HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Depresszió

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 Következő
biztalan válasz 2009-03-29 12:31:09
köszönöm:)...de én arra gondoltam, hogy félek az élettől és sokmindent elszalasztottam, amit megtehettem volna
Előzmény: kutmurluc (2009-03-29 10:38:27)

biztalan válasz 2009-03-28 17:12:59
életképtelen- azt hiszem ezzel a szóval jellemezhetném magam leginkább:(
Előzmény: ksanc (2009-03-26 20:32:36)

Hirdetés

Ugly válasz 2009-03-27 17:28:26
Én is mindig jól vagyok, ha egyedül vagyok és nem szól be senki. Kut, te egyedül lehetsz, hisz NEM KELL találkoznod emberekkel. Akkor meg mi a baj? Ugyanakkor mégis keresed itt a társaságot...

Pogi válasz 2009-03-26 20:09:59
akkor elvesztegetted az időd és tök értelmetelen volt az életed:S:(
Előzmény: kutmurluc (2009-03-26 18:53:02)

Pogi válasz 2009-03-26 17:37:34
pont ezért kéne azt az 50-60 évet ha nem is kiélvezni, de elviselhetővé tenni... ha már egyszer megkaptuk az életet.
Előzmény: kutmurluc (2009-03-26 15:38:40)

human.eRRor válasz 2009-03-26 14:43:01
Szia Alma!

Köszönöm a részletes választ, de igazából csak ugyanazt tudom javasolni az általad leírtak után is: kérdezd meg erről a fiad pszichoterapeutáját. Ha van olyan, amiben segíthetsz most a fiadnak, akkor ő azt el fogja mondani. Azért vele érdemes beszélned, mert nincs két egyforma személy, és így két egyforma probléma sincs, még ha a tünetek hasonlóak is. Vagyis az általad nyújtható segítség is más és más lehet.

Abból, amit írtál azonban az egyértelműen kiderült, hogy már most nagyon sokat segítesz a fiadnak a helyzet megoldásában így is azzal, hogy szakembereket kerestél fel vele, akik segítenek neki túljutni ezen a nehéz időszakon.

Human
Előzmény: alma (2009-03-24 16:45:05)

Miss_GaGa válasz 2009-03-26 12:10:28
Szia Alma!

Az egyik ismerősöm anyukája mesélte, hogy egy pszichológus úgy segítette a betegeit meggyógyulni, hogy sportolásra bírta őket. a sport endorfint (boldogsághormont) szabadít fel, ami segít leküzdeni a depressziót.
Szerintem Te is próbálkozz meg vele!!

Remélem tudtam sgíteni.

Üdv :)
Előzmény: alma (2009-03-24 16:45:05)

alma válasz 2009-03-24 16:45:05
Kedves Human! Köszönöm a gyors választ!
A fiam első kezelése során (2008. dec. vége - 2009. jan. eleje) Haloperidolt, Romparkint, Sertralin Sandozt, Amitriptilint és altatónak Imovanet kapott. Ez rövid volt, kb. két hét. Utána befeküdt a pszichiátriára két hétre, akkor, hogy miket kapott, nem lehet tudni, csak annyit, hogy sokat; elmondása szerint naponta több, mint húsz tablettát. Mikor kijött, az orvosa Asentrát (2x50 mg) és Soliant (1x200 mg) írt fel. Ezt szedte egészen tegnapig (2009. márc. 23.), de közben volt egy gyógyszeres öngyilkossági kísérlete február 21-én, két nappal egy pszchiátriai ellenőrzés után. Bevette két havi gyógyszeradagját, összesen száznyolcvan tablettát. Mivel ezek után úgy gondoltam (és az ő elmondása is megerősítette), hogy az Asentraval és Soliannal való kezelés nem hatásos, tegnap tértünk át egy másik pszichiáter által javasolt kezelésre. Jelenleg a következő gyógyszereket kapja: Anafranil (2x25 mg), Mirzaten Q-Tab (1x30 mg) és Solian (1/2x200 mg).
A gyógyszeres kezelés mellett az öngyilkossági kísérlete óta jár pszichoterápiára is.
A kérdésem jelenleg is ugyanaz. Hogyan tudnék segíteni a fiamnak a mielőbbi gyógyulásban?
Előzmény: human.eRRor (2009-03-21 09:59:54)
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

MOST válasz 2009-03-23 21:45:05
Szia human.eRRor!

Szeretnék pár gyakorlati tanácsot kérni, arra vonatkozóan, hogy hogyan tudnám legyőzni a depressziót.

Köszi!

Hirdetés

Levendula válasz 2009-03-22 14:37:28
Kut. Ugyanezen logikával, Te sem döntheted el, másoknak mi a jó. Nem tudhatod, a tanácsod adott helyzetben mennyire hasznos vagy káros az illetőnek. A kimondott szónak súlya van.
Példaképpen, az agresszív kismalac technikát javasolni szerintem nem célravezető.
Előzmény: kutmurluc (2009-03-21 17:20:05)

human.eRRor válasz 2009-03-21 14:53:07
Szia Kutmurluc!

Amennyiben ennyire konstruktív egy hozzászólásod, a továbbiakban is így fogok tenni.

Human
Előzmény: kutmurluc (2009-03-21 12:38:20)

human.eRRor válasz 2009-03-21 09:59:54
Kedves Alma!

Mind a major depresszió, mind pedig a személyiségzavar esetében fontos, hogy pontosabb képed legyen ezekről, enélkül sajnos az általad feltett kérdésre sem adható válasz. A depressziónak sokféle válfaja létezik, és ezek nem mind hasonlóképp kezelhetők. A személyiségzavar önmagában csak egy diagnosztikus kategóriacsoport, ami alá egymástól különböző problémákat sorolnak, az összekötő kapocs az, hogy ezek az életvezetést nem gyökeresen átalakító zavarok. Vagyis azt is fontos lenne megtudni, hogy milyen személyiségzavarról van szó.

Az általad leírtak alapján így csupán annyi javasolható, hogy ha módod van rá, akkor a pszichiáter mellett keress fel egy klinikai szakpszichológust is, aki segíthet a fiadnak, és elmondhatja neked, hogy az ő konkrét esetében mi az, amit te tehetsz.

Human
Előzmény: alma (2009-03-20 17:29:48)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Levendula válasz 2009-03-20 23:03:21
Az orvosa mit javasolt? Beszéltetek vele erről?
Előzmény: alma (2009-03-20 17:29:48)

alma válasz 2009-03-20 17:29:48
A huszonegy éves fiam diagnózisa major depresszió és személyiségzavar. Mint édesanyja, hogyan segíthetem a gyógyulásban? Konkrét javaslatokat szeretnék a mindennapi dolgokra.
Erre a hozzászólásra 2 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Ugly válasz 2009-03-18 20:43:51
A halál , a megszűnés, a halálfélelem minden gondolkodó emberben benne kellene, hogy legyen. Ciki, hogy ez tabu téma, igazi strucc politika. Én is egy csomó mindent olvastam róla, a keleti vallások tanaitól, a halálközeli élmény leírásokig. Okosabb nem lettem persze.Max arra jutottam, hogy az élet van annyira kegyes, hogy a többségnek a végére már annyira szar itt élni, hogy képes lesz majd elfogadni a saját halálát. Valahogy majd ezt is megoldja a természet. Én ebben hiszek...
Előzmény: N88 (2009-03-18 19:01:30)

Ugly válasz 2009-03-18 20:39:55
Hahó Kut, Legyek én is agresszív kismalac? De nem tudok:(
Ksanc, honnan a......-ból tudjam az okokat?! Hidd el, az átlagnál többször aláznak meg. Multkor is jött velem valaki az utcán és ő is azt mondta, hogy téged (engem) mindenki ugy megnéz. Tudod?! Ugy mint mondjuk egy down-kórost

Előzmény: kutmurluc (2009-03-17 22:40:10)

N88 válasz 2009-03-18 19:01:30
Sziasztok!

Úgy érzem elég nagy lelki problémám van. Valamiért mindíg a halál, és az elmúlás jár a fejemben, és a félelem a megszűnéstől. Pedig egyelőre nem sok okom van erre 19 éves vagyok csak, és makk egészséges.
Kisebb koromban a keresztény elképzelés élt a tudatomban a halálról, később pedig az ezoterikus gondolatokban hittem, de valahogy egyre csak szkeptikus vagyok minden ilyennel szemben, és elvesztettem a hitem... majdhogynem egyik napról a másikra (pedig nem ért mostanában trauma) A hitemtől függetlenül, inkább elhesegettem a halál gondolatát, mint akárki más, azzal hogy az még odébb van.. de ez már nem működik. Folyton ezen jár az eszem, mindent ennek tükrében látok, és így minden (az egész élet, és az emberiség is) értelmetlennek tűnik a szememben. Borzasztó érzés, mert bármit csinálok, az ébredéstől az alvásig kísér a tudat, és nem tudom kiverni a fejemből. Az eddig kedvelt elfoglaltságaim sem kötnek le már emiatt, és néha a félelem érzete is felüti a fejét.
Szüleimnek beszéltem róla, akik mondták hogy próbáljak nem gondolni rá, vagy kössem le magam, de hasztalan. Ha buliban vagyok, még alkohol befolyása alatt sem oldódok fel. Megszállottan kutatom a netet a halállal kapcsolatos írások után, holott tisztában vagyok vele hogy nem ott fogom megtalálni a választ az emberiség legnagyobb dilemmájára.
Ez a szörnyű érzés már 8 napja tart, és félek hogy nagyon eltávolít a többi embertől, vagy hogy esetleg beleőrülök. :(

Mit javasoltok, mit tegyek??
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Ugly válasz 2009-03-17 22:05:35
Réd írtam ide, mert tényleg próbáltam összeszedni magamat és inkább hasznosabb dolgokkal foglalkozni mint jómagam. De nem megy: újra és újra visszasüllyed az ember, ha csak a lenézést, a megaláztatást kapja a környezetétől:(
Pedig tényleg én nem is szólok hozzájuk, csak biztos olyan nyomorék a fejem, vagy nem tudom mivel váltom ezt ki az emberekből:(
Miért nem tudnak magukkal foglalkozni?! Én már nem tudom kezelni ezt a helyzetet, feladom. Úgy érzem, hogy egyedül az "elmenekülés" a megoldás, a szociális fóbiába menekülés. Vagy mit tegyek? szólogassak be én is?! De hogyan? Amikor a hátam mögött szólnak be. Hallom meg minden, de azért röhejes lenen rá reagálni.

macskuszka válasz 2009-03-14 23:13:31
Ja, csak miután látom én hogy tudsz te mással normálisan is beszélni (mert amúgy azt hittem félhülye vagy és megsajnáltalak), csak engem nevezel idiótának, eredj a jó büdös francban, te hülye barom.
Előzmény: ksanc (2009-03-14 20:05:27)

Atrix válasz 2009-03-14 21:24:16
Vagánynak tűnő társaság? Dehogy. Épp ellenkezőleg. Itt a legtöbb ember kocka, nem iszik, stb. Meg velük jól éreztem magam, mert tudtam velük beszélni. De úgy látszik, csak én tekintettem őket barátnak.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Atrix válasz 2009-03-14 18:47:43
Igazából az a legnagyobb baj, hogy így tulajdonképpen kiestem az osztályon belüli baráti körömből. Mivel a fiú aki így bánt velem még mindig ott van, és ő ennek ellenére is jobban megbecsült mint én. Mivel az osztályban egy sorban ültem a barátaimmal és most onnan kikerültem, és egy végtelenül idegesítő lány ült a helyemre. Én lettem a társas magány mintapéldája.

Pogi válasz 2009-03-12 18:35:24
Ha van valaki akit zavar ha mellé ülsz és nevet azon ha sírsz akkor az mióta barát? Akkor ez egy szar alak és legközelebb te ne ülj mellé és ne is köszönj neki. Rengeteg ember van a világon akik szeretnének normális barátot és szerintem téged is nagyon sokat szeretnének!:) A szar embereket ki kell zárni az életedból..ha neki nem fontos nehogy már neked az legyen.
Előzmény: Atrix (2009-03-12 18:03:51)

Atrix válasz 2009-03-12 18:03:51
Igazából most a padlón vagyok. Ha el akarnám magyarázni olyan ez, mintha eddig egy útkereszteződésben álltam volna előttem megannyi úttal. Most az összes út eltűnt és én ott maradtam. A barátaim kb. úgy dobnak el mint egy koszos rongyot, a legrosszabb az, hogy igazából senkire sem tudok támaszkodni. Senki sincs akinek elmondhatnám. Nem tudom mit tegyek. Igazából eddig mindig úgy gondoltam, hogy minden meg fog oldódni. De itt most másként gondolom. Mindenki belémszúrja a kését, megforgatja, aztán otthagy. És persze minden az én hibám és csak zavarok.
Az egész ma kezdődött, az állítólagos egyik barátom elkezdett sértegetni, hogy üljek el mellőle mert zavarom. Én folyamatosan ellenálltam, de persze mindez nagyon rosszul esett. Mikor már nem bírtam elkezdtem sírni és mikor ránéztem ő pedig elvigyorodott. Holnap elvileg pizzázni megyek velük de nemtudom mi lesz.
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Ugly válasz 2009-03-08 12:52:54
szia dolna,
És ha lenne gyereketek, akkor mit mond a párod: mit csinálna másképp??
Előzmény: dolna1978 (2009-01-26 10:55:50)

human.eRRor válasz 2009-03-05 16:31:13
Szia Dorotty!

Ha jól értem, akkor itt nem csak a barátaidról van szó, hanem annál többről, anyukádról a családodról és arról is, hogy egy hétig nagyon beteg voltál.

Azt hiszem ilyenkor is az segít a legtöbbet, ha az érintetteknek elmondod, hogy mit és miért tettél úgy, mit gondoltál és mit éreztél. Különösen fontosnak tartom, hogy anyukáddal megbeszéld azt, hogy attól tartasz, nem fog veled foglalkozni. Ő biztos, hogy meg fog hallgatni és pozitívan reagál majd, ami neked is megkönnyebbülést okozhat. A barátaiddal is jó ötlet lehet beszélni, azt hiszem, őket is meg tudod majd győzni arról, hogy szeretnél a barátjuk maradni.

Human
Előzmény: dorotty (2009-03-05 15:01:40)

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 Következő
Új Hozzászólás
Google PageRank