HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Stressz

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

Előző | 1 | 2
adry válasz 2009-04-01 18:49:08
sejjahsztok nem tom h hogy mennek erre fele a dolgok meg h hogy megy ez csak nagyon ösze vok zavardova és segitségre lenne szükségem.már kb 100 helyen voltam d egyik sem mondod konkrét választ csak jobban zavartak az önggyilkoság felé.nem tagadom h nem probáltam már meg de már megint ott vok h megtegyem ujra.az elmult 2 évben csak szorongás,stresz,depreszio vesz körül és ezt már lassa meg untam ahogy teltek az idők.azt sem tom h jo helyre irok az is lehett (amilyen szerencsétlen vok)h nem jo helyre irok nme lepődnék meg benne.annyi sok minden van h....azt sem tom h hol kezdejm kinomban....akikel eddig beszéltem azok mind azt mondák h csak tini problémák majd elmulnak de ez nem az már 2 éve vagyok igy és anyira üresnek vmint elhagyatotnak és szánalmasnak tartom magam h azt sem érdemlem meg h élek.annyi sok csapás ért negem h már enm birom továnbbb érzem h lassan megfolyt ez az állando fájdalom sikoly ami belőről jön és csak szétmar....legszivesebben sikitanék,orditanék h vegyen vki észre h segitsenek de senki sem segit és már sülyedek lassan már nem kapok levegőt a sok mocsoktol ami körül vezs amit rámdobtak az évek során....mindenki azt mondják h menyek ell pchiologushoz de....nem tok elmeni mert anyám örültségnek tartja az egészet nem veszi észre rajtam h alig élek már mindent csak rajtam vesznek le rajtam csak ara vok jo h kihasználjanak eltiltotak mindentől már senkivel sem beszélhetek szinte neten.fiukal meg pláne h nem minden egyes beszélgetést megnézik nehogy vmi olyan legyen benne.rám vetitik a nővérem és a bátyám sorsát de nem tudják megérteni h én nem olyan vok én biztos h nem fogok teherbe esni 21 évesen sem nem fogok dolgozni 23 évesen hanem pasizni fogok de nem....csak ezt vetitik rám....és nem birom már.sneki sem foglalkozik velem a napjában 1 ok anyám dolgozik apám is a nővérem a gyerekével van a bátyám meg elmegy reggel és este jön hazasenki sem vesz észre semmit.de jött vki az életemben aki pont jo kor jött pont akkor jöt amikor meg probáltam meghalni de nem sikerült ő bezsélt le és mára non jo haverok vunk csak anyi h idősebb ő 26 én meg 15 de ez engem nem érdekel hisz jobban foglalkozik velem mint a saját bátyám erre anyám hgamar rájöt h beszélgetek egy időss emberel és még telon is és eltiltotak tőle nem beszélhetek vele többet mert h állitásuk szerint akkar tőlem vmit de ő szegeden lakik még véletlenül sem jönne ide csak barátilag és ő nem olyan én hiszek benne,nekm ő olyan mint a bátáym semmi több de ezt hiába mondom anyáméknakl nem hallgatnak meg.elzártak a szinhásztol peddig régen szinészkedtem is.sokan átvertek engem jol kihasználtak és nem olyan rég volt egy netes kapcs.ami nem volt helyes a mai szememel és akk még vele voltam de ösze vesztem vele és én roszul lettem mert idegesketem miatta és mindig ez van ha ideges vok.anyám elment nem olyan rég az orvoshoz aki anno engem kezelt részleges bénulásal ami 2 évig tartott é saz orvos kérdezte h nem-e vok gyakra ideges szorongos nem-e voltam már roszul az idegtől anyám monda h igen az orvos peddig azt monda h az nem jo ha még 1x előfordul bekelesz feküdnöm....ezell arra akkork kitérni h nem birom már tovább csak veszekednek velme ott vok h vagy önggyilkos leszek vagy el mek itthonrol csak nem tok hová.nem tom mit kezdjek az életemel azt sem tom ki vok nem tom h vannak e céljam semmit sem tok már.jelenleg az iskola egyik tanárával beszélgetek keddenként de...nem segit semmit és arol nem is bezséltem h nem késhetek itthonrol szal ott sem tok bezsélni.kérem h segitsenek mert nem birom tovább sokáig....
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

human.eRRor válasz 2008-12-10 14:15:01
Szia!

Nem írtál rossz helyre, a stressz és a szorongás rokon jelenségek, és azok alapján amiről írtál úgy tűnik, hogy te valamilyen okból sokat szorongasz, ami már kellemetlenséget okoz.

Léteznek technikák, amik hatásosak, de ezek közül a megfelelőt csak akkor tudod kiválasztani, ha már tudod, hogy mi az oka ennek a kellemetlen érzésnek, vagyis, hogy mi váltja (váltotta) ki. A mozgás, amit írtál pl. egész biztosan hasznos, ha valaki a napi stresszt szeretné oldani, ami a munkahelyén éri őt, többek közt, mert segít elterelni a figyelmét. Ha szorongásról van szó az más alapon szerveződik, ezért ott más technikák lehetnek hatásosak. A te esetedben mi a kiváltója ennek az érzésnek, és mióta tart?

Human
Előzmény: asdfghjkl (2008-12-07 21:54:00)

Hirdetés

asdfghjkl válasz 2008-12-07 21:54:00
Új vagyok itt. Hasznosnak tartom ezt az oldalt. Igazából nem tudom mit írjak, legalábbis nehéz megfogalmazni.
Szóval stressz. Pozítiv, negatív erről már hallottam. Az adrenalin kis mértékben még jó is. De szerintem nálam már nem az van. Teljesen le vagyok blokkolva, a gyomromba, belsőmbe meg ilyen szorító érzés van, szinte egész nap. A szívem is szokott fájni. Az agyam se működik már úgy, mint régen. Koncentrálni se tudok. Nagy hajtás miatt, meg ez az év nem volt valami jó. csak arra lennék kiváncsi, hogy van ezekre valami technika, ami elmulasztja? .
Próbáltam sportolni, mozogni is, kimenni a levegőre..stb. Kis ideig talán használ, de utána megint hatalmába kerít ez az egész érzés, Meg semmi sem használ. félek, hogy már-már depresszió.. Szóval mit lehet ez ellen tenni? Nem megy a lazítás se..semmi sem mulasztja el..egy jó zene, jó könyv, nem érdekel semmi. Hogy lehet ezt elmulasztani?
Bocs, ha rossz helyre írtam..
Köszönöm előre is a választ.
U.I: bocs a hosszúságért.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

human.eRRor válasz 2008-11-27 00:54:50
Szia Mora!

Több nehézségről is irtál, és úgy érzem ezek most számodra egymásra rakódtak, nem külön kezeled őket, hanem egységben. Valóban van egy közös pontjuk, hisz ha mögéjük nézel, minden esetben a magány érzése az, ami kiváltja a mostani rossz hangulatod. Ez érthető is, más is igy érezne a helyedben, de azt sem szabad elfeledned, hogy ezek az események nem függnek össze egymással. A költözés okozza a barátok hiányát, de ez csupán időleges. Ugyanigy: az sem a személyed ellen szól, hogy a picikkel többet foglalkoznak, mint veled, hiszen a pici gyerekek mindenkiből olyan érzést váltanak ki, mint belőled. Tehát, ha nem egységben tekintesz ezekre a nehézségekre, hanem megpróbálod mindet külön kezelni, érezheted majd, hogy ez most csak időlegesen a körülmények miatt alakult igy, nem azért, mert te bármiben is "rossz" vagy "hibás" lennél.

Ha szeretnél pszichológushoz menni, akkor arra a nevelési tanácsadókban is lehetőséged van, amiknek az elérhetáságeit megtalálod a Segitség menüpont alatt.

Human
Előzmény: Mora (2008-11-23 21:34:03)

Mora válasz 2008-11-26 17:23:08
Szia!

A sulinkban sajnos nincs pszichológus - legalábbis nem hallottam róla, hogy lenne... :(
Köszi, majd felkeresem chat-en, nagyon rendes volt tőled, hogy mondtad! :)
Előzmény: Vickie (2008-11-23 22:38:52)

Mora válasz 2008-11-26 17:21:25
Hello!
Sajnos eddig elment az internetem, és nem tudtam bejelentkezni... :(
Majd holnap este bejelentkezek a chat-re, de lehet, hogy ma is fent leszek. :)
Köszönöm szépen a válaszokat is! :)
Előzmény: Nerina (2008-11-24 18:00:46)

Nerina válasz 2008-11-24 18:00:46
Hali Mora!

Teljesen meg tudlak érteni. :P :) (hát ami azt illeti eléggé hasonló cipőben járunk) Most csak arra gondoltam, hogy esetleg ha leszel este vagy valamikor chat-en, és van kedved akkor beszélhetünk. Talán még adhatunk is egymásnak egykét jó tippet :) Nah csak ennyi.

Nerina
Előzmény: Mora (2008-11-23 21:34:03)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Mora válasz 2008-11-23 21:34:03
Szeretnék segítséget kérni. Nem szeretném sajnáltatni magamat, de szerintem nekem nem jó az életem. Anyukám elvált: a vérszerinti" édesapám mindig részeges, nem fizeti a gyerektartási díjat, amit havonta kéne, és még hasonlók. A nevelőapukám nem szeret, látszik rajta, és (tudom nem kellett volna) egyszer, amikor hallgatóztam egy nagyobb vita után, akkor anyukámnak ezt mondta: "De ha nem szeretem a lányod, akkor mégis mit tehetnék?!". Erre anyukám ezt mondta neki, hogy "Mert nem is akarod szeretni!". Én próbálom őt elfogadni, de nem megy, mert valamivel mindig megakadályozza. A következő csomó: van a nevelőapukámnak és édesanyámnak már 2 fiuk, akik az én féltesóim, ikrek. 3 évesek lesznek nyáron. Nagyon szeretem őket, de az a baj, hogy a nagyszüleimtől kezdve a család összes tagjáig (kivéve anyukám öccse és a huga) a kicsikkel foglalkoznak. Őket mutatják be a szomszédoknak, ha én is ott vagyok, őket nézik a családfőknek, én pedig megintcsak elmaradok... És van még két csomó: nyáron közel 300 km-rel költöztünk el a rendes helyünkről. Itt új suliba járok, a régit pedig ott kellett hagynom. Itt nincsenek barátaim, azaz nem foglalkoznak velem... Nyáron pedig interneten megismerkedtem egy 14 éves sráccal, aki "halálosan szeretett", de ma már nem válaszol az SMS-ekre, amiket küldök neki, válaszleveleket sem ír, stb. :( Már nem bízom a fiúkban, kövér vagyok (160 cm, 61 kg), és már gyakran megfordul a fejemben az öngyilkosság is, amit az öcséimért nem teszek meg, mert ezen a világon őket szeretem a legjobban. A tanulás sem megy jól, nem tudok koncentrálni az anyagra. Már azóta rágom a körmöm, mióta nevelőapukám van, emiatt rondák a kezeim... :( Nincs önbizalmam, nem tudok lefogyni, egyszerűen utálok élni! Nem járok edzésre, mert anyukám nem enged el, azt mondván: Nincs rá idő... Minden nap sírok, nem tudom mit tehetnék... Nem tudom hogyan fogyhatnék le, mivel segíthetnék magamon? Mit tehetnék a sulival és a tanulással kapcsolatban? Valaki segítsen! :S
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Whykicky válasz 2008-02-09 22:32:26
Szia Human,

Mi késztet? Egyrészt az elismerés, a dicséret iránti vágy, a visszajelzés, hogy jól csinálom, másrészt pedig a félelem, hogy ha nem elég jó, az büntetéssel jár. Úgy értem, pl. rossz hírnév terjesztése, elnyomás, megalázás. Pl. a régi munkahelyemen mikor összeütközésbe kerültem a fönökömmel, 8 hónapon keresztül fúrt felülröl, és nagyon meg kellett küzdenem, hogy azt a kis fingnyi állásomat megtartsam, és én viszont az élettöl többet szeretnék, tehát nem történhet meg hogy tekintélyszemélyek, akik ellen védtelen vagyok, elkezdjenek nyomni lefelé...

Remélem megválaszoltam a kérdést :)

Whykicky
Előzmény: human.eRRor (2008-02-08 12:37:25)

Hirdetés

human.eRRor válasz 2008-02-08 12:37:25
Szia Whykicky!

A hozzászólásodban feltett kérdésekre egyben választ is adtál ugyanott. Mert megéri belemászni a múltadba akkor, ha azt érzed, hogy "hogy van egy pont, amikor felismerem a valóságot, elfogadom, és törekszem a változásra". A múltad átgondolásához lehet, hogy szükséged van szakemberre, de az is elképzelhető, hogy te magad is elég vagy. Az az általad leírtakból szinte biztosnak tűnik, hogy nem csak vizsgahelyzetekben éled át ezt a lebénító szorongást, hanem ahogy mesélted, más tekintélyszemélyekkel szemben is. Ahhoz, hogy ezen túllégy nem önsajnálatra, de még scak nem is állandó önmarcangolásra van szükség, hanem arra, hogy foglalkozz azokkal a negatív érzésekkel is, amik a legkorábbi hasonló élményeidhez kötődnek. Ezért is kérdeztem, hogy milyen érzés késztet arra, hogy a tekintéllyel rendelkező mások előtt csak tökéletes lehetsz?

Üdv:

Human
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Whykicky válasz 2008-02-07 12:20:25
Szia Human,

Mi miatt? Újból és újból fel kéne tépegetni rég beforrott sebeket, ami ha jól ismerem magam, önsajnálatba kergetne. Sokkal jobban szeretem magamat amikor pozitívan mosolygok és elfeledkezem az "Öröm-játékba", ha olvastad a könyvet.

Szeretnék ezeknek a stresszhelyzeteknek a végére járni, mert megfigyelésem alapján ez nem csak vizsgákon jön elö, hanem más helyzetekbe is, csak nem annyira intenzíven.

Én arra lennék kiváncsi mielött belemászok a múltamba, hogy hogy lehetne ezeken az érzéseken felül emelkedni? Eddig bármivel is találkoztam magamon belül, azt tapasztaltam, hogy van egy pont, amikor felismerem a valóságot, elfogadom, és törekszem a változásra.

Megéri tehát ebbe belemászni?
Előzmény: human.eRRor (2008-02-02 14:20:20)

human.eRRor válasz 2008-02-02 14:20:20
Kedves Whykicky!

Igen, pozitív stresszel azok a tevékenységek járnak többek közt, amit te is leírtál példaként a saját életedből. Ha jól értem, ezek nem mindegyike kapcsol ki, bár azt hiszem squash közben azért nem érsz rá a vizsgák miatt idegeskedni, inkább előtte és utána van bűntudatod, hogy nem tanultál.

Az általad később írtak is beleillenek abba a képbe, amit magadról festettél; meg akarsz felelni másoknak, pontosabban a jelentős, előtted tekintéllyel rendelkező másoknak. Ez rendjén is volna, csak egy kicsit te ezt már túlzásba viszed. A kérdés itt az, hogy mi miatt? Milyen érzés késztet arra, hogy a tekintéllyel rendelkező mások előtt csak tökéletes lehetsz? Az érthető, ha a tökéletességre való törekvés megbénít, hiszen, ha az első pillanatban nem mondasz semmit egy vizsgán, akkor utána már azon gondolkozhatsz, hogy milyen "ügyetlen" vagy, mit gondolhat rólad a tanár, és mivel ez mégjobban elvon a vizsgától, a szorongásod csak fokozódik. A konkrét helyzet megoldása ilyenkor az, hogy valami másra kezdesz el figyelni és nem a saját gondolataidra. De ez nem válaszolja meg az előbb feltett kérdést. Szóval? :-)

Human
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Whykicky válasz 2008-01-28 01:28:46
Nincs mindenkiböl kiveszve, és pont ezért érzem azt, hogy megérdemelte volna, hogy jót produkáljak. Persze tudom, hogy a tudásom csak késöbb válik mérvadóvá, viszont az hogy egyszerüen képtelen vagyok idegességembe megszólalni, ez zavar, frusztrál és ingerel.

De valójában, érzem hogy lassan vége. Utolsó UV-mra tanulok. Igazából nem is érdekel az eredmény, a következmény sem. Most elfogadtam, hogy ez egy ilyen szituáció, én megtanulom, aztán a sok rossz emlék miatt úgyis képtelen leszek átadni amit tudok, aztán bízom a szerencsében. Hiányzik az igaz boldog énem, amikor nem vizsgázok, és elégedettséggel és önbizalommal vágok neki az életnek...
Előzmény: Névtelen (2008-01-27 11:59:15)

Névtelen válasz 2008-01-27 11:59:15
Why, te is tudod, hogy amit az egyetemen egy-egy vizsgára megtanul az ember, annak a nagy része csak akkor válik igazi tudássá, ha az ember az élete, munkája során használja, egyébként gyorsan elillan. Az, hogy egy-egy vizsga után úgy érzed, hogy nem biztos, hogy a tudásod legjavát nyújtottad, attól nem kell, hogy elkeseredj, tudod, hogy a vizsgák és az ott elért eredmények sajnos általában nem a benned lévő tudás valódiságát tükrözik. De az is fontos ebben az esetben, hogy a tanár ezek szerint mégis létott Benned valamit, ahogy írtad "jó fej volt", tehát a múltkor említett "emberség" talán még itt sincs mindenkiből kiveszve, lehet hogy mégis érdekel valakit az is, hogy a 48. oldalon található kisbetűs részen kívül mi van Benned.....
Előzmény: Whykicky (2008-01-27 11:20:56)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Whykicky válasz 2008-01-27 11:20:56
Mi történt? Semmi.

Motoros pap. Hiába tudtam az anyagot, nem jutott eszembe semmi. Átmentem, mert jó fej volt. De szégyellem magam...
Előzmény: Névtelen (2008-01-24 09:31:38)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Névtelen válasz 2008-01-24 09:31:38
mi történt?
Előzmény: Whykicky (2008-01-24 00:31:05)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Whykicky válasz 2008-01-24 00:31:05
Most már akkor sem merek megszólalni, amikor jóindulatú a tanár. Sőt, MINDENT elfelejtek.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Whykicky válasz 2008-01-22 01:40:54
Kedves Névtelen,

Nem kételkedem benne, hogy máshol is hasonlóképpen müködnek a rendszerek, van ahol kevésbé direkt módon, ez az amit én megszoktam. Nagyon elkeserít ahogy itt szemtöl szembe alá fölérendeltségi viszonyt szeretnének eredményeztetni olyan emberek akikröl ahogy irtad inkább példát vennék. Tele van a világ ha jól látom embertelen jogászokkal, és nem szeretnék olyan lenni mint ök. Hát így sokkal nehezebb. Nehezebb szeretni amit tanulok, nehezebb magamba tartani a motivációt, nehezebb elhinni, hogy az lesz belölem amit szeretnék, és fenttarthatom az öszinteségre és igazságra való törekvésemet, azaz önmagam megtartását.

Azt hittem egy idöszakban túl vagyok a nehezén, és most jövök rá, hogy valójában csak most kezdödik a neheze. Amin túl vagyok, az az, hogy mi van akkor ha nem vállalom el a küzdelmet. Mert a küzdelem számomra szenvedés, és félek töle. Lassacskán kezdem megszokni a törekvést és ennek varázsát, de amikor elém pakolnak vad idegen célokat, amiknek nem látok értelmét és még a rémálmaimba is azt hajtják "szar vagy ha nem vagy erre képes", hát igen...ez ahogy irtad, embertelen.

Nem hiszem, hogy ha tudatában vagyok ezzel, meg azzal hogy milyen értékeim vannak, az túl sokat segítene egy egy felelet alkalmával, mert mintha nem bírnám elengedni a gondolatot, hogy "mért nem látja ez a f...?". Mit kéne produkálnom, hogy egyrészt görbüljön is haza fele menet, másrészt pedig megspórolnék magamnak könnyeket.

Köszönöm az idöt amit rám szenteltél :)

Why
Előzmény: Névtelen (2008-01-20 12:49:12)

Névtelen válasz 2008-01-20 12:49:12
Why,

amiről írsz, az számomra is ismerős érzés, de nem csak itthonról, hanem egy tőlünk nyugatabbra lévő oktatási rendszerből is, ezért tartok tőle, hogy ez nem az itteni oktatás kizárólagos sajátossága. Az emberek többsége, ha csak egy kicsit is ráérez arra, hogy Te más vagy, leplezve talán önön valós vagy vélt félelmét az ismeretlentől, próbálja csírájában elfojtani a számára ismeretlen, sokszor kényelmetlen helyzetet. Ennek a legkönnyebb megnyilvánulása egy alá-fölé rendeltségi viszony, ahol így biztonságban és hatalmuk teljes tudatában érezhetik magukat. Én is mindig tudtam, hogy nekem fontos hogy elérjem a célom, akkor is ha sokszor megalázva és nagyon-nagyon aprónak érezve magamat, szégyenkezve éltem túl egy egy szituációt. Ilyenkor mindig próbáltam arra gondolni, hogy amit könyvekből meg lehet tanulni, arra én is képes vagyok, akkor is ha ezt sokan másként gondolják, viszont az ember az "emberséget" nem tudja megtanulni, az van vagy nincs számára, és tudtam, hogy én soha nem akarok ilyen emeberkről példát venni, tehát hosszútávon csak "jobb" lehetek...próbálok minden embetről tanulni, mert minden emberben van értékes, amit jó ha az ember átvesz, de igyekezni kell abból is tanulni, hogy mi az amit nem jó magunkévá tenni....úgy gondolom ez a szituáció amiben most Te vagy, rengeteg ilyen tapasztalatot nyújt a számodra a jövőre nézve, és ha észreveszed ezeket a dolgokat, akkor lehet még többet tanulsz tőlük, mint azt ők eredetilrg valaha is gondolták volna...ne miattuk csináld végig az egyetemet, ne miattuk akarj jogász lenni, csak magadért.......és még egy dolgog ami nekem néha beválik, ha nagyon megalázottnak érzed magad egy szituációban próbáld megfordítani a helyzetet gondolatban, képzeld el, hogy a veled szembeülő rengeteg olyan dolgot nem tud ami neked gyerekjáték...gondolok itt például az általad említett 4 nyelvre...lehet kicsit könnyebb lesz ha egy egyenrangú partner tudatával magadban ülsz velük szemben, sokszor a másik ember is érzi ezt és másként viselkdik .....elnézést ha túl hosszúra sikeredett....
Előzmény: Whykicky (2008-01-20 02:39:16)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Whykicky válasz 2008-01-20 02:40:59
üdv:

Whykicky

Whykicky válasz 2008-01-20 02:39:16
Kedves human!

Tudod, annyira szivesen vágtam bele a jogi egyetembe, lelkesedéssel, örömmel, hogy végre olyat fogok tanulni ami érdekel. Eljöttem M.o.ra mert hallgattam a szüleimre: itt jó az oktatás, és itt rendbe jövök. Stockholmból egy egyházi lánykollégiumba szenvedtem 3 évet. Megcsináltam, de minek? Bármilyen más gimi is megtette volna. Most meg szenvedek az egyetemen...nem nevelni akarnak már a saját vágyuk szerint, hanem magamra hagynak érdeklődésemmel, kihasználják poziciójukat. Valaki elfelejtette NEKIK megtanitani miről szól a pedagógia, és semmit nem kapok az egyetemtől csak stresszt. Ez egy lehetőség küzdőknek nem? Akkor mért úgy állnak hozzá, mintha akadályozni akarnának?
Ha úgy érezném nem nekem való a szakma, rögtön lelépnék, mindek olyanért küzdeni, ami nem passzol. De tudom, hogy erre vagyok termett.
És mégis szúrja az oldalamat, hogy mi lenne ha másba kezdenék, mert ami nyitottság van bennem a témakörök felé csupán agresszióba és elnyomásba ütközik. Minek a rendszer, ha nem használják? Minek az egyetem, ha ÚGYIS egyedül kell az egészet végigcsinálni?
Azt hittem az oktatás arról szól, hogy az arravalókat oktatják, segitenek neki, ráterelik egy útra. Azt hittem az igazságszolgáltatás az igazságnak a szolgáltatásáról szól. Ezzel szembe a valóság az, hogy az oktatás az oktatók hatalomvágyának a kielégitéséről szól, az igazságszolgáltatás pedig a jog hogy igazságtalan lehessen.
Csalódtam. Nincs sikerélményem, nincs visszajelzés a munkámról, nincs semmi, csak én, meg a tananyag, meg a csalódás.
Félek, hogy elöbb utóbb utolér, hogy amiért évekig küzdöttem, hogy jogot tanulhassak egy tévedés volt.
Én igazságon belül szeretnék dolgozni, mindig is azért harcoltam, amióta eszemet tudom, de úgy tünik, ez az egyetem nem erről szól, hanem valami teljesen más követelménye van, amit egyrészt nem értek, másrészt nem tudok vele azonosulni, harmadrészt nyomaszt és stresszel, hogy nem tudok rátapintani, milyen eszközöket kéne alkalmazni, hogy gálánsan, szorgalmasan, és nyugodtan sétáljak be az egyetem épületébe, olyan önbizalommal, amit magamtól megszoktam.

Pozitiv stressz? Ez lenne az amikor mondjuk holnap felkelek és tanulás elött elmegyek egy squashra? Vagy leülök meditálni? Vagy megiszom egy kv-t egy bnömmel?
Ha ezt teszem, mért van ilyenkor lelkiismeretfurdalásom?
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

human.eRRor válasz 2008-01-19 14:00:15
Kedves Whykicky!

Azt hiszem azt rögtön az elején leszögezhetem, hogy egyetértünk a nyugtatókkal kapcsolatban. A stresszre nem jó megoldás. Egyes egyedi helyzetekben talán, de közép- vagy pláne hosszútávon már nem.

A stresszel kapcsolatos (pszichológiai) elméletek alapvetően kétfajta megközelítést alkalmaznak, ezért két eltérő megküzdési módot ajánlanak. Az egyik elképzelés szerint a stressz (ahogy az a Vickie által elküldött szövegből is látszik) túl tág fogalom, ketté kell osztani pozitív és negatív stresszre. A negatív stresszt mindenki ismeri, te is erről írtál. A pozitív stressz az előzőhöz hasonló sok tekintetben, de mégis öröm és elégedettség érzés kíséri. Ilyen lehet a jól végzett munka öröme, barátokkal együtt töltött idő, sportolás és sok egyéb más. Eszerint az elmélet szerint negatív stressz mindig ér bennünket, és ezzel akkor tudunk csak egészében megbírkózni, ha módot adunk arra, hogy nagyjából háromszor annyi pozitív stressz is érjen minket. Így áll helyre az egyensúly. Kérdésedre válaszolva tehát: igyekezz alkalmat találni még a feszültséggel teli időszakokban is arra, hogy aktívan kikapcsolódj.

A stressz kérdéskörét taglaló másik megközelítés kizárólag a negatív stresszel való megküzdést állítja közzépontba. Lényegében a helyzet átértelmezésével, a stressz kiváltó okának megértésével (ami nem feltétlen az aktuális ok, sokszor régebbi kellemetlen esemény), és az így nyert belátás segítségével ér el hatást.

Mivel mindkét módszer személyre szabott, ezért ha bővebben is írsz arról, hogy mi stresszel, tudok majd konkrétabb válaszokat adni.

Üdv

Human

Whykicky válasz 2008-01-18 19:12:55
Depresszió? Legyen, elviselem. Elhagytak? Kidobtak? Szar, de elmúlik, átélem. Hazudnak nekem? Utálnak? Tegyék, nem veszem magamra. Sóvárgás valami után? Elengedem úgyis, mosolygok a vágyaimon.

De stressz és a nyomás elviselhetetlen, nem birom. Önbecsülésemre megy, menekülök, kapkodom a fejem, rágom a körmöm, kaparom az arcom, veszekedem a barátaimmal, a családommal. Órákig tartó sirógörcseim vannak és irányithatatlanná válnak a cselkedeteim.

Mit lehet tenni? Nem szeretnék nyugtatózni...

Előző | 1 | 2
Új Hozzászólás
Google PageRank