HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Bipoláris zavar

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

Előző | 1 | 2 | 3
human.eRRor válasz 2008-12-06 10:49:29
Szia Gkgndk!

A sokféle diagnózis oka több minden is lehet, de ha ennyire változékony mindez, akkor lehet, hogy érdemesebb lenne a tüneteid felől megközelíteni a problémádat és hagyni az elnevezéseket.

A szakember, akihez jársz orvos vagy pszichológus? Ő 4 éve ugyanaz, vagy közben kerestél mást? Mi miatt tértek vissza a tüneteid? (Esetleg más gyógyszereket kaptál, vagy történt valami veled?)

Human

gkgndk válasz 2008-11-29 03:10:11
sziasztok! én még új vagyok itt, és azt sem tudtam,hogy hová írjak, mert a dokim szerint én már voltam borderline, bipoláris, pánikbeteg, és különböző fóbiákban szenvedő.

kb 6-8 éve vannak súlyös problémáim, de kb 4 éve járok dokihoz.

az elmúlt bő egy évben viszont elég jól voltam , de kb három hónapja újra előjöttek a panaszaim........szép sorjában
egyedül a dühkitöréseim csillapodtak........na persze eszek egy lavor nyugtatót....többek között.

szóval a legutóbbi megállapítás szerint bipoláris depresszióm van, de már három hónapja mélyponton vagyok......ez kissé fura nekem

a mostani gyógyszereim: rivotril 6mg, tegretol 800 mg, ripedon 4mg, welbutron 300 mg........de ettől még totál padlón vagyok

ha valakinek van tapasztalata a felsorolt gyógyszrekkel kapcsolatban, azt nagyon szívesen meghallgatnám.

ha nem itt, akkor msn-en..................gkgndk@hotmail.com

Hirdetés

human.eRRor válasz 2008-11-23 11:35:28
Szia Drim!

A fórumon által általad írottakra egy hozzászólásban reagálok most.

Összefoglalva arról írtál, hogy a társas kapcsolatok hiánya miatt mennyire egyedül és feleslegesnek érzed magad, ami egyrészt hangulatingadozással, másrészt pedig a suicid gondolatok erősödésével jár. Arról keveset írtál, hogy ez először mi miatt alakult ki, és arra már csak utaltál, hogy most miért. Bár megjegyezted, hogy amikor hazatértél, akkor voltak barátaid, de azt nem részletezted, hogy miként fogytak el, pedig azt hiszem, ez egy fontos momentum.

Mindenesetre abból, amit írtál én nem gyanakodnék sem személyiségzavarra, sem hangulati zavarra, mert ezek alapvetően függetlenek az aktuális környezettől, és hiába a szisztematikus változás, ezeknél a problémáknál az önmagában kevés. Ez természetesen csupán egy gondolat, nem szakvélemény, mert a net ennél többet nem tesz lehetővé, de ettől függetlenül is érdemes átgondolni, amiről írtál.

Ha a problémád központjában valóban az az érzés áll, hogy szerinted mások nem törődnek veled, akkor rögtön felmerül, hogy mi miatt lehetett, hogy a családon kívül más szociális kapcsolatokat nem ápoltál? Ha fenntartottad ezeket, de most mégsem működnek, akkor az is lényeges, hogy mi a különbség a régi, téged helyrebillentő kapcsolatok és a mostaniak közt? Te miben változtál és miben változtak ezek a barátságok? Általában is fontos kérdés, hogy mik azok a különbségek, amit a számodra kellemes és gyógyító hatású környezet, és a mostani közt tapasztalsz. De talán mindennél fontosabb arra rájönnöd, hogy mi az, amiben a mostani barátaid számodra keveset nyújtanak. Hisz azzal, hogy beszélnek veled már önmagában kifejezik azt, hogy érdekled őket, ezt nem kell külön kimondani.

Ha telefonos lelkisegélyt szeretnél hívni, ami nem zöld szám, akkor pedig innen tudsz számokat nézni.

Human
Előzmény: drim (2008-11-11 03:14:19)

boxkopo válasz 2008-11-22 01:45:37
ezt azért küldőm mert nem tudom az első üzenet elment-e
segitségre lenne szükségem
kőszőnőm előre is
szia
Előzmény: Leányka (2008-11-21 13:05:40)

Leányka válasz 2008-11-21 13:05:40
Halihó!

Én még nem írtam ide, bár régen jártam fel, de az a régi psyche volt, vagy nem is tudom... örülök, hogy még mûködik ez az oldal és a cset, bár este én sem tudok csetelni.Nincs bipoláris zavarom, azért ide írtam, mert olvasom, hogy azt írtátok a szakember sem tud segíteni, meg hogy sokszor kapjuk azt, hogy segítsünk magunkon. Tulajdonképpen a jó szakember tud segíteni és úgy, hogy nem veszed észre hogy tulajdonképpen te segítesz magadon, õ csak egy mankót nyújthat. De utálom én is ha hozzávágják emberekhez hogy csak te segíthetsz magadon. A megfelelõ pszichoterápia tud segíteni, még ha nehéz is, de az elsõ lépést sajnos nekünk kell megtenni afelé.

Szép napot jobbakat Nektek!
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

cicamicc válasz 2008-11-19 13:56:03
Drága Pogi!

Édes vagy, de mivel a gyermekkori pszichés zavaraimat mára párkapcsolati problémává nőttem ki...ezért nem tudok esténként nyugodtan csetelni...mert itt a férjem:-)

Végülis tud róla, hogy írogatok itt....de zavarna, ha itt is ülne! majd ráveszem egyszer egy haveri sörözésre.....akkor felmegyek! Azért köszi!
Előzmény: Pogi (2008-11-19 10:08:16)

Pogi válasz 2008-11-19 10:08:16
Szerintem gyertek fel esténként a chatre, általában több szakember is van ott és jobban is tudtok beszélgetni velük!:)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

cicamicc válasz 2008-11-19 09:14:29
Szia!
Örülök, hogy vagy!
Nos, nekem az a véleményem, hogy túúúúl sokat nem tudnak a szakemberek sem segíteni...sajnos.
Egyébként mostanában én is kezdek visszaesni a depibe...igen, igen, hol lent-hol fent. kegyetlen ám!
Azért jövök ide, hogy legalább beszéljek, vagyis írkáljak...valakivel...valamit:(((((
Előzmény: drim (2008-11-19 04:42:49)

drim válasz 2008-11-19 04:42:49
Egyébként azért nem írtam, mert vártam, hogy egy szakember válaszol valami kézzelfoghatót, aztán nem történt meg. Nem tudom, van-e értelme így akár ide is írogatni, végülis mindenütt ugyanazt kapom. Nincsenek csodák vagy jó időzítések. Nem hiszem, hogy van értelme még egyszer beszélnem erről. Sosem végződik másképp.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Hirdetés

drim válasz 2008-11-19 04:30:42
Szia, Cicamicc.

Igen, vagyok. Sokkal magasabban, mint eddig és sokkal mélyebben egyszerre. Kezd a kilengések két iránya egyre szélsőségesebben távolodni egymástól. Segítség nem jön (lefordítva: továbbra sem mondja ki senki, akitől hiteles lehet, hogy számítok), csak a segíts magadon szöveg. Pillanatnyilag úgy értékelem a helyzetet, hogy szerintem bele fogok ebbe őrülni. Döntse el ki-ki maga, hogy ez-e a jobb vagy a halál.
Előzmény: cicamicc (2008-11-17 09:14:53)

cicamicc válasz 2008-11-17 09:14:53
Drim!
Mi történt veled?
Előzmény: drim (2008-11-12 02:41:17)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

cicamicc válasz 2008-11-14 10:34:36
Hahóóóó Drim!!!!!
Előzmény: drim (2008-11-12 02:41:17)

cicamicc válasz 2008-11-12 23:01:51
Drim!
Nappal nem vagy gép előtt? Eszembe jutott ötlet a jobb estére, az alvásra. Most már nekem késő van, holnap este tudok csak írni!
Remélem vettél magadhoz élelmet! !!!!!!!!
Legyen kellemesebb éjszakád! próbálj lazítani. Szia
Előzmény: drim (2008-11-12 02:41:17)

cicamicc válasz 2008-11-12 14:58:54
Szia Drim!

Annyira ismerősek amiket írsz. Tudod nekem hasonló problémám volt a szüleimmel....
Kapcsolatom tömérdek volt, de mindenkit elhagytam, becsaptam. Kényszert éreztem. Most élek egy csodás pasival, mégis visszajött ez az érzés....de nem hagyom! Eszméletlen rőfeszítés kell ám...tudom, hogy kezelésre szorulnék. A párom sokat segít! Rengeteget beszélünk őszintén (főleg én)
Egyszer annyira mélyponton voltam, hogy belül szinte éreztem, hogy meghalok. Ez 3 napi sírógörcs, remegés után volt. feküdtem a földön és arra gondoltam, na végre most leáll a szívem. De nem. Csak valahogy megtisztultam és éreztem, hogy ennél szomorúbb már nem lehetek. Belenéztem a tükörbe és láttam magam, ahogy szomorúan állok, + 20 kg-val a testemen és a szemeim csillogtak. Tudtam senki sincsen akire számíthatok! Nem is volt. Szinte megerőszakoltam magam, lefogytam, teljesen hajat változtattam.....Arra gondoltam, hogy az ÉLETNEK EGYSZER ÚGYIS VÉGE. Egyszer biztosan meghalok, és urrá lett rajtam a kíváncsiság, hogy a maradék 10 vagy 50 évet hogyan lehet leéli. Tök mindegy volt hogyan...a vége ugyan az...NE SIESSÜNK, HÁTHA TÖRTÉNIK TÖMÉNY 29 ÉV UTÁN PICINYKE JÓ. Hát történt. Emelt fővel járok az úton, kifogtam egy "herceget", mert hiába tudom, hogy belül nem gyógyultam meg teljesen...elhittem, hogy jó vagyok! /Röhej, de ma modellkedni hívtak, mert tényleg szép vagyok-persze nem megyek/......innestől elfogadtam magam, látom a visszajelzéseket és a párom szerelmét.
Ha nem szedtem volna össze magam, nem kezdtem volna önámításból szerepet játszani....akkor most 30 kg plusszal valami alkalmi kapcsimat siratnám valahol a lakásom elárverezése mellett és iszogatnék apámmal otthon. Pedig akkor már 2 főiskolám volt. Az intelligenciám nem mentett meg a trutyitól!

Szóval...ha szeretnél még valamit kezdeni az életeddel...szerintem szeretnél, hiszen azért éhezel....akkor hajrá! Ismerősöket, érdekes embereket lehet szerezni net-en. Ismerkedj, dumálj. Tojd le a "barátokat", a szülők sem segínek. Élvezd, hogy MÉG élsz. Kutasd a lehetőségeket mit hoz a sors. Külföldi munka, utazás...társ...vagy kaland.

Engem kezdetnek remekül kikapcsolat a zene, a festés! Nem vicc.....!!!!!! Elég, ha rájössz, hogy igenis élni akarsz...csak még nem tudod a célod.Majd meglesz!

Enned meg kell!!! Óvatosan, keveset, hiszen régen ettél! Meglátod, X idő múlva ha valamelyik leendő szerettednek elmondod, hogy meg akartál halni, azt fogja mondani, hogy DE JÓ, HOGY NEM ÚGY TÖRTÉNT! lehet, hogy nem holnap hallod ezt! Lehet, hogy 10-15 év múlva...nem mindegy?! Mindenkire szükség van, mindenki számít valakinek!

Például számítasz nekem! Hiszen hazajöttem, ma rengeteg dolgom volt, enni sem volt időm, és rohantam a gép elé, hogy írtál e. Mert érdekel! mert picit magamat látom! Érted? És én most megyek enni...hogy éljek és elmehessek a manikröshöz...mert az egy jó program. Minden apróságnak örülni kell.

Ma egyébként jó napom van, mert este hajnalig dumáltam a párommal a nyavajáimról és feltőltődtem a szeretetétől. És hidd el rengeted edves nő és férfi van...csak lehet, hogy eddig nem jóra találtál. Nekem kb 20 kapcsolatom közül ez az egy a normális. De megtartom és javulok! MERT AKAROK!!!! Akarnod kell neked is...hogy megtaláld az élet célod! Írj és egyél!
Előzmény: drim (2008-11-11 23:45:19)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

drim válasz 2008-11-12 02:41:17
Hm, életemben először megpróbáltam felhívni egy telefonos lelkisegélyt, egy-másfél órát töprengtem rajta, hogy jó lesz-e és amikor elhatároztam magam, akkor kiderült, hogy nem fogad mobilról hívást. A sors fintora. Az a sok rossz, ami minden egyes éjszaka összegyűlik az ember mellkasában és fizikailag érezhetően is nyomja meg égeti belülről és rántja össze ugyanakkor apró picire, és nem hagyja aludni vagy legalább egy kicsit nyugodni, ma se tudott kiszabadulni. Én nem tudom, hogy kibírok-e még egy ilyet, több ötletem nincs az éjszakák átvészelésére.
Erre a hozzászólásra 3 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

drim válasz 2008-11-11 23:45:19
Szia, Cicamicc.

Biztosan ez van benne, de én inkább úgy fogalmaznám meg, hogy biztos akarok lenni, hogy igazam van. És egyelőre nagyon így néz ki, illetve a helyzet mindig tud hova romlani, romlott is a hozzászólásom óta is.

Nincsen párom és nem is szokott lenni, maximum nagyon rövid időre. Nem vonzódnak hozzám és ez a kiegyensúlyozott éveimben is így volt. Nekem például ez sem tiszta, hogy miért.

Munkám volt, de most a második szakomat csinálom az egyetemen épp, úgyhogy csak magánórákat tartok.

Egyébként én nem feltétlenül érzem ezt büntetésnek. Tudom, hogy miért mondod ezt, de én ezt most nem érzem annak mégsem. És nehéz megmagyarázni.
Előzmény: cicamicc (2008-11-11 12:42:13)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

cicamicc válasz 2008-11-11 12:42:13
Szia Drim!
Gyorsan egy kérdés! Miért a halál pont ezt a lassú és kínkeserves módját választod? Szeretnéd azért, hogy még legyen ideje szeretteidnek leállítani?

Ezek a hangulatzavarok kegyetlenek! Van benne részem:-( Nem tudom, hogy mi lenne, ha nem lenne gyermekem...de van! tehát élnem kell!!!

Van párod, munkád? Családodról hallottam...hát nem biztos, hogy a legjobb támaszok....egyetemet végzett emberke vagy! Szerintem igenis fontos a társadalomnak! Miért nem találunk ki valamit, amiből ugy érzed, hogy fontos lennél? Szerintem kezdetnek 100szor jobb, mint a kínhalál. Miért magad bünteted?
Előzmény: drim (2008-11-11 03:41:42)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

drim válasz 2008-11-11 03:41:42
De ahogy a fórumot olvasgatom, még az is lehet, hogy Borderline-os vagyok. (Nem, nem mondták meg a pszichológusok, pszichiáterek, mi az igazi diagnózis, pedig gimiben többnél is megfordultam.)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

drim válasz 2008-11-11 03:22:42
Ja, még annyi, nem tudom, ez mennyire érdekes ilyen szempontból: én az a fajta kategória vagyok, akinél napjában többször váltakozik a mániás és a depressziós szakasz. Nagyon kis dologgal is fel lehet dobni órákra, de ez illúzió és ha nem követi semmilyen pozitív élmény, újra visszaesek a depresszióba. Lehet, hogy emiatt a folytonos váltakozás miatt hisztinek fogják fel, nem tudom.

drim válasz 2008-11-11 03:14:19
Üdv.
A chaten már írtam, de egyrészt csak pár szót tudtam már beszélni az épp ügyelővel, másrészt azt ajánlotta, hogy telefonos lelkisegéllyel próbálkozzak, de az nekem nem biztos, hogy menne, ezért írok most ide.
Mániás depressziós vagyok. Gimnazista koromban már átestem egy ilyenen, ugyanabból az okból, mint most: a feleslegesség érzésétől, hogy én nem vagyok fontos senkinek. Akkoriban nem voltak egyáltalán barátaim, sajnos nem épp egy kellemes osztályom volt, de ahogy elkerültem egyetemre, más típusú emberek közé, egyből lettek és lassan meg is gyógyultam ennek hatására.
Évek óta nem volt gond a kedélyállapotommal, egy-két éve azonban hazakerültem a szülői házba, ami az én esetemben együtt járt azzal, hogy minimálisra redukálódtak a szociális interakcióim a családon kívül. Pár hónapja aztán beütött a krach: valami megtelt bennem és sokkal súlyosabb állapotba kerültem, mint korábban. Értem ez alatt azt, hogy most már fáj a fejem és a derekam is és ezt csak ennek tudom betudni, egész napos rohamszerű sírógörcseim vannak, valamint azt, hogy most már komolyan rákészültem a halálra. Nem fogok enni, több mint 24 órája nem vettem már magamhoz egy falatot sem egyáltalán és ezt tervezem tartani. A környezetemben sokan tudnak az állapotomról, elég kétségbeesetten kértem tőlük segítséget vagy hogy legalább szóljanak hozzám, de igazából le sem reagálták. Valószínűleg bolondnak tartanak, másra nem tudok gondolni.
Pont az ilyen dolgok miatt vagyok beteg. Mert ennyire mindegy mindenkinek, mi van velem. Illetve valószínűleg úgy gondolják, hogy amíg beteg vagyok, nem kellek. Csakhogy pont egy baráti hozzáállás tudna segíteni, ez a gimnázium utáni gyógyulásomból számomra kiderült és egyébként is ezt érzem, ennek a hiányát érzem oknak.
Fel lehet tenni a kérdést, hogy én mit tettem ezért. Elég sokat. A chates társaságnak már elmondtam, hogy igyekeztem változtatni a viselkedésemen, ha azt láttam, valami nem tetszik a barátaimnak. Hetekig. Színleltem azt is egy darabig, hogy jól vagyok, mivel úgy gondoltam, így minden visszaáll a régire. De nem állt vissza, már bennük van, hogy nem vagyok rendben és ezért már csak vezekelni fogok, bármennyit próbálok javítani a helyzeten.
Itt nem veszekedésekről van szó, egyszerűen nem figyelnek rám, mintha nem is léteznék. Csak részemről van kommunikáció, részükről síri csend. Amíg reagáltak, addig azt próbálták megmagyarázni, hogy mindennek a maga rendjén kell zajlania, minden úgy lesz, ahogy hozza a sors. És ehhez nem várhatok el segítséget, mert a kapcsolatok nem adok-kapok módjára működnek. És nem köthetünk kompromisszumokat és nem kérhetem számon rajtuk, hogy én betartom, ők pedig nem. (Ezeket nem én találtam ki, szinte szó szerint idézek.)
Most már figyelmen kívül hagynak. Mindenki. Példa, hogy más is érzékelje: ma este hosszasan leírtam egy embernek msn-en, hogy most már vége, elkezdtem az éhezést és csak annyit kellett volna mondania, hogy számít, hogy élek vagy nem. Nem írt egy betűt sem rá. Előtte egy nappal tudtunk beszélgetni kivételesen, többször feltettem a kérdést, hogy érdeklem-e, számítok-e egy kicsit is. Mindig kikerülte. Írtam neki egy sms-t, hogy akkor legyen annyira egyenes és írja le, hogy mindegy neki, ha meghalok. Nem reagált.
Nem, nem üldözöm az embereket, sőt, ennek a szuicid kérdezősködésnek még csak nem is voltak hosszas előzményei. Mert mint írtam, én nagyon dolgoztam azon, hogy jó legyen, egészen pár nappal ezelőttig. Eddig viseltem valamennyire a betegségemet, most már belém rúgtak a fentiekkel akkorákat, hogy ne érdekeljen az egész. Okot akarok az életre. Nem ugyanaz.
Lehetne azt is mondani, hogy költözzek el innen, ingerdúsabb környezetbe. Meglesz, azonban már nem érzem, hogy ez segíteni tudna. Pár hónappal ezelőtt talán igen, de most már úgy érzem, úgysem érdeklek senkit és már nem vagyok 18-20 éves, hogy olyan könnyen szerezzek barátokat. Akkor meg minek az egész. Ugyanúgy fogom érezni magam ott is, mint itt.
Kezdek rosszul lenni, úgyhogy most már rövidre fogom: a szakemberekkel rossz a tapasztalatom, ha lehet, ne hozzájuk küldjetek. Bár akkor itt is mit keresek ugye.
Mindegy, most sokkal zaklatottabban, agresszívabban és kevésbé értelmesen adtam elő magam, mint a chaten. Ezt bocsássátok meg, de már érzi a testem az étel hiányát és emiatt nem tudok úgy megnyilvánulni verbálisan sem.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

human.eRRor válasz 2008-09-15 17:59:43
Szia Geos!

Ahogy Vickie is írta, este érdemes benézned a csetre, de amit ez esetben mindenképp érdemes lenne megpróbálnod, hogy élőben is segítséget kérsz (átmenetileg) egy másik pszichiátertől, aki segít neked a gyógyszer beállításában addig is, amíg a te orvosod szabadságon van.

Human
Előzmény: geos (2008-09-11 08:37:55)

geos válasz 2008-09-14 17:28:12
kihez forduljak???ez egyre rosszabb...

geos válasz 2008-09-11 08:37:55
sziasztok.15éve vagyok bipoláris.jelenleg kemény depressziós fázisomat élem.2hete szedek lítiumot,de sok hatását nem érzem.mindig csak bőgök,folyamatosan aludnék és a munkámat sem tudom rendesen ellátni.az orvosom egy hónapig szabadságon van,ezért gondoltam,hátha Ti tudtok javasolni valamit,mert ez kibírhatatlan:(
köszönöm előre is.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

human.eRRor válasz 2007-12-09 10:22:28
Szia Estania!

sTrZ már leírta a lényeget, csak kiegészíteni tudom néhány apróssággal. Valóban az a jó, ha diagnózisra vagy kíváncsi, hogy szakorvoshoz mész. Hivatalosan ő adhat neked ilyet, pszichológus nem. Ha esetleg mégis klinikai szakpszichológushoz mennél az sem gond, ha szükséges, akkor ő fog elküldeni pszichiáterhez is, ajánlva a megfelelő embert. De egyik esetben sem kell tudnod, hogy pontosan mi is a bajod, ha azt érzed, hogy valami nincsen rendben az már éppen elég, a probléma feltárásában ők fognak segíteni.

Estania válasz 2007-12-07 15:43:52
Üdv mindenkinek. Érdekelne, hogy kit kellene keresnem bipoláris zavar vizsgálata miatt. Pszichológust vagy pszichiátert? Illetve, el lehet-e menni hozzá olyan indokkal, hogy sztem valami nincs rendben? A választ előre is köszi.
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Előző | 1 | 2 | 3
Új Hozzászólás
Google PageRank