Lelkisegély fórum,depresszió, alkoholizmus, párkapcsolati problémák

HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Versek dalszövegek, szövegek

1 \| 2 \| 3 Következõ
Milla	válasz 2010-07-13 22:28:32
Hullócsillag: Már megint elvesztettem! Egyre mélyebbre süllyedek egy szürke fantomok lakta, érzések nélküli világba. Egy apró, ismeretlen lény vagyok, akit befõttesüvegbe zártak. Csak nézni tudom a világot, amely kívül van és körülölel, de nem érinthetem. Látszólag a része vagyok, mégsem kezdhetek vele semmit. Minden megfagyott körülöttem… vagy talán bennem. Üres vagyok, fájdalmasan üres. A gondolataim megfoghatatlanok, talán már beszélni sem tudok. Zavar, hogy itt vagytok. Hagyjatok békén! Nem tudok veletek mit kezdeni. „Jobb lesz… el fog múlni. Újra megkapod a boldogságot. ” Igen, egyszer jobb lesz - minden más lesz, újra ragyogó és színes -, így szokott lenni. Újra visszakapom az elvesztett felhangoltságot… hogy azután újra elrabolhassa tõlem. Egyszer fent, egyszer lent. Egyszer? Lesz… lesz. Mit jelent ez? Az idõ fonalát elvágták, a jövõ homályba vész, vagy lehet, már nem is létezik. Elvette tõlem az idõt is. Csak a MOST létezik, és ez a MOST nagyon rossz. Rossz, ahogy én is rossz vagyok. Csak bántani tudom azokat, akiket szeretek. Bármit teszek, csak baj lesz belõle. Nem szabad megismernetek! Ne gyertek közelebb, kínozni foglak titeket. Gyûlölöm magam. Nem érdemes ITT maradnom. De ha elszöknék, azzal is csak bántanálak benneteket… mert ti azt hiszitek, érdemes szeretni engem.

Milla	válasz 2010-07-13 22:25:42
Pánik Érzem, itt van Õ. Megérkezett Elhozta nekem minden félelmemet. Érzem a kötelet a nyakamon Nem tudok segíteni magamon Most lehunyom a szemem, Mert pörög-forog a tér Ha kinyitom a szemem A borzalom utolér Félek! Félek! Hagyjál békén! Kérlek… Már megint megtalált Nincsen hova mennem, Hisz én is tudom, Ö is tudja: " Nem bújhatsz el elõlem, mert egyek vagyunk, szerelmem " Halott lesz majd belõlem. A csókja fojtogat Az ölelése megfullaszt Az érintése fáj és éget És én mégis Vele élek. A valóság baljós masszává olvad Zsibbadt testem tudatommal porlad Remegve, zihálva keresem a mérget A Szer az egyetlen, aki megvédhet Igen, érzem már, megment a gyógyszer És a szeretkezés véget ér ezeregyedszer. Kinyitom a szemem Túléltem a halált Izzadt tenyerembe markolok tucatnyi pirulát Ha újból eljössz értem, készen várok Rád.

Hirdetés


Amane	válasz 2010-03-22 12:33:41
Én az éjszaka majdnem meghaltam... Talán egy percen sem múlt. Én az éjszaka majdnem meghaltam... És te még most is csak a pénzre gondolsz. Én az éjszaka majdnem meghaltam... És te még most is csak önmagadért aggódsz. Én az éjszaka majdnem meghaltam... És ti mind vakok vagytok! Én az éjszaka majdnem meghaltam... És én tudom hogy te nem engem szeretsz. Én az éjszaka majdnem meghaltam... De ma éjjel végleg elmegyek!
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett. Válaszok megtekintése

Prisoner	válasz 2010-03-05 16:46:47
Az élet útját járja tépett szívem, a fájdalom benne üvöltve vacog, körötte táncot járnak szelíden, s sírnak, sírnak a csillagok. Sehol egy vidám felhõ, csak úgy világítanak a csillagok, egy semmirekellõ nézi õket, egy szerencsétlen, aki én vagyok.

Poki	válasz 2010-03-04 08:51:18
A kedvenc versem: Kipling: Ha... Hanem veszted fejed mikor zavar van, S fejvesztve téged gáncsol vak, süket, Ha kétkednek benned, s bízol magadban, De érted az õ kétkedésüket, Ha várni tudsz, és várni sose fáradsz, Ha gyûlölnek, s gyûlölségtõl nem áradsz, S mégsem papolsz, mint bölcs kegyes galád, Ha álmodol-s nem zsarnokod az álmod, Gondolkodol-becsülöd a valót, Ha a sikert, Kudarcot bátran állod, S úgy nézed õket, mint két rongy csalót, Ha elbírod, hogy igazad örökre Maszlag gyanánt használják a gazok, S életmûved mi ott van összetörve, Silány anyagból építsék azok Ha mind, amit csak nyertél, egy halomban, Van merszed egy kártyára tenni föl, S ha vesztesz és elkezded újra nyomban, Nem is beszélsz a veszteség felõl, Ha paskolod izmod, inad a célhoz És szíved is mely nem a hajdani. Mégis kitartasz, bár mi sem acéloz, Csak akaratod int: "KITARTANI". Ha szólsz a néphez s tisztességes a vérted, Királyokkal jársz, s józan az eszed, Ha ellenség, de jóbarát se sérthet, S mindenki számol egy kicsit veled, Ha a komor perc hatvan pillanatja Egy távfutás neked, s te futsz vígan, Tiéd a Föld és minden, ami rajta, És-ami több- ember leszel fiam. Kosztolányi Dezsõ fordítása

anett.76	válasz 2010-02-27 17:28:42
Egy itáliai kisvárosban élt egy ifjú hegedûkészítõ. Apjától tanulta a mesterséget, a városban azonban máris azt suttogták, hogy a fiú tudása messze felülmúlja az apjáét. Õ azonban mégsem volt elégedett önmagával. Arról álmodozott, hogy elkészíti a világ legcsodálatosabb hegedûjét. Belül a lelkében már szinte hallotta is annak a hegedûnek a hangját, ám hiába adta ki kezei közül a jobbnál jobb hangszereket, egyikkel sem volt elégedett. Egy nap meglátogatta õt mûhelyében a Tündér. Látványa, szépsége messze meghaladja azt, amit én gyarló szavaimmal le tudnék írni. Hangjának csengése pedig olyan volt, mintha mennyei angyalok énekeltek volta kórusban. - Tudom, mire vágysz – szólt a Tündér a fiatal mesterhez -, és én meg is tudom neked adni, de ahhoz meg kell tanulnod szeretni, adni, másokért élni. - Hogy kell azt? – kérdezte az ifjú, aki még mindig nem hitt a szemének. - Megtanítalak rá – mondta készségesen a Tündér, aki ezentúl minden este megjelent a mûhelyben, és késõ éjszakáig beszélgetett az ifjú mesterrel. Mialatt beszélgettek, a mester keze nem pihent. Egy új hegedût készített nagy igyekezettel. Évekig készült a hangszer, s mikor kész lett, a fiatalember kipróbálta. Varázslatos hangok úsztak elõ a hegedû méhébõl, s mialatt játszott, ablaka alatt a fél utca népe összegyûlt, hogy hallgassák. A varázshegedûnek csakhamar híre ment. Messze földrõl érkeztek gazdag emberek, hogy megvegyék. Nagy pénzeket ajánlottak érte, de a fiú nem adta el. Híres hegedûkészítõk is eljöttek megcsodálni a különös hangszert, de akárhogy kérlelték, õ nem adta ki nekik a hegedû titkát. Egy délután egy gyönyörû fiatal lány toppant be a mûhelybe. Szépségével, fiatalos bájával hamar magába bolondította a mestert. Nemsokára összeházasodtak, ám a derûs napok nem tartottak sokáig. Az ifjú feleség elkezdte kérlelni a férjét, hogy árulja el neki a hegedû titkát. A férfi sokáig ellenállt a kérlelésnek, ám egy idõ után belefáradt. Elmondta, hogy éveken át egy Tündér volt a vendége, akivel rengeteget beszélgetett, s ezidõ alatt megtanult szeretni. Halálosan beleszeretett a Tündérbe, s ez az eltemetett, beteljesületlen szerelem lett a hegedû lelke. A fiatalasszony féltékenységében dührohamot kapott, és a sarokba hajította a hegedût. A drága hangszer ripityára tört. A húrok ernyedten lógtak róla, mint viharvert kísértethajó vitorlái. A férfi bánatosan vette kezébe az összetört hangszert. Évekig javítgatta, de többé már nem szólt úgy, mint azelõtt. Lelke mélyén azért sóhajtozott, hogy jönne vissza a Tündér, és segítene megjavítani. Egy éjjel álmában meg is jelent neki a Tündér, és elmondta, hogy a hegedû lelke repedt el. Lehet ugyan rajta játszani, de az már nem lesz olyan. Mert a hegedû lelke olyan, mint az emberé. A mûhelybõl többé nem hallatszott ki varázslatos muzsikaszó, és a kisvárosra csendesen leereszkedett a sötétség és a bánat. A mester naphosszat csak ült a mûhelye asztalánál, bánatosan a hegedût nézegetve. Néha eszébe jutott egy-egy jó ötlet, hátha mégis lehetne valamit kezdeni a hegedû megtört lelkével, de hirtelen próbálkozásait minduntalan kudarcok zárták. Egy nap aztán újra meglátogatta õt a Tündér. Végül is a mester hívta õt azzal, hogy folyton csak rá gondolt. - Tündér, eszembe jutott valami, de csak te tudsz segíteni – mondta. - Mirõl lenne szó? – kérdezte kissé gyanakodva, mint aki rosszat sejt. - A hegedû lelke eltörött, javítani pedig nem lehet. Új lélekre van szüksége. A Tündér bólintott. - Felajánlom az enyémet – emelte fel a fejét a férfi. - Szeretném, ha az én lelkemet építenéd be a hegedûbe! Hosszú, dermedt csend követte a szavait, majd a Tündér lassan megszólalt, de olyan lassan, mint aki nem biztos benne, hogy értik a szavait: - Tisztában vagy vele, hogy mit kértél? A férfi bólintott. - Tudod, hogy ha ezt megteszem neked, akkor többé nincs visszaút? - Tudom – válaszolta elszántan. – Én akarok lenni a hegedû lelke… Másnap a mestert hiába keresték egész nap, nem találták. Soha többé nem hallott róla senki, mintha a föld nyelte volna el. A rossznyelvek szerint ugyan valószínûleg az Újvilágba távozott, hogy többet keressen, némelyek azonban egész legendákat szõttek valami titokzatos tündérrõl és egy varázs-hegedûrõl. Tény, mindenesetre, hogy a mesternek nyoma veszett. A hegedû csak a XIX. században került újra a nyilvánosság figyelmébe. Egy gazdag New York-i gyûjtõ vásárolta meg, aki elismert szakértõje volt a hangszereknek. Egy levéltárban került a kezébe egy szöveg a titokzatos itáliai hegedûrõl és készítõjérõl. Egész Olaszországot tûvé tette érte, így maga is meglepõdött, hogy potom 500 dollárért jutott hozzá. A kései örökösök ugyanis nem sokra becsülték a poros hangszert. Amikor hazaért vele, óvatosan megtisztította, felhangolta, majd játszani kezdett rajta. A nyitott ablakon át a muzsikaszó kihallatszott az utcára, ahol az emberek megálltak, és szájtátva, vagy éppen könnyezve hallgatták. A hegedû pedig csak ontotta magából a varázslatot. Énekelt szerelemrõl, szenvedélyrõl és szenvedésrõl. Énekelt bánatról és magányról. Énekelt reményrõl és feltámadásról, beteljesedésrõl és a végtelenrõl. A Mester pedig tovább élt mûvében…
Erre a hozzászólásra 3 db válasz érkezett. Válaszok megtekintése

anett.76	válasz 2010-02-27 17:20:49
"Megbocsájtottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból. Okoztam csalódást és csalódtam, olyanokban akiktõl sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem, mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Elõfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni. Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet és esküdtem örök hûséget, de volt, hogy teljes erõvel mentem fejjel a falnak! Sírtam zenehallgatás vagy a fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem, meghalok a vágytól és féltem, hogy elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra ( a végén mégis elvesztettem!). DE TÚLÉLTEM! És még most is élek! Az életet nemcsak túlélem... És neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ!!! A harcba elszántan kell menni. Az életet szenvedélyesen átölelni. Emelt fõvel veszteni és merészen gyõzni: Mert a világ a bátraké és AZ ÉLET TÚL SOKAT ÉR ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon." / Charles Chaplin/
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett. Válaszok megtekintése

anett.76	válasz 2010-02-27 17:05:34
A vak leány: Volt egyszer egy vak leány, aki gyûlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyûlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta egyszer a barátjának: -Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül. Egy napon valaki hozott neki egy szempárt. Amikor levették szemérõl a kötést láthatta az egész világot, beleértve a barátját is. A fiú megkérdezte: - Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül? A leány a fiúra nézett és látta, hogy vak. A lehunyt szemhájak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévõ részében ezt kell nézze arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút. A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort. - "Vigyázz jól a szemeidre, mert mielõtt a tied lettek elõtte az enyémek voltak.-" Valahogy így mûködik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk. Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelõtt és ki az aki mindig mellettük volt a nehéz idõkben... Az élet: Ma, mielõtt kimondasz egy bántó szót, gondolj azokra, akik nem tudnak beszélni. Mielõtt panaszkodsz az ételed íze miatt, gondolj azokra akiknek nincs mit enni. Mielõtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre, gondolj azokra, akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk. Ma, mielõtt panaszkodsz az életre, gondolj azokra akik túl hamar mentek el a másvilágra. Mielõtt siránkoznál amiatt, hogy túl nagy távolságon kell vezessél, gondolj azokra akik ugyanezt a távolságot gyalog kell megtegyék. És amikor fáradt vagy és panaszkodsz a munkádra, gondolj azokra a munkanélküliekre akik szívesen végeznék a te munkádat. És amikor gyötrõ gondolatok rosszkedvûvé tesznek, mosolyogj egyet és gondolj arra, hogy élsz és csodálatos ami körülvesz!
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett. Válaszok megtekintése

Reaver	válasz 2010-02-16 17:43:58
Ossian: a tél hercegnõje Hosszú haja földig ér Az elsõ hótól hófehér Olyan szép és tiszta kép Elûzte rossz kedvem telét Szíve törött, mint a jég Gonosz szavak sebezték Hangja szomorúan száll Sebzett szárnyú szép madár Lehet, hogy másnak látod, Lehet, hogy más. Lehet, hogy rosszul látom Van különb száz Történhet bármi Nekem így marad meg õ Csodák között az elsõ Tél Hercegnõ! Nyomában a könnyû dér, Havat hord a hûvös szél. Régen elment messze jár Talán rátalál a nyár! Lehet, hogy másnak látod Lehet, hogy más. Lehet, hogy rosszul látom Van különb száz Történhet bármi Nekem így marad meg õ Csodák között az elsõ Tél Hercegnõ! / Egy olyan lány emlékét jutattja eszembe, akit nagyon szerettem, s aki most is nagyon hiányzik... Visszavárom még, de tudom, hogy már nincs értelme :'( /

Hirdetés


iksz	válasz 2010-01-15 12:22:35
Jajistenem....már hogy lenne kár

Reaver	válasz 2010-01-14 20:26:57
nem vers igazából, csupán nyers gondolatok egybeöntött halmaza... Én egy olyan ember vagyok akin már nem segít semmilyen szép szó. Én egy olyan ember vagyok aki nem tudja mi a rossz vagy mi a jó. Én egy olyan ember vagyok akit ezen a földön senki nem ért meg. Én egy olyan ember vagyok akiben él a tûz, hogy elpusztítson mindent. Én egy olyan ember vagyok akinek nincs ereje a saját életéhez. Én egy olyan ember vagyok aki nem hagyja hogy megközelítsed. Én egy olyan ember vagyok akinek nagyon fáj, ha belül megérinted. Én egy olyan ember vagyok akirõl azt hinnéd, szándékosan tesz tönkre mindent. Én egy olyan ember vagyok aki nevetve is képes sírni. Én egy olyan ember vagyok akit nem ismernek a saját rímjei. Én egy olyan ember vagyok akit ellepett a sár. Én egy olyan ember vagyok aki tudja, neki több jár! Én egy olyan ember vagyok aki tudja, mi a magány. Én egy olyan ember vagyok akit nem tûr meg ez a nyomorult világ. Én egy olyan ember vagyok aki tudja, hogy semmit sem ér ez az élet. Én egy olyan ember vagyok akinek nem tetszik a helyzet. Én egy olyan ember vagyok aki egy szigorú világban él. Én egy olyan ember vagyok akit körbevesz rideg vas és acél. Én egy olyan ember vagyok aki börtön nevelkedett. Én egy olyan ember vagyok aki valahol, valamikor eltévedt. Én egy olyan ember vagyok aki szívvel él és szívvel jár. Én egy olyan ember vagyok aki nem tisztel Istent, nem ismer hazát. Én egy olyan ember vagyok aki változtatni képtelen. Én egy olyan ember vagyok akinek az élete fénytelen. Én egy olyan ember vagyok aki minden ellen lázad. Én egy olyan ember vagyok aki nem tud mit kezdeni a haraggal. Én egy olyan ember vagyok aki nem akar szeretni. Én egy olyan ember vagyok aki nem tud szeretni. Én egy olyan ember vagyok aki tudja már, hogy küzdeni kár.

sliver	válasz 2009-11-20 22:37:08
khm, azt hiszem nem láttátok... szóval egóból persze megint beteszem: nem látom a tükörben az arcképem. fogalmam sincs kinek a barna szemeit nézem a szemüvegem felett, félve. nem tudom ez a száj kié, kit csókoltam vele nemrég. nem tudom e hosszú orr kihez tartozik amivel saját bûzömet érzem itt. és ezek a fülek? hallok velük, csak minek. hajam kusza bozontja az sem az enyém hideg rajta a festék nyoma. keresem arcvonásaim testem ismert íveit. ismerõsek - mégis távolinak tûnnek kinek a barna szemeibe nézek? széttépem magam kihúzom a bensõmet a számon a végtagjaimat levágom önnön húsomba vájok késsel a csontjaimra firkálok. oda írnám történetem odakarcolnám a betûket szépen de hiába keresgélek magamat még ott sem találom. --- nem tudom, hogy milyen vagyok és hogy ki vagyok kívülrõl látom magam, egy idegent, egy idegent, akit kicsit sem ismerek. nem tudom mit fogok holnap tenni vagy mit teszek a következõ percben fogalmam sincsen, hogy mit érzek, de valószínûleg semmit sem. semmit, csak iszonyú dühöt, de mintha az is csak mása volna másvalaki dühének. a saját hajamat tépem. olyan szívesen sírnék, de miként lehet kisírni mások könnyeit? azt hiszem elvesztem. hol vagyok a sok álarc és hazugság alatt? mindenkinek más vagyok amit így takarni kell az milyen titok? biztos valami nagyon-nagyon rossz valami bûnös, mocskos, romlott vagy, ami még valószínûbb lehet igazából én nem is létezem.

lina	válasz 2009-08-13 15:47:50
Elszállt Elszállt a boldogság, Levegõt markol kezem, Életem halál, Lelkem jégverem.

lina	válasz 2009-08-13 13:15:39
Gondolatok Miért halott a szó? Ereje miért hever porban? Miért nem mondható, hogy Vagyok, s nem csak voltam ? Ki mozgatja bennem A halott testet, Ki nézi mai énem Ha egyszer én nem?

lina	válasz 2009-08-13 13:05:45
Ha miattam Ha miattam fáj a lelked, És szíved kettéhasad Gyötör a gondolat Hogy én okozom fájdalmadat Mi értelme annak, hogy élek, Ha nem teszlek boldoggá téged? Süssön fel végre benned a nap És ûzze el a gondokat!

lina	válasz 2009-08-13 13:02:32
Egy vagyok Veled Hangom elhalkult, De meg nem fakult. Nem tombol bennem a vágy, És nem üreslik mellettem az ágy. Kezemben érzem a kezed, Egy vagyok Veled.

lina	válasz 2009-08-11 14:42:56
ok!

lina	válasz 2009-08-11 14:17:10
Ha minden elromlott Ha minden elromlott És kezed csak remeg, Engedj el mindent Felejtsd el a neved. Légy senki és semmi, Így kerül a fájdalom, Elveszted éned, De jobb lesz, tudom.

lina	válasz 2009-08-11 13:41:38
Barát Mi az, hogy BARÁT? Egy olyan lény , Ki segít, ha bajban vagy, És megmutatja A sötét úton a fényt. Egy BARÁT, ki veled Együtt sír és nevet Kinek a lelke a Tieddel együtt született. Egy BARÁT, kire mindig Számíthatsz Ki a halálon túl is veled marad

lina	válasz 2009-08-10 20:35:15
Senki sem Senki sem tudja, min megyek át, Senki sem látja a könnyek hadát. Senki sem érzi csukló lépteim, Senki sem hallja jajdulásaim. Titkaim megosztani nem lehet, Kérdéseimre nincsen felelet. Vánszorgok a ropogó havon, Egyszer hazaérek, tudom.

lina	válasz 2009-08-10 20:27:28
Arany Viktortól Miért? Miért kell élnem, ha fáj? Miért vagyok szárnyszegett madár? Miért nincs gyógyír az életre, Csak a nagyszerû halál? Se élni, se halni, A lét kínja mar, Bár szûnnék meg hamar. Törött szárnyam Tehetetlen verdes Az irgalom másfelé repdes Önmagam megölni, Mily nagyszerû tett, Eldobni e gyászos életet. Erõm még ehhez sincs, Agyamban tombol a nincs Mozdulatlan várom, Hogy elér a vég, S lelkem többé nem ég. Nem kell több kín és gyötrelem, Sem öröm, sem lázas szerelem. Megfáradt már a lét, Elmondja végsõ énekét. Felejtsetek, nem is voltam, Egy ismeretlent leltek holtan A Földön csak álmomban voltam.

lina	válasz 2009-08-10 19:58:37
Tóth Árpád: Álarcosan Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg? Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám, A világ minden fényét s melegét Szórva adnám. Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat. Ibolyákkal a téli Riviérát. Vagy legalább egy-egy dús, összebújt, Boldog órát. De most oly nehéz. Most egy sugarat Se tudok hazudni, se lopni. Vergõdõ és fénytelen harcokon El kell kopni. Az Antikrisztus napjai ezek, Csillog a világ szörnyû arany-szennye. Röhögõ senkik, balkörmû gazok Szállnak mennybe. S én lent vergõdöm, és nem tudja más, Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek. De légy türelmes. Jön még ideje Szebb zenéknek. Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet, Váró révem, virágos menedékem. Most álarc van rajtam, zord és hideg, De letépem, Vagy szelíden, míg elfutja a könny, Öledbe hajló arcomról lemállik, S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden Mindhalálig.

lina	válasz 2009-08-10 19:53:15
Félek Egy rövidke szó, mit kimondani nehéz, Fõleg Neked, kit elérni olyan nehéz Úgy szeretném elmondani, amit érzek De félek, te mind ezt nem érted

lina	válasz 2009-08-10 18:58:30
köszi.

lina	válasz 2009-08-10 18:36:07
Mezey Katalin: A lélek néha A lélek néha csöndességre vágyik, megnyugodni végre valamiben. Mint gyermek, valakinek a mellkasára hajtani bajtól zsibongó fejem. Egy percre megpihenni elnyugodva, nem kérõdzni örök kétségeken. A lélek vihar elõtt csöndet áhít, ha tudja is, hogy a vihar üzen.

1 \| 2 \| 3 Következõ

Új Hozzászólás

198