HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Skizofrénia, skizoform pszichózisok

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

1 | 2 Következő
almodozo válasz 2017-09-20 10:24:21
Halihó Mkinek!Évek óta nem jártam erre,de most olyan krizzishelyzetben vagyok amiből egy éve nem bírok kimászni. úgy érzem nem bírom már tovább csinálni ezt az elcseszett életet. 15 éve kezelnek borderline szindróma,schizoaffektív zavar depressziós ,pánik szindróma,alkalmazkodási zavarral. azt érzem végleg eltörtem belölről és már nincs más kiút csak a vég.

Mirror válasz 2013-07-16 12:47:34
Kedves Piris,

mindenkinek az életében vannak hullámvölgyek, ilyen vagy olyan mélységben.
El kell fogadnunk azt a tényt, hogy vannak olyan hullámvölgyek is, amelyekből való kikerüléshez segítséget kell kérni, ha egyedül nem megy.
Ha belázasodsz, is elmész az orvoshoz, vagy ha a pl. begyullad a fogad, elmész a fogorvos.
Mindezt azért, mert az ember ahhoz a szakemberhez megy el, aki a leginkább kompetens abban, hogy Neked segítsen. Nem véletlenül javasoltam, hogy keresd fel a pszichiátert, mert jelen helyzetben neki vannak olyan jogosultságai és neki állnak rendelkezésére olyan eszközök, amelyek érdemi segítséget nyújthatnak számodra.
A másik, hogy nem lehet minden problémát egyszerre megoldani, vannak sorrendek és prioritások. Az élet valamennyi problémáját lehetetlen egyszerre megoldani, mert
ez képtelenség. Azt is megértem, hogy túlságosan sok dolog történt Veled egyszerre, de itt érvényes a sorrendiség, hogy mindent rendbe lehet hozni, idővel, de nem egyszerre és nem azonnal.
A szakember segít, de ez önmagában kevés, mert Neked is tenned kell magadért, a kettőtök együttműködése járulhat hozzá ahhoz, hogy állapotod rendeződjön.

Lehet, hogy most nem érzed magad olyan állapotban, hogy segíts magadon, de még ezen is tud egy szakember segíteni.
Ami biztosan nem segít, az alkohol és a gyógyszer önkényes beszedése.

Alapelv, ha az ember rossz állapotban van, kötelessége halmozottan mindent megtennie azért, hogy minél kisebb veszteségekkel élje meg ezeket az időszakokat, ami - más formában és más intenzitásban -, többé - kevésbé mindannyiunknak kijutott.

Tudom, sztereotip szövegnek tűnik, hogy menj el orvoshoz, de mégis azt gondolom, jelen pillanatban ez a megoldás lehet számodra a legkedvezőbb megoldást.

Szeretettel:

Mirror
Előzmény: iksz (2013-07-15 14:13:39)

Hirdetés

iksz válasz 2013-07-15 14:13:39
Egy technikai megjegyzés: Úgy tudom, az írásokat csak nagyon indokolt esetben törlik.
Mérlegeled az öngyilkossági módokat. Nem ajánlom egyiket sem. Ne feledd pl., hogy mindegyikben megvan az esélye az életbenmaradásnak. egy esetleg még ennél is rosszabb minőségben, ahol előfordulhat, hogy még a döntésképességed is megszűnik. És mivel ugyanakkora erő kell halni, mint élni, nem értem, hogy ugyanazt az energiát mért nem az élet javítására fordítod. Csodaszereket persze nem fogok mondani. Bejáratott út van: a bajban lévő ember elmegy a szakemberhez, elfogadja a javaslatait, és ha úgy tapasztalja, hogy nem vált be, újra elmegy és pontosítanak a dolgon. Ha időközben megbomlott a bizalma a szakemberben, keres egy olyat, akiben meg tud bízni. Mindaddig, míg a megfelelő módszert meg nem találjátok.
Előzmény: piris (2013-07-14 19:58:39)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

piris válasz 2013-07-14 19:58:39
vegyétek figyelmen kívül az írásomat.... sajnos már nem tudom kitörölni.... úgyanis már feladtam.... már nem érdekel semmi és az a rohatt nagy igazság hogy már nem akarok változtatni.......már csak azt szeretném elérni hogy képes legyek beszedni annyi gyógyszert hogy vége legyen.... csak az a gáz hogy jelenleg erre is képtelen vagyok mert vissza akar jönni... egyszerüen képtelen vagyok lenyelni gyógyszert.... tudom más modon is meg lehet hallni... de felakasztani nem akarom magam.... az érrfelvágás azért nem jó mert meggondolhatja magát az ember.....ezért a gyógyszer az eggyetlen dolog ami beválhat... föleg ha iszik is rá az ember.... na ezt kellene elérni.... na de mindegy is ez az én nyomorom.... nyugodtan kitörölhetitek amiket irtam .... már leszarom....
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

ksanc válasz 2013-07-14 16:28:55
Még valami...

".De így megtürnek maguk mellett és ha adok pénzt akkor egy darabig jó a kapcsolatunk... törödnek velem...
Én egyenlőre megelégszem ennyivel! És talán idővel amikor rájönnek hogy rám számíthatnak, és hogy azért megyek állandóan túlórázzni hogy nekik, több és jobb legyen....Talán majd akkor a szeretet is változzni fog!"

NEM FOG! A büdös életben nem fognak rájönni és pénzzel nem lehet szeretetet venni. Tudod, mikor jönnének rá? Ha lenne erőd otthagyni a posványba őket és immáron magaddal törődni.
Így csak egyet érsz el: belepusztulsz.
Ha ott hagyod őket, persze az sem lesz könnyű, mert mindent elkövetnek majd, hogy a fejőstehén megmaradjon. Az ilyen emberek nagyon profik az érzelmi zsarolásban.
Mégis ebben az irányban kellene elindulni, mert ezen az úton van esély.
A jelenlegin nincs.

ksanc válasz 2013-07-14 16:23:24
Szia piris!

Ha jól értem, olyan megoldást szeretnél, ami neked nem kerül semmilyen erőfeszítésbe, szép kényelmesen megoldja minden problémádat.
Akkor javaslom az imádkozást és a csodavárást, mert sajnos ezen kívül számodra nincs más lehetőség.
Már persze ha tényleg nem vagy hajlandó végre elgondokodni és beszélni (valakivel) arról, hogy VALÓJÁBAN mi is a te bajod.

Üdv!
Előzmény: piris (2013-07-14 09:46:04)

piris válasz 2013-07-14 09:46:04

a türéshatáromnak nagyon a szélén vagyok....már leszarok mindent....a munkába nagyon megromlott a teljesítményem... hétfő úgy mentem be dolgozni hogy ittam és frontint vettem be... szerdán meg megint beleestem egy hibába 1000 db selejt jött ki műszak végére és nem tudom hogy... ezért szerintem megint hallgathatok... és már úgy érzem hogy nagyon veszélybe van az állásom... úgynis kb. 1 évvel ezelött elmondtam az egyik főnökömnek hogy mi a betegségem, mert megbíztam benne... akkor ő állítolag utánna nézett ennek a dolognak, és azt mondta hogy nem fog szolni senkinek addig amég úgy érzi hogy el tudom végezni normálissan a munkámat... ami úgyebár mostmár nem megy....és parázom attól hogy elmondja a nagyfőnöknek... és úgyebár mivel ha jól tudom gép mellett nem is dolgozhatnék... így erős a gyanúm hogy ki fognak rugni.....nagyon magam alatt vagyok... igazából alig várom hogy hazajöjjek a munkából és igyak... csütörtökön is ittam egy doboz sört valamikor délután el is tudtam aludni így is csak kemény 1 órát aludtam, és úgye éjjelre megint megyek dolgozni...pénteken meg megittam fél üveg vodkát vettem be frontint és semmi nem voltam állmos tőle... és ettől is valamikor délután aludtam el 2 órát aludtam és este mennem kellett dolgozni.... A munkatársam szerint most jött el annak az idelye hogy befeküdjek a korházba...amit persze nem szeretnék több okból sem....teljessen tanácstalan vagyok.... nem tudom hogy mit kellene tennem....kérem van valami ötlete??? persze azon kívül hogy menjek dokihoz, meg hogy menjek vissza a pszichológusomhoz.vagy korházba.. ezeken kívül gondoltam.....
piris
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Mirror válasz 2013-07-04 00:46:34
Kedves Piris,

szóval ha amit elmondott az a szakember, akihez jársz, és úgy érzed, hogy alapvetően igaza volt, még akkor is, ha rossz volt ezzel szembesülni, akkor tulajdonképpen jót tett Veled azzal, hogy elmondta az igazat, még akkor is, ha az tényleg rosszul érintett. Építkezni, azt gondolom, az igazságból lehet, még akkor is, ha az fáj, de ezért szerintem ne rá haragudj.

A másik: "rájátszani, kiszínezi" - Ő elmondta azt, amit látott, érzett vagy gondolt, a kérdés az, hogy Te hogy érzed vagy gondolod mindezt?

Mielőtt megfogalmazod az ezzel kapcsolatos véleményedet, javaslom, hagy ülepedjen le egy kicsit Benned ez a dolog és utána próbáld meg tárgyilagosan újragondolni a kérdést. Fontos, hogy ne az indulati síkon gondold át ezt a dolgot, hanem akkor, amikor már egy kicsit letisztult Benned. Utána meg tudod fogalmazni - és neki is el tudod mondani -, hogyan látod ezt a kérdést, mi az, amiben egyetértesz vele és mi az, amiben nem. Szerintem ez egy olyan lehetséges pont, ami pozitív irányba tudja előmozdítani a terápiás kapcsolatotokat.

Szeretettel:

Mirror



Előzmény: piris (2013-07-02 20:17:27)

ksanc válasz 2013-07-03 02:34:49
Kedves Piris!

Igen, biztos' a pszicho a hibás.
Gondolkodtál már azon, hogy az embert az intelligenciája, a gondolkodása különbözteti meg az állattól?
Próbáld meg mégegyszer.

Baráti üdvözlettel:

Sanc

Hirdetés

piris válasz 2013-07-02 20:17:27
Kedves Mirror!

úgy döntöttem hogy semmilyen kezelésen nem fogok részt venni.. Most úgy kajak csalodtam a pszichomba....

Épp most jutottam el arra a pontra hogy nem szeretnék többet járni a pszichómhoz,...Úgyan is a múlt alkalommal világított rá arra hogy engem baromira kihasználnak és hogy így sem fognak jobban szeretni.... meg hogy én csak játszom a mártír szerepet.feláldozom magam a semmiért....meg hasonló dolgok.... És baromira elgondolkoztam rajta és be kellett látnom hogy igaza volt...de baromi rossz... és így a rozsaszin köd eltünt......... pocsék érzés..... erre baromira nincsen szükségem.....így is már más ember lettem... és ez nem tetszik.... bárcsak maradtam volna olyan amilyen voltam.... nem szenvednék ennyit.,....de már ez elmúlt...

igazából az baromira bánt hogy a pszichóm úgy fogalmazott, hogy mint ha megjátszanám a mártír szerepet.... Na ez baromira betett.... Most ez tök úgy jön ki, mint ha én mindent csak kitaláltam volna azért hogy sajnáltassam magam.....pedig komolyan mondom én baromira öszinte voltam a terápia alatt... semmi olyat nem mondtam ami nem valos.... én tényleg így élek.... és annyira bánt hogy akinek elméletileg ismernie kellene az embert hogy igazat e mond vagy sem.... meg tényleg állítólag mindent tudna az emberről... és ő vélekedik így rólam>....?? tényleg ilyen szánalmasnak tünök??? hogy ezt nézzik ki belőlem hogy egy kis figyelemért kiszinezném a történeteket...???? jó tényleg vágyom a figyelemre, szeretetre de ezt nem hazugságokkal akarom elérni....
már úgy kajak nem tudom hogy mit kellene gondolnom...
piris
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Mirror válasz 2013-06-26 11:36:36
Kedves Piris,

most muszáj rövidnek lennem, mert eléggé szűkös az időm. Azt, hogy a körülményeid hogyan, vagy hogyan nem változnak meg, arra most nem tudok kitérni, mert valamennyi terület, amit felvetettél, szinte önálló téma lehetne.
Azt gondolom azonban, hogy ha az orvosod abban tud Neked segíteni, hogy állapotod stabilizálódjon, a hangulatod valamelyest kiegyensúlyozottabbá váljon, akkor könnyebben meg tudsz küzdeni a környezetedben lévő problémákkal is, de ehhez mindenképpen szükséges valamilyen stabilitás.
Ha az orvosod indokoltnak tartotta a gyógyszerek felírását, nyilván nem alaptalanul tette ezt. Azért tette, mert mindezt szükségesnek tartotta. Abban, hogy ő miben tud Neked segíteni és miben nem, azt bízd rá.
De add meg az esélyt a számára, és legfőképpen önmagad számára, hogy segíthessen.
Mint ismétlem, ezt több szempontból is indokoltnak tartom (hangulati zavarok, alvászavarok, stb.).

Az orvos nem a körülményeidet fogja megváltoztatni, hanem abban segít, hogy az állapotod javuljon, s ezt követően Te magad is hatékonyabban leszel képes az egyébként nagyon nem könnyű körülményeiden változtatni a lehetőségek határain belül.

Tehát ismét csak azt írom le, amit már eddig is, feltétlenül konzultálj szakorvossal és kérd a segítségét. Tartsd be az utasításait, működj együtt vele, tekints úgy rá, mint segítő partnerre, de ismétlem, ehhez a Te elhatározásodra is szükség van.

Ismételten gondold át mindezt.

Szeretettel:

Mirror
Előzmény: piris (2013-06-26 10:33:43)

piris válasz 2013-06-26 10:33:43
És mégis a doki mit tud csinálni:?? telenyom gyógyszerrel....mert attól baromira meg fog változzni minden....hát kurvára nem fog.....Már baromi elegem van ebből....már úgysem lehetek olyan mint régen...de baromira nem is érdekel...mert tök szánalmasnak tünik ez az egész....

most baromi sokan kinevethethetnek ezért, hogy úgyse csinálom meg.... meg azok akik meg akarnak halni azok nem kürtölik világgá....most erre csak annyit tudok mondani.... hogy ezt a körülöttem élő emberek nem tudják...látják rajtam hogy valami baj van... de nem mondom meg nekik hogy mi....tegnap is elbögtem magam mint egy hülye kisgyerek....annyira fáj ez az egész...de baromira mindegy is....
Tudom azt is hogy nálam sokkal rosszabb helyzetbe is vannak emberek...és az én bajom csak nagyon aprónak tűnik mellettük....De ettől én nem fogom magam jobban érezni....de mindegy is nem kell úgy csinálnia mint ha baromira érdekelné hogy mi van velem....úgy is tudom hogy mindenki leszarja...
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Mirror válasz 2013-06-25 14:50:00
Kedves Piris,

mihamarabb vissza kell menned az orvosodhoz. Ez fontos. Meg fogja érteni a problémádat, de ne halogasd tovább az orvoshoz menetelt. Úgy látom, most ez tényleg szükséges.

Üdv:

Mirror
Előzmény: piris (2013-06-25 10:29:55)

piris válasz 2013-06-25 10:29:55
kurva szarul vagyok...meg akarok dögleni...
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

piris válasz 2013-06-23 08:28:29
Kedves Mirror!
itt nem arról van szó hogy nehéz anyagi helyzetbe lennénk...
Hisz nem keresünk rosszul szerencsére....Anyámnak elég jó nyugdija van... A tesom és én is 100.000 fölött viszünk haza...Úgy hogy nem erről van szó....
Azt tudni kell viszont hogy a tesom 1 hét alatt elcseszi a fizetését... bár mennyit kap....És utánna anyuval tartjuk el....Mi álljuk utánna a cigiét, a bulizását.. meg mindent ami csak az eszébe jut....
Már megfogattuk hogy ez év januártól nem adunk neki semmit...Ez is csak egy darabig ment.....Mert utánna anyu hiába tett a számlájára pénzt hogy a villanyt meg ilyeneket le tudják vonni... A tesom lenyulta rólla mindig a pénzt...és utánna meg jönnek a felszólítások...
És persze ezeket is ki kell valakinek fizetni...Nem mondhatom azt anyunak hogy bocsi én már kifizettem neked a pénzt, hogy tedd rá.... nem tehetek arról hogy levették....
Egyébként meg tudom azt hogy nem annyira szeretnek mint amennyire vágyom rá!!!!! Érzem és meg is kaptam tőlük már épp elégszer...De így megtürnek maguk mellett és ha adok pénzt akkor egy darabig jó a kapcsolatunk... törödnek velem...
Én egyenlőre megelégszem ennyivel! És talán idővel amikor rájönnek hogy rám számíthatnak, és hogy azért megyek állandóan túlórázzni hogy nekik, több és jobb legyen....Talán majd akkor a szeretet is változzni fog!

Mirror válasz 2013-06-22 22:09:36
Kedves Piris,

engedj meg tőlem néhány gondolatot - remélem, nem veszed rossz néven azt, amit most írni fogok.

Azt, hogy most a családod és Te rossz anyagi helyzetben van, azt tökéletesen megértem, nagyon sok ember él át nagyon komoly egzisztenciális krízist manapság.
De a pénzen vett szeretet az nem szeretet.

A szeretet nem az, amikor elvesznek Tőled valamit és ezért adnak cserébe ezt - azt (jó szó vagy hasonló), hanem az, amikor lemondva kicsinyes és önző érdekükről azt tartják számon, ami Neked fontos. Vagyis amit most megvonnak Tőled, az az én olvasatomban nem szeretet.

Tudom, hogy ez talán egy kicsit élesen hangzik, de abban nem gátolhatnak meg, hogy indokolt esetben - és szerintem ez most indokolt eset - saját érdeket szem előtt tartva szakorvoshoz fordulj.

Kérlek, gondold át ezt a szempont is.

Szeretettel:

Mirror
Előzmény: piris (2013-06-22 13:55:08)

piris válasz 2013-06-22 13:55:08
Kedves iksz.
mivel már nem tudok mit kezdeni magammal és még mindig nem vagyok álmos, így úgy gondoltam válaszolok a leveledre...
A dokimmal semmi baj nincs, nagyon csipem, nagyon jófej.... de legfőképpen a családom miatt nem mehetek vissza a dokimhoz....
Már leírtam nagy vonalakba azt hogy milyen a családom, és hogy egyáltalán nem támogatnak semmiben....
25 éves leszek jövőhónapba és nem lehet szabad akaratom....hiába dolgozom, de magamra nem igazán tudom költeni a pénzem....baromira kihasználnak anyagilag... ha nem adok akkor, megvonják tőlem a szeretetüket....amit képtelen vagyok elviselni és inkább odadom nekik a pénzt, hogy egy kicsit szeressenek....van úgy hogy már kb.20-ára már nincs pénzem egyáltalán... egésszen addig járnak a nyakamra amég 10ft-is van a pénztárcámba.....
Nos a dokihoz is épp ezért nem megyek vissza mert akkor szintén megvonják a szeretetüket..... nekem csak ők vannak... nincsenek barátaim, nem járok már évek óta szórakozni...Nem tudok mit tenni..
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

iksz válasz 2013-06-20 15:02:36
Szia piris
A "de már sajnos késő visszamenni"-re szeretnék reagálni. Te nem tudsz olyat tenni, hogy az orvosod elforduljon tőled. Elhiszem, hogy te úgy érzed, nem teheted, de nem gondolom, hogy az orvosod is ezt érezné. Ha gondolod, meséld el, mit gondolsz az orvosodhoz visszatérés gátjának.
Üdvözlettel: iksz
Előzmény: piris (2013-06-16 10:10:08)

Mirror válasz 2013-06-18 09:03:25
Kedves Piris,

köszönjük a soraidat. Csak ismételni tudom magam, hogy bizony vissza kellene menned orvosodhoz és átbeszélni ezt a problémát, megosztani vele mindent, hogy valóban tudjon Neked segíteni.
Itt nem csak a gyógyszerek kérdéséről van szó, hanem mindarról a dologról, ami Veled mostanában történt,

Nem valami külső erő az, ami nem engedi meg az örömöt Neked, ez ott van benned. Ahhoz, hogy ebben szakszerű segítséget kaphass, az első lépés mindenképpen az, hogy konzultálj a kezelőorvosoddal és kérd a segítségét,

A környezet részéről messze nem ismeretlen jelenség az értetlenség, s tudom, a maguk módján számára mindaz, ami Veled történik, ismeretlen, idegen és érthetetlen. A családtagok nem ismerik, nem ismerhetik problémád valós természetét, de egy erre (is) kiképzett szakorvos számára nem lesz idegen mindaz, amit elmondasz neki. Ezért is biztatlak arra, hogy keresd fel, mert azáltal, hogy a problémát nem ismerjük el, attól az még létezik, s nem szűnik meg magától.

Javaslom, gondold át mindezt.

Szeretettel:

Mirror
Előzmény: piris (2013-06-16 10:10:08)

piris válasz 2013-06-16 10:10:08
kedves iksz és Mirror!
Tudom hogy hiba volt abba hagynom a gyógyszert... de már sajnos késő visszamenni...Vagyis inkább úgy mondom hogy nem tehetem....
Az okokat senki sem értheti.....Akiknek elmondtam, azok azt reagálták rá, hogy nem is akarok kilépni ebből a helyzetből....Ami nem igaz csak nem értik meg....hogy nem tehetem:-(
Egyébként meg olyan fúri ez az egész...Már kb. 4-5 éve ismerek egy srácot...nagyon jól elvagyunk, ő szeretne velem találkozni, én is vele... minden vágyam az hogy mellette lehessek..... de mire itt a nap hogy végre találkozhatnánk, addigra valami nem engedi.... képtelen vagyok elmenni a találkára...
A másik dolog meg az, hogy tényleg nem akarok a múltal foglalkozzni...és mire jól érezném magam a családommal, beszélgetek velük, nevetgélünk, hülyéskedünk...Addigra szintén valami mint ha nem engedné, hogy ez így legyen....Álandóan a fejembe vannak, a múlt dolgai, mint ha valaki nem engedné hogy elfelejtsem...mint ha valaki állandóan mondaná a fejembe a dolgokat...nagyon rossz...bárcsak ki tudnám valahogy verni a fejemből....
Komolyan mondom, hogy nem hittem volna hogy én valaha is ilyen leszek...jó mindig is furcsább voltam mint a többi ember....De boldog voltam... kb.5-6 évvel ezelött még egész más volt minden...voltak barátaim, állandóan beszéltem... örültem minden kis apróságnak, mindenen nevettem...de azóta valami megváltozott....és úgy érzem hogy valami nem engedi azt hogy boldog legyek.... egyre mélyebbre sűlyedek...:-(
Előzmény: Mirror (2013-06-14 10:06:10)
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Mirror válasz 2013-06-14 10:06:10
Kedves Piris,

teljes mértékben egyet értek Iksz bejegyzésével - valóban feldolgozásra szorulna az a veszteség, amit ilyen - vagy olyan formában, de elszenvedtél, és nem tudom kizárni annak a lehetőségét, hogy nem csak a gyógyszerek elhagyása, hanem Édesapád tragikus halála is közrejátszhatott abban, hogy állapotod rosszabbodott. Ugyancsak feldolgozást indokolna azonban az is, hogy milyen szerepet töltött be az életedben, figyelembe véve azokat az igencsak szomorú dolgokat, amiket leírtál.

Alapszabály, hogy a gyógyszerek kérdésében a pszichiáter dönthet - és arra kérlek, ettől laikus környezeti nyomásra semmiképpen ne térj el - ez szigorú szakorvosi kompetencia.

Nem indokolt az az érv, hogy "semmi bajod, minek szeded, csak rosszabbul leszel tőle" - ha ilyen gondok vannak, azt csak szakorvossal egyeztetve szabad megbeszélni (mellékhatások és hasonlók).

Különösen szomorú az, ha mindezt ráadásul titkolnod kell Édesanyád (és talán rokonaid) előtt is, kicsit olyan ez, mintha az ember „árral szemben úszna”. Ugyancsak kitartok azon álláspontom mellett, hogy feltétlenül indokolt a szakorvosi segítség.

Szeretettel:

Mirror
Előzmény: iksz (2013-06-13 15:21:03)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

iksz válasz 2013-06-13 15:21:03
Kedves piris
Milyen érdekes, hogy a nehézségek közepette is okosabban, higgadtabban tudott dönteni, amikor orvosi segítséget kért, mint az anyuja, akinek inkább az lett volna a dolga, hogy melléálljon a döntésének. Én is azt gondolom, az ökényes gyógyszerelhagyás nem jó ötlet, feltétlenül az orvossal együtt kell ezen gondolkodni. Az apukája halála bizony szintén nagy teher lehet, bármennyire is nem éltek együtt, úgyhogy az ezzel kapcsolatos érzéseit is sok beszélgetéssel fel kell dolgoznia.
Üdvözlettel iksz
Előzmény: piris (2013-06-10 19:00:13)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

piris válasz 2013-06-10 19:00:13
Kedves Mirror!
Köszönöm hogy írt...
Én annak idején nagyon nehezen szántam rá magam arra hogy segítséget kérjek... Sőt anyu elöl is el tudtam titkolni egy évig-....
Aztán persze kiderült-...Eleinte nagyon aranyos volt anyu, megértő...persze ez csak egy ideig volt így...Utánna szinte mindig azt hallgattam hogy minek jársz dokihoz, meg minek szedsz gyógyszert, hisz semmi szükséged nincs rá....meg hogy olyan nyomorék vagyok mint a nővérem... Na ez nagyon padlóra tett... ezt több hónapig hallgattam, szinte minden nap...aztán beleuntam, abbahagytam a gyógyszert akkor 2 hétig bírtam ki... de nagyon szarul voltam, akkor anyu sirva könyörgött hogy menyjek vissza a dokihoz, azt igérte hogy nem fognak cseszegetni...Akkor a dokim beszélt is anyuval hogy mi ez a betegség, és hogy evvel csak ártanak....egy darabig minden jó volt... és utánna megint kezdődött előröl... na ebbe már belefáradtam....
Pedig a dokim nagyon aranyos volt, szimpi, és nagyon segítőkész...Nagyon csiptem....De nem tudok mit tenni...Hiába érzem magam egyre szarabbul, úgy érzem, tehetetlen vagyok...Mondjuk azt tudni kell, hogy nagyon elhíztam..(52kg voltam, és 84kgra híztam rövid időn bellül...)...Mióta nem szedem a gyógyszert azóta leadtam 12kg-ot.. és még kb... ennyit szeretnék....
Ráadásul kb.2-3 hete meghalt apu ( felakasztotta magát) mi találtunk rá....Ez is elég szar...igazából nem is az érdekel hogy meghalt, hisz nem volt jó ember, alkoholista volt....Inkább az hogy soha nem volt igazából apám, nem törödött velem, nem bújhattam hozzá soha...ez fáj a legjobban....és persze azt sem fogom soha elfelejteni neki hogy miatta töbszöri nemi erőszaknak voltam kitéve....
de mindegy is már teljessen eltértem a tárgytól....az a lényeg hogy nem vagyok mostanába jó formába...
piris
Előzmény: Mirror (2013-06-10 12:48:13)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Mirror válasz 2013-06-10 12:48:13
Kedves Piris,

köszönjük, hogy írtál.

Azt gondolom, Te is érzed, hogy ami most Veled van, abban a tekintetben komolyabb segítségre lenne szükséged.
Azt soha, semmilyen körülmények között nem tartom követendő dolognak, ha egy pszichiáter szakorvos által felírt gyógyszer szedését valaki önhatalmúan abbahagyja. Itt az orvos (pszichiáter) kompetenciája élvez abszolút elsőbbséget, mint ahogyan a felelősség is az övé.

Én személy szerint azt gondolom, az lenne a legjobb megoldás, ha visszamennél a kezelőorvosodhoz és átbeszélnéd vele ezt a problémát. Nem tartom kizártnak, hogy a jelen állapotod a gyógyszer elhagyásával összefüggést mutathat - ehhez persze mindenképpen indokoltnak tartom, hogy keresd fel őt és konzultálj vele és kérd a segítségét.

Szeretettel:

Mirror
Előzmény: piris (2013-06-09 12:12:17)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

piris válasz 2013-06-09 12:12:17
Sziasztok
úgy látom ez a topic kicsit kihalt már...
Hát már elég régen léptem be erre az oldalra és ha most nem figyelmeztetnek hogy van ez az oldal akkor nem is tudom hogy tag vagyok:-)
A lényeg annyi hogy paranoid skizofren vagyok.... ami kb. 2-2.5 évig kezelve volt... de kb. 1-2 hónapja abbahagytam úgy a gyógyszert hogy a dokim nem eggyezett bele... Kemény elvonási tüneteim voltak... ezen szerencsére már túl vagyok....
De most megint egyre szarabbul érzem magam.... szar a hangulatom, legszívessebben semmit nem csinálnék egész nap.... nehezemre esik eljárni dolgozni... nem látom az értelmét semminek....
nagyon kötekedös lettem, semmi nem tetszik, úgy érzem hogy figyelnek, hogy hallják a gondolataimat.... legszívessebben szét vagdosnám magam, de sajnos ezt nem tehetem..... így a cicámat idegesítem annyira fel hogy karmoljon, és harapjon....
Ez okoz megnyugvást.....
Nem tudom mit csinálhatnék.... dokihoz semmi képpen nem megyek vissza....
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Új Hozzászólás
198