgy gondolod, hogy valamiképp majd tovább kéne lépned, és közben - teljesen természetes módon - az érzéseid ennek pont az ellenkezőjét diktálnák: hogy menj vissza a párodhoz valami módon. Mégis, mintha egyik sem lenne valamiért lehetséges, egyik sem lenne a jó megoldás.

Talán így nyíltan leírva rosszul esik, de el kell fogadnod, hogy a barátod szakított veled, vagyis hozzá már nem közeledhetsz úgy, mint eddig. De nagyon jól érzed azt is, hogy most még nincs itt az ideje annak, hogy új kapcsolatba kezdj. Egyelőre arra van szükséged, hogy le tudd magadban zárni az előzőt. Sajnos pótolni őt és a rossz kedvet "megúszni" nem lehet, de nem is érdemes. Sokkal fontosabb most az, hogy beszélgess, találkozz másokkal, éld az életed, legyél a barátaiddal. Ez időlegesen elvonja a figyelmed, de azt is megmutatja, hogy a barátod után is van élet. Persze így is lesznek esték, magányos időszakok, amikor csak te leszel és a gondolataid. Erre is szükség van. Szükség van rá, hogy átgondold mi mindent kaptál és mi mindent nem kaptál meg tőle, és idővel fel kell tenned magadnak azt a kérdést is, hogy mit tanultál a vele való együttlétből? Milyen tudással lettél több, és miben teljesedtél ki még jobban a kapcsolatotok hatására?

El fog múlni a rossz hangulatod, de ez most nem vigasztal, jól tudom. Ne is erre koncetrálj, hanem a többi téged érő élményre és arra, hogy alaposan át tudd gondolni azt, ami veled és veletek az utóbbi két és fél évben történt, és amit te ebből megtanultál.

Üdv

Human

Előzmény: Whitecrow (2008-03-29 14:56:57)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

human.eRRor válasz 2008-03-30 18:48:55
Szia Vörösróka!

Jó, hogy írtál magatokról és örülök annak, hogy ilyen hosszan tetted mindezt. Mindenkinek fontos, hogy megoszthassa másokkal azt, ami számára nehézséget vagy örömet okoz és neked most mindkettőben van részed.

A kapcsolatotok előzményét megismerve úgy tűnik, hogy neked is és a párodnak is szüksége volt arra, hogy egy kisebb párkapcsolati válság továbblendítsen benneteket a már kissé túlságosan is begyakorolttá vált kapcsolati mintáitokból. Világossá vált mindkettőtöknek, hogy mennyire fontos az, hogy nyíltan kifejezzétek egymás felé a rossz érzéseiteket is, és megbeszéljétek, hogy mit hogyan terveztek.

A helyzet, amiben most vagy, nehéz, de nem amiatt, hogy ők eljegyezték egymást, hanem azért, mert te kérsz segítséget ahhoz, hogy a párod és jegyese közti kapcsolatot megoldd. Ugyanis ez olyan helyzet, amit nekik kettőjüknek kell megoldniuk. Ilyenkor persze neked sem könnyű, hisz arra vársz, hogy történjen már valami, és bizonytalan vagy a tekintetben hogy fog-e változás történni, ami mind-mind idegőrlő.

Mégis azt gondolom, hogy elindultatok a pároddal egy olyan úton, ami elvezethet a megoldáshoz. Ahogy a kibékülésetekkor is történt, most is nagyon fontos lenne a dolgok nyílt megbeszélése. Ez azért is így van, mert neked azt is meg kell tudnod, hogy a párod valóban ott fogja-e hagyni a jegyesét, de ugyanígy azt is el kell neki mondanod, hogy számodra ez a helyzet mennyire nehezen elviselhető és idegtépő. Ha ti ketten tisztáztátok mindezt, akkor a párodnak a jegyesével is le kéne ülni beszélgetni, és tapintatosan megmondani neki, hogy ő miként érez a jegyese irányában (pl. kihűltak az érzelmei, szereti, de már nem úgy, mint régen stb.). Azt is értésére kéne adnia, hogy érzelmi zsarolással, öngyilkossági fenyegetéssel egy kapcsolatot nem tehet boldogabbá. Vagyis köztük is fontos lenne a nyílt, őszinte tisztázás.

Ehhez lényegében azonban az kell, hogy a párod tudja, mit akar. Nem neked, hanem neki kell ezt magában tisztáznia és ennek megfelelően cselekednie, amit viszont a vele való nyílt beszélgetéssel elérhetsz nála.

Üdv

Human
Előzmény: vorosroka (2008-03-28 18:02:03)

Whitecrow válasz 2008-03-29 14:56:57
Sziasztok!
A segítségeteket szeretném kérni. Igaz még csak 17 vagyok, de 2 és fél évig voltam együtt az előző barátommal. (3 napja szakított velem) Ő volt az első szerelmem, és nagyon szeretem még mindig. Azt mondta ő is szeret, de már nem olyan a kapcsolatunk mint régen, és neki másra van szüksége, nem erre, de még nem tudja mire. Tudom hogy fitalok vagyunk, és "még előttünk az élet". De nekem ez nagyon fáj, mivel ő volt az egyetlen az életemben aki igazán törődött velem és aggódott értem. A szüleimmel nem valami jó a kapcsolatunk, bár tudom hogy szeretnek. Barátnőimmel sem pótolhatom őt. Hiányzik, és nem tudom mit tegyek. Nem tudom elfogadni hogy vége. Pedig tudom, hogy jobb lenne, de elfelejteni sem tudom, hisz egy osztályba járunk. Nekem nem az kell hogy valaki legyen mellettem, hanem hogy Ő legyen az...De önző lennék, ha nem hagynám őt a saját útján tovább haladni. Másfelől ha továbblépnék, a korombeliek nem tudják azt megadni amit ő tudott. Teljesen más az igényük, nem hiszem hogy ilyen mélyen, és odaadással tudnának szeretni mint ő. Távol állnának tőlem a pár hetes hónapos kapcsolatok, még akkor is, ha lenne kivel. De nincs, és csakis őt keresném mindenkiben. Mit tegyek? Úgy szeretnék vele lenni ismét, boldogan...
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

vorosroka válasz 2008-03-28 18:02:03
sziasztok!

Van egy eleg komoly problemam amivel mar nem tudok eggyuttelni, ami nagyon bant es nem tudom hogyan oldhatnam meg!
szoval...nem is tudom hol kezdejm mert egy kicsit kinos...kezdem az elejen mert ugy ertheto lesz a dolog!
Egy par honapos szabadsag utan visszamentem a munkahelyemre, es ott talaltam egy uj munkatarsat!Eleinte nem nagyon beszeltunk, de aztan osszebaratkoztunk,elkezdett jarni utannam,elhivott kavezni...en egy ideig mind visszautasitottam aztan ugy gondoltam jobb ha elmegyek hatha leszall rolam!de nem igy tortent!Beleszerettem,nagyon!pedig nem lett volna szabad, a kapcsolata komolynak tunt, 11 eve volt eggyutt a baratnojevel es h megismerjuk egymast koltoztek ossze!En befejeztem az 5 eves kapcsolatomat oerte, azt igerte hogy o is befejezi a lannyal es elkoltozik tole! Teltek multak a honapok,mindne ugyanugy maradt, de nalam mar kezdett betelni a pohar 11 honap utan!szerettem nagyon de nem akartam magam tovabb emeszteni!Lefogytam, nem tudtam tanulni a soforiskolara nem ettem, nem vegeztem el az itthoni teendoimet csak mindig o jart az eszemben!szinte oerte eltem!!!Mikor elmondtam neki hogy en ezt mar nem birom igy tovabb, kozombosnek mutatta magat!Aznap este irt uzeneteket hivott de nem vettem figyelembe, vegul eljott hozzam!Nagyon duhos el feldult volt es en is mert nem hittem mar neki!vegul elment nem beszltem vele!
Mivel munkatarsak vagyunk eleg nehez volt eggyutt dolgozni!honapokig nem szoltuntk egymashoz egeszen addig a napig amig el nem vagta csunyan az ujjat es en akarmennyire haragudtam ra nbem birtam nezni hogy kinlodik es nagyon verzik!hat odamentem es minden kerdes nelkul ellattam a sebet!Akkor megszolalt:Koszi! teltek a napok es beszelgettunk!elmeselte nekem hogy aznap mikor nalam volt...aznap otthagyta a baratnojet!nagyon duhos lettem!es eljegyezte miutan visszament hozza! ahogy telt az ido ismet osszemelegedtunk, mivel nagyon jol tudunk eggyutt dolgozni! Elmondta nekem hogy mostmar megertette hogy mit vesztett, es hogy nem szunt meg szeretni engem csak nagyon ossze volt zavarodva!Hat en is!!!
Ismet eggyutt vagyunk!Tobb idot toltunk eggyutt szinte az egesz napot!olyan dolgokat csinalunk amiket eddig meg nem!erezhetoen jobb a kapcsolatunk mint volt!Es most jon a DE de bonyolodott a harmonk kapcsolata!!! mert eljegyeztek egymast!Mondjuk azt is megtudtam hogy azt duhbol csinalta!A gond az hogy nem tud szabadulni a jegyesetol! Probalta elhagyni de az a kocsi ele vetette magat mikor el akart menni!Fenyegetozik vele, azt mondta ha elhagyja akkor vegez magaval!
Mit tegyek?Varjak?vagy sose fog tudni szabadulni tole?
Elnezeseteket kerem azert mert ilyen hosszu levelet irtam,de nagyon jol esett kionteni a szivemet!Remelem tudtok valami tanacsot adni!mert ugy nez ki hogy sok kitartasra lesz szuksegem ha a szivem valasztottjaval akarok maradni!

Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Hirdetés

human.eRRor válasz 2008-03-04 20:00:15
Szia Tengercsillag itt nálunk! :-)

A szerelmeddel kapcsolatos kissé átmeneti helyzetről olvasva azt éreztem, hogy kimondatlanul, de dühös vagy rá. Egyre erősödik benned a szomorúság, hisz nem szeretnéd felé kifejezni a haragod, mert attól tartasz, hogy így elveszítheted őt. Az általad elmondottakból nekem úgy tűnik, hogy a szerelmednek ez egy viszonylag kényelmes helyzet, sem egyik, sem pedig a másik partnere irányába nem tartozik túl nagy felelősséggel, hol itt, hol ott van. Nagyon is érthető, hogy neked ez rosszul esik, hiszen te az egyetlen szeretnél lenni, nem pedig egy valaki a több lehetséges közül. Mivel nagyon szereted őt, ezért nem szeretnéd őt megbátnani, nehogy megszakadjon a kapcsolat, ami bár szomorúvá tesz, de legalább van.

Hasonlóképp sok kapcsolati nehézség megoldásához, esetedben is az lenne a célravezető, ha te is kifejeznéd az igényeid, elvárásaid a párodnak, akár azon az úton is, hogy a mérgedet magadból kiadva vitatkoztok ezen. Ez önmagában természetesen nem garantál pozitív irányú változást, de azt gondolom, hogy ha eltelt így öt év, és te mindig hasonlóan vissszahúzódsz ez elől, akkor a szerelmed nem fog lépni a kapcsolatotok kiteljesedése érdekében. Egy vitában persze mindig ott a lehetőség arra is, hogy rossz hatást ér el. Ilyen esetben azonban elgondolkodtató, hogy vajon mennyit érhet valaki egy másik embernek, ha egy vita miatt elmenekül... De nem szabad egyből a legrosszabbra gondolni, hiszen a párkapcsolatok fejlődése szinte mindig lépcsőzetes. Egy magasabb szint eléréshez szükség van arra, hogy egy kritikusabb időszakot is átvészeljen a kapcsolat, és megerősödve jöjjön ki belőle.

Üdv

Human
Előzmény: tengercsillag (2008-03-03 12:40:46)

human.eRRor válasz 2008-03-04 19:49:25
Szia Harangvirágocska!

Nekem sajnos nincs üveggömböm. :-) De megpróbálok néhány olyan gondolatot felvillantani, amit a hozzászólásod ébresztett bennem.

Elsőként; nem gondolom, hogy gyári hibásnak kéne magad gondolnod. Egy korai nagy csalódás miatt próbáltad magad óvni a későbi fájdalmaktól, de akkor még nem tudtad előre, hogy ezzel nem csak a negatív érzésektől,de a pozitív élményektől is elzárod magad. Ez a gondolat benned akkor kezdett alakot ölteni először, amikor próbáltál nyitni új emberek, új elfoglaltságok felé.

Ez a "nyitás" eredményezte azt a helyzetet, amiben most vagy, és amiben - úgy tűnik - tanácstalannak érzed magad. Ha nagyon szikáran próbáljuk megfogalmazni, akkor a jelenlegi helyzetedben az elfásult, de felelősségteljes családanya és a boldog, de szertelen tini csatázik lényed csatázik benned. Valóban nem egyszerű helyzet, hiszen mindkettőben vannak számodra jó és nem annyira jó dolgok egyaránt. A családodban a jó a biztonság, a gyermekeiddel való együttlét, és nem annyira jó, hogy ez nagy érzések nélkül, kissé mókuskerékszerűen zajlik. A szerelmeddel kapcsolatban megvannak a neked egyre jobban hiányzó nagy érzések, és ha jól értem, érzésed szerint, a boldogság lehetősége is, de ugyanígy a bizonytalanság is, hogy mi lesz a gyermekeiddel és mi lesz a biztonsággal, amit a jelenlegi párkapcsolatod nyújt.

Azt gondolom, hogy az első lépést megtetted akkor, amikor a férjednek levelet írtál, de ezen túlmenően arra is szükségetek lenne, hogy szóban is megbeszéljétek mindezt. Persze csak azután, hogy te átgondolod, számodra melyik kapcsolat mive kecsegtet, melyiknek mit köszönhetsz, és melyiktől mit várhatsz majd a jövőben. Tudom persze, hogy ilyenkor nagyon nehéz racionálisnak maradni... És nem is kérlek erre. :-) Nem hidegfejűnek kell most lenned, "csupán" mérlegelned kell. És ami még ennél is fontosabb: őszintének kell lenned magaddal szemben is, de ugyanígy a férjeddel és a szerelmeddel is meg kéne beszélned ezeket a dolgokat, hiszen nem csak rajtad áll egy kapcsolat sikere vagy sikertelensége, hanem mindig két emberen.

Üdv:

Human
Előzmény: Harangviragocska (2008-02-25 08:20:05)

tengercsillag válasz 2008-03-03 12:40:46
Mikor megismertem a szerelmem volt barátnője,5 éve elmult már és még nem rendezte a dolgot.Egyedül él sok időt tölt velem,hétvégeken velem alszik.Azt biztosan tudom hogy közellebbi testi kapcsolatuk nincs.Azóta örök vita köztünk ez,állitja engem szeret mindent megtesz értem,csak azt nem hogy vállalja a kapcsolatunkat.Titokban zajlik minden,bár a fél város tudja már hiszen 5 éve tart,én elváltam bizva abban hogy lehet jövője kettőnknek.Családi eseményeken vele jelenik meg,közben sokan tudják hogy vagyok neki,ugyan ugy az én életemben is részt vesz,mondhatnám kettös életet él.Próbáltam hogy szakitsak vele,de sajnos még szeretem ,de egyre nehezebben viselem.Gátlásos ,szorongó ,depresszios vagyok és egyre kissebbnek érzem magam,hogy nem felelek meg neki.Elkell mondanom hogy ő 18 évvel idősebb nálam,ezért szokta mondani a korkülömbség miatt én másképp látom a dolgokat.Sokat törödik a lelkemmel is sokszor órákat telefonálunk.Mindenben mellettem van és segit,csak számomra a legfontosabbat nem teszi meg,hogy csak én legyek neki.Azt mondja bármelyik nő boldog lenne ha ennyit törödnének vele,ugy állitja mintha bennem lenne a hiba.Hiszen mikor belementem ebbe tudtam hogy barátnője van,ez igy van ,de ha engem szeret dönteni kellene.Azt mondja nem teheti igy kell maradjon,még ha helyettem más kapcsolata lesz is valamikor,a barátnőjével ennek igy kell maradni.Ezt ráfogja család ,kapcsolatokra.Sokszor már nemtudom tényleg én látom rosszul ha szeretem és én voltam később türnöm kell?Egyre rosszabbul viselem,és ő sem türi már a szemrehányást.Nem vagyok stabil hogy szakitani merjek vele,szeretem,nemtudom hogy birnám egyedül.Elkellene viselnem szó nélkül?Szerinte elkell döntenem hogy igy kell-e.Mi a rosszabb gyötörni magam vagy szakitani,amit talán nem is birnék ki!?Jó lenne egy csoda!
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Harangviragocska válasz 2008-02-25 08:20:05
Köszönet a gyors reakcióért!:)
Szióka!
Hát nem tévedtem,megint valami nem normális dolgot szeretnék megvalósitani.Mindig ezt csinálom!De miért???
Dióhéjban!:Kétgyerekes családanya vagyok(7 és 2évesek a gyerekeim),10éve vagyok a férjemmel.Elég jól élünk,én itthon vagyok a kicsivel még gyeden,nem dolgozom(de igen ,mert hetente 2-3szor besegitek a családi vállalkozásban).
A férjem előtti időszak a "lánykorom" nem volt zökkenőmentes,mindig megtaláltam a buktatókat.Voltam szerelmes is nagyon,aztán elmúlt,szakitottunk-és ezek után ugy gondoltam,hogy szerelem érzés nélkül tisztább,jobb lesz egy kapcsolat!Azt vallottam ,szerelem nélkül lehet csak férjhez menni,mert az legalább nem mulik el,ami nincs!Aztán a mostani férjem,el is vett feleségül(én annyira nem akartam,mert már akkor nem nagyon hittem a házasságban),de ő akarta,igy hát összeházasodtunk.Aztán terhes lettem(amit nagyon szerettem volna!!),és elkövetkezett pár év amiben végtelen boldogságban éltem!Semmi nem volt fontos csak a gyerek,meg a család!Minden energiámat erre összpontositottam.Aztán a lányom ovis lett,és azthiszem kezdtem feleslegesnek érezni magam.A párom szeret,szeretett,de kezdtem rádöbbenni,hogy valami nem jo,nem elég.Próbáltam ismerkedni,azaz nem próbáltam,csak jött-aztán nem történt semmi.Elkezdtem besegiteni már akkor családi vállalkozásba,és aztán minden ugy maradt mint volt,de nem voltam boldog,hiányzott valami,de nem tudtam mi!!Aztán történtek velünk(velem megint nem jo dolgok-meghalt az apukám,terhes voltam,elvetéltem),és megint összekellet szednem magam!!Aztán megint terhes lettem,most lesz 2éves!!És megint kb eddig el is voltam a börömben-bár boldognak csak a terhesség és a szülés után max1 évig éreztem magam.Aztán nyár óta....mint aki megbolondult!!
Ki akartam törni a hétköznapokból.Kitaláltam elfoglaltságokat amiket persze a párom nem vett jo néven,folyton összekaptunk miatta.Aztán átmentem olyan semmilyenbe,semmi nem lett fontos,csináltam a megszokott dolgokat,és ennyi!!
Aztán történt valami!!!!
December közepén elmentünk a barátnőimmel előkarácsonyozni....és akkor megpillantottam egy srácot-ő is engem!Néztük egymást többször,folyton.Aztán hazamentünk,teltek a napok,hetek.Folyton a fejemben járt,keresem,az utcán,üzletben,hátha látom.Jan elején jutottunk megint ugyanerre a helyre a lányokkal...és ott volt.És megint,még mindig azt éreztem.Beszélgettünk,aztán iwiw,aztán telefon.És.....ilyet azthiszem még nem éreztem.Megbabonázott,és fordiva is igy van.Ez hihetetlennek is tünik hogy létezik,hogy ugyanugy érezzünk egymás iránt???
Aztán irtam a páromnak egy 8oldalas levelet,amiben leirtam az elmul 10évünk érzelemeit,hogy nem vagyok szerelmes belé.nem is voltam,és hogy szeretnék olyan kapcsolatban élni vele hogy mindenki élje a z életét,és közösen oldjuk meg a gyerekek nevelését.Kiborult!Persze,érthető.Magamra vállaltam,hogy az én hibám,benenm van gyári hiba.Próbáltam megváltozni,olyan lenni mint amilyennek kell,amilyennek elvárják hogy legyek.Mellette soha nem voltam önmagam,nem voltam vidám,nem lehettem dühös,mérges,gyerek!!Csak anya,feleség,felnőtt lehettem!!
És most...tini vagyok..olyan érzelemek kavarognak bennem,amilyenek azthittem csak a kamaszoknál van.És vadul elzárkóztam tőle,mert ugy gondoltam nincs szükségem rá.És most??Itt van ez az érzés,és rabul ejtett!!Most hétvégén megmondtam a páromnak,hogy van valaki akivel találkozom.Persze megint kiborult,volt szépszó,volt vagdalkozás,vállással,gyerekekkel való fenyegetőzés.de hogy mi lesz tovább???Van valamkinek üveggömbje??
Ennyi a dióhéj!Segitség!!Sziasztok!
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

human.eRRor válasz 2008-02-24 16:41:33
Szia Harangvirágocska! Üdv nálunk! :-)

A személyes tapasztalaton alapuló vélemények megoszlanak atekintetben, hogy létezik-e szerelem első látásra, vélhetően, mert sokan mást értenek ezen, és mert nem mindenkivel fordulhat elő. De létezik ilyen, amikor igen hamar fellángol a szerelem, amit nevezhetünk első látásra szerelemnek is. Azt előre nehéz megjósolni, hogy meddig tarthat, lehet hosszútávú vagy rövidtávú kapcsolat is belőle. Az viszont törvényszerű, hogy idővel kicsit átalakul.

A házasság is tarthat élethosszig, de ismerve az erre vonatkozó statisztikákat, ez egyre ritkább. Ahhoz, hogy hosszútávon is jól működjön az szükséges, hogy a kapcsolat érdekei legalább akkora súllyal essenek latba az egyes döntések meghozásánál, mint a pár tagjainak saját érdekei. Prózaibban fogalmazva az kell hozzá, hogy a mindkét tag akarja a kapcsolat fennmaradását és ezért legyen képes áldozatokat is hozni alkalomadtán.

A nyitott kapcsolatról azt gondolom, hogy manapság egy a közbeszédben felkapott kapcsolati forma, de nálunk, a mi tárasdalmunkban nehezen működik, mert nem ilyen mintákat látunk magunk körül. Emellett ilyen esetben szint biztos, hogy vagy az egyik, vagy a másik fél sérül, mert úgy érzi, hogy ő jár rosszabbul ebben a helyzetben. Azoknál a pároknál, amiknél ez nyíltan működik, a kapcsolat nyitottsága csak alkalmankénti, és ezekből az érzelmeket is a lehető legnagyobb mértékben kizárják.

Üdv

Human

Harangviragocska válasz 2008-02-24 13:12:00
Szia itt Harangvirágocska!
Elször is nagyon jó ötlet ez honlap!örülök ,hogy rátok találtam!
Aztán..nekem is persze a párkapcsolatommal,a házasságommal van baj!Igazság szerint valószinüleg velem!!Nem lehet valahol agymosást kérni??Teljesen más gondolkodással birok mint az összes többi halandó,ez már többbször kiderült,és már megint!Kérdéseim!Van szerelem elsõ látásra?Ha esetleg igen,örökké tarthat?vagy lehet másik,lehet több is?És a házasság intézménye mint olyan az biztos,hogy egy életen át tart,és hogyan ,ha igen??Mi a helyzet a nyitott házassággal?Müködhet,de hogyan?Egyenlõre ennyit szertenék kérdezni.Aztán ,valószinüleg leirom konkrétan,hogy mi a baj!!
Elõre is köszi:Harangviragocska

human.eRRor válasz 2008-01-17 09:00:40
Szia Angrygold!

Elnézést, hogy csak most válaszolok, sajnos mostanában ritkábban jut időm rá.

A hozzászólásodban több kérdést is feltettél, amikről nehéz eldönteni, hogy költőiek, vagy nekem tetted fel. Mindenesetre mindegyikre igaz, hogy a választ (burkoltan bár), de te magad is megadtad.

Azt írod; úgy neveltek, hogy sosem lehetsz gyenge, vagyis nagyon racionális vagy, hisz az érzések kimutatása a gyengeség jele lehet. Így fordulhat elő, hogy a barátaid sem tudnak arról, hogy neked mennyire fájdalmas a helyzet, amiben jelenleg vagy, és még az is elképzelhető, hogy a volt párod sem sejti... Ha az empátiád segítségével az ő nézőpontját próbálod magadra venni, akkor elgondolható, hogy a párod szemszögéből itt az látszik, hogy van valaki, akivel szakított, és akit szeretett, de ő sem lehet már szerelmes belém, ha tanácsokat ad, hogy mit és hogyan csináljak az új párommal. Sarkítva a kérdést: érezheti a volt párod, hogy barátnak nagyszerű vagy, de nem vagytok szerelmesek, hiszen te nem nagyon mutatsz ki felé érzéseket?

Talán így van általában is, de ha nem, az akkor is látszik, hogy a másokkal kapcsolatos ellenséges érzések gondokat okoznak neked. Utálni luxus, ahogy írtad, amivel egyet lehet érteni, hisz az utálat, a másiknak való rossz akarása rengeteg idő, idegeskedés, és nem vezet sehová. De az utálat csak egy az ellenséges érzések közül. Az egyik legkevésbé konstruktív. Akár haragudhatsz is más emberekre, ha a helyzet azt diktálja. A kérdés ilyenkor nem elsősorban az, hogy a környezeted miként kezelné ezt, hanem, hogy te mit gondolsz arról, hogy te hogyan kezelnéd ezt az érzést? Úgy gondolod, hogy a volt párod, és a barátaid sem értenék meg? Eltávolodnának tőled, hogy ha ezt kifejeznéd? Az érzéseknek ez a ki nem fejezése ugyanis már okozhat bizalmatlanságot irányukban. Hiszen nem szeretnéd őket megbántani, nade így hogy légy őszinte velük? És ha őket ekként kezeled, akkor felmerül ismét, hogy a volt párod kapcsán nem ugyanez játszódott-e le?

Azt írtad: az érzések nem racionálisak, ezért érdekelne, hogy milyenfajta racionalitást várnál el te a saját érzéseidtől?

Üdv:

Human

Angrygold válasz 2008-01-12 02:26:09
Az érzéseim azok bonyolultak! Nagyon racionálisan szeretem csinálni a dolgaim ,de persze az érzések nem azok sokszor ezért elnyomom őket. Mivel számomra nyilvánvaló, hogy az ex-em ebben a másik nőben találta meg a szerelmet, azért a legracinolásibb az, hogy én is továbblépek. Csak az a baj, hogy ez számomra annyira nehéz, talán pont a rajongás miatt, hogy ha megpróbálom akkor elkezdek depressziós lenni és mikor ezt tapasztalom megijedek, mert ugye én erős vagyok és sosem lehetek lelki beteg, mert így neveltek. Így hát marad az anyáskodás = vagyis az áldozati szerep. Mártírságom odáig jut, hogy tulajdonképpen magam alatt vágom a fát. Én adom a tanácsot, hogy hogy lehetne neki még jobb az új válaszottal és én pedig úszom a fájdalom tengerében, sőt lubickolok benne. Neki pedig egyre jobb. Persze e közben én dühongök, mert látom a másik nő hibáit, végtelenül elkeseredek és úgy érzem nincs helyem a világban. Sokszor sírok azért, mert mivel a barátaimmal is ezt teszem, ergo magam elé helyezem az érdekük, úgy érzem, hogy rám lett osztva a feladat, hogy megmondjam másoknak mi a helyes és a röhej, hogy nekik be is jön, de nekem a társadalmon kívül magányosan kell élnem és ezt nem fizikailag, hanem szellemileg gondolom. A volt kapcsolattal is ez a helyzet, hogy úgy érzem neki jó kell legyen és nekem meg magányosan kell élnem. Az amit akarok és amit döntöttem nem esik egybe ahogy mondod! Én azt szeretném, ha visszajönne hozzám és végre nyugodtan élehtnénk együtt egy új közegben ami sokkal közelebb áll a fiatalságunkhoz és több lehetőségünk van szórakozni. Azt akarom, hogy újra szeressen és öleljen és mondja szeretlek olyan odaadással mint addig a pontig míg el nem kezdődött ez az egész. Hogy meghitten együtt lehessünk. Ez nem esik egybe a valósággal és elfogadni még nem tudom, így vagy skizofrén leszek és akkor hallhatom amint kimondja, hogy szeret, vagy a saját módomon megpróbálom elnyomni az érzést és idővel megszűntetni. Tehát a döntésem a valóság megoldása. Így hát szenvedek tovább. A baj ebben csak az, hogy nem értem a barátokat miért nem használom mint mások ilyenkor segítségnek?! Képtelen vagyok bízni és egyszerűen tudom, hogy nem értik, de a baj az, hogy nem szórakoztat ha velük vagyok. Mindenki a gondjával jön és a bajával. Nem tudom azt mondani, hogy nem segítek. Sosem tudtam.
Az útálat számomra egyszerűen irracionális. Minden tettnek meg van az oka, még akkor is ha az épp minket nagyon bánt.
Illusztrálva az esetemből, engem bánt, hogy a párom elhagyott a vizsgaidőszakban és olyan életkörülmények között amit nélküle nem bírok el. Ezért én csalódok benne és megútálom, mert hogy lehetett ilyen... Így gondolkodik a körülöttem lévő nagyátlag. Vagy utálom a nőt akivel együtt van, mert az egy ribanc, mert elvette tőllem és stb..
Én úgy gondolkodom: Első eset, Elhagyott, mert felesleges álomvilágban élnünk és ezt ő is megérti. Tudta, hogy nem szeret már úgy és jól tette, hogy elmondta. Így nem szenved egyikőnk sem. És lényegtelen, hogy ez milyen élethelyzetben ért, hisz nem függ össze. Sajnos ő most jött rá és ennyi!Korrekt volt, hogy ilyen nyugottan elintézhettünk és elém állt vele, nem csak lelépett.
Második eset, Valóban kissé fáj, hogy már nőben is megtalálja amit bennem, de elről nem a hölgy tehet. Nem várhatom el az idegen nőtől, hogy vegye figyelembe az én érdekeim is, hiszen ő is a boldogságot keresi és épp az én páromban látta ezt meg. Azért pedig, hogy boldog akar lenni és szerelmess lett nem haragudhatunk senkire.
Utálni = luxus butaság. Butaság, mert nem érzünk bele a másik helyzetébe és luxus, mert megengedem magamnak, hogy ne is foglalkozzak az ő indokaival.
Ezért nem tudtam útálni senkit, mert mindenkinek még a leggonoszabb gonoszabbnak is meg van a maga indoka miért olyan amilyen és ha már megtaláltuk ezt az idokot rájövünk, hogy épp olyan amberi mint mi.
A legerősebb bennem most az a félelem, hogy sosem fogok már igazi örömöt érezni. Sem a barátaim sem más nem tud örömet okozni. Mások egy jó ebédnek is a kedvenc kajáukkal úgy tudnak örülni, de én nem. Másoknak mindig örömet okozok. Akkor én miért nem tudok ugyan olyan örömöt? És miért veszem magamra a világfájadalmat? Miért érzem azt, hogy ha valaki segítségért kiállt nekem mennem kell segíteni? És miért tűnök mindenki számára erősnek és határozottnak, mikor szenvedek akkor is?Más miért nem lát úgy belém mint én majd nem hogy mindenkibe?ÉS hogy fogom túl élni a most következő magányt ha ennyi fájdalmat és terhet kell cipelnem?!

human.eRRor válasz 2008-01-10 22:56:38
Szia Angrygold!

Jelezted, hogy több problémád van, melyből csak egy a párkapcsolati jellegű, mégis ez az amiről hosszasan írtál, ez az, ami most leginkább foglalkoztat, így itt most csak erről lesz szó.

Egyértelműen kitűnik az írásodból, hogy nagyon szereted a párod, már-már rajongsz érte annak ellenére is, hogy időnként akadtak problémáitok. Ahogy írtad, az életedet tetted fel rá és ragaszkodsz hozzá, mindent megbocsájtva neki. A mostani szakításotok oka számomra nem teljesen eyértelmű. Jól értem, hogy a párod még szeret, de már nem olyan intenzíven, és ezt az érzést hajszolva keresett valaki mást? Ha így van, akkor rögtön felmerül az a kérdés is, hogy ez benned milyen érzéseket vált ki? Mert azt mondod, hogy "úgy döntöttem, ha igazán szeretem akkor annak örülök ha ő boldog". Fontos, hogy azt írod "úgy döntöttél", mert ez, vagyis amit akarsz és az amit érzel most úgy tűnik nem esik egybe. Arról is említést teszel, hogy úgy érzed, hogy nem tudod őt utálni, de mit jelent számodra az utálat, és mit gondolsz arról, hogy mi lehet az oka ennek az "utálni nem tudásnak"?

Egyelőre ezek a legfontosabb kérdések, amiken érdemes lenne rágódnod. Ami egész biztos: ilyen helyzetekben az ivás nem (sem) segít, a problémád megoldása belül és nem kívül található.

Üdv

Human

Angrygold válasz 2008-01-08 02:14:45
Mag még annyit, hogy 20 évesen tudom, hogy ez gyerekes amit leírtam, de nagyon fáj. És tudom, hogy abból, hogy hol páromnak meg hol expáromnak írom az szűrődik le, hogy nem tudom eldönteni elengedjem e. És ne haragudjatok a nagy szövegért de más nem bírom!

Angrygold válasz 2008-01-08 02:00:43
Hello! Igazából nehéz elfogadom, hogy nem tudom kezelni a problémát és átgondolva eléggé komolytalannak tűnik a dolog, de benne lenni egészen más! Az igazság hogy nem csak párkapcsolati problémám van, de ez volt az utólsó szilárd talaj a lábam alatt és most ez is megszűnt. Eléggé bonyolult személység vagyok és nagyon sokat gondolkodom. Jól értek az emberek nyelvén és tuljadonképpen mindenkit megértek. Ez is lehet egy problémám forrása. Mert sosem tudtam utálni senkit, mert mindig látom a másik oldalt és megértem miért van az ami.
A lényeg, hogy 6 éves kapcsolatom ért véget karácsony előtt és nem rég kerültem egy új környezetbe is és most eljutottam egy szintre hogy úgy érzem segeítég kell!
A párommal sok viszontagságon mentünk át, mert nagyon korán keztünk komoly kapcsolatot szinte együtt éltünk. Vele nőttem fel. Persze volt hogy elhagyott és más nőkkel volt és én is hagytam el, mert sok mindenben nem értettünk egyett. És még gyerekek voltunk. Most mikor már bennem kezdett komoly lenni a dolog és benne is elkerültem egy másik városba, és olyan új gondokkal szembesültem amit nem tudtam levezetni. Hisztérikus és féltékeny voltam és a párom karácsony előtt azt mondta nagyon fontos vagyok, de már nem úgy szeret. Én éreztem ezt, de nem tudtam tenni ellene. Már mire észre vettem úgy tűnik késő volt. Volt már máskor is ilyen, hogy szétmentünk és mással volt, de mindig visszataláltunk egymáshoz, mert a szerelem nem múlt. De most egy nálla is idősebb nővel kezdett, aki úgy érzem szeretne most már családot és erre pont az én páromat választotta, aki 1 hét után azt mondja szereti. A hölgynek még soha nem volt komoly kapcsolata és közel a 30-hoz nem éppen komoly. Dühít, hogy olyan nő akit a párom régen lenézett volna. A párommal jóban vagyunk azóta is találkozunk és beszélgetünk, és úgy döntöttem, ha igazán szeretem akkor annak örülök ha ő boldog. Szóval azóta segítem a kapcsolatát mert már gondok merülnek fel benne. Előttem telefonál vele és mondja, hogy szeretlek és ez nekem fáj. De úgy érzem, hogy mivel én nem tudom őt útálni inkább ezzel a fájdalommal fogadom el, hogy egyedül vagyok. De egyszerűen nem bírom, mert közben apikám kórházba került, és az új helyen is most kellen teljesítenem, mert külömben gondjaim leszenk, és sokszor rám tör az "egyedül halok meg" magány ami előhozza egy régebbi problémám, a halálfélelmemet. Így együtt nagyon sok a baj és egyszerűen már túl sok. Egyikre sem tudok hatni és megoldani sem. És ez mérhetetlenül bosszant. Fizikai tüneteim vannak, mint hányiger és hasmenés. Nem tudok enni és olyan dolgokon is elsírom magam, ami már szánalmas. Csak este jön ez ki, mert amikor más lát valahogy tartom magam. Egyszerűen olyan vagyok akit mindenki erősnek és határozottnak lát és ezt a képet valami ösztönöm őrzi, úgy hogy mások előtt nem tudok összeesni és még akkor is ha nagyon fáj, nem tudom igazán kiadni magamból. Beszélek rólla, de úgy, hogy nem tűnik vészesnek és nevetek, pedig belül sírok. Ezt nem eljátszom, csak úgy jön társaságban. Egyszerűen nem bízom a barátaimban sem, mert igazából nincs olyan aki nekem adni tud. Nem használnak ki, inkább én kínálom magam fel, hogy segítek, még ha ez nekem rossz is. Anyukám Teréz anya effektusnak nevezi :)! És igazából olyan emberekkel vagyok akik nem értenek. Sokak szerint sokkal idősebb a gondolkodásom a koromnál, mert sokat megéltem már. Olyan mit ha negyed élet alatt leéltem volna egy egészet. Sokszor ilyesztően megézem az emberek gondolatait és szinte mindenkivel még ismeretlenekkel is. Befejezem a mondatukat és előre válaszolok a még fel sem tett kérdéseikre, mert tudom mire gondolnak. Vannak olyanok akik ezt tehetségnek nevezik én viszont magányak, mert így nem tudok meglepődni, és nagyon ritkán tudok őszintén nevetni. Félek, hogy elveszítem az öröm képességét és depresszív leszek. A páromban nem vagyok biztos, hogy esetleg még nem lesz vmi, de ha reális vagyok akkor nagyon úgy tűnik, hogy nem. Rémes ez a remény és úgy viselkedem tőlle itthon, mint egy tinédzser, pedig általában nagyon komolynak tartanak. Én csak annyit tudok, hogy nagyon szeretem az exemet, és pont ezért azt akarom látni, hogy ha tényleg külön kell mennünk akkor ő boldog legyen, hogy legyen értelme. Ezért adok tanácsot és segítem őt. De legbelül azt várom, hogy még is visszatért, mert szeretném ha úgy gondolna rám, hogy kicsit bánja hogy elvesztett, mert tényleg nagyon sokat adtam neki. 6 év alatt úgy szerettem mint soha senkit és most is. A helyzetet az is nehezíti, hogy úgy gondolom az ember csak egyszer szerethet igazán, mert utánna már ismerjük a folyamatot az elsőnél pedig felfedezzük ezért az első az egyetlen és igaz. A többi már nem olyan. Irracionálisnak és szánalmasnak érzem magam, hogy nem tudok talpra állni és vidám lenni, de félek nagyon. Aludni sem tudok ,mert mindig együtt aludtunk összebújva. Már mindent kipóbáltam, anyukámmal kibeszéltem magamból, ordítottam elhagyatott úton és hangosan énekeltem. Barátok közé mentem még a diszkóba is, pedig rég óta nem érzem a világomnak az ivást és ezt a fajta szétcsúszottségot. DE semmi sem segített. Darabokra szakad a lelkem lassan és semmit sem tudok tenni. Az is baj, hogy a szerelem volt a célom és minden tervem azért volt, hogy nekünk jó legyen. Tanulás, hogy jó munkám legyen, hogy ne legyenek anyagi gondjaink stb ... És ezt ő is így látta még a mái napig azt mondja, hogy ő is velem tervezte a jövőt. Azt is mondja, hogy nagyon fontos vagyok és megölel ha látja, hogy kell. De félek, hogy a másik idősebb nő - akinek már háza, kocsija meg midenene meg van - elveszi tőllem csak azért mert neki több jutott az életben. Pedig látom, hogy nem jobb nállam, sőt .. És az ex páromat is zavarja ez, mert nekem panaszkodott, de azt mondta, hogy nem akarja elcseszni. Tulajdonképpen hasonlóra akarja formálni őt mint amilyen én voltam én így látom. Nem tudom mi lesz ennek a vége, mert nagyon el vagyok keseredve. Célt vesztett vesztesnek érzem magam és úgy érzem, hogy miért is csinálnék bármit is ha nincs kivel megosztani. Azt meg hogy én most új pasira gondoljak , nah ettől hányigerem lesz. Nehéz lenyűgözni, mert mondhatni analóg vagyok egy digitális világban, ugyanis nekem nagyon nem tetszik ez a "kó cola" féle stílus. Ez is a lelkenem féj, hogy mennyire rossz ez a világ. Hogy annyire reménytelen minden! Munka, élet, boldogsg, csak hajszálakon függ. És ez fáj nekem. Azt is tudom, hogy ezt hívják világfájdalomnak és amíg nem leszek híres költő, addig ne vegyem magamra, de még is mar. Szóval most már csak annyit tudok mondani segítség! És azt, hogy vajon ha a párom összejön az újjal hiányozni fogok neki néha? Vajon eszébejut a masszírozás a csodás éjszakák és a sok sok közös szép emlék, mert ő azt mondja ez a 6 év nagyon szép! Még a múltkor ő hozta fel egyik vicces esetet. Most is nekem mondja el a gondjait és azt mondta nem is rég, hogy úgy érzi csak rám számíthat. De félek elfelejt. És ez a halálom lenne. Azt már végképp nem tudnám elviselni. Még nállam vannak a cuccai, sőt ma is véletlen nállam hagyott egy dolgot, de félek mi lesz ha elviszi. Meghalok.
Asszem elég már belőlem. Megyek sírok tovább. Úgy is a sírás is egy fajta méregtelenítés. Szóval legalább egészségesebb leszek :D!

human.eRRor válasz 2008-01-06 12:24:33
Szia Siralom!

Valóban jó jel, ha ő, magától keresett Téged, de a teljes képhez hozzátartozik az is, hogy ezt eredetileg te kezdeményezted azzal, hogy küldtél neki egy sms-t.

Ennek ellenére sem lenne az igaz, hogy valahol ne érdekelnéd ezt a férfit, de meg kéne ismerned őt, és rájönni arra, hogy mi a bizonytalansága forrása, mert úgy tűnik, hogy nem csak abban nem biztos, hogy ő találkozna-e veled, de abban sem, hogy te találkoznál-e vele. Ez utóbbi lehet amiatt is, hogy nincs elég önbizalma, persze más oka is lehet. Ha találkoztok, akkor közben figyelj arra is, hogy választ kapj erre a kérdésre. Így kisebb az esélye annak, hogy csalódás ér.

Üdv:

Human

Siralom válasz 2008-01-05 00:41:57
Syastok !

Hát, van amiben igazatok van, ez tény. Viszont másnap jött a fordulat, ő hivott fel, megköszönte a netcímeket, de ez csak ürügy volt, 10 percig beszéltünk mindenféle dolgokról. Többek közt felhozta a témát, hogy hétfőn összefuthatunk, ha ráérek. (Már hogyne érnék rá...). Én semmit nem kérdeztem, magától mondta. Talán ez jó jel, nem?
Megköszöntem hogy felhivott és azt mondta ez a legkevesebb. Nos, aznap estére jó kedvem lett...
Ezek a fejlemények. Nos ?

Whykicky válasz 2008-01-04 19:11:26
Hát Siralom,

Azt gondolom erröl, amit írsz, hogy minden pillanatot megragadsz, hogy kapaszkodhass egy reményben. Pedig egyáltalán nem biztos hogy amit szeretnél hinni, az ugy is van. És ha igy folytatod lassan elkezded félreértelmezni a pasik cselekedeteit, és elhiszed majd hogy kellenesz nekik, miközbe lehet hogy ök ilyet egyáltalán nem is reagáltak. Vigyázz magadra, mert ilyenkor nagyon nagy csalódások szoktak lenni, pláne akkor tud veszélyes lenni, ha utána elnyomod magadban a csalódást, más valakihez menekülsz, és így elöbb utobb elkezdesz majd rettegni az újabb csalódástól, miközbe az a másvalaki talán nem is érdemli bizalmatlanságodat, de te rajta töltöd ki mert az elözöt elnyomtad.

Ha már elkanyararodtunk a topictól, a szinglik élete felé, nekem is lenne egy pár felvetödödt kérdésem.
Megpróbálom felvázolni a szitut, bár nekem is zürzavaros.
7 éve egyedül vagyok. Mármint hogy család nélkül, pasi nélkül. 7 éve élek Magyarországon, elötte Stockholm volt az otthonom. Az elsö 3-4 év rettenetesen nehéz volt, mert még barátaim sem voltak, teljes magányságban szenvedtem. Koleszos voltam egy egyházi iskolában, és egyáltan nem sikerült beilleszkednem. Voltam utána szerelmes, nem jött a össze dolog. Sok minden közbe játszott: drog, szabadságvágy a pasi részéröl, félelem a részemröl, egyszerüen több volt a baj mint az öröm, azonban 2 évig nem tettem túl magam rajta. Bele is örültem kicsit. Aztán volt egy szeretöi kapcsolatom...a fönökömmel...aztán egy chattes ugye, aztán próbálgattam ezt a fiút azt a fiút. Hetek után feladtam, és kezdtem szépen formálni magamnak az igényeket, meg azt hogy az én személyemhez mi lehetne harmonikus.

23 éves vagyok, és a koromhoz képest sokat éltem át. A fentiek, csak apró részletek, egy kép. Most már azért van egy elég tág baráti köröm, és nem érzem már magam olyan rettenetesen magányosnak, söt, kifejezetten élvezem az önállóságomat. :) Nehéz volt, még mindig az, de törekszem továbbra is.

Azonban, nagyon megkeményedtem. Nagyon érzékeny ember vagyok belülröl, viszont minnél többet dolgozok fel magamba, minnél mélyebbre jutok saját magamon belül, annál keményebb a héjjam. És itt jön a kérdöjel. A férfiak nem törnek fel. Nem tudják hogyan álljanak hozzám, vagy nem akarnak, vagy félnek, vagy nem érzik magukat elég férfinek, mert valószinüleg érzékelik, hogy nem egy olyan valakit keresek, aki megment magányságomból, hanem valakit, aki csak úgy, ahogy van, mellettem van, és elfogad ilyennek.
Sokáig úgy éreztem nincs szükségem senkire, hiszen boldog vagyok egyedül is, végre végre boldog egyedül :)), viszont mostanába kezdem érezni mitöl is vagyunk társas lények. És hát vágyom, csak nem értem, nem lehetnek annyira ritkák a normális pasik, mint amennyire én látom?

Azt még talán elmondom, hogy nem vagyok csúnya. Sokan fordulnak utánam az utcán, és sokszor hallom azt, hogy van egy olyen szexuális kisugárzásom, ami pörgeti a férfiakat. Szóval nem értem...

Biztos ez az út is olyan hosszú, és belenyugodnék, ha érteném mi a fene zajlik...

Köszönöm hogy leírhattam :))

Siralom válasz 2008-01-03 14:40:50
Sziasztok !
Történt némi fejlemény azóta...kiderült, hogy az egyik srác, aki bejár a munkahelyemre,a pasi kollégája. Mondta, hogy éjszaka milyen munkájuk volt, hát ezt nem tudtam kihagyni,hogy rá ne kérdezzek. Dobtam egy sms-t,majd kb 2 óra mulva meglepetten hivott fel,de aztán végülis a fő téma az lett,ki hogy van. Mivel találkozásunkkor igértem neki pár netcímet,ezt elküldtem mailben. Ezután megint beszéltünk, és azt mondta,jövő héten összefuthatunk,ha van kedvem.
Ennyiben maradtunk 1előre,majd kiderül...tudom,nem kellett volna keresnem,de ez most egy ilyen helyzet volt...
Végülis hátrányomra még nem vált.

human.eRRor válasz 2007-12-30 16:34:29
Szia Whykicky!

Az általad leírt történet nagyon tanulságos, egyértelműen kiderül belőle, hogy önmagában csak az internet nem elég egy kapcsolat fenntartásához, szükség van a közvetlen, személyes kontaktusra is. Ismerkedni, barátkozni, az élő találkozásokat ily módon kiegészíteni az internet jó, de nem pótolja sem egy valódi kapcsolat, sem egy valódi közösség erejét. Mérei "együttes élménynek" nevezte azt a többletet, amit egy csoport képes a tagjainak adni annak révén, hogy közösen vannak jelen és együtt csinálnak (vagy nem csinálnak) valamit. Az elmélet megalkotása idején még nem létezett internet, de azt gondolom, hogy az internetes kapcsolattartás az együttes élményt nem képes olyan erővel megadni, mint a valóságos közösség, így egy idő után a csak interneten keresztül fenntartott ismertségek leépülnek, majd megszűnnek.

Az itt leírtak igazak egy párkapcsolatra is, de igazak lehetnek más helyzetekre is, mint amilyen a pszichoterápia. [Amit mi itt ugye nem is vállalunk, ilyen okokból. :-)] Internetezők esetében már-már közhely, de azért nem baj, ha itt is előkerül: igyekezni kell a neten megismert emberrel mihamarabb élőben is találkozni, és a kapcsolatban minél nagyobb teret engedni a valós találkozásoknak.

Boldog Új Évet Neked is! :-)

Human
Előzmény: Whykicky (2007-12-30 12:48:42)

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 Következő
Új Hozzászólás
Google PageRank