HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Versek dalszövegek, szövegek

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

Előző | 1 | 2 | 3 Következő
lina válasz 2009-08-10 18:18:11
Wass Albert: Megnémultam




Megnémultam... elszakadt a húr,

Nem szólal lantom többé senkinek.

A tölgy-rengeteg hulló sátorában

A természettel együtt temetek...



Lelkem szikláin meghalt az echó,

Elhallgattak a harsogó habok,

Lombok között már nem susog a szellő

s a zord hegyekről eltűnt a titok...



Hiába küldi sírva vagy nevetve

Halk csobogását egy messzi patak,

Többé nem láttok könnyet a szememben,

A kék havasról több dal nem fakad...



Megnémultam... elszakadt a húr

Nem szólal lantom többé senkinek

Hanem ott bent, lelkem sziklái közt

Halkan zúgnak tovább a vadvizek...

Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

lina válasz 2009-08-10 15:05:28
Kovács Veronika
Gyertafény

Az asztal szélén egy kis fény lángol
szép kicsi gyertya,
lobog a fátyol
s az ablakon süt be holdvilág
egy suttogó hang kérdezi:
“Kislány, mi bánt?”

Szeretnék válaszolni
mondani, hogy minden
de nem tudok megmozdulni
csorog a könnyem.
A hang meg csak hallgat,
többet nem szól...
elmegy tán örökre,
de emléke még fejemben zúg.

Az asztalon vidáman lobog a láng
míg a szívem borús, mindenki bánt,
nem értem a helyzetet
mond te kis láng,
mégis mi változott meg?

Talán az életem és még ki tudja mi....
minden mi érdekelt, meghalt,
s ezekkel együtt én is
még egy utolsó könny,
egy utolsó szó
az emberi lélek oly törékeny, múlandó....

Összetört e szív, már csendes,
hiába peregnek a könnyek
az életem nem változik meg.
Talán majd a remény segít,
bár csak amiatt vagyok most itt
a szobámban az életen merengve
és visszatért a hang,
újra hozzám szólt remegve
az életemet követeli
hogy menjek vele még ma
“Nem bánod meg kislány.
Vár a halhatatlanság kora.”

Megfontolom, hogy menjek-e
mert most nem ér semmit az életem
végül is miért ne mehetnék vele?
Rápillantva az asztalra elaludt a pici láng
rájöttem hogy döntöttem
s követem a hang irányát....


Hirdetés

plat666 válasz 2009-04-26 14:40:04
József attila
Tudod, hogy nincs bocsánat

Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat...
Légy, ami lennél, férfi:
a fű kinő utánad.

A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed,
s hogy bizonyság vagy erre,
- legalább azt köszönjed.

Ne vádolj, ne fogadkozz -
ne légy komisz magadhoz.
Ne hódolj, és ne hódíts -
ne csatlakozz a hadhoz.

Maradj fölöslegesnek.
A titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.

Emlékezz, hogy höröhtél,
s hiába köynörögtél -
hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.

Atyát hívtál, elesten.
Embert, ha nincsen Isten!
S komisz kölkökre leltél
pszichoanalízisben.

Hittél a könnyű szóknak,
fizetett pártfogóknak,
s lám soha, senki, senki
nem modnta, hogy te jó vagy.

Megcsaltak, úgy szerettek.
Csaltál, s így nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szorítsd üres szivedhez.

Vagy vess el minden elvet,
s még remélj hű szerelemt -
hisz mint a kutya, hinnél
abban, ki bízna benend.


(Fél éven át ez volt a Bibliám. Bűntudatomat tápláltam és enyhítettem általa.- GIM)

macskuszka válasz 2009-03-15 00:52:54
Radnóti Miklós
PÉNTEK

Az április megőrült,
még nem sütött a nap,
egy hétig folyton ittam,
így lettem józanabb.

Az április megőrült,
fagyot suhint ma rád,
egy író ír s hetente
eladja a hazát.

Az április megőrült,
csikorgó hó esett,
sokan már elfutottak
s a szívük megrepedt.

Az április megőrült,
vonít a fagy felett,
három barátom elment
s mindhárom elveszett.

Az április megőrült,
vad zápor hullt időnként,
az egyik él, bolond,
s nem sejti, hogy mi történt.

Az április megőrült,
s kiöntött sok folyó,
a másik az nem él már,
agyában két golyó.

Négy napja, hogy megölték.
A harmadik fogoly.
Gyümölcseink lefagynak.
Szájam körül mosoly.

Vigyázz magadra, - hallom,
hogy mindent megtorolj!

1941. május 18.



macskuszka válasz 2009-03-15 00:42:20
Pilinszky János
Introitusz

Ki nyitja meg a betett könyvet?
Ki szegi meg a töretlen időt?
Lapozza fel hajnaltól-hajnalig
emelve és ledöntve lapjait?

Az ismeretlen tűzvészébe nyúlni
ki merészel közülünk? S ki merészel
a csukott könyv leveles sürüjében,
ki mer kutatni? S hogy mer puszta kézzel?

És ki nem fél közülünk? Ki ne félne,
midőn szemét az Isten is lehúnyja,
és leborúlnak minden angyalok,
és elsötétűl minden kreatúra?

A bárány az, ki nem fél közülünk,
egyedül ő, a bárány, kit megöltek.
Végigkocog az üvegtengeren
és trónra száll. És megnyitja a könyvet.


Apokrif
1

Mert elhagyatnak akkor mindenek.

Külön kerül az egeké, s örökre
a világvégi esett földeké,
s megint külön a kutyaólak csöndje.
A levegőben menekvő madárhad.
És látni fogjuk a kelő napot,
mint tébolyult pupilla néma és
mint figyelő vadállat, oly nyugodt.

De virrasztván a számkivettetésben,
mert nem alhatom akkor éjszaka,
hányódom én, mint ezer levelével,
és szólok én, mint éjidőn a fa:

Ismeritek az évek vonulását,
az évekét a gyűrött földeken?
És értitek a mulandóság ráncát,
ismeritek törődött kézfejem?
És tudjátok nevét az árvaságnak?
És tudjátok, miféle fájdalom
tapossa itt az örökös sötétet
hasadt patákon, hártyás lábakon?
Az éjszakát, a hideget, a gödröt,
a rézsut forduló fegyencfejet,
ismeritek a dermedt vályukat,
a mélyvilági kínt ismeritek?

Feljött a nap. Vesszőnyi fák sötéten
a haragos ég infravörösében.

Így indulok Szemközt a pusztulással
egy ember lépked hangtalan.
Nincs semmije, árnyéka van.
Meg botja van. Meg rabruhája van.


ejfeli válasz 2008-12-28 17:02:18
...De nobis, sine nobis...

Krisztus-kereszt,vasrács
holdfény és hársfák
ilyen volt első éjszakánk
Boroskóla, illúzió
ilyen volt az utolsó
Éltetett a remény
Hogy szemedben a fény
mindörökre elkísér
S teremtettünk mennyet-poklot
átmenet árnyalata alig volt
hány csepp könnyem folyt?
hányszor tört boldogságom ?
hányszor ontottam vérem?
hányszor szakadt szívem?
hányszor haraptam szám?
mennyi apró, kis halál?
hányszor sebeztelek meg
hányszor vétettem ellened?

Agymosott világban bensőséges életet akartunk
mégis mint a kígyó önmagunkba haraptunk
Eltaszítottalak és újra átöleltelek
egymásba fonódott vég és kezdet
Újra és újra bántás- megtalálás
Nem tudtam ragaszkodásom
s magányos különállásom
között egyensúlyt létrehozni
Nem tudtad legyőzni féltéseid
nem hitted, hogy lehet téged szeretni
nem tudtunk egymásnak segíteni.

Eszközök vagyunk egymás életében:
pofont adunk,aztán mi kapjuk meg.
Ne gyűlölködj miatta!
Ne mondd, hogy igazságtalan!
Szövevényes szálak vezetnek
nem láthatjuk át az egészet
Ne mondd,hogy az időt vesztegettük
volt értelme együtt töltenünk.

Vonzódás, harc, gyönyör, gyötrelem
van kusza keveréke ezernyi érzésnek
de nincs a földön tiszta szerelem!
Ha igazán ihletett szerelmet szeretnél
teremts ismeretlenből idézett isteni igézetet!

Kezdetkor vérem adtam és véred adtad
ugyanaz legyen bennünk, kik összetartoznak
A kötődés láncát nehéz széttépni
Emlékké válnak közös napjaink
Szeretettel emlékszek majd rád
De még fáj
önvád, keserv mérgez
bűneim árnya éget

Súgj és segíts éj örök lakója!
Mit tegyek, hogyan, hogyan...

Érzésed éld át, merülj bele,
Ne menekülj előle!
Erőt adjon fájdalmad
Szenvedésben lelj nyugalmat
Kínban nyerj tartást
Dacolj az engedéssel
Ne alkudj kevesebbel!
Nem törhet meg hited!
Bízz és szeress
nyújtsd ki kezed
jelképed legyen
nyitott tenyered
befogadó szíved

Levendula válasz 2008-10-04 20:36:02
"Ha szeretsz valakit vagy valamit, akkor engedd szabadon. Ha visszatér hozzád, akkor a tiéd, ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd."
(Adam Jackson)

Nerina válasz 2008-09-30 17:58:24
Egy Marionett bábú önéletrajza (részlet)

De az éltet addig éri meg csak élni,
Amíg a lelkedben képes vagy remélni.
Feladni nem más, mint veszteni a harcot,
Nem szabad hagyni, hogy elvegyék a kardot.
Ha már a szabadság reménye is meghal,
Lassan az őrület mindenestül felfal.

/ IX. rész 4. versszak /

Levendula válasz 2008-09-28 18:05:40
Révész Sándor : Őszintén akarok élni

őszintén akarok élni
minden utam végig járni
hinni abban amire vágyom
s ha hiszek benne
küzdeni érte bármilyen áron

őszintén akarok élni
és csak annyit elérni
hogy a jó kedvem senkit ne bántson
s ha fáj a szívem valamiért
ne nagyon fájjon

tőled csak annyit akarok kérni
hogy engedj őszintén élni
őszintén szabadon szépen
őszintébben mint ahogy tegnap éltem

ne kelljen hazudnom senkinek
és hogyha valamit kérdezek
a válasz igaz legyen
szeretnék bízni mindenkiben
hinni hogy nem fordul ellenem
s nem árul el sosem.

Hirdetés

Levendula válasz 2008-08-31 00:08:00
Istenem!
Ha ez a hullott tömérdek levél
lehervadt, meghalt gyűlöletünk volna...

Istenem!
Ha ez a csöndes permeteg eső
szemünkbe-futó örömkönnyünk volna...

Istenem!
Ha ez a sűrű tejüveges köd
békélt tűzhelyek füstgomolya volna...

Istenem, Istenem!
Ha ez a vad szél a vágyott Szabadság
könnyebbült, tiszta lélegzete volna...

(Dsida Jenő: Ha)

Levendula válasz 2008-08-31 00:03:47
Rázd a csengőt, ha még szól
Ne hidd, hogy tökélyt áldozol,
Hisz minden repedt valahol
és ott jut be a fény.

/Leonard Cohen/

Levendula válasz 2008-08-30 12:30:11
Révész Sándor : Őszintén akarok élni

őszintén akarok élni
minden utam végig járni
hinni abban amire vágyom
s ha hiszek benne
küzdeni érte bármilyen áron

őszintén akarok élni
és csak annyit elérni
hogy a jó kedvem senkit ne bántson
s ha fáj a szívem valamiért
ne nagyon fájjon

tőled csak annyit akarok kérni
hogy engedj őszintén élni
őszintén szabadon szépen
őszintébben mint ahogy tegnap éltem

ne kelljen hazudnom senkinek
és hogyha valamit kérdezek
a válasz igaz legyen
szeretnék bízni mindenkiben
hinni hogy nem fordul ellenem
s nem árul el sosem.

Pihe válasz 2008-08-17 12:51:28
Reményik Sándor


Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megáll a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,

Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom nektek:
Valamitől mi mindig búcsúzunk.

Pihe válasz 2008-08-17 12:44:46
Addig vagy boldog, míg van aki szeret,
aki a bajban megfogja kezed,
s, hogy milyen fontos is volt neked,
csak akkor érzed ha nincs már veled!

Pihe válasz 2008-08-17 12:31:17
Üvöltenék

Üvöltenék,de nem merek,
meghallanák az emberek.
Sírnék,de nem lehet,
könnyet nem ejthetek.

Boldog nem lehetek,
mindig magányos leszek.
Mondanám,hogy szeretlek,
de viszont nem szeretnek.

Az álarc boldognak látszik,
mindennap szerepet játszik.
De az arc könnyektől ázik,
s a lélek hideg magányban fázik.

Üvöltenék,de nem tudok,
lassan megfulladok.
Sírnék amíg még lehet,
hullatnám a fekete könnyeket


Pihe válasz 2008-08-17 12:29:37
Sjöstrand, Ingrid
Délután néha

Délután néha a háztető
velünk szemben
olyan furcsa színű lesz.
Süt a nap
és az ég se kékebb, mint máskor,
de a tető nem vörös,
nem barna,
nem is lila,
hanem messzeség-színű.
Ki kellen repülni az ablakon.
Át, oda, messze.

Pihe válasz 2008-08-17 11:33:09
Requiem

Asszonykiáltás...
Végtelen térbe arcod
Ne tedd, ó ne tedd...

Ki a sivár hegytetőn
Istenre vár: nincs többé...

feketerigó válasz 2008-08-11 22:28:26
Antoine de Saint Exupéry: Ima

Uram! Nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában időben rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat. Segíts engem a helyes időbeosztásban. Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjének, elsőrangú vagy csupán másodrangú fontossága megítéléséhez. Erőt kérek a fegyelmezettséghez és a mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat. Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben minden simán kell, hogy menjen. Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk.

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához. Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg nekünk. Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek segíts, hogy tudjak várni. Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a barátságra. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk.

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen szavakkal vagy szavak nélkül egy kis jóságot közvetíthessek. Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől. Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van. Uram! Taníts meg a kis lépések művészetére! Ámen.

Levendula válasz 2008-06-03 23:07:15
Dsida jenő: Vendéglő havas hegyek között

Kis vendéglő a nagy hegyek között.
Minden békesség ideköltözött.

A kályha vasán párologva forr
a fűszeres és cukros, sárga bor.

Az asztalon sült. Izletes falat.
Míg falatozom, nézem a falat:

a falusias, vén, meszelt, meleg
falon két ócska festmény díszeleg.

Két furcsa kép. Gyerekes, primitív,
kúszán felmázolt. De van benne szív.

Az egyiken két ferde ház előtt,
napfényes, zöld, májusi délelőtt

pocsolyán uszkál négy fehér kacsa,
arannyal ékes tolluk pamacsa.

A másik képen tágas hómező,
a hó kavargó, sűrün pelyhező

s két tömzsi állat nyargalászva von
egy karcsu szánt a süppedő havon,

- a két ficamlott, kedvesen suta
állat félig ló, félig őz-suta.

Míg a vaskályhán gőzölögve forr
a fűszeres-illatu, sárga bor

s a macska nesztelenül lépeget,
nézegetem a csacsi képeket.

S eszembe jut, hogy egyszer kisgyerek
koromban, künt az égszínkék, kerek

pocsolyában, májusi délelőtt
négy kacsa uszkált a házunk előtt,

én hevertem a pázsiton hanyatt
és bámultam a festett aranyat

új meséskönyvem színes födelén,
egy kis hercegnő koronás fején,

ki szánkán szállt a hómezőn haránt,
- két rénszarvas röpítette a szánt.

...Esik a hó. A korcsmáros köhög.
Poharamban forró bor gőzölög,

az óra lassan üti a hatot
s álmos vagyok és roppant meghatott.

/1938/

human.eRRor válasz 2008-05-29 23:41:47
Esti kérdés

Midőn az est, e lágyan takaró
fekete, síma bársonytakaró,
melyet terít egy óriási dajka,
a féltett földet lassan eltakarja
s oly óvatossan, hogy minden füszál
lágy leple alatt egyenessen áll
és nem kap a virágok szirma ráncot
s a hímes lepke kényes, dupla szárnyán
nem veszti a szivárványos zománcot
és úgy pihennek e lepelnek árnyán,
e könnyü, síma, bársonyos lepelnek,
hogy nem is érzik e lepelt tehernek:
olyankor bárhol járj a nagyvilágban,
vagy otthon ülhetsz barna, bús szobádban,
vagy kávéházban bámészan vigyázd,
hogy gyujtják sorban a napfényü gázt;
vagy fáradtan, domb oldalán, ebeddel
nézzed a lombon át a lusta holdat;
vagy országúton, melyet por lepett el,
álmos kocsisod bóbiskolva hajthat;
vagy a hajónak ingó padlatán
szédülj, vagy a vonatnak pamlagán;
vagy idegen várost bolygván keresztül
állj meg a sarkokon csodálni restül
a távol utcák hosszú fonalát,
az utcalángok kettős vonalát;
vagy épp a vízi városban, a Riván
hol lángot apróz matt opáltükör,
merengj a messze multba visszaríván,
melynek emléke édesen gyötör,
elmúlt korodba, mely miként a bűvös
lámpának képe van is már, de nincs is,
melynek emléke sohse lehet hűvös,
melynek emléke teher is, de kincs is:
ott emlékektől terhes fejedet
a márványföldnek elcsüggesztheted:
csupa szépség közt és gyönyörben járván
mégis csak arra fogsz gondolni gyáván:
ez a sok szépség mind mire való?
mégis arra fogsz gondolni árván:
minek a selymes víz, a tarka márvány?
minek az est, e szárnyas takaró?
miért a dombok és miért a lombok
s a tenger, melybe nem vet magvető?
minek az árok, minek az apályok
s a felhők, e bús Danaida-lányok
s a nap, ez égő szizifuszi kő?
miért az emlékek, miért a multak?
miért a lámpák és miért a holdak?
miért a végét nem lelő idő?
vagy vedd példának a piciny füszálat:
miért nő a fü, hogyha majd leszárad?
miért szárad le, hogyha újra nő?

(Babits Mihály)

human.eRRor válasz 2008-05-29 20:44:32
Egy marék homok
csak ennyit sodor feléd a szél
csupán egy marék homok
de minden szemcse csodákról mesél

az Időről suttog az egyik
másik a Múltról regél
egy porszem a Jövőről
egy az Álmaidról beszél

mindenik egy rész belőlem
e marék homok én vagyok
csak vágy voltam egykor
csak por leszek ha meghalok

a mérhetetlen sóvárgás szült
befogadott az érzékelhető
parányok rejtik most életem
összeterelt a Sors, a nagy Tervező

tenyeredben megtarthatod
szél sodorta anyag-létem
láthatod csak ennyi vagyok
Semmiség a Mindenségben

Komáromi János - Marék homok

nevtelen válasz 2008-04-19 22:46:42
Pilinszky János: Kétéltű szörny

Szorítsd magadhoz. Nem számít kit,
nem számít mit, utána úgyis
eltaszítod magadtól.

Eltaszítod úgyis, hogy azután
magadhoz ölelj bárkit-bármit,
kétéltű szörny, beteljesítve
bukásod fokozatait.

human.eRRor válasz 2008-04-19 17:36:07
Somlyó György: Mese arról, ki hogyan szeret

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar,
hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia
kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem
határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem
határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti
a szeretettel,
s nem érti, hogy mások feleletül a
gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra
tévedt nyúl,
amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi
azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost,
amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők
útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja,
hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába
nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke
a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban,
s van, aki önmagában azt a másikat,
akivé maga is válik általa.

blackbird válasz 2008-03-25 22:03:10

Az egyik csábít: na gyere és üzekedj
A másik halkan annyit mond csak: én hiszek egy...
Akinek meg nem jut más, csak egy szál gitár
Lehet a gonosz maga, lehet angyal, aki köztünk jár

Mohamed, Devla, Buddha, Krisna, Jézus, hány van
Akinek egy az Isten, és mégis nélküle él
És ha nem gyújt lángot a félhomályban
A végén majd vakon oda ad mindent a semmiért

Ha mindig arra vár, aki az égből
Csillagokat ígér, hiába kel fel és jár
Ha aztán elindulni fél
És amíg fájdalomból áll
Amíg félelemből él, addig
Nyugodni úgyse hagy
Az a valaki, aki vagy

Az egyik arra csábít, hogy amíg élsz üzekedj
A másik mondja, de nem érti, mi az a hiszek egy...
Akinek meg nem jutott más, csak ez a szál gitár
Ha akarod gonosz, ha akarod angyal, aki köztünk jár

De amíg fájdalomból áll
Amíg félelemből él
Addig nyugodni úgyse hagy
Az a valaki, aki vagy
(Tankcsapda - Valaki, aki vagy)

Névtelen válasz 2008-03-24 16:56:21
Valahol mélyen a szívemben

Műszerek rajzolnak izgatott görbét,
De egyik sem mutatja meg,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.
Tudom, a szívben nem lakik érzés,
De valami ott mozdul meg,
Valahol mélyen a szívemben.
Talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá,
S annak, mit érzek, csak tört részét mondhatom el,
Mert egyszer csak ott állnék meztelen szívvel,
Azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel.
Mégis irigyen tisztelek költőt és festőt,
Ki helyettem mutatja meg,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.
Néha magam sem tudom, hogy dadogni könnyebb,
Vagy titkolni kényelmesebb,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.
Mert ha ki tudnám mondani, és szavam is van rá,
Nem egyszer szürkén és okosan hallgatom el,
Hiszen beszélni tanulva tanulunk csendet,
S azt is, hogy van, mikor hallgatni, hazudni kell.
Rövid kis hír, csak egy fotó, vagy semmi,
Már megszoktam, világok omlanak össze
A Földön az égen és itt,
Valahol mélyen a szívemben.
Véleményt mondok pár megszokott szóval,
De a hangszóró nem viszi át,
Hogy mi lakik mélyen a szívemben.


Előző | 1 | 2 | 3 Következő
Új Hozzászólás
Google PageRank