HÍREK * REGISZTRÁCIÓ * BELÉPÉS * CHAT * FÓRUM * CIKKEK * TESZTEK * SEGÍTSÉG * LINKEK

Depresszió

Vissza a témákhoz
Új Hozzászólás

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 Következő
Mirror válasz 2011-06-07 21:59:35
Kedves Síróangyal,

ha jól értelmezem az írásodat, lényegében a „zuhanás” egy munkahelyi problémával, nevezetesen egy kiállhatatlan főnökkel kezdődött, s innen terjedt tovább, lényegében életed valamennyi területére.

A betegséged kialakulása előtt – ha jól értelmezem -, nyitott, társasági, szakmában és magánéletedben is sikeres voltál, és ez az állapot majdhogynem előzmények nélkül, szinte derült égből villámcsapásként ért.
Kérdés, hogy mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni, anélkül, hogy az még jobban elmélyülne.

Az első, hogy kellene találni egy pszichiátert, aki segítene abban, hogy a gyógyszerbeállítással legalább arra a szintre eljuss, hogy napi szinten az életviteledet folytatni tudd, s ne legyenek túlságosan intenzív vagy túlságosan zavaró tüneteid. Tudom, ez nem valami sok kezdetben. Optimális lenne, ha ez kiegészülne egy speciális terápiával, ez rendszerint kognitív viselkedésterápia, ennek azonban sajnos komoly anyagi vonzatai vannak, pénz – és időigényes.

(Különben van ebben valami szomorú, hogy sokszor kifejezetten a pénzen múlik, hogy valaki kap – e szakellátást vagy sem. Különösen igaz ez a mentális zavarok esetében, amit sokszor ma sem tekintenek valós betegségeknek. Hát, nem tudom, hogyan élnének meg ennek az irányzatnak a képviselői néhány masszív pánikrohamot. Nem kívánom nekik, de lehet, hogy megváltozna a véleményük, ha ezt – azt a saját bőrükön is megtapasztalnának).

A következő lépés az lenne, és ez legalább annyira nehéz, hogy újból fel kell életednek bizonyos szerepeit, vetületeit építeni. Például munkát találni. Bár nem írtad a képzettségedet, ma munkát találni nem egyszerű. Javaslom, mérd fel a lehetőségeidet, tapasztalataidat, elképzeléseidet, és ezt a kényszerűen otthon töltött időszakot kezeld úgy, mint időt, amit arra használhatsz fel, hogy állást keresel vagy felkészülsz a visszalépésre a munka világába.

Ugyancsak felhasználhatod ezt az időt nyelvtanulásra, vagy valamilyen készséged vagy képességed fejlesztésére, annál is inkább, mert ilyen helyzetben az egyedüllét – mindenféle aktív tevékenység nélkül – méginkább romboló lehet. Persze, az otthoni munka is munka, de jobb lenne inkább, ha ez valamilyen közösségi helyzetben történne. Szerezz barátokat – ez fontos lenne. S gondolkodj el a párkapcsolaton is, még akkor is, ha – esetleg – úgy érzed most, hogy még korai lenne újból belevágni.

Ahogyan soraidból kiveszem, elég sokat tettél azért, hogy húgoddal való kapcsolatod jobb legyen, kár, hogy viszont ez nem működik. Az önzés mindig visszaüt, rövid távú gondolkodásra utal, s nem lehet tudni, hogy adott esetben mikor lehet Neki szüksége a Te segítségedre. Ha már másért nem, legalább ezért is elgondolkodhatna egy kicsit kettőtök kapcsolatán.

Néha – de talán tévedek – érezheted Magad úgy, mintha „megállt volna az idő”, s ez az állapot örökké tartana. Ez csak feltételezés, a valóságot csak Te ismerheted. Én azt gondolom, lesznek jobb és talán rosszabb időszakok, de mindenképpen azt javasolnám, kezeld ezt a helyzetedet valamennyi vetületével együtt egy átmeneti időszaknak.

És sokat tudsz Magadnak is segíteni, azzal, hogy vigyázol Magadra, törődsz Magaddal, akkor is, ha éppen egy rosszabb időszakod van. Jól tudom, sokszor nem ezek az időszakok azok, amikor feltétlenül vágysz más emberek társaságára, de tegyél azért, hogy ne szigetelődj el teljesen másoktól.

Sok – sok erőt és türelmet kívánok Neked ehhez a – remélhetően – átmeneti állapothoz.

Várom jelentkezésed.

Szeretettel:

Mirror
Előzmény: síróangyal (2011-06-05 21:44:57)

síróangyal válasz 2011-06-05 21:44:57
Sziasztok!

Nem is tudom hol kezdjem....még sosem írtam ilyen fórumra, de már annyira el vagyok keseredve, remélem valaki tud segíteni nekem.

Pár éve kezdődött minden, kb. 7-8 éve.... Volt egy nagyon jó munkahelyem, jól kerestem, sikeres voltam, a legjobb.
Aztán új főnököt kaptunk, egy nőt, aki valahogy nem bírt elviselni, hiába voltam jó a munkámban, és emberileg is kedves, kultúrált, szerető és segítőkész vagyok, velem/és másokkal sem szimpatizált. Minden egyes nap beégetett a kollégák előtt, leszidott minden kis dologért, pl. ha késtem 1-2 percet, vagy ha nem mentem ki ebédelni, és helyette dolgoztam, az is baj volt, szóval minden...
Ez így ment hónapokig, és már félve, kialvatlanul, gyomorideggel mentem dolgozni....aludni is csak altatókkal tudtam, pedig előtte aludtam mint a tej, várva a másnapot, hogy újra dolgozhassak. Imádtam a munkámat...

Visszatérve ettől a sok bántástól, idegeskedéstől, egyik reggel elájultam az utcán...bevittek a kórházba, és ott megállapították hogy agorafóbiám van...
Tehát az emberek között rosszul leszek, nem bírom a tömeget, nem bírom a meleget, és ájulási rohamok jöhetnek rám....
Elvesztettem a munkámat, már nem járhattam szórakozni, kirándulni, strandra, szóval el lettem szigetelve mindentől és mindenkitől....
Sok barátot veszítettem el, jópár kapcsolatom ment tönkre egyrészt önhibámból, egyrészt emiatt. Otthoni munkát találtam magamnak, olyan adminisztráció félét.
Voltam pszichiáternél is, de csak párszor, azokat a beszélgetéseket sem bírtam, és ráadásul úgy éreztem, csak lehúzás/anyagilag, és nem is figyelt rám igazán..meghallgatott, felírta a gyógyszert, és ennyi...semmi kedvesség, semmi jótanács, semmi...rossz helyre mentem..

Most munka nélkül vagyok pár hónapja, és csak azon gondolkodom miért élek, mi értelme van...annyira nagyon egyedül érzem magam, el se hinnétek mennyire...
Egész nap játszom a neten, vagy filmet nézek, és alig várom az estét mikor aludhatok, és megszűnik minden arra a pár órára...
Barátom sincs már régóta, valahogy nem keresem az ismerkedési lehetőségeket, nem keresem az emberek társaságát..nem tudom miért. Előtte egy életvidám csaj voltam, most meg...néha meg szeretnék halni, elég gyakran gondolok erre, és sokat sírok, most is...

Ami még nagy problémám, apukám meghalt mikor még nagyon fiatal tini voltam, anyukám nagyon beteg, őt nem akarom terhelni, szívbeteg-cukorbeteg és még sok betegsége van szegénynek.....
De van egy hugom, teljesen más mint én...sajnos nagyon más...Őt mindig is csak saját maga érdekelte, csak saját magával foglalkozik, de én mióta élek, mindenben segítek neki, de nem kapok viszonzást...mikor beteg lettem, egyszer sem segített, egyszer jött elvelem a pszichiáterhez, be is jött velem, aztán belefolyt a beszélgetésbe, a végén az ő problémájáról beszéltek(nem jött ki a férjével), én meg csak ültem ott...és ez annyira fájt...
Azóta sem foglalkozik velem, ő egy hideg, egoista, beképzelt típus, és én vagyok a balek, aki mindig segít, aztán a saját problémáimmal egyedül vagyok....
Nem tudom miért ilyen a testvérem, annyiszor próbáltam vele beszélgetni, és mindig azt mondta, mit sajnáltatom magam, hagyjam őt békén.....

Úgy fáj minden, és olyan jó lenne ha vége lenn már végre...nem tudom meddig bírom, egyedül vagyok...nincs senkim...

Kérlek benneteket, ha valaki tud, segítsen, írjon..
Köszönöm szépen előre is..

Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Hirdetés

shyna válasz 2011-05-02 08:37:49
Köszi. Felvettelek msn-re részlet a címből: t.h..a@h..mai..com, remélem ebből megismered. Általában reggel és este fennvagyok. Jó beszélgetések reményében: shyna
Előzmény: Gábor86 (2011-04-28 22:44:16)

shyna válasz 2011-04-28 09:42:35
sziasztok!most először írok itt az interneten a problémáimról abban a reményben, hogy valaki talán tudja a megoldást helyettem,mert én már teljesen összetörtem a tehetetlenségtől.van két gyönyörű, okos gyermekem,egy élettársam,egy hugom (10 éves), apukám, anyukám, elvileg boldognak kellene lennem.mégsem vagyok az.néha vannak jó napjaim, de általában csak a sírás fojtogat,és nézek magam elé a semmibe, azt remélve,hogy valaki jön, és átölel, megkérdezi mi a baj, és megnyugtat, hogy ne aggódjak megoldódik minden.de ez nem történik soha, ezért mára úrrá lett rajtam az engem nem szeret senki érzés,ami pokoli kín nekem.próbálok kimászni ebből a gödörből, néha kicsit sikerül is, ezek a jó napok, de mindíg történik valami, ami visszaránt ebbe a depibe. az az igazság, hogy akiktől én elvárnám ezt az ölelést, ők mind tőlem várják a megoldást, én pedig nem bírom megoldani, mert nem érzem, hogy szeretnének.ha végre kihozom magam a legalljából, és hozzáfogok építeni, akkor rögtön valami sokkal nagyobbat követelnek, nem látják az apró sikert, én összetörök újra, és kezdjük elölről.ördögi kör... szeretném valakival részletesen megbeszélni a gondjaimat,mert már nem sokáig bírom, egyre gyakrabban gondolok a halálra,és tudom, hogy nem szabad a gyerekeim miatt.ez az állapot azonban teljesen felemészt. ha valaki úgy érzi, szívesen meghallgatna, kérem válaszoljon,fórumon nem szeretném jobban kipakolni a gondjaimat (chat, msn). előre is köszönöm.shyna
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Bett válasz 2011-04-07 15:22:24
Bocsánat a hibákért,úgy látom,ellenőriznem kell azokat a dolgokat,melyeket leírok,mielőtt elküldöm.
Előzmény: Bett (2011-04-07 15:19:59)

Mirror válasz 2011-03-30 22:21:57
Kedves Klarinho,

mi keserített el ennyire? A történet előzményét ismerem, de mi történt Veled?

Mirror
Előzmény: klarinho (2011-03-30 19:56:09)

ksanc válasz 2011-03-30 20:21:08
Akkor nyugodjon békében és ne pofázzon.

klarinho válasz 2011-03-30 19:56:09
Kedves Mirror!

klarinho meghalt
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

pokol válasz 2011-02-27 08:39:41
Kedves bs Gabi!
Nem vagy egyedül a problémáddal! A különbség kettőnk között annyi, hogy nekem két szülőm volt (van), és családon belüli erőszak is történt velem, a verések mellett. Jelenleg intenzív (heti 1 alkalom) terápiára járok az ESZTER ambulanciára, itt nagyon sokat segítenek nekem. Nem is olyan régen fogalmaztam meg az anyámmal kapcsolatos érzéseimet, hátha segít neked is: "a példaképem vagy, de csak arra nézve, hogyan nem szabad viselkedni". És már azt is ki merem mondani:"te nekem nem számítasz anyának"! Kérlek ne add fel a keresést, hátha nálatok is van tisztességes pszichológus, aki nem csak pénzért hajlandó foglalkozni veled.
Előzmény: bs Gabi (2011-02-26 18:35:55)

Hirdetés

pokol válasz 2011-02-26 14:30:17
Kedves bs Gabi!
Budaörsön nem ilyen pszichiáter van, és pszichológus is működik sztk alapon(nem kell fizetni). Ha érdekel, szívesen megadom a nevét az orvosnak(ő ad beutalót a pszichológushoz). Budaörs nincs messze, ha budapesti vagy. Én is oda járok.
Előzmény: bs Gabi (2011-02-25 17:48:22)

Mirror válasz 2011-02-24 23:49:20
Kedves Gabi,

nem kis megdöbbenéssel olvastam a soraidat, s egyben szeretném megköszönni a türelmedet.
Az a bő másfél évtized alatt, amit a segítő szakmában (de nem a klinikumban és nem is a pszichiátriai ellátásban) hivatásszerűen eltöltöttem, rengeteg nehéz sorsú, adott esetben kisebb - nagyobb mértékű mentális zavarokkal küzdő emberrel találkoztam. Ezek közül személy szerint mindig azok voltak számomra a legelgondolkodtatóbbak, amelyek az ilyen mértékű gyermekkori bántalmazásokra vezethetők vissza. És emellett a legfájdalmasabbak is, hiszen a gyermeki kiszolgáltatottságnál nem sok nehezebb élethelyzet van.
Jelen esetben arról van szó, hogy az a zavar, amiben most szenvedsz, megelőzhető és kivédhető lett volna, nem kellett volna így alakulnia, ahogy alakult, a forrása egy külső személy volt, aki ha normális, érett és felelősségteljes módon tudott volna Hozzád viszonyulni, akkor az életed egész biztosan másként alakult volna. Eltekintve a genetikai komponenstől, aminek a súlyát most nyilván nem tudom megítélni, de semmiképpen sem címkéznélek "genetikailag hibásnak", a megelőzhetőséget szeretném kiemelni. Tudom jól, ami megtörtént, az megtörtént, s ezen már nem sokat lehet változtatni.
De mi is történt? Mert amit leírtál, az számomra egy horror. A gyermekkel szembeni nagyon súlyos visszaélés. Függetlenül attól, hogy édesanyád milyen címkét kapott (diagnózist, vagy bármit), amit tett, az egyszerűen minősíthetetlen. Normális ember nem tesz ilyet, s valamilyen szinten meg tudja becsülni, hogy a tettei másokra - pláne a gyerekére - milyen hatással lesznek.
Soraidat olvasva Karl Gustaw Jung (nem elírás, így anyakönyvezték) svájci pszichiáter gondolatai jutnak az eszembe, amikor az anyakép kettős természetéről ír. Lehet a boldogság, az élet, a fejlődés, a fény és a növekedés forrása, de lehet a mindent és mindenkit elnyelő mocsáré is. Én nem mentem fel őt azért, amit tett, pusztán azért, mert mentálisan beteg volt.
A másik gondolatom az, hogy ha egy embertől mindent elvesznek, sikert, örömet, boldogságot, hatalmat, akkor a gyerek marad az, akin a frusztráltságát és patológiáját kiélheti - és ezt iszonyú dolog így leírni, pláne Neked, aki ezt elszenvedte. Hozzáteszem, hogy lelkileg egészséges ember ilyet nem tesz, bármennyire is nehéz az élete. A hatalomgyakorlás kizárólagos tárgya a gyerek marad. Az egészséges ember meg tud maradni szeretni tudó és szeretni képes lénynek, bármi sorscsapás is éri (gyanítom, édesanyádat érte nem is egy, de ez a szememben nem mentség).
Némi önkritikát gyakorolva, néha olyan könnyedén kimondjuk, hogy fel kell ezeket dolgozni, de a feldolgozás hosszú és fájdalmas dolog, évekig is elhúzódó folyamat, és ezt azért nem tesszük hozzá. Mint ahogyan azt sem, hogyan kezdjél hozzá.
Ezért azt gondolom, itt egy kulcskérdés lehet, hogy mindazok ellenére amit tett, meg tudsz - e neki bocsátani. Annak ellenére, hogy méltatlan erre. Felül tudsz - e ezeken emelkedni? El tudsz - e jutni magadban odáig, hogy azt mondd, hogy már nem érdekel, hogy gyerekként mit tettél velem (és mit vettél el tőlem), már nem függök tőled. Én már önmagam vagyok, kegyetlenül viselkedtél velem, de már nincs hatalmad fölöttem. A saját életemet élem. Most, felnőttként, ahogy ezt a problémát látod, van – e arra lehetőséged, hogy fizikailag és érzelmileg is távol maradj tőle – ezt nem írtad – például van – e saját lakásod, tőle elkülönült élettered. Tudom, ez pénzkérdés, de ne engedd meg, hogy a hatalmában tartson. Semmilyen módon. A lényeg az, hogy minden lehetséges módon különülj el tőle, függetlenedj. A lelked mélyén ott él az a bántalmazott gyerek, aki szomorú és szeretetéhes – ezt ő most is jól tudja, hiszen ő okozta. Itt vagy sebezhető. Ez az a pont, amin keresztül bánthat, ha már nem is fizikálisan.
Ha a térbeli elkülönülés lehetséges, akkor következhet a feldolgozás, amit leírtam, akkor már el lehet azon gondolkodni, hogy meg tudsz – e neki mindenek ellenére bocsátani - nem ma, nem is holnap, de idővel.

Szeretettel:

Mirror
Előzmény: Mirror (2011-02-24 01:04:24)

Mirror válasz 2011-02-24 01:04:24
Kedves Bs Gabi,

elolvastam a bejegyzésedet, a válaszhoz még egy kis türelmet kérnék Tőled.

Mirror
Előzmény: bs Gabi (2011-02-24 00:55:51)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

Mirror válasz 2011-02-10 23:43:22
Kedves bs Gabi,

arra kérnélek, fogalmazd meg a gondjaidat, ez nem csak nekünk, de talán Neked is segítség lehet abban, hogy egyre tisztábban láss abban a helyzetben, amiben vagy. Nekünk támpont, Neked pedig már önmagában is egy rendszerező, tisztázó, a körülményeket jobban átlátható képpé válhat. Nem baj, ha ez nem megy azonnal, az sem gond, ha idővel megváltoznak dolgok, vagy események, amelyeket a problémáddal kapcsolatban átélsz.
Ahhoz, hogy érdemi választ és lehetséges támpontokat tudjunk adni Neked, nekünk is szükségünk van ehhez kapcsolatos információkra.
A sajnálatos technikai hibáért elnézésedet kérem, s jelentkezésedre számítok.

Szeretettel:

Mirror
Előzmény: bs Gabi (2011-02-10 01:51:04)

ksanc válasz 2011-02-06 20:18:32
Szia!

Sajnos a fórum működésének hibái miatt nem működik rendesen a regisztrációk aktiválása.
Ha belépsz, te látod a hozzászólásodat, de mi nem. Vagyis ugyanazt látjuk, amit Te, amikor nem vagy belépve.
Sajnos ez egy hiba, nem tudni, mikor lesz kijavítva.

Szép napokat!

Előzmény: bs Gabi (2011-02-05 22:40:46)

Mirror válasz 2011-02-03 00:53:14
Kedves Szjudka,

előfordul, hogy az aktiválás nem azonnal történik meg, ilyenkor az általad beírt szöveg nem fog megjelenni. A regisztrációdat aktiváltam, visszanéztem az időpontot, s ha ezt megelőzően írtad a hozzászólásodat, az sajnos így tűnhetett el.
Ha úgy érzed, a lehetőségeinkhez mérten tudunk Neked segíteni, úgy kérlek, írd le a problémádat újból.

Mirror
Előzmény: szjudka (2011-01-31 20:18:59)

szjudka válasz 2011-01-31 20:18:59
Azt hittem itt segítőkész emberek vannak,de tévedtem!!!Kitöröltétek amit írtam,ezt nem vártam volna!!!Ha az embernek segítségre van szüksége akkor nem rúgok bele még csak azért is!!!!!!!
De hál istennek vannak olyan emberek akik segítik a rászorulókat és megerősítik!!!!Én megtaláltam őket!!!
De ezek nem ti vagytok!!!!!!!!!!!
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

klarinho válasz 2011-01-13 21:38:02
Kedves Mirror!

Nagyon köszönöm soraidat, igazán jól esett.
Kérdezted a gazdaságot: Nálunk minden apám körül forog, mindenben ő dönt, ez azt jelenti, hogy a gazdaság ügyeibe sem enged beleszólást. Hirtelen haragú, és sokszor veszekszik. Ebből én mindig lépni akartam, durva, de sokszor arra gondolok jobb lenne nélküle. Kilenc éves koromban sírva könyörögtem anyunak, hogy váljanak el. Nem válltak. Én megpróbáltam elszakadni, de anyagilag nem engedhetem meg magamnak, bár még ez sem olyan nagy indok. Igazából anyut nem tudom itt hagyni vele. Én szeretem a gazdaságot, szeretem azt a munkát, de anyagilag és fizikailag megterhelő. De ez sem tántorítana el, ha nem kellene mindig azt nézni milyen hangulata van épp apámnak. A barátomat pedig abban találom gyengének, hogy ő sem száll vele szembe, ő is meghunyászkodik, nem véd meg. Nincs fizikai bántalmazás "csak" lelki terror, de ez is szörnyű.A barátomat még megtudja győzni arról, hogy jó amit csinál és ahogy csinálja, de minden lépésével a csőd szélére sodor minket(anyagilag). Tudom, hogy az lenne a legjobb ha egyszerűen lelépnék, beszéltük is ezt már barátommal, de szerinte abba belebetegednék, és nem hiszem hogy itt tudnám hagyni anyut. Elgondolkodtam már én is azon, hogy ez a kapcsolat mit bírhat ki. De ő nagyon jó ember, és ha elengedem egyedül maradok és az sem jobb.
Bonyolult ez, nem is bonyolult, mint inkább nehéz. Néha úgy érzem lemondtam a jövőmről miattuk. Néha elgondolkodom, hogy lenyúlok itthonról pénzt jegyet váltok belőle, Esztergomba( mert sok szép emlékem van abból a városból), csatangolok egy kicsit a városban, végigjárom a kedvenc helyeimet, aztán a Mária-Valéria hídról a Dunába ugrom. Ott voltam boldog utoljára. Rövid ideig tartott, de nagyon zép volt. De a gazdasági válság miatt megszűnt ott az állásom és akkor kellett hazajönnöm.

Köszönöm a segítséged és várom válaszod. Addig is minden jót!
Előzmény: Mirror (2010-12-08 20:16:12)

Mirror válasz 2010-12-08 20:16:12
Kedves Klarinho,

ha jól értem a soraidat, jelenlegi élethelyzeted tulajdonképpen valamiféle kényszer, amibe a gazdasági válság sodort. Gondolom, rengeteg munka fekszik benne, csak az a kérdés, hogy számodra is profitál - e valamit szüleid gazdasága. Azt nem tudom ugyan megítélni, hogy ez valamiféle előrelépéshez adhat - e alapot, anyagi értelemben is, de talán igen, vannak vagy lehetnek itt is kiaknázatlan lehetőségek. Azt sem tudom, mennyi beleszólásod van az ottani helyzetbe.
Ami a barátoddal való kapcsolatot illeti, több soron is elgondolkodtat. A "tulajdonképpen szeretem, csak gyenge ember" nem valami biztos támpont egy kapcsolatban, érzelmileg semmiképpen nem az. De tényleg minden tekintetben gyenge? Mit jelent számodra ez a gyengeség? Azért gondolom, vannak erős oldalai is. Ha igen, beszéltek ezekről?
Vallom, jó szex nélkül nincs jó kapcsolat, de azt is, hogy egy kapcsolat korántsem csak erről szól, mert akkor ott tényleg gondok vannak. Vannak közös terveitek? Tervezitek a jövőtöket? A gazdálkodáson kívül vannak egyéb programjaitok is? Gondolkodtok - e időnkét azon, hogyan lehetne tartalmasabbá tenni ezt a kapcsolatot?
Azon elgondolkodtál, hogy mi a boldogtalanságod legfőbb oka? Az anyagi helyzeted? A párkapcsolatod minősége? Vagy valami más? Ennek az életformának a kilátástalansága? Nem tudhatom.
Két lehetőséget látok: vagy jobbá teszed a helyzetedet a jelenlegi körülmények között (dolgozol azért, hogy a párkapcsolatod jobb legyen és a családi gazdaságotok érted, értetek is dolgozzon), vagy gondold végig azt, hogy benne szabad - e maradni ebben a helyzetben (értem ezt a kapcsolatodra és a tevékenységedre egyaránt), csak azért, mert most ez az, ami adott, ami van.

Írd le, hogy mire jutottál.

Szeretettel:

Mirror
Előzmény: klarinho (2010-11-30 21:12:36)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

klarinho válasz 2010-11-30 21:12:36
Köszi a választ. Igazából én nem összehasonlítgatni szeretném az életem a testvéremével, szerencséje volt, jókor volt jó helyen, én simán irigylem. A barátomról nem írtam, mert én sem tudom milyen a kapcsolatunk. Ha beszélgetünk ő 85%-ban a szexről beszél. Persze el lehet vele beszélgetni, de gyengék vagyunk mi így együtt, én úgy gondolom. Amikor valami beüt nem a megoldásról beszél,hanem hogy milyen könnyű lenne eldobni mindent, tehát öngyilkosságra gonol ilyenkor. Nem rossz ember ő és szeret is és én is, de tudom, hogy gyenge. A másik kapcsolatom egy olyan életet mutatott, amilyenre mindig vágytam. Lakás, autó, biztos megélhetés. Csakhogy neki is családi zűrjei vannak, konkrétan ő tartja el a nővérét és annak lányát, ezért nem akar komoly kapcsolatot, de elengedni sem akar. Ha ez nem így lenne még el is venne, és ez nem igérgetés, mert ő az a tipus aki megmondja az igazat akármi lesz is a következménye. A jelenlegi barátom nem hagyom el mert sok minden köt minket össze és szeretem is, csak hiányzik valami... A másik pedig egy olyan életet tudna adni ami jó, de túl nagy lenne az ára. A szüleim nem állnának szóba velem, legalábbis haza nem jöhetnék, és mi van ha ez csak múló szeszély, biztosat a bizonytalanért feladni? A barátomtól tudom mit várhatok és majd lesz valahogy, de pokoli nehéz az biztos, pláne a mélyebb időszakokban, amikor lejjebb csúszok a kilátástalanságban. De ez van. Egyszer a munkaügy elküldött egy csoportfoglalkozásra, amit egy pszichológus tartott és ő mondta nekem, hogy a lelki bajok kihathatnak előbb- utóbb az egészségre is, ez sokszor eszembe jut, és butaság, de egy csomószor arra gondolok hogy milyen jó lenne ha találnának nálam valami komoly betegséget, persze tiszta pillanataimban szeretek élni és elvetem ezeket a dolgokat. Nem tudom, lehet simán bolond vagyok.
Előzmény: Mirror (2010-11-05 01:07:56)
Erre a hozzászólásra 1 db válasz érkezett.
Válaszok megtekintése

agyrágóbogár válasz 2010-11-22 14:08:54
És még valami kedves Hópihe!Képzeld el,hogy ha neked lenne egy olyan mentalitású gyereked,mint amilyen te vagy!!!Te mit szólnál???Csak tengődsz élősködsz várod a csodát de te magad nem teszel semmit,hogy bármi is változzon mert így a lehető legkényelmesebb.Na szóval kíváncsi lennék,hogy te mit tennél ebben a helyzetben.Na szóval szedd magad össze ember!!!Sok sikert!
Előzmény: hopihe (2010-09-25 23:04:20)

agyrágóbogár válasz 2010-11-22 13:50:30
Kedves hópihe!
Meglehetősen érdekesen alakult az életed,és te magad is egy komoly talány vagy számomra???!!!Figyelj rám!!!Az,hogy a gyerek korodban mi történt nem a te hibád nyilván nem tudtad befolyásolni,na meg nem választhatjuk meg rokonainkat.Szóval ezzel együtt kell élned nem tudsz rajta változtatni,de azt nem értem,hogy amikor felnőtt lettél miért nem következett be valami gyökeres pozitív változás az életedben.Az,hogy dolgozni kell meg felelősséget kell vállalni,saját lábra kell állni teljesen normális dolog ez az élet rendje.Szóval a gyerek kori negatív dolgokat tedd félre abból nem lehet építkezni!!!!Le kell zárni!!A felnőtt kori lustaságodért vagy nem tudom miért ne másokat okolj!!!Ezt már te főzted ki magadnak!Hagyod,hogy az élet sodorjon magával.Isten ments nem akarlak én bántani sőt képletesen a kezem nyújtom feléd.Térj magadhoz rázd meg magad és KEZD ÉLNI AZ ÉLETED!!Nincs még késő.Biztosan vannak céljaid még ha aprók is.Kezd el felépíteni az ÉLETED meg ÖNMAGAD!!Minden bizonnyal értékes ember vagy ne hagyd magad elveszni!Ha én talpra tudtam állni akkor neked is sikerülni fog csak hinni kell benne.Sok sikert!Ja és vedd le az "álarcot"!
Előzmény: hopihe (2010-09-25 23:04:20)

Réq válasz 2010-11-21 22:01:10
Köszönöm szépen a választ!
Sajnos beszélgetés kizárva, próbálkoztam finomabban az elmúlt időben is, de ugyanazt a rekkciót kaptam...Marad a költözés, úgyhogy most rövid távon ez lesz a cél, aztán a tanulás majd akkor ha egyenesbe jöttem anyagilag. Reméljük sose késő...Köszönöm a bíztatást, próbálok majd erőt meríteni a céljaimból, és pozitívan gondolni erre mégha lehetetlennek tűnik is. Ezt nagyon könnyű leírni...Biztos lesznek még mélypontok,de azért számított, hogy kaptam megerősítést, és kicsit nem éreztem magam annyira egyedül.
Előzmény: Mirror (2010-11-21 12:36:19)

agyrágóbogár válasz 2010-11-21 21:46:06
Kedves Anatéma!
Nem lehet,hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítasz mások véleményének mint amennyit kellene?!Szereted magad a tested meg úgy általában önmagad???Mert olyan labilisnak tűnsz ezen a téren.Először is ne foglalkozz senkivel mert ha túlzottan odafigyelsz másokra,felnagyítod a negatív dolgokat és olyan dolgokat képzelsz amik lehet,hogy csak te látsz úgy.Mindenkinek volt már szerintem ilyen szakasza az életében.(nekem is)Amikor felkelsz reggel és tükör elé állsz mondj pozitív dolgokat magadról dicsérd meg magad és ha kimész az utcára emberek közé képletesen vedd be a "leszarom tablettát"és ne foglalkozz semmivel.biztos vannak(még ha apró is)pozitív visszajelzések impulzusok -csak te a negatívokra figyeltél jobban-és ezeket próbáld meg felnagyítani ne a negatív dolgokat.Aztán hidd el változni fog a helyzet és akkor már a pozitív kisugárzásod más fogadtatásra talál.Én sem vagyok egy barbi baba hidd el ,de most már nagyon jól érzem magam a bőrömben.Ne hagyd,hogy ez olyan fantasztikus dolgoktól az élet örömeitől megfosszon minthogy társra találj családod legyen.Nagyon drukkolok,hogy javuljon a helyzeted.Fel a fejjel:)
Előzmény: Anatéma (2010-11-07 17:51:38)

agyrágóbogár válasz 2010-11-21 21:22:45
Szia kedves sorstársam!
Ugyan ez nagyjából az életutam max annyi,hogy anyám egy vallási közösség miatt sanyargatta és siklatta ki 4 gyereke életét.Szóval nem vagy egyedül.Én bizony elköltöztem otthonról mert muszáj volt egy brutális verekedés után(26 éves vagyok).Jelenleg az albérletem .rezsi kajapénz miatt idegeskedem de akkor is sokkal nyugodtabb vagyok.Én is emberekkel foglalkozom szóval ott vannak gondjaim ugye a stressz meg lelki gondok miatt szörnyen nehéz,de próbálj meg kapaszkodókat keresni bárhonnét,valakivel leülni beszélni kiönteni a lelked bátorítást kapni lelki erőt kapni,hogy legyen holnap meg holnapután is..Én így próbálok lelkierőhöz jutni,úton útfélen beszélek emberekkel(nem panasz áradat),hogy energiát kapjak egy jó szót,pedig 3 hete senkihez nem mertem szólni 1 szót sem szörnyen éreztem magam,de most ez tart életben.Szóval szorítok neked nagyon,ne add fel többet érsz annál!
Előzmény: Réq (2010-11-19 01:34:41)

agyrágóbogár válasz 2010-11-21 20:50:02
Nagyon kedves pasi lehetsz igazi lelki társ:)Ne rágódj ezen a hülye nõn tovább.Mindenki megtalálja a párját elõbb utóbb csak ne görcsölj rajta akkor fog összejönni amikor a legkevésbé számítasz rá.Az én párom sem mert nõkhöz úgy közeledni elõttem mert ronda bõrbetegsége meg egy csómó más dolog ami miatt nem csodálkozom,hogy tele volt félelmekkel.Munkatársak voltunk mi is ugyan ez a sztori mint nálad sokat beszélgettünk.Én is csak barátként tudtam rá tekinteni,aztán egyszer csak megcsókolt,nekem kikerekedtek a szemeim és azóta már 2 év eltelt és remélem hamarosan feleségül vesz.(és nagyon hálás vagyok azért a csókért:))Mindenkinek vannak hibái hidd el aki egyszer beléd szeret annak te egy félisten leszel!!Értékeld úgy,hogy nem tudja mit vesztett az a hülye nõ...Fel a fejjel:)
Előzmény: totopad (2010-09-23 17:46:05)

Előző | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 Következő
Új Hozzászólás
Google PageRank