HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Versek dalszövegek, szövegek

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

1 | 2 | 3 Következő
Milla válasz 2010-07-13 22:28:32
Hullócsillag:
Már megint elvesztettem! Egyre mélyebbre süllyedek egy szürke fantomok lakta, érzések nélküli világba. Egy apró, ismeretlen lény vagyok, akit befőttesüvegbe zártak. Csak nézni tudom a világot, amely kívül van és körülölel, de nem érinthetem. Látszólag a része vagyok, mégsem kezdhetek vele semmit.
Minden megfagyott körülöttem… vagy talán bennem.
Üres vagyok, fájdalmasan üres. A gondolataim megfoghatatlanok, talán már beszélni sem tudok. Zavar, hogy itt vagytok. Hagyjatok békén! Nem tudok veletek mit kezdeni.
„Jobb lesz… el fog múlni. Újra megkapod a boldogságot. ”
Igen, egyszer jobb lesz - minden más lesz, újra ragyogó és színes -, így szokott lenni. Újra visszakapom az elvesztett felhangoltságot… hogy azután újra elrabolhassa tőlem. Egyszer fent, egyszer lent. Egyszer? Lesz… lesz. Mit jelent ez?
Az idő fonalát elvágták, a jövő homályba vész, vagy lehet, már nem is létezik. Elvette tőlem az időt is. Csak a MOST létezik, és ez a MOST nagyon rossz. Rossz, ahogy én is rossz vagyok. Csak bántani tudom azokat, akiket szeretek. Bármit teszek, csak baj lesz belőle.
Nem szabad megismernetek! Ne gyertek közelebb, kínozni foglak titeket.
Gyűlölöm magam. Nem érdemes ITT maradnom. De ha elszöknék, azzal is csak bántanálak benneteket… mert ti azt hiszitek, érdemes szeretni engem.

Milla válasz 2010-07-13 22:25:42
Pánik

Érzem, itt van Ő. Megérkezett
Elhozta nekem minden félelmemet.
Érzem a kötelet a nyakamon
Nem tudok segíteni magamon

Most lehunyom a szemem,
Mert pörög-forog a tér
Ha kinyitom a szemem
A borzalom utolér

Félek! Félek!
Hagyjál békén! Kérlek…

Már megint megtalált
Nincsen hova mennem,
Hisz én is tudom, Ö is tudja:
" Nem bújhatsz el előlem,
mert egyek vagyunk, szerelmem "
Halott lesz majd belőlem.

A csókja fojtogat
Az ölelése megfullaszt
Az érintése fáj és éget
És én mégis Vele élek.

A valóság baljós
masszává olvad
Zsibbadt testem
tudatommal porlad
Remegve, zihálva keresem a mérget
A Szer az egyetlen, aki megvédhet


Igen, érzem már, megment a gyógyszer
És a szeretkezés véget ér ezeregyedszer.

Kinyitom a szemem
Túléltem a halált
Izzadt tenyerembe markolok
tucatnyi pirulát
Ha újból eljössz értem, készen várok Rád.

Hirdetés

Amane válasz 2010-03-22 12:33:41
Én az éjszaka majdnem meghaltam...
Talán egy percen sem múlt.

Én az éjszaka majdnem meghaltam...
És te még most is csak a pénzre gondolsz.

Én az éjszaka majdnem meghaltam...
És te még most is csak önmagadért aggódsz.

Én az éjszaka majdnem meghaltam...
És ti mind vakok vagytok!

Én az éjszaka majdnem meghaltam...
És én tudom hogy te nem engem szeretsz.

Én az éjszaka majdnem meghaltam...
De ma éjjel végleg elmegyek!
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Prisoner válasz 2010-03-05 16:46:47
Az élet útját járja tépett szívem,
a fájdalom benne üvöltve vacog,
körötte táncot járnak szelíden,
s sírnak, sírnak a csillagok.

Sehol egy vidám felhő,
csak úgy világítanak a csillagok,
egy semmirekellő nézi őket,
egy szerencsétlen, aki én vagyok.

Poki válasz 2010-03-04 08:51:18
A kedvenc versem:

Kipling: Ha...

Hanem veszted fejed mikor zavar van,
S fejvesztve téged gáncsol vak, süket,
Ha kétkednek benned, s bízol magadban,
De érted az ő kétkedésüket,
Ha várni tudsz, és várni sose fáradsz,
Ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz,
S mégsem papolsz, mint bölcs kegyes galád,

Ha álmodol-s nem zsarnokod az álmod,
Gondolkodol-becsülöd a valót,
Ha a sikert, Kudarcot bátran állod,
S úgy nézed őket, mint két rongy csalót,
Ha elbírod, hogy igazad örökre
Maszlag gyanánt használják a gazok,
S életműved mi ott van összetörve,
Silány anyagból építsék azok

Ha mind, amit csak nyertél, egy halomban,
Van merszed egy kártyára tenni föl,
S ha vesztesz és elkezded újra nyomban,
Nem is beszélsz a veszteség felől,
Ha paskolod izmod, inad a célhoz
És szíved is mely nem a hajdani.
Mégis kitartasz, bár mi sem acéloz,
Csak akaratod int: "KITARTANI".

Ha szólsz a néphez s tisztességes a vérted,
Királyokkal jársz, s józan az eszed,
Ha ellenség, de jóbarát se sérthet,
S mindenki számol egy kicsit veled,
Ha a komor perc hatvan pillanatja
Egy távfutás neked, s te futsz vígan,
Tiéd a Föld és minden, ami rajta,
És-ami több- ember leszel fiam.

Kosztolányi Dezső fordítása

anett.76 válasz 2010-02-27 17:28:42

Egy itáliai kisvárosban élt egy ifjú
hegedűkészítő. Apjától tanulta a
mesterséget, a városban azonban máris
azt suttogták, hogy a fiú tudása messze
felülmúlja az apjáét. Ő azonban mégsem
volt elégedett önmagával. Arról
álmodozott, hogy elkészíti a világ
legcsodálatosabb hegedűjét. Belül a
lelkében már szinte hallotta is annak a
hegedűnek a hangját, ám hiába adta ki
kezei közül a jobbnál jobb hangszereket,
egyikkel sem volt elégedett.

Egy nap meglátogatta őt műhelyében a
Tündér. Látványa, szépsége messze
meghaladja azt, amit én gyarló
szavaimmal le tudnék írni. Hangjának
csengése pedig olyan volt, mintha
mennyei angyalok énekeltek volta kórusban.

- Tudom, mire vágysz – szólt a Tündér a
fiatal mesterhez -, és én meg is tudom
neked adni, de ahhoz meg kell tanulnod
szeretni, adni, másokért élni.
- Hogy kell azt? – kérdezte az ifjú, aki
még mindig nem hitt a szemének.
- Megtanítalak rá – mondta készségesen a
Tündér, aki ezentúl minden este
megjelent a műhelyben, és késő éjszakáig
beszélgetett az ifjú mesterrel.

Mialatt beszélgettek, a mester keze nem
pihent. Egy új hegedűt készített nagy
igyekezettel. Évekig készült a hangszer,
s mikor kész lett, a fiatalember
kipróbálta. Varázslatos hangok úsztak
elő a hegedű méhéből, s mialatt
játszott, ablaka alatt a fél utca népe
összegyűlt, hogy hallgassák.

A varázshegedűnek csakhamar híre ment.
Messze földről érkeztek gazdag emberek,
hogy megvegyék. Nagy pénzeket ajánlottak
érte, de a fiú nem adta el. Híres
hegedűkészítők is eljöttek megcsodálni a
különös hangszert, de akárhogy
kérlelték, ő nem adta ki nekik a hegedű
titkát.

Egy délután egy gyönyörű fiatal lány
toppant be a műhelybe. Szépségével,
fiatalos bájával hamar magába
bolondította a mestert. Nemsokára
összeházasodtak, ám a derűs napok nem
tartottak sokáig. Az ifjú feleség
elkezdte kérlelni a férjét, hogy árulja
el neki a hegedű titkát. A férfi sokáig
ellenállt a kérlelésnek, ám egy idő után
belefáradt.

Elmondta, hogy éveken át egy Tündér volt
a vendége, akivel rengeteget
beszélgetett, s ezidő alatt megtanult
szeretni. Halálosan beleszeretett a
Tündérbe, s ez az eltemetett,
beteljesületlen szerelem lett a hegedű
lelke.

A fiatalasszony féltékenységében
dührohamot kapott, és a sarokba
hajította a hegedűt. A drága hangszer
ripityára tört. A húrok ernyedten lógtak
róla, mint viharvert kísértethajó vitorlái.

A férfi bánatosan vette kezébe az
összetört hangszert. Évekig javítgatta,
de többé már nem szólt úgy, mint
azelőtt. Lelke mélyén azért sóhajtozott,
hogy jönne vissza a Tündér, és segítene
megjavítani. Egy éjjel álmában meg is
jelent neki a Tündér, és elmondta, hogy
a hegedű lelke repedt el. Lehet ugyan
rajta játszani, de az már nem lesz
olyan. Mert a hegedű lelke olyan, mint
az emberé.

A műhelyből többé nem hallatszott ki
varázslatos muzsikaszó, és a kisvárosra
csendesen leereszkedett a sötétség és a
bánat. A mester naphosszat csak ült a
műhelye asztalánál, bánatosan a hegedűt
nézegetve. Néha eszébe jutott egy-egy jó
ötlet, hátha mégis lehetne valamit
kezdeni a hegedű megtört lelkével, de
hirtelen próbálkozásait minduntalan
kudarcok zárták.
Egy nap aztán újra meglátogatta őt a
Tündér. Végül is a mester hívta őt
azzal, hogy folyton csak rá gondolt.
- Tündér, eszembe jutott valami, de csak
te tudsz segíteni – mondta.
- Miről lenne szó? – kérdezte kissé
gyanakodva, mint aki rosszat sejt.
- A hegedű lelke eltörött, javítani
pedig nem lehet. Új lélekre van szüksége.
A Tündér bólintott.
- Felajánlom az enyémet – emelte fel a
fejét a férfi. - Szeretném, ha az én
lelkemet építenéd be a hegedűbe!
Hosszú, dermedt csend követte a szavait,
majd a Tündér lassan megszólalt, de
olyan lassan, mint aki nem biztos benne,
hogy értik a szavait:
- Tisztában vagy vele, hogy mit kértél?
A férfi bólintott.
- Tudod, hogy ha ezt megteszem neked,
akkor többé nincs visszaút?
- Tudom – válaszolta elszántan. – Én
akarok lenni a hegedű lelke…

Másnap a mestert hiába keresték egész
nap, nem találták. Soha többé nem
hallott róla senki, mintha a föld nyelte
volna el. A rossznyelvek szerint ugyan
valószínűleg az Újvilágba távozott, hogy
többet keressen, némelyek azonban egész
legendákat szőttek valami titokzatos
tündérről és egy varázs-hegedűről. Tény,
mindenesetre, hogy a mesternek nyoma
veszett.

A hegedű csak a XIX. században került
újra a nyilvánosság figyelmébe. Egy
gazdag New York-i gyűjtő vásárolta meg,
aki elismert szakértője volt a
hangszereknek. Egy levéltárban került a
kezébe egy szöveg a titokzatos itáliai
hegedűről és készítőjéről. Egész
Olaszországot tűvé tette érte, így maga
is meglepődött, hogy potom 500 dollárért
jutott hozzá. A kései örökösök ugyanis
nem sokra becsülték a poros hangszert.

Amikor hazaért vele, óvatosan
megtisztította, felhangolta, majd
játszani kezdett rajta. A nyitott
ablakon át a muzsikaszó kihallatszott az
utcára, ahol az emberek megálltak, és
szájtátva, vagy éppen könnyezve
hallgatták. A hegedű pedig csak ontotta
magából a varázslatot. Énekelt
szerelemről, szenvedélyről és
szenvedésről. Énekelt bánatról és
magányról. Énekelt reményről és
feltámadásról, beteljesedésről és a
végtelenről.

A Mester pedig tovább élt művében…

Erre a hozzászólásra 3 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

anett.76 válasz 2010-02-27 17:20:49
"Megbocsájtottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból.
Okoztam csalódást és csalódtam, olyanokban akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem, mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Ujjongtam a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet és esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak!
Sírtam zenehallgatás vagy a fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem, meghalok a vágytól és féltem, hogy elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra ( a végén mégis elvesztettem!).

DE TÚLÉLTEM!

És még most is élek!
Az életet nemcsak túlélem... És neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.

ÉLJ!!!

A harcba elszántan kell menni.
Az életet szenvedélyesen átölelni.
Emelt fővel veszteni és merészen győzni:
Mert a világ a bátraké és

AZ ÉLET TÚL SOKAT ÉR
ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon."

/ Charles Chaplin/
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

anett.76 válasz 2010-02-27 17:05:34
A vak leány:

Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt. Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt.
Mondta egyszer a barátjának:
-Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.
Egy napon valaki hozott neki egy szempárt. Amikor levették szeméről a kötést láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.
A fiú megkérdezte:
- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
A leány a fiúra nézett és látta, hogy vak. A lehunyt szemhájak látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az élete hátralévő részében ezt kell nézze arra a döntésre vezette, hogy visszautasítsa a fiút.
A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort.
- "Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek előtte az enyémek voltak.-"


Valahogy így működik az emberi agy, amikor megváltozik a helyzetünk.
Csak kevesen emlékeznek arra, milyen volt az életük azelőtt és ki az aki mindig mellettük volt a nehéz időkben...




Az élet:

Ma, mielőtt kimondasz egy bántó szót, gondolj azokra, akik nem tudnak beszélni.
Mielőtt panaszkodsz az ételed íze miatt, gondolj azokra akiknek nincs mit enni.
Mielőtt panaszkodsz a férjedre vagy a feleségedre, gondolj azokra, akik Istenhez fohászkodnak, hogy legyen társuk.
Ma, mielőtt panaszkodsz az életre, gondolj azokra akik túl hamar mentek el a másvilágra.
Mielőtt siránkoznál amiatt, hogy túl nagy távolságon kell vezessél, gondolj azokra akik ugyanezt a távolságot gyalog kell megtegyék.
És amikor fáradt vagy és panaszkodsz a munkádra, gondolj azokra a munkanélküliekre akik szívesen végeznék a te munkádat.
És amikor gyötrő gondolatok rosszkedvűvé tesznek, mosolyogj egyet és gondolj arra, hogy élsz és csodálatos ami körülvesz!
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Reaver válasz 2010-02-16 17:43:58
Ossian: a tél hercegnője


Hosszú haja földig ér
Az első hótól hófehér
Olyan szép és tiszta kép
Elűzte rossz kedvem telét

Szíve törött, mint a jég
Gonosz szavak sebezték
Hangja szomorúan száll
Sebzett szárnyú szép madár

Lehet, hogy másnak látod,
Lehet, hogy más.
Lehet, hogy rosszul látom
Van különb száz
Történhet bármi
Nekem így marad meg ő
Csodák között az első
Tél Hercegnő!

Nyomában a könnyű dér,
Havat hord a hűvös szél.
Régen elment messze jár
Talán rátalál a nyár!

Lehet, hogy másnak látod
Lehet, hogy más.
Lehet, hogy rosszul látom
Van különb száz
Történhet bármi
Nekem így marad meg ő
Csodák között az első
Tél Hercegnő!

/ Egy olyan lány emlékét jutattja eszembe, akit nagyon szerettem, s aki most is nagyon hiányzik...
Visszavárom még, de tudom, hogy már nincs értelme :'( /

Hirdetés

iksz válasz 2010-01-15 12:22:35
Jajistenem....már hogy lenne kár

Reaver válasz 2010-01-14 20:26:57
nem vers igazából, csupán nyers gondolatok egybeöntött halmaza...

Én egy olyan ember vagyok akin már nem segít semmilyen szép szó.
Én egy olyan ember vagyok aki nem tudja mi a rossz vagy mi a jó.
Én egy olyan ember vagyok akit ezen a földön senki nem ért meg.
Én egy olyan ember vagyok akiben él a tűz, hogy elpusztítson mindent.

Én egy olyan ember vagyok akinek nincs ereje a saját életéhez.
Én egy olyan ember vagyok aki nem hagyja hogy megközelítsed.
Én egy olyan ember vagyok akinek nagyon fáj, ha belül megérinted.
Én egy olyan ember vagyok akiről azt hinnéd, szándékosan tesz tönkre mindent.

Én egy olyan ember vagyok aki nevetve is képes sírni.
Én egy olyan ember vagyok akit nem ismernek a saját rímjei.
Én egy olyan ember vagyok akit ellepett a sár.
Én egy olyan ember vagyok aki tudja, neki több jár!

Én egy olyan ember vagyok aki tudja, mi a magány.
Én egy olyan ember vagyok akit nem tűr meg ez a nyomorult világ.
Én egy olyan ember vagyok aki tudja, hogy semmit sem ér ez az élet.
Én egy olyan ember vagyok akinek nem tetszik a helyzet.

Én egy olyan ember vagyok aki egy szigorú világban él.
Én egy olyan ember vagyok akit körbevesz rideg vas és acél.
Én egy olyan ember vagyok aki börtön nevelkedett.
Én egy olyan ember vagyok aki valahol, valamikor eltévedt.

Én egy olyan ember vagyok aki szívvel él és szívvel jár.
Én egy olyan ember vagyok aki nem tisztel Istent, nem ismer hazát.
Én egy olyan ember vagyok aki változtatni képtelen.
Én egy olyan ember vagyok akinek az élete fénytelen.

Én egy olyan ember vagyok aki minden ellen lázad.
Én egy olyan ember vagyok aki nem tud mit kezdeni a haraggal.
Én egy olyan ember vagyok aki nem akar szeretni.
Én egy olyan ember vagyok aki nem tud szeretni.

Én egy olyan ember vagyok aki tudja már,
hogy küzdeni kár.

sliver válasz 2009-11-20 22:37:08
khm, azt hiszem nem láttátok... szóval egóból persze megint beteszem:

nem látom a tükörben
az arcképem.
fogalmam sincs kinek
a barna szemeit nézem
a szemüvegem felett, félve.
nem tudom ez a száj kié,
kit csókoltam vele nemrég.
nem tudom e hosszú orr kihez tartozik
amivel saját bûzömet érzem itt.
és ezek a fülek?
hallok velük, csak minek.
hajam kusza bozontja
az sem az enyém
hideg rajta a festék nyoma.
keresem arcvonásaim
testem ismert íveit.
ismerõsek - mégis távolinak tûnnek
kinek a barna szemeibe nézek?

széttépem magam
kihúzom a bensõmet a számon
a végtagjaimat levágom
önnön húsomba vájok
késsel a csontjaimra firkálok.
oda írnám történetem
odakarcolnám a betûket szépen
de hiába keresgélek
magamat még ott sem találom.

---

nem tudom, hogy milyen vagyok
és hogy ki vagyok
kívülrõl látom magam, egy idegent,
egy idegent, akit kicsit sem ismerek.

nem tudom mit fogok holnap tenni
vagy mit teszek a következõ percben
fogalmam sincsen, hogy mit érzek,
de valószínûleg semmit sem.

semmit, csak iszonyú dühöt,
de mintha az is csak mása volna
másvalaki dühének.
a saját hajamat tépem.

olyan szívesen sírnék,
de miként lehet
kisírni mások könnyeit?
azt hiszem elvesztem.

hol vagyok a sok álarc
és hazugság alatt?
mindenkinek más vagyok
amit így takarni kell az milyen titok?

biztos valami nagyon-nagyon rossz
valami bûnös, mocskos, romlott
vagy, ami még valószínûbb lehet
igazából én nem is létezem.

lina válasz 2009-08-13 15:47:50
Elszállt

Elszállt a boldogság,
Levegőt markol kezem,
Életem halál,
Lelkem jégverem.


lina válasz 2009-08-13 13:15:39
Gondolatok

Miért halott a szó?
Ereje miért hever porban?
Miért nem mondható, hogy
Vagyok, s nem csak voltam ?

Ki mozgatja bennem
A halott testet,
Ki nézi mai énem
Ha egyszer én nem?


lina válasz 2009-08-13 13:05:45
Ha miattam

Ha miattam fáj a lelked,
És szíved kettéhasad
Gyötör a gondolat
Hogy én okozom fájdalmadat
Mi értelme annak, hogy élek,
Ha nem teszlek boldoggá téged?
Süssön fel végre benned a nap
És űzze el a gondokat!


lina válasz 2009-08-13 13:02:32
Egy vagyok Veled

Hangom elhalkult,
De meg nem fakult.
Nem tombol bennem a vágy,
És nem üreslik mellettem az ágy.
Kezemben érzem a kezed,
Egy vagyok Veled.


lina válasz 2009-08-11 14:42:56
ok!

lina válasz 2009-08-11 14:17:10
Ha minden elromlott

Ha minden elromlott
És kezed csak remeg,
Engedj el mindent
Felejtsd el a neved.

Légy senki és semmi,
Így kerül a fájdalom,
Elveszted éned,
De jobb lesz, tudom.

lina válasz 2009-08-11 13:41:38
Barát
Mi az, hogy BARÁT?
Egy olyan lény ,
Ki segít, ha bajban vagy,
És megmutatja
A sötét úton a fényt.
Egy BARÁT, ki veled
Együtt sír és nevet
Kinek a lelke a
Tieddel együtt született.
Egy BARÁT, kire mindig
Számíthatsz
Ki a halálon túl is veled marad

lina válasz 2009-08-10 20:35:15
Senki sem

Senki sem tudja, min megyek át,
Senki sem látja a könnyek hadát.
Senki sem érzi csukló lépteim,
Senki sem hallja jajdulásaim.

Titkaim megosztani nem lehet,
Kérdéseimre nincsen felelet.
Vánszorgok a ropogó havon,
Egyszer hazaérek, tudom.


lina válasz 2009-08-10 20:27:28
Arany Viktortól



Miért?

Miért kell élnem, ha fáj?
Miért vagyok szárnyszegett madár?
Miért nincs gyógyír az életre,
Csak a nagyszerű halál?

Se élni, se halni,
A lét kínja mar,
Bár szűnnék meg hamar.

Törött szárnyam
Tehetetlen verdes
Az irgalom másfelé repdes

Önmagam megölni,
Mily nagyszerű tett,
Eldobni e gyászos életet.

Erőm még ehhez sincs,
Agyamban tombol a nincs
Mozdulatlan várom,
Hogy elér a vég,
S lelkem többé nem ég.

Nem kell több kín és gyötrelem,
Sem öröm, sem lázas szerelem.
Megfáradt már a lét,
Elmondja végső énekét.

Felejtsetek, nem is voltam,
Egy ismeretlent leltek holtan
A Földön csak álmomban voltam.

lina válasz 2009-08-10 19:58:37
Tóth Árpád: Álarcosan

Hát rossz vagyok? szótlan? borús? hideg?
Bocsáss meg érte. Hisz ha tudnám,
A világ minden fényét s melegét
Szórva adnám.

Kastélyokat. Pálmákat. Táncokat.
Ibolyákkal a téli Riviérát.
Vagy legalább egy-egy dús, összebújt,
Boldog órát.

De most oly nehéz. Most egy sugarat
Se tudok hazudni, se lopni.
Vergődő és fénytelen harcokon
El kell kopni.

Az Antikrisztus napjai ezek,
Csillog a világ szörnyű arany-szennye.
Röhögő senkik, balkörmű gazok
Szállnak mennybe.

S én lent vergődöm, és nem tudja más,
Hogy csöndem éjén milyen jajok égnek.
De légy türelmes. Jön még ideje
Szebb zenéknek.

Csak légy türelmes. Maradj, míg lehet,
Váró révem, virágos menedékem.
Most álarc van rajtam, zord és hideg,
De letépem,

Vagy szelíden, míg elfutja a könny,
Öledbe hajló arcomról lemállik,
S te ringatsz, ringatsz jó térdeiden
Mindhalálig.

lina válasz 2009-08-10 19:53:15
Félek

Egy rövidke szó,
mit kimondani nehéz,
Főleg Neked,
kit elérni olyan nehéz

Úgy szeretném elmondani,
amit érzek
De félek,
te mind ezt nem érted

lina válasz 2009-08-10 18:58:30
köszi.

lina válasz 2009-08-10 18:36:07
Mezey Katalin: A lélek néha


A lélek néha csöndességre vágyik,
megnyugodni végre valamiben.
Mint gyermek, valakinek a mellkasára
hajtani bajtól zsibongó fejem.

Egy percre megpihenni elnyugodva,
nem kérődzni örök kétségeken.
A lélek vihar előtt csöndet áhít,
ha tudja is, hogy a vihar üzen.


1 | 2 | 3 Következő
Új Hozzászólás
198