HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Tanácstalanság

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Következő
tiszafa válasz 2008-10-22 14:39:16
Kedves Vickie!

Ha még az utcára sem megy ki Gizi, akkor hogyan fog eljutni a családsegítőbe, ami tényleg megoldás lenne?

Üdv: tiszafa
Előzmény: Vickie (2008-10-21 14:26:06)

ngizi válasz 2008-10-21 14:33:54
kedves tiszafa már megint igazad volt de azért az orvost kihagyom még a házi orvosomhoz sem járok a segitségről meg csak anyit hogy mi felénk nem nagyon szokás még beszélgetni sincs kivel aki meg volna az másnap eli is pletykálná amiről beszéltűnk az anyósomal pedig minden nap veszekedni kell meg én nem bizok a családomba se de nemtudom hogy hogy kezdhetnék új életet szerintem már kár mire jutnék valamire adigra szétszélednek a gyerekek is igy nem érdemes meg bevalom őszintén hogy nem látok tul sok reményt én magamért meg soha nem tettem semit én nem számitok sose számitottam mostanában meg ki sincs kedvem mozdulni már az újságért se megyek ki most meg főleg egypárnapig biztos fogok kovályogni de megérdemlem a gázt akartam magamra engedni de azért nem tettem mert féltem hogy be robban és családomnak baja esik probáltam kitalálni hogy egyedűl maradhasak de nem jőtt őssze az se látod amibe fogok az semi nem sikerűl hát ez van és igy hogy találnék ki utat? olyan kilátástalan ez az egész nem is tudom holkezdeni pancser vagyok,kőszőnőm hogy irtál sok szeretettel gizi
Előzmény: tiszafa (2008-10-21 13:11:35)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Hirdetés

tiszafa válasz 2008-10-21 13:11:35
Kedves Gizi!

Most nem értem, hogy mire volt jó bevenned azt a halom bogyót. Tudtam, éreztem, hogy valami butaságot akarsz tenni. Most csak rosszabb lett, igaz?
Rendben, megint megtetted, hála istennek nem sikerült. Most viszont tényleg kezdj új életet!!!!!
Segítek, ahogy tudok, mert neked élned kell!!!! Mi lenne a kislányoddal nélküled? Ne tedd ezt, legalább miatta, érte építsd fel újra az életed! Mert muszáj!!!!
Vagy így akartál eljutni az orvoshoz?
Biztos vagyok benne, hogy még Levendulán és rajtam kívűl a közvetlen környezetedben is van, aki segít.
Írj feltétlenül, hogy mi van veled!!!!
tiszafa
Előzmény: ngizi (2008-10-21 08:32:11)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

ngizi válasz 2008-10-21 08:32:11
kedves tiszafa még mindig ittvagyok pedig hajnal egykor be vettem 60szem 2,6mg-osnitromint tablettát és nem űtőt ki még ez sem sikerűl akkor mibe reménykedjek amibe bele kezdek semi se sikerűl és napról napra mindig adódik valami ami csak megerősit hogynem érdemes tovább élni legalábis még mindig igy látom nemtudom mit csináljak egyáltalán legaláb egy ici pici jó is jőne de az valahogy kerűl engem biztos hogy én vagyok a hibás hogy nem alakul sehogy se maradok sok szeretettel gizi
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

ngizi válasz 2008-10-20 22:38:00
kedves tiszafa teljesen egyetértek veled a hugommal kapcsolatban de ez már igy alakult nem megyek reggel a lányomal miskolcra már megbeszélte a nővérével hogy elkiséri én nem biztos hogy felkelek reggel majd elválik nem megy nekem hogy orvoshoz menjek nemtudok elindulni mintha valami le blokkolna nagyon belefáradtam mindenbe ha a mai éjszakát átvészelem akkor igérem hogy megprobálok valahogy talpra állni de most megkell pihenem mert egyszerűen nem megy neharagudjnemtudok mitcsinálni ha átvészelem az éjszakát jelentkezek valahogy kőszőnők mindent maradok sok szeretettel gizi
Előzmény: tiszafa (2008-10-20 21:03:18)

tiszafa válasz 2008-10-20 21:03:18
Kedves Gizi!

Tegnap nagyon dühös voltam, még ma is fortyogok a körülményeid miatt. Jobb tanácsot ma sem tudok adni, mert ugye nem változott a véleményem...
A húgod miért helyezte el nálad a gyerekeit? Még mindig nem értem?! Mert ugye, ha újra férjhez ment, akkor rendeződött az élete, elvileg. Felénk van egy ide illő mondás: "Ha kell a tehén, hát kelljen a borja is!" Tudta a húgod jelenlegi férje, hogy vannak gyerekek, akkor ők miért nem kellenek?
Tudod, én le sem állnék egy olyan férfival még beszélni sem, aki nem szíveli meg a gyerekeimet... De hát különbözőek vagyunk...
Elolvastam Levendulánák írt üzeneted, és csak annyit, hogy nem csak egy kórház van a környéketeken. Ott van Kazincbarcika, Miskolc, Mezőkövesd... Sorolhatnám még számtalan sok települést, ahol annyi jó orvos rendel. Nem kötelez senki, hogy ott kérj segítséget, ahol nem igazán akaródzik neked. Szabadon választhatsz.
Szedd össze magad, a kislány és az unokád miatt is, de főleg saját magad miatt!!!! Ki kell törnöd abból, amibe mostanra már belegabalyodtál de nagyon. Nehéz, tudom, de mégis kérlek, próbáld meg. Holnap jobb, ha kimozdulsz egy kicsit. Jót tenne, mégha ügyet intézni mentek, akkor is, mert neked kell a környezetváltozás!
Légy erős!
Jó éjt, és ne gondolkozz mindenféle rossz dolgokon!!!!
Holnap új nap lesz, és ismét kapsz egy lehetőséget arra, hogy lépj egyet magad felé. Csak te léphetsz, így minden rajtad múlik!
Reggel írj, hogy elmész-e Miskolcra!
Jó éjt:
tiszafa
Előzmény: ngizi (2008-10-20 13:13:05)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

ngizi válasz 2008-10-20 13:46:02
kedves levendula kőszőnőm a tanácsodat tudom hogy te is csak jótakarsz nekem denincs erőm semihez lehet hogy tényleg segitene ha orvoshoz mennék de nekem már nem az első ez a dolog tizenhét évesen már már voltam párszor és emlékeznek rám a magasfeszűltségű áraműtés miatt nemtudnék az orvossal szembe űlni és beszélgetni vele mikőzben kitudja miket gondolna rólam ha tehetem a kórházat is elkerűlőm mert még a nővérek is emlékeznek rám mi kisvárosunkban mindig a másik emberrel foglalkoznak nem is szeretek itt élni a kisebik lányom lehet hogy megérezte de az is lehet hogy jobbvolna nélkűlem nekik annyi minden jőn most amivel szembe kéne néznem de sem erőm sem bátorságom sincs nemtudom mi lesz de kőszőnőm a bátoritást
Előzmény: Levendula (2008-10-20 10:30:42)

ngizi válasz 2008-10-20 13:13:05
kedves tiszafa kőszőnőm hogy irtál és nem haragszok mert tudom hogy igazad van de ugyérzem hogy nincs erőm semihez menni kelletvolna egykét dolgot intéznem de egyszerűen nem vagyok képes ki mozdulni holnap mennem kéne a kőzépső lányomal miskolcra de nemtudom mi lesz nem vagyok képes semire se bele fáradtam mindenbe teljesen reménytelen nemtudom mi lesz a hugomnak három gyerek az első kapcsolatból van a férjem őcse agyerekei apja pár éve ujra férjhez ment és most a gyerekek kérésére kerűltek ide nemtudtam vissza utasitani őket ez is az én hibám de az utobi időben valahogy minden balul sűl ell maradok sok szeretettel gizi
Előzmény: tiszafa (2008-10-19 21:26:36)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Levendula válasz 2008-10-20 10:30:42
Gizi.
Ugye sejted, hogy a kisebbik lányod megérezte, hogy baj van? Áll annyira közel hozzád, hogy ezt észrevegye.
Azzal, hogy átment hozzád, megmentett Téged.
Mert nagyon kötődik hozzád és szüksége van rád. Ő biztosan nem akarja, hogy elmenj. Őneki biztosan kellesz.
Ha csak egy embernek is ennyire kellesz, akkor már megéri harcolni és végigcsinálni.
Elsősorban azoknak segíts, akiknek valóban rád van szüksége. Először is magadnak. Menj el ahhoz a dokihoz, és menj be az ajtón. Hidd el, nyugodtabban fogsz kijönni.
Aztán próbálj azokra koncentrálni, akik a legközelebb állnak hozzád, a gyerekekre, az unokákra. Aztán beszélj a férjeddel, hogy ez így nem mehet tovább. Apáddal is beszélned kell. Nem kell támadani, csak tudasd velük, hogy a mostani állapot Neked nem jó és változást szeretnél. Ha partnerek ebben, akkor együtt kell végigcsinálni. Ha nem, akkor boldoguljanak nélküled. Neked van rengeteg más feladatod is magaddal, a gyerekekkel és az unokákkal.
Nem válthatsz meg mindenkit.
Előzmény: ngizi (2008-10-19 00:26:20)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Hirdetés

tiszafa válasz 2008-10-19 21:26:36
Kedves Gizi!

Elhiszem, hogy nagyon nehéz az életed, amit már kezdek lassan átlátni. Levendulának egyébként igaza van. Ekkora nyomás alatt kevés ember marad talpon.
Talán meg fogsz sértődni rám, és az is lehet, hogy sokan fújjoknak majd le, de én mégis leírom, amit gondolok!
A húgod kinek szülte a gyerekeit? Ha él és egészséges, miért neked kell róluk gondoskodni?
Az apádról az írásaid alapján már kialakult egy elég negatív képem. Nem értem, miért vetted a nyakadba? Ő mit tett érted az egész életedben? Az ő betegségével lehet élni és még dolgozgatni is. Tudom, mert ismerek ilyet...Csak ő nem akar, mert te kényelmessé teszed az életét. Én biztos nem foglalkoznék vele, már csak azért sem, amiért ő sem foglalkozott veled, amikor szükséged lett volna rá. Most jó vagy neki, akkoriban miért nem? Azaz akkoriban is csak azért kellettél, hogy üvegezz, vasat szedj, aztán ő meg élt, mint Marci Hevesen, neked meg az éhségtől kopogtak a szemeid... Ne légyél már ennyire mártír! Teljesen tönkreteszed magad!!!
A férjednek mondd meg, hogy vagy változtat, vagy menjen ahova akar! Mondd már meg neki, hogy ez neked mekkora nagy teher, hogy nem elég, hogy az élősködő apád ott van a nyakadon, meg a húgod szegény gyerekei, még ő akkor az iszákosságával is rátesz egy lapáttal! Ha szereted őt, akkor mondd el neki! Ha ragaszkodsz hozzá, akkor beszélj vele, de nehogy már mindenkinek te legyél a lábtörlője!!!
Hú! Nagyon bosszant a dolog! Ha közvetlen kapcsolatban állnánk egymással, biztos a fejére olvasnák néhány családtagodnak. Persze nincs hozzá jogom, de ez annyira feldühített!!! Hogy néhány embernek milyen vastag a bőr a képén, az már felháborító! Cseppet sem csodálkozom azon, hogy itt tartasz. Kérlek szépen, hogy légy erős, és keményen próbálj fellépni velük és az élősködésük ellen. Ne hagyd magad ennyire kihasználni! Rosszabbak a vámpíroknál is, mert kiszívják belőled az életet. Legyél már te a főnök! Nem kell minden szavukra ugranod! Miért kellene? Kapjanak már észbe, és te is add tudtukra, hogy nem vagy a rabszolgája SENKINEK!!!!
Írtad, hogy félsz, hogy megutálnak. És? Neked nincs ilyenekre szükséged! Nem néznek semmibe, mert nem parancsolsz nekik. Állj a sarkadra, mert ráment már a fél életed, hogy nekik jó legyen..., de veled mi lett közben? Ha nem változtatnak, jobb lenne, ha külön mennétek. És ezt komolyan mondom!!!!Nehogy már még neked legyen lelkiismeret furdalásod! Nincsenek rád tekintettel semmilyen téren. Ez már nagyon sok nekem is.
Lehet, hogy túl agresszívnek tűntem, de véleményem szerint nálatok csak drasztikus változások hoznának eredményt. Én nagyon remélem, hogy végre ténylegesen a kezedbe veszed az irányítást. Nagyon sokszor kell nemet mondani tudni. Nem szabad a fél világ terheit a vállunkon hordani. Nagyon szép dolog, hogy segítesz mindenkin, de így nem mehet tovább! Állj meg, és gondolkozz! Kénytelen vagy te elviselni a piálásukat, az ocsmány és bántó szavaikat? Nem! Te nem ezt érdemled, főleg tőlük! Más az ilyen odaadó, gondoskodó nőt az egekig emelné, istenítené.
Sajnos azt kell írjam neked, hogy most nagyon nagyot kell lépned! Ne ugorj elsőre mindenkinek! Lassíts!
Holnap még írok neked, mert a mai napom kaotikus volt... 280km-t utaztam ma összesen a semmiért és fáradt vagyok.
Nyugodalmas jó éjszakát!

Tarts ki holnap kitalálunk valami jót!
tiszafa
Előzmény: ngizi (2008-10-19 00:26:20)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Levendula válasz 2008-10-19 18:48:37
Túl sok rajtad a teher. Ebbe más is belerokkanna.
Segítségre van szükséged. Nem csak lelkire.
Húgoddal mi történt, hogy nálad vannak a gyerekek?
Előzmény: ngizi (2008-10-19 00:26:20)

ngizi válasz 2008-10-19 00:26:20
kedves tiszafa kőszőnőm hogy irtál és biztatsz tudod őszintén megirom neked hogyazért vagyok még fent mert ma este tul akartam lenni az egészen de ugy biztatsz hogy egy kicsit megtorpantam aztán mire meggondotam volna magam a kisebbik lányom félt és velem akart aludni igy nem jőtt őssze a dolog kőszőnőm hogy legaláb te jót is látsz benem a páromal kapcsolatban pedig nem tudom megteni hogy elváljak tőle mert a kisebbik lányom szűletése előt agyvérzést kapot és azóta mozgáskorlátozot nem volna fer tőlem az az igazsághogy az apámat is én ápolom annak ellenére hogy milyen volt őt meg irányitani kell mert agy infarktusa volt plusz a hugomnak a két gyereke is nálam van ugye milyen hűlye vagyok?lehet hogy a magam problémája mellé sokat válaltam de ez már meg van de hiába gondolom végig a gondokat ettől a gondolattól nemtudok szabadulni és az az igazság hogy valahogy szeretnék is meghalni egyik pillanatban tudom hogy nem helyes de a másikban pedig késztetést érzek hogy megkell tenni és egyre inkáb nem nagyon érdekel hogy mi van kőrűlőtemcsak az a baj hogy hamar felkapom a vizet mindenért és félek hogy a végén elviselhetetlen leszek aztán meg gyűlőlnek meg még nagyon sok minden aggaszt nincs kedvem az utcára se ki lépni legszivesebben elbújnék vagy eltűnék nemtudok mitcsinálni látod mégse vagyok olyan életre való igy csak teher vagyok mindeki számára legalábis én ugy érzem egyszerűen semi reményem sincsa jővő? az meg szinte elérhetelen szerinted miért van ez? miért nemtudok őrűlni seminek sem mégegyszer kőszőnőm hogy irtál maradok sok szeretettel és jó éjszakát gizi.
Előzmény: tiszafa (2008-10-18 21:04:48)
Erre a hozzászólásra 3 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

tiszafa válasz 2008-10-18 21:04:48
Kedves Gizi!

Miért haragudnék rád? dehogy haragszom!! Tisztellek az őszinteségedért.
Az én gyerekkorom azért nem volt ilyen tragikus, ám nem is lehet vele dicsekedni. Apám ivott. Hol permetszert, hol alkoholt...
Különéltek 3-8 éves koromig, aztán együtt építkeztek, belerokkantak a munkába, hogy nekem jó legyen. Aztán apám újra ivott, amikor a társa előtte lőtte fejbe magát, mert éppen kikattant... Utána meg ezer más okot talált az ivásra. Igyekeztek mindig kihagyni, de tudtam, hogy mikor van baj...
Édesanyám már nem volt köztünk, már a kislányom is 1 éves lehetett és akkoriban velünk lakott apám. Elkezdett rendszeresen inni. Nem hagytam, és egy hajnalban, mikor énekelve jött haza és felkeltett mindenkit gyerekkorom összes dühe felgyűlt bennem, és apámnak lekevertem egy józanító pofont. Egész éjjel sírt. Végülis megkértem költözzön el tőlünk, és jobb így mindenkinek... Most egy korombelivel él együtt...Ha neki jó, hát nekem is.
A tanulság csak annyi, hogy ne éljünk együtt olyannal aki nem felel meg az elvárásainknak. Ha a férjed iszik annyira, akkor váljatok el. Mi értelme elviselned, ha csak az idegeidet tépdesi minden nap. Anyagilag sem vesztesz semmit, mert ő azt úgyis elissza... Miért maradnál vele? Tudsz egyetlen érvet is mondani ez mellett?
Kezdek egyáltalán nem csodálkozni, hogy olyan rossz állapotban voltál, és hogy mindenféle abszurd dolgokkal akartál foglalkozni. Menekülsz, de rossz felé. Tudom, hogy ki akarsz tőrni, érzem. de azt is tudom, hogy nem a halál a megoldás. A múlt csak arra jó, hogy tanulságot vonjunk le belőle, nem azért, hogy minden nap belekeseredjünk. Az már elmúlt, a jelent meg most éljük. A holnap viszont már rajtunk múlik, dönthetünk. Te is eldöntheted a holnapod, hogy újra gyötrelem és könnyek várjanak, vagy nyugalom és béke... A te döntésed. Ne félj dönteni! Ne félj attól, amit a szíved diktál neked, mert az a helyes.
Nem kell mindig neked igazodni másokhoz! Miért kellene?
Ja, és ne feledd el, hogy azért, mert neked nem volt rózsaszín felhőkbe ágyazott, önfeledten kacagó gyerekkorod, nem vagy kevesebb! Te több vagy, mert meg tudod becsülni ezáltal a legcsekélyebb dolgot is. Csak még mindig tehernek érzed az életed, ami pedig a legnagyobb kincsed!! Annyi mindent kezdhetsz még! nem számít sem kor, sem alkat, semmi! Az számít, hogy erős és magabiztos légy. Magabiztos! ! Hinned kell magadban!
Én veled vagyok és leszek, mert hiszen megígértem neked! Tudom, hogy mindent elérhetsz, ha akarsz, én tudom!
Szép és nyugodalmas jó éjszakát:
tiszafa
Előzmény: ngizi (2008-10-18 18:46:36)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

ngizi válasz 2008-10-18 18:46:36
kedves tiszafa kőszőnőm hogy írtál és nagyon sajnálom hogy a te édesanyád is meghalt de legaláb ismerted és tőrődőt veled és ez biztos jó érzés lehet én sajnos nemtudom hogy milyen az igazi anya mert már háromévesen eldobot és nem ismertem ugy halt meg hogy meg se ismerhettem lehet hogy igy rontottam ell agyerekeimet nemakartam hogy ugy nőjenek fel ahogy én az apám szintén ivot nekem is állandóan részegek voltak a mostoha anyámal eyűtt és tőbbet aludtunk kint a szabad ég alat mint bent a kenyeret is mi kerestűk meg űvegezésel meg vas szedésel és amikor hazajőttek még nem is ehettem belőle ezt nem akartam hogy ők így legyenek igaz az apjuk is iszik de nem engedem bántani őket inkább szembe szálok vele miatuk de már mostanában annyi minden zajlik kőrűlőtem hogy már elégnemtudok vele megbirkozni nemtudom mit csináljak elhatározom hogy megprobálom valahogy megoldani de már ahova mennem kelene oda sincs erőm menni a másik pillanatban meg itt van ez a gondolat ami ujra csakarra buzdit hogy tegyem meg és hátha látom anyámat oda át és megismerhetem nemtudom elég zavaros minden de nem untatlak a hűlyeségeimmel de nagyon hálás vagyok neked hogy meghalgatsz még igy levélben is és kőszőm neked és a tanácsaidat is remélem nem haragszol maradok sok szeretettel gizi.
Előzmény: tiszafa (2008-10-18 09:10:57)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

tiszafa válasz 2008-10-18 15:07:57
Levendula!

Köszönöm.

Üdv:tiszafa
Előzmény: Levendula (2008-10-18 10:37:21)

Levendula válasz 2008-10-18 10:37:21
Nagyon erős ember vagy :)
Csak így tovább :)
Előzmény: tiszafa (2008-10-18 09:10:57)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

tiszafa válasz 2008-10-18 09:10:57
Kedves Gizi!

Köszönöm a jókívánságod, majd igyekszem, hogy jobb legyen az állapotom...
Hidd el, hogy ez már haladás, fejlődés, hogy el mertél indulni az úton. Most megpihentél, de tovább fogsz menni az úton, mert tudat alatt tisztában vagy vele, hogy kell a segítség. Igényled, mert te is tudod, hogy az az egyetlen megoldás, és nem az, hogy magadba roskadj, és közbe idióta oldalakra menj, ahol néhány tizenéves már jómódjában nem tudja mit csinál. Ők persze jól szórakoznak, de neked ettől csak rosszabb, nem pedig jobb...
Három gyereket nevelek (többnyire totál egyedül) és mégsem áldozom fel az életemet miattuk, értük teljesen. Nem azért, mert nem szeretem őket, hanem azért, mert szeretném, ha egy kicsit önállóbbak lennének. Nálunk a tisztelet is magától értetődő, mert megtanítottam őket arra, hogy másoktól csak azt várhatják el, amit ők is képesek teljesíteni. A barátaim ugyanúgy megmaradtak, akik lemaradoztak, azokat nem sajnálom, mert ők nem igaz barátok voltak. Két ember van, akivel megoldjuk egymás gondjait nem csak elméletben, gyakorlatban is. És hidd el, hogy neked azért nincsenek barátaid, mert nem bíztál meg igazán senkiben. Nem tudtál megnyílni senkinek. Én nagyon köszönöm a bizalmad felém, mert ez szerintem nagyon nehezen megszerezhető dolog a világon, viszont annál könnyebben el lehet veszíteni.
A gyerekeimről csak azért írtam, hogy láthasd, nem kell feláldozni magunkat értük, nem kell belefásulnunk az életbe, ha gyermekeink vannak. Ők persze kitöltik a mindennapjainkat, de nem a rabjai kell legyünk, hanem az az ember, az a minta, akire felnéz, büszke, akire jó érzéssel gondol mindig, és akinek az életét látván, majd hasonlóképpen szeretne élni.
Én nagyon fiatalon elveszítettem az édesanyámat, akinek megváltás volt a halál, mert nagyon beteg volt. Amíg nem tudtam a betegségéről, addig olyan természetesnek vettem, hogy van, és ez által minden van. Olyan örömmel, és szeretettel és önfeláldozással nevelt, hogy azt meghálálni soha nem lehet. De még megköszönni sem. Ezt persze akkoriban máshogy érzékeltem... Aztán kórházba került, romlott az állapota és minden nap egy újabb napért imádkoztam. Soha sem gyakoroltam a vallást, nem vagyok egy szentfazék, de már Istenhez kellett fordulnom segítségért, mert tudtam már más nem segíthet. Az utolsó év olyan fájdalomban, gyötrelemben telt el, amit nem kívánok senkinek. Egy alkoholista apát, és egy haldokló anyát tartottam el, ápoltam a szívem alatt egy gyermekkel. Édesanyám az utolsó héten mondta ki azokat a mondatokat, amelyek meghatározták az életemet! "Látod, kislányom, mindig becsülettel dolgoztam, félretettem, hogy legyen, és mi értelme volt? Alig éltem. Mert tudom, hogy nem sokára meghalok... Nézd meg, mások meg dőzsőlnek, napról napra élnek, de élnek. Én meg nem is éltem még. Más lenne, ha kapnék egy újabb életet. Élnék akkor... Jaj, édes kislányom, tanulj meg úgy élni, ha majd az utolsó percedben megkérdezik, hogy hogyan élnél újra, csak annyit tudj nekik mondani: ugyanígy!" Néhány nap múlva meghalt.
Azóta mindent másként látok. Próbálok úgy élni, hogy minden napért hálát adhassak, és este elmondhassam, hogy igen, érdemes volt a mai nap is élnem. Varázsolj minden napból egy csodát. Elég, ha rámosolyogsz az utcán egy emberre. Vissza fog mosolyogni rád, és örömmel tölt el majd egész nap.
Nem terhelni akartalak a fentebb írtakkal, csak ráébreszteni arra, hogy engem nagyon bánt, hogy el akarod dobni a világon a legértékesebb dolgot, amid van, az életedet. Annyi apró kis öröm van körülöttünk a világban! A rosszat is látnunk kell, tény, de azt igyekeznünk kell jobbá tenni. Most, hogy már felnőttek a gyerekeid, most egy másik életed kezdődik. El kell engedned a kezüket, legyenek önállóak. Ha eddig másról sem szólt az életed, csupán arról, hogy mindegyik gyereknek szuper jó legyen minden, akkor persze hogy most már besokalltál és nyugalomra vágysz... Élj, de csak másként! Mikor gondoltál utoljára magadra? Értem ezt úgy például, hogy na most nem a gyerekeidnek veszel valamit, hanem azt amire te már évek óta vágysz? Persze most odavághatod nekem, hogy még kenyérre is alig futja, nem még másra. Hát, lehet, de a mosoly nem kerül ugye pénzbe?
Lehet, hogy rossznéven veszed, hogy leírtam fél életem, de ezt éreztem szükségesnek. Bocsáss meg a néha nyers őszinteségemért, de én ilyen vagyok.
Végül:
" A szeretet önmagunknál kezdődik. "

Legyen csodás napod, várom a következő leveled:

tiszafa
Előzmény: ngizi (2008-10-16 19:38:57)
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

ngizi válasz 2008-10-16 19:38:57
kedves tiszafa kőszőnőm hogy irtál és előszőr is jobbulást kivánok neked kőszőnőm a biztatásod én nem vettem észre hogy már ez is valami hogy az ajtóig eljutottam tudod az egyik pillinatban ugy gondolom hogy talán leszvalahogy a másikban pedig egyáltalán nem látok ki utat nem akarok magamnak határidőt adni de ha nem jelentkezek akkor a gondolatom győzőt már nemtudom hogy mi lenne jó a barátokrol csak anyit tudok irni hogy mióta családom van annak már 25-éve nincsenek idáig csak a családomnak éltem lehet hogy jobb lettvolna tudtam volna valakivel beszélni igaz sose biztam senkibe egészmostanáig mert valahogy neked lemerem irni hogy mit gondolok és mit érzek remélem nem untatalak mig vagyok addig mindig be lépek a fórumba a cchatre is be szoktam lépni hogy a gondolataimat eltereljem mert ha bőngészek akor autómatikusan csak az olyan oldalakat keresem ami talán segithet ezekbe a rosszgondolatokba remélem hamar meggyógyulsz jó éjszakát gizi
Előzmény: tiszafa (2008-10-15 13:58:53)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

tiszafa válasz 2008-10-15 13:58:53
Kedves Gizi!

Annyira örülök a levelednek!!!
Látod, már el mertél menni az orvos ajtajáig! Ez tudod milyen nagy dolog? Csak így tovább, mert lassan eljön az idő, mikor már kopogni is mersz, de nem mész be, aztán majd később lesz már erőd ahhoz is, hogy átlépj a küszöbön.
Ha véletlenül nem fogok rögtön válaszolni neked, ne keseredj el! Az azért lesz, mert most nagyon megbetegedtem és a munkámmal így elúsztam egy kicsit... Igyekszem itt lenni, de hidd el, minden nap eszembe jutsz, hogy éppen mi lehet veled?
A lényeg, hogy örülök, mert kezdesz már egy kicsit feléledezni.
Mit szoktál csinálni a szabadidődben?
Vannak vagy voltak barátaid?
A lányoddal nem közölted, hogy neked is szükséged lenne egy kis nyugalomra? Nyugodtan mondd el neki, hogy imádod a kis unokádat, de kérd meg, ha látja rajtad, hogy már idegesít, akkor segítsen, vagy hagyjanak egy kicsit pihenni. Miért nem mersz szólni a saját érdekedbe soha egy szót sem? Ez nem veszekedés, hanem csak egy apró kérés, ami teljesíthető. Mindenki van ám így!
Próbáld meg! Ugyan mit veszítesz vele? Semmit!
Nagyon örülök neked! Csak így tovább!
További szép napot neked:
tiszafa
Előzmény: ngizi (2008-10-14 21:04:13)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

ngizi válasz 2008-10-14 21:04:13
kedves tiszafa kőszőnőm hogy irtál és biztos igazad van de tényleg űresség van benem mert tudod gyakran hozza a lányom az unokám nagyon szeretem még csak kéttéves de kis okos de mostanában ő se tudja a gondolataimat elterelni mert egy idő után idegesit minden és szó szerint meghalni se tudnék tőlűk mert mindig valamelyk kőrűlőttem van és ez is idegesit nemtudom hogy hova menjek hogy egykicsit egyedűl lenék talán az is hiányzik hogy nincs kőrűlettem egy kis csőnd nemtudom csak azt hogy minden idegesit és semihez nincs kedvem se tűrelmem és már néha ugy érzem hogy már elég vége tanácsoltad hogy menjek ell szakemberhez tudod megprobáltam ma ellmentem de csak az ajtóig jutottam ell mert nem mertem bemenni és gyorsan hazza jőttem de mit is vártam magatól hisz a chatten sem merek magamtól irni senkinek lehet hogy nem érdemes nekem segiteni mert ijen hűlye vagyok? nem tudom hogy te hogy látod kőszőnőm hogy azért irsz nekem jó éjszakát gizi
Előzmény: tiszafa (2008-10-13 12:35:50)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

tiszafa válasz 2008-10-13 12:35:50
Kedves Gizi!

Ne keseredj el, nem sikerülhet minden hipp-hopp az elsőre! Én tudom, hogy te fokozatosan, szépen lassan helyre fogsz jönni. Csak erre bíztatlak.
Mikor játszottál utoljára a kis unokáddal? Voltak nálad hétvégén? Biztosan nagyon aranyos és ügyes gyerkőc! És az is biztos, hogy te nagyon szereted, és jól érzed magad, ha vele lehetsz. Látod, Ő is egy örömforrásod, aki jót, jó érzést ad neked. És még mennyi-mennyi jó és szép van az életedben az orrod előtt... Ugye, így van!? Nincs benned üresség, hidd el nekem! Csak éppen háttérbe szorultak nálad a jó dolgok. Helyezd előtérbe őket.
Elmehetnél például kirándulni az unokáddal. Vidd el állatkertbe, azt minden gyerek imádja, és neked is jó mulatság lenne. Na, mit szólsz?
Vagy varrj neki jelmezt a jelmezbálra, ha már ovis. Februárra biztosan elkészül. Őt is bevonhatod: befűzni, elvágni a cérnát...
Vagy sétáljatok egy közeli erdőbe, vagy csak ki a kertbe és gyűjtsetek szép színes leveleket, közben mesélhetsz neki az ősztündérről, hogy ilyenkor átfesti a természetet...
Tudod, néhány apró dolog, amihez még pénz sem kell életreszóló boldog emlék lehet neked és apró unokádnak is. Én a mai napig őrzöm a közel 20-30 kg kavicsot, amit anno még nagyanyámmal néhány évesen gyűjtögettünk össze, és mindegyik különleges számomra.
Na, mit szólsz?

Legyen szép napod:

tiszafa
Előzmény: ngizi (2008-10-12 20:56:53)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

DaleCooper válasz 2008-10-13 11:07:03
Szia, Levendula!

Köszönöm a válaszodat, és köszönöm, hogy ilyen gyorsan reagáltál a felvetésemre. Legalább valamennyire megnyugtattál a válaszoddal, mert attól tartottam, hogy esetleg nem igazán "normális" az, hogy egy ennyivel fiatalabb lány iránt érzek ilyesmit. Igen, én is szeretném megbeszélni vele a dolgokat, arra soha nem gondoltam, hogy az ő megkérdezése nélkül döntsek a kettőnk sorsáról. Erőltetni semmit nem akarok, és bármit fog válaszolni, azt elfogadom. Persze nem fogom rögtön lerohanni, csak szép finoman szeretnék közeledni. Aztán majd meglátjuk. Még egyszer köszönöm a jótanácsot, és remélem, hogy nem terheltelek a problémáimmal. A korombeli srácok többsége valószínűleg nem sokat agyalt volna ilyen dolgokon, én viszont azt szeretném, hogy lehetőleg mindkettőnk számára pozitívan záruljon ez az egész. Tényleg nem akarom őt kihasználni, becsszó. Hát ennyit mára. További szép napot neked. És még egyszer köszi...
Előzmény: Levendula (2008-10-13 09:55:54)

Levendula válasz 2008-10-13 09:55:54
Szia DaleCopper!
Voltam hasonló helyzetben. Akkor én voltam a 17 éves lány, a másik fél 25.
Szerintem ezt meg kell beszélnetek, őszintén. Amikor úgy érzed, itt az ideje, hogy felhozd a témát, tudasd vele, hogy mik a szándékaid. A döntés közös kell legyen, nem csak a tiéd. Ő bizonyára tudni fogja, mibe vág bele és mit szeretne.
A korkülönbség szerintem nem vészes, ha a lány hozzád hasonlóan érett gondolkodású. a szüleim között 6 év volt, édesanyám is 18 volt, amikor megismerkedtek. Sose okozott gondot ez a kor dolog náluk.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

DaleCooper válasz 2008-10-12 23:51:54
Sziasztok!

Szeretnék segítséget kérni egy problémámmal kapcsolatban. Igazából talán ehhez a témához illik a legjobban, ezért írok ide. Lehet, hogy hülyének fogok tűnni a kérdéseim miatt, ezért előre is bocs mindenkitől.

Szóval az a helyzet, hogy megismerkedtem egy lánnyal, és tök szimpi volt. (Na és persze gyönyörű, csinos és miegymás.) Beszélgettünk egy keveset, semmi több, és úgy vettem észre, hogy én is rokonszenves lehetek neki. (Persze elviccelődtünk, meg hasonlók, de ebből még nehéz komoly következtetéseket levonni.) Kezd nekem egyre jobban tetszeni, bár azóta nem sokat beszéltünk. A probléma csak az, hogy ő még csak 17 (jövő év elején lesz 18), én meg 24 vagyok. És ez bennem felvetett egy sor kérdést.
Meddig szabad elmennem nála? Egyáltalán lenne-e értelme? Tudom, egyáltalán nem biztos, hogy összejönnénk, de megtörténhet. Érezhetek-e iránta ilyesmit? Nem azért zavar a korkülönbség, mert gyereknek tartanám, sőt. Csak hát nem tudom, hogy magamhoz köthetném-e őt, ha egyáltalán kialakulna valami közöttünk. Elmondjam-e neki, hogy mit érzek, vagy hagyjam, hogy inkább egy vele azonos korú sráccal jöhessen össze? Lehet, hogy max. a barátságig jutnánk (ha ez egyáltalán lehetséges ilyen felállásban), viszont attól félek, hogy nem tudnék egyszerűen barátként nézni rá. Ha megkérném, hogy legyünk barátok, és megmondanám, hogy szeretném elkérni a számát, valószínűleg nem azt gondolná, hogy egyszerűen barátként tekintek rá, és némi igaza lenne is. Lerohanni nem akarom azzal, hogy tetszik nekem, meg ilyenek, csak óvatosan szeretném kideríteni, hogy ő mit is gondol, és tudom, hogy az érzelmek kialakulásához hosszabb időre van szükség (ha egyáltalán kialakulnak). Esetleg arra is gondolhatna, hogy azért akarok közeledni hozzá, mert ki akarom használni, de ez nincs így. (Pedig felmerülhetne benne a gyanú, hogy egy idősebb srác közeledésétől talán nem sok jót várhat.) Viszont azt se tudom, hogyan mondhatnám el neki, hogy ha lenne közöttünk valami komolyabb dolog, akkor nem arra hajtanék, hogy ágyba vigyem. Talán azt hinné, hogy csak fényezni akarom magam előtte, pedig én csak az igazságot mondanám. Hát ilyen gondolatok merültek fel bennem. Tudom, hogy végül nekem kell döntenem, de örülnék, ha valaki tudna tanácsot adni. Előre is köszi mindenkinek, akinek van valamilyen ötlete.

ngizi válasz 2008-10-12 21:08:47
kőszőnőm Levendula hogy te is irtál és őrűlők neki hogy neked sikerűlt lekűzdened én nemtudom hogy még mi leszvelem de nekem valahogy nem megy probálom tiszafa tanácsait alkalmazni de minding ugyan oda kőtők ki lehet hogy nem figyelek elégé nemtudom én nem látok magamba semit csak egy űrességet de csak alakul valahogy. jó éjszakát gizi
Előzmény: Levendula (2008-10-12 11:52:52)

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Következő
Új Hozzászólás
Google PageRank