HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Stressz

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

1 | 2 Következő
ksanc válasz 2010-09-25 13:48:39
"A stressz az, amikor üvöltve ébredsz fel, aztán rájössz, hogy nem is aludtál !"

:)

Hipphappsero válasz 2010-05-02 21:02:56
Kedves i!

A fórumon keresztül is lehetőséged van üzenetet küldeni az embereknek, így ha látod valahol a hozzászólását (esetleg régebbi hozzászólások között keresgélve), akkor minden bizonnyal lehetőséged lesz rá.
Mindenesetre javaslom azt is, hogy kérd bátran akár más segítők segítségét is. Hátha tudnak ők is segíteni.

További sok sikert az illető felkereséséhez!
Előzmény: i (2010-05-02 17:46:45)

Hirdetés

i válasz 2010-05-02 17:46:45
Hogy lehet valakinek a konkrét segítségét kérni, ha én csak 1 valakivel szeretnék beszélni? Úgy értem, nem tudom, hogy értem. Bajban vagyok de csak 1 illetőt keresnék a segítők közül, megvan rá az okom. Tud valaki segíteni, hogy ezt hogy tegyem? Ja és az illetőt nem akarom telefonon hívni!
Erre a hozzászólásra 3 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Katryn válasz 2010-02-24 16:38:09
Sziasztok!

Nem tudom, hogy jó helyre írok-e, de azt hiszem ez a legmegfelelőbb topic a gondomra.
Igazából nem is rólam van szó, hanem a húgomról. Az ő érdekében szeretnék most itt tőletek segítséget kérni.
A helyzet a következő: Most szeptemberben ment új iskolába, középsuliba. A beilleszkedés nagyon nehezen megy neki, még a mai napig sem tudott igazán megbarátkozni senkivel. (A kollégiumban valamivel könnyebben ment ez neki.) Folyamatosan úgy érzi, hogy a többiek kinevetik, kigúnyolják (még akkor is, ha biztos hogy nem róla beszélnek, de persze ezt ő nem így látja). Ő már régebben is stresszes volt. Nem mer felelni órán, mert itt is attól fél, hogy a többiek, osztálytársak ki fogják nevetni. Hiába tanulta meg az anyagot, én is kikérdeztem többször is, mindent tudott, de amikor a tanár felszólította felelésre, nem bírt megszólalni, mindent elfelejtett. De ez mára már sokkal rosszabb lett. Biztos az is közrejátszik, hogy az ikertestvérével is elszakadtak egymástól.
Nemrég lett egy új osztálytársa akit ismert régebbről. Először persze örült ennek, de a lány folyamatosan kibeszéli a többiek előtt, és a Húgom nevében szidalmazza a többieket. Tudom, hogy ezek amiket csinálnak kamaszkori hülyeségek, de a Húgom szempontjából nem. Nem meri megvédeni önmagát, elmondani, hogy mi az igazság, hogy ő senkire nem mondott semmit. Az osztálytársai viszont folyamatosan piszkálják, szívatják. Most már ott tartunk, hogy vagy be sem megy az iskolába, vagy pedig bemegy, de x. óra után elmegy betegségre hivatkozva. Felelni persze itt sem mer, ha tudja, hogy esetleg valamilyen fellépése (klarinétozik), vagy ilyesmi lesz, előtte pár nappal belázasodik, lebetegszik.
Persze amilyen szerény és visszahúzódó az iskolában és mások előtt, velünk (a családdal), olyan nagyszájú. Nagyon csúnyán és csúnya stílusban beszél mindenkivel a családban. Gondolom a felgyülemlett stresszt rajtunk "veri"le.Néha már öngyilkossággal is fenyegetőzik. A legújabb "titka" pedig az, hogy el szeretne szökni valakihez, akivel megismerkedett a neten. Annyi még ide tartozik, hogy amilyen nehezen barátkozik személyesen, az interneten olyan könnyen.

A legnagyobb baj az, hogy nem tudom hogyan kezeljük mi ezt a helyzetet. Néha már nekünk is elfogy a türelmünk, és olyankor mi is csúnyábban beszélünk vele, amiről viszont látom, hogy nem jó. Sok mindent elnéznek neki Apuék is, (én mondani nem mertem olyanokat nekik, mint ő), de ez így nem mehet sokáig.
A kérdésem az lenne, hogy mit csináljunk vele? Sportolni nem akar( még tornaruhát sem visz magával órára), társaságban iszonyatosan fél, és már szinte rendesen beszélni sem tudunk vele.
Örülnék, ha valaki tudna nekem tanácsot adni, hogy mit kellene tennünk. Hogyan segíthetnénk át őt ezen a szorongáson, önbizalomhiányon.

Remélem mindent leírtam, ami a "tanácsadáshoz" szükséges, és nem voltam túl zavaros.
A választ előre is köszönöm, és azt is hogy végigolvastátok a mondókámat.

Katryn
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

plat666 válasz 2009-09-09 09:08:07
A naplóírás nagyon jó, kiegészítőnek. Ha úgy veszed észre, körbe jársz csak, nem elég. Mindenképpen külső segítség kell, hogy kikerülj a saját gondolati körödből. Nem múlik el a depi magától, legfeljebb kicsit elalszik, hogy újra támadjon, alattomosan és végzetesen. Ne várd meg! Mindeképpen kérj segítséget. Az alkohol sem megoldás, csak olyan, mint a Xanax: kicsit ellazít. És ha nincs szerencséd, ettől akkor még jobban sajnálod magad, és kész az ördögi kör. Úgy látod, nincs megoldás, csak az az egyetlen, amiből nincs visszaút... Ne tedd! Jogod van segítséget kérni, jogod van élni, sőt boldognak lenni!

?!? válasz 2009-08-29 18:45:03
Kiírtam ugyan magamból, de nem segített. Mindig kiírom magamból a naplómba, egy volt évfolyamtársam mondta, hogy a naplóírás a legjobb pszichológus, ha egyedül van az ember.
Csak már annyit írtam, mint még soha eddig és nem jutok előbbre a megoldásban. Ezért gondolom úgy néha, hogy esetleg Ksanc-nak van igaza, hogy magamat sajnáltatom a depressziómmal.

Mert én is néha jövök, panaszkodok néhány sort, aztán pár hónapig nem írok. Aztán ugyanazokkal a panaszaimmal megint írok.
Amúgy meg nagyon sokszor olvasgatom az oldalt...
A depresszióba bele lehet ragadni nagyon. :(
Előzmény: Tamira (2009-08-29 17:22:50)

Tamira válasz 2009-08-29 17:22:50
Ne mentegetőzz, nem volt sarkított, amit írtál. Nagyon jól fogalmaztál és jól kiírtad magadból ami a szivedet nyomja.

..nagyon sok a depressziós ember manapság . Én is az vagyok. Ilyenkor hagyni kell levegőhöz jutni magunkat. Az idő megoldja és előbb utóbb visszatér a kedved.

Az alkohol nem megoldás, pillanatnyilag sem. Ostoba közfelfogás, csak súlyosbítod a dolgokat, ha nyomaszt a világ és megoldatlan problémáid közepette alkoholhoz menekülsz. Nem leszel tőle nyugodtabb, inkább feszültebb és rosszabb lesz a közérzeted!! Nagyon kis mértékben feszültségoldó 1-2 deci bor, sör per nap. Ez a kis mennyiség jó azoknak is , akiknek alacsony a vérnyomása , mert megemeli. De, ha ennél többet iszol, az alkoholra érzékeny vitaminok sokkal gyorsabban bomlanak el a szervezetedből. pl.. B , C vitaminok..pont azok, amikre normális idegműködéshez szükséged lenne.

..és itt a bibi, mert eleve akik alkoholhoz nyúlnak gyengébb idegzetűek, mi akik ezt az oldalt látogatjuk, depire hajlamosak vagyunk stb..gyengébb idegzetűek vagyunk. Szóval magad alatt vágod a fát az alkohollal, de keményen.

Ha ki akarsz jönni a gödörből , akkor támogatni kell magadat , egészséges életmóddal, étrenddel, amitől erősebbek lesznek az idegeid.
Ez az egyik kedvenc témám :-) érdeklődési köröm .

ksanc neked is szól.
Előzmény: ?!? (2009-08-29 16:01:36)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

?!? válasz 2009-08-29 16:01:36
Teljesen igazad van, egy hónap után visszaolvasva saját írásomat, tényleg nagyon sarkított és felszínes egy mondat volt.
Akkor nagyon el voltam keseredve és csak kiírtam magamból ami éppen jött.

Változik mindig az ember, ha tényleg átéli a csapásokat és bevallja magának is és a környezetének is őszintén, hogy mi történt vele és ezt hogyan éli meg.

Egyébként tényleg nem jó alkoholba folytani az érzéseket. Sajnos én is ezt teszem, mert pillanatnyilag jónak tűnik.
Előzmény: Tamira (2009-08-17 09:13:16)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

G.Lord válasz 2009-08-20 11:20:29
Másban hittünk,mást reméltünk régen.
Még a Nap is..más ragyogott az égen.
Nem hiszel már többé,ígérhetnek bármit,
Ha felnézel,minden szürke ködben játszik.

Hirdetés

Levendula válasz 2009-08-17 15:14:17
Nah, Csak semmi fejesugrás.. Meg borozás se.. Teringette! :)
Előzmény: ksanc (2009-08-17 11:09:19)

Tamira válasz 2009-08-17 12:06:33
Magamból kiindulva, mivel tudom , hogy milyen vagyok, miylen helyzetben és már mióta, nem itélek meg senkit, ha nem cselekszik, hanem csak nyavalyog.
Mindeni a saját mocsarát látja, mindenki a sajátjában van bent, vam aki tud lépni, van aki nem. De szerintem yolan ember nincs , aki a szarban ülve jól érzi magát.
Előzmény: ksanc (2009-08-17 11:09:19)

Tamira válasz 2009-08-17 12:02:07
Csak kicsit lehet segíteni olyanon , akivel nem vagy közvetlenül kapcsolatban és csak interneten keresztül írásban érintkeztek. Ez oylan távoli kapcsolat csak , oylan virtuális , nem valóságos..van is meg nincs is. Könnyen meg lehet róla feledkezni és igazi , erős fájdalomra csak nagyon kicsit gyógyír.

..így neten keresztül sokkal többet kell dolgozni a bizalomért. Többet kell adni, hogy az igazából segítség legyen..de mégis van úgy, hogy az ember csak ebbe kapaszkodik (mint pl..én :-( ) Mert írásban sokkal könnyebben , felszabadultabban vállaljuk fel önmagunkat és mondjuk ki a véleményünket.

Szóval, ha valakivel nem sikerül barátságot kialakítanod , elnyerni a bizalmát, akkor hogyan is tudnál neki segíteni??..max megirod a véleményedet, teszel egy megjegyzést. De ő akkor is számodra csak egy idegen marad.

Nem változik semmi, sem nála , sem nálad. Ő mondja az ő baját, fájdalmát, akár ugyanazt százszor ...te meg iszod a borod.
Előzmény: ksanc (2009-08-17 11:09:19)

Tamira válasz 2009-08-17 09:21:55
Öngyilkosság kérdésében szerintem nincs helye a humornak. Én is iszonyat mélyen vagyok , ezért is nem tudom értékelni a könnyelmű dobálózásokat. Ne védd magad , ismerd el.
és az, hogy önsajnálat , felejsd el!!!!!! nem itélhetsz meg mást, lehet, hogy benned több van. De nem veszekedni akarok veled, egyszerűen csak nem tudtam hova szóljak hozzá.

Ide kattintottam először ..már egy ideje regisztráltam, eddig még sosem írtam ide. A legérzékenyeben az öngyilkossági téma érint, mert egy ideje engem is foglalkoztatnak ilyen gondolatok.

..ha valaki igazán elkseredett , szomorú, tele van sebekkel, akkor nincs ereje komolytalankodni , viccelődni.
Előzmény: ksanc (2009-08-17 09:00:55)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Tamira válasz 2009-08-17 09:13:16
?!?

szia én 31 vagyok.
A válltozás mindenkiben megvan, élete végéig. Nincs olyan, hogy 30 éves korodra kialakulsz és akkor úgy is maradsz. :-) :-) ez kicsit viccess, de gondolom te sem gondolod komolyan. Mindig van lehetőség, csak az a kérdés, hogy van -e elég energiád eljutni addig. Mindig lehet egy kicsit változni , lelkileg erősebbé vállni. Ameddig élsz , addig változhatsz, akár hetven éves nagymamaként is jöhetsz rá új dolgokra ez nem kor függvénye.

Előzmény: ?!? (2009-08-15 14:15:58)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Tamira válasz 2009-08-17 09:00:00
Szia Adry..

Ha félsz is tőle, de biztos, hogy meg lehet ezt beszélni a szüleiddel. Ha egy kicsit jobban erősködsz, harcolsz érte belátják, hogy szükséged van rá. Elmondod, hogy pszihológus javasolta, a tanárod javasolta neked erre szükséged van. A kezed vagdosása is ezt jelzi. Suli után egy adott időpontban , csak meg kell beszélni.
Menni fog hidd el és, ha szükséges , akkor muszály is!!! Tedd meg beszélj a szüleiddel, addig amíg bele nem egyeznek.
Előzmény: adry (2009-04-09 19:31:11)

Tamira válasz 2009-08-17 08:47:26
Senki nem akar meghalni, de van egy mélység amiből nincs visszaút, főleg, akkor ha nem áll mellette egyetlen ember sem.
Hogy tehetsz ilyen könnyelmű megjegyzést?? Nincs annál felháborítóbb , amikor egy ember életére legyintenek rá. tapasztalat :-(
Előzmény: ksanc (2009-08-15 15:04:42)

lina válasz 2009-08-15 15:09:42
hát nem rossz ötlet, de nem bírom abbahagyni ha 1szer elkezdem, legalább csendben leszek...

lina válasz 2009-08-15 14:52:22
bár engen úgysem tud megmenteni senki..

lina válasz 2009-08-15 14:24:07
engem is!

?!? válasz 2009-08-15 14:15:58
már lassan elmúlt egy hónap is, és nem változott a helyzet. Annyiban, hogy hazaköltöztem. Bármilyen tanácsot szivesen olvasok, mert úgy érzem, egyre csak rosszabb lesz.
Valahogy mindig úgy sikerül alakítanom a napjaimat, ahogy visszagondolva a legkevésbé szerettem volna. Tegnap péntek este volt és itthon ültem a teraszon anyámékkal ahelyett, hogy jót buliztam volna a szigeten.
De amikor ott van a lehetőség valami jó programra, akkor olyanok jutnak eszembe, hogy nélkülem úgyis jobban éreznék magukat, mert én csak lehúzom a társaságot, mert depis vagyok. Vagy úgyis csak negatív gondolatok jutnak eszembe.
Nem érzem magam itthon, de igazán nem is akarom. Különben simán menne akárhol is egy-két nap után, hogyotthon érezzem magam. Azt írtad, Plat, hogy mondjam egyszer azt magamnak, hogy ez vagyok én. De nem tudom, ki vagyok, illetve nem akarom felvállalni magam, amilyen vagyok mostanában. Nem ismerek magamra. Nem is akarok ilyen csaj lenni, amilyen vagyok. Befordult, depressziós és a külvilág felé szinte teljesen zárt lány.
Ha őszinte vagyok, akkor mindent és mindenkit utálok. mindenben a rosszat látom. És ezért nem is nagyon szólalok meg. Inkább csak tűrök, és hallgatok. Csinálnék én akármit. De amikor valamit elkezdek, nem vagyok ott lélekben. és nem is élvezem, mert akkor már mást csinálnék. Valaki mentsen meg magamtól!!!!
Előzmény: plat666 (2009-07-27 22:28:43)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

kővirózsa válasz 2009-08-06 21:09:12
Hová fordulhatok segitségért ha a 20 éves fiam úgy akarja a megoldatlan problémáit megoldani,hogy otthon tör-zúz.

plat666 válasz 2009-07-27 22:28:43
Kedves! Megértelek. Mintha én írtam volna...
Menekülsz önmagad elől, mert nem vagy önmagad. Felzaklat az évforduló, mert nem tisztáztad a múltadat. A halálban keresel menedéket, mert ott nem bánthat senki sem. Mégis élni akarsz, bár ez számodra gyötrelem.
Egyszer mondd azt magadnak: én vagyok, ez vagyok, itt vagyok. Fogadjatok el ilyennek. Ilyen vagyok.
Tudom, irtó nehéz. Ha segítséget szeretnél, tudok. Nekem is szükségem volt rá.
NE AKARJ MEGFELELNI! NE AKARD kicsikarni az elismerést, a befogadást. MERJ ELKÜLÖNÜLNI! AZ ELSŐ SZABÁLY! Vedd észre a saját érdekeidet. Először talán csak utólag döbbensz rá, de legközelebb előre megfogalmazhatod: ha ellentmondanak, miképpen védekezz. Mit mondhatsz, hogy önmagad maradhass. Írj, ha segíthetek!
Előzmény: ?!? (2009-07-26 15:34:44)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

?!? válasz 2009-07-26 15:34:44
Miért van az, hogy ahogy közeledik a volt barátommal a szakításunk évfordulója, annál inkább stresszelek mindenen. Még a mindennapi dolgokon is, hogy épp mit csináljak, vagy hogy mi lesz holnap, ha megint munkába kell mennem. De főleg akkor stresszelek, ha emberek közé megyek. Ezért itthon ülök és csinálom a semmit. Utálom magam, mert próbálom eljátszani, hogy minden rendben van, de közben hülyeségeket csinálok. Legszívesebben meghalnék, mert tényleg nem tudok a helyzetemmel mit kezdeni. és ebből fakadóan is jön ez a mindennapos stresz. Amikor elaludnék, felébredek, mert megijedek, hogy valamit nem intéztem el. Mivel nem alszom jól, mindig fáradt vagyok. Minden kis apró változástól be vagyok szarva. Pl holnap mennem kéne fodrászhoz, de félek, hogy csak átbasznak, mert mostanában simán át tud bárki. Nem nézem a saját érdekeimet, mert eddigi életemben sose néztem, mindig mások kedvére cselekedtem. És akiknek odaadtam a lelkemet is, épp azokhoz ragaszkodom. Akikban meg meglátok vagy egy pillanat alatt átfut az agyamon, hogy olyan, mint xy az életemben, attól megriadok és nem akarok vele találkozni. Úgy érzem, hogy mindenkinek cak jobb nélkülem az élete, én csak nyűg lennék, mert valakihez ragaszkodni akarok. Amit leírok, általában, azt visszaolvasva nem ismerek magamra. Elvesztettem a realitásomat, elvesztettem a jókedvemet és önmagamat is.Folyamatosan színelelek, de nagyon szarul csinálom. Olyanokkal vagyok együtt, akiket utálok, de mégis mivel már jó ideje így alakult ki, nem mondhatom már, hogy utálom. 26 éves vagyok és úgy tudok gondolkoni, mint egy tini. Ezért nem is nagyon merek megszólalni, mert a spontán gondolatok csak ilyen hülyeségek lennének. hogy pl nem akarok a munkahelyen a Betti mellett ülni, mert utálom, nehogy olyan legyek mint ő. Mert akivel sokat vagyok együtt, kicsit olyanná válok én is.
És az egész testemben érzem, hogy nem akarja az életet. Nem akarok holnap munkába menni, nem akarok semmit sem, csak nyugalmat. Amit nem találok, csak ha alszom.
Sokat vagyok egyedül, pedig nem jó, mert csak agyalok és nem, vagy inkább csak visszafejlődök a kommuniikációban. Kezdek itt megőrülni. Nem tudom sehol, senkivel sem jól érezni magam, mert mindig arra gondolok, hogy ha pl barátokkal vagyok, hogy ők jól érezzék magukat. De ha valaki látom, hogy nem érzi jól magát, akkor azon stresszelek, hogy biztos miattam. mert látja, hogy én sem érzem jól magam. Egy élhetetlen hülye picsának érzem magam. És már nem sokára 30 leszek, azt mondják, addig változik az ember, utána már nem. Emiatt is stresszelek, hogy nehogy már ilyen maradjak egész életemben. A magány az, ami kikészít, de ha emberekkel vagyok, azt meg nem bírom. Ez egy ördögi kör, amibe belekeveredtem, és egyre mélyebbre süllyedek. nyílt szeretnék lenni, de közben egyre zárkózottabb vagyok. ordítanék, mert már olyan rég ordítottam. Veszekednék, mert már nagyon rég veszekedtem, de félek megnyilvánulni, mert nem ismerem magam. Ha mondok egy mondatot, utána "úr isten, ez én voltam?" Irígykedek azokra, akik azt csinálják, amit szeretnek, és élveznek. Irigykedek a párokra, hogy nekik milyen jó. Hogy ott vannak egymásnak. A barátok is hogy milyen jól kijönnek. És arra gondolok, hogy én nem vagyok odavaló közéjük, mert nélkülem tök jó életük van.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

adry válasz 2009-04-09 19:31:11
tom h jo lenne mert saját magamon érzem h ebből csak rosszabb lesz de...szo nélkül nem tok elmeni itthonrol és ahoz már el kéne h mondjam nekik h el mek és akk fel teszik majd a kérdést h hova?és ugyan ott vok ahol a part szakad.a tanárom feláajánlota de...az is csak suli után menne az egész és akk megin tott vok h nem mek haza csak később és miért?áhhhh ez egy körforgás amit nem birok már követni mert csak körforgás az egész. és csak erősebb az az érzésem h el fogok menni itthonrol csak h ncs hova szal....maradok csak nem biztos h tul élem ami itt folyik már 2 éve...az a cinikuság ahogy hozám szolnak....hááát...elmenék 1-2 honapra h változak h uj levegőt szivjak és nem ezt az elfolytott levegőt ahol csak szánalom vesz körül....nagy nehezen leszoktam a vágdosásrol erre ujra vissza mentem...és nem vok büszke rá...ahányszor ideges vok megfájul a fejem ami nem jo ....de....semmi nem jo amit teszek ha semmit ha ülök ha zenét hallgatok ha ég a villany ha állok ha nem szolalok meg ha beszélek minden ha élek az is baj már sztem....
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

human.eRRor válasz 2009-04-09 10:28:09
Szia Adry!

A hozzászólásodból érezhető az elkeseredettség, ami ha jól sejtem azért lehet, mert úgy érzed, hogy alaptalanul nem bíznak meg benned a szüleid. Mivel a problémád elég összetett, amiatt hogy főként a szüleid viselkedése okozza, ezért azoknak van igaza, akik azt mondják, hogy el kéne menned egy pszichológushoz. Mivel nem múltál még el 18 éves, ezért lehetőséged van nevelési tanácsadóba járni, ahol térítésmentesen foglalkozna veled pszichológus. Ha jelzed neki, hogy nem szeretnéd, hogy szóljanak a szüleidnek arról, hogy odajársz, akkor nem fogják ezt megtenni.. Ezt érdemes lenne megpróbálnod.

Human
Előzmény: adry (2009-04-01 18:49:08)

1 | 2 Következő
Új Hozzászólás
Google PageRank