HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Pszichoszomatikus betegség

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

1 | 2 Következő
Mirror válasz 2011-02-10 23:56:59
Kedves Prisoner,

elolvastam valamennyi bejegyzésed, s ezzel kapcsolatban el kell mondanom, hogy diagnózist csak pszichiáter szakorvos állíthat fel, ez azért fontos. Amit leírtál, az alapján - és ez csak egyfajta "vélelmezés", valamilyen szorongás (ebbe a pánik is beletartozik), illetve depresszív zavarra gondolok, de a végső szót a szakorvosnak kell kimondania.
Ez azonban önmagában úgy érzem, kevés ahhoz a valós problémáidat megértsük, azokat, amikkel a napi életedben megküzdesz. Ha itt van olyan terület, vagy valamilyen nem pontosan körvonalazott probléma, aminek a megoldásában elakadtál, akkor abban tudunk segíteni, hogy ezt tisztábban lássuk és valamilyen támpontot nyújtsunk Neked abban, hogyan lehetne ehhez viszonyulni (mindamellett, hogy ez nem zárja ki a specifikus terápiát, amennyiben ez indokolt).

Várjuk a jelentkezésedet.

Szeretettel:

Mirror
Előzmény: Prisoner (2010-02-23 15:20:55)

ngizi válasz 2011-01-28 21:39:31
sziasztok valaki az admin elérhetőségét meg tudná adni előre is köszönöm

Hirdetés

Prisoner válasz 2010-02-23 15:22:39
Mondjuk alacsony vérnyomásom van ,én erre szoktam gondolni még,de hogy ennyire rossz legyen attól,abba már nem hiszek..
Előzmény: Vickie (2010-02-23 15:14:25)

Prisoner válasz 2010-02-23 15:20:55
de mi lehet a pánik mellett még?vagy mire gondolsz?
Előzmény: Vickie (2010-02-23 15:14:25)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Prisoner válasz 2010-02-23 15:19:26
Köszi!
Sajnos még csak beutalóm van, holnap még csak időpontot kérek...Aztán nem tudom mikorra kapok.Hát remélem minél hamarabb oda jutok és hogy lesz valami kiindulópont,amin elindulhatok végre,csak hogy jobb legyen...
Előzmény: Vickie (2010-02-23 15:04:44)

Prisoner válasz 2010-02-23 15:01:14
szerinted gyógyszerrel jobb lehet??Mert eddig nem akartam szedni,de nem látok más reményt.

Köszi hogy írtál!
Előzmény: Vickie (2010-02-23 10:58:33)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Prisoner válasz 2010-02-23 14:57:41
Szia!
Nem voltam még ilyen terápián szerintem,17 -18 évesen jártam pszichológushoz,de ilyenre nem emlékszek.Most fogok időpontot kérni felnőttpszichiátriára...Nem tudom mi lesz,mit fog mondani.
Igen, régen erősebbek voltak a pánikrohamok.Mostanában, kb 1 éve a fejfájástól,szédüléstől,gyengeségtől rossz minden.nem tudok koncentrálni,állandóan fáradt vagyok és mintha elájulnék,úgy érzem.A nap végére már annyira rosszul vagyok,hogy félek,hogy elájulok vagy meghalok.Annyiszor meghaltam már életemben,nem is tudom megszámolni,pedig még élek.Van hogy félek,de tudom hogy nem halhatok meg,hiszen az előző nap sem haltam meg,pedig ugyanilyen rosszul voltam,de van hogy olyan erősek a fájdalmaim,és a félelmem,hogy annyira bepánikolok,mint régen.
Nálam ,mikor emberek közé kell menni,nem is igazán az a pánik van,hanem "csak"szorongás.van hogy úgy érzem engem néznek és ettől ideges leszek,feszült.Szóval nem szeretek emberek közé menni,és sajnos már ismerősökkel sem találkozok sokszor,csak a "jobb"napokkor,ami elég kevés.
Inkább estefele szokott rám jönni itthon leginkább,amikor már bele fáradtam az egész napos rosszul létbe.Van hogy alvás közben riadok fel.Tegnapelőtt például azt álmodtam hogy agyvérzést kaptam...még álmomban sem nyughatok.
Előzmény: Vickie (2010-02-23 10:58:33)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Prisoner válasz 2010-02-23 08:22:28
Sziasztok!
Végső elkeseredésemben írok...5. éve,hogy nem érzem magam jól.
Úgy érzem úgy kezdődött ,hogy régebben nagyon sokat ittam,azt hiszem függő voltam.Az első pánikrohamom is másnaposan történt.Először még nem tudtam leszokni az ivásról,az első pánikom után még egyévig ittam.Közbe sokszor volt pánikrohamom,amik után kórházba is kerültem.Sok kivizsgálásom volt azóta is.Az eredmények nem mutattak ki eddig semmi testi betegséget.Pszichológushoz 18 éves koromig jártam azt hiszem 2 évig.Gyógyszert nem szedtem eddig hosszabb távon,2 hétnél tovább.
Már nem iszok és erre az egyre büszke vagyok,de nem vagyok jól azóta sem.
Annyi testi fájdalmam van,hogy már nem tudom mit csináljak.Eddig nem akartam gyógyszert szedni,mert reméltem elmúlik ez az egész magától.Volt hogy jobb volt,de mindig vissza tért ez az egész pánik hangulat,igaz mostanába nem olyan erősen,valahogy leküzdöm.Már nagyon elfáradtam ebbe az egészbe.
Mostanában nincs sokszor légszomjam és nemolyan erős,de ami állandó az a fejfájás,szédülés,fáradtság érzés.
És az a legrosszabb amikor már annyira rosszul vagyok,és fáradt ettől az egésztől,hogy úgy érzem,mintha egy idegen testben lennék,mintha nem én lennék saját magam...mintha csak lebegnék a semmiben,a fájdalomban.ilyenkor megpróbálok aludni,és túl lenni az egészen.És ilyenkor jön az hogy aludni sem tudok,mert felriadok,hogy nem kapok levegőt,és annyira dobog a szívem,hogy pattogok az ágyban szinte...
Mostanában nagyon eltávolodtam az ismerőseimtől is,nincs kedvem semmihez így..Félek,hogy mindenki megunja,hogy ilyen vagyok.Félek hogy semmire nem leszek jó így,nem lesz munkám,semmim...A sulit is ez miatt hagytam ott..
Segítség kellene..Holnap azt hiszem kérek időpontot pszichiártiára,nem tudom mikorra kapok..De biztos felír valami gyógyszert,amiben nem nagyon hiszek,hogy segít,és megváltoztatja a gondolataimat..például a haláltól való félelmet...
szét vagyok esve teljesen,jövőt nem látok így.

Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

A_A válasz 2009-11-28 16:24:23
Bemásolom, hátha így nem tünedezik el.

Sziasztok!
Most találtam rá erre a fórumra, szeretném megosztani a problémámat, remélem tudtok nekem tanácsot adni.
Mióta az eszemet tudom, rengeteget szorongtam, egészen kicsi koromtól kezdve. Emlékszem, már akkor is volt párszor, hogy úgy éreztem, nehezen kapok levegőt. Aztán most nyáron, egy láb sérülésem miatt kezdtem el aggódni, persze eltúloztam, egész nap arra figyeltem. Majd ismét előjött a nehezen kapok levegőt érzés... Előző évben volt ugyanilyen, csak akkor a szívverésemet figyeltem. Most pedig már nyár óta folyamatosan szorongok, kerülöm az olyan helyzeteket, amiből nehezen tudok kilépni (pl. utazás...). Többször rosszul lettem már utazás közben, először úgy éreztem megfulladok, majd pedig már zsibbadtam. A zsibbadás csak akkor jött elő, ha már teljesen bepánikoltam. Bíztam benne, ha kezdődik a tanév, lefoglalom magam, és elmúlik, mint ahogy egy évvel ezelőtt is. De sajnos nem. Elmentem orvoshoz, kaptam gyógyszert, már a második doboznál tartok, de nem igazán érzem, hogy igazán jobban lennék. Szorongok egész nap. Most már volt, hogy úgy éreztem szédülök. Persze ha le tudom foglalni magam, nem ezekre figyelek, jól vagyok. Most viszont valami teljesen más érzés fogott el, amitől már nagyon megijedtem, talán jobban mint a rosszul létektől. Egyszerűen rossz gondolatok gyötörnek, a szeretteimmel kapcsolatban agresszív gondolataim támadnak, és már a gondolatoktól is bűntudatom van. Úgy érzem nem vagyok saját magam, félek, egy zavart pillanatomban még bántok valakit. Pedig tudom, hogy én olyanokra nem lennék képes. De gyötörnek a gondolatok. Teljesen kétségbe estem, attól félek megőrülök. Kérlek Titeket, adjatok tanácsot, mihez is kezdhetnék. Előre is köszön válaszotok!
Előzmény: pillanat (2009-11-28 16:06:49)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Hirdetés

A_A válasz 2009-11-28 16:22:35
ksanc és Witch üzenete között volt. Sajna megint nem látom.:(
Előzmény: pillanat (2009-11-28 16:04:24)

A_A válasz 2009-11-28 16:02:08
Most újra megjelent, kéretik figyelmen kívül hagyni előző kommentemet.
Előzmény: A_A (2009-11-28 16:01:03)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

A_A válasz 2009-11-28 16:01:03
Sziasztok!
Miért lett törölve a hozzászólásom?:(
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Witch válasz 2009-10-07 19:53:58
Szia lauróra!
Sajnos kicsit már elkéstél, de ha társaságban nem szopod az ujjad, akkor nem hiszem hogy gondod lesz ebböl a koleszba.
Kisgyerekek szüleinek szoktuk ajánlani a kifejezettem erre a célra kitalált körömlakkot, aminek elég kellemetlen az ize. E miatt a kicsik nem veszik az ujjukat a szájukba. Ezt esetleg te is kipróbálhatod.
Reméllem tudtam segíteni. Üdvözöllek: Witch
Előzmény: Lauróra (2009-10-07 14:01:02)

Lauróra válasz 2009-10-07 14:01:02
Üdv!
Tizennégy éves vagyok, és még mindig nem tudok leszokni a gyerekkori ujjszopásról. Csak a családom tud róla, de felmerült, hogy jövő szeptembertől kollégista leszek, és ezért még sürgetőbb, hogy leszokja róla.
Kérem, ha tudna tanácsot adni ezügyben, ne késlekedjen. Előre is köszönöm.
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Mirci válasz 2009-10-07 09:56:12
Kedves Tünde !
Elolvastam segélykérő leveledet .Az élet sajnos hasonló helyzet elé állitott anyaként,ezért szeretném veled megosztani problémámat.Anyaként az ember felelós gyermekéért,sokat tépelődtem azon vajon melyek azok a tulajdonságok amelyek örökölhetók,s mik azok amiken változtatni lehet.Most is azon tóprengem hogyan tudnám megakadályozni gyermekem kisiklását, Ó egy pályaválasztás elótt álló 19 éves lány,akinek van egy barátja aki szintén tanul.Gyermekem kettónk között vivódik kire hallgasson.Barátja azt szeretné ha tanulmányait ugyanabban az iskolában folytatná,ahol ó.Én viszont látom a fiatalember jellembeli hibáit,okkal féltem gyermekem a késsöbbi kiszolgáltatott helyzettöl.Ebben a konfliktus helyzetben anyaként a gyermekemet védeném.De akkor esetleg elóidézek egy jelenkori romeo és Julia történetet,Mi is ott tartunk,hogy kezdünk elhidegülni gyermekemmel egymástól.Az életben megtapasztaltam hasonlót.Édesanyámmal eléggé bizalmatlan sőt zárkózott és távolságtartó voltam,mert bizalmas közléseimet világgá kürtölte.Ezek után már semmi fontos dolgot nem osztottam meg vele. Amikor csládom és gyerekeim lettek még is közös életünk volt,gyerekeim igy gazdagabbak lettek egy nagymamával. Biztos vagyok abban édesanyád tárt karokkal vár,bár mi is volt az oka távoltartásotoknak.Becsüld önmagad annyire,hogy képes vagy kimászni ebből a helyzetböl.Egyetlen férfi sem ér annyit,hogy megalázd magad miatta.Föleg ha nincs közös gyermeketek,mert értük még fát is hagyok vágni a hátamon.Én is harminchárom évesen kezdtem az életem,szültem két gyereket,akkit most tanittatok. Mély depresszióba estem,semmit sincs most kedvem csinálni.Megalázottnak érzem magam,mert az udvarló családja oly mélyen avattkozott be családi életünkbe,szép ruhával ajándékokkal megvették gyermekem józan eszét.Hiába kértem első pillanattól ne tegyék.Ma már tudom nem a szivbéli szándék,hanem a gyermekem öltözéke iránti kifogás állt a háttérben.Nekem nincs miért szégyenkeznem,betegemberként ,kelek fekszek naponta megbirkózom az anyagi válsággal,igyekszem a lehetóségekból a legtöbbet kihozni.Nem Pató Pál ur módjára élek.Mélyen bánt,hogy a gyermekem a hamis csillogást többe nézi.Keresd Meg édesanyádat,meglássd kitárja elötted szivét,karját,segitőkezet nyujt.Cska légy képes az elkövetet hibáidból tanulni,és változtatni azon.Miközben téged bátoritalak magamat is meggyóztem.Tudom most nem akadályozhatom meg,hogy fejjel a falnak menjen.De ha bajban lesz itt állok készen,hogy segeitsek.

tundi74 válasz 2009-06-17 10:58:29

Súlyos problémám van.Borderline személyiségzavarban szenvedek,és ez szinte kisiklatta az életemet.Nemrégiben találkoztam egy fiatalemberrel,akiről úgy éreztem,ő az,akire mindig vártam.Sajnos elkövettem egy súlyos hibát(nála lakatm),a probléma megoldódott,bocsánatot kértem,azt mondta,nem haragszik,de lezárta a kapcsolatot.Teljesen egyedül vagyok,a családom már régen elfordult tőlem.Életem legnagyobb hibája volt,hogy ezt a kapcsolatot elrontottam.Próbáltam neki erről a betegségről beszélni,de azt mondta,nem kell pszichológsu meg pszichiáter,magamnak kell mindent "lesöpörni az asztalról",és új életet kezdeni.De egyszerüen egyedül gyenge vagyok,úgy érzem,nem tudom végigcsinálni.
12 éves koromban meghalt édesapám,azót vannak hasonló problémáim.Édesanyámmal soha nem volt igazi anya-gyerek kapcsolatom,mára pedig minden rokoni kapcsolatom megszakadt,és nem lehet rendbehozni.Tegnap találkoztam a fent említett fiatalemberrel,aki megengedte,hogy letusoljak nála,illetve ott aludjak ismét,de kijelentette,hogy egy éjszakáról van szó,ugynis jelenleg a lakhatásom sem megoldott.Hasznosnak szeretném magam érezni,de így nem megy.2000-ben volt egy öngyilkossági kísérletem,és az utóbbi időben is többször megfordult a fejemben.Nem tudom,jó ötlet-e,de arra gondoltam,az érzelmeimről kellene neki beszélnem,és elmondnai neki,hogy kezdjünk tiszta lappal mindent,és megpróbálom visszaszerezni a bizalmát,mégha ez nehéz is.Nem tudom egyedül megoldani.És annak ellenére,hogy nagy csalódást okoztam neki,megkérdezte,miben tud nekem segíteni,de nem mertem elmondani neki,amit az előbb leírtam.
Kérem válaszoljon,kétségbe vagyok esve!35éves vagyok.Köszönöm:Tünde

human.eRRor válasz 2009-04-18 14:39:40
Kedves István!

Sajnos az oldalon nem dolgozik olyan szakember (pszichiáter vagy pszichofarmakológus), aki gyógyszeres kezelésben jártas, ezért az általam írtak tájékoztató jellegűek, mindenképp azt javaslom, hogy vagy az interneten vagy élőben tedd fel egy orvosnak is a kérdéseid.

A Rivotril ritkán, de előidézhet fokozott vizelési inger érzést, de ahhoz hogy megtudd, a problémát ez okozza-e szükséges lenne más gyógyszerek kipróbálása is, vagyis fontos lenne vagy a jelenlegi kezelőorvossal ezt megbeszélni vagy pedig felkeresni egy másik pszichiátert ez ügyben. Ha nem a gyógyszer mellékhatása miatt lenne mindez, akkor azt érdemes figyelembe venni, hogy a Tourette-szindróma gyakran társul kényszerbetegséggel, ami akár ilyen súlyos életvezetési nehézségeket is okozhat, azonban ha ez így van, akkor maga a kényszerbetegség is külön kezelést igényel. Tehát ha a gyógyszerváltás után az általad írt probléma továbbra is fennállna, érdemes lenne megpróbálni a kényszerbetegség kezelését. Mind az előbbiben, mind pedig az utóbbiban pszichiáter adhat neked segítséget, ezért velük lenne fontos beszélni, elsőkét a gyermek kezelőorvosával, azt követően ha szükséges, egy másik pszichiáterrel.

istván válasz 2009-04-15 20:45:45
röviden irok de velőssen, aki érti miről lesz szó az igy leegyszerüsitve is megérti. tourette szindróma és kényszer 4éve tudjuk a 18 éves fiam problémáját. A pikantériája a dolognak,hogy vizelési problémával megfüszerezve, risperdált és fevarint szed, AKEZELŐ ORVOSA AZT MONDJA A KÉNYSZEREK MIATT VIZEL BE MERT AMIG EGY GONDOLATSORT NEM FEJEZ BE ADDIG nem megy vc-re Nekem viszont az a gyanum, hogy a risperdál vagy humperdál-nak van ilyen mellékhatása.Ezen gyógyszerek mellett szed a fiam még Omega 3-at és B-6 ot és folsavat, Kérdésem az lenne hogyan lehezne ezeket a bevizelési panaszokat kiküszöbölni, az is érdekelne van-e nyári elfoglaltságot biztositó tábor vagy több hetes rehabilitációs gondozási lehetőség ahol az ilyen jellegü betegeket fogadják, vagy Déldunántulon olyan pszihiáter aki ezt a betegséget jól ismeri és gyakorlati tanácsokat tud adni.

human.eRRor válasz 2009-03-05 13:03:33
Szia Ugly!

Azt, hogy milyen nyugtatót lenne neked jó, a neten keresztül nem lehet megtudni. Ha valóban szükséged van egyáltalán jó nyugtatóra, akkor azt pszichiáter szakorvos tudja neked ajánlani, illetve felírni.

Human
Előzmény: Ugly (2009-03-04 19:44:51)

Ugly válasz 2009-03-04 19:44:51
A leghatásosabb nyugtató nevét szeretném elkérni, ami totál leszedál!!!A legkisebb konfliktusban is elszáll az agyam. Légy szi irjátok meg, hogy mit szedjek. Azonnal feliratom háziorvosommal!
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

dolna1978 válasz 2009-02-17 14:33:06
Kedves Human!

A gerincbetegségre vonatkozóan ma jártam megint a házinál.. ideggondozóba utalt.. iszonyat elkeseredett vagyok, de nem tudok ellene mit tenni...azét azt mondja, hogy tornáztassam, ússzak, gerinctorna stb.stb.

a fogam rendben kijött, bár éjjel azt mondja a házi is és a fogászom is, hogy a nagyfokú stressz oldódott, azért voltam rosszul... iszonyat hányingerrel...plusz ugye nem titok.. katasztrófális állapotban volt.. viszont a házi megnyomkodott és fáj.. na most akkor mi is van..?? kérdeztem, hogy akkor most miért is érzékeny.. és azt mondja, hogy jobb ha az ideggondozóban is meglátogatnak... biztos, ami..

úgyhogy hétfőn reggel fél 10-re kaptam időpontot... annyit tudok a dokinéniről, hogy kedves és nagyon , de nagyon ottvan a szeren...
Előzmény: human.eRRor (2009-02-17 11:41:58)

human.eRRor válasz 2009-02-17 11:41:58
Szia Dolna!

Az általad leírt problémák közül nem mind pszichoszomatikus, de nekem úgy tűnik, hogy ami nem az, azt már - részben legalábbis - megoldottad.

Az, amiről a neurológus azt mondta neked, hogy pszichoszomatikus, teljes bizonyossággal csak akkor gondolhatod ezt, ha egy pszichiáter vagy pszichológus is megerősíti ezt a diagnózist. Bár a pszichoszomatikus betegségeket kizárásos alapon ismerik fel alapvetően, vagyis ha nem találnak szomatikus elváltozást és a panaszok nem múlnak, de azért az is szükséges, hogy kiderüljön, milyen pszichikus okok állhatnak a dolog hátterében.

Ennek megválaszolására azonban csak pszichoterápiában képzett szakember képes, ezért ha módod van rá, akkor látogass meg egyet, mert ha a problémád valóban pszichoszomatikus jellegű, akkor a gyógyszer nem lesz kellően hatásos.

Human
Előzmény: dolna1978 (2009-02-15 13:57:04)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

dolna1978 válasz 2009-02-15 13:57:04
Siasztok!

Megosztanám én is veletek a problémámat, és várok hozzászólást. Igen , a depressziós topikban már írtam, hogy mi az egyik,.. a másik gondom az hogy nem jó a munkahelyi légköröm.. ezt megszüntettem.. egyszerűen bementem és kiléptem. Saját vállalkozásba kezdtünk, ettől is tartok és okoz bennem szorongásokat és félelmeket, elvégre ez majdnem olyan, mintha az ember gyereke már bocsánat de egy ágyúgolyó elé állna (könyvelő vagyok ugyanis) önszántából, de mivel nem tudtam ott tovább lenni, hát léptem. Új év, új élet.
Továbbá évek óta ki kellene húzatnom egy fogamat, és szorongok a fogorvostól, rettegek tőle, és most úgy érzem hogy gyulladni kezd, ezért eldöntöttem, hogy megcsináltatom holnap. Iszonyat parás vagyok, és bár írtam a páromról, a másik topikban, hogy nem valami fényes a kapcsolatunk, de eljön velem, mondván akkor ha már lúd legyen kövér, elvisz és ő is megcsináltatja az övét...
Beszélgettem vele valamelyik este, elmondtam neki, hogy nekem nagyon nehéz időszak ez, és teljesen normális hangnemben tudtunk beszélni róla. Talán annyi változás történt, hogy napközben felhív, hogy szeret, hogy gondol rám, hogy délelőttönként amikor teheti itthon van, hogy beszélgetünk dolgokról, kettőnkről, rólam, a munkáról, eseményekről, ismerősökről.
Eljárok úszóleckét venni, nagoyn kedves oktatóm van, kedvelem, meghallgat, figyel s érdekes, de engedelmeskedem neki, tehát egyfajta bizami kapcsolatunk van (pl. ezelőtt soha nem mertem a fejem vízbe tenni, de mutatott egy technikát, hogy hogyan engedhetem el magam a vizen, hogyan lebeghetek úgy hogy arccal a vízben vagyok, és igaza volt, és bár úgy bánik velem, mint egy gyerekkel, nagyon élvezem, csak elfáradok és utána fájnak az izmaim.)
Noember óta tartó derék és hátfájásom van, lábzsibadásokkal, érzéktelenedéssel. Doki szerint reuma, de nem gyógyul egyátalán. Fogászat kivételével mindenhol jártam, neurológus szerint pszichoszomatikus, antidepresszánst kaptam. Nem mertem bevenni, aztán mégis.. most már a 2. napja van bennem. Csökkentek a fájdalmaim, bár azért még jelentkezik egy-kettő, ugyanakkor nem szeretném beszedni. (Paretin 10 mg, tehát 1/4 tabletta) a kísérő tünetek nem jók.. gyomorfájdalom, májfunkció zavar (székleten látszik), hányinger, látászavar - összefolynak a betűk, nem tudok koncentrálni.

Van helyette remotiv extrám, amit szedtem, de nem nagyon változtatott, illetve mivel ugye 10-14 nap kell hozzá, hát .. na annyi még nem volt meg, természetesen a kettőt együtt nem szedtem, mert nem lehet.

Most a remotivhoz szeretnék majd visszatérni, illetve megbeszélni háziorvossal.
Hogy teljes legyen a kép, azért még egy gerinc mr-t ; ct-t kikönyörgök magamnak. Ha az is negatív lesz, akkor már teljesen el kell fogadnom, hogy az idegeim játéka ez az egész.
VAn bach-terápiás cseppem is. Az első három nap egész jó volt, aztán meg jött megint a bőgés, a bizonytalanság érzés a megőrjítő fájdalmak...
Nem tudom, hogy mi lesz és hogyan tovább...

Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

dolna1978 válasz 2009-02-15 13:34:49
Sziasztok!

Már írtam a depressziós topikba, de azt hiszem az én helyem itt van, a pszichoszomatikusok között... nem is akármennyire... gerincbántalmakkal...

Az előző hozzászóláshoz azt tenném hozzá, kedves Humán ha megengeded, hogy nekem is ugyan ez volt, mint a kedves hölgynek. Én kimerültem, kikészültem, bőgtem, nem értettem.. nem használtak a felfázós szerek, semmi sem, és ekkor az történt, hogy vettem a bátorságot és tanácsot kértem Szendi Gábortól. Az volt a tanácsa, hogy vegyet TENA Lady betétet, otthon amikor senki nem látja egyszerűen pisiljek bele.. ne szégyenljem, egyszerűen csináljam meg, tapasztaljam ki, hogy melyik az amelyik a vizeletem mennyiségét elbirják, majd használjam. Nem hittem először el, de megcsináltam, szembementem vele...
IGen, használom a mai napig, de megfeledkezem róla, nem is veszem észre, és tényleg ad egyfajta biztonságot.. tudom, hogy kényelmetlen elsőre, de hidd el nekem, működik. A boltba nem mertem átmenni, mert rettegtem attól, hogy bepisilek, és azért 29 évesen ez nem éppen pozitív dolog. Úgyhogy irány a patika, vagy DM, nem kell hozzá más, csak egy 30 db-os betét kb. havi 1000 ft, és nem kell neked antidepresszáns meg miegymás.. ha kérdésed van nagyon szívesen válaszolok.. és ne szégyenld.. hidd el, ha már eljutottál idáig, hogy felismerted, már nem lesz baj, csak az utat kell megtalálni... és erről meg csak te fogsz tudni, hogy mit viselsz, és tudd, hogy ha mégis ténylegesen kellene pisilned, akkor van egy biztonsági hálód, amig vagy találsz egy mosdót, vagy használod. Nekem soha nem sikerült belepisilni azon kívül, amikor otthon kipróbáltam (kb. 2-3 alkalom), mert mindig eljutottam olyan helyre, ahol tudtam most használni, most meg már órákig is képes vagyok kint lenni és bóklászni anélkül, hogy jelentkeznének a tünetek, illetve ha kell, akkor tényleg kell. Várom jelentkezésedet, akár privát akár itt nyíltan a közösség oldalán. Sokan szenvednek ilyentől, csak hazudnak maguknak és nem ismerik be.... ezzel meg rontják a helyzetüket. Nekem vannak ilyen tapasztalataim.. azt mondanám, hogy sjanos, de nem, mert ezzel egy új dolgot tanultam.

human.eRRor válasz 2008-04-19 17:32:25
Szia Bettrika!

Ha ennyire bizonytalan volt ez a szomatikus ok, akkor valószínűnek tűnik, hogy nem is ezzel lehet a gond, és vélhetően a pszichoterápia jelentene megoldást. Abban az időszakban, amíg jártál mi történt. És miért maradt abba? Ritkán van szükség heti kétszerinél több találkozóra, átlagosan hetente egyszer szokott lenni terápiás ülés, úgyhogy ha csak ez tartana vissza, ezt tudd.

A depressziód az aktuális probléma, ez egyértelmű már számomra is, de mégis azzal kéne törődni, hogy a depressziód oka megszűnjön, ne csak a tünetei. Gondolod, hogy más is állhat a hátterében, mint pusztán a pszichoszomatikus zavar?

Új Hozzászólás
198