HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Gondolataim...

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 Következő
Pogi válasz 2010-06-17 17:51:14
hm az utolsó 3 sort azt nem oda akartam irni...:D
Előzmény: Pogi (2010-06-17 17:50:17)

Pogi válasz 2010-06-17 17:50:17
Szia!

Bocsi, hogy én is beleszólok a beszélgetésetekbe, de már napok óta olvasom a "fejleményeket" és drukkolok is nektek.

Igazából egy kedves ismerősöm története ugrik be az életedről, aki egy szépnek mondott lány, és akivel kb ugyanezeket csinálta meg a párja..és ugyanigy szenved a mai napig mint te...

És felvetődött bennem egy csomó kérdés, előre is bocsi de lehet hogy csapongó leszek...
és ne is sértődj meg, de nem lehet hogy a férjednek te vagy a "jó nő" mert hogy te is annak írod magad de ennyi.?! Nem lehet hogy ő nem szerelmes beléd, hogy a lelki oldalon nem találta meg benned azt amit keresett..?!
Hogy az érzelmi dolgokkal nincs megelégedve, hogy hiányzik valami belőled..?
Miért ütött meg egyébként? Miért csalt meg? Miért beszél veled úgy ahogy? Ha már a házasság előtt is ilyen agresszív volt, miért mentél hozzá, miért szültél neki gyereket?Mióta vagytok házasok amúgy? Mindig is te voltál "alul", te voltál akinek féltékenynek kell lenni akiben felmerül hogy ő nem az igazi NŐ, akit bármikor megcsalhatnak? Miért nem te vagy az akit egy férfi sem hagy el , aki a NŐ..és most nem külsőleg értem, hanem belsőleg..
Miért vagy még mindig ott? Miért nem költözöl el tőle a szüleidhet pár napra, hogy rájöjjön hiányzol e neki? Miért csicskázol még mindig neki azok után hogy megütött és ráadásul még azt mondta meg is érdemled?
Miért csaltad meg az előző párod vele, miért nem gondoltál arra hogy ez előbb utóbb visszahullik rád..?

huhh :)



Miért adod meg neki a lehetőséget hogy a vitákban alul legyél, hogy ő legyen a király aki miatt halálosan féltékeny a felesége, miért nem te vagy a NŐ aki mellett senki sem rúghat labdába?
Mióta vagytok házasok amúgy?

Előzmény: Forever (2010-06-17 15:20:06)
Erre a hozzászólásra 3 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Hirdetés

Forever válasz 2010-06-17 15:20:06
Gyorsan írok én is,mert aztán tényleg főzés. Ráadásul a kislányomnak is hálás lehetek,mert lassan 3 órája alszik,amit sose szokott, így kedvemre kipanaszkodhatom magam.;)

A kineziológusommal is sokat agyaltunk annak idején, hogy vajon ezt a "mintát" honnan vette. Persze neki is egyszerűbb lett volna nem csak az én elmondásaim alapján "elemezni", de a férjem nem érezte szükségét. Ilyenkor meg(gondolom Te tudod a legjobban) nincs értelme elmondani, hogy mire jutottunk, vagy hogy egyáltalán ő és a családja szóba került. Csak olaj lenne a tűzre.
Szinte biztos vagyok benne, hogy após soha nem bántana senkit. Nála jámborabb, őszinte embert jelenleg nem ismerek. Talán pont, hogy ő az a papucs,akit az én férjem "ellenez". Amilyen ő nem akar lenni. és talán pont ezért viselkedik így, hogy majd ő megmutatja,milyen az igazi férfi. Apósom tipikus rák,akinek a család a minden. Ha anyós füttyent,ugrik. Ha anyós lelép hetekre világot járni, az is jó. Ha mondjuk ma közli, holnap Pesten van, jó. És a drága expedagógus nem fogja vissza magát. Nem is olyan rég tanúi voltunk 1 kirohanásának,mert apósom merte megkérdezni, hogy hova megy és kivel. majd közölte, hogy úgyse ismeri,akkor meg nem mindegy?! Aztán após aggódva közölte, hogy remélem nem vlmi újabb munka?! Mire anyós: Jaj, most játszd el itt a gyerekek elött, hogy Te mondod meg mit csinálhatok! Mikor úgysincs így! Ügyes vagy!
Pedig szegény a legnagyobb jóindulattal mondta. Így szakember nem vagyok, de talán tisztán látható, honnan a példa. Anyós az atyaúristen, azt csinál, amit akar. De mellette mindenkinek kuss. A 2 kos (anyós+férjem) úgy gondolja, ők diktálják mindenkinek az iramot.

Igen, volt hogy féltékeny voltam, de már csak konkrét dolgokkor. Amikor saját szememmel láttam dolgokat.
Volt olyan 1 éves kapcsolatom is, amikor soha nem voltam féltékeny! 1 percre sem. Soha nem volt okom rá.

Nadrág.... Igen. Tetszik neki a fehér nadrág. Csak nem rajtam. Szerinte abba minden látszik. Valószínű nem rángatná le rólam, de nem kell, hogy a képeket vágja, miközben hordom! Szeretünk egyformába öltözni. Elég aprólékos, precíz ember vagyok. Így mindennek megvan a helye, mi mihez illik, stb....

A megérdemeltem-részt még anyukámnak is mondta. Telefonban. Meg azt hiszem a szüleinek, mikor számonkérték.

Majd várom a leveled!

U.i.: Találtam egy nagyon tetsző idézetet!
A következő:

"Egyszer egy indiai hercegnő édesapjától kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset. Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan bölcsességet, mely a szomorú napokon vigasztalja, a nehéz helyzetekben bátorítja, a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti. A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt. Egyetlen szót vésett bele: ELMÚLIK."

Azt hiszem ez lesz a "mottóm".
Előzmény: pillanat (2010-06-17 14:54:57)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Forever válasz 2010-06-17 14:32:24
Nekem tetszik, hogy mindent részleteiben írsz le!;)
Persze gondolom van más dolgod is, mint engem pátyolgatni.

Viszont elmondhatom, hogy gondolaolvasó vagy! Az egyik kedvencét tervezem csinálni. A saláta már hül a hűtőben, a többiek olvadnak. Lassan neki is állok.
Egyébként minden nap így van ez. Minden nap összetakarítok, frissen főzök, és kivasalom másnapra az ingét.
És ma sem tettem volna másképp, mégha előbb nem is hív fel, és egyáltalán nem beszél velem. Már tegnap megígértem neki, hogy a mai menü meglepi. És szeretem állni a szavam. Vita ide vagy oda.
Különben jó dolog ez a "vizsga". :) Hétvégén néztem meg utoljára.
És csak tegnap hoztam fel a nőt azóta, amióta meglátta, hoyg megnéztem a telefonját.
Úgyhogy már így is haladtam. De az is igaz, hogy mégjobban uralkodnom kell magamon. De nehéz. Tegnap próbáltam én lenni az okosabb. De amikor már 20adszor nem hagyja, hiába kérem, hogy akkor szakemberrel beszéljük meg, nálam is elszakad a cérna!
És talán én is várnék vlmit "cserébe".
Igen, igyekszem megváltozni. A pofon után úgy tűnt, sikerült is. És ahogy írtad, belül attól még vívódtam.
De kaptam érte bármit??? Ugyanúgy telefonálgatott vele. Ugyanúgy minden hétvégén fontosabb neki a munka. Akkor? Meddig érdemes "változni"? Amíg az önbecsülésünk minuszba megy?

És a féltékenységet is ő váltotta ki. Nem lett volna rá okom, hisz miattam hagyta el az elődömet.
Csakhogy egy azt követő nyaralás alatt elé álltam, hogy: "Te az a fajta vagy, akinek az a jó, ha nem tud dolgokat, mert akkor nem fáj? Vagy inkább fájjon, de ne éljen titkok közt, esetleg hazugságban?"
Ő azt mondta, inkább tudni akar mindent. Mondtam, hogy én is.
És megmutattam neki az exvőlegényem sms-ét, melyben szerelmet vallott. Kértem, hogy szóljon, ha az ő exe is hasonlókkal próbálkozik. Mondta, hogy rendben.
Majd elutaztam külföldre, és mikor hazajöttem, kérdeztem, hogy írt-e? Találkoztak.e? Mert azalatt volt bulizni, és tudtam, hogy vele járt oda. Mondta, hogy nem! De elmondaná úgyis!
Hát erre 1 takarítás alkalmával véletlenül lelöktem a telefonját(ami az exével és az üzlettársával közös szám volt), és kivillant 1 sms. Na,nekem több se kellett. Megnéztem mind. És az én drága uram bizony szakításuk óta sms-áradatokat kapott, melyben a hétvégi szuper buli is részletesen le volt írva. Hogy mégse kellett volna annyit inni....és milyen jó lenne újra együtt ébredni...és még sorolhatnám a szaftos részleteket!
Igazából talán akkor kellett volna lelépnem, igaz?
Megkérdeztem utána mégegyszer, hogy biztos nem írt? Nem találkoztak? Mert az aznapi sms-be ráadásul a szokott helyen várta a lányka. Ő továbbra is tagadta. Majd amikor elkezdtem idézni az smseket, annyit mondott: Ügyes vagy! Gratulálok!

Te mit gondolnál ezek után?
Hülye voltam, hogy már akkor megbocsátottam?
Előzmény: pillanat (2010-06-17 14:05:28)

Forever válasz 2010-06-17 13:59:46
Annyira jó, hogy Te így gondolkodsz!
És mivel szerintem nincsenek véletlenek, ezért hiszem, hogy volt oka a "találkozásunknak".

Valószínű az évek során ért bántások(nem fizikai) vezettek a féltékenykedésemhez. Volt olyan párom, aki ugyanígy állította, hogy nem vagyok normális, hogy azt hiszem akarna mástól bármit. Majd 1 éjszakai munka előbb fejeződött be, én elmentem a szórakozóhelyre ahol volt, hogy meglepjem...majd én lepődtem meg. Ott találtam azzal a lánnyal,akivel vádoltam, egymás karjába..ittasan..gondolom nem kell részleteznem épp mit csináltak.
Sose kellettek a "szépfiúk". Írtam már, hogy modellként dolgoztam sokáig, így sokmindenkivel fotóztak. És persze sokszor ez volt a vesztem. Vagy az éppen aktuális divatbemutató. Mert aki mellettem volt, addig élvezte a dolgot, míg mondjuk séta közben "mutogathat", de ha már más került mellém munka miatt, akkor az már nem volt jó. Kaptam érte "mindent". A párjaim saját külsejüket nem elfogadva engem büntettek. Pedig sose kellett más.
A férjemen is kezdem észrevenni ezeket... múltkor pl nadrágot voltunk próbálni nekem...na szép volt...kivettem párat, ő meg majdnem hülyét kapott. Én a 45kg-mal mertem volna felvenni fehér nadrágot így 40 fokba! Ugye? Hogy képzelem? Az átlátszik, és közönséges... Így maradt egy olyan(amiben épp vagyok),ami nagy rám(L-es), mert egy szabadidőnadrágnak nem kell feszülnie. De nem volt kedvem vitatkozni. Hülye voltam, igaz?

Az a baj az esti chattel, hogy a párom este csinálja a munkáját. Mikor a kislányunk lefekszik. Így hiába van 2 gépünk, sajna a mobilnet csak 1. Vagyis chatelni tuti nem tudok, max vlmikor akkor olvasom amit írtál. Az nem olyan feltűnő, mint állandóan pötyögni. Már ha végez addig,amíg a chat tart. De mindenképpen megpróbálok azért feljönni. Vagy magamtól keresek a közelben.

Igen, abszolút mártírt játszik! Ezt nem egyszer mondtam is neki! Azt várja, hogy tiltakozzak, de miért tenném? Igen,miatta nem beszéltünk idáig. Neki volt mindig más dolga. Akkor én tehetek róla?
Állítólag a magánéletünket nem beszéli meg vele. Azt mondta, annyira már ismerhetném, hogy ő nem olyan. El is hiszem neki,mert tényleg nem beszél a magánéletéről. Talán jobb lenne(már nem a nőcskének), mert akkor tudnának tanácsot adni neki. Bár....biztos nem merné bevallani senkinek a veréseket. Egyébként még azt is mondta, hogy megérdemeltem. Sőt, előbb kellett volna, hogy helyrerázódjon az agyam. Jó,nem? Úgyhogy ő biztos belül nem sajnálja a dolgot! Azt garantálom! Megtette volna szerintem még tegnap is. De apukája biztos "befenyítette". A következőnél ő kap, azt hiszem. Apósnak ez iszonyú szégyen. És látom rajta,mikor jön, hogy őt is emészti. Ma már volt, és délután megint jön. Még véletlenül se maradjunk 3asba..... egy kicsit sok már! Ráadásul a villanyszerelő is jön a tervrajz miatt.... Úgyhogy nem kell aggódnunk, hogy összevesszünk,mert úgyse leszünk "egyedül".

Képzeld, most hívott. Mindig hív, amikor megvan az 1. eladása. Ma azt hittem, nem fog. Mivel elvileg nem beszélünk.... De hívott. Ma rekordeladásnál tart. Remek. Így mondhatja, hogy mégis többet kaphat majd. Mivel csak jutalékba van. Még a munkája is ellenem van....:(

Mit szólsz a hétvégi szülinaphoz? Arról nem írtál. Az anyóssal való viszonyommal kapcsolatban.
Most rákérdeztem arra is,mert úgy volt, szabit vesz ki, hogy ünnepeljük meg hétfőn. Hát nem. Azt mondta, a vendégek úgyis vasárnap jönnek, akkor meg mindegy,nem?!
Hm. Látszik, hogy sose vesztett még el semmit/senkit. Én lennék a világ legboldogabb embere, ha apukám 65. szülinapját szervezhetném (39 évesen halt meg). A férjem meg fel sem fogja, mekkora kincs! Inkább elmegy "építgetni a kis csapatát". Mert jobb nekik megfelelni, mint nekünk, a családjának.:((((

Tényleg nem tudom, mi tévő legyek?!
Jó, kinézek egy nevet, egy számmal, kérjek időpontot?
De előbb a férjemmel kellene megbeszélni. És nem úgy tűnik, hogy akarná! Akkor? Hagyjam el,mert nem hajlandó megoldani a problémákat?
Ja, és 2 hét múlva nyaralni megyünk. Már tavaly befizettük. Legjobbkor ez is, igaz? Nincs is kedvem már menni. Ráadásul próbaidő alatt, és a cégnek még nem is mondta.... Lehet csak a kislányommal megyek. Már azon sem lepődnék meg!:((
Előzmény: pillanat (2010-06-17 12:32:37)

Forever válasz 2010-06-17 09:48:26
Ami lemaradt: most nem beszél velem. Reggel köszönés nélkül ment el...:(
Előzmény: pillanat (2010-06-16 16:15:42)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Forever válasz 2010-06-17 09:46:46
Szia!

Tegnap megtörtént a beszélgetés...bár ne történt volna.....:( Teljesen kiábrándultam. Csalódott vagyok és nagyon fáj. Ha a kislányunk nem lenne, nyugodtan írnám, hogy már élni sincs kedvem. Bár gondolom Te ezt tudtad előre.

A következő volt:
Besegített a munkámba. Ruhákat válogattunk,de nagy méret kellett, így kérdezte, a mekkora is?! Én meg gondolkodás nélkül vágtam rá a kollegina nevét, hogy akkora, amekkora rá jó. Tényleg nem gondolkodtam,mire kimondtam,magam sem értettem, miért tettem?! Belülről tört ki. Aztán persze nem tetszett neki, de folytattuk..
Már megint késő este volt,mire mindennel végeztünk. Aztán kérdezte, hogy van vlmi bajom? Én pedig közöltem, hogy attól még,hogy nem beszélünk róla,attól még ott van. Minden, minden probléma. Ő kiakadt, hogy persze biztos miatta nem beszélünk róla, ő nem ért rá esténként, ezt is az ő számlájára írhatjuk,mi?! Így aztán nem is akartam folytatni...De erősködött,hogy akkor már beszéljük meg,mert úgyis ő az oka mindennek.
Kérdeztem a nőről,amire szintén kifakadt, hogy ennyi erővel bármelyik férfi kollégát is mondhatnám, őket miért nem emlegetem?! És ez neki sértő és degradáló, hogy azzal vádolom, hogy "ilyen nővel" kezdene. És állítólag én nagyon benéztem, mert ő nem beszél vele annyit. Figyi: saját szememmel láttam. Nem kitalálom! A nokia elmenti a hívásidőt minden alkalomra! MIÉRT HAZUDTOL MEG?
Mondtam,hogy ne folytassuk,most már tényleg,mert csak rosszabb lesz. Inkább kérjünk segítséget. De nem hagyta. Totál ingerült volt.
Mondtam, hogy a hétvégéről sem tudok semmit megint, mikor akarja elmondani? És szerintem semmi nem lehet fontosabb az édesapja 65. szülinapjánál!
Fejemhez vágta, hogy azt gondolta, megváltoztam végre. Mert úgy érezte végre jó irányba haladunk. Én kérdeztem, hogy mitől haladnánk? Tettél érte? És közölte, hogy akkor színészkedjek másnak.
Megkérdeztem,miért nem mondta soha, hogy ne menjünk,maradjunk?! Miért nem kért soha bocsánatot az ütésekért?! Ő ennyit mondott: Az lenne a legnagyobb papucsság!
Szerinted???? Ilyen emberrel éljem le az életemet? Tegnap szembesültem azzal,hogy olyan mintha 2 különböző dologról beszélnénk. És talán nem is egymással. Olyanokat válaszolgatott, amit egyáltalán nem értettem! PAPUCSSÁG? Bocsánatot kérni??? Jézusom! Nem hiszem el, hogy ez az én férjem!!
Nagy vitatkozás lezárása képpen hozzámvágta, hogy akkor felmondok a p---ába! Nem hiányzik ez nekem!

Ráadásul a kislányunk kezd változni. Olyan értelemben, hogy eddig csak apa és papa volt. Most pedig már csak én vagyok. Ő csinálja az esti fürdetést, de a kislányunk tegnap is sírt, így be kellett mennem. Ő meg persze kiakadt, hogy akkor ő minek ül ott. Milyen jó, hogy a kislányunk már oda se megy hozzá. Ha hívja játszani, odaül inkább az ölembe.
Úgyhogy elkezdte magának bebeszélni, hogy már a kislányunknak se elég jó.
És tényleg azt látom rajta, hogy nem akar vele lenni.

A munkára visszatérve: továbbra sem 1 jól fizető munka. 3 hét múlva telik le a próbaidő, nekünk 2 héten belül rendezni kéne minden anyagi problémát... Keres 70 ezer ft-ot.
És ami a lényeg,már elötte(mielött felvették) mindent megszerveztünk a saját vállalkozáshoz(már volt 1, de most pont abból van a gond, mert 2 hetünk van megszüntetni),ami szolgáltatással foglalkozna. Lakókocsi, alapanyagok, stb... Minden pénz benne van. De most 3 hónapja kerülgetjük, és "ülünk" rajta. Vagyis, nem értem, miért vállalta el a munkát? 1 havi fizetését keresné meg 1 nap alatt. És a hétvégéken is magunknak dolgoznánk, nem másnak.
Így még az se lenne, hogy jaj, de ha felmond, mi lesz?

Mi tanácsolsz????? Ezek után....:(((
Előzmény: pillanat (2010-06-16 16:15:42)

Forever válasz 2010-06-16 12:41:53
Szia!

Képzeld, azóta se történt meg a beszélgetés.
Nagyon el vagyok keseredve.:( Teljesen kiábrándultam az egészből. Már nem is akarom felhozni. Én úgy érzem,megtettem mindent,de hiába!! Most még én nyaggassam, hogy fűzzön már vlmit az egészhez?! Fel sem hozza.
Ráadásul délután jön apósom, a már említett anyagi gondok miatt, így gondolom megint nagy eséllyel indulunk kettőnk dolgait megbeszélni. ha estig elhúzódik,majd a közben felmerülő minden probléma jó kifogás lesz, hogy na, akkor ezt még tetőzzük a magánéleti bajunkkal?!
A napok fogynak,lassan itt az újabb hétvége,amit megint a kollégákkal tölt. Megint VELE. Persze semmi nem mondott még az egészről! Nem tudom hánytól hányig tart, hogyan mennek. Mert ugye mondanom sem kell, hogy mindig 1 autóval kell menni,mert a cég csak azt fizeti.
Nekem meg ma mondta apósom, hogy hétvégén lehetnénk velük,mert jönnek a rokonok köszönteni. Én viszont nem akarok! Amiért utálom magam,mert apósom nem ezt érdemli,de én álljak helyt a férjem helyett?! Neki fontosabb a cég,én meg menjek helyette köszönteni?! Mondanom sem kell, kapcsolatunk elején "drága" anyósom általa kreált kifogással közölte(karácsonykor!),hogy nem kíván velem 1 levegőt szívni! És majdnem 1 évig nem mehettem hozzájuk. A férjem ment, együtt ünnepeltek, én meg vagy maradtam itthon, vagy mentem a szülővárosomba haza. Nem kívánom senkinek! Ide is csak após jött, anyós sose,és nem is beszéltünk.
Sajnos sose bocsátottam meg. Azóta sem tudom,mi volt az ok. Soha nem kaptam rá választ. Így meglepő, ha nincs kedvem menni??? Egyedül még nem is voltam náluk.
Most már csak sírni tudok ezen az egészen. Elvesztettem minden reményem. 17 nap telt el. Pofon és általam felajánlott válás óta. És semmi.
A család se akar beszélni róla. Anyukámnak is felhozom telefonon, hallgat, majd elkezd másról beszélni! Mert állítólag hagyni akarják, hogy kicsit megnyugodjak! De így nem fogok!!! Csak jobban idegesít! Senkivel nem tudom megbeszélni.:((((
Senki nem ért meg....
Előzmény: pillanat (2010-06-14 17:34:35)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Forever válasz 2010-06-15 13:59:31
Szia!

Most látom csak, hogy pont a lényeget hagytam ki a mondandómból! Tehát nem volt a neve a telefonban! Ott volt sokmindenki részletesen, de az általam "kedvelté" nem. Vagyis szerinted kitörli, és még el is dugja?

Képzeld, tegnap megint nem jött össze! Úgyhogy most egy kicsit elment a kedvem...:(Miért is ne, egy csomó anyagi és építkezési gond is adódott,amit 2 héten belül valahogy meg kell oldanunk, így apósom késő estig volt nálunk beszélgetni. Aztán persze mire felkészültünk a mai napra(szokásos céges jelentés, vacsi, reggelikészítés, fürdetés...stb), a férjem ruhástól elaludt.:( Így nem keltettem fel fél 11kor.
Most már látom, hogy jobb ha nem tervezem ezt se, mert nem sikerül. És tényleg nem kibúvókat keresünk, hanem hihetetlen szappanopera módjára mindig adódik vlmi!
Ezek az anyagi dolgok most nagyon nem kellettek volna. Lehet hétvégén is mehetünk dolgozni(már ha ő nem épp csapatot épít),csakhogy ne kerüljünk a híd alá... Így aztán biztos egyszerű lesz megszervezni a terápiát is.:((
Nem tudom, mások hogy csinálják, de úgy érzem, nekünk aztán minden rosszból kijut.
Egyenlőre kilátástalannak látom a szervezést.
A saját kapcsolatunk a legfontosabb, de ha közben anyagilag csődöt mondunk, akkor nem lesz egyszerű egymásnak örülni.
Előzmény: pillanat (2010-06-14 17:34:35)

Hirdetés

Forever válasz 2010-06-14 12:45:35
Szia!

Megírtam a levelet. 6 oldal lett. Elég kis betűkkel...:) De sokkal jobban érzem magam!
Oda is adtam a férjemnek. Persze, hogy megint ne menjen simán minden, vendégeink voltak egész hétvégén, így az elolvasásán kívül nem jutottunk előbbre. Viszont a mai nap kizárunk mindenkit, és átbeszéljük!
Nagyon tetszett neki. Azt mondta, 15 éve nem kapott levelet, és elmehetnék ügyvédnek.:) Igyekeztem mindent leírni.
És most mikor írok neked, végre nem remegek...Nem ugrik össze a gyomrom.
Most már mindent tud, amit eddig esetleg fel sem hoztam. Részletesen, érthetően, higgadtan, kedvesen fogalmaztam. És célba ért! Remélem, hogy nem is változik meg! Már most látom az igyekezetét a jobbá tételre. A tegnapi képzésnek 7kor volt vége. Persze, láttunk már ilyet, hogy vlmi eddig vagy addig tart, aztán persze közbejön vlmi, és órákkal elhúzódik..... Vagyis most sem vártam mást! De tévedtem! Az én férjem már 7:10kor hívott, hogy úton van hozzánk haza.:) És megköszönte, hogy "ilyen" voltam. Vagyis nem volt duzzogás, vagy hiszti. Kedvesen, mosolyogva, bújósan fogadtam.És nem megjátszottam! Szívből jött!
Azért a biztonság kedvéért megnéztem a telefont...:(( Tudom!!!! Nagyon nem kellett volna!!! De volt benne a neve. Megint. Szerinted kitörli? Mert azóta elteszi szem elől mindig. Vagyis eldugná a telefonját akkor,ha úgyis kitörli?? Vagy tényleg belátta, hogy nem vezet sok jóhoz. Mégha "csak" kolléga is.

A levélben idéztem tőled is. Persze saját gondolatokkal átfogalmazva.
Nagyon kíváncsi vagyok,este mire jutunk?!

A szexuális életünkkel tényleg semmi baj. Sőt! Szerintem az lenne az utolsó,ami miatt máshoz menne. Tökéletes az összhang. Napi 1, vagy akár több alkalommal is. Még ha veszekszünk,akkor is.:) Olyankor "félretesszük" a sértődöttségünket. Erre mindig figyeltem. Elég ismerősömnek ment rá a kapcsolata,nem akarok közéjük tartozni. Végülis evés közben jön meg az étvágy.... Amikor a szoptatások miatt hulla fáradt voltam,akkor sem hanyagoltam el. Mégha nem is mindig akkora vágy vezérelt az elején.

A leírtak alapján szerinted már mindenképpen kérjük szakember segítségét, vagy próbálkozhatunk még együtt megoldani?! Mert nem szeretném, ha x-idő múlva derülne ki, hogy mégis szakember kellett volna, mi pedig esetleg nem tettük!
Egyébként én a többnapos terápián azt értettem, hogy olyanokat találtam,aol min. 5 pár van egyszerre. Ilyet nagyon nem szeretnék! Azt gondolom, hogy 1 alkalom semmire nem lenne elég, de amilyen közvetlen vagyok a munkámban és az életben,annyira nem vagyok ilyen "lelkis" dolgokban. Nem szeretném vadidegen elött kiteregetni a dolgokat. Én a jógaórák utáni beszélgetéseken is inkább hallgattam a többieket, és próbáltam segíteni neki,minthogy én mondjak magamról bármit.
De megnéztem az oldalt,amit az egyik hozzászólásodban ajánlottál, és ott találtam több nevet is.

Szép napot!
Előzmény: pillanat (2010-06-11 11:48:41)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Forever válasz 2010-06-11 09:22:37
Teljesen igazad van! Mind2 fél verzióját ismerni kellene. Biztos vagyok benne, hogy ha a párom tudná, hogy megbeszélem mással, és még tanácsot is fogadok el,akkor azzal kezdené, hogy: És mit mondtál? Az én oldalamat nem ismeri!
Párterápia minden megyében van? Mert próbáltam rákeresni a neten, de amit hozzánk közel találtam, ők mind horror drágák. És inkább többnaposak.

"Aki bízik önmagában, annak talán a másikban is könnyebb megbíznia"
Soraidat olvasva tudatosul egyre jobban bennem, hogy nem bízom önmagamban. De megmagyarázni sem tudom a miértjét! Nem tudom,miért érzem úgy, hogy megcsalhatna. Nem csináltam semmit. Az ilyenkor felmerülő válaszok egyike sem vonható ránk. Mármint ez az "azért csaltalak meg, mert...." Nem hiszem, hogy a féltékenység kiváltó ok lenne. Nem vagyok hisztérika, a házimunka mindig tökéletesen elvégzett, és a kislányunk maximális ellátása közben sem hanyagoltam el! Soha! Sem terhesség alatt, sem azóta. 1 kis "összebújásért" sose kellett a szomszédba mennie. Mindig odafigyeltem/odafigyelek erre. Még a testi vágyai se legyenek kiváltó okok.

Igen, nem volt elég ereje a lány elé állni. Persze jött 1 kis szülői ráhatás is. Édesanyja drága húzta a dolgot, mert a másik fél szülei jó ismerősök, és hát ugye mégiscsak......hát igen....próbáljanak szépen elválni..... Bár após azt sem értette,miért kellett belekavarodni. Szerinte össze se kellett volna jönniük. És igen,velem megcsalta.
Valószínű ez is tetézi a félelmemet. Tudom milyen,amikor úton van. Tudom milyen egyszerű ugyanazon az útvonalon menni. Esetleg együtt folytatni 1 autóval tovább. Bár ebben az esetben szerencsére más megye! :) De bármi megoldható.

Tegnap kidőltem. Elaludtam sajna. Így nem beszéltünk kettőnkről. De arra jutottam, hogy amíg hazaér, írok egy levelet. Abban mindent megfogalmazok,amit neked is. Így nagyobb esélyét látom a veszekedés elkerülésének. Ráadásul szerintem már olyan szinten "tönkretettem" magam, hogy nem is biztos, hogy el tudnám mondani az egészet,amit szeretnék. Tegnapi séta közben a most vasárnapi képzésről faggattam, és nem sok kellett, hogy összeessek. Ugyanúgy elkezdtem remegni, kiszáradt a szám, és szédültem. Pedig csak beszélgettünk. Elmondta részletesen, hogy lesz. Higgadtan, kedvesen, simogatva. Látszott, hogy nem hazudik, és az is, hogy megnyugszik, mert nem akadtam ki. És a nőcske nem lesz ott! Látod nem is lenne rossz ötlet elásni...:))
Természetesen utána átbeszélnénk pontról.pontra, csak így az idegeskedés, szorongás közben biztos nem maradna ki semmi. Vagy hülyeség szerinted??

A kislányunk a legfontosabb. Pont ezért is hagytam volna el,ha úgy adódik. Nem akarom, hogy ebben nőjön fel. Azt sem, ha később újabb pofon lenne, és látná. Nem akarom, hogy azt higgye, ez a természetes! A férj veri a feleségét, ha úgy van kedve, de a nő tűr. Ő ne így élje le az életét! Nem szeretném, ha függne bárkitől, vagy hagyná, hogy bántsák.

Úgyhogy azt hiszem nekiállok a levélírásnak....
Előzmény: pillanat (2010-06-10 16:42:42)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Forever válasz 2010-06-10 14:51:19
Igen,igazad van. Amíg érzi, hogy ragaszkodok hozzá, féltékeny vagyok, addig nyeregben érezheti magát. De kérdem én? Számít az,ha folyamatosan állítja, hogy semmi köze hozzá, soha semmi nem történt. Nemcsak vele, de mással sem?! És soha nem akar elveszíteni,mert velem akarja leélni az életét?! Számít az, ha azt mondja: "Láttad milyen,nem? Szerinted én kezdenék vele??? Utánad leállnék 1 ilyennel?" De könyörgöm....ha nekem annyi millióm lenne,ahányszor ezt már nekem mondták - és mégis megcsaltak "ilyennel" - akkor gazdag ember lennék. Nem érdekel a külső. Adok magamra, igaz. Szeretem a ruhákat, lehet több is van,mint kellene, de melyik nő nem?! De nem festem a hajam, nincs műkörmöm, nem sminkelek, és fodrászhoz is csak akkor megyek, ha már muszáj.:) Nem félek az utcán sétálni záporban sem, mert ugyanúgy nézek ki,mint máskor. Nincs ami lefolyik, vagy elkenődik.
Szeretnék egyenrangú lenni, igen. Szűz vagyok, de mérleg-módjára gondolkodtam eddig. Vagyis mi van az ő felén, és mi van az enyémen? Erre persze megkaptam, milyen óvodás vagyok, mert a "ha Te elmész,akkor én is" szindróma állítólag nevetséges. Nem tudom. Én így éreztem igazságosnak. De sem a férjem, sem a család nem díjazta ezt. Anyukám egyenesen megbotránkozott,mikor mondtam, hogy elmegyek névnapozni egyedül akkor. Mert a férjemnek akkor lett volna csapatépítője. De elmaradt. Anyukám szerint férjes asszonyként, gyerekkel, nem kéne szórakozni járnom. De mégse szólt,mikor most elmentem. Talán látta, hogy hiba lenne.
Azt nem hiszem, hogy hazudta volna a továbbképzést. Bár előbb hívott, hogy most vasárnap is lesz 1....:(((
Nagyon szappanoperába illő a mi kapcsolatunk már a kezdetektől. A lényeg, hogy én a vőlegényemet hagytam el miatta, ő pedig 1 helyi lányt,aki imádta, és már 10 éve várta, hogy szerethesse. De az én párom nem szerette,csak vele volt. Semmi gond nem volt,mert a lány mindent elnézett. Mikor engem vitt egy 2 napos lagziba,fel sem merült benne, hogy őt miért nem viszi. Persze nem tudott rólam! Én még időben léptem ki a kapcsolatból,nem csaltam meg az akkori párom. Ő még váratott 2 hónapot,mert nem bírt a lány elé állni. De mentségére legyen mondva, véletlenül hallottam meg,mikor a legjobb barátjának mesélte, hogy miután "szorosabb" lett köztünk a dolog, utána megcsókolni sem bírta a lányt. Tehát még akkor sem csalt meg.
Tehát azzal tisztában voltunk már az elején,hogy kemény fába vágtuk a fejszénket, mert nem 1x beszéltünk a párunkkal telefonon úgy,hogy a másikunk ott ült.... Vagy munka helyett mentünk el az aquaparkba ,miközben otthon nem sejtettek semmit. És még sorolhatnám....De akkor is megmondta( és látszott is rajta, hogy megviseli a kettősség), hogy ő ilyet soha többet. Nem tud hazudni. Nekem legalábbis nem. Vagy remélem..... Nem mondom, hogy biztos, hogy megcsal....de akkor is!
Igen, féltékeny még. Bár most sokmindenkire nem tud. Nincs a közelembe senki. De megjegyzi,ha vlki végigmér, vagy most hétvégén a strandon mondta,hogy mindenki engem bámul. Szerintem nem így volt,de mindegy...És ezt nem durván teszi szerencsére,hanem mosolyogva.
És nem tudja, hogy bulizni voltam. Nem kérdezte. Szerintem mivel sose mentem,így eszébe sem jutna. Megmondanám, nem titkolózok, de nem kérdezte. Igen,mindig féltékenyek voltunk egymásra.
De most vita közben mondta, hogy soha 1 barátnője se számoltatta még el. Nincs ehhez hozzászokva. Én meg rávágtam, hogy én a feleséged vagyok, nem a bnőd, és valószínű nagy hiba volt nemelszámoltatni, különben nem tudtad volna velem átverni a fejét az elődömnek.
Szabadság? Szerintem inkább csak neki jár. Az én csapatépítésemkor is már 2 hónapja szállodába lakott, "kollégázgatott". és mégis én kaptam,mikor 3 napra elmentem. Pedig nem itthon várt a 16 hónapos gyerekkel. Csak 2en voltunk,de mégis kiborult. Aznap jött csak haza,mikor vége lett nekem is. És akkor kaptam,amit kaptam...
Észrevenné,ha kimutatnám,hogy gond van. De nem mutatom.
Nem tudom, hogy a változás jele-e, de tényleg sokszor hív,elmondja hol van,mit csinál. Ki hívta. Mikor jön haza. Sokszor mondja, hogy szeret,és nem kell neki más. Igyekszik mindenben a kedvemben járni. Ajándékot vett még 1 hete.
Úgy érzem,nemcsak színjáték. Ilyennek kellene mindig lennie. Ok, hogy adott 2 önfejű ember,de bízom abban(talán nem hiába),hogy kellett ez az egész a kapcsolatunknak. Kellett,hogy kiderüljenek a pofonok. Apukája leült vele négyszemközt. Azóta másabb. Őt nagyon megviselte,mikor megtudta. Féltem,hogy bele is betegszik.Majdnem sírva kért,hogy hozzuk rendbe. Ő segít.:( És a férjem is zokogott a beszélgetésük után. Nem tudom neki mit mondott, nekem elég volt,amit nekem.
Ma megpróbálok erőt gyűjteni, és beszélni. Mert ha vasárnap megint elmegy,és talán az a nő is ott lesz, akkor biztos összeomlok teljesen. Előtte akarok tudni mindent, hogy 1 picit megnyugodjon a lelkem. Így nem tudom elengedni, mert érzem, hogy csak súlyosbodna a helyzet köztünk.
Várom majd bíztató szavaid!!!!
Szép napot!
Előzmény: pillanat (2010-06-10 10:50:48)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Forever válasz 2010-06-10 08:27:00
Annyira tökéletesen fogalmazol meg mindent! Hálás vagyok érte!
Gyűjtöm az erőt, hogy beszéljek vele. Sajnos elértem arra a pontra, hogy már most remegek, még a gondolatától is! Fogalmam sincs, miért?? Nem tudom,miért félek úgy,mintha vizsgázni, vagy oltásra mennék(tűiszonyom van). Remegek most is, görcsöl a gyomrom, kiszáradt a szám.... Soha nem éreztem ilyet. De tényleg. Reggel is úgy váltunk el,mint 1 tökéletes szerelmespár.
Anyós tegnap "próbálta osztani az észt."Nem igazán rajongok érte, de ő se erőlteti meg magát. Elég ha 1 hónapban 2x 5 percre látja az unokáját. Pedig 1 városban vagyunk. Após minden nap jön, van, hogy 3x.:) Családi ház...felső szint beépítése(amit ő egyedül csinál)..aki ilyenben lakik, tudja mennyi gonddal jár.... Ő mindig jön segíteni, imádom is érte.:)
Szóval anyós azt mondta, ne ellenőrizgessem, hagyjam. Hagyjam elmenni. Ne tegyek olajat a tűzre. Fogadjam mosolyogva. Másnem amikor nem látja, vonuljak el sírni. Ha kollegina jön érte, vágjak jó képet...
Hm...ez lenne a megoldás??? Persze,nem szép dolog,hogy belenéztem a telefonjába, de mikor tudom,hogy mással "van", hagyjam???ne szóljak semmit. Mosolyogjak??? Szinte örüljek,amikor elmegy napokra??
Megszerveztük apósom szülinapját anyóssal. Egész hétvégét, hogy meglepi legyen neki. Hát az én férjem tegnap hazaállított, és az esti sétakor közölte, hogy hétvégi továbbképzés lesz. És nem pont azon a hétvégén?! Állítom már az élet is minket "szivat". Tudom, az élet annyiszor ad vissza vlmit, amíg nem oldjuk meg..... És ez nagyon nincs megoldva..megint 1 újabb hétvége..VELE...és nem velünk,a családjával. Bár most a csaj lakóhelye felé kell menni, így gondolom ,most az én férjem megy érte....
Igen,nekem is azt mondta a kineziológus(csak neki mertem elmondani a pofonokat),hogy aki 1x megteszi,megteszi máskor is. Neki kellett volna már akkor segítség! De nem ment el. Akkor a féltékenysége miatt kaptam. Meg a 2.at is. Az volt a legdurvább. Igazából nekem esett, ráncigált, és a kerti bútornak estem. Összecsukódott a szék, így neki az asztalnak,majd a földre zuhantam. Azt nem gondoltam, hogy onnan felkelek.:( Tele voltam utána horzsolásokkal, és foltokkal. Az az én cégem 3 napos tréningje után volt,mikor hazaértem. És alatta hívogatott, hogy reméli épp a főnökömmel b........ok.
Gondolhatod! Akkor hogy érezzem magam,mikor ő elmegy?? Csináljam ugyanezt?? Hívogassam? Verjem össze,amikor hazaér??
Ja, és az akkori munkája miatt külön laktunk,mert épp az ország másik felében volt, és csak szabadnapján jöhetett haza. Egyetlen férfiként 30 nővel,akik még meglepi szülinapi bulit is szerveztek. Meg még sorolhatnám. Akkor??? Még utána nekem jár verés????
Szeretem. Még most is szerelmes vagyok belé. Bár lehet sokan nem értik,miért?
Anyukám nagyon szereti, de ezek után még ő is csak ennyit mondott: "Mit féltesz rajta??? Had menjen! Miért érzed kevesebbnek magadat nála??"
És nem tudom a választ
Anyagi vonzata nincs. Általában én keresek többet, így "eltartásról" szó sincs. Volt, hogy én fizettem mindent,mert nem volt jövedelme. Én adtam kölcsönt mindenre.
De mégis a lányom édesapja! Az én önfejűségem miatt, nem mehet tönkre az élete. Neki ne kelljen csonka családban felnőnie!
Jó így "ismeretlenül" a segítségedet "várni". Végre vlki,aki nem ismer minket.
Mert aki ismer, az el sem tudná képzelni, hogy nálunk bármi gond lehet. MI,akik olyan szépek vagyunk együtt,akikre jó ránézni...ha elmegyünk nyaralni, még a vadidegen is megállít, hogy öröm velünk lenni, és ránk nézni. Ritka az ilyen szép és boldog pár....hmmmmm És az én férjem miért nem tud itthon is mindig ilyen lenni?? Vagy örüljek,hogy 5 év alatt "csak" 4x volt gond? Mert egyébként semmi baj nincs? Vagy van kisebb,csak nem foglalkozunk vele, és ilyen,amikor összegyűlik? Nem tudom.
Nem szeretném, ha odáig fajulna, hogy külön utakon járunk. Én vele akarok élni,és nem mellette. Nem érdekel,ha más szerint természetes lenne, ha külön is nyaralnánk. Anyós világ életében após nélkül ment. Bejárta a világot. Neki ez a természetes. 2-3 hét akár. Nekem nem! Ez baj?
Lenne más lehetőségem. Nem félek attól,hogy egyedül maradok. Úgyhogy ez sem vezérel. Nem azért maradok mellette,mert kétségbe vagyok esve, hogy utána nem kellek senkinek. Bár sokáig így gondoltam.
Aztán most,mikor elment csapatépítőre, hazamentem. Szülővárosomba. Végre régi ismerősökhöz. És igen,elmentem bulizni. Évek óta először! És jó volt! Szuperjó! Újra nőnek éreztem magam. Udvaroltak, italra hívtak....körülrajongtak.:) Pedig a gyűrű az ujjamon volt,és aki olyan volt, még a kislányomat is megmutattam képen. És még így sem hagyott ott! Amíg eddig azt hittem, 1 gyerkőc "akadály",hát rájöttem, hogy nem. És ugyanazt a csajt látják bennem,aki voltam. Ott,a saját megszokott környezetemben,ahol szeretek. Ahol önmagam lehetek. Ahol 8 évet dolgoztam éjszakában(promócióvezetőként), és a többsége ismer.
De nem akarom,hogy legyen az életemben 1 másik férfi. Nem akarok más karjába menekülni! Pedig megtehettem volna...:( Olyannal találkoztam,aki 10 éve van jelen az életemben. Ő az én "MR BIG"-em,ahogy a barátnőim mondanák. Elég hasonlóan alakult az életem vele a filmbeli Carry-vel együtt.:) Szinte a mása.
És most felbukkant. Semmi nem történt. Nem is akartuk. Csak jó volt vele újra. Beszélgettünk 1 kávé mellett. Ilyet régen nem csináltunk.:) Másról szólt....:)) Tipikusan az a férfi,aki élvezi az életet. Nem nősül meg,de van 1 kislánya. Régen így akarták "megfogni", de nem sikerült. Ő semmin nem aggódik. Most házat épít, és szeretné megmutatni. Tegnap hívott,mikor megyek?! Nem mondtam el a veszekedést. Semmit. Nagyon jól esik. De ha engedek neki, azzal aláírom a válási papírokat, úgy érzem.... És ezt nagyon nem akarom!!! Ő a múltam.
A férjem és a kislányom a jelen, és remélhetőleg a jövő is!
De a lelkem ugyanúgy fáj..sőt...nagyon rosszakat álmodtam...úgyh most 1 kicsit jobban fáj...(ha lehet ezt még fokozni egyáltalán).
Előzmény: pillanat (2010-06-09 16:49:48)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

vvirág válasz 2010-06-09 23:50:22
na jó éjt nektek.

vvirág válasz 2010-06-09 23:22:22
vagy legalább még egy kicsit tiltva legyek, azért annyira nem tudok megváltozni.

vvirág válasz 2010-06-09 23:09:48
lehetnék egy kicsit, pszicho- nélkül?

vvirág válasz 2010-06-09 21:55:59
nem jut semmi az eszembe.

Forever válasz 2010-06-09 10:45:55
"Miért?"
Igen,mind igaz,amit írtál válaszként! Még a sorrend is..:)
Nem akarok hazugságot hallani. De nagyon fájna az igazság is. Most is remeg a kezem,ahogy írok,és kavarognak a gondolataim. Tegnap annyiszor terveztem,hogy elkezdem a beszélgetést...de nem ment. Vártam a megfelelő pillanatot,de nem volt. Olyan jó volt minden, hogy féltem, veszekedésbe torkollik,ha belevágok. Nem akartam elrontani az estét. Így sem alszom jól.
És tudom....hű mintája vagyok így a struccnak, aki homokba dugja a fejét.
De hogyan vágjak bele??? Elég hülyén jönne ki, hogy: Nem szeretném,ha még egyszer megütnél... vagy Beszéltetek ma is 6x 7x? Találkoztatok is? Mert ezek kavarognak. Meg az, legalább a köztünk lévő konfliktust is megbeszéli vele??
Igyekszem mindenhez jó képet vágni, nem agyalni. És látom, hogy ez kell neki! Naponta többx hív, folyamatosan bújik, simogat,és még sorolhatnám....
De a lelkem fáj. Nagyon. Sokszor alig kapok levegőt, mert olyan, mintha nyomna vlmi.Mintha vlmi rámtelepedne. Megfulladok.... Éjjel is ha alszom. Sokx felébredek, és össze-vissza álmodok. Pedig kéz a kézben alszunk el....
Mit csináljak?
Hogyan hozzam fel? Úgy érzem a vita hevében elég érthetően a fejéhez vágtam, mit akarok, mi nem tetszik. Akkor most mit mondhatnék??? Mondjam el higgadtan ugyanazt. Semmi értelme.
De utálom, ha a "kolleginával" beszél órákat.... ő meg élvezi....amikor érte jött, és elvitte...látszott, hogy élvezi...
Előadta a "húúú, de jól nézel ki, szülés után, én bezzeg....de ez van....jaaj, elsőre idetaláltam (mintha előző nap is itt lett volna), és milyen szép a kislányotok, de már képen úgyis láttam, és nem csoda,hogy az őszes pasiknak mosolyog csak, mert már most tudja, hogy azoknál van a lóvé!?" Most őszintén???? Normális???? Szájba tudtam volna vágni! És az én férjem egy ilyennel érzi jól magát????? Akkor hogy jövök én a képbe????
Nagyon rossz...és egyre jobban "nyom" és fáj.....:(
Előzmény: pillanat (2010-06-08 17:37:18)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Forever válasz 2010-06-08 16:10:25
Sziasztok!

A történtek óta eltelt több mint 1 hét. Azóta nem hoztuk fel a témát.
Jól tesszük???
Ugyanúgy érdekel, beszélnek-e telefonon, esetleg találkoznak?! De kérdezzek rá??? Vagy mit tanácsoltok?
Azóta még 1x megnéztem a telefonját...mikor aludt....bár keresnem kellett.... Tudom! Csúnya dolog volt, de nem tudtam aludni. És még ha gyomorgörccsel, és remegő kézzel is tettem, megérte. Utána aludtam. Nem volt benne a neve a híváslistában. Szerintem kitörli. Ti elhinnétek, hogy amióta megtudtam, nem beszéltek 1x sem?! Számomra hihetetlen...
Mit tanácsoltok? Kérdezzek rá konkrétan?
Mert most tényleg nem lehet 1 szavam se a kapcsolatunkra... Boldogok vagyunk, tele programokkal. Vagy ez csak látszat? Jó ha most a szőnyeg alá söpörjük, és "elfelejtjük"????
Vagy most már tényleg megérett 1 családterápia???
Szép napot nektek!
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

vvirág válasz 2010-06-05 21:04:35
mit mondhatnék még?

Forever válasz 2010-06-03 09:53:15
Sziasztok!

Tegnap aztán hívott napközben,hogy milyen napja van.(Mennyit árult,stb) Hazajött,mintha semmi nem történt volna. Bújik, és hajtogatja,hogy szeret,higgyem el!És nem kellene más nő. Főleg nem a kolléganői közül. Mert hogy én is láthattam(az egyik hosszú hétvégére a nőcske jött érte,és vitte) milyen nő,semmiképp nem kezdene vele.
Düh? Nem tudom. Talán megfelelési kényszer, kudarcok.
1. Több volt a fizetésem,míg dolgoztam. Most is több került általam a számlára,mert gyed mellett sokmindent csinálok a megélhetésünkért.
2. Külső. Modellként dolgoztam. Akkor jó volt, de most már frusztrálja. Rá se gondol,mert csak ideges lesz tőle. Ő 1 picit macis(de ettől jó). Ezt el is mondom,de zavarja, hogy én ugyanolyan vagyok,mint mikor összejöttünk ( a drága kolleginák is mondogatták,hogy ahhoz képest hogy szültem..jézusom,de jól nézek ki- na ezt nagyon utálom!, mármint mi az,hogy ahhoz képest??? Milyennek kéne lennem?), szóval ő pedig most alig eszik,mégis pocakosodik. Így rajtam csattan mindez.
3. Egész életében bejárta a világot, olyan helyekre,amikről én csak álmodhatok,de amióta összejöttünk, változott a munkája, építkezünk, baba miatt kocsicsere..gondolom nem kell sorolnom,mi másra kell a pénz, és velem nem jutott el szinte sehova. Ez az elején engem is bántott,hisz a "csáítás" idején megterveztük hova,mikor megyünk..aztán nem lett belőle semmi.
Talán min. ennyi pontot tudok összeszedni. Röviden:
Baba-munkanélküliség 8 hónapig-új munka(egyenlőre megélni nem tudnánk belőle,mert csak jutalékos)-építkezés-kocsihitel-növekedés. Ez mind az elmúlt év termése.
Azt megtudtam az elöbb anyukámtól,hogy tegnap 1,5 órát beszéltek telefonon.De velem nem ült le beszélni,pedig anyu megígértette vele. Állítólag hajlandó a párterápiára is. Nekem nem mondta. Egyébként ne higgyétek,hogy az a fajta vagyok,akinek majd anyuci elintéz mindent. Eddig sose engedtem,hogy belefolyjanak az életünkbe. Lehet,hoyg ez volt a gond. Ha az 1.pofont elmondom,talán vlki ráncbaszedi,és nem követi újabb. Nem tudom. Most már nem lehet visszacsinálni. Mind2 család tud mindent. Kétségbeesés va, és érzem,hogy félve hívnak fel, hátha épp csomagolok. Azt nagyon nem szeretnék.
Most várom mi lesz.

És hálás vagyok,amiért "aggódtok" értem. Nagyon jó érzés!
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Levendula válasz 2010-06-02 23:45:38
Forever
Olvastalak. Rövidre fogom. határozottnak kell lenned.
Nálatok egy folyamat, amit egyedül nem fogsz tudni megfordítani. Ha ő hajlandó együttműködni: Párterápia.
Ha nem hajlandó, akkor más irányba kell lépned, mielőtt rámész. Ezt is kultúráltan kell intézni. Nem vitákkal.
Hogy én mit szűrtem le a leírtakból:
Jó pontok:
- Jól bánik a gyerekkel (legalábbis eddig): ettől jó apa, de még nem feltétlenül jó társ.
- Azt mondja, szeret. OK, kimondja, ez jó.
- Van munkája: OK, legalább nem frusztrálja a kilátástalanság (de akkor mitől ideges?)
Rossz pontok:
- Lobbanékony (Ennek okát meg kell keresni)
- Koleganőre + kolegákra több időt szán, mint rád: Ez baj. Akkor is, ha nem csal meg. Mert akkor valamit hiányol. De mit?
- Nem akar dolgokat leülve megbeszélni: Ez baj
- Megütött: 1 pofon belefér, 2 pofon már baj, 3 már nagy baj. A 4. pedig már tuti nem az utolsó.
- A gyerek előtt ütött meg. Ez már a gyerekre is káros, és a gyerek-szülő viszonyra. Ezt nem szabad hagyni.
- Gyerek: ha ezt látja, ezt a mintát is fogja továbbvinni.
- Talán megcsal. OK. Csaljon. De akkor Te lelépsz. Ennyi.
- Soha nem kért bocsánatot a pofonokért: Nah ez aztán extra gáz. Ez alapján én lelépnék, még amíg lehet...
Következtetés:
Sajnos szerintem Ksanc-nak lesz igaza.
Előzmény: Forever (2010-06-02 14:06:32)

Forever válasz 2010-06-02 14:06:32
Nagyon hálás vagyok mindazért,amiket írtál!
A férjem a kislányunkkal tökéletes apa maximális türelemmel. 8 hónapig nem volt munkája,és a nap 24 óráját velünk töltötte. A mostani munkája 2 hónapja van. Semmi gond nem volt ezalatt! Sőt! Boldogabb nem is lehettem volna. Aztán az új munka mindent összekavart. Semmi nem úgy van,ahogy mondja.Mindig változik, mikor kell mennie több napra és hova.Azt mondta,szeret,és nem csalt meg soha,de mégse kérte,hogy maradjunk,mikor csomagoltam. Még soha nem kért bocsánatot az ütésekért.Bár ez most "súlyosabb",mert az egész család tudja...... Ő most előadja a sértődöttet,mert még neki áll feljebb,hogy én kutakodtam.... Igazából szerintem akinek nincs mit takargatnia,az nem aggódik azon,belenéznek-e a telefonjába.Én 3 éve kezdtem komolyabban foglalkozni a kineziológiával. Jártam sokat oldásra is. Próbáltam "tanulni", hogyan kezeljem az indulatait. Elég jó alakult is. De mindenképpen neki is szüksége lenne 1-2 beszélgetésre. Utoljára hajlandó lett volna,csak akkor nem álltunk úgy anyagilag. Most nem tudom még....erről nem beszéltünk.
Mindenképpen jó lenne helyrehozni..én tudom,milyen apa nélkül felnőni..de nem minden áron!! Szeretnék 10 év múlva is tükörbe nézni, és a lányom szemébe is! Nem akarom a női mivoltomat a sárba taposni...pedig már nagyon ott tart..... Sose gondoltam volna, hogy én is átélem mindezt. (Többdiplomás, vezető beosztású emberként.) Elkeserít,de nagyon. Még nem tudom,mi lesz amikor hazajön. Apósom is jön...neki is szeretném mindezt(telefonos dolgot) elmondani. Talán képes lennék még 0-ról kezdeni,és tenni 1 lépést,csak őt nem látom a másik felén....:(
Előzmény: pillanat (2010-06-02 13:12:55)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Pogi válasz 2010-06-02 11:51:04
a férfiak annyira szemetek!
Előzmény: Forever (2010-06-02 10:41:12)

Forever válasz 2010-06-02 10:41:12
Igazad van.
Mások szemében abszolút álompár vagyunk. Soha semmi komoly gond nem volt köztünk. De a dühét nem tudja kordában tartani. Csak hirtelen robban. A mostani eset után elkezdtem csomagolni, hogy elválok. Erre hívta a szüleit,akik azt tanácsolták,hívja fel anyukámat.(Apukám már régen meghalt.)Aztán anyu megtudta az egész dolgot. Annyit mondott, menjünk el sétálni csak,de még ne csomagolják.Viszont amikor a szülei hívták, anyu kitálalta az egészet. Mély döbbenet volt. Nem is sejtették,hogy ilyen a fiúk. Majd apósom eljött "rendezni" a dolgokat. Azt kérte,maradjak. Együtt megoldjuk. És egyenlőre ne hozzuk fel a témát a férjemmel. Azonban a bizalmam elszállt,így megnéztem a telefonját. Az egyik kolléganőjével órákat beszél. Amint elmegy,hívja, mielőtt hazaér, hívja. És persze napközben is.(Képviselők.)Rákérdeztem,majd még ő volt felháborodva,hogy mertem megnézni?! Gúnyosan vigyorgott, hogy beteg vagyok! Sose csalt meg,de semmi közöm hozzá,miért beszél vele naponta órákat. Mikor kérdeztem,miről tart a csevegés, közölte,hogy mindenről! És ennyi. Azzal feküdtünk le,hogy azt mondtam,nem leszünk,mire hazajön. Semmit nem szólt rá. Reggel észre sem vettem mikor ment el....gondolom fel sem hív majd...mert talán most is épp mással beszél..:((
Előzmény: ksanc (2010-06-02 09:43:31)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 Következő
Új Hozzászólás
198