HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Érzés

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 Következő
human.eRRor válasz 2008-12-27 12:02:27
Szia Ngizi!

A kórházi kezelés, de főleg a doktornőd segítse egész biztos, hogy tud majd segíteni csak egy kis időt kell erre hagynod. Ezért állapodott meg veled abban, hogy nem próbálsz magad ellen fordulni, és emiatt nagyon fontos, hogy ezt betartsd.

Human
Előzmény: ngizi (2008-12-26 15:12:28)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Viki válasz 2008-12-27 09:51:03
Szia hullahopp,
mit értesz az alatt, hogy "leereszkedtek hozzá és még szóba is álltak vele"?
Előzmény: hullahopp (2008-12-27 02:09:51)

Hirdetés

ngizi válasz 2008-12-26 15:12:28
én őngyilkosság miat kerűltem be a kórházba október 23-tól vagyok ott súlyos depressziót állapitottak meg a doktrornőnek nemkellet volna azt mondanom hogy nemcsinálok ilyet tőbbet mert csak az alkalomra várok és dűhit hogy nemsikerűlt a gyógyszerekel talán legközelebb de ha a gyerekeimre gondolok akkor egykicsit ellbizonytalanodok ezért nemtudom hogy mitcsináljak.
Előzmény: Levendula (2008-12-25 23:12:48)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Levendula válasz 2008-12-25 23:12:16
Mit nem kellett volna? Miért vagy kórházban?
Előzmény: ngizi (2008-12-25 21:04:12)

ngizi válasz 2008-12-25 21:04:12
Kedves Levendula köszönöm a jó kivánságot én is Kellemes Űnnepeket kivánok neked és a családodnak.én csak hétfőig vagyok itthon mert vissza kell mennem a kórházba jól vagyok csak még mindig odajukadok ki ahonnan elindultam nemtudom hogy miért de az az érzésem hogy nem érdemes küzdeni az életért lehet hogy elitélsz érte de ez az igazság a doktornőnek azt mondtam hogy meggondoltam magam lehet hogy nem kellet volna.már nemtudom hogy mitcsináljak.szeretném ha tanácsot adnál nekem.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Levendula válasz 2008-12-25 20:36:25
Szia Gizi!
Kórházban voltál? Hogy vagy, mi van Veled? Ugye egy icipicit jobban vagy már? Aggódtunk miattad.. Örülök, hogy itt vagy. Boldog nyugodt ünnepeket kívánok Neked és szeretteidnek.
Előzmény: ngizi (2008-12-23 19:25:16)

ngizi válasz 2008-12-23 19:25:16
kedves tiszafa nemtudtam irni mert októbertől még most engedtek eltávra hétfőn vissza kell mennem a kórházban de még mindig nem sikerűlt tul tenni magam az öngyilkosságon de probálkozom szeretném ha addig irnál mert jó érzés hogy valaki meghallgat igy iráson keresztül is.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Viki válasz 2008-11-02 16:58:20
csak álltam és megint sírtam...az emlékek, a képek, a szagok, a hangok...az érzések fájnak...lesz ez valaha másképp?

Viki válasz 2008-10-29 16:25:52
Így ismeretlenül is...

Ady Endre, SÍRNI, SÍRNI, SÍRNI

Várni, ha éjfélt üt az óra,
Egy közeledő koporsóra.
Nem kérdezni, hogy kit temetnek,
Csengettyűzni a gyász-menetnek.
Ezüst sátrak, fekete leplek
Alatt lóbálni egy keresztet.
Állni gyászban, súlyos ezüstben,
Fuldokolni a fáklyafüstben.
Zörgő árnyakkal harcra kelni,
Fojtott zsolozsmát énekelni.
Hallgatni orgonák búgását,
Síri harangok mély zúgását.
Lépni mély, tárt sírokon által
Komor pappal, néma szolgákkal.
Remegve, bújva, lesve, lopva
Nézni egy idegen halottra.
Fázni holdas, babonás éjen
Tömjén-árban, lihegve mélyen.
Tagadni multat, mellet verve,
Megbabonázva, térdepelve.
Megbánni mindent. Törve, gyónva
Borulni rá egy koporsóra.
Testamentumot, szörnyüt, írni
És sírni, sírni, sírni, sírni.


Hirdetés

ngizi válasz 2008-10-08 19:20:26
kőszőnőm a választ az hogy nemkeletem a szűleimnek aztjelenti hogy eldobtak három éves koromtól nevelő szűlőknél éltem tiz éves koromig utána meg a miskolci gyermekvárosba kerűltem tizenhatéves koromig ott nem volt ojan rossz csak az volt a legrosszab hogy mindenkihez járt valamejk szűlője énhozám meg sose jőt senki egész tizanhatéves koromig mert akor jelentkezet előszőr az édesapám és megszűntete az államigondozásom igy haza kerűltem ide ahol most lakom kőzbe kiderűlt hogy mig én intézetbe voltam meghalt az édesanyám és igy mostoha anyámékal meg hét féltestvéremel kellet továb élnem sajnos az lényeg hogy inentől kezdve pokol volt az életűnk ekor voltam egypárszor őngyilkos ami sajnos nem sikerűlt a végén felmásztam a villany oszlopra és ott volt a magasfeszűltségű áraműtésem és ez sem vitt el ez nagyon dűhitő mert nem tartanék itt ahol most van egy fiam és három lányom meg egy kétéves kis unokám de akét lányomal akik még itthon vannak nagyon sok probléma van hiába minden én megcsinálok mindent de egy másfél hónapja ugy érzem hogy csak kényszerből kell mindent tenem legsziveseben eltűnék és nem is léteznék nemtudnák semit belefáradtam nem érdekel a tévésem a zene meg mostanában idegesit elfelejtek dolgokat igy hogy kresem aki utat? egydolog van amit gyűlőlők az meg az életem akár hogy gondolkozok ujra ide jukadok ki akor mit tanácsol mit tegyek? megprobálom csak a szakembert ne egésznap lefoglalom magam és nem job tőle akor mitcsináljak? és kőszőnőm hogy le irhatom hogy hogy érzek tisztelettel gizi

Levendula válasz 2008-10-08 13:29:01
Azt írtad, nem kellettél a szüleidnek. Ez pontosan mit takar?
Mióta érzed ilyen rosszul magad? Régebben is éreztél így?
Milyen a viszonyod a gyerekeiddel?
Azért szerintem beszélgess erről egy szakemberrel.
Ha azt mondod eleged van, akkor a segítséget fogadd el.
Mindig van kiút, csak nehéz megtalálni.
Előzmény: ngizi (2008-10-08 13:01:40)

ngizi válasz 2008-10-08 13:01:40
kőszőnőm a választ és valóban gondolkodtam de ennyire nem halmozódót egymás után a gond és a baj mint most és most tényleg nemlátok ki utat belőle acsaládomnak meg biztos hogy jobb lenne már elég nagyok a gyerekeim és ahogy viselkednek talán nem is vennék anyira észre hogy nemvagyok én őrűltem volna ha lettek volna szűleim de én már akor se kelettem senkinek az én sorsom már a szűletésemtől kezdve eldőlt és már nagyon elegem van belőle a cikben az van hogy vegyűk észre a jót is szeretném észre venni de nemlátom az elfoglaltság pedig rám nem hat mert én biztos hogy elfoglalom magam minden rám vár a sirás se változtat semin minden nap rám jőn csak ugy és elkel bujnom hogy ne lásák már az is kezd nehezemre esni hogyjó pofát kel vágni hogy más nelása hogy gond van csak ahirtelen fogyásom miat kérdezgetnek hogy mi a gond probálok ki utat keresni de még nemsikerűlt én meg nemtudnék egy szakemberel szembe űlni és még beszélni is igy is biztos azthiszik hogy hűlye vagyok de nekem mindegy
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

ngizi válasz 2008-10-07 22:18:34
én is keresem az élet értelmét de nem hiszem hogy lesz időm megtalálni egyre erősebb az az érzés hogy menem kell ha sokáig várok csak még rosszab tudom mert már voltam egypárszor igy legutob magas feszűltségű áraműtésem volt és még sajnos itt vagyokmég miért nem lehet ijesmihez segitséget kérni ? miért csak az élethez kell ragaszkodni?

nevtelen válasz 2008-10-07 16:57:57
Juhász Gyula
Menni...

Hotelszobának mélyén elfeküdni
S érezni: minden messze s veszve rég,
A hideg párnák kriptájába dűlni
S látni: bennünk van mind e messzeség,
A tört tükörbe nézni s tűrve tűrni,
Hogy arcunk idegen s holt, mint a jég,
Ó kínok kínja, poklok pokla: élni
És másnap újra élni s útra kélni.


Levendula válasz 2008-08-31 00:18:18
Éjszaka, tücsökzaj, fűillat, nyugalom, valami mégis hiányzik...

human.eRRor válasz 2008-08-30 18:17:06
Szia Biztalan!

Az jó, hogy jártál pszichológusnál. Most is jársz még, vagyis ez rendszeres?

Ha tényleg arra utalt, hogy személyiségzavarod van az azonban nem oka, hanem következménye azoknak a rossz érzéseknek, amikre utalsz. Mi történt veled, ami miatt pszichológushoz fordultál?

biztalan válasz 2008-08-30 16:55:28
Kedves Human!
Azért érzem ezt, mert azt hiszem személyiségzavarom van, vagyis a pszichológus burkoltan ezt mondta. Túl sokáig hagytam hogy befolyásoljon a környezetem és még most is befolyásolni akarnak. És úgy érzem elvesztettem a személyiségemet a kényszereim miatt, azt hiszem.
Előzmény: human.eRRor (2008-08-26 12:27:34)

Levendula válasz 2008-08-30 12:34:38
Ne ostorozd magad. És ne másokhoz viszonyítsd magad, a saját képességeidhez. Azokhoz is, amelyekről el sem hiszed hogy vannak, de ott vannak. Ki fogsz mászni Te is.
Csak sok erő, kitartás, és idő kell hozzá.
És nem szabad mindig a könnyebb utat választani.
Előzmény: biztalan (2008-06-24 15:48:38)

Levendula válasz 2008-08-30 12:31:29
Sírj nyugodtan. a sírás megtisztít. És ne szégyelld.
Előzmény: biztalan (2008-08-26 09:59:31)

human.eRRor válasz 2008-08-26 12:27:34
Szia Biztalan!

Jó, hogy leírtad, amit érzel. Azon már gondolkodtál, hogy most aktuálisan milyen esemény vagy milyen gondolat válthatta ki belőled ezt az érzést? Esetleg van olyan ember a környezetedben, akivel szoktál beszélgetni az érzéseidről és aki mondott erre valamit?

Human
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

biztalan válasz 2008-08-26 09:59:31
nincs személyiségem, úgy érzem....nem tudom mit akarok és sztem már sosem fogom tudni, nincs kedvem semmihez, csak feküdnék egész nap, nem gondoltam volna hogy idáig fogok jutni, közben meg a sírás folytogat, amikor nincs kedvem visszatartani
bocs csak leírtam, mit érzek
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Pihe válasz 2008-08-16 19:39:36
Áááááá szétfeszít egy érzés................ :(

Levendula válasz 2008-06-24 22:27:31
Empátia, átérzés. Lehet, hogy túlzott mértékben nem egészséges?
Előzmény: biztalan (2008-06-24 15:48:38)

biztalan válasz 2008-06-24 15:48:38

Ha rossz sorsokról olvasok vagy hallok, elfog a bűntudat, amúgy sem vagyok magammal kibékülve, de ilyenkor méginkább utálom magam, nem tudom magam függetleníteni másoktól, más nehézségeitől. És ha olyanról hallok, hogy vkinek sikerült kimászni a gödörből, akkor méginkább bűntudatom van, mintha elkövettem volna vmit, pedig örülném kéne, örülök is, de attól még bűntudatom van, hogy ilyen tehetetlen vagyok, más meg nem. Nagyon gyötrő tud lenni ez az érzés. És ez már így megy gyerekkorom óta. Ez normális? Azért írtam le, mert sztem ebből származik minden bajom, amit eddig magamnak okoztam.
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Levendula válasz 2008-06-19 22:34:07
Ezt Neked kell eldöntened. De szerintem úgysem tudsz sokáig parancsoni az érzelmeidnek.
Én utóbbit válaszottam, valamibe egyszer majd úgyis bele kell halni, akkor miért ne az érzéseinkbe.
Előzmény: bagoly (2008-06-19 19:00:08)

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 Következő
Új Hozzászólás
Google PageRank